Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-05 / 285. szám

Tizenkét JgS* Tizenkét vádlott áll a bíró előtt. Tizenkét vádlott közül csak egy nem kapott bünte­tést, mert a bűntett elköveté­sét nem lehetett vele szemben bebizonyítani. A tizenkettő közül egy sem volt „elesett” ember, anyagilag nem voltak ráutalva az apró tolvajlásokra. És mégis loptak. Nem egyszer, és az is mindegy volt, mit. Ami éppen gazdátlanul a sze­mük elé került. Hosszú hónapokon át garáz­dálkodtak Gyöngyösön, amíg a törvény büntető keze utói nem érte őket. Jaj, a motorosoknak! A laktanya sportcsarnoka előtt mindig sok motorkerék­pár és autó parkírozott az ökölvívó-mérkőzések idején. Szabó József még tavaly nyá­ron itt kezdte el működését. Ülés, szerszám, benzincsap ér­dekelte. Kitűnő terepnek bizo­nyult az új városrész is. Pan­nónia motorkerékpár és Skoda gépkocsi lámpafeje „tapadt” hozzá. A Puskin mozi előtt ál­ló Skodáról három dísztárcsát szerelt le. Az idén tavasszal Füleki Györggyel a lovat legeltették, amikor a Mérges utcában vas­beton dróton akadt meg a sze­mük. Száznyolcvan kiló drótot vittek el innen. A XII-es akna közeléből és a Batthyány tér­ről egy-egy állványozó létra került hozzájuk, majd aKará- csandi úti építkezésről egy vastaligát vittek el. Horváth Antal négyszázötven forintot adott a lopott tárgyakért. Mire jó az esküvő? Előbb a déli városrészben egy Opel-Reeordról vette le a dísztárcsát Baranyi József, majd a sportcsarnokhoz tette át működését. Később a Vacíiot Sándor utcában egy Panni ro­bogó nyergét, aztán ismét a 80-asban egy Skoda lámpáját szerelte le. Ez év májusában lakodalom­ra igyekeztek Szabó Józseffel együtt motorkerékpáron, ami­kor az Egri úton megláttál: egy oldalkocsis motorkerék­párt. Itt is a lámpafej érdekel­te Baranyit. Amikor a lako­dalomból hazafelé tartottak, a 80-asnáL egy Pannónia lámpa- feje, kipufogódobja, kipufogó­csöve és lábtartója nyerte meg tetszésüket. Egyetlen szerzeményüket sem szánták nászajándéknak, de ha már a véletlen útjukba hozott valami elvihetőt, még az esküvőt sem tartották ki­záró oknak ahhoz, hogy lopja­nak. Karbid és deszka Karibiddal kezdte Füleki György. ötvenhárom kilo­gramm karbidot hoztak el Tí­már Edével a Skodán. Egy Vita a tévé ©lőtt Karácsondi tsz-tagok a tévé mezőgazdasági filmsorozatáról BEPREZENTÁCIÖ 5 y — Itt tessék aláírni! [László Endre rajza) Azt még csak elviseltem valahogy, amit az emberiség gyarlóságáról szólva a fejem­hez vágott. Elismerem, nem vagyunk angyalok, de ha azok lennénk sem nézhetnék min­denkinek a körmére. Gondol­juk el, több mint hárommilli- árdnyian élünk a földön, és én dolgozó ember vagyok, akinek nap mint nap helyt kell állnia e munka frontján. A legelszomorítóbb az volt, hogy a röpirat olyan színben tüntette fel személyemet, mint aki a legvisszataszítóbb bű­nök elkövetésétől sem riad vissza. Nem akarok panasz­kodni. de megmondom őszin­tén, hogy én még a ku­tyámmal sem beszélek olyan hangon, amilyen hangnemben az én hibámat kiteregették a röpirat szerzői. Nem mondom, ha azt veszem, hogy hűvös cselekedeteim eredményeként csak Lucifer után következem, bizonyos megnyugvást érzek, mert van nálam kárhozatosabb lélek is a világon. De