Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-24 / 301. szám
Mezőgazdaságunk legfőbb feladatai Irta i fír. Dimény Imre, as MSZMP KB mezőgazdasági osztályának vezetője Véres december 1VT emzeti történelmünk viharos évszá- L ’ zadai a szabadságért és a társadalomért küzdő tragikus hősök hosszú sorának nagyszerű példamutatásával tanítanak bennünket ma is tiszta emberségre. A fényes és véres lapok sorában külön figyelmet érdemel a 20. esztendővel ezelőtti december. Véres ez a december, hazánk kiváló fiai hullottak el ekkor az ádáz küzdelemben. De az ő haláluk nem régivágású tragédia immár, mert az ügy, amiért életüket áldozták — győzött. Húsz évvel ezelőtt, december 9-én végezték ki Kiss János alábornagyot, Nagy Jenő ezredest és Tarcsay Vilmos századost, a katonai ellenállási vonal szervezőit. Gyilkosaik azt hitték, hogy gaztettükkel „példát statuálnak”. Ehelyett örök . időkre a gyalázat bélyegét ütötték a saját homlokukra. 1944 december 24-én, a szeretet ünnepén, minden tisztességet megcsúfolva, Dachauban gyilkolták meg Kulich Gyulát, a kommunista ifjúsági mozgalom egyik vezetőjét. Csupa szívember volt ő, bátor és harcos kommunista, ezer meg ezer ifjúmunkás szeretett példaképe, a modern1 humanizmus feledhetetlen alakjai között is a jelesek egyike. Ugyanezen a napon véres sortűz dördült él Sopronkőhidán. A hírhedt fegyház udvarán négy embert állítottak a falhoz a nyilas pribékek. Mind a négyen tántoríthatatlan hívei voltak a magyar szabadságnak. Bátran haltak meg, szemükből a megvetés tüze lövelt a velük szembeálló fegyveres hóhérokra, ők akikor vonultak be mindörökre a nemzeti pantheon ba. Baj csy- Zsi linsZky Endre volt az egyik áldozatuk. Bajcsy-Zsilinszky, a Függetlenségi Front egyik vezéralakja volt. Messziről jött — képletesen szólva — de megérkezett és szilárd maradt élete utolsó pillanatáig. Három sorstársa — csupa ifjú ember — kommunista volt. Pesti Barnabás a háború idején jött haza Franciaországból. Fizikai munkát végzett az egyik gyárban, részt vett a németellenes földalatti mozgalomban és hamarosan a Kommunista Ifjúsági Szövetség kiváló harcosa lett. Lebukása után állati szadizmussal vallatták. Nem vallott, a nevét sem árulta el. Fogsága idején lelket öntött társaiba. Utolsó percéig mosolygott. Pataki István a vasas ifjúmunkások vezetői közé tartozott. Ő indította meg a vasasifik között a szervezkedést a fegyveres ellenállásra. Megrendítően emberi búcsúlevelében az öntudatos harcos keménységével fejezte ki hitét. Édesapjától és édesanyjától így búcsúzott: „Halálra ítéltek. Utolsó gondolatom Ti vagytok... Anyám, ne sírj! Sok keserű órát okoztam neked, de most bocsáss meg és gondolj szeretettel fiadra, aki úgy vágyott a szeretette... Apám, öreg fiú* tudom, nagyon szerettél és fáj Neked, hogy elmegvek. Vigasztaljon az a tudat, hogy olyan családod van, amelyért érdemes élni és dolgozni ... Azt érzem, köztetek vagyok és beszélgetünk ...” Kreutz Róbert, a harmadik vértanú — éveken át küzdött a vasas ifjúsági mozgalomban. Kortársai a következőket jegyezték fel róla még 1945 végén: „A németek bejövetele után utasítást kapott fegyverek szerzésére. Az utolsó beszámoló, amelyet a mozgalom vezetőségének tartott, már szép számú fegyverről szólt. Hogy honnan szerezte, arról a beszámoló nem beszélt, de bizonyos, hogy jó néhány német és nyilas harapott a fűbe, amikor elvették tőle. Nem voltak lágyszívűek a magyar nép ellenségeivel szemben. És amikor elfogta őket a defenzív-osztály, nem sokat teketóriáztak velük. Ha egy magyar munkásnál fegyvert találtak, az már elég bizonyíték volt arra, hogy az illető a szabadság híve volt. Ezért pedig akkor halál járt.” Pesti Barnabás, Pataki István és Kreutz Róbert — együtt dolgozott. Nem féltették ragyogó ifjú életüket. Petőfi szavaival élve volt élvük és hitük. Tudatosan éltek, hősként haltak meg. Kótévtizede immár, hogy nemes szívük megszűnt dobogni. A budapesti Kerepesi temetőben a magyar munkásmozgalom nagy hala tta inak pantheanjában alusszák örök álmukat. A hálás magyar ifjúság temette el ott őket. De csak azt, ami múlandó volt bennük* Példamutatásuk él, tettük az egész felszabadult nép dicsősége... A véres december elmúlt, eltemette az idők hava. Tavasz következett azonban s új élet fakadt a kiöntött vérből. Ez az új élet pedig * végtelen fejlődés útján menetel feltartóztathatatlanul ... Kultúra dűlőutakon A DECEMBERI alkonyaiban esőtől csillogó orazágúton halad az autó. A szélvédőn monoton egyhangúsággal dobóinak a szaporán hulló víz- cseppek. A szürkület egyre jobban homályba burkolja az útszéli fák sziluettjét Aztán letértünk az országút betonsávjáról, úttalam dűiő- Utakon rázkódunk, kopár, kihalt tájakon. Heves-Ötödrész. A megyei könyvtár népművelési autója befordul az iskola elé. Lekerülnek a könyvekkel megrakott ládák, a fehér falú, roskadozó tanteremben egy petróleum- lámpa halvány fényében megkezdődik a kölcsönzés. Főleg gyermekek jöttek össize. Válogatnak a könyvek között. Néhá- nyan több éve szorgalmas olvasói az autó könyvtárának. A tanyavilágban a könyveken' kívül nem sok szórakozási, művelődési lehetőségük van a lakosoknak. Néhány telepes rádió, egy kis beszélgetés, ez jelenti a kultúrát a »tanyasiaknak”. Krisztián István éjjeliőr, aki Boconádon a víztároló építésénél dolgozik, egész halom olvasnivalót gyűjtött össze. — Esténként hatan-heten összejövünk valahol. Hangosan. felolvas valaki, utána pedig megbeszéljük a történetet. Nekem legnagyobb élményem a Csendes Don elolvasása volt. Szeretem a kalandos történeteket, meg a történelmi regen veket. MINTEGY 150-EN laknak Heves—Ötödrészen szétszórva a tanyavilágban. Az autó érkezése számukra élményt jelent. A (kultúra pislákoló fénye havonta egyszer eljut hozzájuk s valamivel hozzájárul ahhoz, hogy oszoljon a sötétség, a tudatlanság. Indulunk tovább. Kígyóinak a reflektorok s az autó már Besenyőtelek felé veszi az irányt Este fél hat, mire megérkezünk az állami gazdaság legényszállására. A klubteremben ropog a tűz a kályhában. Hegedűs András, a megyei könyvtár igazgatóhelyetmernie kellett, s immár ügyesen kellett, hogy forgassa, leány létére — a tanterv tovább Ic-pett immáron egészen bonyolult régiókba. Feleségemmel a fejünket kezdtük vakarni, s váratlan kiadásképpen be kellett szereznünk egy éles és hegyes kést. A saját tervezésű kopjafát csak így tudtuk elkészíteni gyenge hármasra. — Tóvégi apuka hányast kapót? — kérdjük lányunkat — Négyest. — Akkor ő mégiscsak ügyesebb. Lányunk a tárgyra tért: — Holnapra kell egy méter hosszú léc, aminek minden oldala pontosan egy centi... — Milliméterrel se lehet keskenyebb, vagy szélesebb? — Nem, és fűrész is kell, meg egy laposfogó, meg kalapács, meg négy darab szög, aminek feje van ... Hát bizony a lányunk — szégyen ide, szégyen oda — hiányos felszereléssel ment másnap iskolába. Fűrészünk nincs, laposfogónk sincs, s lécért közvéleménykutatást végeztünk arai teljes egy hétbe került, míg a szomszéd falu asztalosa megkönyörült rajtunk. Jövünk haza, a politúros asztalunk oda van. Lányunk ügyködik rajta: kalapál, püföli a szöget a lécbe, túloldalon jön ká, ahol várja a politúr. ránt éjfélbe nyűdén élveztük ezt a játékot a törülközővel takart hangulatlámpa alatt^ míg a hurka el nem érte a két mé. tér hosszúságot. Mondom az asszonynak; a télen egy könyvet sem olvastam. Mondja, hogy ő se. Most szeretett volna, hogy ezzel a