Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-01 / 281. szám

Ünnep a főte alatt...

Gyér fényű izzók, pislogó karbidlámpák világánál nyúj- tódzdk, feszeng türelmetlenül az acélkolosszus. A rozsdaszinű vázon kalapácsok, a csavarfej- ről le-lecsúszó kulcsok koppan- nak, küldik tompán csengő üzenetüket tagról tagra az aládúcolt, széntől roskadó főte alatt:

— Év végére 4450 tonna szenet kértek üzemünktől, terven felül, újabb ráadásként. Hinnék teljesítéséhez már kevésnek bizonyult volna a működő négy Ursitz-íéle pajzs, szükségessé vált egy újabb berendezés munkába állítása is. Az 1. számú telepen előkészített 50-es

Az acélpajzs működik. Kétheti megfeszített munka után először gyújtanak nyugodtan cigarettára.

tűk, és úgy is igyekeztünk valamennyien.

— Bizonyítani akartunk,

megmutatni a trösztnek, hogy nem vagyunk mi olyan gyáva legények, lehet bízni bennünk, lehet számítani a rózsái fiatalokra ...! — fűzi hozzá társa szavaihoz egy vékony arcú villanyszerelő, Szauervein László.

Emlékké vált a tizenkét nap, a föld alatti kemény csata. Egymás beszédébe vágva, élesztgetik:

— Sokszor meg kellett bizony toldani a műszakot, volt úgy is, hogy tizennégy óra hosszat tartott...

— Háromszáz méternyiről kellett átszállítanunk a 49 tagot, s egyik-egyik nyomott vagy 10—12 mázsát... Ugyancsak beleizzadtunk, amíg a helyére tettük...!

— A szerelésnél, szűk helyeken kellett sokszor bujkálni. Derültünk, amikor a kövérebb- jei közül egyik-másik beszorult — neveti el magát egy harmadik.

Aztán újra a bányamester veszi át a szót:

— Sokat jelent a fiatalok gyors munkája, sokat ér az új pajzsfejtés megindítása. Mind a többinél, megtakarítjuk az import bányafát, százötvenhét forint 81 fillér helyett mindössze 117,60 forintért termeljük a szén tonnáját...!

A rózsái fiatalok nemcsak akartak, — bizonyítottak is.

Becsülettel teljesítették a KISZ kongresszusának tiszteletére tett vállalásukat; a vá- gathajtók, lakatosok és villany- szerelők új frontfejtésre telepítették át 12 nap alatt a bányászoknak fedezéket nyújtó, gyors előrehaladást biztosító Ursitz-féle acélpajzsot.

Ezt ünnepelték az elmúlt szombaton. A munkát.

A rákövetkező vasárnap pedig — munkával ünnepeltek. Három teljes műszakkal! Szur- doki Bálint híres szocialista brigádja kezdte, utána jött a másik két csapat S hétfő hajnalra egy újabb ezer tonnás törlesztés, a terven felül vállalt 4450 tonna lignitből. És utána, tegnap, ma, holnap a többi. 1.

Rózsás zen tmártonban munkával ünnepük a KISZ kongresszusát

Gyóni Gyula

■vwwu

Jól sikerült vadászat:

Tíz vaddisznó a terítéken

A Heves megyed Bérfdlövő Vadásztársaság vasárnap a Bükkiben jól sikerült vadászatot rendezett, amelyen mintegy negyven puskás és hajtó vett részt. Az egész napos hajtóvadászat eredménye tíz vaddisznó volt, amelyek közül nearx egy mázsán felüli súlyt nyomott. A jól szervezett és fegyelmezetten lefolyt vadászaton néhány más megyéből érkezett vendég is részt vett, akik a rendezésről szintén elismeréssel nyilatkoztak. A zsákmányt az erdőgazdaság a tegnapi napon közfogyasztásira adta át. A tervek szerint a jövő vasárnap a társaság az erdő- gazdasággal karöltve a cserépfalui erdőrészen újább vaddisznó-vadászatot rendez.

Ncdeőiéoftek

— Mondja, kedves uram, honnan ismerem én magát, mert holt biztos, hogy találkoztunk már valahol... Miért hallgat? Csak szégyell velőm beszélni, mert egy kicsikét ittasnak látszom... No és aztán. Ez kocsma és nem tejbolt... No, hát honnan ismerem én magáit, vagy maga engem, mert magának

is ismernie kell engem, ha én ismerem magát... No, iá vele, apuskám... Mert mi ismerjük egymást.. A mindenségit, ne suttogjon, mondja már ki nyugodtan, kicsoda maga!

— Hülye! Börtönör vagyok...

— Pardon ... pardon ... Főúr, fizetek!

(—ó)

rültem. Malmot hajtott. Olyan zajjal járt, hogy siketült tőle az ember, s minden nap másn képp szólt. Te még ilyet nem hallottál. Az istennek nem tudtam volna kiismerni.

Széjjelszedtem az első félévben vagy tízszer. Az igazgató nem tudta elképzelni, miféle megszállott alak lehetek, hogy annyit szerelem, tisztogatom a gépet De nem bánta. Üzemzavar nem volt, s az volt a fontos. »

Nem volt valami különösen \ komplikált gép. Minden egyes darabját külön-külön ismertem már, behunyt szemmel, a fogásáról megmondtam, melyik alkatrész micsoda. De amikor összeszereltem, s ráengedtem a gőzt — idegen lett. Zengett, harsogott, és én ott áiltam alatta süket füllel.

Félni kezdtem tőle. Szabályosan félni. Rögtön megérezte. Mert a gép ilyen, akár az asszony, mindent észrevesz. Kivált, ha félnek tőle. Attól kezdve nem hagyott nyugton. Gyötört, kínozott. Egyszeregyszer olyan simán járt, hogy aüg volt zaja, szinte dalolt; máskor meg csattogott, dörömbölt, de annyira, hogy zengett belé a gépház.

Már azon kezdtem gondolkozni, hogy felmondok, s elmegyek máshová. De aztán csak megmakacsoltam magamat. Mert nem lehet az, hogy ne bájak én el egy géppel.

ban nekem szalad a fütő, s dadog valamit, hogy baj van, állítsam meg a gépet. Félrelódítottam az útból, és be.

Lezártam a huzatot a tűz alatt. A feszmérő jól állt, víz is volt a kazánban elég. Ahogy meglappadt a tűz, mindjárt szelídült valamit. Nem hittem néki. Sokszor becsapott már. Mentem a kondenzátorhoz, s abban a pillanatban kopogni

/vvvvvvwvvwvwí/wvuv '

kezdett a vákuumszivattyú.' Vízütés. Térdeltem azonnal a kondenzátor mellé, s nyomtam! visszább a hűtővíz csapot. Elhagyta a kopogást* de meg is lassult.

Tudtam, ha. sokáig így tartom — megáll Akkor pedig végem. Legyőz a gép. Kezdtem óvatosan rendes állásra ütö- getni a csapot. A vákuumroérő mutatója hideglelősen ugrált, majd éppen a vonalra állt, amikor a gép újból kopogni __ kezdett. De taIán még kerné- fás*MTb» ; nyebben, mint ^IíóSEjH/ az előb. w.É M Visszavetet- ' SJ. tem a csapot,

aztán megint rányomtam. így - huzalkodtunk. ]

Közben feszül-' ten füleltem. De még a tényé-i 'wHjy remmel is hall-1 'gatóztam. Ész-) m revettem. mi-i előtt kopogni' A& kezdene, főj tot-í tan szusszant \ egy párat. Ez a I V vákuumszivaty-j ' "*l™ tyű gumisze- i

lepe; melege1 van. És rögtön, tudtam, mit,

kell csinálni. 1

<

Kikapcsoltam a hűtőtornyot, s friss, hideg Vizet adtam a’ kondenzátor alá. Talán egy fél perc sem telt él, s megke- zesedett. Attól fogva ismer-! tem. Mert ez kell a géphez:) fül. Mint a hegedűhöz. ]

Látod, ezt megírhatod. A< gépről, arról van mit írni. De< rólam?! 4 .

Az egyik nap csoda szépen indított. Kettőt-hánmat szusz- szánt, majd amikor rányitottam a kondenzátorra a hűtővíz-csapot, simán felgyorsult, s járt, akár a svájci óra. Körüljártam* körülhallgattam — minden rendben volt. Kimentem, hogy rágyújtsak.- Nem szívtam kettőt, amikor hallom, hogy furcsán megrez- zen hátam mögött az ablak. Futok persze befelé. Az ajtóCSEND VAN az ódon falak között. A mély bolthaj tások, a hossizú folyosók most hallgatnak. Egy-egy ajtó mögül hangok szűrődnek, tanár magyarázata halük.

Hodászi Miklós igazgatót irodájában találom. Jelentéseket olvas, amelyeket tavaly végzett és most gyakorlati évüket töltő volt diákjairól kapott. Az iskola a múlt évben bocsátotta szárnyra a kész szakemberek első csoportját, ötvenhármán végeztek a nappaü tagozaton és bizony szétszóródtak a szélrózsa minden irányéba. Nézem a látogatási jegyzőkönyveket, a kimutatást. Balatonjüred, Szekszárd, Helvécia, Mór, Pécs és még ki tudja hová nem jutottak el a gyöngyösi technikum végzett növendékei. Tüdős Eszter Egerbe, Kelemen Katalin a verpeléti Petőfi Tsz-be került.