ha arra gondolok, hogy a vallási dol­gozat szerzői Belzebuoot a „futottak még”-ek között sem említik, bizony kesernyés lesz a szájam íze. Ennyire lesül­lyedtem volna? Ám tételezzük fél, hogy az iratban szereplő állítások hűen tükrözik az elszomorító való­ságot és én ténylegesen olyan gonosz vagyok, amilyennek lefestettek. Ez esetben — a Szerzők intő szavára hallgatva t- sürgősén, él keltene monda* Huszonkilenc éves... Gé­pésztechnikus és november 12-én ünnepelték tízéves ju­bileumát a gyöngyösi váltó- gyárban. 1959-ben a gyár első szocia­lista brigádja alakulásában döntő szerepe volt. Azóta ez a brigád háromszor nyert ok­levelet és kétszer volt. a ván­dorzászló birtokosa. Mocsári László, aki a brigádot patro­nálja azóta is, ma a kiszisták élvonalát képviseli, kongresz- szusi küldöttnek választották, s tegnap óta tagja a KISZ megyei végrehajtó bizottsá­gának. Hosszú utat tett meg idáig. Talán hosszabbat, mint kor­társai. 12 gyerekes családból származik, s hogy ebből nyol­cán élnek, az egy kicsit csoda is. Nehezen, nagyon nehezen éltek. László erre már csak úgy emlékszik, hogy amikor a váci gépipari technikumba beiratkozott, még nem tudta, hogyan fogja elvégezni. De sikerült. Ekkor még telt az édesapa energiájából. Mire egyetemista lehetett volna, már kifogyott az ott­honi erőtartalék, és két hó­nap után ő maga is idegileg, fizikailag összetörve került haza. Dolgozni kezdett. Gyön­gyösre 1954. november 12-én került. A munka, a közössé­gért folytatott tevékenység lassan felnőtté, megfontolttá érlelte a fiatal szakembert, s a gyár ifjúsági szervezete egyre jobban és egyre na­gyobb arányban számítha­tott«A A házassága bizonyos fokig próbára tette őt, mert nehéz helyzetbe került, s csak saját önuralma és sok éves ön- fegyelme mentette meg a tra­gédiától. Talán azóta becsü­lik és tisztelik még jobban munkatársai, kiszista társai, amióta önmagával is megvív­ta a harcot és belátva hibáit, tovább haladt a maga szabta, egyenes úton. Katonaság... Kilián-lakta- nya... 1956. Sok-sok lecke, sok visszásság, sok furcsa életiskolai osztály tarkítja életét, s mindennek ellenére ma arra érett és arra érde­mes, hogy kongresszusi kül­döttként képviseljen egy nagy tömegű ifjúságot ott, ahol jö­vőjükről, feladataikról, mun­kájuk további eszmei, gya­korlati útjának kijelöléséről tanácskoznak. Mocsári László nem elég­szik meg azzal, ami a gyár lehetőségein belül adódik. Ké­pezi magát, s amit elmulasz­tott tíz évvel ezelőtt, pótolja most: ötödéves mérnökhall­gató, s egy év múlva már tel­jesen felkészülten képes arra, hogy egy kollektíva vezetője, irányítója legyen nemcsak a gyakorlatban, de elméletben, sőt, elvekben is. (ódám) MiPUJSMG 3 19C4. december 5* szombat ú.z isr. solyogva egy idős néniké, aki „civilben” tényleg nem is az, hanem a tsz baromfijait nevel- geti. Az ajtó egyre gyakrabban nyílük. Fogynak az üres székek. Megérkezik „az öreg traktonoe”- nak címzett agronámus, a bri­gádvezető. Amíg a tévében a napi híre­ket mondják, Sipos Lajossal, a karácsondi Kossuth Tsz elnöké­vel leülünk az egyik sarokba. — Mi a véleménye a tévé kezdeményezéséről? — Tagadhatatlan, hogy jó. szolgálatot akar tenni a mező- gazdaságnak. A sorozat film­jeink mondanivalója a gépesí­tés tárgyköréből való. A gépeik helyes üzemeltetésének a felté­teleit, a munka közben előadó­dó hibák kijavítását a termény- szállítás gépesítését mutatják majd be. — Hogyan fogadták a tsz- tagok? — Valamennyien elismerték hasznosságát, időszerűségét. Mindenki a saját munkáján is állt és efindí- F Jlr $ 11 tóttá a beszél- japfr SjifrfB — A mezőgaz­iaságban egyre |||p§^,/ % több gép dolgo- zik. Ezekkel a gépekkel nem- A géppel csak dolgozni érteni is kell kéU, hanem ér- a tsz traktoro tend is hozzá. Mert hiába vannak a millió forintokat érő gépi felszerelé­sek, de ha nincs meg a hozzá­értés, több a kár, mint a ha­szon. Én évek óta géppel dol­gozom, de azért most rájöttem: van még tanulnivalóm nekem is. Sorra állnak fel a hozzászó­lók. A tsz vezetői, yalameny- nyien elmondják véleményü­ket. Akár az agronámus, akár az állattenyésztési brigádveze­tő beszél, egyben valamennyien nemcsak dolgozni keU, hanem hozzá — mondotta Fehér Béla. sa. (Foto: KissJ meg a saját tapasztalatunkból is, hogy a műszak előtti idő, m gépék szakszerű kezelése, kar­bantartása mennyire fontos. A beszélgetés még sokáig tartott. Ha pedig ehhez hozzá­vetjük azt, hogy ezen az estén nemcsak a karácsandá, hanem a megye valamennyi mezőgaz­dasági üzemeinek vezetői is ott ültek a tévé előtt, akkor jog­gal remélhetjük, hogy az ered­ménye is meglesz majd ezek­nek a beszélgetéseknek. K. J. Kezdődik az előadás. Mocsári Lászlá, KlSZ-kongresszusi küldött nőm tizenkét imát és fel kellene csapnom röpiratterjesztőnék társadalmi munkában, vezek- lésképpen. Ha megteszem, úgy biztatnak, megmenekülök a gyehennától. És ha elengedem a figyelmeztetést a fülem mel­lett, mondjuk azon egyszerű oknál fogva, hogy a megje­lölt imákat nem ismerem, ak­kor mi lesz? A purgatórium- ban kötök ki netán, önhibá­\ 1 b* "K/* j inon kívül? Nem tudhatom. Könnyen megérem, hogy azért, mert például vanakodom kéz­iratos papíron terjeszteni a vallási tanokat, egy napon em­lítenek majd a huligánokkal, holott mindig is elhatároltam magam az ilyenfajta züllött elemektől. FELESLEGES AGGÁLYOK válnának: ezek? En semmi eseti re sem tartom annak. Higgyék el, kérem, nem látok rémképe­ket, hanem nagyon is eszem­nél vagyok, amikor bátortalan hangon felteszem a kérdést: miért teszik ezt velem testvé­reim? Elismerem, vannak hi­báim, követek el baklövéseket, s az új dolgok iránti fogyaté­kosságom sem a régi már. Am a szocializmus építését lanka­datlanul a szívemen) viselem, s fáradhatatlan harcosa vagyok továbbra is az emberi haladás igaz ügyének. Miért hát e vandál fenyegetőzés, kérdem én önöktől? Nem akarok érdemeket sze­rezni, de kijelenthetem, hogy ha valaki, úgy én igazán ko­molyan vettem, és betartottam minden sorát annak az egyez­ménynek, amit az állam kö­tött az egyházzal, tizenegyné- hány évvel ezelőtt. Megértet­tem, hogy a vallásszabadságot a törvény biztosítja, amelynek betartása fölött őrködni minden önmagára valamit adó állam­polgárnak kutyakötelessége. Ez­zel a magam részéről el is intéztem az ügyet, s lélekben tökéletesen megnyugodva mel­lőztem az istentiszteletek láto­gatását, noha erre nem kény- szerített senki. Minthogy az efajta