Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-25 / 302. szám

Masránfervezők üzelmci Megyénkben évente átlago­san 1800 magánlakást építe­nek és ezekben több mint a feléhez az OTP útján kölcsönt ad államunk. Aligha van köz­ségünk, ahol ne építkeznének. Épít a szövetkezet és az állam. Mindezekhez tervdokumentá­ció szükséges. A ^ tervez . >1 igényeknek az állami és a ^ . ~ nácsi tervezői iroda csak kis mértékben tud eleget tenni. Tág lehetőségek nyílnak a ma­gántervezők előtt, ök élnek vel,e, sőt — tisztelet a kivétel­nek — vissza is élnek a szorult helyzettel. Az éoíttetők egy részé mar kész vázlattal megy a rajzoló­nak is alig mondható tervező­höz. A megrendelő nem haj­landó eltérni a vázlattól, de a tervező” nem. is iparkodik ügyielét arról meggyőzni, hogy korszerűbben is lenti tervezni, mert attól tart, ho^y más minden gátlás nélkül le­rajzolja a^vázlat szerinti épü­letét és akkor ó elesik a ke reset tői. A magántervezők egy ré­szének jól bevált mód^e van arra. hogy íúejebenmeg tudja: hol, ki akar építkezni. Az előre elkészített „maszek típustervüket ajánlják. Mi yen változat lehetséges? .^. centi­vel nagyobb konyhát akar a megrendelő? Beton helyett fa­ragott kőlépcső vezessen a Shoz? Egy-két tollvonás es fizessen a megrendelő. A rendeletben megszabott maximális 500-550 fwint he­lyett legalább 800-900 fonni és ilyen—olyan címen meg azon felül is. Milyem munka, adnak ezért a P^ert? Akadt magántervező, a lássál szériában terveket, egyesek muszaki .aj zolóval dolgoztatnak, pedig a magántervező a jnu kát sem adhatja ki albérletbe. Heves megyében mmtó^ 80 Országos Tervezm név je^ zékbe felvett telezőt tartanak nyilván és más megyeoen Evezők is bedolgoznak Az összes tervek mintegy zalékát 20 tervező készíti. UK. Tvente 100-180 tér£***»£ nek és ilyen torneffman^tnrt lett akkor sem lehetne jó » kát végezni, ha nagyon °-<ar S. De lelkismeretességet többségüknél ne ^ az Hamar ki tapasztalj ak, h gy egyes építési hatóságoknál m af a legkisebb mennyiségű munka amint még elnéznék. Ttóbb mint 80 tervező k^ alig akad néhány, aki kuío™' vet ad b . | helvszin­:sÄ^ho« esetben bizonyítható, 4 tervező nem helyén, a telekkonyv, ' M t helyi megbízottjának vazlata alapján készíti a terv^t. A magántervezők lelkén száradnak a Horton :Bo.ddgon és más községekben lamaio maS-tA>S házak Egerben a Hajdúhegyen valcsagos taia.i épülnek, de a az ésszerű taka’rékoskodas nyo­mait éppen olyan nehtz f dezni rajtuk, mint a szakszeru­' Másutt a ■ ácsok rábeszélik az építtetőt, hogy a rövid építési anyagból csak nian- zart-tetőt lehet csinálni. Pe­dig nem igaz! Sok egyszerű ember: ck,ráadásul tetszik is, hogy az ő háza magasabb lesz r szomszédénál. A / tervező áisok meg a mcrltukka nevelrek, mert a manzart-tetővel há­romszoros pénzt keresnek. Előfordult, hogy az építési hatóság irattári példányán ki­javították a durva tervezői hi­bákat, de az építtető példányán nem. Busás anyagi juttatás fe­jében, a tervező, a kivitelező és a hatósági emberek össze­játszása következtében, ízlés­telen, kacsalábon forgó, tevz sházc-k épülnek. Kompolton összedőlt a nevelői lakás, a gyöngyösi és az egri emelet- ráépítések , többségéről rémre­gényt lehetne írni. A tervezők és az építők felelőtlensége miatt bosszankodtak és nem csekély többletet fizettek a la­kók és ki tudná számon tarta­ni, hogy mennyi kárt szenve­dett az állam. Kit vontak felelősségre ? Eddig mindössze hat magán­tervezőt — Köles Ferenc (Gyöngyös), Tóth Sándor (Po­roszló), Boza Albin (Eger) Sza­bó Antal (Füzesabony), Sisa István (Hatvan), Helmeczi Ist­ván (Kál) — töröltek a név­jegyzékből. De anyagi kártérí­tés, vagy más komolyabb meg­torlás eddig nem történt. Te­gyük hozzá, hogy az a hat em­ber továbbra is tervezhet, „Társadalmi munkában”, előre kialkudott jutalomért, másod­állásban, vagy más neve alatt. Ml. az oka, hogy a sok sza­bálytalanságot és szakszerűt­lenséget tűrik az első fokú építési hatóságok? Erélytelen- ség és a szakmai hiányosság miatti bizonytalanság. A városi és járási építési osztály veze­tőinek mérnöki képzettséget ír elő a rendelet. De megyénk­ben mindössze kettő rendelke­zik a megkívánt ~ képesítéssel, egy építőmester, egy techni­kus és a többinek — érettsé­gije sincs. De hiszen vannak nekünk típus és ajánlott terveink. Mi szükség van akkor arra-, hogy a magántervezők rossz mun­káját drága pénzen vásárolják meg az építtetők? Először is, sokan nem tudnak róla, hogy 50 forintért az első fokú építé­si hatóságnál olyan kész ter­vet kaphat bárki, amelyet nyomban elfogad az ©TP és a kivitelező, ráadásul költségki­mutatás sem kell hozzá. Per­sze , minderről hallgatnak a tervezők, mert üzleti érdekük így kívánja. Másrészt kevés a iá és használható típusterv. Miért nem készítenek több és jobb típustervet? Azért, mert akkor nem keresnek többé olyan busásan a tervezők. Mindez a sok visszásság, fele­lőtlenség, mulasztás és vissza­élés drágítja- és ' késlelteti az építkezéseket. Hol kereshető a megoldás ? ■ Nemrég egv hivatalos vizs­gálat és a hozzáfűzött jelentés állapította meg, hogy a tervek műszaki színvonala- aggasztóan alacsony. Legfőbb jellemzőjük, hogy. a tervező pénzért készíti azokat, és csak azzal törődik, hogy minél nagyobb összeg üs­se a markát. Meg kell erősíte­ni az építési hatóságok mű­szála állományát, szigorral és neveléssel rendet kell terem­teni a magántervezők között. Jobb munkaszervezéssel, az irány'tó műszakiak és a beosz­tottak, valamint a rajzolók ará­nyának jobb megteremtésével és új munkaerőkkel növelni kell a tanácsi tervező iroda ka­pacitását. Szükséges és lehet­séges a tervező iroda dolgozói­nak munkaidőn túli tevékeny­ségével a terv túlteljesítés'?, természetesen kellő díjazás mellett. Több vállalatnál dol­goznak olyan műszaki szakem­berek, akikből széles körű be­dolgozó hálózatot szervezhet a tervező iroda. Ezek munkája kellő irányítással gazdaságo­san és ésszerűen irányítható és főleg megfelelő ellenőrzést gyakorolhatnak. így növelhető az egyéni felelősség, biztosít­ható a szakszerűség és a hala­dás. Mindez hasznára válna az építtetőknek, a , tervezőknek és főleg a közösségnek. Dr. Fazekas László ifi? *4 f , "" " KARÁCSONYFA ALATT Új járdák — villanyhálózat korszerűsítés Egerben Az év folyamán ismét újabb út- és járdaépítések történtek Egerben a közlekedés megja­vítása érdekében. Sor került az Ady Endre út, a Sas út, a- Sándor Imre utca, a Klapka és a Kovács J. utca korszerűsítésére. Ej járdát építettek a Baktai úton, a Le­nin úton, az Ady