Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-25 / 302. szám
A déli vonattal kimentünk Érdre, anyuékhoz, de én alig vártam a négy órát, otthon szerettem volna lenni. Türelmetlenül ettem végig az ebédet, utána átadtuk az ajándékainkat, anyunak egy fehér nylonblúzt, apa metszőollót kapott, extra éleset, anyu az asztalra rakta az ő ajándékait, mutattam, mennyire örülök, de csak mutattam, nem volt igazi, mert szeretem a szüléimét, igazán, mégis, most kettőnknek kellene az egész időnk, úgy kellene! Annak viszont nagyon tudtam örülni, hogy Eriken is láttam a magam türelmetlenségét, szinte ujjongtam, lám, 6 is lesi az órát, az állomás tíz percre van, háromnegyed négykor elindulhatunk ... Anyu, persze, észrevette a feszengő nyugtalanságot, van esze hozzá, előle soha sem bírtam elrejtőzni, se örömömmel, se bánatommal. — Te lány, te lány! — mondta, amikor a férfiak átmenték a másik szobába. — feietnél, mi? Jól van, nem kell mentegetőznöd, sietnél, hát aztán ... Ügy látom, most rendben vagytok. — Rendben — mondtam hálásan. — Talán egy hónapja. Erikre rá. se lehet ismerni. Vagyis éppen rá lehet. Olyan, mint az elején volt. Pedig már azt hittem, hogy soha nem jöhetünk rendbe. És körülbelül egy hónapja... de igazán ... Nem akartam erről beszelni, elég volt, hogy én átéltem ezt a nyarat, nem is nyár volt, Inkább pokol, alig egy hónappal az esküvőnk után már a íegfenekén voltam. Mi vetette végét, mi nem — törődtem is vele! Elmúlt, Erik megint az lett, akit megszerettem a tavasszal, s úgy készültünk erre a karácsonyra, mint az elképzelhető legszebb ünnepre. Öt órakor már otthon voltunk. Erik előhozta a karácsonyfánkat, ráütötte a talpat, nekikezdtünk díszíteni. Én ugyan sokat nem raktam fel, a szemem folyton Eriken járt. Milyen szép! — sóhajtottam magamban, a szeme csillag, olykor szól egy-egy kedves szót, éppen annyit, ameny- nyi ide való. A zizegő fenyőágak között sűrűn összeért a kezünk, s mindannyiszor elektromos zsfbongás futkáro- zott bennem, mint nem is oly rég, májusban, az esti csendbe takarózott érdi utakon. Igen, ez az én Erikem, ezt szérettem meg, s ezt kutattam a legsötétebb pillanatokban is, reménytelenül is. Milyen jő, hogy a hitem okosabb volt az eszemnél, az önérzetemnél! Végeztünk a díszítéssel, a kezdtük kinézni egymást a szobából. Én hátráltam meg, kifutottam a konyhába, mintha dolgom lenne ott. s jó hangosan zörögtem, amíg be nem szólt Erik, hogy valami furcsaság van az asztalon. Visz- szarohantam, s úgy rácsodálkoztam a fa alá terített kardigánra, mintha a világon semmit nem tudtam volna a létezéséről, mintha nem láttam volna már egy hete a szekrény tetején, ahová Erik nagy bölcsen földugta. Most én lökdöstem ki őt. Gyorsan a fa alá tettem az. inget, a nyakkendőt, s odatettem anyuék ajándékait is— Lehet' Erik énekelt, úgy vonult a fához, és legalább olyan élethűen csodálkozott, mint előbb én. Mindjárt felvette az inget, a nyakkendőt — persze, altkor mar én is végiggomboltam magamon a kardigánt. Álltunk, néztük egymást. Szerettem volna Erik nyakába borulni, s nem volt erőm, hogy mozduljak. Sírtam. Igen, sírtam, s úgy éreztem, hogy ezzel a sírással pontot teszek minden rossznak a végére. Erik átölelt, megcsókolt. — Jól van, ná. Hát nem kell sírni. Hát minden jól van, na. És meglátod, leszünk mi még jobban is. Hamarosan, meglátod. Gondoltam én már valamit, majd meglátod... Én azt hajtogattam magamban, hogy a Krisztushoz nekem nincs semmi közöm, de ezentúl minden karácsonyt, úgy ünnepelek, mint a saját ünnepemet. Odakint fagyott. Az ablakra áttetsző hártya bcrult, a közepén, mint egy varázsló jókedvű alkotása, csodás jégvirág nyílt. Az én virágom, nem is lehet másé, az én tiszteletemre, az én örömöm tiszteletére került, az at Jajra, szeszélyes vonalainak minden pompájával együtt. Megvacsoráztunk, utána Erik azt ajánlotta, hogy menjünk sétálni egy kicsit, nézzünk körül a néptelen utcán. — Nem megyünk — mondtam, s megoldottam a nyakkendőjét. — Nem akarok sétálni, nem akarok utcát, téged akarlak. Addig azt hittem, hogy ismerem már a szerelem minden arcát. Azon a karácsony estén újra és újra megtudtam, hogy a szerelemnek mennyi arca van, ahány a pillanat az ember életében. Mint a lassan, libegve aláhulló kis papírdarab, úgy tértem vissza a földre. Erik arca mellettem világított a szuszogó párnán, karja a derekamat pék laknak benne. Január elsejével, ha akarjuk, bele is mehetünk, én beszéltem már a házkezelőséggel. Tudod, azok is örülnének, ha aláírjuk... — Aláírjuk? Mit kellene aláírni? — Hát az semmi, neked kell aláírni, tehozzád ragaszkodnak, mert, ugye, én megmaradnék a munkámban ... Még nem engedtem magamhoz a szavak értelmét. Még kapálóztam. De a megvadult gondolatok már ott kóvályogtak a fejem körül, már öltö- gették a nyelvüket, már teli pofával vihogtak rám. — Erik!-Ezt komolyan gondoltad? Ugye, nem?! Játszottál ... — Butuska vagy. Miért lenne ez játszás? Éppehhogy nem mmm\ : ölelte. Csend volt, igazi, nagy csend, csak a karácsonyfa roppant néha a teher alatt. — Akarok kérdezni valamit — szólt Erik nagy sokára. Józan szín villant a hangjában. Féltettem a kába hangulatot, csókkal zártam le a száját. Arrébb húzódott. — Azt akarom megkérdezni tőled, mi a véleményed arról,' hogy kettes ... Ja, tréfálkozni? Azt lehet! Gondterheltéin sóhajtottam, majd elkezdtem sorolni. — Hát, kettes... Van kettes villamos, kettes busz, és két forint, az is egy kettes. És mi ketten... — Nem így értettem — szakított félbe. — Kettes házfelügyelő. Arról mi a * véleményed? — Miért kellene, hogy véleményem legyen róla? Közel bújt hozzám, megcsókolt. A hangjában már ijesztően sok volt a józanság. — Nézd, Ilikém, mi jól élünk, az biztos, hogy jól élünk, de nincs ám az a jó, aminél jobb ne lehetne. Nézd, én sem szeretem, hogy te a gyárba jársz, éjjel-nappal jársz, nem teneked való az. Hányszor mondtam, ugye, hogy azt szeretném, hogy eggsz nap itthon lennél, lennél a magad embere, és akkor nekem is lenne feleségem, nem csak úgy, ahogyan a gyár engedi. És ... — És? — És hát, tudod, arra gondoltam, hogy szerezhetnénk magunknak egy ilyen kettes- séget. Tulajdonképpen van is, itt a téren, az a nagy, barna ház. Négy emelet ... Váriam, hogy jön a nagy, kicsattanó nevetés, együtt nevetünk, hangosan, akár a szomszédokat is felverjük ... Négyemeletes barna ház, ez csak egy jó vicc lehet. Kettősség ... — Négyemeletes? — Négy — felált gyorsan £kite, Rendes ház* rendes néo az. Csak szeretném rendbe rázni az életünket. Gondold ei: egész nap itthon, a magad asszonya vagy, nincs éjjeli műszak, esti elmászkálás, nem állsz egy olyan egészségtelen munkateremben... — Igen ... — mondtam. — Értem. És most kíváncsi vagy, hogy mit szólok hozzá — mesebelí köntösbe burkoltak a karácsonyi hangok, illatok — most hányinger környékezett. A számba keserű nyál gyűlt, a nyelvemet nem mertem a fogaimhoz érinteni. Honnan hová lehet jutni egy pilianat alatt! Nem az fájt igazán, amit Erik mondott. Az ellen tilta- kozbatom, és ha tiltakozom, nem