Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-15 / 268. szám

./ „Az tündöklő hírnév... mindenkor megmarad” A háromszáz éves Zrínyi fiz török áfian ellen való orvosság (Részlei) 1664. !{! .:. Mikor meghallottuk, hogy a török i nagy készülettel fegyverkezik és készül re- 5 ánk, mi is akkor, de későn tapodni kezdtünk, »kaptunk mindenfelé, hadat, seregeket kezd- november 18-án, felkészültséggel! Csak hatal- zetje Sigeta grada című epo-l tünk gyűjteni. De micsodás seregeket, mi- egy vadászaton, más eposzának „genezisét” ta- sza: a híres Zrínyi-album (Del csoda hadakat? régi, látott, hallott vitézekből tragikus hirtelenséggel meghalt milmányozva is megdöbbentő Sigetho Hungáriáé propugna-í állott-e vájjon ez a sereg? bizonyára nem, Zrinyi Miklós a költő, hadvezér méretekbe-arányokba , ütkö- culo...) latin nyelvű épig-} hanem mentül rosszabb, hitetlenebb, istente- és politikus, a XVII. század zünk. Ami fontosat, lényege- rammái és panegyricusai; a* ienebb, tolvajabb volt az országban, az gyűlt írbéltán legnojgyolbbnaik nevez- get, irtaik reneszánsz szellemű magyar és horvát néphagyo-öszve a mi sipolásinkra. Ismég, xki volt ennek hető magyarja. A hír ország— vagy protestáns elődök, a kül- mány mind-mind beleolvadt hadnagya? ugyancsak szintén ilyen, vagy aki sőt! Burópa-szerte nagy meg- ®ld hajdani vagy kortárs Zrínyi nagy művébe s nyom-1< jobban megelőzte a többit részegséggel, nagyjai, az mind beleötvö- ban el is rendeződnek a zse-j garazdasaggal, kevelyseggel, aki a maga vi- űoooenest Keltett, s • rutötüz ződik a Szigeü veszed©* niális költői koncepció belsői tezsege rudimentait vagy kassai kereskedőkön, gyorsaságával terjed* el Az lembe - a művészi kompo- logikai szükséglete szerint, | va§y . kecskeméti tőzséreken, vagy soproni elhunyt özvegye maga közöl- zídó, a logikus szerkesztés ahogy az eszmei cél azt meg- ?! kalmárokon, vagy más szabad városok s sze­követeli S ki ne hinné el ma Igény polgárok kárán vegezte el; aki nem a is — a cselekmény mesteri } hírért, névért s becsületért, hazájához bonyolítása, Zrínyi sajátosan Ival0 szeretetiért íratta be magát a hadako- pozitív irányú barokk bizo-j fásban, hanem hogy jobban ezeket az ott nyitó eljárása alapján, hogy | íenn megírt virtusokat szabadabbul űzhesse; az erkölcsi győzelem Szigetvár i ^ hogy jobban valami bosszúját valamely ostrománál igenis a dicsőséges!}! falura, vagy nemesemberre tölthesse, kévánt halált választó, maroknyi ma-i hadi emberé lenni, hogy evvel a titulussal gyár seregé volt! S ki ne lát-1 mind módot, mind mentséget vétkének, mind ná meg e mögött «ma nagy-i impunitást találjon. így azért nem sereg, nem szerű mondanivalót, eszmei;!; hadakozáshoz való készület s becsület volt tartalmat- egy kis létszámú* ez, nem szegény hazánkhoz s jó lélekből közösség is képes nagy felada- T származott igyekezet, hanem farsangolás, bor­tok megoldására kellő erköl-A dély és ha még mi rosszabb nevet is tudnánk csiséá önfeláldozás, lelkese-1 találni ennyi megfeslett erkölcsnek. Régenten dés és összetartás árán. íamaz nagy Hannibálnak vitéz hadát Campa­. * ni a, egy olaszországi gyönyörűséges tartó­idé lapozzuk csak *el naa-,j mány, a maga gyönyörűségével elvesztegeti«, _ tudományi és politikai } ellanyhította és elerőtlenítette. Nincs a mi írásait! Ott is hasonló jelen-* magyarinknak szüksége Campaniára; elébb régeknek lehetünk tanúi. Afhogysem a hadban jövünk, készen vagyunk legkorszerűbb, legfrissebb ko-| immár, elvesztegetve, eltunyulva.., Nem rabeli áilamelméleti, hadtudo-1. mányi művekben való tájéko-!} aottsága páratlan, de páratlan* a jelzett kérdésekkel kapcso-'} latos ítéletalkotásban, vagy a* korabeli magyar társadalom!} helyzetének, minőségének I elemzésében is! Csak csodálni;} lehet azt a józan, a problé-1 mákkal való reális szembené-J zést, amellyel a Tőrök áfium* olvasásakor találkozhatunk,} _ Azt bizonygattuk: a Zrí-I nyí-életmű ességet alkotó,!} szerves egész. Bár igaz, most* mégis azt kell mondani: befe- j, jezetlen maradt Befejezetlen, j; mert — bár bőséggel tett kéz-* deményező lépéseket — tér-» koncepciójának gya-$ elmaradt. J Az adott iga lerázása éppúgy elmaradt, * mint a Habsburgoktól való * függőség felszámolása. Eszméi» viszont tovább élteik és élnek, | dacolva az elmúló idővel.* Méltán írta a kővetkezőket: I RÉSZLET A SZIGETI VESZEDELEMBŐL Egy barokk csafajelenet (A XV. énekből) veinek, te a királlyal* néhány Í5em- magasiskoláját példázva. .. . . .. . . berrel, De Bonsy követ segít- XVL század magyar és hor- Kavneoezese Bégével még XIV. Lajossal is. vát históriásén ekeinek nyo- A tragikus hír vétele után a mai-motívumai; a magyar re- gyáiCTíi!niriep»a^g»>llr egész sorát forrná tóráknak „az ország rendezik meg itthon, és kül- pusztulásának okairól” szoló földön egyaránt — mintegy tanításai (főleg Magyari mű­végső tiszteletadásként, és so ve!); a világirodalom nagy szeri, ae száma, «zoknak a eposzai közül Vergilius és Tas- verseknek, elégiáknak, epita- so művei; Zsámboki János ta- phiumoknak, amelyek e nagy nulmánya; Forgách Ferenc és férfiút siratják el latin, ma- istvánffy Miklós magyar tör­ténelmi tárgyú munkái; a horvát Ferenac Csmko histó­riája; Karnarutics Barna Va­gyar vagy éppen olasz nyelven. Voltak viszont, akik örven­deztek! Elsősorban a török. Kanizsán, Pécsett és Szigetvá­ron „három napig tartó vígas- ( Ságot rendeztek”, a török csá-} szári udvarba tartó egyik kö-* vetnek pedig a költő „réz-;} Az tündöklő hírnév Mely dicsőségre rév, Az mindenkor megmarad, j LÖkös István £ Itten kezd hullani török sok számtalan* Itten sebesed ni mindenféle pogány; Ki nagy ADát, ki Mohametet kiáltván* Vérekben íeküsznek az földet harapván* Itt zászló zászlóval nagy csoportokban hull* Amott fekszik sok török halva lovastul* Imitt félholtan vitéz vitézre borút; Ki alatt ló fekszik, némely ló alatt fül* Félholtan némelyik marja ellenségét; Amaz mint vérszopó szomjúhozza vérét; Ki sebeken által bocsátja ki lelkét; Ki szorosságtul fűlt, ott hagyja életét. Rakásokban fekszik ló, fegyver és vitéz, Holtan is keresztény az nagy egekre néz, De az lölke után töröknek földben néz Orcája, mert tudja, Isten nem kegyelmez. Gázol rettenetesül Zríni vértóban* Vérkataraktákat indít meg pogányban**, kell minekünk oly nagy ellenség, mint a tö­rök; egy canicula melege, egy februáriusnak szele, egy éjtszakának virrasztása, egy nap­nak koplalása megrontja a hadainkat és sem­mivé teszi. Ilyenek a mi köz hadaink; de mi­vel jobb ennél a nemesség? mivel jobb az úri rend? Bizonyára mind egy bordában szőt­tek vagyunk, egy cseppnyire is egyik rend a másikat nem csúfolhatja. A mostani nemes nem gondolja meg, micsoda az igaz nemes­ség, mivel nyerték meg az mi eleink a ne­mességet, mivel tartatik is meg. Egy nemzet sem pattog úgy, s nem kevélykedik nemesség titulusával, mint a magyar, maga ■‘-annak bi­zonyítására, conservatiójára, látja isten, sem­mit nem cselekszik. Ülnek haszontalanul fiaink vagy otthon atyj oknál és any jóknál, vagy, ha ugyan derekasan látni, hallani akarnak (az mint ók mondják), egy magyar úr udvarában beállanak és szerződnek. Ott mit tanulnak? innya; mit többet? pompáskodni, egy mentét arannyal megprémezni, egy kantárt pillan­gókkal felcifrázni, egy forgóval, egy varrott lódinggal pipeskedni, egy paripát futtatni, egy­szóval; esküdni, hazudni és semmi jót nem kö­vetni .:. Az úrfiak szintén ilyek; az ital leg­nagyobb mesterség és katonaság, mentül al­jasabb s rosszabb lovászokkal, kóborló kato- nácskával társalkodhatnak, legnagyobb kato­naságnak tartják; osztán ha a húsz esztendőt alig érik is el, mindeniknek feleség kelL Ha tízen volnának is egy famíliábul, senki nem tanul tudományokat, senki nem lész zarán­dokká, hogy láthasson, tudhasson abból vala­mit hazájának szolgálni Ezek kévánják osz­tán a generálisságot, és ugyan ezeknek keű adnunk, mert nincs más jobb *.. Az idő és hírnév Az idő szárnyon Jár* Soha semmit nem vár, És foly, mint erős folyás; Visszá soha sem tér, Mindent a földre vér* Mindeneken hatalmas; ö gazdagot, szegént Öszveront egy szerint* Nincs néki ellenállás. Csak egy van, időtül S az ő erejétől S ki békével marad; Nem fél kaszájától Nem sebes szárnyától Udő rajta elolvad; Az tündöklő hírnév* Mely dicsőségre rév, Az mindenkor megmarad. ★ Nem írom pennával Fekete téntával De szablyám élivei Ellenség vérivel, Az én örök híremet* ★ Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó, Örám tisztességes csak légyen utolsó. Akár farkas, akár emésszen meg holló: Mindenütt felül ég, a föld lészen alsó* Csáktornya, 1663. április 30. metszésű kópét” mutogatták* örömükben. A bécsi udvar isf2^- teIt levelét> ^ratsagá, — ahol Zrínyi komoly és te-] nak új jeleként. Hogy én vö­lgyök a török szándékainak a Egy bizalmas emberének (Fordítás olaszból) öntőivé* ellenfélnek számított* 1 nek és ők legyenek a fcnr-es.T-s fíaiiofnraÁa «TM-imt,«,““""“*™’ " legnagyobb di- csapásainak a célpontjai. n1*„ színleléssel émtr*Cs6sé°nek veszem, ha egy ősz- Kémeim ugyanazt jelentet kölni vidámságát.” *szehasonlíthatatlanul erős or- ték a török készülődésről. Ha határos Stájerországot. Bárho- gyilkolják, elfogják, kínozzák, török elveszítjük, vagy megvédjük, önként mentek katonának és a más védőgát híján elveszítjük, török várakban szolgálnak, vagy megvédjük a közvetlenül Ezek éppen » sze hasonlíthatatlanul A tragédiára való nozitív jJlszág és üyen sokra nem is írtam erről az iJLtí^^^núZ^^é^-‘ibecsül Rem6lem> k>- nak, mivelhogy nem 7n'nm vívi+a* rvVl» iVi ici 4 Vít9^'oz katonához illő ellen- teljesen biztos tájékoztatást, az én kezemen hagyják ugyan, olyan szívesen a többieket* akik makacsul védekeztek, ki kellett füstöl­nünk onnan. Így azután le­égett a kis fatemplom is. Nem tudom, mi bűn van ebben. Az lenne a legjobb, ha egy csa­pással meg lehetne ölni és el­fogni mindazokat a katoná­kat, akik a törököknek szol­gálnak. Bizonyos vagyok ben­ne hogy minden más jó ke­Sí®« ««toi bennem és ha . rí „rntJri Tvaevsár-At bizonyít.t e™ben és embereinek számú­in — kortá^^^eless-ggel i *** nem is eŰVenlö velem, de Rákóczi és Kemény juhos, Mert egyaránt nagy vcAt^ö\-\bátorságban és. ^“rci ,kedu' Hogy a török azt mondja, hogy tőnek és hadvezérnek, politi­kusnak és embernek. Alkotá­Doliü-tben nem vagyok alábbváló ná- nem lehet béke álkotá-íía' Nem kétlem, hogy azok, vagyok, azt elhi. ott, elhiszem. udvar- gyan akarják is: lerombolják, gyötrik a mieinket, mint a tö­kaptam vagy átadják a töröknek, vagy Tökök. __ . Mi vel tehát az én katonáim resztenynek ez lenne a veleme­már hat éve egyáltalán nem nye' _ * hogy soha kapják meg a zsoldjukat, en- Kevéssel ez előtt a portya- terveiknek, gedelmet kértek tőlem, hogy zás előtt gróf Leslie határőrei valami zsákmányt kereshes- két hasonló portyázást hajtot- senek. Ezt úgy gondoltam, lak végre, és elfogtak néhány nem tagadhatom meg tőlük és ugyanilyen katolikus szolgát, igyekszem fölkészülni és más- de azzál a megegyezéssel és ként intézni a dolgokat, mint kötelezettséggel, János, nem állok ellent félek, hogy Stájerország föl- ahol én ébred majd, de nagyon későn, Mert ha és akkor veszi észre, mennyi­ívVí+iirai^töreicvései «rike-ugyanebben, vagy még nem is tettem soha semmit az vei jobb könnyű segítséget ad- ezért, meg hogy ne legyenek Sőt éppen most hallom, hogy 'í nagyobb veszedelemben fo- úgynevezett béke ellen, amely ni az ellenség iMtenoV hnmt vnssrnndAAie n uavanozok a határőrök mér 7 vL*_ * rágnák, allcalmas segítséget ’ e*.y* * adnak majd nekem. De ha rés hadjáratai lehetnek legfőbb bizonyíték. Egy • vaagamra Jmaradnék is, leg- tem elrontani “az étvágyát és a "®- ■ alább nem halok meg máva kedvét “ stájerországi kövér az köztünk és a török között mintha közvetlenül szakad a ha fönnáll, de gyakran igyekez- nyakába. Más újság nem lé­vén, Nagyságodnak a stájerországi kövér bokát kívánom és befejezem falatoktól. Ez nagyon nem írásomat. életmű ,íu'l-vn- me9 ffynva ._„ _ . A „..iemberként, mert a vallásért és cí e^VM' , Iirrtelc ara. j, meghalni a legnagyobb tetszett neki és most sem tét­méltán lehet egy barokk cp^-; ;dicsőséff és Mff1/obb szifc, mert most is ***** let mwumentalitás^ par-l szcrencse mi ^ huzamba vonni - részleteiben*^ álM M ” vagy és egészében egyaránt. <* meghűlésben és tehetetlenség- olyan, mint Breisach, vagy Az életmű, melynek min-!}&en pusztulni el. Nem szokat- Dunquerque, tudja már Nagy­V. i. juk. Az én váram, ha nem den alkotóeleme, minden »lan az ilyen halál családunk- Ságod, hogy sem Juanitz, sem portyázásuk alkalmával néhán részlete egyetlen nagy cél szolgá-j ban, hiszen ugyanígy halt meg Santa Croce, se Petrinja, vagy katolikus rabot is fogtak. Istában áll: megteremteni egy t dédapám Szigetvárt, aki a . , ... z.1 ________„A^megigert segítség htján inkább ónál ló, független Magyarországi akflrt dicsőségesen meghalni, létrehozásának bármely más hely a Koprainitzot kivéve, olyan erős, fekvését és feltételeit t rnint gyáván megmaradni. Ilyen sért tekintve. Hogy nem Ezért ragad ha kell kardot, ha{iól fölhasznált életet nem kell Stájerországat, csupán az én mondott katolikusok sem nem , ’csatázik háreme-! sainálni, sem megsiratni. Akik szigetemet, az tudatlan és irigy adófizetők, sem nem parasztok, toual■ CSt jjmost irigyelnek majd, sírnak beszéd, olyanoké, akik szíve- akik kényszerűségből szolgál­tén és könyvesháza csendessé-,,iakfcor, amikor számukra üt az sen látnák az egész vidék nak a török alatt, hanem hadi gébén egyformán. S mekkora];óra, hogy a nyomomba lépje- romlását. Mert ha • szigetet nép, katonák és tisztek, akik távoltartására, tétlenek, hogy visszaadják a ugyanazok a határőrök mér kölcsönt a törököknek, akik harmadízben törtek rá azok- gyakra-n betörnek, meg hogy nak a katolikusoknak a fal- legjob- más végbeli főkapitányok pél- vaira, akik a törököknek dáját kövessék és végül, mert szolgálnak. Leslie gróf úr és ez d határőrök kötelessége, <*z ő határvidékének a börtö- Éppen le akartam zár- húsvét napján portyázásra net tele vannak ilyen katoli- éhezik rá- ni ezt a levelet, amikor egy jó mentek, hogy lest vessenek a kusokkal és azokat is, akiket barátomtól értesítést kaptam, törököknek és váratlanul raj- az én katonáim fogtak el, va­tuk üssenek. Egy katolikus lamennyit Leslie gróf úr ha- templom közelében, egy erdő- tárőrei vásárolták meg, úgy ok embert találtak. Kö- hogy senki sem maradt az én mentek, hogy lássák, börtöneimben, e ott valami török. Ak- Trautmannsdorf gróf úr is zok a katolikus katonák jó hasznát vette a mondott m bementek a templom- katolikusok egyikének, akit én ba és elkezdtek védekezni, ajándékoztam neki. Bizonyos, bátra lövöldözni és megöltek hogy nem ok nélkül engedte epV katonát gróf Leslie hatá/r- szabadon. Ez hát az egész eseti őrei közül. Az adófizető kato- és ha valaki mást mond, azt szolgál- Ukrsox , j a pap félrehúzod- mondom, hogy hazudik és k :s a egkisebb bajuk, vagy Nagyságod se mondhat mást ’.Uemetlonséyiik sem lett, ás ue én nevemben. is hogy gonosz és irigy embereit nagy lármát csaptak az udvar­nál, hogy katonáim legutóbbi ben elet határon, Nagyságod helyes felvilágosor nem tást adhasson pártfogóimnak gyoi épité- és barátaimnak (másokkal mit védi törődöm?), jelentem, hogy <t iV*

Next

/
Thumbnails
Contents