Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-20 / 298. szám

Zárszámadás előtt Néhány nap ég véget ér az 1964-es esztendő. Ilyenkor év végén, ki-ki számot vet magá­val és mérleget csinál; milyen és mennyi jót, vagy rosszat hozott a búcsúzó óév. Az év végi számvetés köte­lező a gyárakban, a mezőgaz­dasági üzemekben is. Megyénk termelőszövetkeze­tei a zárszámadásra készülnek. Eredményekben, de sajnos csapásokban sem szűkmarkú esztendő áll mögöttük. Az aszály, a jégverés, a köz­ismert rossz ősz bizony millió­kat vett ki a közös kasszából. A jellemző azonban mégsem ez, hiszen a szövetkezetek ez évben is előrébb léptek, fej­lődtek, szilárdabb egységbe kováesolódott a falu. A gazdaságokban folynak a leltározások. Olyan rendkívül precizitást igénylő munka ez, amelytől az év végi zárszáma­dások egész valósága függ. A írossz, helytelen. adatok lénye­gében meghamisítanák a ki­alakult képet, becsapnák, fél­revezetnék a szövetkezet tag­jait, a népgazdaságot is. Ezért elsőrendű követelmény, hogy a leltározó bizottságok nagy figyelemmel és körültekintés­sel végezzék felelősségteljes ■ munkájúkat. Miniden szám mögött a valóság álljon, csakis aa kerüljön a leltárba, ami tényleg megvan. Helyes az is, ha a leltározás munkájában a számszaki szakembereken kí­vül részt vesznék a mezőgazdá­szok, a főagronómusok is. A leltárak, a mérlegek elké­szülte után kerül majd sor a zárszámadásokra. Gondos, és körültekintő munka után eldől az is, melyik szövetkezet meny­nyit tud osztani: Ezzel kapcsolatban a szövet­kezetek között sajnos van egy helytelen, sőt sok esetben ká­rog gyakorlat, amelyet valami­féle „osztási versenynek” le­hetne nevezni. A napokban beszélgettünk az egyik szövetkezet elnöké­vel. Több más között megkér­deztük, mennyit oszt a Dózsa? Az elnök így válaszolt: Még nem tudom, de annyi biztos, Hogy két forinttal többet, miirtr rr'Petőfi. A virtuskodás- rnalk, a „majd md megmutat­juk” elgondolásnak semmi kö­ze sincs a valóságra épülő, a gondos és előrelátó gazdálko­dáshoz. Ez a szemlélet káros, súlyosan árt a szövetkezetnek, és veszélyezteti a jövőt. Mi lehet hát az elv, a helyes gyakorlat, amelyet ebben a tekintetben követni lehet? Ta­pasztalatokért nem kell a szomszédba menni. Saját éle­tünkből hozhatjuk a példákat. Nagyfügeden, — de még jó né­hány helyen — volt miből osz­tani egykét évvel ezelőtt. Ki is osztottak mindent, csábított az 50 meg a 60 forint. Takar­mányuk volt, pénzzé tették. Egy évvel később már nem tudtak mit adni a jószágoknak, most üresek az-ólak. Az idén, amikor egyéb csapások is bekövetkeztek és meg kell elégedni huszonegynehány fo­rinttal, már késő a tartalékra gondolni. Az 50, vagy 40 forint­ból félre lehet tenni hosszabb időkre, de húszat osztani a ta­valyi 50 után már vezetési, gazdálkodási hiba. Akad egy-két elnök, aki gondolja, ha kirukkol egy ma­gas munkaegység-értékkel, szép fiú lesz a tagság előtt. Ez a di­csőség könnyen pünkösdikirály­ság lehet, mert a következő rosszabb év után maguk a ta­gok vonják majd felelősségre az elnököt: miért nem tartalé­koltunk? Hol van a vezetői előrelátás? Osztani tehát, — nyugodt lelkiismerettel — csak; a termelési és takarmányala­pok biztosítása után lehet úgy, hogy a számításban már ben­ne