Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-05 / 285. szám

A földet alkotó anyagtöme­gek különleges mozgására gya­nakszik legújabban a tudo­mány. Többek között erről is beszámolt legutóbb a föld sza­bályos és szabálytalan mozgá­sairól szóló előadásában dr. Kulin György, az Uránia Csil­lagvizsgáló igazgatója. Amint elmondotta, a tudó­sok már régen megállapították, hogy a föld pólusai vadőrei nak, vagyis a forgási tengely nem mindig ugyanazon a föld­rajzi ponton ,.üti át” a felszínt. Ennek egyik oka, az bogy a föld-felszín egyenetlensége, a magasra kiemelkedő hatalmas hegyek megzavarják a föld tömegegyensúlyát és ezen ke­resztül egyenletes forgását. Emiatt a pólusok 413—433 nap alatt, körül belül 20 méternyi; „vádorolnak". De ez a mozsa suk sem egyenletes, mert be folyásoija —■ mégpedig az é • szakokhoz igazodóan — az az időjárás változása. Érthe­tően egyensúlyi zavarokat okoz például, hogy télen a nehéz hi­deg légtömegek rátelepednek a nagy orosz síkságra, az egyen­lítő tájáról elpárolgott vizek pedig vastag hó- és jégrétegek formájában nehezednek rá a sarkokhoz közeli területekre. Nemrég azután rájöttek ar­ra is, hogy van a pólusoknak egy időben és térben egyaránt sokkal nagyobb arányú ván­dorlásuk is. Azok a lávából előkerült mágneses ércek ugyanis, amelyekbe megszilár­dulásuk idején, körülbelül 500 millió évvel ezelőtt „fa­gyott bele” a mágnesezettség, azt árulják el, hogy a föld mágneses terének iránya akkor körülbelül a hawai szigetekre mulatott. Eleinte gondolni lehetett ar­ra is, hogy ezt a mágneses tér­irányának megváltozása okoz­za, nemrég azonban Grönland, illetve az Antarktisz több kilo­méteres jégrétege alatt szenet és hajdani dús trópusi növény­zet maradványait találták. Most tehát már csak azt lehe­tett feltételezni, hogy a föld forgástengelyének iránya vál­tozott meg. Ez viszont ellen­kezik a fizika törvényedveL Nemrég aztán nagyon' érde­kes elképzelés látott napvilá­got a jelenség magyarázatára. Eszerint a pólusvádorlás csu­pán a kéregre jellemző, amely a maga átlag 30 kilométeres vastagságával a csaknem 6400 kilométer sugarú gömbnek elenyészően csekély anyagtö­megét képviseli. A föld töme­gének túlnyomó nagy részét kitevő köpeny és magma szem­pontjából viszont a forgásten­gely iránya nem változott. ... ti mit kíoútuiak. &k KARÁCSONYRA ? ^V\NN-.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\X\\\\\\V,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ SALLÓS GÁBOR — Jászai-díjas 1954-ben végzett — érdem­éremmel — a Színművészeti Főiskola színész—rendező tago­zatán. Egy évig Szegeden ren­dezett. majd öt évig a kapos­vári Csiky Gergely Színház főrendezője és három évig igazgatója volt. Innen szerző­dött Miskolcra színész—rende­zőnek. A Jászai-díjat 1951-ben kapta kiváló művészi és rende­zői munkásságáért. Rendezői munkái közül a legemlékeze­tesebbek: A revizor, Az ügy­nök halála, Pillangókisasszony, Csárdáskirálynő és a Miskolcon nagy sikerrel futó Mária főhad­nagy. Színészi alakításai közül kiemelkedőek voltak: Corbaccio a Volponéban, Horatio a Ham- letben, Mike Gábor a Hamlet­nak nincs igaza című drámá­ban. De játszott zenés vígjá­tékban, sőt operettben is tánc- komikus szerepet. Eger közön­sége az Egri csillago!: Hegedűs szerepében ismerheti majd meg. FILLÁR ISTVÁN — Jászai-díjas • A főiskola elvégzése után —> 1953-ban — Szolnokra szerző­dött. Már az első esztendőben a legszélsőségesebb korú szere­pekben bizonyította be kivéte­les tehetségét. Játszotta az öreg Sípost Sarkad! Imre Szeptem­berében, Sós György Pettyes című operettjének címszerepét, a Főurat a Tanítónőben és Muj- kót a Gül Bábában. 