Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-08 / 287. szám

Ahol jó az egyetértés Mit kellene ehhez még hozzáfűzni? — kérdezhetné az olvasó. Ahol jó az egyetértés, ott könnyebben találnak or­voslást, a bajokra, az emberek tele vannak munkákedvvel, bizalommal, egyszóval lendületesen, jól mennek a dolgok. S ahol valóban jó az egyetértés, vagyis a vezetők beosztottaik­kal együtt törik a fejüket a bajok orvoslásán, meghallgat­nak minden jogos kifogást, okos javaslatot. Ahol pedig a köz­vélemény egyhangon beszél és komoly szerepet kap a gazda­sági feladatok jó megszervezésében, a nyugodt alkotási lehe­tőség megteremtésében, ott valóban gyümölcsöző a jó egyet­értés. De az életben, a mindennapok gyakorlatában mégis fel­vetődik az aggodalom: egyetérteni is többféleképpen lehet. A múltkoriban az egyik falu tanácsülésén nagyon hamar megegyeztek a törpe vízmű építésében, A tanácselnök elő­terjesztette a javaslatot, megnevezte az építendő víztorony helyét, elmondta, melyik utcában kezdik a munkát, ki mi­lyen közmunkát végez, hol lesznek közös vízcsapok, s ki mennyivel fog hozzájárulni az építkezéshez. Hozzászólás nem volt, mindenki bólintott és ellenvélemény nélkül meg­szavazták a javaslatot. A tanácselnök nem kis megelégedéssel emlegette, hogy nálunk ez már így szokás, könnyen mennek a dolgok, mert nem hiányzik az egyetértés. , S még szét sem oszlottak a tanácskozók, máris kiderült, hogy valami még sincs rendben a kellőképpen felmagasz­talt összhang körül. A tanácstagok, s a község lakói körében is különféle vélekedések keltek lábra. Sem a terveket, sem a pénzek kezelését, sem a munkák sorrendjét, s főképpen a kijelölt vízcsapok helyét nem találták megnyugtatónak. Részrehajlást, egyéni előnyöket emlegettek, s végül rágalom- ízű intrikák röppentek főként a tanácselnök címére. Persze, mindez óvatosan, titokban, a feladó megnevezése nélkül. S amikor elhangzott a kérdés, miért kellett ezt így csinálni — hiszen ott volt a tanácsülés, a legilletékesebb fórum, amelyen hangot kaphatott volna minden kifogás — az emberek azt válaszolták: az elnök nem szereli az ellenvéleményeket, s jobb ha egyetértenek vele... Rossz szokás az ilyenfajta „jó összhang”, s az ilyen hang­talan kényszerű egyetértésről csak a legsúlyosabb bíráló szavakat lehet elmondani. Ez a fajta „jó megértés” homlok- egyenest ellentétes azzal a baráti, bizalmas természetű köz­szellemmel, amely mai közéletünket derűssé, nyugodttá teszi, s amely nem utolsósorban a szókimondáson, a vélemé­nyek szabad nyilvánításán alapul. Az említett rosszízű egyet­értésnél azoknak az „egyetértése” rosszabb, akik valami közös visszaélést, hibákat takargatva bólintanak rá egymás elgondolásaira; mert jól egyetértenek abban, hogy egymást mindenáron menteniök kell. A jó egyetértés alatt mi semmiképpen sem azt értjük, hogy minden esetben egyszerre emeljük magasba kezün­ket, s álig várjuk, hogy társaink véleményére kórusban mondhassunk igent. A közös megértés minálunk abból az elvből indul ki: mindannyian egymás boldogulását akarjuk, s feltételezzük egymásban az új világ felépítéséhez szüksé­ges jó szándékokat. Csakhogy a mi nagy feladataink megol­dása lehetetlen fejtörések, viták, néha késhegyig menő ellen­kezések nélkül. Hiszen a vélemények összemérése, próbálga­tása során derülhet csak ki, mi a jó, és mi a helytelen. S a jó egyetértés már azt jelentse, hogy a jóért mindenki csata­sorba áll, a rosszat pedig elítéli a közvélemény. Vitázni, harcolni a jóért, megalkuvás nélkül szókimondó bátorsággal kiállni érte, s ha nincs igazunk, azt is beismerni, (— ez az igazi egyetértés. Egyetértés azzal, hogy valóban egyet és jót akarunk. Kékesdi Gyula Segítettek a kiszesek 200 ezer mázsa szőlőt dolgoztak fel — Vigyázni kell a bor minőségére — Egymillió palack, 13 ezer hekto­liter hordós bor az ünnepekre — Új különleges borfajták — Egri Medoc, Bikavér és Leányka a díszdobozokban Az idei borszőlő-felvásárlásról, a pincegazdaság munkájáról nyilatkozik Váradi János főmérnök Ä Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalat dolgozóinak évek óta ismétlődő jogos ké­rése, hogy megfelelő öltözőt és fürdőhelyiséget biztosítsanak számukra. A gyöngyösi vasasok kíván­ságának teljesítése azonban so­káig különféle akadályokba üt­között, — míg végül ebben az évben megoldást nyert. A nagyarányú építkezések­ben a vállalat fiataljai is segí­tettek. A 150 személyes fürdő földmunkáiból 100 ezer forint értékű társadalmi munkát vé­geztek a kiszesek! Vállalásuk­nak megfelelően 1100 köbmé­ter földet mozgattak meg, — volt olyan fiatal is, aki sza­badságának egy részét fordí­totta e nagy jelentőségű társa­dalmi műnk (—ács) várt volna, oldalra kapta a férjét. — Elégett! — Mind a kettőt elégette! Oda a drága szép karton! Mennyi pénz! Mennyi kár! Uram, teremtőm, micso­da kár! Eszti csak három héttel ké­sőbb látta viszont a traktoris­tát. Munkából ment haza, s amikor a házuk felé vezető ösvény elején elvált a többi­ektől, a kukoricaföld szélén álló vontatógép sötét tömege mellől elébe toppant a férfi. — Hát nem jött el... — mondta félig tréfásan, félig szemrehányóan, mégis olyan bizalmasan, mintha csak eg> órával, korábban hagyták vol­na abba a bes/élgelést. Fekete szeme mohón végigfutott & nyúlánk, kerek vállú, vékony derekú asszonyon, s belső jó­érzéssel, elégedetten elmoso­lyodott. — ötezerholdas a ha­tár, holnap megint elmegyek Innen és csak később jövök vissza. Akkor meg nem lesz se éjjelem, se nappalom. Ke­vesen vagyunk ... — Kis ide­ig hallgatott, elővette cigaret­tatárcáját, s míg motozott ben­ne, megkérdezte lehalkított tréfálkozó, mégis bizalmas hangján: — De az őszi mulatságon csak ott lesz maga is? Az asszony félrehajtotta a fejét. Szőke kontya, amelyet már nem rakott magasra, ha­nem nagy. puha fonatlan ha­lomban tűzött meg a nyakán, különös, eddig ismeretlen bá­torságot adott neki. Félig le­eresztett szemhéja alól lopva, de sóvárgóan nézett a férfira. — Ügy vélem... ott leszek! Lehetséges ... hogy ott leszek! Anyja és nagyanyja jnost, ami­kor a szövetkezetben a legna­gyobb szükség lett volna rá­juk, reggelenként csak ritkán jelentkeztek brigádvezetőjük­nél, mert a háztáji föld, a kert nagyon sok miunkát adott. Esz­tinek is otthon kellett volna már maradnia, de húzta-ha- lasztotta az időt. Nem szóltak néki, csak egymásközt emle­gették célzatosan, izgatottan éles hangon, hogy egyedül nem bírják a sokféle össae­A napokban felkerestük Váradi Jánost, a Magyar Ál­lami Pincegazdaság Egér- Gyöngyös vidéki üzemének főmérnökét, és arra kértük, nyilatkozzék lapunknak a pincegazdaság ez évi munká­járól, tervteljesítéséről, és ál­talában azokról a problémák­tól, amelyeket ebben az év­ben kellett megoldaniok. — Az idei szüret minden ed­diginél nagyobb feladatok elé állította pincegazdaságunk va­lamennyi dolgozóját. Ez első­sorban a nagy mennyiségű sző­lő átvételében, feldolgozásában és a termés elhelyezésében nyilvánult meg. Az eddigi ta­pasztalatok bizonyítják, hogy üzemünk területén a vezetés szervezettsége, az irányítók