Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-18 / 270. szám
KI a felelős? Valamit nem érteik. Méghozzá azt a szemléletet, amely szerint az építőiparban természetes dolog a rossz munka, a selejt. Ha az épületről az átadáskor kiderül, hogy valamilyen oknál fogva használhatatlan, ezen senki sem csodálkozik, senki sem botránkozik meg miatta, kivéve azt, akinek a beköltözés sürgős. Ilyenkor összeül a bizottság, az érdekelt felek azon fáradoznak, hogy a felelősséget a másik félre hárítsák és... De kezdjük talán az elején. Vízben ászó kctzánok Amikor végre elkészült a gyöngyösi új cukrászüzem, mindenki nagyon boldog volt. Olyan közegészségügyileg s súlyos gond terhétől szabadulhatott meg a Mátravidéki Vendéglátóipart Vállalat, amire miniszteri határozat is született, a,mely szerint az elavult, régi, leírhatatlan körülmények között dolgozó kis cukrászműhelyeket csak ez év július 30-ig üzemeltethette a vállalat. Ekkorra kellett volna az új cükrászműhelynek az eredeti szerződés szerint elkészülnie. Viszont az építők nem kapták meg a kazánokat, a kábellal is baj volt, tehát határidő-módosítást kértek és kaptak. így érkezett el szeptember 28-a, az átadás napja. A kazánháziban már ott volt a víz, amire azt mondta a megyei tanács építőipari vállalatának építésvezetője, hogy az a kazánokból származik. Kiszivaty- tyúzzák és minden rendben lesz. Kiszivattyúzták és a víz újból megjelent. Aztán jöttek a tűzoltók, ők is szivattyúztak, aztán bekapcsolták a Ids vil- villanymotort és állandóan szivatyúzták a vizet, azután a kis villanymotor is megunta a hiábavaló küzdelmet és maradt a víz. Közben a vendéglátóipari vállalat megkezdte az új üzem felszerelését. Költözködtek, de céltalanul, mert a vízben álló kazánokat nem lehet'' befűteni, a raktárt nem leshet használni, a pincerészből a vizet nem lehet eltávolítani, legfeljebb csak ideiglenesen. A talajvíz megtréfálta az építőket. Talán nem számítottak rá? Dehogynem. Csupán a szigetelést végezték el rosszul. Bevallják hibájukat? Egy percig sem tagadják. Hát akkor? Mégsem olyan egyszerű az ügy. A vita a felelős személyét illetően folyik ennek ellenére is. Megszületik a jegyzőkönyv Október elején már értesítette a vendéglátó a Heves megyei Tanács Beruházási Irodáját és kereskedelmi osztályát, hogy mi a helyzet. A „vízállás-jelentés” október 29- én szülte meg a határozatot: a beruházó az összes érdekelteket november 11-re tanácskozásra hívta meg Gyöngyösre. A megjelölt időpontban megérkezett a Kereskedelmi Tervező Iroda két irányitó tervezője: Radnai László és Gaál Tibor, a Beruházási Iroda műszaki ellenőre: Balázs András, valamint a kereskedelmi osztály műszaki ellenőre Párizsa Tibor. Szántó János építésvezető a Heves megyei Tanács Építőipari Vállalatát képviselte, és természetesen ott volt a tárgyaláson Kürtösi Károly, a vendéglátóipart vállalat igazgatója is. Megtörtént a helyszíni szemle. Megállapították, hogy közel félméteres vízben úszik a pincerész az új cukrászüzemben, tehát tenni kell valamit. Hogy mit, ebben a vélemények eltértek egymástól. És mint említettük, a felelősség kérdésében sem született egységes álláspont. A jegyzőkönyv azonban megszületett, ebben rögzítették azt is, hogy a hibát december 15- ig meg kell szüntetni. Érdemes azonban a mónykülönibségekre is gyelnünk. kézmosó, amik nélkül a SZOT nem engedélyezi az üzemeltetést. A KÖJÁL a tervet