hurkával elkészülünk, de néhány gombot kell feivanmia a gyereknek. Mondom: 6 ezt nem tudja? Lánygyerek létére? Már hogyan tudná? — ütközik meg értetlenségemen — ezt még nem tanulták az iskolában. Várom, máikor fogjuk tanulni a gombvarrást. Ehelyett tegnap, hogy kicsit későre maradtam, látom, feleségem kidugja a nyelvét a törülközővel takart lámpa alatt, és föstöget — Ez meg mi lesz? — Faliújság. — No? — Szóltam a tanárnak, hogy aktivizálni kéne ezt a gyereket, adjon neki valami megbízatást. S a pedagógus kinevezte lányunkat fahűjság-felelősoek. tese, Szederkényi György könyvtáros és Generál Ferenc gépkocsivezető hozzákezd a vetítőgép felszereléséhez. Néhány percein belül már felhangzik a mikrofonban: ... itt a népművelési autó. Gyűlnek az emberek. Ki közelebbiről, ki távolabbról érkezett, hogy megnézze a filmelőadást. S amikor megtelik a terem, megjelenik a vásznon a film, az: „ördögárok.” Az állami gazdaság helyiségében van villany. A klubhelyiség szekrényében televízió áll. Az emberiek mégis _ mindig eljönnek a vetítésekre. Nagyobb élményt nyújt a fűm a televíziónál. S amikor véget ér az élőadás, néhányon kerékpárra ülnek, úgy mennék haza a hűvös, esős decemberi késő estén. A művelődési autó átlagosan tizenöt helyre — egy kivétellel tanyákra — látogat el havonta. Könyvéket, filmeket hord, hogy a »tanyasi” emberek életébe egy kis érdekességeit vigyen, nevelje őket a művelődésre. Tizenöt hely havonta. Sok vagy kevés? Felmerül a kérdés az emberben, hogy vajon nem hiábavaló dolog-e egyáltalán a népművelési autó? A kérdés nem egyszerű. Hiszen városi, de községi szintű mércével mérve nagyon is kevés-, nek tűnik az az eredmény, amit a művelődési autó elér. Egy-egy, nem is nagyon új film, néhány könyv... megéri-e a sok küszködést? NEM NAGYON hajlana az ember az elhamarkodott válaszra, ha nem lenne személyes benyomása, tapasztalata. De ha eszébe jut az isten háta mögötti tanyasi iskola kisdiákjainak érdeklődése a könyv, a besenyőtelkiék érdeklődése a film iránt, akkor azt mondja, hogy megéri. Sőt. Több művelődési autó kellene. Mert az eredmény akkor is eredmény, ha a kultúra nem aszfaltozott országutakon, hanem göröngyös, hepe-hupás dűlőutakon jut el azokhoz, akik igénylik. Sőt az utóbbi sokkal tiszteletreméltóbb. Kaposi L. ntlPBJS&G 3 1964. december 24» csütörtök XII. ki. Az anyja belekap a tulajdon írissen vasalt frizurájába. — Mit csinálsz te, szerencsétlen!!? Nem megmondtam, hogy várj meg vele?! — De anyuci, meg tudom csinálni magam is ... ide nézz! Az alkotás öröme lobog az arcán. Feleségem fejét ingatja, torkán a sírás görcse. Még ha csak az asztal lapja lenne felkarmolva, de elrepedt a nehezen szerzett léc. — Honnan veszünk másikat, azt mondd meg? Honnan veszünk? S ezek a lószögek? Hát persze, hogy szétreped! Ennyi sütnivalója sincs ekkora gyereknek ? Lányunk pillantásai nekem szólnak, mintegy továbbítják anyja kritikáját. Én adtam a lószögeket, nem találtam mást Kikap a gyerek kezéből lécet, szerszámot s míg hélyreütó valahogy az elfuserált viráglétrát, csomó könnyet s mérget nyel. A gyerek tisztes távolból, némileg megszeppenve leseget oda, lecsúszol tan az önbizalom első lépcsőjéről. — Nesze, — mondja az anyja, — erre kettesnél jobbat nem kapunk. Velem pedig azon az estén a szögek miatt nem beszél. Mindez télen volt. Feleségemmel azóta büszkén mondhatjuk: a kor poStedmfkal színvonalán vagyunk. A minap spulniból kellett valami furcsa szerkezetet eskkábálnunik, hamisítatlan. fából való cérna. spulniból. Igaz, régen kikapott a kereskedelemből, mint divatjamúlt ágya a cérnának, papír - -z, került «mely négy szög a négyszög mértani formáját idézte, s á rajtuk keresrtü 1-kasui húz- gált pamut rejtelmes kuszaságát adta a vonalaknak, mintegy az atom szerkezetére emlékeztetett Egy horgolótűvel kellett át- meg átbiztatni a szögfejeken a pamutot amely ezek után a spulni alján mint hurka bújt ki r lyukon. Szokás szejárja máir, de azért a hetedik . szomszéd ládafiáiból csak került : egy békebeli fakarika, Annak ' aztán egyik kerekébe négy szög 1- lag megközelíti az 50 mdlliórc í forintot. Ennek a hatalmas ér■ téknefc gondos és céltudatoí ; felhasználása az 1965. évi termelési és felvásárlási előirány. > zatok megvalósításának egyil . alapvető feltétele. Szüksége . továbbá az is, hogy a beruhá , zások tervezésénél, kivitelezé- . sénél az eddigieknél jobbár ! szem előtt kell tartanunk. / . gépek gondos javításával. ; . traktorosok továbbképzésévé • most kell felkészülnünk a trak- . torok kétműszakos üzemelteié ‘ sere is. Eíbben az évben a tsz-el i nagy többsége helyesen alkalmazta a személyes anyagi ér- J dekeltség elvét. Ennék tovább gondos alkalmazása újabt : eredmények forrása lehet. A: ■ eddig szerzett tapasztalatok fel. használásával, a most készüli ' üzemi éves tervek kialakítása. í kor kell megválasztani az 1965. ös esztendőben alkalmazásra kerülő jövedelemelosztási éí , munkadíjazási formát. Fontos ' hogy a különféle forrnák megállapításaikor az eddiginél ií jobban vegyük figyelembe í ■ termelési feltételek változását ! Ügyeljünk arra, hogy a közös ■ gazdaság érdekeit sértő, a szó • kásásnál nagyobb részesedési : ne állapítsunk meg. Továbbra ■ is megkülönböztetett módon ■ foglalkozzunk a gyenge terme■ lőszövetkezetekkel és mindenütt hasznosítsuk a háztáji ■ gazdaságok termelési léhetősé- 1 geit. ' B célok elérése komoly erőfeszítést jelent a mezőgazdasá- ; gi dolgozók számára, mindehhez fokoznunk kell a politikai ' felvilágosító, szervező munkát. Jobban kell érvényesítenünk a termelőszövetkezeti demokrá, ciát. növelve a tagság érdeklődését és részvételét a közös 1 ügyek intézésében, azok megvalósításálban, hogy még élta- ' kínosabbá váljék a felismerés: ; a szövetkezeti parasztsággal együtt mindent meg tudunk ol- 1 dani. lVTagyok a mezőgazdaság 1965. évi feladatai, de [ megoldásához a szükséges fel- , tételek biztosítva vannak, iHet- . ve megteremthetők. A tartalé■ kok feltárása és fokozottabb “ hasznosítása, az elért eredmé- [ nyék megszilárdítása, illetve . továbbfejlesztése, olyan lehetőségek. amelyekkel minden gaz1 dóságnak fokozottabban kell ■ számolnia. Ugyanakkor fegyel, i mezettebb munkára, az eszkö- i zök gondos kihasználására van- szükség minden szinten. Ha így : dolgozunk, a siker az 1965-öts ’ esztendőben sem maradhat el . és a mezőgazdaság dolgozói ■ megtalálhatják számításukat. terv azzal számol, hogy a mezőgazdasági termelés 1965-ben 1963-hoz képest, 4,2 százalékkal, 1964-hez viszonyítva pedig 1.5—2 százalékot növekszik. A terv egyik fő célkitűzése változatlanul az, hogy az ország kenyérgabona-szükségletét ebben az esztendőben ugyancsak hazai termésből kívánj uk biztosítani. Ez év őszén nagy nehézségek közepette — 2—3 hetes késéssel — de az előirányzatoknak megfelelő nagyságú területen elvetettük a kenyérgabonát. A búza közel egynegyede azonban megkésve került a földbe. Ezért a vetések ápolása minden eddiginél nagyobb gondot igényeL Állandóan szemmel tartva fejlődését, különösen a tavaszi fej trágyázás, s a pangó vizek elvezetése érdeméi nagy figyelmet. Az állatállomány takarmány- szükségletének biztosításában is gyorsabban kell előrehaladnunk az új esztendőben. Főként a kukoricatermesztés fejlesztésiére, valamint a rét- és legelőgazdálkodás további javítására helyezzünk súlyt. Az 1965-ös esztendőben a szőlő- és gyümölcstelepítés üteme valamelyest csökken. Elsődleges feladatnak a hiányos telepítések pótlását tekintsük azért ős, mert teljes értékű termőfelületet csak ezáltal kaphatunk. Az is fontos, hogy minél előbb pótoljuk a szőlő- és gyümölcsösök gazdaságos termelésében szükséges járulékos- és kiegészítő beruházásokat. Az 1965-ös esztendőben kézzelfogható eredményekre számítunk a zöldség- és burgonyatermelés és -ellátás területén. Itt sem a vetésterület növelése fontos elsősorban, hanem a termésátlagok javítása. Az 1965-ös esztendőben az állattenyésztésben az elsődleges feladat nem az állomány számszerű növelése, hanem a hozamok fokozása. Szükség van az anyagáUomány szinten tartására és mindezek révén a hozamok erőteljesebb fokozására. A takarmány-ellátottság az utóbbi évek bármelyikénél jobb Teljesíthetőek azok a feladatok. amelyeket a tervek az állat és állati termékek termelésére és felvásárlására, előirányoztak. Ellenkező esetben a lemaradás súlyos nehézséget okozna a lakosság ellátásában és az exportkötelezettség teljesítésében. A népgazdaság 1965. évi terve nagy lehetőséget biztosít a mezőgazdasági termelés további műszaki anyagi megalapozására. Szükség van arra, hogy minden eddiginél nagyobb figyelmet fordítsanak a meglevő eszközök gondos* céltudatos felhasználására. A mezőgazdasági üzemek együttes termelőeszköz-értéke jelen4 magyar mezőgazdasúg **■ a szocialista átszervezés óta egészségesen fejlődik. Termelése 1964-ben mintegy 2,5 százalékkal, az állam számára felvásárolt áruk mennyisége pedig csaknem 4 százalékkal haladta meg az 1963. évit. A mezőgazdaság eleget tett egyik igen fontos feladatának: megtermelte az ország kenyérgabonáját. Hosszú ideje ez az első esztendő, amikor az ország kenyerét teljes egészében hazai termésből biztosítjuk. A vetés szerkezete 1964-ben lényegében a terveknek megfej lelően alakult. Növekedett az értékesebb kultúrált aránya, főként a cukor-répa és a dohány vetésterülete. Az állattenyésztés termelési értéke viszonylag jelentősen: 7 százalékkal nő. Valamennyi állatfajnál számszerű fejlődés figyelhető meg és ezzel egyidejűleg növekedett az egy egységre jutó állati termék is. Számottevő a fejlődés a szarvasmarha-tenyésztés területén. Az állomány számszerű növekedése mellett nőtt az egy tehénre jutó tejhozam. Ez azt jelenti, hogy 1964-ben az előző évek állomány csökkenése után a szarvasmarha-tenyésztés bruttó termelési értékének országosán 6—7 százalékos növekedése várható. A termelés össs> mennyisége pedig meghaladja az 1958—1960 évek átlagát. Lemaradás volt tapasztalható a takarmánygabona, a burgonya^ zöldség, valamint az apró- magvak termesztésében. A rétes legelőgazdálkodásban sem kielégítő a fejlődés. Főként ezek következményeként nem volt zökkenőmentes a lakosság ellátása elsősorban a zöldség- félékkei; nagy mennyiségben lkon az 1964/1965-ös gazdasági évben burgonyát és takarmánygabonát importálnunk. Számos apx óma g-féleségbol pedig nem tudunk eleget tenni export kötelezettségünknek, s a hazai vetőmagigényt is csak szűkösen tudjuk kielégíteni. Ebben az esztendőben sem tudtuk biztosítani az állatállomány és az abrakszükséglet összhangját. A mezőgazdaság ez évi eredményei, tapasztalatai tovább erősítették parasztságunkban azt a hitet, hogy helyesen cselekedett, amikor a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépett. Államunk helyesen teszi, amikor a mezőgazdasággal súlyának megfelelően foglalkozik és jelentős összegeket fordít a mezőgazdasági termelés gyorsuló ütemű felfejlesztésére. 4 közeli napkbam került jóváhagyásra a népgazdaság 1965. évi terve. Ebben is kifejezésre jut: a mezőgazdasági termelés növelése további előrehaladásunk fontos kérdése. Az 1965 évi népgazdasági