szertartások sohasem is tartoztak kedvenc időtöltéseim közé, aránylag könnyen ment a dolog. Természetesen az egy­házi szertartásokról való tá­volmaradásomat szigorúan magánügynek tekintettem, és senkit nem bujtosatlam arca« i hogy cselekedjék hasonlókép-' pen. Ezt bárki megmondhatja.. Most viszont azt kellett ta-j pasztalnom, hogy nem min- j denki gondolkozik úgy, mint • én. A magukat „Jézus testvé-1 reinek” nevezett, általam is-1 meretlen állampolgárok, a fen- ( tebb leírt módon arra akartak. rávenni, hogy nézeteimmel J szakítva, váljak hitsorsosukr | ká és fohászkodjak napestig, j Céljuk elérése érdekében olyan ; színben tüntettek fel önmagam i előtt, hogy lesül a képemről a j bőr, ha rágondoiok, a kilátás-. ba helyezett purgatóriúmról j nem is beszélve. Mi más ez, ha | nem az emberi lélek megfé- • lendítése, és az állami törve-, nyékben rögzített vallássza-1 badság nyílt sárba tiprása? j NEM TUDOM, MIT SZÓL-' NANAK „Jézsus testvérei”, . ha én is felszólítanám őket j nyílt levélben arra, hogy ira- ] tóm kézhezvételétől számított • két órán belül énekeljék el| tizenkétszer a „Vörös Csepel, i vezesd a harcot..kezdetű ( munkásmozgalmi indulót,. majd tüstént végezzenek cl j egy marxista szemináriumot, j Ezt követően a röpcédulámat ■ sokszorosítsák le, s a terjesztés! megkönnyítése végett adják ki i könyv alakban, mert ha nem, i akkor életük végéig nem kap- \ nak fizetésemelést és ki lesz- j nek zárva a béketáborbol. j Nyilván gondolkodóba esne- • nek, s borúsan sóhajtoznának.! _ t Ivamcs István | keresztül van érdekelve az elő­adásokból. Kár, hogy az adás nagyon korán kezdődik. Hat óraikor a mezőgazdaságban még javában dolgoznak, különösen a gépekkel. Ezért hiányoznák tőlünk még néhányan. Közben vége a híreknek, és a képernyőn megjelenik: Me­zőgazdasági szakíilm-sorozat, II. rész: Műszak közben. Peregnek a filmkockák s közben megismerkedünk a gé­pek helyes karbantartásával, kezelésével. Amikor vége a filmnek, egy ' í.. ->- megjegyzésre f' S mindenki odafi­v:; . gyeit. rimiíiiiT mii ' — Ezt vasár­nap is megné- "WllaWpfei zem, — mondol- IllplSIPfg ta Fehér Béla. aki azonnal fel megegyeznek: a mezőgazdaság, ban egyre nagyobb szerepet kapnak a gépek. — Ne csak a főiskolák, vagy különböző ipari szaktechniku- mokat végzettek értsenek a gé­pekhez, — hangsúlyozta Sipos Lajos, — hanem azok is, akik vele dolgoznák. Karácsondi példával bizo­nyítja, amit elmondott. Amikor új gépeket vásároltak, bizony sokszor előfordult, hogy nem volt megfelelő szakember. Áll. tak a gépek, vagy pedig a szak­szerűtlen kezelés miatt rövid időn belül elromlottak. — A mezőgazdaság egyre több gépet igényel: mind az állattenyésztésben, mind az öntözésben, vagy a termény- szállításnál. De a gépek csak úgy hozzák meg a hasznot, ha dolgoznak. Láthattuk a filmből . ».‘i.-.X ' . Y ■■.T.V-.-. . ................ .............