1956-tól Kaposvárott, majd 1963-tól Miskolcon nyújtott jobbnál jobb alakításokat operettben és prózában egyaránt. 1960-ban, az új magyar darabokban élért kitűnő alakításáért Jászai-díj­jal tüntették ki. 1963-ban a Don Quijote Sancho Panchá-já- nak megformálásával a Tv~ fesztivál színházi diját érde­melte ki. Az Egri csillagokban Jumurdzsákot játssza. GONDA GYÖRGY A színház vendégei közölt korban és pályakezdést tekint­ve is 6 a legfiatalabb. Most vé­gezte el a Színművészeti Főis­kolát és feleségével —, Dobos Ildikóval együtt — Miskolcra szerződött. Egerbe ismerősként jött. Édesapja itt volt színész, édesanyja a színház művészeti titkára a színház megalakulá­sának évében, ő maga pedig mint egri diák „a varos leg­jobb szavalója” címet szerezte meg. Színészi múltja még nincs, de első szerepe — a Háború és béke Rostov grófja — után ítél­ve, jövője igen. Az Egri csil­lagokban Szelepcsónyi Ottó szerepével kell bebizonyítania, hogy az alma nem esett messze a fájától. Bízunk benne, hogy ez sikerülni is fog. (—czy) 4 MiPÜJSBG (12) — Szabad egy kis tüzet? — kérdezte a kém, ujjal között cigarettával. — Sajnos, nem dohányzom. „Püff neki! — gondolta Mr. Varga! — Most mit csináljak? Nem dohányzik!” A következő pillanatban elő­rántotta a kloroformos kendőt és Zimányi arcához tapasztot­ta. A vegyész védekezett egy darabig, aztán elcsendesedett és a kém karjai közé esett. Midőn magához tért, egy tel­jesen üres szobában találta magát, ahol egyetlen bútorda­rab sem volt. A mennyezeten gipsz-rózsák. Az ablakon rács. Az egyik csupasz falon teve alakú penészfolt. „Vajon hol lehetek? És ho­gyan kerültem ide? Tudom már... Engem elraboltak... De ki? És miért?” Nemsokára nyílt az ajtó és pisztollyal a kezében belépett Mr. .Varga, . . . — Magához tért? Remek? Akkor most elbeszélgetünk egy kicsit... — Ki maga és mit akar? — pattant fel Zimányi. — Csak semmi idegeskedés? Hogy én. ki vagyok, az nem fontos. De azt megmondhatom, hogy mit akarok. A Lefu 156- os gáz képletét. — Minek az magának? — Szenvedélyes képletgyűjtő vagyok. „Hiszen ez egy kém? Egy valódi kém!” — Itt a papír és a ceruza™ Egy órát adok magának! Egy óra múlva visszajövök! „De sok ilyen filmet láttam már a televízióban, moziban — gondolta Zimányi. — Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer én is... De most mit tegyek?™ Semmit... A végén úgy is meg­mentenek... Légy teljesen nyu­godt! Az utolsó percben úgy is befut a rendőrség és meg­mentenek... A kémfilmek mindig így végződnek™” Egy óra múlva a kém visz- szajött. A pisztoly most is ott volt a kezében. — Na megcsinálta? — Eszemben sincs! — vála­dőlt. „Szeretlek, Emmike, és bocsáss meg nekem!” — Öt másodperc ... három..i kettő ... »Még két másodperc, aztáJÍ mindennek vége A kém nagyokat nyelt Ä keze remegett torka kiszár radt. — Egy másodperc! Felemelte a pisztolyt és cél-»' zott ... Abban a pillanatban kitárult az ajtó és megjelent a rendőr­ség. Mr. Varga kiejtette kezé­ből a revolvert, és felemelte á karját ★ A rendőrséget Emmike ri» asztotta, aki az ablakból látta» hogyan cipelik el a férjét. — Szeretlek, drágám! —* mondta Zimányi. — Nagyori szeretlek! — Remélem, nem a Lefú 156 beszél belőled? A vegyész nevetve szorította magához az asszonyt ♦ A tudósok talán még ma is vitatkoznak, talán még most sem döntötték el, hogy szűk-1 ség van-e a Lefu-gázra, vagy nincs szükség. Kérem, kedves olvasóim,' döntsék el Önök! — Vége — 1964. december 5., szombat szólta fölényese» a kutató. — Uúgy? — ügy. — Álljon a falhoz! — Kérem, ahogy parancsol­ja — — Ebben a pisztolyban ha* golyó van — — Szabad megnéznem? Még sohasem láttam revolvert™ „Jó idegzetű pasas — gon­dolta Mr. Varga. — Azt hit­tem, hogy egy begyulladt nyamvadt tudóssal lesz dol­gom.” — Álljon a falhoz! — Így jó lesz? A kém lenyomta a ravaszt Dörrenés. Füst Zimányi érez­te, hogy a jobb füle mellett süvít el a golyó. Lehúnyta a szemét. „Meg fognak menteni! Türelem! — biztatta magát.— Az utolsó pillanatban itt lesz a rendőrség. Ne idegeskedj!" — Még öt golyó van a pisz­tolyban. Nem gondolta meg magát? — Nem. — Oké. Bumm! Most a bal füle mellett süvített el a golyó. — Leírja nekem a képletet? — Nem. ■— Jól meggondolta? — Jól meggondoltam. Bumm! A golyó a feje fö­lött fúródott be a falba. Érez­te, hogy vakolat hullik a fejé­re. »Ennek a fickónak drótkö­télből vannak az idegei — mondta magában a kém. — Vagy egyáltalán nincsenek is idegei.” Eldördült a negyedik lövés, majd az ötödik. Bumm, bumm! Az egyik golyó Zimányi bal cipőjének az orra előtt ment be a padlóba, a másik a jobb cipó előtt. — Már csak egy golyó van a pisztolyomban, de ez a szí­vébe megy, ha nem hajlandó leírni a képletet! — Nem írom le! ■„'Ez az én formám — sirán­kozott Mr. Varga. — Pont egy ilyen pofával kellett találkoz­nom... Ilyen pechem is csak nékem lehet™ — Harminc másodpercet adok... »Mi lesz, ha nem mentenek meg az utolsó pillanatban? — gondolta ijedten a vegyész. — Á, az nem létezik... Az teljesen szabálytalan lenne — Huszonöt másodperc! — az ügynök idegesen rágta a szája szélét. — Húsz™ tizen­öt™ tíz™ »Még tíz másodperc. Igazán jöhetne már a rendőrség. Mi­ért várnak mindig az utolsó pillanatig?’* — Nyolc... hét... hat... Zknáoyi a feleségére °on­Tdbori Sándomé — mosoly­gós fiatalasszony — a legjob­ban egy csizmát szeretne kapni, ő pedig férjének egy szép puló­vert ajándékozna. És a boltvezető? — Kellemes, nyugodt kará­csonyt szeretnék, — válaszol­ja Bamberg Gyuláné. A Háziipari Boltban néhány percre szünetel a forgalom, alig egy-két vevő válogat az ízléses árucikkek között. — Adni sokkal jobb érzés, mint kapni. A gyermekeimnek a legszívesebben bundát aján­dékoznék, biztosan nagyon örülnének. — Mit szeretnék? ...— Én, kérem, kirnt har­coltam a IL világháborúban. Azt hiszem, nem szükséges el­mondani, mennyi nélkülözésen, nyomorúságon mentünk ke­resztül. Elég volt egy életre. Nekem a legnagyobb ajándék az lenne, ha mindig béke len­ne, s a fiam sohase menne há­borúba — mondja Opra József. ... Vágyak, kívánságok, tel­jesíthetők és egyelőre teljesít­hetetlenek. De az utolsó kíván­ság mindenki számára egy­aránt fontos! (Kaposi) a kartársamat pedig egy ele­gáns télikabáttal. De ha csök­kenteni kell az igényt, akkor a feleségemnek egy szép karórát vásárolnék. — Mit szeretnék a legjobban? Hirtelen nem is tudom meg­mondani, — neveti el magát Húsvéti Györgyné. az aján­dékbolt kiszolgálónője. De most már tudom: egy gyönyörű kínai fekete készletet, aztán Szilveszterre egy szép bizsu straosszt, nem ártana egy kar­óra sem, egy szép pénztárca is jó lenne és dé azt hiszem, egyelőre már elég is lesz. S én mit ajándékoznék? Gyönyörű kerámia vázát, irattárcát és bizsut. A Baj csy-Zsilinszky utcai női ruházati boltba alig lehet beférni a sok vevőtől. Az el­adónők serényen, mosolyogva kínálják a női ruhákat, kabáto­kat, türelmesen szedegetik majd rakják vissza őket. A kérdésekre azonban össze­gyűlnek s egész kis tanácsko­zás kezdődik, ki mit szeretne kapni és adni. — Nagyon örülnék egy szép bundának, a gyerekeimnek pedig ruhákat cipőket és ter­mészetesen egy csomó csoko­ládét ajándékoznék —- szói Bartha Mildósné. — Nekem egy táskát legyen szíves adni. Ne azt barnát, in­■ kább talán azt a másikat, a drappot, más formájú nincs? A raktárban sem? Egymás után hangzanak a kérdések, s a kiszolgálók vég­telen türelemmel, figyelmesen adják oda a kért árucikkeket Nekik nem szabad idegesnek lenniük, mindenki elvárja a figyelmes kiszolgálást Pedig sok a mimikájuk. Különösen most, hiszen mindenki előre szeretné megvásárolni az aján­dékokat karácsonyra. Aján­dék... Vajon ők mivel kedvesked­nének legszívesebben család­juknak és ők mit szeretnének kapni a legjobban? Majoros István, az egri Ál­lami Áruház férfiruha-osztá- lyának dolgozója, egyszerűen megfogalmazta a választ, bár megkérte egyik csinos kolléga­nőjét, hogy segítsen neki a választásnál. — Én, kérem, nem vagyok nagyigényű — mondja moso­lyogva — megelégednék azzal, ha valaki meglepne egy ötta- lálatoe lottószelvénnyel. — Ha ez meglenne, minden kartársnőmet megajándékoz­nám egy gyönyörű bundával, folytonos megcsalatottság és a hazátlanság adhat. Függő kér­dés marad: mi lesz ebből a körülrajongott, elnevelt nagy gyerekből, ha a drámaíró férj, Müller megbirkózik mindazzal, amit Marylin Monroe és Holly­wood neve foglal egybe? Clark Gable öregedő cow- boya nem egészen jól indkolt figura ebben a vérre menő já­tékban. Megszokott mosolyával nem forr egybe az a szép, szen- tenciaszerűen tömör szöveg, amit Miller kölcsönöz ennek a valószerűtlenül keverék jellem­nek. Montgomery Clift alakítja az otthonról elmenekülő, a családi kapcsolatokat csak telefonon tartó Perce-1. Az író epizód- szerepre méretezte ezt a sértett lelkű vándort, de Montgomery Clift-nev többet hiszünk el az író szándékánál. Talán ő az egyetlen győztes ebben a ve­reség-sorozatban, amikor a musztángvadászatban a lányért sokkal nagyobb veszélyt vállal a lovak befogásánál. A film zenéjét Alex North szerezte: lírai futamok egy nyersen fogalmazott képsor­hoz. (farkas) • szokás, játék kell a tömegek­nek. Minden cselekedet előtt és 1 mögött ott a miért, az író mi­értje. Roslynt, a táncosnőt minden­ki kívánja, a portéka iránti önzéssel, önzés . uralkodik itt mindenütt és ez az önzés, amilyen gyorsan támad, olyan hamar elmúlik. Az ön­zés üresség is, kegyetlenség is, magányosság is. S bár Miller a szerelemben együtt tartja tör­ténete végén a bár-táncosnőt és a hegyek műveletlen rabját, Gay-t, megoldását nem tartjuk hitelesnek. Különösen altkor nem, ha saját életének és a táncosnőt alakító Marylin Mon- roe-nak drámában is feldolgo­zott históriájára gondolunk. John Huston rendezte ezt a filmet, amely végül is a két nagy sztárnak, Clark Gubáé­nak és Marylin Monroe-nak hattyúdalával változott a vélet­lenek közrejátszása folytán. A két csillag azóta kihúnyt és ez a tény akaratlanul is bejátszik a néző hangulatába. A cellu­loid-szalagon még vívódnak, küzdenek, nyersen verekednek magukért és másokért azok, akik már nincsenek. John Hus­ton Miller írását jól használja: a karakter-rajzoló bizonytalan­ságok helyébe lépteti a színé­szek rutinját, külsőségeit. A rodeo-versenyt és a musztáng­vadászatot naturalista részlete­zésig eleveníti meg, hogy Ros- lyn irtózása a kegyetlen való­ságtól hiteles lehessen. Russei Metty képei szándé­kolt egyhangúságukkal a drá­mai fordulópontokon csak hangsúlyozzák azt a krízist, amelyről Miller beszél. Marylin Monroe, egy időben Amerika első számú szex-bom­bája, ebben az utolsó filmjében emberi tud enni. Itt is kapunk jó néhány hatásos beállítást és a testi lemeztelenítésnek ra­vasz, módozatát de ügyelünk az arcára is. Szeméből kiolvas­ható az a szomorúság, amit a A film hatását megelőzte bennünk Arthur Miller novel­lájának élménye. A Kallódó emberek — mint minden Mil- ler-dráma és írás — a szemé­lyes emlékek vallomásszerű erejével hat: az az érzésünk, hogy Miller mindig önmagáról és a körülötte zajló-robbanó életről, konfliktusaltról beszél. Hősei a társadalom bizonyta­lan szférájában mozognak. Akár cowboy, akár szerviz-so­főr, akár egyszerűen egy ván­dor az amerikai társadalom széles országútján, a hős foly­ton a vitatkozó értelem oldalá­ról szemléli a világot, választ vár a felmerülő kérdésekre. A kérdések nem lekicsinylendők: miért magányos az asszony, aki házasságából most lép ki? Miért magányos Gay, aki a hegyek között, látszólag szabadon, csa­ládjától elkülönülve, de meg is tagadva éli jövőtlen életét? Mi­ért dobja oda Perce minden megvásárolt veszélynek az éle­tét, miért nem becsüli önma­gát? Isabelle fanyar kaszálá­saiban mennyi a keserűség és mennyi az önigazolás? Ezek a hősök magyarázzák magukat, tetteiket, vagy hisznek abban, amit mondanak? Lehetséges az, hogy szélsőségek így találkoz­hassanak, szerelemben és em­berségben, tévelygések és sok­sok lelki tántorgás után? Miller novellája Nenoba küld egy New Yonk-i bártán­cosnőt, aki nem tudja, mit kezdjen életével. Férjétől elvá­lik, de nem megy vissza Kelet­re, korábbi életébe: első hí­vásira délen marad, a cowboy- nál, aki nem is fiatal, nem is műveit, de a szerelem képessé teszi őt arra, hogy a táncosnő magányát megfelezze. A cow­boy vadul él, musztángra va­dászik: öl, mert az életéhez hozzátartozik a halál Nem is érti, miért nem természetes ez mások számára. A rodeo-verse- nyen Perce kockára teszi éle­tét, mert évszázadok óta ez a Kallódó emberek Amerikai film öt név után áll az Egri csil­lagok plakátján ez a két betű: m. v. (Mint vendég.) öt mű­vészt — köztük négy Jászai- díjast szerződtetett a színház az Egri csillagok előadására. Addig is, amíg művészetükön keresztül megismerheti Stet Eger város közönsége, néhány sorban bemutatjuk vendégein­ket. PETUR ILKA — Jászai-díjas Ez évben ünnepli színészi működésének 30. évfordulóját. 1934-ben Szegeden lépett elő­ször színpadra, Az ember tra­gédiája Éváját játszotta. Tíz­éves szegedi tartózkodás után Budapesten, majd Győrbe és ismét Budapestre szerződött. Volt Gertrudis a Bánk bánban és Szilvia a Csárdáskirálynő­ben. Egyik legemlékezetesebb alakítása — A kőszívű ember fiai Baradlaynéja — 1954-i színházi fesztiválon országos sikert aratott. Jászai-díjjal tün­tették ki érte. A következő évben Sásdi Nyolc hold föld című darabjának női főszere­péért a Szocialista Munkáért Érdeméremmel tüntették ki. Láthatjuk filmen (Hin tón járó szerelem. Csigalépcső) és gyak­ran hallhatjuk rádióban. A napokba fejezte be a Sánta Ferenc Húsz óra című regényé­ből készült film női főszerepé­nek forgatását. Az Egri csilla­gokban Margit anyó szerep­ben láthatjuk majd. NÉMETHY FERENC — Jászai-díjas Élete szorosan összekapcso­lódott a miskolci Nemzeti Színházzal. 1951-ben szerződött oda és azóta egyfolytában ott játszik. Színészi skálája igen gazdag: prózában, operettben, sőt operában is játszik. A Koldusoperában (Peacock), a Lysdstratében Tanácsos) és az Ilyen nagy szerelemben (Talá­ros úr) nyújtott alakításáért 1961-ben megkapta a Jászai­éi j at. Tavalyelőtt, a Szent Johanna Inkvizitor szerepének kiváló alakításáért a Tv-feszti- vál legjobb férfi szereplőjének járó díjjal ismerték el művé­szetét. Vele mint Máté atyával találkozunk az Egri csillagok bemutatóján. Mit mond a tudós a pólusvándorlásról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents