Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-11 / 290. szám

Kongresszusi előzmények, tanulságok A fiatalok figyelme mind- n egyre a KISZ VI. kong­resszusa felé fordul, amely ma kezdi meg tanácskozását, ám mielőtt elhangzanának a kongresszus megnyitó szavai, érdemes visszatérni az előz­ményekre, hogy miként jutot­tak el megyénk fiataljai a nagy tanácskozás előestéjéig s milyen tanulságokat lehet levonni a több hónapos előké­születekből. Az alapelv, amely ezt a hosszú, lelkiismeretes felké­szülést irányította és vezérel­te, a KISZ központi bizottság határozatából adódott, hogy a felkészülés járuljon hozzá a szövetség munkájának általá­nos fellendítéséhez, fokozód­jék tevékenységük a párt és a KISZ vezető szervei által hozott határozatok végrehaj­tásában. Emellett a fő figyel­met a népgazdaság fejleszté­séből adódó feladatokra, a tervteljesítés előmozdítására fordították megyénkben is. S hogy ezt az elvet nem­csak szavakban érezték magu­kénak a hevesi fiatalok, hogy a KISZ-alapszervezetek népgazdasági tervek teljesíté­sében komoly tényezőként vettek részt, bizonyítja az a 60 milliós megtakarítás, a több millió forint értékű újí­tás, a szakmai műveltségben való tökéletesedés, amely a felkészülés időszakát jelle­mezte, s manapság mé« in­kább fokozódik. A gyöngyösi üzemek fiataljai például el­határozták, hogy december 21-ig kongresszusi hónapot tartanak, 9 ez időre teljesí­tik éves terveiket Hozzájuk hasonlóképpen a kongresszusi felkészülés újabb munkaíel- ajánlásokra ösztönözte az eg­ri Hajtóműgyár. a petőfibá- nyaá, a siroki Fémművek if­júmunkásait is. A mezőgaz­daságban dolgozó fiatalok az őszi betakarítási és vetési munkáikban ténykedtek a kongresszusi felajánlásokhoz méltó szorgalommal, a diák­fiatalok a félévi vizsgákra való készülődésben mutattak nagy igyekezetei s emellett üzemekben, termelőszövetke­zeteikben, iskolákban az ideo­lógiai és politikai nevelő* munkát is céltudatosabban, a mindennapok feladataihoz szabva végezték a KlSZ-szer- vezetekben. den úgy határozhatnánk meg; a legalkalmasabbakat a veze­tésbe. S e gondolat jegyében már a nyáron olyan fiatalo­kat javasoltak a vezetőképző táborokiba, akik már bebizo­nyították ragaszkodásukat a Kommunista Ifjúsági Szövet­ségihez, emellett reményt nyújtottak arra, hogy a tanu­lás után megfelelő vezetői lesznek az alapszervezetefcnek. A választások igazolták ezt a reményt, s amikor sor került a 646 KISZ-titkár és 2623 vezetőségi tag megvá­lasztására, azokkal a fiatalok­kal erősítették az alapszerve­zetek vezetőségét, akiket már előzőleg számításba vettek, akik több éves munkával bi­zonyították be alkalmasságu­kat a vezetésre. A vezetőségválasztó KISZ- taggyűlések és küldöttérte­kezletek hasznos „előcsatáro- zásai” voltak a KISZ VI. kongresszusának, mert ahol a fiatalok való gondjaira, igé­nyeire építették a beszámoló­kat, ott a viták során számos jó ötletet, javaslatot adtak a KISZ-munka megjavítására. Ezeket az ötleteket, javaslato­kat, mint valami stafétabotot adták át a fiatalok a taggyű­lésnek, később a városi, já­rása, megyed küldöttértekez­leteknek. hogy az elkövetke­zendő napokban fiataljaink megbízottai, — a kongresszu­si küldöttek — a legmagasabb fórumon ismertethessék azo­kat. Megyénk fiataljai abban ■ ■ bíznak, hogy vélemé­nyeik, javaslataik, ötleteik, örömeik, gondjaik megfelelő fontosságot és figyelmet kap­nak a KISZ VI. kongresszu­sán. de mindaddig is élnek azokkal a határozatokkal, ja­vaslatokkal, amelyek a felké­szülés, a választások során születtek, hogy a kongresszus napjai alatt s azt követően hasonló sikereket érhessenek el a munkában, tanulásban, sportban, mint a fiatalok nagy tanácskozását megelő­zően. Hadgyakorlat Nyngat-Németországban Mintegy huszonháromezer amerikai és nyugatnémet ka­tona és csaknem hétezer páncélkocsi vett részt december elején az amerikai-nyugatnémet közös hadgyakorlaton. Ké­piünkön: egy amerikai nehéztüzérségi alakulat. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Az áru bizonyítványa Anyám annak idején így küldött a sarki fűszereshez: „Hozz, fiam, egy negyed kiló Frankot és egy fekete Schmollf’. A világért se mond­ta volna, hogy cikóriakávét és cipőpasztát. Hiszen mind a vá­sárlók körében, mind a boltok­ban tudták az említett két — meg több más — márkáról, milyen árucikkekről van szó. Egy-egy árucikk sikerét az je­lezte, ha a vevő így, „márka szerint szólította” a kívánt cik­ket. Ha például valaki a cu­korüzletben tíz deka Gerbe- aud-t kért, tudta az elárusító, hogy nem a magyarrá vált francia cukrászmesterből kí­ván tíz dekát, hanem a nevével jelzett bonbonból. De vajon van-e ma olyan ve­vő, aki azzal áüít be — mond­juk — a fehémemüboltba: „egy 39-es fehér férfiinget ké­rek, de békéscsabai legyen ámr Van, sőt vannak szép számmal, mégis mintha egy időben va­lahogy megkopott volna o márka fogalma. Ennek fő oka nyilván az volt, hogy az áru­cikkeknek nem állandóan volt egyforma kiváló a minősége. A napokban közölte egy új­sághír, hogy — tovább folytat­va azt a helyes ipar- és keres­kedelempolitikát, amely né­hány éve egyes árucikkek márkázásával kezdődött, —■ az árucikkek egy további csoport­ja minőségi bizonyítványt kap, ha... Ha szigorúan a szab­ványok és a technológiai elő­írások szerint készül, ha a gyá­ri és a kereskedelmi ellenőrzés körültekintő s véletlenül sem enged selejtet a kereskedelem­be. Az ilyen minősítésű árut, az egyébként szokásos nyolc napon túl Is, a vevő — meg nem felelés esetén, — vissza­adhatja, kívánhatja a kicseré­lését. Üdvözölni kell esst az elhatá­rozást, mert arra mutat: a gyá­rakban és az üzletekben nőnek a követelmények, a vevők pe­dig messzemenően helyeslik. (Sz. J.) • . . és most szólaljon meg a gong Tíz esztendővel ezelőtt Gárdonyi Géza Annuska című színművével nyitotta meg kapuit Egerben a város és a megye első állandó színháza. S most, tíz esztendővel később, Gár« donyi Géza regénye és a históriák alapján íródott új Egri csillagok-kal — Kárpáti Gyula alkotása nyitja meg kapuit az a színház, amelynek első kapunyitását évek óta várta a szín­házszerető közönség, amelynek építése, avatása, művészi programja a szó szoros értelmében közüggyé vált nemcsak Egerben, de mindenütt a megyében. Az egri Gárdonyi Géza Színház, az új színház avatása, az első gongütés, a modem nézőtér, a korszerű berendezés „vizsgája” azonban nem egyszerűen új és végre megfelelő körülményeket jelent a nagy múltú egri színjátszás számára, nem egyszerűen egy korszerű építkezés ünnepélyes befejezé­sét és átadását a nagyérdemű közönség számára. A falak, a plüss széksorok, a korszerű világítási effektus egymagában még csak ünnepi környezetet jelentenek ahhoz, hogy a szín­házlátogató közönség felmérje és érezze: olyan szentélybe lép, ahol méltóképpen akarnak áldozni. Tháliának. De most már az „áldozaton” van a hangsúly! A gondolatok igazságán. A bennünk kavargó kérdésekre való válaszadáson. Az érzések és érzelmek tiszta és őszinte csengésén. A művészi hitvalláson és a hitvallás művészetén. A színészek, rendezők, a színház minden munkásának odaadó, magas igényű és áldozatkész munkájára került most a sor. A sole nehézség, buktató, művészi és sajnos ugyanakkor nem is mindenkor művészi vita ellenére az egri Gárdonyi Géza Színház jelentős szerepet vállalt és nem keveset tett is az elmúlt években, hogy