Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-08 / 287. szám
„Doktor úr, kérem .. (Egy kórházi látogatási nap margójára) lenség a látogatóik részéről. Ha pedig valamelyik nővér figyel- meztető.szavakkal fordul a tapintatlan rokonsághoz, akkor rosszindulatú megjegyzéseket kap válaszképpen. De látni ín- csiklandozóan pirosra sült libacombokat olyan betegek kezében, akiket különben szigorú diétára kötelezett a gyógyulás érdeke. A következő napon pedig felszökő láz és egyéb tünetek jelzik a rokonok „jóakaratát”, a beteg emberi gyöngeséget. Talán úgy összegezhetnénk, hogy felnőtt emberek diákos csínytevésnek tartják az orvosi előírások megszegését. Főleg akkor, ha az epebántal- makban szenvedőkkel valamelyik homályos sarokban néhány pohár bort vagy pálinkát sikerül megitatni. No, a fenti tapasztalatokkal nem azt akarjuk bizonyítani, hogy helytelen, ha a hozzátartozóik meglátogatják a beteget. Helyes a látogatás, mert bizonyos mértékig kikapcsolódást, felüdülést jelent a betegnek, de csupán a fent említett tényezők nélkül. KORÁBBAN CSAK a belgyógyászaton gyógyító orvosok nevét említettem. Ám nem lenne teljes a kép, ha megfeledkeznénk azokról a nővérekről, akik a teljes higiénia kedvéért — amely a kívülállók részére egyáltalán nem higiénikus, de itt a gyógyulás szempontjából fontos — annyi munkát végeznek. Harsányi Erzsébet, Varga Flóriánná és Kovács H. Ferencné osztályos nővérek a nap és az éjszaka minden percében a betegek mellett tartózkodnak. Végtelen emberi türelemmel teljesítik sokszor a legképtelenebb kéréseiket, panaszokat. ök pótolják itt a gondos anyát, testvért... Laczik János Pénz gutáimat kapnak a teleíonrongálók leleplezni A posta idei f&éves „kár- mérlegéből” kiderül, hogy június 30-ig országszerte 2506 nyilvános telefont szereltek le vagy rongáltak meg. A kár összege 244 098 forint — hetvenezer forinttal több a tavalyinál. Dr. Antal József, a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság igazgatási osztályának vezetője ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: — A rongálok nagy része fiatalkorú, ezért mindenekelőtt a szülők segítségét kérjük, akik gyakran nem is sejtik, hogy gyermekük miből barkácsol magának, vagy barátjának rádiót, házi telefont. Megkérjük az iskolákat és ifjúsági szervezeteket is, hogy ismertessék a fiatalokkal akár nagyságát. — A posta 200 forint jutalomban részesíti a rongálok lelepleződ. Javasolni fogjuk az illetékeseknek azt is, hogy a rongálókat vagy szüleiket ne csupán a kár megtérítésére kötelezzék, hanem a legenyhébb esetben is legalább 500 forint szabálysértési bírsággal sújtsák. Földön járó csillagok Könyvbarát-mozgalom és a televízió irodalmi társasjátéka „Földön járó csillagok” — ezzel a szép és érdekes címmel Jókai Mór írt drámai pro- lógol a magyar színművészet százesztendős örömnapjára 1890-ben. A Magyar Televízió művészeti osztálya most egy irodalmi vetélkedő címeként idézi Jókai szavait. A játékok során a világirodalom legnagyobb- jairól lesz szó, földön járó csillagokról, akik korukban — és a későbbi korokban is — a betű, a szó művészetével irodalmi kultúrát teremtettek. Euripidésztől Gorkijig ível a vetélkedő tématerve, s egy-egy nagyobb korszak legjellemzőbb műveivel foglalkozik. A televízió a témák országos vetélkedőit közvetíti. Az előadásókat életrajzi játék vezeti be, amelynek főszereplője a téma kiemelkedő alakja. A műsor első előadására és vetélkedőire előreláthatólag 1965 február második felében kerül sor, ezt kéthavonkónt követik a többiek úgy, hogy 1965-ben hat, a következő évben pedig ismét hat vetélkedőre kerül sor. A versenyre jelentkezők elbírálása megyénként történik. A vetélkedő szervezésének központja a könyvtár. A részvevői? a kiemelt községi könyvtárakban, járási könyvtárakban és a Megyei Könyvtárban jelentkezhetnek a társasjátékra. A megyei versenyek időpontjáról a Megyei Könyvtár tájékoztatja a részvevőket. A felkészüléshez bibliográfia nyújt segítséget. A javasolt irodalmat a könyvtárak biztosítják. A vetélkedőben 18 éven felüliek vehetnek részt a hivatásos irodalmárok, nyelv- és irodalomszakos egyetemi hallgatók kivételével. A vetélkedőkön a honvédség állományába tartozók is részt vehetnek. Ugyanazon személy több témára is jelentkezhet. A megyei selejtezők legjobbjai kerülnek a budapesti döntőbe. A legjobban szereplő hat versenyző kerül a televízió kamerái élé. A végső helyezések megállapítása kieséses alapon, történik: 6—4—2 sorrendben. A vetélkedő színvonala a „Ki miben tudós” versenyekhez hasonló. A kérdések általában konkrétak, tényszerűek. Az ajánlott művek birtokában minden kérdésre választ adhat a versenyző. Az első helyezett jutalma IBUSZ társasutazás lesz abba az országba, amelynek fia a téma központi alakja volt. (Görögország, Olaszország, Franciaország, Anglia, Németország, Szovjetunió.) Az egri versenyeken a megyei helye-1 zettek értékes könyvjutalmat kapnak. A város szégyene a hatvani TCZÉP-telep Hol, a város melyik pontján keressük Hatvanban a TÜZÉP-telepet? A hatvaniak nagyon is tudják, éppen eleget szidták és átkozták már. Szűk az udvara, legalábbis TÜZÉP-telepnek szűk és amikor máshol már porzik az út, itt akkor is latyakban merül el az ember cipője. A teherautók és a szekerek fekete sarat dagasztanak. Az idegen a vasútállomás mellett keresné a TÜZÉP-et. Az lenne az ésszerű, ha ott lenne és közvetlenül vagonból kapná a szenet. Ám Hatvanban nem így van. A vasútról indulva, jó félórát gyalogolhatunk, széndarabok, piszok, szenny mutatja, hogy lovas kocsikon és teherautókkal, a budapest—miskolci főútvonalon a város kellős közepébe hol szállítják a tüzelőt. Mennyi fuvartöbbletet jelent az, hogy a vasútállomástól a TÜZÉP-hez és onnan vissza Új-Hatvanba, vagy a város más részébe szállítanak évente háromezer vagon tüzelőt? Mennyit pofiik, romlik a szén és mennyit verejtékeznek a kétszeres lapátolás miatt a munkások? A hatvaniak szeretik városukat, az utóbbi években sokat költöttek csinosítására, a parkosításnál maguk is dolgoztak, de a TÜZÉP-pel nem tudnak mit kezdeni. Egy évtizedes gond ez már. Senki ne higgye, hogy a vezetők nem próbálták megoldani. Tárgyaltak, veszekedtek, terveket készítettek, de egyszer nem volt pénz, aztán a terv hiányzott és amikor mindkettő rendben volt, akkor nem akadt építővállalat, amely elkezdje a munkát. Végre egy hónapja minden rendbe jött. Két hete kiadták az építési engedélyt, a vízvezetélcszerelést megkezdték, a TŰZ ÉP megrendelte az útépítés terveit. És akkor jött a meglepetés. A kijelölt helyre, a cukorgyárral szembeni a sportpálya mellett mégsem épülhet a TÜZÉP-telep. Bővítik a cukor- és a konzervgyárat, annak kell a hely. Köves János, az élelmezés- ügyi miniszter helyettese november 17-i levelében azt ívta Hatvan város tanácsa vb~ elnökének, hogy a Zagyva, a vasútállomás és az ülepítő tavak által körülzárt szűk terület határt szab a cukor- és a konzervgyár fejlesztésének. Csak a 3-as szám.ú műúttól északra, a miskolci vasútvonal, a Népkert és az országút közötti területen lehet bővíteni a gyárat, csak itt nyílik lehetőség a rakodás gépesítésére. Igaza van a miniszter- helyettesnek, ezt az érvet el kell fogadni. De ezzel elölről kezdődik a tüzelőtelep tízéves problémája. Ennek megoldását nem lehet halogatni, a lakosság érdekére, szállítási gondokra, egészségügyi és városrendezési érvekre hivatkozik a városi tanács elnöke és a TÜZÉP igazgatója. Hozzáteszik, hogy sürgős intézkedésre van szükség, nehogy elvesszen a beruházási hitel és a TÜZÉP—cukorgyár vita to* vábbi károkat ne okozzon. Milyen intézkedést tett a megyei tanács? A december elsejei végrehajtó bizottsági ülésen utasították a megyei tanács két illetékes osztályvezetőjét, hogy az érdekeltek bevonásával a helyszínen sürgősen jelöljék ki a hatvani TÜZÉP új telephelyét. Intézkedésüket és a határozat végrehajtását várják most a hatvaniak. ÍF. E4 Biztató eredmények a földművesszövetkezeteK versenymozgalmában Munkájuk ered men yen nek fokozásáért versenyt indítottak a földművesszövetkezetek dolgozói megyénkben. Az első értékelés sízerint máris biztató eredmények születtek. A szövetkezeti tagok és dolgozók eddig több mint 206 ezer forint értékű munkát végeztek a szövetkezeti boltok szépítésében, csinos ításában. Ebben a legjobb eredményt a Párád és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezetben érték el, ahol 53 ezer forint értékű munkát végeztek. Lebontották a régi cukrászdát, boltokhoz, vendéglátóipari egységekhez raktárakat építettek és társadalmi munkában tatarozták azokat. Hasonló jó ered■ny született Kaiban is, ahol 25 ezer forint értékben jégvermet, zöldség-gyümölcs pavilont és raktárakat építettek. A pétervásári szövetkezet dolgozói a bükksizéki kisvendéglő és az ivóvíz-hálózat építésénél 14 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. A szövetkezetek dolgozói felajánlották azt is, hogy a versenyidőszak alatt 4500 új tag beszervezésével növelik a szövetkezeti taglétszámot Az eredmények már itt is biztatóak, a hatvani földművesszövetkezet- ben 194, az egriben 185, a gyöngyösiben 156 tagot szerveztek be eddig. A kiskereskedelmi tervek teljesítésének alakulása is kedvező. A bolti kereskedelemben 9,37, vendég« látóipari tekintetbai 11,1 százalékos felfutást értek eL Növekedett a rendezvények száma a szövetkezeti boltokban és a vendéglátóipari egységekben, A gyümölcsfelvásárlási terveket a földművesszö vetkezetek teljesítették, a tojásfel vásár« lásban 142,9 százalékos az éves tervteljesítés. A háztáji gazdaságok gyümölcsfa-állományának pótlására eddig mintegy 40 ezer cseresznye, meggy, alma, körte és más gyümölcsfád kát biztosítottak a földműves« szövetkezetek. Ezsenfelül ötverwí ezer tő málnát és húszezer tá szamócát osztottak szét a me« gye községeiben. m Ez a nyíltság kellemetlenül, de egyben kijózanítókig is hatott ránk. Ha ez kiderül, valamennyiünket hadbíróság elé állítana!?, és nem sokat tokétól riáznak majd vélünk. Ez mindenki előtt világos volt. De, hogy a parancsnok is erre az elhatározásra jutott, bizonyította, mennyire értelmetlen lenne továbbra is harcolni. Még abban az órában elsüllyesztettük a két torpedót, nagy szerencsénk volt, hogy nem tartózkodott több tiszt a fedélzeten. Különben nem ment volna az egész ilyen simán. Titokzatos rakomány Éjjel kettő lehetett, amikor elértük célunkat. Az éjszaka világos volt. A tenger nem nagyon hullámzott, de mégis minden olyan kísértetiesnek tűnt. 4 rmPifisM-, 1964. december 8„ kedd A legénység minden tagja feljött még egyszer a fedélzetre, hogy friss levegőt szippantson, majd lemerültünlr. Nemsokára a periszkópnál szolgálatot teljesítő matróz jelentette a parancsnoknak, hogy egy gyorsnaszád közeleg. Megkaptuk a parancsot a felmerülésre. Néhányan felmentünk a fedélzetre. A gyorsnaszád már a közelben járt Készen tartottuk a köteleket 15 méterre tőlünk leállította a motorokat. Átpillantottam a naszádra és hirtelen megdöbbentem. A fedélzeten egy admirális állt Először azt hittem, hogy érzékeim csalnak, de a rangjelzést világosan ki lehetett venni a zubbonya ujján. Aranyozott sapkaszegélye messzire világított. Még sohasem találkoztam bevetéseink alatt admirálissal, a nyílt tengeren. Nagy cirkálókon ez napirenden volt <te a német haditengerészetnek már évek óta nem voltak cirkálói. Mit akar ez a látogatás jelenteni? N em volt időm, hogy ezen törjem a fejem. A kapitány kiadta a parancsot, dobjuk át a köteleket és simuljunk a gyorsnaszád oldalaké«. Alid erősítettük meg a köteléket, az admirálisi máris. átugrott hozzánk. Kísérői a gyorsnaszá- don maradtak. Parancsnokunk zavarban volt és látszólag nyomta a lelkiismeretét az elsüllyesztett két torpedó. Féltünk, hogy a parancsnok megkérdezi, menynyi van még a fedélzeten. De azonnal lement a parancsnokkal a naszád belsejébe. Tanácstalanul néztünk egymásra. Ha a parancsot az ad, .mirális személyesen. hozza, nagy fontosságú lehet Tálán ebben a kilátástalan helyzetben meg kell kísérelnünk még egy támadást valamelyik szovjet kikötőbe tartó angol, vagy amerikai konvoj ellen? Ezektől minden, kitelik. Egyre csak a parancsnoki tornyot figyeltük. Vajon miről tárgyalhatnak ott lent? A gyorsnaszád fedélzetén mozgolódás támadt. Egy bőrkabátos férfi jelent meg a fedélzeten. „Meddig marad még ott az admirális?” — kérdezte türelmetlenül, meglehetősen kellemetlenül csengő hangon, a mellette álló tengerésztiszttöl. Az csak a vállát vonogatta. Végre megjelent az admirális parancsnokunk kíséretében. A bőrkabátos intett a kezével és négy matróz ládákat kezdett a kabinból a fedélzetre hurcolni. Flensch kapitány megparancsolta, vegyük át ezeket a ládákat. Hat nehéz ládát emeltünk át óvatosan és elől a legénységi fülkébe helyeztük el őket. Gondosan le volta!? szögezve, nem tudtuk megállapítani, mit tartalmaznak. Talán din ami tot? Biztos valahol robbantást kell előkészítenünk. Nagy mennyiségű élelmiszert és üzemanyagot is vettünk a fedélzetre. Tehát sokáig maradunk a tengeren. A menekülésről és az otthoniról szőtt álmok egyszerre szétfoszlottak. Titkos megbízatás Legnagyobb meglepetésünkre a civil ruhába öltözött férfi egy fiatalabb tiszt kíséretében szántén átszállt a mi hajónkra, s a gyorsnaszád perceken belül eltűnt a közelünkből. Az admirális a polgári ruhás utas kísérője társaságában a hátsó fedélzeten beszélgetett a parancsnokunkkal. Sajnos egyetlen szót sem tudtam megérteni, de azzal tisztában voltam, valami rendkívüli dolog vár még ránk. Azt a parancsot kaptuk, valamennyien jöjjünk a fedélzetre. Néhány másodpercen belül az egész legénység felsorakozott. Az admirális szólt hozzánk! „A tengeralattjáró flotta parancsnokságának utasítására ez a tengeralattjáró kapta azt a megtisztelő feladatot, hogy egy nagy horderejű titkos megbízatást hajtson végre. A legnagyobb fegyelmet várom el önöktől, hosszabb időt fogunk a tengeren eltölteni.” Megdöbbenve néztünk egymásra. Észre kellett vennie, hogy szavai egyáltalában nem hatottak lelkesítőleg ránk. ezért emelt hangon folytatta: „Feladatunk végrehajtása közben semmiképpen sem kerülhetünk az ellenséggel összetűzésbe. Ahogy parancsnokuk közölte, nincs is torpedó a fedélzeten. Nem is fogunk vételezni.” Megkönnyebbülten sóhajtottunk fe. Végeredményben nem mindennap kaptunk ilyen, feladatot. Titkos megbízatás torpedók nélkül, s az ellenséget is el kell kerülnünk! .„Angliától északra futunk ki az Atlanti-óceánra” — folytatta az admirális. „Az északi szélesség 50, és a nyugati hosz- szúság 30. fokán újabb utasítást kapnak.” Kifutunk az Atlanti-óceánra? Mit kell ott csinálnunk? Ügy látszik, korán örültünk, amikor megtudtuk, hogy torpedók nélkül fogunk hajózni... Az admirális még közölte velünk, hogy átvette a parancsnokságot. A velünk utazó polgári ruhás férfi magas rangú állami tisztviselő, segédtisztjével. Elgondolkozva folytattuk? munkánkat. A gépeket beindították s elindultunk északnyugati irányba. Vendégeink az első legény« ségi szálláson rendezkedtek be. A ládákat a függőágyak alá helyezték. Ügy vigyáztak rájuk, mint anya a gyermekére. A legénység közül senki sem léphetett fülkéjükbe. Azt nem hittem, hogy robbanó« anyag volna a ládákban, de valami nagyon értékeset kellett őrizniük. Fogalmam sem volt, mi lehet a feladatunk. De néhiny napon belül megtudtuk. Riadó! Az első napokban minden zökkenő nélkül folyt le. De röviddel a 60. szélességi fok előtt megszólalt a riadócsengő: „Mindenki készültségi he- helyére! Merülni!’' — kaptuk a parancsot. 20 métert merültünk. „Aknaszedők előttünk” —jelentették a parancsnoki toronyból. „Felfedezték bennünket?” — érdeklődött a tengernagy aggódva. „Még nem” — válaszolta á parancsnok. Titokzatos utasunk is megjelent és rosszkedvűen érdeklődött a riadó okáról. A tengernagy ismertette vele a helyzetet. (Folytatjuk^ MÁS SZEMMEL NÉZI a ember a járdát egy autó abls kából, mint a járdáról a autót. Még tovább gombolyít va: Más fogalmat alkotnak ; kórházról az egészségesek é változik a vélemény, mihely betegként segítséget várnai? a. orvosoktól vagy a nővérektől. A beteg gyógyulása a gondoi Orvosi kezelésen és az előírá sok betartásán múlik. Am < kezeléssel kapcsolatban még a kákán csomót keresők sen emelhetnek panaszt a gyón gyösd Bugát Pál kórház belgyó gyásza ti osztályán. Dr. Kőbal niczky Emil osztályvezető fő orvos, dr. Koncz István adjunk tus és dr. Tompos Komélic osztályos orvos tudásuk ét energiájuk javát adják, hogj ismét életerőt varázsoljanak i beteg szervezetbe. Türelem és mélv emberi érzés, valamint hivatástudat kell ehhez. Beszélnünk kell azonban e betegek kötelességéről is, ami nem más, mint az előbb említett orvosi előírások betartása, Mert mit sem ér a tudomány akarata, ha a lassú, gondos építést ismételten romba dönti az emberi gyarlóság. Hiába ügvel az étkezdében dr. Fraknái Gyuláné kínos pontossággal arra, hogy a betegek mindenkor a gyógyulást elősegítő élelmet kapják, ha ezt káros módon megtorpedózzák a könnyelmű látogatók és a beteg önmaga iránti gyengesége. — A betegek gyakori esetben kárát vallják a látogatási napoknak, — hangzik az orvosok véleménye és item alaptalanul. BIZONYÍTÁSKÉPPEN nézzünk talán egy látogatási napot az említett kórház férfi belgyógyászati osztályán. Már a folyosón tábla figyelmeztet, bogy a betegeket csupán két ■zemély látogathatja egy időben. Ennek ellenére néhány helyen a látogatók méhrajként veszik körül a beteget, sőt még a szomszéd ágyakat is meglepik. Kérdések keresztezik egymást, és a beteg — akinek az orvos különben nyugalmat rendelt — beten-ugvó kimerültséggel válás zolgat a zaklató kérdésekre. Az ilyesmi felelőt-