lesz belőle semmi. De hogyan tiltakozhatnék a megcsúfolásom ellen? Én vaksi szamár! Ahogy én azt elképzeltem! Érik a gyümölcs életem fáján. Nesze, itt a gyümölcs: légy viciné! És minden: a szavak, a simogatások, a csókok, minden ezért volt. Hogy jó kedvem legyen hozzá ... Hajnalfelé aludtam el, reg- "gel Erik ébresztett, reggelivel. Nem ettem. Otthagytam tálcástul, mosolyostul, és a fürdőszobában elkerültem a tükröt. Amikor visszamentem aszo- bába, Erik a rekamién hévén, mutatott közömbössége mögül ordított a mohó kíváncsiság. Leültem az asztal mellé. — Te most kíváncsi vagy — mondtam —, hogy mit szólok in a kettességhez, mi? — Igen, úgy van — felelt bólogatva. — Beszéljük meg. — Elvállalnánk a viciséget a barna házban — mondtam. — fin vállalnám, mert te megmaradnál a munkádban ... — Igen. Gondold el: én megkeresem tovább Is a kettőt, kettő-hármat, a te fizetésed hétszázhatvan, a lakás ingyen ... — Na, az már majdnem ezer. Vállalhatnék takarítást is mellette. Két-három helyen. Biztos gondoltál erre ... Erik boldogan felnevetett. — Hát te is \ gondoltál rá! Mert nézd, máma veszik a takarítónőt, mint a cukrot, tíz forint óránként, az a legkevesebb ... — Akkor nézzük csak meg, milyen is lesz egy napom — mondtam — Reggel felkelek, megfőzöm a reggelit, aztán le- söpröm a lépcsőházat, a kapu- alját, az udvart... — Ahogy az udvar! Megnéztem. nincs három lépés... — Három lépés. Na azt is összesöpröm, aztán elmegyek takarítani az egyik helyre, a másik helyre, a harmadik helyre. Ha nincs takarítás, akkor mosom a kapualját, "a" lépcsőt, télen egy kis hólapátolás ... _ — Amennyi hó mostanában szokott ienni — legyintett Erik. — És ott a lakók is segítenek a hólapátolásban, *az nekik a társadalmi munka... — Estére megfőzöm a vacsorát és boldogan várom haza az én fériecskémet. És közben dalolgatok is, ugye? — Biztos — vágta rá Erik. — Többször lenne kedved dalolni, mint így— FODOR JÓZSEF: Cfávadímt Fáradt vagyok, ha a napokba nézek, Mert az embernek gúnyja már e játék, Ügy táncol, mint kit rossz bűvök igéznek, Hatni vágyó betűinkre mi vár még, Almunkra, költők? s ki tud egybefogni Mindent, mi itt őrjöng, zűrben, zsivajban? Népek bomlanak, hadak dühe zajdul, Most kelt a föld a vészből, s újra baj van. ' Hallom a sok hírt, olvasom s legyintek, A szívemben már tompaság, ietörtség, Ki győzi számbavenni, s kéz, ki rendet Tesz itt? Vagy: „Vesszen meg az ember! Öljék!” Mondjam, s felejtő, szép álmokba hulljak, S mi dúl körül, gúnnyal nézzem, közönnyel?! Másnak kellett volna születnem akkor! Mit látok itt: csak a vész-, tűz-özön-jel. Süllyedt világok képe van előttem, Mik elmerültek esztelen hadakban, Óriás-emlék pár kyklopsi kőben, Mit hűlve nézei!, néma iszonyatban. S belőlünk mi marad majd? — kérdi halkan, Riadva, belsőm, a gond- s félelem-vert, Ha úgy jön... De nem! Nem! Hiszem: a végső Perc s belátás megmenti még az embert! DEVECSERI GÁBOR: JELVÉWY Kapunk jelvényt a repülőn: legyen a repülőn ülőn jelvény, hadd tudja, hova tartozik már égre kelvén. Gépünknek apró mása ez, s nem figyelmeztet másra ez, mint arra, hogy mi jelvényként ülünk az isten gomblyukában, mígcsak repülünk, s gomblyukunkban a jelvény angyal-magasságból az ember-földet — dicséri — mely ily vígan, s messze fölvet ■ angyalok nyelvén, DARÁZS ENDRE: Déli harangszó Olyan lassú, olyan ünnepélyes, Mint köd alól felbúvó torony S tetejében sávos, kék trikóban Tótágast áll a gyermekkorom. Dorgálnám, de nem törődik vélem. Bebúvik egy keskeny ablakon S újra