Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-20 / 298. szám
II csányi dinnyének keserű az íze A csányi dinnyések hírneve közismert. Ez a hírnév évtizedek óta nem csorbult, hiszen az egész országot bejáró diny- nyések ma is méltó örökösei elődeiknek. Hajnaltól késő estig végzik munkájukat: diny- nyét termelnek! Több író fantáziáját megragadta már a dinnyetáblák szélén szerénykedő kunyhók élete, ahol a csányiak márciustól szeptemberig családostól töltik napjaikat. Sajnos azonban, kevesen próbáltak igazán közelebb kerülni a csányiákhoz, kevesen mutatták meg igazán, hogyan élnek a csányiak Csányban, mire költik a sok pénzt, amit keresnek, s egyáltalán mindenki sok pénzt keres-e? A látszat csal. Az lenne a természetes, hogy ahol annyi eszes, dolgos, munkát szerető ember él, ott a szövetkezet is jól, biztosan áll a lábán. A valóságban sajnos azonban, nem ez a helyzet, mert Csányban, az országos hírű dinnyések falujában, az idén a szakadék szélére sodródott a közös gazdaság, öregszik, vénül, és ha idejében intézkedés nem történik, nem sok jóval biztat a jövő. Nézzük a tényeket; a csányiak történetét: Csányban két termelőszövetkezet volt az elmúlt év őszéig: az Űj Éret és a Petőfi. A bajok már abban az időben jelentkeztek, de átvészelték va. lahogy és végső soron még nem okoztak megoldhatatlannak látszó gondot. A Petőfi Tsz 30, az Üj Élet pedig 41 forintot osztott munkaegységenként. Az összevonás után a Búza- kalász nevet adták az 5500 holdas és 820 tagot számláló gazdaságnak. Tervet készítették és elkezdtek gazdálkodni, — ha ugvan gazdálkodásnak szabad nevezni azt, amit ebben az évben végeztek. Arról van szó, hogy az egyesített tsz 35 forint részesedést tervezett munkaegységenként és ezt a pénzt most nem tudják kifizetni. Jelenleg a mérleghiány árnyéka kísért. Miért? Néhány okot a fontosabbak közül: Az 5500.holdas tsz területének 60 százalékán minden, évben kalászosokat termelnek. Az idén 3000 holdon termeltek kalászost, és 90 vagon volt a kiesés. Ebből már másfel milliót behoztak, mert a cukorrépa, zöldségféle, burgonya, kukorica, az állattenyésztés, a kertészet jobban fizetett a tervezettnél. A hátralevő egymilliót viszont már nehéz lesz pótolni. Az elnök, Kocsis István és helyettese, Fodor László elmondják, hogy ők is hibásnak érzik magukat a gyenge termelési eredményekért, de első számú ellenségük az aszályos időjárás volt. Ezért fordulhatott elő a 90 vagon kalászoskiesés. Okolhatók a dinnyések is, akik évről évre elvándorolnak és nem törődnek a szövetkezettel. Statisztikákat, kimutatásokat raknak elém: — 820 a tagok száma. Ebből 287 a nyugdíjas, 500-an pedig minden évben elmennek márciustól szeptemberig) dinnyésnek az ország különöbző termelőszövetkezeteibe. A szövetkezet, a tanács sokszor azt sem tudja, hol vannak, merre járnak. Így alig 40 szövetkezeti tag marad az 5500 hold megművelésére. Sajnos, az itthon maradottak egy része is csak az eltávozottak földjeit, az itt hagyott háztájikat művelik meg, ott kertészkednek. Így aztán a tsz-nek nem marad más hátra, mint kalászossal bevetni a terület nagy részét. A vetésforgó ilyen: „búza után árpa, árpa után búza’9. A talajerő utánpótlás gyenge, a föld tápértéke rohamosan csökken, a termésátlagok i Kovács R. Alajos traktora? ' esete. Az idén 17 nap szabadság járt neki, ebből kilencet , kivett. Az elmúlt két hónap- ; ban mindennap és minden vasárnap dolgozott. December ■ 4-én két nap szbadságot kért a szövetkezettől. Megtagadták, minden indok nélkül. Bútort akart venni Hatvanban, már „ki is nézte’’ a felesége. Másnap ismét szabadságkéréssel próbálkozott. Elutasították. Két nap múlva szántén kérte a szabadságot, nem kapta meg, pedig megindokolta, hogy miért akar elmenni. Elment hát önkényesen, mert az elnök nyomdafestéket nem tűrő hangnemben utasította el a kérését. Amikor munkába állt, fegyelmi bizottság elé vitték az ügyet és megkapta a munkakönyvét azzal a bejegyzéssel, hogy „önkényesen felmondott”? Az elvándorlásnak az ilyen bánásmód is oka lehet. A dinnyések problémája szinte egyedülálló az országban. A csányi helyzet miatt felelős a minisztérium, a megyei tanács és a járási tanács is. Felelősek, mert az elvándorló munkaerőt nem pótolták megfelelő gépekkel, egyéb eszközökkel. Egyedülálló esetről van szó, A csányi dinnyés országjáró munkája népgazdaság érdek. De népgazdasági érdek az 5500 hold föld jó megművelése is. Ennek megfelelően! kellene tehát kezelni ezt a gazdaságot. Csak papíron létező tagokkal senki sem tud gazdálkodni. A megyei tanács ebben az évben sajnos a járásban legkevesebb beruházást engedélyezte és adta ennek a szövetkezetnek. Az új esztendő kilátásai sem rózsásak. FeMéüen gondos elemzésre és tetteikre van szükség. Sokszor pattanásig feszül a községben a helyzet. A dinnyések, amikor megjönnek nem múlik egy egyetlenegy nap sem, hogy a két kocsmában és a .köpködőn” ne kerülne sor hetvenkedésre, a kereset mutogatására: — Látjátok, ezt kerestem — dinnyével. És ti a tez-ben? A szövetkezetiek gondolkodnak és jövőre ők is biztosabb megélhetést keresnek, nagyobb darab kenyér után néznek. Tavasszal történt, hogy a szövetkezet szerződést kötött az egyik taggal dinyetermesz- tésre. A tsz-tag március közepéig otthonában, melegágyakban nevelte a palántákat, majd egyik napról a másikra megszökött. Csak szeptemberben derült ki, hogy elment dinuyésNincs megkapóbb, elismerésre méltóbb valami, mint az ember optimizmusa, rendíthetetlen hite a jövőben. Bízva bízni, küzdve küzdeni, száznyi elbukás után újból talpraállni és merészen újból kezdeni: ez férfimunka. Ilyen férfi Glynn Wolfe Lais Vegas-i szállodatulaj donosj aki most vezette anyakönyvvezető elé a 19 esztendős Irene Rankint. Már az is férfihoz méltó derék és bátor tett, hogy Irene asszony néhány héttel ezelőtt már egyszer volt a felesége, - elváltak, s most Wolfe újra meri kezdeni 51 éves korában ezt a házasságot. Ezt? Ez a tizenhetedik házasságkötése. Tizenhat- szőr bukott el, tizenhat nő bizonyíthatta volna be, hogy reménytelen: nincs igazi asszony a számára. De Wolfe nem rendült meg, nem vesztette el optimizmusát és tizenhetedszer is belevágott. Az ostobaság a bátrak erénye? Vagy csupán bátor ostobaság? Én imádkozni fogok Wol- fe-ért... Ámen! (-6) Edesséshegyek között Gyöngyös környékén évenként 13 százalékkal emelkedik az édességfogyasztás Igy, az ünnepek előtt, az emberek szívesen szemlélgetik a kirakatokat, latolgatván, hogy vajon milyen ajándékokkal lepjék meg szeretteiket. A gyermekek leginkább az édességet takaró üveglapokra szorítják az orrukat. Nem azért, mintha elérhetetlen lenne számukra bármilyen csemege, hanem csábítja fantáziájukat a sok csillogó különlegesség. És ahogy Nagy Sándor, a Borsod—Heves megyei Fűszeres Édességkereskedekni Vállalat gyöngyösi fiókjának vezetője elmondja, választékban nem lesz hiány. Pillanatnyilag is közel másfél millió értékű édesség vár gazdára a raktárakban. Természetesen a szezonárukon kívül. Ezt azért hangsúlyozom, mert 420 mázsa szaloncukor és 38 mázsát kitevő függelékáru már az üzletekbe került De, ha már az édességről beszélünk, feltétlenül meg kell említenünk egy érdekes jelenséget, amely bizonyosan felkelti a kirakatokat szemlélők figyelmét. Mi az oka annak, hogy a drágább csokóládéféle- ségek — az úgynevezett táblás áruk mennyisége lényegesen, megnőtt, az olcsóbbak rovására? — Jogos a kérdés! — bólint Nagy Sándor. — Korábban több mint 80 féle olcsóbb csokoládét nugátot gyártott az édesipar. Az utóbbi időben ez 6 MPÜJSiG 1 billiót íli'uih E tapintatlan kérdés felvetését az teszi indokolttá, hogy nálunk hovatovább nem iUtk arról beszélni, miiét1 élünk, mert te+.iészetes, hogy élünk és, hogy van miből. Mert nálunk annyi más természetes mellett mi sem természetesebb, hogy élünk, sőt jól, mert utóvégre ezt az egész szocializmust annak idején azért találták fel, hogy Ka- jevác, Burbulya és még sokan mások tapintatlannak érezzék e kérdés megkockáz- tatását. Főúri körökben és multimilliomosok között egyáltalán nevetséges dolog ezt megkérdezni. tiltják az illemszabályok, méltatlan egy úriember számára. Főúri körökben természetes, hogy van autó, jacht, meg minden, s természetes tz szaktársi, kartársi, sőt néha még elvtársi körökben is. Van és kész! Nem azért döntöttük meg a tőkés osztályt, hogy ne teljen havi 1600-ból Fiatra, utánfutón szállítható frizsiderrel, nem azért vívtuk és vívjuk az osztályharcot, hogy Kajevác Benő raktárosnak, aki a dolgozó osztály tagja, ne telne egy szerény, alig 200 ezer forintot érő nyomorult kis várkastélyra, központi fűtéssel és hizlalt kacsalábbal. Mert mi jól élünk. Kajevác 1600-ért rak- támok, de közben műszaki rajzokat készít fássufnira, csirkeólra és deszkából készült, nem hidegmeleg vizes mellék- helyiségekre. Kajeváenak ugyan már az elemiben gondot okozott az egyenes vonal meghúzása, viszont a nagybátyja adja ki az építési engedélyeket, aki Burbulya névre hallgat és havi 1900 forint fizetést kap és még valamit az engedélyek gyors kiszolgálásáért. Galagonya Tihamér 2000 forint fizetéssel rendelkezik és egy nyomorult Skodával, amit most akar kicserélni valami jobbfajta Mercedesre, mert drágább kocsira igazán nem telik egy ilyen fizetésből, de miután a fássufnik fájának ő az anyag- beszerzője, a deszkaszélekből otthon, munkaidő után farostlemezeket gyárt és ezzel igen jól tud kereskedni Pacolai László magánkisiparos, Galagonya sógora, aki viszont megfelelő módon látta el faburkolattal Tohonya Ödön főellenőrt, aki világéietében a fa-falburkolatot szerette, meg a beosztását. Miből élünk? Mondom, ezt teljesen illetlen dolog nálunk megkérdezni egyesektől, mert vagyunk mi olyan urak a szocializmusban, mint Morgan úr a kapitalizmusban, — sőt. Neki a munkaidő alatt kell megkeresnie a fogához verendő milliókat, Kajevácéknak munkaidőn túl. Munkaidőn belül is dolgoznak ugyan, — megtervezik, mit dolgozzanak a munkaidőn túl. Mit mondjak? — jól élünk. Csak erről ne beszéljünk. Nem illik. (egri) 25 félére csökkent, aminek két döntő oka van. Először a gazdaságosabb sorozatgyártás, másodsorban pedig, hogy már nem igényli a vásárlóközönség. — Nem igénylik — erősíti még egyszer az előbbi szavakat. — Az érdeklődés eltolódott a drágább, de minőségileg jobb táblás csokoládék felé. Az is igaz, hogy csökkent a táblás csokoládék ára, de befolyásolja ezt a vásárlók igényeinek a növekedése, tehát az a sokat emlegetett életszínvonal ... Ezért fordul elő, hogy a bőség ellenére, mégis hiány mutatkozik bizonyos cikkekből. Minőségi lisztes árukból, valamint díszdobozokból, a Győri Keksz- és Ostyagyár egyszerűen nem tud eleget gyártani. Hogy mennyire nem légből kapott frázis az évről évre emelkedő édességfogyasztás, azt néhány számadattal is bizonyítjuk. A gyöngyösi fiók például a központilag megadott bázisszámokhoz minden évben 8 százalék forgalomemelkedést kalkulál, de még ezt is túllépik általában 5 százalékkal Végső soron ez azt jelenti, hogy évenként 13 százalékkal emelkedik ezen a területen az édességfogyasztás. Ez vonatkozik az édességekre. Lesz-e déligyümölcs? Mert az ünnepek alatt ebből is szeretnének asztalra tenni a háziasszonyok. — Panaszra nem lesz ok —- ad megnyugtató választ Nagy Sándor. — A narancs már megérkezett, de az ünnepekre további 100 mázsát várunk. Fügéből sem lesz hiány, mert ebből a csemegéből 60 mázsa kerül az üzletekbe. — És citrom...? — Folyamatosan lehet vásárolni. Bár meg kell mondanom, hogy ez iránt csökkent a kereslet. — Az ok...? — Nem volt influenza-járvány. Ez egyébként nem vicc. No, talán ha az ilyesféle járvány befolyásolja a citromfo- gyasztást, akkor inkább belenyugszunk a forgalom csökkenésébe. Mindenesetre az előbb felsorolt édességféleségek forgalomemelkedését őszintén üdvözölhetjük, mert ez valóban a fiókvezető életszínvonallal kapcsolatos megjegyzését igazolja. Kívánjuk tehát, hogy ezekből a csemegékből minél több kerüljön az ünnepek alatt) de azután is olvasóink aszta-« Iára. Laczik János fii. A), m. 1 ijesztőek. 1959-ben 14,5 mázsa búza termett holdanként, 1960- ban 9,5, az idén pedig 6,7 mázsa. — Ha valamennyi tagunkra számítani lehetne, akkor most ma nem kellene szégyenkezni ország-világ előtt — mondják a szövetkezet vezetői. — Itt lehetne a járás legjobb szövetkezete. Ilyen körülmények között viszont már beleuntunk az örökös bizonytalanságba. Az embereink elmennék, nincs aki dolgozzon. Legtöbbször csak idénymunkásokat, napszámosokat alkalmazunk. A „vándorlókat” nem tudjuk felelősségre vonni. Még a minisztériumban is azt mondták: El kell engedni őket! Ez fontos népgazdasági érdek! De hogy mi lesz a csányi szövetkezettel, az itthon maradt 5500 holdnyi területtel, azzal kevesen törődnek. A bajoknak azonban egyik fő oka a dinnyések elvándorlása. Vitatkozni kell a csányi termelőszövetkezettel is. Itt sincs mindén rendben. A tavasszal 500 hold tavaszi árpát vetettek. Éjjel szántottak, nappal a magot vetették. A nem kellően előkészíteti; magágy és a szárazság eredménye lett a holdunkén ti 1,6 mázsás átlagtermés tavaszi árpából. Ha nem késnek meg a szántással, a vetéssel, a- termésátlaguk is jóval nagyobb lett volna, hiszen 200 holdon — az ötszázból — még a vetés sem kelt ki. Ezért viszont nem az elvándorlók feleinek, mint ahogy a kialakult bérezésért sem. A tsz-tagok munkaegységre dolgoznak, ők «viselik a közösség minden terhét és ők kapnak a legkevesebbet. A százalékosak a megtermelt áru 40. százalékát kapják. Ebből semmivel sem járulnak hozzá a közös alaphoz. A tsz 60 százalékát kapja „papíron” a termésből, de ha a szántást, a vetőmagot, a fuvarköltséget, stb. levonják, alig marad meg 20—25 százaléka a százalékos művelésből eredő jövedelemnek. A napszámosok, a szerződésesek készpénz-fizetést kapnak. A traktorosok is norma szerint kapják a fizetésüket A tsz-tagokon kívül tehát mindenki megkapja a havi fizetését: 1500 forinttól 2500 forintig. Ugyanakkor a tsz-tagok már harmadik hónapja nem kaptak munkaegység-előleget így érthető, hogy aki csak teheti, igyekszik elmenni a faluból, hiszen a csányi dinnyéseket örömmel alkalmazzák az ország bármelyik szövetkezetében. Így érthető, hogy még a kovács is dinnyésnek megy el: 120—200 ezer forint között keresnék egy-egy idényben. A népgazdaságnak állítólag 20 millió forint hasznot hajtanak. A gazdaságban nagy J a fegyelmezetlenség a hanyagság. Dr. Erna Barna-í bás főállatorvos a megmond- J hatója annak, hogyan bánnal:, a jószágokkal Csányban. Két-1 három napig szomjasan hagy-; ják az állatokat, nem tartják tisztán őket, állandó a fertő-' zésveszély. A Halász-tanya eredetileg sem volt alkalmas arra, hogy állatokat neveljenek ott. Állandóan víz alatt áll. Nincs trágyalégyűjtő akna, az állatok piszkosak, gazdátlanok. Az ellenőrző bizottság véleményére! nem sokat adnák. Megakadályozzák az ellen.- \ őrzési, a vizsgálatok eredményeit kézlegyintéssel fogadják.! A vezetőség tagjai egymást i okolják, széthúznak. Még min-! dig az a fő kérdés: ki melyik tsz-ből jött. Baj van a köny-! veléssel a szakirányítással is. i Kevés az ember. Napszám»- ( sok, szerződéses munkások dől-, go-znak az állattenyésztésben1 és a gépeken is. Szolnok xne-! gyéből, Tatabányáról és az. or-j szag más területeiről szegőd-' nek ide munkára. A csányiaki másutt, mások pedig Csányban j dolgoznak. A tagokkal való< törődés szemléltető példája:! nek egy másik gazdaságba. ü dinnyének köszönhető, hogj kilenc személyautó, rengeteg motorkerékpár, televízió, mo sógép van a faluban, és Csányban a családi házak ára 130— 140 ezer forint között van, pedig 60—80 ezer forintnál többet legtöbbjük nem ér. A kocsma mindennap dugva van Havonta 80—90 ezer forin egy-egy kocsma forgalma, de van olyan nap, amikor mindkét italbolt 15—20 ezer forintot árul. Sándor Károlyné tan ácséi- nökmő és Tóth Irma tanácstit kár elmondják, hogy ebben « faluban minden fordítva történik, mint a járás többi községében. Nyáron 54 férőhelyes óvodájukban alig van egy-ké1 gyerek. Attól tartanak, hogy a járás bezárja. Télen viszont 200 férőhelyes is kevésnek bizonyulna. Ennek is az elvándorlás az oka. Az iskola hivatalos jelentése szerint évente 150—160 tanuló meg”- el szüleivel diny- nyésnek. Ez meg is látszik tanulmányi eredményeiken. Nagy részük tanyasi iskolába kerül, ahol összevont osztályok vannak, kevesebb idő áll a pedagógusok rendelkezésére, más az elbírálás is. Így fordulhat aztán elő olyan eset, hogy az egyik nyolcadikos tanulóit itthon öt tantárgv-ból buktatták meg. Elmentek dinnyésnek, ott átengedték és ma már gimnáziumba jár... Hogy édes legyen a dinnye... Reméljük az új év küszöbén az illetékesek mindent elkövetnek majd, hogy ez az áldatlan áRaipat megoldódjék. Rendezni kellene a termelőszövetkezet belső problémáit is, tisztázni a szalma ügyet, a biztosítási és a pamdksomr-probüémát, a fogatolok helyzetét, a bérezés és a szerződéskötések ügyét, ugyanakkor felül kellene vizsgálni a dinnyések szerződéskötéseit is, mert Csányban még a községi tanács sem tudja, hogy nyáron ki merne, hol dolgozik. Érvényt kellene szerezni a Munka Törvénykönyvének, a tea-alapszabálynak, de az állampolgári kötelezettségnek is. És végső soron, de nem utoljára kiemelt támogatásban kellene részesíteni a csányi Búzakalász Termelőszövetkezetet, mert pótolhatatlan kiesést okoz részükre az 500 tsz-tag munkától való távolmaradása. Ameddig ezek a problémák nem tisztázódnak, addig kevés a remény arra, hogy a csányi termelőszövetkezet a hatvani járás szövetkezeteinek rangsorában előbbre lépjen, hogy a csányi édes dinnyének otthon is édes legyen a leve. Fazekas István
