Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-18 / 270. szám
I mégis megoldás! Hátha van A 35/1956/IX. 30 (MT) számú Dendedet 38. §-a szerint: „...ha B. személyi tulajdonban ievő tanácsi rendelkezés alatt álló lakás megüresedik, és arra a tulajdonos maga, vagy egyeneságbeli rokona számára igényt tart, a lakásügyi hatóság a tulajdonost, illetőleg egyeneságbeli rokonát köteles a lakás használójául kijelölni.” E rendelet értelmében készül beköltözésre Gyöngyösön Jókai u. 14. számú házának egyik megüresedett szobájába Bozóki János. Miután e kiutaló határozat a törvénynek megfelelően másodfokon is jóváhagyást nyert, további jogorvoslatnak helye nincs. És mégis el kell mondani e határozattal kapcsolatban egyet és mást fellebbezés helyett. Néhány dolgot, amely hozzátartozik a teljes igazsághoz, amely megmutatja, hogy a törvények merev alkalmazása néha ellentétbe kerül az emberséggel. A vita, amelynek végére egyáltalán nem megnyugtató módon kívánt pontot tenni a másodfokon hozott határozat, esztendőlékel ezelőtt kezdődött. Azzal, hogy két ember rájött, hogy nem tudnak tovább egymás mellett élni, s nem kapocs többé a gyermek sem. Sajnos, azok közé tartoztak, akik nem tudnak békésen búcsút mondani egymásnak. A párját kereső érzelem forró gyűlöletté vált, s a gyűlölet itt sem volt jó tanácsadó. A GYÖNGYÖSI JÁRÁSI és az egri megyei bíróság a megmondhatója, meddig ragadtathatja az embereket az oktalan szenvedély. Tárgyalást tárgyalás követett, mire felbontották a házasságot, s három esztendő után még ma is tart a vagyonközösség megszüntetéséért a harc. Közben tűrhetetlenné vált az együttlakás, s a botrányok sorozatának bíród ítélet vetett véget: kilakoltatták a volt férjet a közös lakásból, amely időközben a vagyonközösség! perek eredményeként a férj kizárólagos tulajdona lett, de a feleség a gyermekekre való tekintettel bérlő maradt. Az egész tragédia szenvedő alanya a két gyermek: a tizennegyedik esztendejében járó kislány és a nyolcéves kisfiú volt. A válóper után a két gyermek az anyánál maradt, de senki se remélje, hogy ezután a megnyugvás esztendei jöttek. Sem a férj, sem a feleség nem tudott beletörődni az ítéletekbe. Fellebbezés fellebbezést követett, s a férj — vélt igazsága tudatában — nemegyszer rátörte a lakást az asszonyra. A szomszédok tanúsíthatják, hányszor szaladt rendőrért a rémült kisfiú. Kölcsönösen elítéltettek köny- nyű testi sértésekért — s mindezek továbbra is a gyermekek előtt játszódtak le. Ilyen viharos előzmények után három esztendővel ezelőtt került sor a fentebb említett határozat meghozatalára. A törvényes rendelkezéseknek eleget tettek, de mindenki tudja, hogy a szerencsétlen család problémáját ez csak súlyosbítja. AZ IGAZSÁG KEDVÉÉRT el kell mondani, sok fejtörés, mérlegelés előzte meg a két határozatot. Mit mond az egyébként helyes törvény és mit diktál itt az emberség? Az illetékesek — a városi tanácstól a megyéig — kerestek más megoldást is, de a betű ereje kötötte őket. Ki tehet arról, hogy egy törvény, amely a házat vásárló kisember jogait védeni hivatott, visszájára fordult két ember áldatlan gyűlölködésében? Senki, és amíg csak két emberről van szó, nem is lehet részrehajlás nélkül igazságot osztani, hiszen a maguk módján mind a ketten hozzájárultak ahhoz, hogy így állnak, hogy ügyük régen túlnőtt a családi házon és az egész várost foglalkoztatja. De nem csupán két felnőttről van szó. Teltek az évek, 11 éves már a kisfiú s a vékony szőke gyerek ismeri a rettegést Időközben férjhez ment a lány, s mire e sorok megjelennek, talán világra hozta gyermekét. Immár harmadik szenvedő alanya is lesz a vitának, hiszen a fiatal pár lakás híján az anyánál maradt, s az ifjú férj és apa messze az ország másik szélén teljesít szolgálatot Velük mi lesz? Mert aszni mindenki tisztában van, hogy a beköltözéssel elszabadul a pokol. A volt férj, aki a zárt ajtót feltörve bántalmazta volt feleségét, vajon házon belül békésebb szándékú lesz-e? És el lehet-e várni az asszonytól, hogy örömmel fogadja az új lakótársat és tulajdonost? A szomszédok előre rettegnek, tudják, végeláthatatlan sorozata kezdődik az éjszakai cirkuszoknak, rendőrért szaladgálásnak. A kisfiú ideges, figyelmetlen az iskolában, amióta tudja, hogy apja visszaköltözik. A törvény lehetőséget nyújt arra, hogy a volt férj, — akit a bíróság már egyszer éppen a gyermekekre való tekintettel eltávolított onnan — visszatérjen, ha nem is közvetlenül a régi lakásba, annak egy különálló szobájába, ahol együttélésük idején még lakó volt. Sajnos, ez a szoba akkor ezért nem szerepelt a bírósági ítéletben. Talán az lehetne az egyetlen megnyugtató a volt feleség és az utca lakói számára, hogy előreláthatóan nem lesz hosz- szú a szomszédság. Ugyanis, amíg folyik a csatározás a szobáért, a férj már fel is adta a hirdetést, amelyben árulja Jókai u. 14. szám alatti házrészét, részbeni beköltözéssel. Eladja, mint ahogy eladta az apai örökséget is rövid idővel ezelőtt, ahol mellesleg addig lakása volt. E SOROK ÍRÓJÁNAK nem szándéka bírálni egy szellemében és minden betűjében Igazságos jogszabályt És nem teszi felelőssé azokat sem, akik e törvény betűit tisztéletben tartva nem törvénysértő módon hoztak és hagytak jóivá egy határozatot. Hogy mégis szóvá tette, annak egyetlen oka van: megismerte az igazi veszteseiket — a gyerekeket, a tud aa eljövendő harmadikról, aki mit sem tehet az áldatlan viszonyról. És ha további jogorvoslatnak helye nines, fellebbezés helyett szólnak e sorok. Hátha mégis van megoldás? Deák Rózsi Jövőre saját tábor, Almát, szövőt szedtek, segítettek a kukorica betakarításában, s minden munkára vállalkoztak a Pétervásári Általános Iskola úttörői és velük egy épületben tanuló, közülük kikerült gimnazisták, hogy megvalósítsák elképzelésüket: saját sátraikban, saját felszerelésükkel mehessenek a nyáron táborozni. Eddig ugyanis alkai- mazkodndok kellett a kölcsönző vagy a megyei úttörő-elnökA bálterem ajtaját ki kéllett tárni, hadd tóduljon be rajta a csillagos éj. Oszlik is már a dohányfüst köde. Éppen pihenő van: körbejárnak a fiatalok. Pár perc szünet, aztán újra megperdül a dob, fe.1 üvölt a szakszofon. A fiatalok ismét munkába állnak: forognák a csípők, dagasztanak a karok, lüktetnek az erek. Körül a fal mellett ülnek a kísérők. Idősecsfce mind. Fej- billetntve lesik a fiatalok csoszo- gását. örülnének is ezeknek a gyerekeknek, de hát az a nyim- nyim táncolás... A sarokban mosolygós szemmel figyeli egy lenszőke lányka fürge táncát két öreg: csizmás-bajuszoe bácsi, fejkendős néni. Az öregember megingatja olykor a fejét, de azért fénylik a lánykára a szeme: — Még kifárasztják ezt a kislányt avval a dagasztó nótával Hogy nem páiik ki a szája annak az ezüstdudásnak. S ráadásul éppen belerecseg a tviszt trombitája. A néni is igenlően megbillenti a fejét. De amúgy nem szól; csak a kis szőke lányt nézi ő is, kimerülhetetien nézésed. Ahogy telik az idő. bizony csak élfáradnak a fiatalok, a zenészek is kifogynak a tviszt- nótáfcbóL Beleváltakoznak már egy-egy keringőbe, tangóba, olykor