képzettsége jelentősen befolyá­solta a szüreti munka előnyös alakulását, a nehézségek meg­oldását, hiszen a három legfon­tosabb célkitűzést: a felkínált áru átvételét, feldolgozását és elhelyezését biztosítani tudtuk. Közel 200 000 mázsa szőlőt dol­goztunk fel, mintegy 25 száza­lékkal többet, mint az 1963-as szüret idejében, pedig a tavalyi szüret is rekord volt az előző évekhez viszonyítva. — Igazán csak most lehetett értékelni, hogy milyen előre­látó volt a vezetés munkája, amikor már jó néhány évvel ezelőtt — a legnagyobb nehéz­ségek közepette, hiszen akkor­tájt még nem volt a szőlő- és borgazdasági létesítmények fej­lesztésének megvalósítása oly sokakat foglalkoztató téma, mint manapság — hozzálátott olyan létesítmények megépíté­séhez, mint pl. az egri borgaz­dasági komplexum az Ámyék- szala utcában, vagy a korszerű telepítések Egerszóláton, az Eged-hegyen, stb. — A nagy mennyiségű szőlő feldolgozására elsősorban ezért voltunk képesek, mert az utób­bi két évben minden anyagi erőforrást megragadva, arra törekedtünk, hogy szőlőfeldol­gozási kapacitásunkat tovább növeljük, elsősorban új, mo­dem, a legújabb technológiai követelményeknek megfelelő feldolgozó telepek létesítésével és a meglevő feldolgozó kapa­citásának emelésével. így több kevesen vannak és hajnaltól estéig törjem magamat. De av­val senki se törődik, hogy való­sággal elég rajtam a ruha, már a harmadik megy szét az láza­dástól. — Ügy, úgy... Bizony, bi­zony... — hallatszott innen is ormán. is. Bakosné azonban nem figyelt a helyeslő vagy ellen­kező szavakra. Az egybeolvadó mint 100 000 mázsával emeltük a feldolgozó kapacitását. Ezt a munkát tovább kívánjuk foly­tatni, hogy a következő évek­ben még zökkenőmentesebben hajthassuk végre a szőlő átvé­telét és feldolgozását, illetve, hogy a leghaladóbb feldolgo­zási technológia alkalmazásá­val biztosítsuk boraink minő­ségének folyamatos növelését, —■ Ez azt jelenti, hogy meggyorsul az átvétel, meg­szűnik a szőlőszállító jármű­vek sorban állása? Igen, ez is a célunk! De ek­kor nem elég a feldolgozókat korszerűsíteni és bővíteni, ha­nem ezzel egyidejűleg a szőlő- szállítást és a lepaíkolást is korszerűsíteni kell. Az idei szü­ret alatt már alkalmaztunk úgynevezett tarcali szállító tar­tályokat, amelyekkel a gépko­csik rakfelülete jól kihasznál­ható és a lepakolási idő 5 perc­re rövidül az eddigi közel fél­órással szemben. Jövő évre ilyen szállítóeszközt nagy szám­ban gyártatunk, hogy beszállí­táshoz a termelőszövetkezetek rendelkezésére álljon, de ezen túlmenően számos olyan elgon­dolás megvalósításán fárado­zunk, ami e vonatkozásiban eredményt hozó lesz. — Milyen az idei termés minősége? A korai érésű szőlőfajták kedvező körülmények között értek be és ahol időiben leszü­retelték, kiváló minőségű bo­rokat kaptunk. így például a saját célgazdasági szőlőterüle­tekről a Leányka- és a Me­doc noir-fajtákat még az eső­zések előtt leszüreteltük, átlag 22 mustfokkal, de ezen belül nemegyszer kiemelkedő 25—28 cukorfokot is mértünk. Ezekből a szőlőkből különleges minő­ségű márkás borokat lehet for­galmazni. A Mátra aljai bor­vidéken minőségi bort adóan szüretelték le a muskotály sző­lőket. Az idei évben mutatko­zott be célgazdaságunk telje­sen korszerű Lens-Moser sző­lőtelepítése 60—70 mázsás hol­danként! terméssel. A minőség a nagy termés ellenére jobb volt, mint a hagyományos mű- velésmódű területeken. — Sajnos, a szüret első har­mada sem fejeződött be, ami­kor mindkét borvidéken közel 3 hetes esőzés következett. Ez nagymértékben hátráltatta a szüretet. A szőlő cukortartal­ma lecsökkent, s így a borok alkoholtartalma 1—1,5 térfo­gat-százalékkal alacsonyabb lett, mint egyéb évjáratokban. A szüret végén ezenkívül je­lentős mértékű rothadás követ­kezett be a korai esőzés miatt. — A kék szőlők, illetve a vörös borok szempontjából is kedvezőtlen volt az időjárás, mert a színanyagot tartalmazó bogyóhéj nagyrészt elroncsoló­dott a rothadás és túlélés kö­vetkeztében. Ezért a vörös bo­rok színe gyengébb, mint az elmúlt évben volt. — Az idei borok a rothadás, tülérlelés következtében hajla­mosak a különböző borhibákra, bőrbetegségekre. Különösen az úgynevezett barnatörés gyakori és könnyen a bor romlásához, elértéktelenedéséhez vezet. Az általában alacsonyabb alkohol- tartalom miatt hajlamosak az ecetesedésre, ami további al­koholcsökkenéssel és könnyen romlással jár. Ez úton is felhív­juk valamennyi termelőszövet­kezet és termelő figyelmét, hogy a borokat tökéletes kier­jedés és letisztulás után azon­nal fejtsék le a seprőtartalom­ról és részesítsék kénezésben. A bomló seprő tartalom fokoz­za a hajlamosságot a bőrbeteg­ségre ég borhibákra. Borhibák, vagy bőrbetegségek észlelése esetén forduljanak bizalommal a pincegazdaság borászati osz­tályához, ahol az e vonatkozás­ban szükséges segítséget meg­adják. — Ezek szerint tehát rom­lani fog a minőség? — A nem várt időjárás okozta minőségi kiesés miatt előállott nehézségek megszün­tetése magas fokú borászati munka megvalósítása révén feltétlen elérhető. Célunk, hogy biztosítsuk és tovább fokozzuk belföldi és export viszonylat­ban forgalmazandó boraink minőségiét. Annak ellenére, hogy a borok alkoholtartalma átlag alacsonyabb, megfelelő technológia és gondos borkeze­amikor a két idősebb megint azt emlegette, hogy megnőtt a házi munka — Eszti hirtelen felkelt az asztal mellől. Egész tartása megváltozottnak. ke­ménynek látszott. — Megbírják) azt ketten is, esténként úgyis segítek, ha keJL fin átikértem magamat máshová, onnan pedig nem le­het elmaradni — mondta foj­gyűlt tennivalót. Esztitől fur­csa, feszült csend választotta el őket, mintjja újabban féltek volna a hallgatag, otthon is engedelmes, fáradhatatlan szorgalommal dolgozó asszony­tól. Amikor a sűrű csapatban ha­zafelé tartott, teliszájú kiabá­lásra lett figyelmes. — Igen, igen azt akarják, hogy kimen jek a batárba^ mat Hangzavar közepén megtorpant és kitágult, mozdulatlanná merevedett szemével a testes asszonyra nézett. Tekintetében a villám gyorsaságával és va­kító fényével felvillant egy gondolat, aminek a forrósága tetőtől talpig elöntötte, úgy, hogy belül remegni kezdett, mintha hirtelen láz tört volna rá. g reggelinél* gesztelhebetlenül haragos gyű­lölettel nagyanyja. — Oda... odamegyek és ezt az akaratomat most már nem is másítom meg — felelt Ba­kosné reszkető, de elszánt hangon. Kiegyenesedett, mintha az imént valami nagyon érzé­keny, s eddig jeladás nélkül szunnyadó dolgot sebeztek vol­na meg benne. — Nincsenek ott latrok, még helytelentoedők se... _ te tte hozzá sötét daccal és am­pája kitágult a nehezen fel­szakadó, forró lélegzettől. Ségi- né súlyos tenyerével hirtelen az asztalra váigott. A csészék, tá­nyérok, riadtan felugrottak és megcsörrentek. — Itthon maradsz! — mondta paramcsolóan és előréhajolt. — Majd én megmutatom, hogy ki­nek van itt szava! Eszti megremegett. A szo­kott engedelmesség, a tisztelet arra késztette, hogy elhallgas­son. Fehér, szőke pihés nyaka előrehajolt, s ujjaival ruhája ráncait kezdte