­Mé g javában tartott a tévé fizikaórája!, a dolgozók gimná- ziuinának másodikos „nebulói” számára, amikor benyitottunk a karácsondi kultúrházba. A te- termfoen még mindössze néhá­nyan üldögéltek. Beszélgettek. Néha-néha azért rá-rápillan- tottak a képernyőre is, de azért a beszélgetés a termelőszövet­kezetről szólt. — Nem akarunk mi fiziku­sok lenni, — jegyezte meg mo­A pisztoly ugyan előkerült, de nem lehetett használni. Tóth „elkeseredésében” a vé- csi tsz-tői előbb Szabó József­fel hat és fél zsák, aztán négy nap múlva újabb nyolc, majd Fülekivel ismét nyolc zsák pé­tisót vitt el Opeljával. Egyéb apróságok Szinte már alig említésre méltó, hogy a társaság tagja, Kiss Sándor, két ponyvát tulaj­donított el a Húsipari Vállalat­tól és hogy néhányan egy fo­rint ötvenért benzint és benzin- jegyet vásároltak, nem is kis mennyiség, összesen közel ezer litert. Persze, mindent nem lehet ebben az írásban felsorolni. A tanksapkákfböl például mennyi jött össze! Tanksapka. Nevetsé­ges volna, ha éretlen gyerekek csinálták volna — jópofaság- ból. De itt nem erről van szó. Erkölcsileg szinte el sem kép­zelhető az a lazaság, ami a bűnszövetkezet nyereségvágyát okozta. A rendőrség által felderített lopások egy részét a bíróság az ítéletbe be sem számíthatta, mert az okozott kár csekélysé­ge nem tette ezt lehetővé, más­felől szabálysértésként sem le­hetett kezelni, mert a lopás óta több mint hat hónap telt el. ★ A bűnszövetkezet tagjai meg­kapták büntetésüket. — Többek között Füleki : Györgyöt egy év négy hónapra, i 500 forint pénzbüntetésre, Sza- I bó Józsefet 8 hónapra, Tóth ] Gyulát egy évre és 400 forint i pénzbüntetésre, Baranyi Józse- j fet 10 havi nevelő—javító mun- ] kára, Horváth Antalt öt hónap­ra és 600 forint pénzbüntetésre ítélték, három évi próbaidőre való felfüggesztéssel. Az ítélet nem jogerős, az f ügyész háromnapi gondodkodá- » sí időt kért. 1 G. Molnár Ferenc t gyöngyöstarjáni kirándulás al­kalmával két zsák pétisóval tértek haza Kovács Istvánnal. Majd húsz méter kerítésdró­tot, két és fél mázsa árpaszal­ma volt a szerzemény. A szal­mát Szabó Józseffel szállítot­ták haza. A 80-asnál Füleki meglátott egy őrizetlenül ha­gyott női kerékpárt. Nem kel­lett sokáig biztatni Szabót, hogy ráüljön a kerékpárra. Tavasszal, március 29-én a Mátra söröző előtt meglátta* egy Trabantot. A csomagtartó­ból a pótkereket, a pumpát, a benzines kannát, a mentőládát és a légkör-mérőt vették ma­gukhoz. Szabó ekkor a papír­üzlet melletti sarkon állt. Tóth Gyula segített Füleidnek a „rámolásban”. Vett egy lovaskocsi-vázat a MÉH-től Füleki. De az igy nem sokat ért. Az alkatrésze­ket a Kertészeti és Köztiszta­sági Üzem lovaskocsijáról, a Motorjavító Ktsz előtt álló tehergépkocsiról szerezte be, a deszkát pedig, tizenhat szálat összesen a CSÉV-től kérte kölcsön. Csak elfelejtette vis­szaadni. Pénz helyett pisztoly A pisztolyra Tóth Gyulának volt sürgősen szüksége. Csupán százezer forintos adósságát akarta letörlés zteni a pisztoly- lyal úgy, hogy elteszi a láb alól hitelezőjét, majd önmagával is végezni akart. Ugyanis sajnál­ta az autóját, attól nem volt szíve megválni. Fizetni pedig kellett volna. Füleki György sietett a segít­ségére. Füleki tudta, hogy Sza­bó József egy talált pisztolyt átadott Revicki Istvánnak. Re- vicki Verpeléten teljesített ka­tonai szolgálatot. Füleki Sko­dáján mentek Verpelétre Sza­bóval. Visszafelé a vécsi elága­zásnál egy elhagyott Moszkvi­csot találtak. Az egyik kerekét Füleki és Szabó leszerelte.

Next

/
Thumbnails
Contents