Endre utcá­ban és az Egri csillagok útján több, mint 9700 négyzetméter területen. Jelenleg is építik a vasútállomás előtti teret. A város külső területein a közvilágítás megjavítása érde­kében az ÉMÁSZ mintegy másfél millió forint ‘értékű munkát végzett A Rákóczi úton, a Szovjethadsereg utcán, a Baktai, az Árpád úton, a Kertész utcán, a Petőfi úton, a Szépasszonyvölgy és a Vö­rösmarty úton, valamint egyéb utcákon mintegy 500 nagy tel­jesítményű higanygőz-lámpát, szereltek fel. Dr. Dénárt János előterjesz­tése alapján, az úttörők nyári táborozását értékelte a megyei úttörő elnökség, s megállapí­totta, hogy az elmúlt nyár nagy lépést jelentett a táboro­zás tekintetében megyeszerte. A csapatvezetők körültekintően és gondosan választották ki a táborhelyeket, általában jól és egészségesen táboroztatták a csapatot, aminek eredménye­ként nőtt a bizalom a szülők­ben a táborozás iránt. Ebben az évben számszerűen is megnövekedett a táborozó és országjáró úttörők száma, s a hozzávetőleges adatok szerint az összes felsőtagozatos tanulók mintegy 30 százaléka vett részt táborozáson és országjáráson, míg két évvel ezelőtt mindösz- sze 16 százalék. Az idei tábo­rok sikerét biztosította, hogy — 11 tábor kivételével — min­denütt képzeti táborparancsho- kok irányítottak, vezettek, s intézték az ügyöket. Minden tábornak volt előre kidolgozott programja, de ezek egy része formális volt, s nem szolgálta a táborozás szab­ta célkitűzéseket. Sikerrel táborozott az egri X-es iskola, Nova-j, Egerszólát és1 Andornaktálya iskoláinak úttörőcsapata. Jól választotta ki a Rába völgyében táborhe­lyét a füzesabonyi iskolák csa­patvezetősége Is. Többen vol­tak külföldi túrán, de ezek nem minden esetben feleltek meg a követelményeknek, s a jövőben több körültekintéssel kell biztosítani ezek sikerét. Megállapította az elnökség, hogy a csapatok táborozásának tapasztalatai hasznosak lesznek a jövő évre vonatkozóan, min­denesetre egy nagyon fontos és alapvető feladatról már most gondoskodni kell: minél több jó táborvezetőt kiképezni, akik tartalommal és hangulat­tal töltik meg, s teszik felejt­hetetlenné a pajtások számára a nyári táborokat. Négy világrész vándora A hatvani járás vé*»sett as első he.yen a /árusok közötti versenyben A nlegyei pártbizottság és a megyei tanács ez ev elején versenyt hirdetett Heves megye valamennyi járásának részvé-( telével a mezőgazdasági terme­lés szintjének emelésére, a gyenge termelőszövetkezetek megszilárdításáért, valamint a termésátlagok emeléséért. Most a mezőgazdasági év lezárásá­val a megyei pártbizottság és a megyei tanács értékelte a járások versenyét. A több mint 40 értékelési szempont alapján az első,helyre került a hatvani járás. Második—harmadik lett a füzesabonyi és a hevesi járás, negyedik—ötödik a pétervásári és a gyöngyösi járás, míg a ha­todik helyen az egri iárás végzett. A városok közül Eg irt jutalmazták meg. Az első helyezett járás 12 ezer, a 2—3. helyezett 9—9 ezer, a 4—5. helyezett 5500— 5500, míg a 6. helyezett járás 4000 termt pénziutalómban ré- ízesült.. Eger városát 1500 fo­rinttal jutalmazták. Ä szobában csillog a kará­csonyfa. A gyertyák fénye im- ttolyog a fenyőgallyak között, csillagszóró világítja meg az arcokat. Rátkai Mihály