jóváhagyta annak idején, most pedig a szakszervezet újabb igénnyel lép fel. És a tervezők? Előttük ismeretlen ez az érdekvédelmi előírás? És azt sem értem, ha az építők már kezdetben tudták, hogy a bitumenes szigetelést rosszul csinálják, miért volt természetes, hogy helytelen technológiával tovább folytatják a munkát? A lelkiismeretesség, a szakmai önérzet náluk ismeretlen fogalom? És miért természetes az, hogy rossz munka miatt újabb súlyos összegeket dobunk ki a vízbe? Nemcsak az új szigetelés elkészítésének forintjaira gondolok, hanem arra a ki esésre, ami a vendéglátóipari vállalat bevételét csökkenti, bár az sem „mellékes” körülmény, hogy a lakosság bizo- véle- nyos igényeit nem tudjuk ki- odafi- elégíteni, hogy feszültséget teremtünk indokolatlanul az ellátásban. De ne folytassuk a hanyag munka következményeit. Valahol hiba van. Az egyik oldalon hatalmas erőfeszítéseket teszünk, hogy életkörülményeinket napról napra javítsuk, a másik oldalon pedig szemet hányunk a felelőtlenség, a pazarlás, a lelküsmeret- lenség idegborzodó tényei előtt. Arra nem gondolnak az építők, hogy selejtjük az ő holnapi elérését Folyik a vita Mi az építők álláspontja? Szántó János építésvezető a tervezőt marasztalja el, mert az eredeti tervben csak nedvesség elleni szigetelést tüntettek fel. Hogyan vélekedik a tervező? Radnai László elismeri, az eredeti tervben csakugyan csak nedvesség elleni szigetelést szerepeltettek. Ezt az előírást azonban már akkor meg- , , ... , , változtatták, amikor inég csak Mgyobb jövedelmük-------- - - is gátolja? Gondoljunk csak bele: néhány kanál összecsoföldmunkákkal készültek el. a A naplóba műszaki rajzzal együtt rögzítették az újabb utasítást: talajvíz ellen nógyréte- ges bitumenszigetelést kell készíteni és vasbetonlemezzel kell a víznyomás ellen védekezni. Akkor az építő az új intézkedést nem kifogásolta. Hogy miért nem tiltakoztak a módosítás ellen, Szántó János azzal magyarázza: a munkát folytatndok kellett, hogy kárba ne vesszen, amit addig végezték, de a módosított követelményekre már nem tudtak felkészülni. A hideg miatt a bitument nem tudták a szükséges módón „felvinni” a falra, az megcsomósodott, innen származik a hiba. Egyébtóit csak a vízbetörósi helyek újbóli szigetelését javasolja, nem pedig az egész pincerósz teljes, belső újraszigetelését. A tervezők ezt a javaslatot nem fogadják eL A jegyzőkönyvben csak egyetlen határozott dolog van: a eükrászüzemnek december 15-ig használható állapotba kell kerülnie. További kérdések Bevallom, engem néhány kérdés nem hagy nyugton. Mindenki tudja, hogy Gyöngyösön legalább olyan nagy gond a talajvíz, mint a vízhiány. Nem tévedés: így van! A tervezés megkezdését mégsem előzte meg talajmechanikai vizsgálat a cukrászüzem esetében. Pedig alapvetően más igényekkel indulhattak volna meg az építkezésnél. Azt sem értem, miért csak egy hónapja, október 16-án derült ki, hogy az épületben nincs a női öltözőben egészségügyi fülke, a nőd WC-ből hiányzik a mósodott bitumen miatt használhatatlanná válik jelen esetben egy másfél milliós beruházás. Meddig mehet még ez így? G. Molnár Ferenc Megszépül a pétervásári kultúrház A Pétervásári Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága 70 ezer forintot adott a pétervásári járási kultúrház rendbehozatalára. Ez az összeg elégséges ahhoz, hogy a megrongálódott ablakokat, ajtókat átfessék, a belső munkálatokat elvégezzék. Bővítésre csak a két klubnál került sor, de ez már any- nyira égető volt, hogy ez az egyetlen munka is megéri a nagy tatarozást, amit december 31-ig be is kell fejezni. Felújítják a kerítést is, és a szilveszteri műsorra már a szép, belsejében teljesen megváltozott művelődési házban kerül sor. Aranylakodalom Bökkszenterzsébeten Megható, bensőséges ünnepségnek volt színhelye a bükk- szenterzsébeti kultúrotthon, ahol a 87 éves Ködmön Albert és felesége aranylakodalmát ünnepelte. Az ünnepséget a tamaleleszi földművesszövet kezet rendezte az idős házaspár tiszteletére. A „lakodalmas nép” már a kora délutáni órákban együtt volt a kisvendéglőben, onnan az ünnepeitekkel együtt a kul- túroithonba vonultak, ahol Ködmön Albert és felesége 1907-ben kötött házasságukat megerősítették. A hivatalos ünnepség után, éppen úgy, mint 57 évvel ezelőtt, cigányzene mellett felkerültek a lakodalmas ételek az asztalokra és a menyasz- szony, vőlegény meghatódva fogadta a sok-sok jókívánságot az ünneplőktől, akik között ott volt négy gyermekük és nyolc unokájuk is. Egyedi esel... N(r4<Mi£afifrk Tegnap előttem ment egy fél kabát, egy nadrág és egy félrövidre nyírt haj, SAS- táskával a vállán, gavallérsarkon és cigarettázott. Nem mertem utána menni, hátha nem igaz ebben az esetben az alábbi vicc: — Mondja, kérem, ki az ott a sarokban, az a torzonborz, eléggé csúnya fiú? — A lányom... — Bocsásson meg... izé... szóval, nem az, hanem aki mellette ül... — Az a másik lányom ... — Khm... khm... öhö .... elnézést kérek, nem tudtam, hogy a két hölgynek ön az apja... — Ostoba fajankó, én az anyjuk vagyok ... ... mert igaza van Femandélnék nálunk is: „Ez az átkozott nadrágdivat megzavarja az embert, mert soha nem lehet tudni, hogy olyan nő jár-e előttem nadrágban, aki most megy, vagy olyan férfi, aki most jön a fodrásztól...” (—ó) OLIMPIA UTAK Eddig három cselgáncs-leckét kaptam, s az eredmény máris kitűnő. (Endrődi István rajza) Akkor szoktuk ezt a fogalmat használni, ha ritka ügyről, egy ember, vagy csak kevesek ügyéről van szó, amely nem jellemző, nem tipikus életünkre. Az egyedi eset csak az „egyed” számára eset és ügy, kínos, vagy tragikus, s valóban nemegyszer csak együttérzésünkről tudjuk biztosítani, mintsem eredményes segítőkészségünkről. Ilyen tipikus „egyedi eset” tulajdonosa Tóth Dezső kőműves kisiparos, aki hosszú hónapok óta szeretne megszabadulni „esetétől”, de nincs, vagy legalábbis eddig nem volt rá paragrafus, így hát lehetőség sem. Elöljáróban még annyit: szocialista egészségügyünk ütemét aligha lehet vitatni, s ezen belül, amit az ország a tbc-gyógyítás terén megvalósított, valóban méltó szocializmust építő társadalmunkhoz. Ide tartozik az is, hogy bárkinél talál az orvos tbc-fer- tőzést, gondot visel rá az állam, szakorvosi ellátást, szanatóriumi beutalást kap, még akkor is, ha nem SZTK-biz- tosított, ha a magánszektorban dolgozó kisiparos is. Ilyen ellátást és beutalást kapott a Mátraházi Tüdősza- natóriumba Tóth Dezső tar- naszentmiklósi kőműves kisiparos is, mintegy három esztendővel ezelőtt. Több hónapos ingyenes szanatóriumi kezelés után kiengedték, de további és természetesen ingyenes orvosi kezelést biztosítottak számára. Mindez mélységesen humánus és valóban tipikus eset -nálunk. Ami „egyedi”, — nos, az ezután következik. — Ereszteném, de nem enged! — panaszkodik a régi és ebben az esetben felettébb találó mondással Tóth Dezső, aki szeretné feladni iparát és annál inkább szeretne, mert szakértelme alapján ajánlata is van, egy állami vállalatnál elhelyezkedésre. De nem lehet! Még orvosi kezelés alatt áll, tehát nem dolgozhat* mert ezt írja elő és helyesen, a gyógyulás törvénye, amelyet az orvosnak hite szerint kötelessége betartani. Az állami vállalat tehát nem veheti fel! Tóth Dezsőnek azonban családja van, de táppénz nem jár a számára, lévén kisiparos és az ilyen jellegű biztosítás csak a nyugdíjat ismeri, a táppénzt nem. Két kiskorú gyerek, asszony, — mit tehet ezek után Tóth Dezső? Orvosi előírás ide, orvosi előírás oda: dolgozik. Mint magán kisiparos. Mert élnie keli! — A fiam jövőre kollégiumba menne. De csak menne. Nem veszik fel, merthogy az apja kisiparos, tehát... — tárja szét a karját, aki eresztené, de nem engedi az ipar- engedély. A kollégiumi felvételt elvileg meg lehetne oldani: szüneteltesse az ipart, s mint igazolt tbc-s beteg, kérje gyermeke felvételét majd az illető iskola kollégiumába. Ismerve humánus rendelkezéseinket, ennek nem is leütne akadálya. De addig? Miből éljen Tóth Dezső és családja? Ki vonhatná kétségbe, hogy ez valóban egyedi eset, amely egyáltalán nem jellemző társadalmunkra, — sőt. De ki vonhatná kétségbe, hogy Tóth Dezső és családja számára ez nem egyedi, hanem tragikus körülmény, olyan bűvös köri amelyből egyelőre nincs módjuk kitömi. S talán nem is annyira egyedi eset? Talán, sőt biztos, hogy a megyében, de országosan is — ha nem is sokan — mégis felesen akadnak Tóth Dezsők, akiket egyik kezével tenyerén tart társadalmunk, védeni, óvni próbálja egészségüket, másik kezével akaratlanul is, egy általában helyes rendelkezés itt tragédiát okozó alkalmazásával, bezár egy jelenleg betonfalú körbe, ahonnan, úgy érzik, nincs mód kitömi... Mit lehetne tenni? Mert tenni kellene valamit az „egyedi esetek” mögött meghúzódó emberi sorsokért is. Gyurkó Géza BÁRKIT KÉRDEZÜNK meg azok közül, akiknek lakásigényét neon teljesítették, igazságtalanságot, protekciót, rossz, idulatot, vagy jobbik esetben méltánytalan mellőzést emleget. A türelmetlenség, sőt az elkeseredettség is többnyire érthető. Hiszen akinek nincs lakása, saját gemdja-baja akkora, hogy a másokéval nem tud törődni. Azon sem csodálkozhatunk, ha a vélt jogtalanság mögött az ügyintézők igazságosságát, vagy mások jogait kétségbe vonja. A nyilvánosság a suttogás ellensége Miért nem kapott lakást Trencsén Pál ? kémek és csak ezután dönt a bizottság. TRENCSÉN PÁL eddig nem kapott lakást, mert fiatal hákaptafc lakást, mert a hétből 43-nak nem jutott. Rudabányáról és az ország más részéből is szakembereket Legutóbb 43 lakásigénylő ugyan, de özvegy édes- várnak. Nagyobb volt Fetőftbányán, de csak hét lakás ürült meg. Akad-e olyan ember, aki hétből 43 lakást tud osztani? Természetesen ez lehetetlen. De Petőfi bányán megközelítik-e az igazságot? — mama orvosi hogyan osztják ed a lakásokat? igazolja, hogy A Mátraalji Szénbányászati anyjánál laknak, akinek korábban a bánya egyszoba összkomfortos lakást adott. Igaz, november elején a fiataloknak gyermekük született és a nagy- bizonyítvánnyal évek óta szívbeteg. Trencsén Pál lakásTröszthöz több üzem és több igényének jogosságát ma már dós ezer ember tartozik. Helyes, ha a lakásigényeket az üzem- vezetőséghez adják be. Ott ismerik a legjobban kinek-kd- nek a munkáját, a családi és anyagi körülményeit. Az üzemnél írásbeli javaslatot vezetnek a kérelemre, de ott kiutalásról nem döntenek, mert a trösztnek is kevés lakás áll rendelkezésére és csak a központban tudhatják, hogy melyik üzemet, mikor és hogyan fejlesztik, hová várnak messzi vidékről újabb szakembereket. A tröszt párt-, gazdasági és szak- szervezeti vezetőitől alakult négyes bizottság dönt, hogy az igénylők közül ki kapjon laaligha lehet vitatni. De szeptemberben kérését még nem tudták teljesíteni, mert akkor másvalakinek nem jutott volna lakás. Pók Józseftől tagadták volna meg? A rózsái üzemben vájár, immár 12 éve. Eddig szüleinél laktak, BSH- házban nyolcam egy lakásban. És ott is súlyos beteg van a házmái. Vagy Tóth Ferenctől, az eesédi külfejtés dolgozójától? Tófthék Horton, istállóból átalakított lakásban laktak hatan és az eesédi külfejtési üzem sürgősen javasolta a lakáskiutalást. „Aki közelebb van a tűzhöz, az melegszik?” — hangák el kást. Előzőén a munkaügyi gyakran itt, Petőfibányán is. osztály két dolgozóját helyszíni De vajon igaz ez a megjegy- szemlére küldik ki, vitás, zés? Ács Miklós és felesége is vagy kétes esetekben igazolá- a tröszt központjában dolgozik, sokát és írásbeli jelentéseket Apósáéknál laknak, de nem távolságról naponként nem járhatnak munkába az emberek, a fontos beosztású szakembereknék lakást kell adni, mert nélkülük nem megy a termelés, annak sem jutna elegendő kereset, aki a bánya közelében már lakást kapott. És egy másik kér- Nem szorulnak-e háttérbe a fiatalok, kellő arányban kapnak-e ők lakást? Szabolcsi József, Morvái László fiatal, nős emberek, rossz körülmények között laktak, most lakást kaptak. Miku- la János, az eesédi külfejtés fiatal csillése rossz albérletből rendes lakásba viheti végre fiatal feleségét. A RENDELKEZÉSÜNKRE álló adatok és tapasztalataink alapján, meggyőződéssel valljuk, hogy a petőfibányai la- kásédosztásban szabálytalanságot, vagy jogtalanságot nem találtunk. Mégis mi lehet az alapja ezeknek a megjegyzéseknek? Minden bizonnyal a kellő nyilvánosság hiánya is. Justitiát, az igazság római istennőjét és az igazságszolgáltatás szimbólumát, kezében mérleggel és karddal, de bekötött szemmel ábrázolják. Mi sem a kardot, sem a bekötött! szemet nem javasoljuk a bizottságnak. Inkább olyan mérleget, amelynek hitelességét minden érdekelt ellenőrizheti és a „több sízem többet lát” elvet alkalmazzák. Az üzemi javaslathoz igényeljék a szak- szervezeti bizottság véleményét, az igénylők névjegyzékét az üzemnél és a trösztnél is alkalmas helyen tegyék ki közszemlére. A közösség legyen a legfőbb ellenőr, a bizottság hallgasson észrevételeikre, fontolja meg a bejelentéseket, és azután döntsön, lelkiismerete és legjobb tudása szerint. Nemcsak Petőfibányán, hanem Egerben és Gyöngyösön, de az országban mindenütt, a legnagyobb probléma: lakáshoz juttatni azokat, akiket családi és szociális körülményeik miatt az megilleti. A jogos igények teljes kielégítése ma még- lehetetlen, mert a háborús károkat nyögjük, az elmúlt évek lakásépítési lemaradását kell pótolni, és ma még megközelítően sincs any- nyi lakás, mint amennyire szükség lenne. De mindnyájunk kötelessége, hogy az igazságosabb elosztásért és főleg az újabb lakások felépítéséért mindazt megtegyük, ami erőnkből futja. Ur Fazekas László rMPÜMiG: 3 1964. november 18., szerda