művészi alkotó munkája segítsé­gével hozzájáruljon a magyar, a szocialista színjátszás fejlő­déséhez, a mindig megújuló közönség tudat- és ízflésformálá- sához. Ami elgondolkodtató a közelmúlt éveit illetően, az a „kényszer-színházon” túl, a művészi alkotások egyenetlensé­ge volt, s annak a törekvésnek hiánya, hogy művészi hang­vételben, a játék egységes stílusában, a műsorpolitika ten- denclozitásában, ha nem is speciális, de egyéni, jellemző fel­fogás alakuljon ki, — itt, Egerben. Bátor, szókimondó színházra van szükség: őszinte szín­játszásra. Olyanra, amely nem feledkezik meg arról, hogy a színház elsőrendű feladata a nevelés, de olyanra, amely arról sem feledkezik meg, hogy a színház „másik” elsőrangú fel­adata a szórakoztatás. Az éraelem és az értelem szóljon a színpadról, külsőségekben méltó körülmények között, kivitel­ben igényesen, mondanivalójában a ma közönségéhez szói lóan; hadat üzenve minden kisszerűségnek, óvatosságnak, megalkuvásnak. A színház új vezetése, a miskolci és egri együttes között kialakult gyümölcsöző kapcsolat nagyszerű lehetőséget nyújt mindezek megvalósításához, alkalmat arra, hogy a színház társulata és közönsége között a művészet építsen ki acélnál is erősebb hidat. Ma este felgördül a föggőny: új színházi évad kezdődik Egerben, új színházban. Ünnepi pillanat ez, köszönet érte mindazoknak, akik előkészítették és megteremtették ezt a pillanatot. Arra lesz szükség, hogy minden „függöny” ünnepi pillanatokat hozzon, az alkotás és megértés ünnepi pillanatát, a taps háláját: a művészet igazságának meg-megújuló ünne­pét... ... és most szólaljon meg a gong. Kezdődik az előadás. Gyurkó Géza Hóban, fagyban a kőfalon Felülvizsgálták a bányákat S rnig tartott a készülő­dés, a KISZ VI. kong­resszusára, míg munkahelyei­ken a termelési mozgalmak­ban egyre-másra érték cl si­kereiket a fiatalok, megkez­dődték a nagy beszélgetések is, amelyeknek a célját rövl­Á horgászás is tudomány — tanulni kell! Ki hinné: pecázni is tanulni kell. Nem elég a horgászbot, az elemózsia s a fantázia: „ek­kora halat fogtam!... Nem elég a türelem, a koránkelés, a didergés a vízparton. Iskolába is jár a horgász, a legfiatalabb generáció, a Horgász Szövetség háromhónapos tanfolyamára. Táblán tanulja meg: mit ho­gyan kell tennie, szemléltető eszközök segítségével ismerke­dik a nagy tudománnyal Nyolcvanan iratkoztak be: nagy horgászok reményteljes utódai. Ma még a tanteremben, ta­vasszal a Duna partján vizs­gáznak. Zúzmara és vastag hótakanó fedte a recski almást és fel­jebb a fenyőket, a cser- és a tölgybokrokat. Korán, de szé­pen köszöntött be az idei tél Ügy tűnt, mintha a csillék is dermedt érdeklődéssel néznék a hóbundába öltözött tájat. Jó ideje állt már a kötélpálya, nem adtak le követ a bányá­ból és nem kaptak vissza üres csilléket. Az utántörőnél leégett a vil­lanymotor. A hír hallatára első haragjában mit mondott Molnár József bányamester? Azt nem jegyezhettük fel Ki­csit később így folytatta: — Nincs elég bajunk a hó­val, most bosszant ez a motor is. Igaz, Vörös László, a vil­lanyszerelők mestere először azt mondta, hogy jó fél óra múlva, de legkésőbb egy órán belül újra elindul a kötélpá­lya. De azzal ő sem számolt, hogy a csúszós úton annyit bajlódnak a motor fel­húzásával. Nem is lettek ké­szen a jelzett időre, a délutáni műszak végéig álltak a gé­pek. — Pedig sok munka lenne itt, bőven hiányzik még az éves tervből, akárhogyan is számolják a központban — mondta idősebb Fejes Márton, amikor az üres csille kereke alá tette a vaséket Sok köb­méter követ emelt és kiadott ő már az elmúlt hat év alatt Megszokta, bírja is ezt a ke­mény munkát, de a