— örömmel olvasom ezeket a jegyzőkönyveket — mondja az igazgató.

— Végzett növendékeink legnagyobbrészt helytáünak az életben, nemcsak szakmailag, de emberi magatartás tekintetében is.

Kezembe kerül a felsőfokú

: technikum tájékoztatója. Ezt . olvasom: „A felsőfokú mező- gazdasági technikum a mező■ gazdaság szociaüsta átszervezésének befejeztével a megnö- vékedett termelési feladatokat ellátó, speciáüs szakemberek

. képzésére hivatott”. A cél, a feladat tehát világos: az isko- ; Iának olyan szakembereket kell . nevelnie, akik állami gazda- [ ságiokban, termelőszövetkeze- ; tékiben, vagy az élet más tér rüietén elméletileg és gyakor- i latilag jól felkészültek és ké- . pesék munkájukat maradékta- , lanul ellátni.

Amint a beszélgetésükből később kiderül, a Gyöngyösön és — Hatvanban elhelyezett tech- : nikumnak — a levelező hallga- . tékát is ideszámítva — jelenleg ezernél több diákja, hallgatója

■ vara. Ez a szám januártól , újabb százötvennél nő.

A NEVELŐK létszáma a középfokon 15 — ebből hét csak levelezőkké! foglalkozó tanárként működik, tekintettel arra, hogy a levelezőknek ezen a fokon külön tanári karuk van. A közép- és felsőfok nevelőtestületének létszáma 26.

Benézünk a szobákba. Mindenütt tisztaság, rend. A négyszemélyes helyiségekben hatan alszanak, a szekrények a folyosón. Ez is azt bizonyítja: kevés a hely, sok a diák. A lányok szobája különösen otthonos. Az ágyak tetején babák, műanyag állatkák, a falakon szőttes, a székeken párna. Érdekes, figyelmet érdemlő módszert enüít az igazgató: a legrendesebb, a legtisztább szobák kapják a „kiegészítést”. Nekik jár a szőnyeg, a szőttes), a székpáma.

A hatalmas előadóterem

mellett a többi helyiség. Barátságos tanulószobák, szertárak. Zsúfoltság, de rend van.

Kevesen tudják, hogy a technikumnak még Badacsonyban is van kihelyezett csoportja, amely a többi kihelyezett osztállyal együtt jól működik. A megye kihelyezett osztályaiban januárban lesznek az év végi vizsgák. Általában az a vélemény, hogy a levelezők i parkodók, szorgalmasak és ami ugyancsak említendő, a levelező tagozatokon szaporodik a szövetkezeti tagok száma, az olyan embereké, akik termelő munkát végeznek és j amellett tanulnak a mezó- ? gazdasági technikumban is.

S Szó kerül a beszélgetés sóira n a jövőről.

j — Hogyan fejlődik majd a* ^iskola, hogyan tud lépésit tar- tani az egyre szaporodó diák< létszámmal ?

% A két technikumra — a be- rrubázásokat nem számítva — ‘íévente mintegy 4 müfiót költ } az állam. Ami a jövőt illeti, f Hodászi Miklós igazgató ezzel ? kapcsolatban kedvezően nyilatkozik. Jóváhagyták az intézmény építési programját, f 1965. nyarára készülnék el a 5 részletes tervek. Az építési «előirányzat jelenleg negyven- jmilüó. Már ez a szám is mu- í tatja, hogy áUamunk a közelii jövőben hathatósan gondoskodom kíván arról, hogy a Gyön- 1 gyösön és Hatvanban elhelye- ízett szakiskolák megfelelő kö- '! rülményelc és viszonyok kö- 1 zött végezhessék munkájukat. i A Gyöngyösön építésre kerülő ?új tanulmányi épületben mo- 5 dem, 2—3 ágyas lakószobák, 1 tanszékrendszerű előadótermek r és tanulóhelyiségek épülnek, 3 ahol a hallgatók zavartalanul ; és a lehető legjobb feltételek i mellett élhetnek, tanulhatnak. ^ Az intézet vezetői remélik, 3 hogy a terveknek megfelelően, 'az új létesítmények 1967-re el \ is készülnek.

> AMIKOR elbúcsúztam, már ' népesek a folyosók. Lányok és ! fiúk sétálnak, beszélgetnek, könyvvel kezükben járkálnak, mert néhány perc és itt a következő óra.

? Szalay István

Hogyan élnek, tanulnak a jövő mezőgazdászai?

Beszélgetés Hodászi Miklóssal, a gyöngyösi felső- és középfokú mezőgazdasági technikumok igazgatójával

frontfejtésen. A 49. számú fejtésről kellett áttelepíteni. Nagy munkát jelent ez. Minimum három hetet igényéi, de inkább mondhatni, hogy rámegy arra egy hónap is ... így terveztük mi is, amikor hozzá- kezdtünik. Az idő azonban_sürgetett, gyorsabb munkát kértek tőlünk. No jó, gondoltuk, megpróbálhatjuk .... És elhatároztuk, hogy teljesítjük is! Kongresszusi váüalásként ígértük, hogy a kiszerelést, a javítást és az új helyre való beszerelést szokatlan rövidséggel, két hét alatt elvégezzük! Az én brigádom, a Zelnik Imréé, meg a Teréki Istváné —i Megfogadírni?! Rcdam?! Írjál te csak a szerelemről. Az keü az em- bereknek. Én is azt szeretek 1 'ginkább olvasni, szerelmes regényt. Olyant, amelyikben sokat csókolóznak. Te talán nem szeretsz csókolózni?! Na, látod.

De mit lehet írni egy gépész' röl? Semmit. Állok itt reggeltől estig a gép mellett, indítok, olajozok, ha valami hiba van, kijavítom, és — kész. Ezt csinálom huszonhét év óta. Amikor életrajzot kérnék tőlem, mindig bajban vagyok. Alig tudom annyira húzni, hogy legalább egy oldal tele legyen. Mert azt mégis szégyellném, ha olyan incifinci életrajzot adnék, mint egy ma szegődött tanuló. Így aztán, amikor látom, hogy sehogy sem telik a papír a magam dolgával, írok valamelyik gépről a sok közül, amelyikkel az életben valaha dolgom volt. Ezekről van mit írni.

Hallgasd csak a turbinákat! Ez zene, mi? Bólogatsz, bólogatsz, de azért legszívesebben bedugnád a füledet, tudom. Ne szégyelld, így voltam ezzel én is. Csak azt hallod, hogy sírnak,vonítamak. De ez semmi. Hallás keü a géphez is, mint a hegedűhöz. Amelyik gépésznek nincs jó füle, azt előbb-utóbb elveri magától a gép. Azt hiszed, nagyítok?

Vagy tíz éve egy félstabil, szelepes Wolf-gép mellé két

perceit kérdése már a befejezés ... A távoliból erősödő hangok, imlboílygó aprócska lángok — az utolsó szelvények mesterei szállingóznak visszafelé. Egyik-másik meg-megálü, közelebb hajol a szerkezethez, vizsgálódó szemmel fürkészi: rendiben van-e, a nagy igyekezetben helyére kerüit-e minden? S ha valami véletlenül elmaradt, igazit rajta, pótolja a hiányt.

Háthoz tapad az ing, hozzásimul a könnyű kis kabát, a bőrkobakok alatt gyöngyök csillognak, gurulnak végig a nekitüzesedett arcokon.

A rózsái lignitmezők köznapi krónikájában egy izgalmas fe-( jezet záró sorait írják a bá-S nyászok; vágathaj tők, lakat»-' sok és villanyszerelők. <

Közeledik a pillanat í

Hosszú, nyújtott kiáltás figyelmeztet a kapcsolószekrény felől, fut végig riasztón az Ur- Sitz-féle acélpajzs mellett: <;

— Vigyááázz a kaparónál...! c Megpróbáljuk a vészkioldót! 5

S amint elhal a kiáltás, meg-: táradul, megindul csikorogva a' szalag. v

Utána pedig működésbe lép; a hidraulika, megmozdulnak az; egységek, nekilódul a gép-S óriás... Aztán megcsendesedik 5 újra ... A szénfal előtt fel de-1 rülnek az arcok, elégedett te-C leintetek simogatják végig a kö-5 zös munkát, félszáz méteres tá-S Vdlságon. *

önfeledt kitöréssé erősödik < égy boldog sóhaj: 3

— Sikerült... ! 5

És pár másodperc múlva)

vagy két tucatnyi ember is- j métli a szót, kóstolgatja jól-\ esően ízét, mondja újra meg^j újra — ki tudja hányszor ...?<;

Rábólint a bányamester, Zsi-i dai Gyula — s együtt örülj szaktársaival, ki sinos a dicsé- < rétből, őszinte elismerésből: 3 mert a rózsaszentmértoni afcná-J ban ilyen még nem volt, ilyen? teljesítményt még nem jegyez-s tek fél, s talán másutt sem...! í Űj rekord született — ün- • toepre érkeztem. «

Juhász Máté, a lakatosok; Szocialista brigádjának vezető-« •je próbálja magyarázni;