vadőr család­ja körében ünnepel egy fehér hajú öreg ember: Sármány Ist­ván, nyugdíjas vasmunkás. Nem családtag, de mégis annak számít. Itt talált otthont. Sen­kije sincs, egyedül élt mindig, magányosan, vándor módjára járta a világot. Tizenhat éves volt, amikor legelőször otthagyta a falut. Mostohája miatt mennie kel­lett. 1905-öt írtak akkor. Ma­gyarországon. divat volt ekkor­tájt a „népvándorlás”: Amerika hívta, csábította azokat, akik­nek idehaza a kenyérnek csak a morzsája jutott. Üjra egy csillagszóró. Az öreg szem már nem szereti a csillogást. Könnyezik a fény­ben, könnyezik akikor is, ami­kor a hunyott szempillák alatt felidézi a múltat. Hetvcnptödik karácsonyát ünnepli K "' an, az Akácfa utca 31. szám r' t az öreg munkás. Innen indult világot járni, sze­rencsét próbáin'. 59 évvel ez­előtt. Most, a karácsonyfa alatt emlékezik a régi időkre, a régi karácsonyokra. /\ ~k — Megvolt az útlevél, az apai beleegyezés. Brémáig vonat vitt, idegen országokon át, is­meretlen tájakon, Ott hajóra szálltam. „Hannover”. Jól meg­jegyeztem a hajó nevét. Aztán napokig, hetekig csak vizet, tengert láttam. A legfiatalabb voltam a ha­jón, úgyszólván gyerek. Hosz- szú, fárasztó utazás után kö­tött ki a hajó Amerikában. A parton ismeretlen, világ foga­dott. Emberek, akiknek nem értettem a nyelvét, egy idegen ország a föld másik oldalán. Maryland állam Baltimore vá­rosában értem partot. Első munkahelyem egy edénygyár­ban volt. ahol hat évig dolgoz­tam. Egyetlen kincsem volt, amit minden gyáros megbe­csült, a fiatalságom. Tizenkét és fél centet fizették 10 órai munka után. Megtanultam an­golul és amikor megbarátkoz­tam volna a gyárral, egy szép napon becsukták. — Krízis, krízis! — kiabál­ták a hangszórók, öklömnyi be­tűkkel írták az újságok. Három évig ettem a munkanélküliek keserű kenyerét. Szívesen let­tem volna rakodómunkás, vagy utcaseprő, de sehol sem volt helyem. Elérkezett 1914. Besoroztak katonának, de külföldi állam­polgárságomra való tekintettel megmenekültem a mundértól. Később Youngstownba kerül­tem. majd Clevelandba, az amerikai Debrecenbe. (Annyi magyar élt itt. mint amennyi Debrecen akkori lakossága volt). — A munkanélküliség, a ne­héz napok sodortak közelébb a munkásmozgalomhoz. Az USA- ban akkor mintegy 100 ezer tagja volt a szocialista párt­nak. Később ebből a pártból alakult a kommunista párt, amelynek tagja lettem. A párt szervező bizottságának jegyző­jévé. a magyar szekció össze­kötőjévé választottak. 1921-ben megtanultam, mit jelent az il­legalitás. Éjjel törték a laká­somra, házkutatást tartottak és többek között a betiltott „Elp- re” című lapot keresték, ame­lyet a munkások kézbesítették. 1922-ben egy mechanikai cso­porttal, . négy venedmagammal Amerikáiból a Szovjetunióba kerültem. Először egy moszkvai autó­gyárban dolgoztam, majd egy bakui olajvállalatnál helyez­kedtem el. mint garázsmester. Egy-két év alatt megtanultam oroszul és kitanultam a szak­mát. Egyszer meguntam a száraz­földet és hajóra szálltam, a Fe­kete-tengeren. Tetszett a hajós- élet, jelentkeztem egy hajó­gyárnál. Itt dolgoztam egy ideig, aztán nyugtalan vérem tovább hajtott. Feliopóztam egy szovjet kikötőben horgony­zó angol hajóra, ahol hét nap, hét éjjelen át bújkáltam a ka­zán alatt. A poklok pokla volt ez a hét nap. A hajó mangánt szállított és Konstan ti nápoly­ba, majd Algírba indult. Algír után a nyflt tengeren végre megtaláltak a hajó gyomrában. A kapitány toporzékolt dühé­ben, de Gibraltár után némi­leg megbékült. Rotterdamba vittek. Innen nem volt mene-1 külés. A parti rendőrség letar­tóztatott. Irataim, bevándorlási papírjaim nem voltak. Néhány nap múlva kiderült, hogy a Szovjetunióból jöttem, és ezért nyomban visszaparancsoltak a hajóra. A szerencsétlen kapi­tány kénytelen volt Angliába' vinni. Ott egy véletlen folytán megszöktem a hajóról és két hónapig városról városra jár­tam az országot. Így jutottam el Cardiffba, Darwin szülővá­rosába is. Angliából iratok hiá­nyában menekülnöm kellett. Egy kanadai gabonát szállító hajón, 21 napi körülményes utazás után, Montreálba ér­keztem. Itt újra találkoztam a határőrséggel. Húsznapi bör­tönnel fogadott a hatalmas or-' szág. Amikor kiszabadultam, egy finn kereskedelmi hajóra szegődtem, fűtőnek. Másfél évig jártam a tengert. Itália és a skandináv országok kö­zött. Megismerkedtem a hajók 'üzes gyomrával, megtanultam 59—60 fokos hőségben dolgoz­ni. Később Kanadában teleped­tem le. Tíz évig dolgoztam itt, mint gyári munkás. Űjra ösz- szeköttetésbe kerültem a mun­kásmozgalommal és barátaim­mal együtt megalapítottuk a Kanadai Magyar Munkást. A lap hároméves jubileumára cikket írtam, „Üdvözlet” cím­mel. 1934-ben búcsút vettem Ka­nadától és egy holland hajó fű­tejeként Írországba, majd Spa­nyolországba kerültem. Meg­tanultam németül, spanyolul. Nem sokkal később egy norvég kereskedelmi hajón, amely mahagónifát szállított, eljutot­tam Afrikáiba, Jártam Kongó­ban, Ghánában. 1936-ban turistaútlevéllel újra a Szovjetunióba utaztam. A kilencnapos turistaenge­déllyel két és fél évet dolgoz­tam, különböző városokban. Moszkvában a magyar klub­ban találkoztam az ott élő, akkori magyar kommunista vezetőkkeL 1937-ben hazaláto­gattam Magyarországra. Buda­pesten, amikor a vonatból ki­léptem, már Horthy csendőrei vártak. Közölték velem, hogy politikailag megbízhatatlan vagyok, itthon-tartózkodásom idején felügyelet alatt állok. Másfél évig bírtam itthork Űjra hajóra szegődtem és mint hajctfűtő, bejártam újra Ang­liát, az északi államokat, majd 1938-ban egy kereskedelmi ha­jóval Dél-Amerikába érkeztem. Buenos Airesben megszöktem a hajóról és 10 évig délen dol­goztam. Sok-sok vándorlás után 1948-ban összespórolt pénze­men végleg hazajöttem. Itthon egy új világ fogadott. A ma­gamfajtákat találtam hatal­mon. Az Óbudai Hajógyárban kaptam munkát és tízévi szol­gálat után nyugalomba vonul­tam. y­A házigazda bort tölt a po­harakba. Rátkai néni süte­ménnyel kínálja Pista bácsit, ő pedig a régi karácsonyokról mesél. Csillog a fenyő. Szél tépázza a fagyos ágakat, az ősz hajú ember pipázgaíva idézi fal, a múltat. A hamburgi „fekete” karácsonyt, amikor már har­madnapja nem evett, a dél­amerikait, aztán a?, orosz ka­rácsonyt. amelyet két néttel később ünnepelnek... Milyen hosszú és mégis milyen rövid volt ez az 59 esztendő Története jóformán audig tart amíg karácsonyfán " elég egf csillagszóró... ____' Szalag Láván A nyári táborok munkáját értékelte a megyei úttörő elnökség

Next

/
Thumbnails
Contents