egy csárdásba. Éjfél többi kíséri. A szép vastag nótát a pikuűa, a klarinét csörgedező futama simogatja. A cintányér is csárdásosan zizeg. Az öreg, aki eddig hajlott derékkal bólogatott, most valami belső erőtől kiegyenesedik, nagyot ugrik, derékon kapja fejkendős párját, s középre repül vele: — Ez az igazi! Ügy járd, Róza, mint harminc évvel ezelőtt! A néni hátrasimítja nyitott tenyerével fejkendője alatt csupa ősz haját. Az öreg dallamosan kurjant. Félrébilienti a körül csupa lihegés a terem. K fal is izzad. Folyik a gyerékék- ről a víz, alig győzik magukat bambizni. Az éjfél utáni szünetben az öreg összenéz a párjával. Az rábólint, mire az öreg feláll, s megindul egyenesen az ezüstdudás szakszofonos felé. Odaér, súg valamit a fülébe, mire a szakszofonos készségesen visszamosolyog. Int a zenekarnak s máris ropogós csárdást dudál az a kutya ezüstduda. A kalapját s dolgozik szépségesen a szakszofon. „A csizmámon nincsen kéreg” hullámzó ütemére. Koppantgatja csizmája sarkát, majd nagyot dobbant a padlóra, mire nagy ívben sereg-forog a derék körül. A fiatalok széthúzódnak, kö- rüláilljálk a középet, valósággal felkavarodik a vérük. Hiába, magyar parasztgyerek ez mind. Tapsolnak is az öregek talpa alá, a roggyantó ütemre. Az öreg most kurjant. AMror Szovjet film rrrrinrrTY-i A film indítóképén a főhős árnyéka rávetődik a sivatagi homokra. A film végén ugyanez az ember indul neki a sivatagi vasútépítésnek. Most nem sóhajt, de az sem zavarja, hogy körülötte robbantják a vasút miatt a kegyetlen, kopár sivatagot. Utat építenek, ő is épít, a jövőnek. E két nagyon is jelentős szimbólum közé helyezi a film rendezője, Vlagyimir Bászov a magyarul is megjelent Bonda- rerv-regénv hőseit és cselekményét. Szergej tűzérkapitánykénl szerel le és tér haza apjához és süldőlány húgához 1945 novemberében. Apját nem szólítja apámnak, mert anyja halála miatt elítéli őt. Húgát, Asz- ját nem érti, mert a háború döbbenetes évei után még bele kell szokni az egyszerűbb emberi viszonylatokba. De Szergejben megmarad a kérlelhetetlen katonajellem. Éttermi találkozásukkor leüti azt a fronttisztet, akit vétkesnek tart sokak oktalan halálában, s aki baráti jobbot nyújt neki. Még nem tudja, hogy ez a férfi jelenti majd élete nagy krízisét. Egy asszony barátsága miatt egy társaságba és egy főiskolára kerülnek. Amikor Szergej apját koholt vádak alapján letartóztatják, Szergej nem vallja be az esetet a főiskola pártszervezeten. Megindul a lélektani gépezet. A személyi sértődöttség, ellenszenv hatására hamis mozaik hamis összeállítása után Szergej t kizárják a pártból. Ahogyan ez a kizárás megtörténik, ahogyan Szergej az igazság birtokában és annak erejével meg- sebzi ellenfeleit, az még erősebbé, még elszántabbá teszi őt. Szergej otthagyja ezt a főissaját felszereléssel ség által ki jelölt időhöz, mert a sátrakat és egyéb felszereléseket onnan vették kölcsön, s bizony az „sorba járt”! Most a befolyt pénzösszegből 20 sátrat vásárolnak, s a jövő nyáron nemcsak saját táborukba, saját felszerelésükkel mehetnek pihenni, de a tábort kéthetes, tízhónapos váltással szinte az egész csapat igénybe tudja vermi. koiai közösséget és a bánya- mérnöki jövőt, de úgy érzi, hogy mindez ideiglenesen történik. Kell valaminek jönnie, kell, hogy ez a nyomasztó légkör egyszer megszűnjön. És ebben nem csak egyedül ő hisz. Vannak emberek körülötte: Kosztya, a geológus-asz- szony, apja és tiszta, nemes gondolkodású kishúga, Aszja. A film hosszabb a szokásosnál. Nem azért, mintha a Ben- darev-regény cselekményét nem lehetne egy rövidebb lélegzetű alkotásban képekbe sűríteni. A rendező mindent lefényképeztet, pontosan, félreérthetetlenül, félremagya- rázhatatlanul. Nemcsak a regényt, hanem a regény által felelevenített történelmet, típusokat. szituációikat is aprózva részletezi, hogy a döntő pillanatokat a néző véletlenül se téveszthesse szem elől. Az éttermi jelenetnél, az apa letartóztatásánál, s azután, ahogyan Kosztya a besúgón bosz- szút áll, ahogyan az válaszol és hetvenkedik; ahogyan, a főiskola párttitkára bevezeti és megrendezi Szergej kizárásának ügyében a szavazást — mind szándékoltan lassított felvételsorozat. Az üres frázisok szándékoltan átszövik az emberek egyéniségét és hatalmi tudatát, s amikor emberi sorsokról döntenek, nem az igazságot keresik az emberi értelem erejével, hanem futnak a gyakran ostoba látszat után. Szergej ismeri a saját életének igazságát. Amikor hibásan ítél róla a főiskola párttitkára és pálcát tör fölötte, nem kis iróniával vágja oda az asztal végéről a fölényesen kioktató titkárnak: Rád még a kecskémet se bíznám! Bászov rendezői koncepciójában nagy szerepet játszanak 'a premier plánok. Az indulatok kitörését nem annyira a test mozgásával, inkább az arcon végbemenő változással érzékelteti. így lelassul a képek ritmusa, a mozgalmasság csak néhány jelenetben viUanyozza fel a nézőt. A rendező folyton arra kényszeríti, hogy a hősökben végbemenő küzdelmet figyeljük. Nem titkolja, hogy a külsőségek, a látszat sokszor téves megítéléseket hozhatnak, de az érzelmek, szenvedélyek és a jellemek „iopontosabb szót! — eiőbb-utóbb mindenkiről, mindent megmagyaráz. A személyi kultusz nemcsak azzal okozott kárt, hogy egy embert tett mércévé a világban százmilliók számára, hanem ezt az emberi mértéken félül szabott mércét kisebb-nagyobb dölyffel — rang és beosztás szerint — az összes törtetők és bürokraták játszani kezdjék. És a kicsinyített gipszutánzatok módjára a maguk perspektívájában mintaképükhöz méltóáknak akarták érezni magukat. Ahogy a nyomozók közül egyik ráparancsol Szergej re, vagy ahogyan a főiskola párttitkára nyomást gyakorol a többiekre a szavazásnál, az az indokolatlan felsőbbrendűségá tudat érvényesítése. A letartóztatott ember és annak rokonai* a gyanúsak már nem teljes jogú állampolgárok, csak sajátosan betegek, akik személyiségüket elvesztik és a parancsnak kötelesek engedelmeskedni. Az emberi értékeknek egyetlen szempontból való megmérése — az összes körülmények figyelembevétele nélkül — a legjobb szándék mellett is megdöbbentő igazságtalanságokhoz vezethetett és vezetett. A Bondarev-regény és a Bászov által rendezett film erről tesz vallomást, az átélés őszinteségévéi. A vallomásnak — mert minden vallomás szubjektív érzelmi motívumokat tartalmaz — nagy vitája támadt Talán az alkotók szándéka is ez volt: erről a témáról beszélni kell — a leOkiismeret szavát követve. A főhőst alakító Vitalij Ko- nyajevet mértéktartó játék és világos jellembeli elemzés dicséri. Natalja Valicsko Aszjája bájos jelenség, a szovjet filmek rokonszenvesen vadóc típusa* aki tisztaságával és szere tetre- méltóságával külön színt jelent a filmen. Larissza Luzsina geológusnője szürkébben megírt figura, mégis emberközelben érezzük őt, mint a szerelmes asszonyok ragaszkodó típusát. A Tiszta égbolt remekéhez képest is — fogalmazási technikájában konzervatívabb ez a film elődjénél — nagyszerű alkotás, mert művészi eszközökkel, az igazság keresésével egy tisztultabb világot hirdet. (farkas) Cápariasztó só ! két ujját a szájára dugja, s fütyül egy laposat Akár harminc éve. Aztán, egy helyben gyúrja a padlót, majd megint nékilendül és forog a derék körül. Belekiált az ütembe: — Sámlit teszek a lábod alá. Ügy hajítüak az ágyod alá! Huj ju jujujujujuj! Maglassúdik, aztán megint nekilendülve kiáltja: — Húzzad, Simi! Mert letépem a háztetőt! Hegyibe, ha- gyigyabe! Nem méregből kiáltja, a világért se: csak illendősen. Olykor sikongat is közben. A fiatalok még széjjedebb húzódnak, akkora a lendület. Az öreg meg már fényes csizmája szárát veri a tenyerével, csakúgy csattan. A bal csizmáját a jobb tenyerével elői-hátul, előiL- hátul, a jobb csizmáját a bal tenyerével elől-hatul, elől-há- tuL. És csinálja-dolgozza, mert így kívánja most az igazi táncolásnak a kimutatása. Végre aztán belekeverednek a tviszt- hangszerék is. A zenészek leállnak, kifulladva hahotáznak. Ha csend van, máris vissza kell görnyedni. Belekarod a párjába, a sarokba tipeg véle. Lerogynak a székre. Lihegnek, kókadtan darvadoznak. A néni sápadtan csomózza fejkendőjét A fiatalok ott is körülállják őket. Az öreg most bátrad® a székén, s fulladozva, de büszkén mondja: — Lássátok, fiaim! Attól az óggi-móggi tviszttől csak kifáradtok. Mindig csárdást táncoljatok. Mert a csárdás az felüdít. gyermekeim. Kora gyermekkorom óta nemes vonzódást érzek a feltalálás iránt. Nekem egy-egy találmányt feltalálni olyan boldogság, amely új meg új ösztönzést ad ahhoz, hogy újabb találmányt találjak fel Mondanom sem kell, hogy ebben az országban, ahol mindenre jut pénz, még olyanra is, amire egy multimilliomosnak sémi az én értékes találmányaimra soha nem jutott, mert irigyek az emberek, konzervatívok, s inkább kézzel emelik a kanalat a szájukhoz, mintsem az én etető automatámat használnák. Nehéz dolog zseninek lenni. A közelmúltban például feltaláltam az alul lyukas poharat, amelyet nem kell feldönteni, hogy mocskos legyen az abrosz, — pont a vendéglátóiparnak nem kellett. Kikísérleteztem a rohanó fát, amely magától nekimegy az autónak, hogy ve kelljen szegény gépkocsivezetőnek egy liter rumot is meginnia, míg végre egy alkalmas fát talál... Az ostobák kiröhögtek! Nem kellett a stempliző automata sem, a „nem ránk tartozik” felirattal, a Központi Hivatal számára, mint ahogy a to- jászápító berendezést is merev tartózkodással fogadta. Nehéz dolog zseninek lenni! A selejtgyártó automatámat azért utasították vissza, el nem ítélhető maradisággal, mert makacsul rau gaszkodnak a manufakturális módszerekhez, — a robottitkámőm, magnetofon-beépítettséggel és az „igazgató elvtárs házon kívül van” szöveggel azért nem kellett, mert néhány fontos alkatrészt hiányoltak benne, míg az önfúró berendezésemtől mély irtó- zattal fordultak el az illetékesek, mondván, hogy ezt nálunk felesleges használni, mert a kölcsönös segítés* ben nincs hiány, Kollektív szellemű ország vagyunk! Nehéz dolog zseninek lenni. Ezért találtam fel most a cápariasztó sót, amelyből elég egyetlen csipetnyi egy egész fürdőkádba, s a cápák ijedt riadtság- gal menekülnek máris a lefolyóba. Minden méretű cápa ellen használható: egytől két méterig egy csipetnyi, két métertől négyig két csipetnyi, azon felül bármely hosszúság ellen három csipetnyi tökéletesen elegendő. — Uram, ön meg van őrülve! Hol van Magyarország gon cápa? Pláne fürdőkádban?! — Nyugodjék meg, sóval nem is lehet a cápát elüldözni. — Akkor mi ebben a találmány? — Uram, teljesen mindegy, hogy mit találok fel,-*, Úgysem kell az.,* Félnek tőle. Én tudom. Az újért nincs prémium! (egri)