legyen a holnap is. A zárszámadásokról nem le­het beszélni anélkül, hogy ne essen szó a tagok tájékoztatá­sáról, a közgyűlésekről. A kö­zeljövőben megyeszerte szám­talan munkacsapat- és brigád­gyűlést tartanak, ahol szűkebb körben lesz szó a szövetkeze­tek életéről, munkájáról. Hogyan értékelik a tagok a vezetést, a gazdálkodást, mi­lyen hibákat látnák, milyen intézkedést tartanak fontosnak szövetkezetükben? — olyan kérdések ezek, amelyekről bi­zonyára szívesen beszélnek majd az emberek. E beszélgeté­sek a szűkebb körű — mond­hatnánk így is —, családias jel­legű számvetések szervezői a pártszervezetek lesznek. Eze­ken a beszélgetéseken valószí­nű sok Olyan hasznos és ésszerű tanács, javaslat is elhangzik majd, amelyeket a jövő esz­tendő gazdálkodásában gyü- mölcsöztetni lehet. Így válik le­hetővé, hogy a közgyűlésen a brigád, vagy munkacsapatveze­tő felálljon és a dolgozók nevé­ben fejtse ki véleményét. Nem nehéz kitalálni, hogy ezúttal is a szövetkezeti de­mokrácia mélyítése, szélesítése a cél, az, hogy e zárszámadó közgyűléseken minden szövet­kezeti gazda helyes javaslata, sőt, bírálata is hangot kapjon és a közös gazdaságok irányí­tása tényleg a tagok ezreinek, tízezreinek beleszólásával tör­ténjen. Éppen ilyen megfontolások alapján helyes a megyei párt- bizottságnak és a tanácsnak az a javaslata, hogy a zárszám­adási közgyűléseken csak két beszámolót hallgassanak végig a tagok. A szövetkezet elnöké­nek és az ellenőrzési bizott­ság elnökének beszámolóját. Így nem fordul elő, hogy a vé­get érni nem akaró beszámolók kifárasztják a tagságot és ami­kor rájuk kerülne a sor, már senkinek nincs kedve szólni. A soron következő zárszám­adásokon tehát a jó és alapos beszámolók mellett a szövetke­zet életét, gazdálkodását érintő, friss elgondolásokkal és javas­latokkal teli felszólalások ke­rülhetnek az előtérbe. A szö­vetkezeti gazdák aktivitása emelheti rangjára a zárszám­adó közgyűléseket, így válhat­nak azok a szövetkezeti élet legfőbb fórumává. Szalay István Bélapátfalváról ieientjük: Munkaverseny a; sikere (Tudósítónktól): A bélapátfalvi Cement- és Mészműben — „véget ért” már az év, túl vannak rég a ter­melőmunka hajráján, másra kerítenek most sort: karban­tartják a megkopott, elfáradt gépeket, berendezéseket. A gyárban megkezdődött az éves nagy tmk ... A javítóműhely 3. sz. párt- alapszervezetének kezdemé­nyezésére nemes versengés in­dult a munkák sikeréért. A hasznos felhíváshoz egymás után csatlakoztak az üzemek, műhelyek, valamennyien, vál­4.3 millii forinttal gazdagabb!) lett Egercsehi Uj munkásiürdőt kaptak a bányászok í éves nagy tmk ért... lalva a határidők betartását, a minőségi munkát, az anyagta­karékosságot, a munkafegye­lem további szilárdítását és a balesetek elleni küzdelmet. Az éves nagyjavítási mun­kák első szakaszát január 12-re tervezik befejezni, szeretnék, ha akkor megindulhatna már a részleges termelés. Február 15- től pedig teljes kapacitással akarnak újra meszet és cemen­tet termelni! Remélhető, hogy a munka­verseny elősegíti a tmk-mun- kák határidőre történő, gondos elvégzését... Jóllehet a Magyar Nyelv Ér­telmező Szótárában ez a gya­korta használt kifejezés, hogy fusi, nem szerepel, — csupán annak, fuser, fuserül, fusizik változata — mégis ismerik je­lentését széles e hazában. Any- nyU jelent, hogy ... egyszóval: ’ fusi. A kontár szóval már ta- , lálkozunk a nagy könyvben, , csupán jelentése nem egészen egyértelmű. Ha valaki nem jól ' érti a mesterségét, azt mond­■ ják rá: kontár. Elront miamit. — így mondják: elfuserálta. Így kerülhetett egymással ro­konságba a két szó: kontár és fusi. Igaz, a hivatali szóhasz­nálatban a kontár olyan iparos­félét jelent, aki bár érti mes­terségét, csupán iparengedély- lyel nem rendelkezik annak ■ gyakorlására. Tehá)t kontár. Azért a kontár és a fusi nem ; egy és ugyanaz. A kontár az tulajdonképpen, ha jól meg- • gondoljuk, iparengedéllyel nem ; rendelkező maszek, aki az adót megspórolva dolgozik kis „ház­tájijában”, míg a fusi már egy . fejlettebb szektort képvisel: szövetkezetit, vagy szocialistát, ; attól függ, hol a bejelentett munkahelye, honnan kapja a fizetést, a szóban forgó fusizó. Senki ne higgye, hogy holmi nyelvészkedési szándék vezetett a fenti eszmefuttatásnál. Arról 1 van szó inkább, sőt azt is tudni . vélik egyesek, mi az oka a nö­vekvő fusizásnak. — Laza az üzemek ellenőrzé­se, — ráérnek a dolgozók, bő­■ ven jut idő a fusira, — minden­ki többet akar keresni, — no és a megrendelők sem tártjaik be a törvény idevonatkozó ti­' Iáimat. Sovány okok. Ezeknek nem hízhatott ily kövérré a fusizás divatja. Mi hát az igazi ok? Miért fusi? Szolgáljon válaszként e né­hány példázat. Elromlott a vízcsapod. Szól­tál a vállalatnak, de ők most nagy munkán dolgoznak: hat­van új lakásba szerelnek für­dőszobát. Igazán öröm, hogy ma már alig épül lakás fürdő­szoba nélkül. De a vízcsapod csöpög. Már harmadik napja. A kisiparos vidéken dolgozik, — tanácsi munkán. A negyedik napon egyik ismerősöd meg­szán, ajánl valakit: tizenöt perc és máris jó a tömítés. Ki­fizetsz 10 forintot és boldog vagy. Csak természetes, hogy a leg­izgalmasabb mérkőzés előtt romlott el a tévéd. Telefon a GELKA-hoz, azt mondják: vidd be! — Te mondod: jöjjenek ki! — mire ők: nem jönnek, nem érnek rá, vidd be! Csak­hogy a tv nem könnyű jószág és törékeny is! Mit csinálhatsz? Ki vagy szolgáltatva. „A kis­iparos házhoz megy” — csu­pán a moziban érvényes, ott is csak a reklámban). Taxit hívsz, lecipeled az emeletről, be a ko­csiba, s irány a GELKA. Ha szerencséd van, egy hét, de le­het kettő, sőt három is, amíg visszakapod. Akkor ismét taxi, stb., stb. De a fusi az házhoz jön, kis táskájában hozza egész tudo­mányát s nem telik bele egy óra, máris nézheted a képer­nyőt. A villanyod természetesen este mondja fel a szolgálatot. A lakásod sötét. De kit találsz, aki kijavítja a hibát? Este már nincs te ktsz, se kisiparos. Az ÁVESZ lakásodba nem köteles villanyt javítani. De jön a fusi, és ég a villany. Nem indít a mosógéped mo­torja. Vajon mi baja lehet? A párbeszéd a GELKA helyett most a ktsz-szel folytatod. Nem jönnek ki. Biz" isten, költséget és fáradságot nem sajnálva, bevinnéd azt a nagy darab mosógépet, ha tudnád, hogy legalább valamilyen nagyobb baja van, — mondjuk, leégett a m-otorja. De attól rettegsz, hogy csupán egy forrasztás tört le és öt perc alatt megjavít­ható. Te meg cipelted oda, visz- sza. Boyszolgálat nincs, a ktsz- nél nem szállítók dolgoznak, hanem szerelők, tiéd a mosó­gép, magadnak cipelheted. De nem cipeled, mert van fusi. Mégpedig a helyedbe jön... És még nincs vége a sornak. Hetekig várhatsz a vállalat­ra, ha a cserépkályhád füstöl, — a fusi egy fél délelőtt rendbe hozza, ha késed köszörülésre szorul, két hét a vállalási idő, a fusinál egy óra. Ha függöny- tartót akarsz, a . ktsz kikalku­lálja, a fusi megcsinálja. Kulcs kell a zárba? — ez csakis a fusi szabadalma. Jó hazafi vagy, s örülsz az exportnak: sok ezer pár cipő indul hosz- szú útra, jó valutáért, csakhogy mindjárt gyérebb lesz lelkese­désed, ha arról tájékoztatnak, hogy 3—4 hét egy cipőtalpalás „átfutási” ideje. Hogy miért fusi? Hát ezért! Ezekért fusi! Ügy is mondhat­nánk, az igény hozta életre és ez a növekvő igény táplálja a fusit. Mit lehet csinálni? Két megoldás ‘kínálkozik. Az egyik: legalizálni a fusit. (Bár nem hinném, hogy ez az út járható, s különben is féló, hogy akkor leromlik, mert ak­kor már nem lesz fusi.) Így marad a másik megoldás és ez a jobb. Emeljük fel az állami, a szövetkezeti és a kis­ipari szolgáltatásokat, javításo­kat, a fusi színvonalára!... Fejlődő szocialista iparunk igazán kibírja, ha egy ilyen szűk területen a fusi a példa­kép. Es akkor megszűnik a fusi. Mert akkor minek és kinek keU a fusi? (márknsz) Miért fusi? függ, hogy melyik gombot nyomják le. Az első és a má­sodik emeleten is csillogó rend és tisztaság az öltözőkben, kü­lön ruhatár a felső kabátoknak. Egyszóval: teljes összkom­fort. — Nehezen vártuk, hogy megnyíljon a mi fürdőnk, de most már tudjuk, hogy volt mire várni, ezzel mindenki elé­gedett lehet. Büszkén megmu­tatnánk minden nyugati ven­dégnek — mondta Bíró Lajos. Ö joggal tehet összehasonlítást, mert 33 éve múlt, hogy az egercsehi bányában dolgozik. Bíró Lajos is, Sütő Kálmán, Kohajda Pál és a többi idő­sebb bányász is, megszólítja néha egyik-másik fiatalt, aki nem kíméli az új fürdőt és öl­tözőt, vagy a berendezéseket. — Akik nem tudják, mert nem próbálták, hogy mit je­lent ilyen sáros, nedves bá­nyában fürdő nélkül dolgozni* azok vétenek a rend és a tisz­taság ellen. Valamikor, a fel- szabadulás előtt, sok szennyes . ruhát kimostam én Csókos- völgyben, a bányavízben. Mi­lyen volt a barakklakás, mi­lyen keservesen főzögettünk magunknak ...? Régen a Be- niczky-aknán is volt valami­lyen fürdőnk. De csak úgy lett, hogy sztrájkoltunk érte. Az­tán a háború után az is leégett, akkor jobbat kaptunk. De ez a mostani sokáig tartson, mert sokba került és nagyon jó. Bíró Lajos elbúcsúzott. Az ajtóból még visszakiáltott: — El is felejtettem, ha nem is­mernének bennünket, senki sem gondolná, amikor egy óra múl­va Istenmezején frissen füröd- ve, tiszta ruhában leszálltunk a buszról, hogy műszakból jött bányászok vagyunk. F. L. csizmamosóban. — Talán a lányokhoz ké­szülsz? — ugratják a fiatal­embert, aki különös gonddal mossa gumicsizmáját — Látszik, hogy régen kinőt­tek a legénykorból, azt sem tudják már, hogy pénteken nem szokás a lányokhoz men­ni — nevet az idősebbeikre az első csoport benjámin­, ja.- és gyorsan eltűnik \ a lépcsőknél. Közben egy moz­dulat balra, aztán jobbra és » leadta a karbidlámpát, majd ^ az önmentő készüléket. Egyik- t kel sem kell már Csehiben a 5 bányászoknak vesződni ök, a S következő műszakra feltöltik, l megtisztítják azokat az assao- \ nyok. r Az új fürdőben külön ruha­» szekrényt kapott mindenki. J Nem is egyet, hanem kettőt. \ Külön a szennyesnek és külön ?a tisztának. Nedves, vizes lett a »munkaruha? Nincs arra gondja Ja bányásznak, a vizes inget, \ ruhát, ventillátor szárítja a í szekrényben. » Ha egy-két ember érkezik a J zuhanyozóba, maguk állithat- C ják melegre vagy hidegebbre a ^ csapot. De a fürdőmester is kí- “vánság szerint állítja a kellő hőfokra a nyolcas, vagy a tí- \ zenkettes zuhany csapokat. £ Egyetlen gombién yomás és a »ventillátorok párát szívnak el, Jhűtenek, vagy fűtenek, attól 5------------------------------------­5 ÜJ TAG á Afnuv I — Melyik maguk közül a Ju- yiius Caesar? (Greskovits László rajza) Az egercsehi bánya l-es akna szájában megállt a kas, 16 em­ber lépett ki a felvonóból. Pár pillanat és eltűntek egy vas­ajtó mögött Ismét kattan a kas, újabb 16 ember érkezett a föld alól: vége a délelőtti mű­szaknak, De kövessük nyomon az embereket. Az első csoportból már csak egy fiatal legényt találnak a kolbász a kenyér mellé a Kata- Lin-bányához, Szorospatakhoz, Nagylápához, ahová csak dol­gozni járnak az emberek. Liba, csirke, kacsa nincs, mert hiány­zik a víz. A kevés földön csak a tavaszi árpa meg a burgonya terem meg; az őszi árpa kifagy. — Nemigen kifizetődő a szán- tócOöidá „gazdálkodás”. Azt a tervet dédelgetjük, hogy vissza- fásitjuk ezeket a területeket tűlevelűekkel, mert ezeknek kedvez a klíma. Erdőművelési szakcsoportot alakíthatnánk. Hat—hét év után egy katasz- trális befásított terület kb. 150 000 forint jövedelmet adna. Igen kevés anyagi befektetés­sel... A hóporos utcán fiatalokkal találkozom. — Nem a világ vége ez a hely, inkább a kezdete — mondja egy nyurga fiú és ci­tálni kezdd a menetrendet, hányfajta autóbusz érkezik ide s indul különböző helyeikre. Nyáron 15, a téli időszakban 8 autóbuszjárat van. Budapestre három óra alatt eljuthat a mát- raszentimrei ember. Egy fiatal, fekete, fürge sze­mű szlovák leány azt mondja: — Világ vese tőnként meghal itt minden a nagy csendben, A „Vadvirág’ étterme olyan, akár a kripta. Hát nem lehet ott egy kis ze­ne. egy kis tánc?? Lehet! Eljönnének ide szóra­kozni a fiatalok Mátraszentis- vánból meg Lászlóból is. Biz­tosan. Pataky Dezső ottjártamkor: Stuller, Szvet, Odler, Színesek, Smiró, Czet- ner és Strubel; és vannak tős­gyökeres palóc-nevefc: Szőke* Völgyi, Szabad. Hogyan él a falu, a szlovákok a magyarokkal? — Az iskolában orosz nyelv helyett a szlovákot tanítják, de a többi tantárgyat, a szülők ké­résére magyarul. Az apró gye­rekeket is előbb magyarul ta­nítják a szülők s csak aztán s^LovákuL — A faji gyűlölködés lángja, parazsa kialudt az emberekben. Korábban, a Horthy-érában nem volt ritka a verekedés egymás között Agyoncsapták, szúrták egymást az emberek. De tizenhét éve nem volt ko­molyabb verekedés... Talán valamire mégis emlékszek... tavaly nyáron egy „kinti” gye­rek, „idegen” kötözködött az italboltban. Azt hiszem, sza­bálysértés sem lett az egész­ből ... Mátraszentimre, úgy szemre, nem sokban különbözik többi fejlődő falvaónktól. Talán egy­ben mégis: nincs tsz! Annyira kevés a föld, hogy háztájinak sem lenne elég. A havasd jelle­gű legelőkön rideg pásztorkodás dívik inkább: 80 db szarvasmar­hát tartanak nyilván, s ebből 60 a tehenek száma. Dupla zsír­tartalmú tejet szolgáltatnak a jószágok s literjéért az itt üdü­lő vendégek megadnak 5 fo­rintot is! A húsnak, zsírnak va­ló sertések száma 120. Évenként majd minden háznál vágnak disznót s egy-egy disznótor je­les ünnepnek számít, beillik ki­sebb lagzának is. Jut szalonna* A vízhiány megszüntetésének i függvénye egy 100—150 szemé- i lyes új szálló megépítése is, • amelyet a harmadik ötéves terv idejére terveztek. Ég hogy a hiányosságokat ne felejtsük ... Rendbe hozták a falu útjait, a bitumenezett ínszalagot betonba rakott kő- ; lefolyók (kísérik: van remek ; autóparkolójuk, faragott aradé- ; zitból épül az új buszváróter- ; műk — saját erőből és segítem ; nek az emberek mindenben, , ott, ahol kell, úgy, mint eddig tették. Szép, rendezett, takaros • faluvá növi magát Mátraszent- ; imre, s mégis hiányos az „öltö- ; zéke.” Pont a falu közepén, , 250 méteres szakaszon az úttest : bilumenezését nem végezték ; el. . . ; Nem esett eddig sző. a falu • művelődéséről! Van keskeny- mazijuk, 1700 kötetes, szabad- ■ polcos könyvtáruk, klubszobá­juk tv-vel, rádióval és lemezját- ' szóval. Var színjátszó csoport- ' juk, népi együttesük országszer­te ismert, nemegyszer szerepel- : tek már a rádióban is. Van négy­tantermes. korszerű iskolájuk; 1 a diákok 20 százaléka tovább | tanul s pótolják a hiányzó is­kolai osztályokat a felnőttek is. ( írástudó, művelt falu ez: hár- , man vannak — nyolcvanon fe­lüliek — akik analfabéták. Üvegfúvó lótokat eV^_ tettem a riport elején, akik 250 éve telepedtek meg ezen a tá­jon; a hajdani üvegmesterek unokái ma is ott élnek a hegyi faluban. A 600 lélek közül több mint ötszáz a szlovák ajkú. Ilyen neveket jegyezhettem fel bér veszi igénybe ezeket ® szobákat! Számítani kell per­sze a hét vállalati üdülőt, s azt a 70 víkendházat, amit az utóbbi időben itt felállítottak, építettek. S mindezek tetejé­ben ott az egykori „Felcsérpen- Eáó”-ból fiatalított „Vadvirág” Turistaház is, jól berendezett és felszerelt konyhájával, szép nagy éttermével. Egy szó, mint száz: a vendégforgalom, a ven­déglátás is megélhetési bizto­sít a falunak! Pedig Mátraszentimre nem is büszkélkedhet az üdülőhely címmel, mint a közigazgatási­lag hozzátartozó Galya, Mátra- szentistván, vagy —lásizló, Ba­golyirtás és Fallóskút. S ami­ért nem büszkélkedhet, az a vízhiány miatt van. Volt négy kútja, s az érckutatás miatt ezekből már csak kettő szol­gáltat vizet, a másik két kút torka kiszáradt, elapadt. S még csak kártérítést sem kapott a két elapasztott kútért a falu, meri két álló eszlar.dej 2 a tényt megállapító szakértői véle­ményre is hiába várnak. Lesz-e víz? — Kutat fúrni lehetetlenség, csupa szikla minden. Csak a víztároló az egyetlen megol­dás ... Öt éve várnak már erre a megoldásra, öt éve húzódik a piszkéstetői törpe vízmű meg­építése a tárolómedencével. Talán jövőre kész lesz?! A fa­lu üdülőtelep;: ""ló fejleszté­se, mindaddig, amíg a vízprob­léma nem megoldott — késik. A késés pedig azt jelenti, hogy addig nem javul a zöldség-, gyümölcs- és élelmiszerellátás.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents