Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-01 / 281. szám

Ünnep a főte alatt... Gyér fényű izzók, pislogó karbidlámpák világánál nyúj- tódzdk, feszeng türelmetlenül az acélkolosszus. A rozsdaszinű vázon kalapácsok, a csavarfej- ről le-lecsúszó kulcsok koppan- nak, küldik tompán csengő üze­netüket tagról tagra az aládú­colt, széntől roskadó főte alatt: — Év végére 4450 tonna sze­net kértek üzemünktől, terven felül, újabb ráadásként. Hinnék teljesítéséhez már kevésnek bi­zonyult volna a működő négy Ursitz-íéle pajzs, szükségessé vált egy újabb berendezés munkába állítása is. Az 1. szá­mú telepen előkészített 50-es Az acélpajzs működik. Kétheti megfeszített munka után először gyújtanak nyugodtan cigarettára. tűk, és úgy is igyekeztünk va­lamennyien. — Bizonyítani akartunk, megmutatni a trösztnek, hogy nem vagyunk mi olyan gyáva legények, lehet bízni bennünk, lehet számítani a rózsái fiata­lokra ...! — fűzi hozzá társa szavaihoz egy vékony arcú vil­lanyszerelő, Szauervein László. Emlékké vált a tizenkét nap, a föld alatti kemény csata. Egymás beszédébe vágva, élesztgetik: — Sokszor meg kellett bi­zony toldani a műszakot, volt úgy is, hogy tizennégy óra hosszat tartott... — Háromszáz méternyiről kellett átszállítanunk a 49 ta­got, s egyik-egyik nyomott vagy 10—12 mázsát... Ugyan­csak beleizzadtunk, amíg a he­lyére tettük...! — A szerelésnél, szűk helye­ken kellett sokszor bujkálni. Derültünk, amikor a kövérebb- jei közül egyik-másik beszo­rult — neveti el magát egy harmadik. Aztán újra a bányamester veszi át a szót: — Sokat jelent a fiatalok gyors munkája, sokat ér az új pajzsfejtés megindítása. Mind a többinél, megtakarítjuk az import bányafát, százötvenhét forint 81 fillér helyett mind­össze 117,60 forintért termeljük a szén tonnáját...! A rózsái fiatalok nemcsak akartak, — bizonyítottak is. Becsülettel teljesítették a KISZ kongresszusának tiszte­letére tett vállalásukat; a vá- gathajtók, lakatosok és villany- szerelők új frontfejtésre tele­pítették át 12 nap alatt a bá­nyászoknak fedezéket nyújtó, gyors előrehaladást biztosító Ursitz-féle acélpajzsot. Ezt ünnepelték az elmúlt szombaton. A munkát. A rákövetkező vasárnap pe­dig — munkával ünnepeltek. Három teljes műszakkal! Szur- doki Bálint híres szocialista brigádja kezdte, utána jött a másik két csapat S hétfő haj­nalra egy újabb ezer tonnás törlesztés, a terven felül vál­lalt 4450 tonna lignitből. És utána, tegnap, ma, holnap a többi. 1. Rózsás zen tmártonban mun­kával ünnepük a KISZ kong­resszusát Gyóni Gyula ■vwwu Jól sikerült vadászat: Tíz vaddisznó a terítéken A Heves megyed Bérfdlövő Vadásztársaság vasárnap a Bükkiben jól sikerült vadásza­tot rendezett, amelyen mintegy negyven puskás és hajtó vett részt. Az egész napos hajtóva­dászat eredménye tíz vaddisz­nó volt, amelyek közül nearx egy mázsán felüli súlyt nyo­mott. A jól szervezett és fe­gyelmezetten lefolyt vadásza­ton néhány más megyéből ér­kezett vendég is részt vett, akik a rendezésről szintén elisme­réssel nyilatkoztak. A zsák­mányt az erdőgazdaság a teg­napi napon közfogyasztásira ad­ta át. A tervek szerint a jövő vasárnap a társaság az erdő- gazdasággal karöltve a cserép­falui erdőrészen újább vaddisz­nó-vadászatot rendez. Ncdeőiéoftek — Mondja, kedves uram, honnan ismerem én magát, mert holt biztos, hogy találkoz­tunk már valahol... Miért hallgat? Csak szégyell velőm beszél­ni, mert egy kicsikét ittasnak látszom... No és aztán. Ez kocsma és nem tejbolt... No, hát honnan ismerem én magáit, vagy maga engem, mert magának is ismernie kell en­gem, ha én ismerem magát... No, iá vele, apuskám... Mert mi ismerjük egymást.. A mindenségit, ne suttogjon, mondja már ki nyugodtan, kicsoda maga! — Hülye! Börtönör vagyok... — Pardon ... par­don ... Főúr, fizetek! (—ó) rültem. Malmot hajtott. Olyan zajjal járt, hogy siketült tőle az ember, s minden nap másn képp szólt. Te még ilyet nem hallottál. Az istennek nem tud­tam volna kiismerni. Széjjelszedtem az első fél­évben vagy tízszer. Az igaz­gató nem tudta elképzelni, mi­féle megszállott alak lehetek, hogy annyit szerelem, tiszto­gatom a gépet De nem bánta. Üzemzavar nem volt, s az volt a fontos. » Nem volt valami különösen \ komplikált gép. Minden egyes darabját külön-külön ismer­tem már, behunyt szemmel, a fogásáról megmondtam, me­lyik alkatrész micsoda. De ami­kor összeszereltem, s ráenged­tem a gőzt — idegen lett. Zen­gett, harsogott, és én ott áiltam alatta süket füllel. Félni kezdtem tőle. Szabá­lyosan félni. Rögtön megérez­te. Mert a gép ilyen, akár az asszony, mindent észrevesz. Kivált, ha félnek tőle. Attól kezdve nem hagyott nyugton. Gyötört, kínozott. Egyszer­egyszer olyan simán járt, hogy aüg volt zaja, szinte dalolt; máskor meg csattogott, döröm­bölt, de annyira, hogy zengett belé a gépház. Már azon kezdtem gondol­kozni, hogy felmondok, s el­megyek máshová. De aztán csak megmakacsoltam maga­mat. Mert nem lehet az, hogy ne bájak én el egy géppel. ban nekem szalad a fütő, s dadog valamit, hogy baj van, állítsam meg a gépet. Félreló­dítottam az útból, és be. Lezártam a huzatot a tűz alatt. A feszmérő jól állt, víz is volt a kazánban elég. Ahogy meglappadt a tűz, mindjárt szelídült valamit. Nem hittem néki. Sokszor becsapott már. Mentem a kondenzátorhoz, s abban a pillanatban kopogni /vvvvvvwvvwvwí/wvuv ' kezdett a vákuumszivattyú.' Vízütés. Térdeltem azonnal a kondenzátor mellé, s nyomtam! visszább a hűtővíz csapot. El­hagyta a kopogást* de meg is lassult. Tudtam, ha. sokáig így tar­tom — megáll Akkor pedig végem. Legyőz a gép. Kezdtem óvatosan rendes állásra ütö- getni a csapot. A vákuumroérő mutatója hideglelősen ugrált, majd éppen a vonalra állt, amikor a gép újból kopogni __ kezdett. De ta­Ián még kerné- fás*MTb» ; nyebben, mint ^IíóSEjH/ az előb. w.É M Visszavetet- ' SJ. tem a csapot, aztán megint rányomtam. így - huzalkodtunk. ] Közben feszül-' ten füleltem. De még a tényé-i 'wHjy remmel is hall-1 'gatóztam. Ész-) m revettem. mi-i előtt kopogni' A& kezdene, főj tot-í tan szusszant \ egy párat. Ez a I V vákuumszivaty-j ' "*l™ tyű gumisze- i lepe; melege1 van. És rögtön, tudtam, mit, kell csinálni. 1 < Kikapcsoltam a hűtőtornyot, s friss, hideg Vizet adtam a’ kondenzátor alá. Talán egy fél perc sem telt él, s megke- zesedett. Attól fogva ismer-! tem. Mert ez kell a géphez:) fül. Mint a hegedűhöz. ] Látod, ezt megírhatod. A< gépről, arról van mit írni. De< rólam?! 4 . Az egyik nap csoda szépen indított. Kettőt-hánmat szusz- szánt, majd amikor rányitot­tam a kondenzátorra a hűtő­víz-csapot, simán felgyorsult, s járt, akár a svájci óra. Kö­rüljártam* körülhallgattam — minden rendben volt. Kimen­tem, hogy rágyújtsak.- Nem szívtam kettőt, amikor hallom, hogy furcsán megrez- zen hátam mögött az ablak. Futok persze befelé. Az ajtó­CSEND VAN az ódon falak között. A mély bolthaj tások, a hossizú folyosók most hallgat­nak. Egy-egy ajtó mögül han­gok szűrődnek, tanár magya­rázata halük. Hodászi Miklós igazgatót iro­dájában találom. Jelentéseket olvas, amelyeket tavaly vég­zett és most gyakorlati évüket töltő volt diákjairól kapott. Az iskola a múlt évben bocsátotta szárnyra a kész szakemberek első csoportját, ötvenhármán végeztek a nappaü tagozaton és bizony szétszóródtak a szél­rózsa minden irányéba. Nézem a látogatási jegyzőkönyveket, a kimutatást. Balatonjüred, Szekszárd, Helvécia, Mór, Pécs és még ki tudja hová nem jutottak el a gyöngyösi technikum végzett növendékei. Tüdős Eszter Egerbe, Kele­men Katalin a verpeléti Petőfi Tsz-be került. — örömmel olvasom ezeket a jegyzőkönyveket — mondja az igazgató. — Végzett növendékeink legnagyobbrészt helytáünak az életben, nemcsak szakmailag, de emberi magatartás tekin­tetében is. Kezembe kerül a felsőfokú : technikum tájékoztatója. Ezt . olvasom: „A felsőfokú mező- gazdasági technikum a mező­■ gazdaság szociaüsta átszerve­zésének befejeztével a megnö- vékedett termelési feladatokat ellátó, speciáüs szakemberek . képzésére hivatott”. A cél, a feladat tehát világos: az isko- ; Iának olyan szakembereket kell . nevelnie, akik állami gazda- [ ságiokban, termelőszövetkeze- ; tékiben, vagy az élet más tér rüietén elméletileg és gyakor- i latilag jól felkészültek és ké- . pesék munkájukat maradékta- , lanul ellátni. Amint a beszélgetésükből ké­sőbb kiderül, a Gyöngyösön és — Hatvanban elhelyezett tech- : nikumnak — a levelező hallga- . tékát is ideszámítva — jelenleg ezernél több diákja, hallgatója ■ vara. Ez a szám januártól , újabb százötvennél nő. A NEVELŐK létszáma a középfokon 15 — ebből hét csak levelezőkké! foglalkozó tanárként működik, tekintettel arra, hogy a levelezőknek ezen a fokon külön tanári ka­ruk van. A közép- és felsőfok nevelőtestületének létszáma 26. Benézünk a szobákba. Minde­nütt tisztaság, rend. A négy­személyes helyiségekben hatan alszanak, a szekrények a fo­lyosón. Ez is azt bizonyítja: kevés a hely, sok a diák. A lányok szobája különösen ott­honos. Az ágyak tetején ba­bák, műanyag állatkák, a fala­kon szőttes, a székeken párna. Érdekes, figyelmet érdemlő módszert enüít az igazgató: a legrendesebb, a legtisztább szobák kapják a „kiegészítést”. Nekik jár a szőnyeg, a szőttes), a székpáma. A hatalmas előadóterem mellett a többi helyiség. Barát­ságos tanulószobák, szertárak. Zsúfoltság, de rend van. Kevesen tudják, hogy a tech­nikumnak még Badacsonyban is van kihelyezett csoportja, amely a többi kihelyezett osz­tállyal együtt jól működik. A megye kihelyezett osztályai­ban januárban lesznek az év végi vizsgák. Általában az a vélemény, hogy a levelezők i parkodók, szorgalmasak és ami ugyancsak említendő, a levelező tagozatokon szaporo­dik a szövetkezeti tagok szá­ma, az olyan embereké, akik termelő munkát végeznek és j amellett tanulnak a mezó- ? gazdasági technikumban is. S Szó kerül a beszélgetés só­ira n a jövőről. j — Hogyan fejlődik majd a* ^iskola, hogyan tud lépésit tar- tani az egyre szaporodó diák­< létszámmal ? % A két technikumra — a be- rrubázásokat nem számítva — ‘íévente mintegy 4 müfiót költ } az állam. Ami a jövőt illeti, f Hodászi Miklós igazgató ezzel ? kapcsolatban kedvezően nyi­latkozik. Jóváhagyták az in­tézmény építési programját, f 1965. nyarára készülnék el a 5 részletes tervek. Az építési «előirányzat jelenleg negyven- jmilüó. Már ez a szám is mu- í tatja, hogy áUamunk a közel­ii jövőben hathatósan gondoskod­om kíván arról, hogy a Gyön- 1 gyösön és Hatvanban elhelye- ízett szakiskolák megfelelő kö- '! rülményelc és viszonyok kö- 1 zött végezhessék munkájukat. i A Gyöngyösön építésre kerülő ?új tanulmányi épületben mo- 5 dem, 2—3 ágyas lakószobák, 1 tanszékrendszerű előadótermek r és tanulóhelyiségek épülnek, 3 ahol a hallgatók zavartalanul ; és a lehető legjobb feltételek i mellett élhetnek, tanulhatnak. ^ Az intézet vezetői remélik, 3 hogy a terveknek megfelelően, 'az új létesítmények 1967-re el \ is készülnek. > AMIKOR elbúcsúztam, már ' népesek a folyosók. Lányok és ! fiúk sétálnak, beszélgetnek, könyvvel kezükben járkál­nak, mert néhány perc és itt a következő óra. ? Szalay István Hogyan élnek, tanulnak a jövő mezőgazdászai? Beszélgetés Hodászi Miklóssal, a gyöngyösi felső- és középfokú mezőgazdasági technikumok igazgatójával frontfejtésen. A 49. számú fej­tésről kellett áttelepíteni. Nagy munkát jelent ez. Minimum három hetet igényéi, de in­kább mondhatni, hogy rámegy arra egy hónap is ... így ter­veztük mi is, amikor hozzá- kezdtünik. Az idő azonban_sür­getett, gyorsabb munkát kértek tőlünk. No jó, gondoltuk, meg­próbálhatjuk .... És elhatároz­tuk, hogy teljesítjük is! Kong­resszusi váüalásként ígértük, hogy a kiszerelést, a javítást és az új helyre való beszerelést szokatlan rövidséggel, két hét alatt elvégezzük! Az én brigá­dom, a Zelnik Imréé, meg a Teréki Istváné —i Megfogad­írni?! Rcdam?! Írjál te csak a szerelemről. Az keü az em- bereknek. Én is azt szeretek 1 'ginkább olvasni, szerelmes re­gényt. Olyant, amelyikben so­kat csókolóznak. Te talán nem szeretsz csókolózni?! Na, lá­tod. De mit lehet írni egy gépész' röl? Semmit. Állok itt reggel­től estig a gép mellett, indí­tok, olajozok, ha valami hiba van, kijavítom, és — kész. Ezt csinálom huszonhét év óta. Amikor életrajzot kérnék tő­lem, mindig bajban vagyok. Alig tudom annyira húzni, hogy legalább egy oldal tele legyen. Mert azt mégis szé­gyellném, ha olyan incifinci életrajzot adnék, mint egy ma szegődött tanuló. Így aztán, amikor látom, hogy sehogy sem telik a papír a magam dolgával, írok valamelyik gépről a sok közül, amelyikkel az életben valaha dolgom volt. Ezekről van mit írni. Hallgasd csak a turbinákat! Ez zene, mi? Bólogatsz, bólo­gatsz, de azért legszívesebben bedugnád a füledet, tudom. Ne szégyelld, így voltam ez­zel én is. Csak azt hallod, hogy sírnak,vonítamak. De ez sem­mi. Hallás keü a géphez is, mint a hegedűhöz. Amelyik gépésznek nincs jó füle, azt előbb-utóbb elveri magától a gép. Azt hiszed, nagyítok? Vagy tíz éve egy félstabil, szelepes Wolf-gép mellé két perceit kérdése már a befeje­zés ... A távoliból erősödő han­gok, imlboílygó aprócska lángok — az utolsó szelvények meste­rei szállingóznak visszafelé. Egyik-másik meg-megálü, kö­zelebb hajol a szerkezethez, vizsgálódó szemmel fürkészi: rendiben van-e, a nagy igyeke­zetben helyére kerüit-e min­den? S ha valami véletlenül el­maradt, igazit rajta, pótolja a hiányt. Háthoz tapad az ing, hozzá­simul a könnyű kis kabát, a bőrkobakok alatt gyöngyök csillognak, gurulnak végig a nekitüzesedett arcokon. A rózsái lignitmezők köznapi krónikájában egy izgalmas fe-( jezet záró sorait írják a bá-S nyászok; vágathaj tők, lakat»-' sok és villanyszerelők. < Közeledik a pillanat í Hosszú, nyújtott kiáltás fi­gyelmeztet a kapcsolószekrény felől, fut végig riasztón az Ur- Sitz-féle acélpajzs mellett: <; — Vigyááázz a kaparónál...! c Megpróbáljuk a vészkioldót! 5 S amint elhal a kiáltás, meg-: táradul, megindul csikorogva a' szalag. v Utána pedig működésbe lép; a hidraulika, megmozdulnak az; egységek, nekilódul a gép-S óriás... Aztán megcsendesedik 5 újra ... A szénfal előtt fel de-1 rülnek az arcok, elégedett te-C leintetek simogatják végig a kö-5 zös munkát, félszáz méteres tá-S Vdlságon. * önfeledt kitöréssé erősödik < égy boldog sóhaj: 3 — Sikerült... ! 5 És pár másodperc múlva) vagy két tucatnyi ember is- j métli a szót, kóstolgatja jól-\ esően ízét, mondja újra meg^j újra — ki tudja hányszor ...?<; Rábólint a bányamester, Zsi-i dai Gyula — s együtt örülj szaktársaival, ki sinos a dicsé- < rétből, őszinte elismerésből: 3 mert a rózsaszentmértoni afcná-J ban ilyen még nem volt, ilyen? teljesítményt még nem jegyez-s tek fél, s talán másutt sem...! í Űj rekord született — ün- • toepre érkeztem. « Juhász Máté, a lakatosok; Szocialista brigádjának vezető-« •je próbálja magyarázni;

Next

/
Thumbnails
Contents