jobb ket­tes szintet, ahol most dolgoz­nak, sehogy sem kedveli. Me­redek hegyoldalból kell a le­robbantott követ szedni és az a legnagyobb baj, hogy a kő meddővel, földdel és hóval keveredett. — Az együk helyen jeges, má­sutt olvadt, nedves a kő. Nincs biztos fogás rajta. Nem bírok olyat tenni a csillébe, mint máskor szoktam. Nincs itt gé­pesítés, minden darab koyet magunk emelünk, kézzel rakunk a csillébe — magyarázza a bodonyi kőbá­nyász. — Pedig jókora darabok he­vernek itt — mutattam a kö­vek ^nagyapjára". — Bizony, egyik-másikat előbb körüljárjuk, hogy mát is kezdjünk velük. Aztán szó­lunk a szomszédnak, hogy jöj­jön segítsen. — Es ha „nem ér rá?" — ellenkezem Béres Jánossal. — Akad olyan ember is, aki húzódozik a segítéstől. Inkább várja, mint adja azt. De ha magától nem jön rá, meg­mondjuk neki, hogy itt, a bá­nyában egymásra vagyunk utalva. — Kisebb baleset, talán két kő között felejtette a körmét? — érdeklődöm Fejes Márton­tól. — Dehogy. Ebben az évben még nem volt balesetem. De a nedves, érdes kő kikezdi az ember kezét. Nem bír a ter­mészet annyi bőrt termelni, hogy le ne kopjék. Beragaszt­juk, hogy a kezünk kényes helyét egy kicsit védjük. — Jő lenne már, ha a sok­féle műanyagból valamelyiket nekünk találnák fel, kesztyű­nek, vagy tenyérvédőnek: — mondja Vittman István, aki az elmúlt tavaszon szerelt le a katonaságtól és azóta ismét a recski kőbányában dolgozik. A rakodók a nyolckilós bunkózó kalapácsot most is úgy markolják, mint ősszel, a kő sem lett keményebb, mégis lassabban haladnak. Nem biz­tos a fogás, könnyen meg­csúszhat az ember és abból itt könnyen baj származik. Persze a kereset hajtja őket, a leadott csillék után kapják a fizetést. Keddtől 17 munkanappal számolhatnak még az év vé­géig. Naponta 504 tonna köret kell adnia a recski bányának, hogy telje­sítsék a tervet — Lehetséges, meglesz ez? — kérdeztem a kőfalnál. — Csak az idő ne romoljon tovább. Nem a hidegtől, in­kább a havas esőtől, az éjsza­kai fagyoktól és a hirtelen ol­vadástól tartunk — hangzott a válasz. Aztán csupasz kézzel mar­kolták a hideg, érdes követ. Tompán puffantak és lassan teltek a csillék. A recski kő­bányászok munkahelye legfel­jebb munkával fűthető. F. L. A hazai szénbányák műve­lése mind mélyebbre terjed* ennek következtében egyre több a bányaüzemekben a su j- tólégveszélyes munkahely. Az iiyen bányákban nyílt lángú világítást és nem sujtólégbíz- tos villamosberendezéseket, amelyek robbanást idézhet­nek elő, meg kell szüntetni. A legmélyebb szinteken p>edig fo­kozni kell a szellőztetést. Ezeknek az intézkedéseknek és a legutóbbi sujtólégrobba- nások után kiadott rendelke­zések végrehajtásának ellen­őrzésére az Országos Bánya­műszaki Felügyelőség vizsgá­latot tartott 40 sujtóléges bá­nyaüzemben. A vizsgálat a sujtólégméréseken kívül kiter­jedt a munkahelyek szellőzte­tésének, a szellőztetési felelő­sök tevékenységének, a dolgo­zók fegyelmezettségének, a villamosberendezéseknek, stb. ellenőrzésére. A vizsgálat meg­állapította, hogy a sujtólégve- szélyes munkahelyek dolgozói­nak fegyelme, a munkahelyek előírás szerinti szellőztetése általában javult. Különösen számottevő javulást tapasztal­tak az I. veszélyességi osz­tályba sorolt bányákban. Csak két sujtóléges üzemben talál­tak nyílt lángú világítást. PREZENCZKI LAJOS, gyöngyöstarjáni Győzelem Tsz KISZ-titikára. SZŰCS GYULÁNÉ, az erdőtelki tsz KlSZ-szerve- zetének titkára. KELEMEN JÓZSEF, az egri járási KISZ-bizottság titkára. BÁRDOS MÁRIA, az Egri Finomszerelvénygyár dolgozója. SZÉKELY FERENC, az agrárifjúsági osztály veze- tője. BOROS DÉNES, az újlőrincfalvi tsz KlSZ-tit- kára.

Next

/
Thumbnails
Contents