Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-22 / 299. szám
Az aranyvasárnap forgatagában A kulcslyukon nem jön ki a csoki — Sztár lett a bizsu Háromszoros hurrá a játékvásárban — BUÉK a Lenin úton Jól sikerült borbemutatót rendezett a pincegazdaság Egerben Az agyagbányában ilyenkor már csönd. van. A nyerstégla- gyártást befejezték. Csak az égetőkemencáknél folyik még a munka. Köves Tibor, az Észak- magyarországi Cserép- és Téglaipari Vállalat gyöngyösi téglagyárának vezetője Orosz Györgynével az iroda vezetőjévé! a havi összesítő jelentéseket nézegeti. Az éves terv teljesítését számítgatják. — Ügy néz ki, sikerült teljesítenünk, amit vállaltunk. A nyersgyártás terve 10 millió volt és 10 millió 600 ezret készítettünk. 6 %-os túlteljesítést értünk volna el, de ebből levonták azt a selejtet, amit az elemi csapások — tavaszi fagy, eső — okoztak. Kettőszáztízezer darabot vitt el az időjárás. A szállítási selejt is csökkentette a teljesítményt. Pontos jelentést erről még nem kaptunk központunktól. A 100 százalék azért akkor is megvan. Ez már biztos. _ Pótolnánk md szívesen a hiányt, de az idő ilyenkor már teljesen bizonytalan. Bármelyik nap jöhet egy fagy és kárba vész a sok munka. Mínusz két fok alatt ugyanis kártyásodik a tégla. Így nevezzük szaknyelven ezt a folyamatot. Lemezekre válik és szétesik. Ezt a 20—28 százalékos víztartalma okozza. Az idén selejtünk nagy százalékát az eredményezte, hogy korán kellett kezdenünk a gyártást. Már februárban dolgoztunk. Nem volt módunk arra, hogy előszáritást végezzünk, és a téglák nyersen kerültek a kemencékbe. A forró gőz aztán sokat tönkretett. Persze, az anyagunk sem a legmegfelelőbb. Nagyon, magas bányánkban az agyag homoktartalma. Ha eső éri az ilyen nyers téglát, elkezdenek peregni belőle a szemcséié és deformálódik. Sok a mészkő is. Ha ilyen szemcse kerül a téglába, az égetésnél mésszé érik, a kész téglában pedig elkezd forrni és szétdobja azt. A jövő évben remélhetően ez a selejt csökkenni fog, és gyártmányunk minősége is javul. Megkezdtük ugyanis egy új Srlőbcrendezés építését. A „Koller-járat” égészen tökéletesen megőrli a nyersanyagot, olyan apróra, hogy az egymilliméteres mész- küdarabkák nem okozhatnak már kárt. Az új vákuumprés pedig a levegőt szívja ki a masszából és ilyen módon töA búcsúsok felváltva érkeznek. Itt egy magyar, ott egy sváb, amott egy rác falu népe. A keresztvivö melleit rendesen a csapat legsúlyosabb betegei lépkednek, vánszorognak. A blennorrhoeás szemtől, az ajk- és orr-rákon át, a biblia leprájáig a ragadós betegségeknek legiszonyatosabb sorai és fokozatai elhaladnak előttünk. A csapatok végét a falvak ap- rsja-nagyja, iíja-véne képezi. Reményteljes anyák, viruló hajadonok, ifjak, csecsemős asszonysereg, virgonc gyermekraj. És most kezdődik az iszonyatosság netovábbja. ' Az ima után kezdődik a körmenet, a fertőző ajak csókot nyom a szobrok talapzatára, orcájára, a szentképek üvegére, s mit tudom én, hová, nyomban reá, tulajdon arra a helyre ráilleszti ajkát a csapat épje is. A búcsú utáni napon az illető pontokon egy 0,5 milliméternyi barna kéreg volt ráesők olva'ü És ez csak egy jelenet! A másik a kút melletti medencében játszik, melyben alig 10—15 liternyi víz látható. Ebben mindenki megmosdik. Ami ulcus caries, necrosis van a Világon, amit azon irtéz- tató kór rongál, melynek behozatalával a keresztes hadak vádolhatnak, az mind a 15 liter vízben mártja magát. És ezután jönnek a csecsemős anyák, levetkeztetik gyermekeiket, s tulajdon avval a fertőzött vízzel mossák meg tetőtől talpig, „hogy ne fogjon rajta a nyavalya”! Nincsen szavam, amellyel lefesthetném az iszonyt, mely elfogott, a borzadályt, mely e dolgok láttára egész lényemet megrázkódtatta. Elbeszéltem orvosnak; a fejéhez kapott: most tudta meg, hogyan van az, hogy a legborzasztóbb betegségek „rejtélyes módon” oly boldogtalan gyermekeket, ifjú embereiket, leányokat szállnak meg, akiknek életében semmi sincsen, amiből a keletkezést kimagyarázni lehetne! Hiszen az alföldi magyar népnek már szava is van e „csodára”, azt mondja: „olyannak helyére talált ülni”! És ez még csak egyik alapja a mérges csóknak s hozátarfcozóinak. Van még más is! Akiknek módjában állott az alsó vidékek rác falvait bejárni, s aki nyitott szemmel járt, annak bizonyosan feltűnt a „csapás szeműek” sokasága: sőt, aki élesebb szemmel és tapasztalással bír, az a csipás szemnél többet is tót. Az összieaszott, görnyedt test, resűketeg járás, viaszos arcszín és sok egyéb: borzasztókat mond a szemlélőnek. Ez a nép kendőzi magát, a arcfestés szerte dívik: de mihelyt a száj felnyílik, mintha a pestis fújna felénk. Mondhatni, hogy a rácság országosan hírhedt ezekrőL És hogyan szerzi e gyászos hírt? Egy iszonytató, általános népszokás révén! Nem létezik talán olyan nép, amelynél a csók oly nagy szerepet játszanék, mint éppen a rácnál. Ismerősök találkozása már őt csókkal jár: egyet a homlokra, egyet az állra, egyet-egyét az orcákra, s az utolsót a szájra alkalmazzák, s mindenkiben megvan az a bizonyos lascici- tás, mely az égalj melegével növekedik. A menyasszony a vendégek részéről egy egész csókzápornak van kitéve, s ezt viszonozni köteles. Minden alkalomra van csók. És hány itt a mérges csók! Csak ez magyarázza meg nekem, miként jön az, hogy egész helységek a legirtózatosabb lesli állapotban sínylődnek, hogy a nemzedékek hosszú sora menthetetlenül mérgezve van! És a test gyötrelme búcsújárásra viszi az embereket. A mérges csók a szent helyekről szerteterjed, magyarra, mindenkire, akit csak szívének áhitatossága, hitének ereje hozott oda — aki bízik abban, hogy a szent szobor kövére ráillesztett, fertőzött ajk nyoma nem mérges többé: ki nem látja az isten kísértést, mely ha van kísérthető isten, ha valahol, úgy itt a csókokkal történik. Jókai római útjáról azt írja, hogy Szent Péter szobrának lábujjhegye fényes, mert a megcsókolás előtt ki-ki előbb tenyerével letörli. Mint költőhöz illik, Jókai azt találja, hogy „nem az apostol iránti tisztelettől lett az az érc olyan fényes, hanem a felebarát iránti utálattól”. — Nem kutatom az értelmét, ariielyben Jókai a felebarátot és utálatot kimondja: de a leghatározottabban merem állítani, hogy az a letörlés nagyon is helyén van, s lesz, amíg a kőben és ércben nemcsak emléket, hanem gyógyítást is keresnek az emberek: ho'gy a felebaráti szeretet, mely önfeláldozást is jelent, nem jelenthet „fertőzést” is: sőt, hogy éppen a felebaráta szeretet az, amelynek szent nevében ez iszonyatos baj kiirtását követelnünk kell. Kimonditam, mert üldözött, mint egy gonosz álom. rizlinget, az egri leánykát, a debröi hárslevelűt, az egri leányka édeskést, az egri bikavért, az egri Medoc noirt és a domoszlói muskotályt ízlelték meg. A szakmai jellemzés mellett végrehajtott kóstoló után a megjelentek mondották el véleményüket a bemutatott borokról. Szabó Zoltán, az Idegenforgalmi Vállalattól, Pájer István, a Nógrád megyei Vendéglátóipari Vállalattól, Pintér Károly, a Belkereskedelmi Minisztériumtól nagy dicséretben részesítették az egri borokat, de hasonló jó véleménnyel voltak a többiek is. Elmondották, hogy a kereskedelem is mindig ilyen jó minőségű, zamatú és ízű borokat kap Egerből és ezeket szívesen fogyasztják a vásárlók. Most is Eger tudja a jobb minőséget produkálni a többi borvidékek közül, éppen ezért a további nagyobb választék megteremtését kérték. Különösen dicsérték az egri leányka édeskés bort, amely karácsonykor jelenik meg a boltokban és dicsérték a gazdaság vezetőinek előrelátását, akik időben észrevették a lakosságnak azt az igényét, amely napjakokban egyre inkább az édeskés borfajták felé növekszik. A jelenlevők azt is elmondották, hogy az egriek nagy gondot fordítanak a kulturált borfogyasztásra és ehhez megfelelő alapot is tudnak adni. Az egriektől tanulni lehet ebben a tekintetben. Itt jegyezték meg, hogy a jövőben még nagyobb gondot kell fordítani az egri borok tekintélyének megvédésére. Annak a bornak — hangsúlyozták —, amelynek olyan nagy a híre külföldön és olyan tekintélynek örvend, mint Olaszországban, Svájcban, Angliában, stb., szülővárosában is megfelelőbb borkóstolókban kellene árusítani. Egerben a borkóstolók állapota szinte az egész országban a legrosszabb, a legmostohább. Ideje lenne már reprezentatív, modem borkóstolókat létrehozni Egerben. A nagy sikerű borbemutató az esti órákban ért véget. — f. i. — Új takarékszövetkezeti székházak épülnek A falusi takarékossági mozgalom megyénkben ebben az évben szép eredményeket ért aL A működő 24 takarékszövetkezet és a 13 kirendeltség mintegy 65 és fél millió forint betétet őriz. A hét évvel ezelőtt elindult mozgalomnak a tagszervezésben is megmutatkozik a jó eredménye. Jelenleg mintegy 18 100 tagjuk van a „falusi banlcok”-nak. A termelőszövetkezeti tagok kisebb-nagyobb beruházásainak fedezésére kölcsönöket nyújt. Csupán ebben az évben közel 20 és fél millió forinttal segítették a szövetkezeti tagok vásárlásait, beruházásait. Újszerű, hogy ma már a takarékszövetkezeteik is 15 ezer forintos kölcsönt nyújtanak épület- bővítésre, melléképületek készítéséhez. A megnövekedett feladatok majdnem minden községben szükségessé tették új irodaházak építését, vagy a meglevők bővítését. Ebben az évben már elkészült három takarékszövetkezet székháza és további négy építés alatt áll. Mákláron 150 ezer forint értékben a község közepén alakítanak át egy régi épületet reprezentatív székházzá. Szihálmon — mintegy 200 ezer forint értékű beruházással — nemsokára elkészül a takarékszövetkezet irodája. Egyes községekben azonban nem megoldható az átalakítás, és ezért új székházakat építenek. Detken befejezéshez közeledik a 300 ezer forintos költséggel épülő modemvonalú „falusi bank”-épület, amely a községnek az egyik legszebb háza lesz. Vámosgyörkön tárgyalások folynak egy 300 ezer forintos költséggel épülő takarékszövetkezeti székházról. Var- peléten ezekben a napokban kezdik meg az építkezéseiket és a község központjában épülő új vonalú székház 400 ezer forint támogatással készül. Egyes községekben — mint Abasáron — a községfejlesztés keretében oldják meg a székház építését. Ebben a községben a jövő évben egy szövetkezeti kombinát épül, ahol helyet kap a ktsz fodrászrészlege, a földművesszövetkezet önkiszolgáló boltja és a takarékszövetkezeti székház. A kombinát építésénél a takarékszövetkezeti iroda megvalósításához mintegy 250 ezer állami hitelt nyújtanak. A jövő évben tovább folytatják a falusi takarékszövetkezetek irodaházainak korszerűsítését és az építkezéseket. Ügy tervezik, hogy két éven belül valamennyi községben reprezentatív kivitelű takarékszövetkezetekben helyezhetik él megtakarított pénzüket a termelőszövetkezeti tagok. Szabó Lajos EGYSZERŰ MEGOLDÁS — Hordódugóm nincs, de vegyenek faesztergát, olyant csinálhatnak vele, amilyent akarnak! (Endrődi István rajza) Vakációs gyű f tóver seny a Mátra vidéke hagyományainak feltárására A Néprajzi Múzeum vaká-' ciós gyüjtőversenyt hirdet a Mátra vidéke úttörői, általános és középiskolás tanulói számára. A verseny részvevőinek idős férfiak és asszonyok elbeszélései nyomán kell leírniuk a régi helyi népszokásokat, az erdei pásztorkodásY és a betyárvilág emlékeit, az egyes történelmi korokhoz, személyekhez fűződő mondákat, a lakosság településére és egykori életmódjára vonatkozó emlékeket. Minden gyűjtésen fel kell tűntetni a gyűjtés helyét, az adatközlők nevét, életkorát és foglalkozását, valamint a gyűjtő tanuló nevét, iskoláját és lakáscímét. A gyűjtéseket 1965. január 10-ig az iskolák útján kell beküldeni, a Néprajzi Múzeum adattára címére. A legjobb gyűjtők értékes könyvjutalmat kapnak és gyűjtésükkel részt vehetnek az 1965. április 1-én záródó XIII. országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázaton. nniPÜJSMG 3 1964. december 22., kedd • mörebb, erős téglákat készít• hetünk. ; Panaszra — a nehézségek i miatt — sincsen okunk, hiszen ■ készárutervünk kilencmillió ■ volt és december 13-ig le is ■ gyártottuk ezt a mennyiséget. : A több mint 200 ezer darab se■ lejtet is pótoltuk már. Jelenleg a vállalat össztervéért dolgozunk. Ha sikerül, év végéig még 500 ezer darab téglát égetni, nagyon büszkék leszünk. Persze, nem marad el a juta' lom sem. A vállalat vezetősége ezer forint célprémiumot tűzött ki, ha teljesítjük. — Mi az oka annak, hogy az előző években sok panasz volt a tervteljesítósre? — A már említett nyersanyag-problémák, és a legfőbb nehézségünk, amellyel állandóan küzdenünk kell, a munkaerőhiány. A tervet az idei évben is 138 dolgozóra számítva kaptuk és átlagban mindössze 95—100-an voltunk. Érthető ilyen módon, milyen erőfeszítést követel állandó dolgozóinktól a tervteljesítés. Nem is tudom, mi okozza ezt a népvándorlást. Nem mondom, hogy könnyű ez a munka, de a kereset sem megvetendő. Minden szakképzettség nélkül nem sok helyen lehet 2800— 3000 forintot keresni. Itt pedig annyit keresnek a kihordók. De a behordok keresete sem kevesebb kétezer forintnál. És mégis. Sok bajt okoznak az igazolatlan hiányzók is. Ebben az évben ilyen kis létszám mellett háromszáz igazolatlan nap kiesés volt. Beszélgetünk velük, igyekszünk meggyőzni őket viselkedésük helytelenségéről, de büntetni ilyen körülmények között nem áll módunkban, mert kérik a munkakönyvüket és elmennek. Háromezer nap esett ki betegség miatt. Javarészt két—három napos hiányzások. Rendszerint hétfőn, vagy fizetési nap után betegszenek meg az emberek. Ezek a tények, sajnos, mind közrejátszottak. Talán ha a csilléket vontató húzza majd és egyéb területen is gépesíteni tudjuk a munkát, nem vándorolnak annyit az emberek. (mátéffy) Tervteljesítés munkaerő-gondokkal Egy délelőtt a gyöngyösi téglagyárban — Látsz valamit? ■— Igen. Olvasom: sze-ren- csi, cso-ko-lá-dé. — Embereket nem? — Nem. — Akkor ez nem is nyit ki ma. — Nem hiszem. Pedig a kulcslyukon nem jön ki a csoki. Tényleg nem jött ki. Hiába várta egy sereg kisgyerek szüleivel a Széchenyi úti Édességbolt aranyvasárnapi' nyitását. Még 10 órakor is a kulcslyukon leselkedtek, hátha van bent valaki. Nem volt senki. Lakat alatt volt egész nap az üzlet, akár csak társa a Baj- csy-Zsűinszky utcán. Az arany- vasárnapon tehát senki sem vett a városiban édesség-ajándékot. Pedig szerettek volna... — Az édesség helyett most bizsut vettek az emberek, — mondja mosolyogva Vadász Károlyné, az Óra- és Ékszer- bőit vezetője. — Megérte nyitva tartani? — Nekünk igen, alig győztük a kiszolgálást. Tizenkét óráig, amikor ezt a beszélgetést folytattuk, már több mint 20 ezer forintot árultak. — Mik a keresett áruk? — Sztár lett a bizsu, ebből van a legnagyobb választék is. De sokan vásároltuk aranyékszereket, melitűket, nyakláncokat és karkötőket. Különösen nagy az érdeklődés az olcsó, modern vonalú, szovjet gyártmányú karórák után. A Széchenyi utcát csomagokkal felpakolt emberek ta- posák. Alánéi pedig még nincs, az a kirakatokat nézd, vagy tervezget, mit is kéne venni? Az Állami Áruházban nincs egy , tenyérnyi szabad hely sem. Érdeklődni nem Is tudtunk, hiszen a pultokhoz szinte lehetetlen hozzáférni. De azt hiszem a kép úgyis elmond mindent. Az igazi aranyvasárnapot a Játékvásárban találtuk meg. Az Óperenciás tengeren túl játszódó mesébe is beillik ez a játékbirodalom. Amíg nézegetem a tarka babacsaládot, a mesevár ablakain kibukucs- káló törpéket, mellettem két 4—5 év körüli gyerek folytat párbeszédet. — Hűűű... nézsd... ott van a bácsi a várban, most nézett ki. — Ez itt meg egy rakéta, — mondja a másik. Tudod milyen hangja van. Ilyen: zzzzzzz Hurrá, hurrá, hurrá... Nem zavartatják magukat* végignézik a vásárt, sőt még nyilatkozni is mernek. — Mit szeretnél megvenni? — Azst a rakétát — Miért? — Mert zzzzz-hangja van. — Nekem nagymama meg is veszi — vág közbe a másik. — Hát te mit adsz a nagymamának? — Majd apu, egy kendőt. Már meg is vette, otthon van a szekrényben. — Tetszik a gyerekeknek) de még a felnőtteknek is üzletünk — mondja Erdős Lajos- né üzletvezető. — Este hétig vagyunk nyitva, de ha így megy a vásárlás, holnapra már nem marad itt semmi. — Tehát elégedett? — Nagyon, csak bírjuk áruval. Az aranyvasárnap forgatagában már a BUÉK-kal is találkoztunk. Egy félrevágott kalapé fiatalembernek, meglehetősen keskenynek bizonyult a Lenin út. Nem tudni hol vá- várolta a nadrágszíjra kötött két demizsont, de egyensúlyából következtetni lehet a vásárfiára. — BUÉK, fiúk, mindenkinek BUÉK. Nincs mese, éljen a BUÉK — köszön utánunk. — Itt aztán már valóban nincs mese... — k. j. — telepítések megteremtéséért, a modern feldolgozó gépek beszereléséért és a palackozó üzem létesítéséért vívták a pincegazdaság vezetői és dolgozói, majd a megjelentek előtt — borkóstolással egybekötve — megkezdődött a bemutató. Mintegy 24 borfajtát kóstoltak végig a vendégek. így azokat a borokat ízlelhették meg, amelyeket Eger és Gyöngyös környékén termeltek és szüreteltek a termelőszövetkezetek és a pincegazdaság dolgozói és amelyet a pincegazdaság dolgozott fel. A kommersz borok közül az asztali feliért és az asztali színest, a pecsenye borok közül a hegyvidéki vöröst, az egri fehéret, a gyöngyösi mézesfehéret és pecsenye fehér édeskéset, a minőségi borok közül pedig az egri leánykát, az abasári rizlinget, a gyöngyös- visontait, a halmaji szemelt édeset, az egri leányka édeskést, az egri kadarkát, az egri bikavért, a domoszlói muskotályt és az egri muskotályt kóstolták végig. A palackozott borok közül a szemelt rizlinget, az egri rizlinget, az abasári A Magyar Állami Pincegazdaság Eger—Gyöngyös vidéki üzeme az elmúlt hét végén az egri íőpincészetben a belkereskedelem vezetői és irányítói részére véleménykutatással és szakmái tanácsadással egybekötött bor bemutatót rendezett. Az árubemutatón megjelentek a Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátóipari Főigazgatósága, az Élelmezésügyi Minisztérium képviselői, a megyei tanácsok kereskedelmi osztályainak vezetői és az ország különböző részéről a nagykereskedelmi vállalatok meghívott vezetői, mintegy százan. Az árubemutató előtt a részvevők megtekintették az egri főpincészet nagy teljesítményű feldolgozó üzemét, a palackozó üzemét és a pincekomplexumot. Ezután a pincészet belső termében sor került a borbemutatóra is. Először Dancz Pál igazgató tartott tájékoztató előadást a pincegazdaság fejlődéséről, arról az útról, amelyet ez a gazdaság tett meg, míg ezt az első borbemutatót megrendezhette. Szólt azokról az erőfeszítésekről, amelyet az új