merül alá, barna ködbe Kiskorommal a nyakas torony. Ö marad még, a déli harangszó. A kongása tömör, ünnepi. Imádkoznak, zengedeznek benne Fogadalmak színezüstjei. Szép a dallam, de küszködik szörnyen Más dalokkal és végül leáll. Felülzengi finom csöngésével A százezer merülő kanál... Üssön akkorát, hogy utána már ne legyen semmi! Nem ütött. Le akart ültetni, megfogta a vállamat, próbálta alám húzni a széket. — Jaj, Ilona, hát nem gondoltad meg elég jól — mondta. — Na! Ilike! Hát nem kell mindjárt a plafonon lenni ... —' Ha ebben a pillanatban agyonütsz, akkor sem! —' kiáltottam. •— Ha száz évig gondolkozom, akkor sem! — Ej, ej, az talán nem munka? Azt nem embernek talál~ — Nem, nem! — tiltakozott Erik. — Most ne Kicsit gondolkozol, alszunk rá egyet, holnap aztán megbeszéljük. Megcsókolt. Nagyon gondosan csókolt meg, sorban: az arcomat, a számat, a homlokomat, megint a számat, aztán a másik oldalára fordult Hamar, gyanúsan hamar elaludt. Ott maradtam egyedül. Kicsivel előbb a végtelenséget méregettem, most a. kétségbe- akart a^jymUap&ani. Előbb Űristen! — gondoltam. — Hát ennyire jól színészkedem? Vagy ez az... ez az ember, ez ilyen ostoba? — Hát figyelj csak ide, Erik. Tudod, mit mondok én orré? . — Na? Na? — Felugrott, hozzám lépett. Éri is felálltam. Valósággal kifröcskölt belőlem a düh. — Tudod, kiből csinálj te vicinét? Az anyádból! Ne én- belőlem! — Vártam, hogy megüt. El voltam rá készülve, odatoltam az arcúmul. ták ki? — Csinálja, akinek kedve van hozzá. Akinek nincs szakmája. De nekem van! — Eredj már azzal a szakmával! — prüszkölt Erik. — Az utolsók között is a legutolsó, ne haragudj, megmondom úgy, ahogyan van, a legutolsó. Jóisten, szövőnő, na, szövőnő. És az mi, hogy berángatnak éjjel, nappal, reggel, este, műszakra. Az neked jó? — Jó. Mit szólsz hozzá, cactreacr, inkább, mint a gangot mosni. Megmondtam. Ha száz évig kínozol, akkor se. Ha éhen döglöm, akkor se. — Ejnye, hát Ili, igazán... — Ne gyere ide! Ne gyere közel hozzám, mert én nem is tudom ... —; Na jó — mondta. — Én tudom, hogy ez neked nem az utolsó szavad. Tulajdonképpen rá is érsz. Az első negyedig ráérsz. Szerettem volna most elsejétől, de akkor is jó lesz. Vég ^feküdt a rekamién, g úgy tett, mintha nem is venne tudomást rólam. Látszott, hogy erőlteti magára a nyugalmat. Lihegett, összekoccantak a fogai. Hitelen felpattant, odaugrott hozzám, bele- markolt a vállamba. — Te előbb az anyámat emlegetted! Szidtad! Fájt a szorítása. — Hagyj békén, te viei! Hagyj békén! — Szidtad az anyámat. Ha ezt még egyszer meghallom... — Az előbb miért nem or- f JJ dítottál? — Csak azt mondom, vigyázz! Ha ezt még egyszer meghallom ... Különben majd beszélünk még róla... Sajnáltam, hogy nem üt meg. Ha megüt, könnyebben kimondom: itt már nincs értelme semminek. Nincs hatalom, ami annyit változtatna egyikünkön, hogy jó legyen a másiknak. Odakint hideg kék égen szikrázott a nap. A sugarai rávertek az ablakra, s az este nőtt jégvirág, mint valami olcsó viasz a tűzben, megolvadt, összefolytak a vonalai, az egészből nem maradt más, csak egy sokágú, szürke patak, egy szürke polip, amely erőtlenül, díjában minden mocskot magába gyűjtve csúszik lefelé az üvegen. Undorító szennyben éreztem magamat. Itt valami iszonyatos tévedés történt! Semmi nem az, aminek látszott, minden más lett, és én nem értem, nem értem! Én rettenetesen becsapódtam! Engem rettenetesen, csúnyán becsaptak! De ki? Mikor? Hogyan? És miért? Miért pont engem? És kinek panaszkodjak? iv.lr