babrálni. Ez a mozdulat, — mintha új erő áramlott volna belé — arra késztette, hogy keményen ki­húzza magát. Felkapta a fejét és rámeredt az anyjára: — Nem.,. nem maradok itthon... Nem... Nagykorú vágyóit és saját munkaköny­vem van... Hangja rekedt suttogással szólt, de szemében idegenül konok, eddig soha nem látott eltökéltség szikrázott. Amikor megfordult és károhant, csípő­jét odaszorította az ajtófélfá­hoz. Virágos, bő kartonszok­nyája beleakadt a szegbe és hangos reccsenéssel a szegé­tottam, de olyan nyomatékkal, hogy úgy tetszett, a szavak súlyos kövek módjára sora­koznak egymás mellé. — Micsoda? Otthagytad a jó, kényelmes helyedet? — kiáltott fel az anyja. — Bolond vagy te, elment az eszed? — Odamégy a sok férfi, a sok istentelen lator közé... — mondta panaszosan, mégis ejop lés esetén kiváló illat- és za­matgazdag borokat lehet érlel­ni. Természetesen sokkal na­gyobb gondosságot és felada­tot jelent egy ilyen gyengébb minőséget adó szüret esetén "a forgalmi borok minőségét meg­tartani. Ezt segíti a pincegaz­daság jelentős óborkészlete is, amelyek között találhatók a nemzetközi borverseny 17 faj­ta aranyérmes minőségei is. Annak ellenére, hogy a szüret kedvezőtlenül alakult a minő­ség szempontjából október— november hó folyamán—éppen a szakszerű feldolgozás és szö- lőbeni átvétel révén — 20 000 hl kiváló, minden igényt ki­elégítő bort adtunk át export- raj már az új termésből. De­cemberi elszállításra további 10 000 hektoliter exportképes bort készítettünk elő. Biztosí­tottnak látjuk az 1965-ös, mint­egy 120 000 hl exporttervünk teljesítését is. Épp a napokban érkezett a hír, hogy az eddig exportált boraink minősége a legnagyobb elismerést váltották ki a külföldi ügyfelek részéről és köszönetét mondanak érte a vállalat vezetőségének. — A szüret mellett milyen más feladatai voltak és van­nak a pincegazdaságnak, mit adnak az ünnepekre a vásár­lók asztalára? — A szüret volt a legna­gyobb feladat, de emellett ter­mészetesen biztosítani kellett a belkereskedelmi értékesítés folyamatosságát mind hordós, mind palackos borból. A ne­gyedik negyedévben, az ünne­pekre több mint 13 000 hl bort értékesítünk hordós bor­ként. Ezenkívül 1 000 000 pa­lackot töltünk meg az egri és Mátra aljai borvidék különle­ges minőségű boraival és ér­tékesítjük az ország egész té­rülőién. Különös gondot fordítunk arra, hogy a közkedveltségnek örvendő különleges minőségű borok, mint az Egri Medoc, Bikavér és Leányka, Debrői Hárslevelű az ünnepekre kap­ható legyen a belkereskede­lemben. — Emellé új, különleges borfajtákat hozunk forgalom­ba: az Egri Leányka édeskés és , a Domoszlói Muskotály márkás borfajtáit. A palacko­kon levő márkajegy azt jelen­ti, hogy a bort az országos szakértő bizottság különleges minőségűnek bírálta el. Forga­lomba hozzuk az ajándéknak kiválóan alkalmas egri díszdo­bozokat, amelyék egri motívu­mokkal és a nemzetközi bor­versenyeken elnyert aranyér­mek nyomataival vannak dí­szítve. Három 0,35 literes üveg különleges minőségű bort tar­talmaz; Egri Medocot, Bika­vért és Leánykát. — Pincegazdaságunk sikeres esztendő befejezése előtt áll. A gondokból is, a jói sikerült megoldásokból is gyarapodtak tapasztalataink. Ezeket hasz­nosítva kell hogy haladjunk tovább a minőségi munka ed­dig elért eredményeinek to­vábbi fokozásáért — fejezte be nyilatkozatát Váradi János, a pincegazdaság főmérnöke. ff Honor.»: ej vm (László Endre rajza) miPUJSiG 3 1964. december 8., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents