Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-09 / 288. szám
Szakszerűen, gondosan A gépet szerető ember számára nincs szomorúbb látvány, mint hosszú időre a határban hagyott, vagy a telephelyen ápolatlanul, sárosán, piszkosan ,delej tett” gép. Ez a gondatlanság rendkívül költséges mind a mezőgazdasági üzemek, mind pedig a népgazdaság szempontjából. Az elmúlt évben jelentős előrehaladás történt a mezőgazda- sági gépek tárolásában. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy akikor a rendkívül jó időjárás miatt lényegesen jobban, előbbre álltak az üzemek az őszi mezőgazdasági munkákkal, mint ebben az esztendőben. Így több idejük maradt a gépek beszállítására és a körültekintő tárolásra. Az idén — tekintve, hogy a földeken, bőven akad még tennivaló és ugyanakkor a gépek egy részénél a tervszerű javítást is el kell már kezdeni — a mezőgazdasági üzemek vezetőinek a tavalyinál nehezebb körülmények között, még nagyobb felelősséggé!, szakszerűséggel kell gondoskodmiok a mezőgazdasági gépek tárolásáról. Haladéktalanul el kell kezdeni ezt a munkát. Számos olyan gép van a mezőgazdasági üzemekben — a traktorok, pótkocsiik. ekék és néhány be takarítógép kivételével szinte valamennyi —, amelyekre már nincs szükség az idén. Ezeknek a gépeknek a gondos tisztításához, korrózió elleni védelméhez és szakszerű tárolásához azonnal hozzáláthatnak. Törekednünk kell, hogy a fagyra, időjárásra érzékeny gépek minden körülmények között fedél alá kerüljenek. Különösen vonatkozik ez a cséplőgépekre, komlbájnofcra, arató- gépekre, fűkaszákra, stib. Amennyiben az üzemekben, különösen a termelőszövetkezetekben még a fagyra, időjárásra érzékeny gépek tárolásához sem állna rendelkezésre elegendő gépszín, helyes, ha tagjaiktól béréinek a gépek tárolására megfelelő kihasználatlan pajtát, vagy fészert, mert ezzel jelentősen megnövelik a gépek élettartamát és csökkentik a várható javítási költsége- Retr' * ............... :..... Az okat a gépeket, amelyek a fagyra, időjárásra kevésbé érzékenyek és fedett helyen való tárolásuk nem lehetséges, a telephelyen, vagy az e célra kijelölt gépudvarban tárolják. E célra bekerített területet használjanak a termelőszövetkezetek is. Pontosan határozzák meg az egyes gépek helyét és gondoskodjanak a gumikerékkel rendelkező gépek alábako- lásáróL, és az abroncsok nyo HüPQKiile Kálvária a Kálvária-parton Veszélyben egy új városnegyed Ez a kálvária csak az értelmetlen, áldozatvállalásban hasonlít ama bibliaihoz, az is csupán a körülményeknek merőben véletlen egyezése, hogy Gyöngyösön valóban Kálvária-partnak nevezik történetünk helyét. Miután ma a célszerű és ésszerű dolgok megvalósítása természetesnek tűnik, ebben a mostani ká- tyús útvesztőben nagyon sok kérdőjel meredezik élénk teljesen célszerűtlenül és ésszerűtlenül. Szólnunk kell tehát róla. Egy pecsét hiányzik Lakásgondjaink vannak? Mindenki tudja. Nem lehet csak az állami erőforrásokra hagyatkoznunk a lassan krónikussá váló lakáshelyzetben: ez sem új keletű megállapítás. A magánerőből történő házépítéshez az állam kölcsönök folyósításával éleszti a vállalkozási kedvet: szintén közismert tény. Az OTP kész lakásokat ad át az igénylőknek: ezt is ismerjük. Gyöngyösön már ebben az évben hozzákezdtek volna 48 lakás építéséhez, ezeket jövő nyáron átadhatták volna új tulajdonosaiknak, ha a dolgok a közismert áttételek során rendben mentek volna. Illetve: ment is minden, mint a karikacsapás, de az utolsó fórumon, ott, ahol a végső pecsétet rányomják az ügyiratra, most már hónapok óta nincs egy kéz, amely felvenné a pecsétet, a levegőbe emelné és rányomná a papírra. Az utolsó állomáson holtvágányra futott minden, A krízis: egy új lakónegyed Az OTP Gyöngyösön a Kálvária-parton eddig 47 lakást építtetett. Az érdeklődés olyan magasra ugrott az OTP által finanszírozott lakások iránt, hogy ma már a jövő évi keretet messze túlhaladja az igénylők száma. Gyöngyösön szívesen emlegetik a Kálvária-parti „fiók- városnegyedet” a jövő Rózsadombjának. Az érthető lokálpatriotizmus emelte volna csupán ilyen magasra a minősítő jelző szintjét? Elvi vita helyett idézzük a tényeket, illetve a terveket. Ha új városnegyedet emlegetünk a Kálvária-parton, nincs ebben semmi túlzás. Az elkészült rendezési terv 550 lakást tüntet fél, amihez iskoA jövő évi 48 lakás tervdokumentációja kész. A tollak tintába mártva várják az FM. szóban forgó osztályának engedélyét, hogy aláírás után a kőművesek, az építők léphe» senek akcióba. Ugrásra kész minden. Csak az FM. szóban forgó osztálya elmélkedik. A klasszikus tétel szerint is: aa elmélkedés a tett halála. Ez a halál pedig 550 lakás elvetélését okozhatja. Egy új városnegyed süllyedne vissza a vágyak ködébe, ha az utolsó pecsét elkerülné a 35 008/8— 1964. számú kérvényt. Hi lehet az oka? Talán az 1003-as kormányhatározat szigora köti meg a pecsétért nyúlni kész engedélyező kéz mozgását? Kétségtelen: mezőgazdaságilag hasznosított területeinkkel pazarló módon nem bánhatunk. Jövó évi és távoli jövőbeni kenyerünket sem habarccsal, sem vasbetonnal nem veszélyeztethetjük. Az új lakónegyed terve azonban nem most született meg, a végleges rendezési terv sem, az első ütem 47 lakása már otthont nyújt sok olyan családnaik,i akik nem vártak az államra, akik nem mentek nyújtott kézzel a városi tanácshoz^ és a következő években újabb 500 család vállalná sajáit otthonának megteremtését az OTP segítségével. Érdemes ezt a lakónegyedet tető alá hozni? Jó, elveszítünk mintegy 30 hold szőlőt, gyümölcsöst. A másik oldalon: komplett, modem városnegyedet nyerünk. Még csak nem is az állam pénzén. Kifizetődő „üdét” ez? A kérdés már a naivitással egyenlő. Hát akikor? Az FM. szóban forgó osztálya hallgat Ez pedig nem jó. Találgatásokra ad alkalmat A városban mari« ellenőrizhetetlen, de mindenképpen káros indokok szállnak! szájról szájra: néhány „befoi lyásos” nevet röpít a hátán a suttogó szó, akik állítólag azzal kérkednek:, ők képesek az érintett földtulajdonosokat „megvédeni” a város, az OTP tervével szemben. Az eredménytelenül múló idő a suttogás igazát erősíti, ez kétségtelen. Mi kénytelenek vagyunk a „közvéleményt” is idézni eb* ben a kálváriajárásban, hiszen szettében, hosszában erről beszélnek. A nyílt kártyákkal való játék sportszerűsége követeli meg a suttogok hangjának felerősítését. Dönteni kell Nincs értelme tovább sora* koztatni az érvéket. Világos: a Kálvária-part beépítési tervének sorsáról most már elodáz- hatatlanul dönteni kell. A további halogatás tarthatatlanná vált. Abból sem csinálunk titkot: az engedélyezést várjuk az FM. földbirtokpolitikai osztályától. Ezt az engedélyezést a realitások kényszerítő tényei sürgetik. Ha még nem kezdtünk volna hozzá az új városnegyed kiépítéséhez, ha még nem állna a gyöngyösi Kálvária-parton a 47 lakás, ha még nem készítettük volna el a közművesítést a távlati tervek igényeinek megfelelően, ha még néhány milliót nem áldoztunk volna fel az eddigi munkálatokra, a fontolgatást megfontolásnak tartanánk. De ez a mostani fontolgatás már olyan „luxus”, ami pazarlássá fajulhat. Jó: az OTP bánja és nem az „állam”. Jó: 550 család bánja és nem az „állam”. De végső soron az állam — mi vagyunk. Végső soron: mi bánjuk! Népgazdasági kihatású a gyöngyösi Kálvária-part kálváriája — ezért állunk ki határozottan mellette. Tessék azt a pecsétet rányomni arra a 35 008/8—1964. számú kérvényre! G. Molnár Ferenc CMPmAGj 3 1964. december 9., szerda m. w másának 0,7 atmoszférára való lecsökkentéséről, mert csak így tudják megnövelni a gumiköpenyek és tömlők élettartamát A gépekről a tárolás során szedjük le mindazokat a tartozékokat, szerelvényeket — síjak láncok, kaszák, elektromos berendezések, ponyvák, stb. — amelyekben az időjárás jelentős kárt tehet és gondoskodjunk legalább fedett helyen történő szakszerű tárolásukról. Amennyiben fagyra, időjárásra érzékeny gép tárolása fedett helyen — az összes lehetőségek megvizsgálása után — sem oldható meg, az időjárásra legérzékenyebb részeit (pl. ara- tógépnél a kötőfejet) gépzsírral való bekenéssel, cséplőgépeket pedig ponyvával letakarva védjük meg az időjárás okozta károktól. A szabadban, gépudvaron tárolt, vasból levő gépeket gondos tisztítás után feltétlenül fúvassák be gázolajjal, amit a tárolás ideje alatt szükség szerint ismételjenek meg. Ezzel elejét vehetjük a megrozsdásod ásnak. Fontos, hogy a munkák be> fejezése, vagy az időjárás téli r re fordulása esetén a leheti ■ leggyorsabban, de legkésőbl . egy héten belül beszállítsunl i minden gépet a szántóföldek- . ről. A gépállomások, gépjavító ■ állomások vezetőinek, szakem- ; hereinek feladata, hogy szak■ tanácsaikkal segítsék a termelőszövetkezeteket a helyes ■ szakszerű géptárolás megszer- . vezésében és a gépudvarok kialakításában. A termelőszövet kezeli vezetők mindenütt élje nek ezzel a lehetőséggel és az állomások több mint másfél, év. tizedes tapasztalatait használják fel gépeik megóvása érdé kében. Ugyanakkor természetesen adjanak segítséget a tárolás elvégzéséhez szükséges munkaerő biztosításával. A termelőszövetkezeti gazdaságok és az állami üzemek ve zetői ne sajnálják a géptárolás érdekében felmerülő szerény költséget, hisz sokszorosan visszatérül a javítási költségek csökkenéséiben, valamint a gépek élettartamaiban, üzembiztonságában. Mészáros István la, óvoda, bölcsőde, üzletek tartoznak még. Semmi sem hiányozna tehát. A már elkészült 47 földszintes, kertes családi ház mellett egy- és háromemeletes épületek emelkednek majd itt. A közművesítést úgy csinálták meg, hogy a további építkezésekhez a csatlakozást minden közműnél biztosították. A továbbfejlesztés tehát természetes, ésszerű és szükségszerű. Mégsem megy. Egyelőre. Az akta elindul A Gyöngyösi Városi Tanács építési és közlekedési osztályán Kozik Pál osztályvezető főmérnök sorolja a Kálváriapart tervezett városnegyedének kálváriáját. A VÁTI elkészítette már a részletes rendezési tervet, aminek legfőbb jellemzőit előbb ismertettük. Mintegy 30 hold szőlő és gyümölcsös van itt pillanatnyilag, mind magán- tulajdonban. Őrködik fölötte az 1003/1964. számú kormány- határozat. Mezőgazdasági művelés alól való mentesítését csak az FM. földbirtokpolitikai osztálya engedélyezheti. A városi tanács építési és közlekedési osztálya a kérést eljuttatta a megyén és az ÉM. Telepítésfejlesztési Főosztályán át az FM. szóban forgó osztályához. Az ügyirat a 35 008/ 8—1964. szám alatt tette meg : az utat, ez év június 4-én már < a megye adta tovább. Többszöri sürgetésre október elején végre lezajlott a helyszíni szemle, amit azóta is mély és ■ süket csend kísér. Válasz nem érkezett. * Veszélyben a „kapacitás” ; Nálunk ugyanis bűvös szó a ; kapacitás. Hiába van pénz, hi- i ába van terv, hiába-van épí- ; tési anyag, ha nincs kapacitás, j akkor nincs semmi. Az OTP ' a Mátravidéki Építő és Szak- ' ipari Ktsz-szel szeretné a szer- ; ződést megkötni. A ktsz vállalja ezt a szerződést, addig nem meri jövő évi kapacitását ' lekötni, hiszen már a birtokba vett 47 lakást is ők építettél:. Az OTP és a ktsz elégedett j egymással, ragaszkodnak egy- ^ máshoz. Érthető ez? Igen. * be... Ne! Ne kívánják, hogy felidézzem gondolataimat! Ahány halottat hoztak ham- vasztásra, valamennyinél úgy éreztem, a férjem, a gyerekeim feküsznék .a koporsóban. És én bocsátom rájuk az áramot, én gyújtom meg a csontokai hamuvá perzselő lángot. Otl tanultam meg azokon a nápolyi éjszakákon, hogy a halottak sohasem lázadoznak. — Én sem lázadozom — folytatta kis szünet után-. — Pedig a családomat is gázkamra, a krematóriumok gyilkos torka emésztette meg. Nem lázadozom — ismételte — csak emlékezem. Lehet, különösnek tartják az emlékezéseimet. Ismerem az összes hamvasztási eljárást, a Siemens-, Schneider-, a Klin- gensiema-féle berendezések elvét, működését. Ismerem az Olaszországban használatos Gerini-Venini-féJe eljárást és Knös rendszerét, amelynél a hulla alluról kezd bomlani és a hamvasztási folyamat gyorsabb. Tudósnak készültem, és a halál szakértője lettem. Minden esztendőben elzarándokolok a német haláltáborokba. Nem gyötrődésként, nem megszállottságból teszem. Emlékezni akarok... Elhallgatott, de szavánál: visszhangja még percek múltán is ott úszott a levegőben. Mint a tűz nyomán alászálló pernye. És hamuszíne, hamuíze lett a levegőnek. A teremben a brokátfüggönyök sápadt keretében fojtogatván szállt a cigarettánk füstje. Nyilas professzor... mintha egy gyilkos fojtogató, szőrös kezét éreztem volna a nyakamon. — Hogy tehette? Hogyan vállalhatott ekkora áldozatot? — kiáltottam közbe. — Hiszen nem élhetett iratok) nélkül, nem élhetett a régi nevén tovább Olaszországban! szerencsétlen házasságot kötött ...” — „Szerencsétlen házasság?” — Sírás fojtogatta torkomat. Nagyon szerettem az uramat és a gyermekeimet. Már nem nézett ránk az asszony. Már csak magának, maga elé beszélt, mint akinek nincs szüksége részvétre, Rám nézett, mint aki 'kábulatából hirtelen ébred. — Mindennel számoltam. A Gestapo előrelátható érdeklődésével is. Szerencsére, vagy szerencsétlenségemre, erre nem került sor. Senki nem kere- 1 sett, senki nem gyanakodott. A krematórium fűtője adott szállást. Ott dolgoztam mellette, ott maradtam éjszakára is ' a kemencék mellett. A kernen- í ék torka azt juttatta eszem- ; együttérzése. Amikor szüksége lett volna, akkor egyedül 1 volt. Mélységesen egyedül. Így csak a mártírokat hagyja ma- < gára a sors. < Ivott egy kortyot, majd így 1 folytatta: j — Nem tudom, honnan volt “ erőm, hogy végignézzem, ami- : kor a beszéd végeztével az 1 Akadémia koszorúját ráhelyez- ; te az urnámra. Professzor... c írtam a miniszternek. Nem válaszolt. Nagy későn kaptam csak értesítést, idegen, ismeretlen aláírással. Persze, nem gondoltam arra, hogy közben nyilasok kerültek a kormányba. Ivott a kávéjából. Lassan, eltűnődve szűrte ajka az italt. — Nem untatom önöket ezzel a történettel? — kérdezte. Péter előrebukott vállal ült, az asszony pedig, mintha egyedül hozzá intézné a szavakat, folytatta: — Akkor támadt az a kétség- beesett ötletem, hogy halálhíremet költőm. Talán így, talán ezzel a lépéssel megadják férjemnek a vízumot... — Egésrzen furcsa körülmények között, távoztam az élők sorából”. Senki nem tudott róla, csak az orvos, aki a halotti bizonyítványt kiállította. (Hős volt! A szabadságával, az életével játszott!) — és a krematórium fűtője Nápolyban. — A magyar lapokban is megjelent a gyászjelentés. Képzelhetik, micsoda lelkiállapotban voltam, hiszen akikért tettem, akikért vállaltam, azokat nem értesíthettem a csalásról. — Rosszul ismertem a nyilasokat. A beutazást nem adták meg férjemnek. Helyette a kormány küldöttjeként egy professzor érkezett és én, a krematcirium szertartástermének emeleti fülkéjéből néztem végig a saját „hamvasztáso mat”, és hallgattam a professzor beszédét. „Tehetséges ember volt, kivételes képességű tudós” — hangoztatta többször is, majd különös módon méltatta érdemeimet: „Nagy kár — mondta —, hogy olyan akkor, abban a pillanatban megvillant előttem az igazi arca. Már nem ért meglepetésként, bármit mondott, pedig akkor hallottam először. Vele együtt éltem át a sorsát. Borzongást éreztem, és kívántam, hogy a gondolataimat halljam tőle ismételni. Ugyanaz a borzongás futkosott bennem, mint amikor úrról beszélt, hogy Nápolyban hamúíze van a feketének... — Fiatal tanárnő voltam akkor — kezdte minden bevezetés nélkül. — Épp csak végeztem, de már az Akadémia leendő ' tagjaként emlegettek. Ekkor ajánlat érkezett, méghozzá egyenesen a minisztertől: négyéves tanulmányút Olaszországban, állami ösztöndíjjal. Ez nagyon megtisztelő volt. — Mi tarthatott volna vissza, amikor az ókor titkainak kutatása volt életem egyik legnagyobb vágya? Már férjem volt, jól kereső orvos, és két kislányom. „Megoldjuk ezt is, Katalin — mondta a miniszter. — Férje, a gyerekekkel minden évben két hónapot Rómában tölthet.” — Ügy dolgoztam Rómában, Nápolyban, mint akinek élete függ a munkájától. Nekem akkor ... értsék meg, háború volt már, nem tehettem másként, az volt a rögeszmém, hogy a bombázások előtt sikerül a családomat Rómába mentenem. Miért ne sikerülne? — gondoltam. — A Vatikánban is voltak barátaim. — A levelek nagyon rossz híreket hoztak hazulról: „Gettóba gyűjtik a zsidókat — írta a férjem. — A szegényebbeket deportálják.” „A szegényebbeket.” — Nem hittem a leveleknek.
