Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-01 / 257. szám
MOLNÁR JENŐ Madárijesztő Lábrakelt és most itt lebeg, jár az utcán, riadt szemek zsibongnak, mint a verebek, ni: a mezéről elveszett: meneküljünk hát, emberek! Hej, Bállá Jani bátyám, aid most éltes fejjel szorongsz a padban, megvannak-e még faragatlan mezítlábas emlékeid • szétázott utakról, amiket tétova múltadba tapostál a tanyák között a Marosnál egykor fáradtan, céltalan?! Voltál kaszák nyüvflje, ■ ha éveid közül el is veszelődött, most mégis megérted a költők halálba hajszolt életét Hát tudod, tanár úr, nagy kereszt mindnyájé, én csak azt mondónk de akkor ott, Balatonszárszón a tehervonat nemcsak egy megfáradt embert, egy mindenből kisemmizettet, hanem egy tiltakozó nemzet testét zúzta szét. így szóltál, hej, Bállá Jani bátyám és elmentél hajnalig szántani* KOLICSEV: Paiaky Dezső: Kezét összekulcsolta maga előtt, az ágyéka fölött. Az előT ző per befejezése elhúzódott, várakozni kellett a homályos, szűk folyosón, csuklóját meg- f3 törte a lánc. Az \ss őr, aki vele . volt, megkínálL ta cigarettával. Erős volt a füstje, émelyeg- tette a gyomrát, E de szívta, el nem véve a szájától, ne menjen kárba belőle fél T slukknyi sem. Jó lett volna még rágyújtani a másodikra is, az már ízlettvolna, gondolta, miközben a lánc helyét dörzsölgette. A bíró hadarva felolvasta a személyi adatokat, ismerte már a vádlottat, nem kérdezgette, mimt az első tárgyaláson. Mikor a vádirat ismertetését befejezte, az álló férfira tekintett. — Melegéin Andor, vádlott, megértette a vádat? Inkább csak bólintott, hogy igen, megértette, de a jegyzőkönyvvezető is csak halk mor- mogást hallott, pedig az volt hozzá a legközelebb. — Emberölés — mondta homlokát ráncolva a fátyolos hangú fiatal bíró. — Mond ja el, hogyan történt A padlót nézte, cipője orra «Jött. A haj ódeszkák szélei fel- knnkorodtak, közepük enyhén megsüllyedt, kikopott már a sok taposástól, csupa repedező». KI kéne cserélni — érti ő ezt a munkát — az alja már biztosan korhadt Négy éve, amikor építkezett, nem hívott ácsot, rajz után ő maga csinálta meg a tetőt Az egyik szobát lepadlózta, oda nem is terveztek parkettát csak a nagyobb szobába. Azit látná csak váróét ember! Mikor házavatásra meginvitálta Derengő Károlyt a műszakos aknász’i- kat. az csak elismerően bólogatott: ”Jó szakembert fogott ki, er. kitűnő munka. Magának mindig szerencséje volt Melegán”. Csak amikor koccintottak és harmadszorra, negyedszerre ízlelgette az aknász nevét »Te, Derengő, tudod, pejtásf — akkor mondta meg csendesen, hogy nem hívott ő szakembert a padlót parkettát saját maga rakta helyére, ráérő idejében, — Mondja, kérem hogyan történt? — sürgette a bíró. — Csak tudja tán, hogyan történt?! Melegén a bíróra nézett. — Ügy történt, ahogy a papírról olvasni tetszett A bíró belelapozott az előtt« heverő iratokba. — Többszőr volt kettőjük között nézeteltérés? — Nézeteltérés?! — Veszekedés, civakodás. — Ah, semmi! — Melegén, maga a múlt- kori tárgyaláson azt mondta, amikor az első férj ott járt maguknál, utána mindig veszekedés volt. Miért veszekedtek? —... Á feleségem, Rózsi, nem akarta, hogy volt férje láthassa a gyereket, Angélát. Mondtam néki, a gyereket ne tiltsa az apjától. Ija tornak, csavargónak nevezte az első férjét, aki tönkretette az életét és még most se hagyja békén. Akkor is csak apja a gyereknek, erőlködtem. Szidott, hogy pártját fogom annak, áld az ő hotfaUt, íetsrfJc tuftnf, bírd jfeCil Az az oka... mindennek. A háború. — A háború — húzta félre a száját a vékony, sápadt, madárfej ű ülnök. — Hol vagyunk attól, hogy mindent a háborúra lehessen kenni. A háború húsz évvel ezelőtt befejeződött, ember! Húsz éve. Emlegetni is kár. A helyzetén ezzel nem segíthet. Melegán ádámcsutkája felugrott az állkapcsok alá. A bíró magához húzta a jobbján ülő madárfejű ülnököt, valamint súgott neki. A tárgyaláson nem is szólalt meg többé. Hallgatott csak és apró szemével pislogott. — Hogy érti azt, hogy a háború az oka mindennek? — kérdezte a bíró. Az ügyész, hosszú, fekete fiatalember, lába kilógott az íróasztal alól, állát a kezére támasztotta, s ceruzájával érdekes jeleket rajzolt egy papírszeletre. Melegén a papírszeletet nézte. A bíró észrevette, ő is letekintett egy pillanatra a pulpitusról. Ismerte az ügyészt, nem ez az első közös ügyük. Tárgyalás előtt az ügyész azt mondta a kíváncsiskodó újságírónak: *,Btk. 253. § 1. bekezdés. Sima ügy, nem lesz sok keccmecelés. M akkor mir mindegy voíf. — így volt... — mondta snfo- j Mikor hazakerült, elment az télén hangon. orvoshoz, egy üt, ü* orvos- Á bíró mtett Melegén Anhoc Megmondták neki, oaját d°nM>k’ hogy le(Uhet _ — Szólítsák be a tanút! gyerekről ne is gondolkozzon, nem lehet. Olyan asszonyra várt, akinek van már gyereke. Mert a gyereket nagyon kívánta, ha nem az ő vére, akkor is. Azért vette feleségül az elvált Kollár Rózsit Angéla akkor éves volt Hogyan érti hát, hogy a háború az oka mindennek? —... Csák általánosságban értem — mondta halkan a bírónak. — Mit csinált azon s. napon? — Dolgoztam égy, mint máskor... Hajnalban költ a munkás járathoz. Kolbászt csomagolt a csak kenyere mellé, amit a boltban meg vett az asszony. A sajátjuk már kifogyott a kamrából, mert korán levágták, novemA jegyzőkönyvvezető kes- kenyre tárta az ajtót, s kikiáltott a folyosóra: — Szirják Árpádiné, tanút?! Kövér, fakóblúzos asszony lépett a tárgyalóterembe. Te- fcót- kergette a nyakát, kapkodva lélegzett, törvény előtti ijedtségét láthatóan nem bírta 1« gyűrni. — Neve? ( Szirják ÁrpádnA Lánykori neve? Nem használom, bíró út. De azért tudja, nem? Geda Aranka. Foglalkozása? Dolgoztam egyszer kony- a vasútnál. Régóta már a gyerekekkel vagyok, a ház körül végzem, ami munka akad. — Tehát hátébé. — Mit tetszik? — rebbent i asszony szeme. Háztartásbeli... hán, Ismeri berben s nem is volt több másfél mázsánál. A bányában, Melegén Andor” vádlottat? a föld alatt lassan vánszorgott _ Szomszédok vagyunk. az idő. A harmadik órában — Milyen embernek ismevoltak még, amikor beszólt ri? Kötekedőnek, garázdának, hozájuk a körletaknász, hogy Iszákosnak, asszonyverőnefc? váltás után menjenek az iro- Andor jó ember. — Jó, persze, de megölte a feleségét... A rendőrségen maga azt vallotta, látta, hogyan ölte meg. — Ott voltam náluk. — Mondja el a bíróságnak is, mif látott, mit hallott. De figyelmeztetem az igazmondás kötelességére, mert a hantís tárni zást a törvény szigorúan rendeld büntetni. így tegye , meg tanúvallomását <■ Szirják Árpádné, tanú, igaz £ vallomásából a bíróság a kö- vetkezőképp konstruálta Me- | legámné halála előtti esemé- <• nyékét: T _ Melegánék parkettás & nagyszobája. A sezlonon vizes ❖ ruhájában fekszik a hatéves £ halott kislány, Angéla. A két «. asszony, Mdegámmé és Szárják- ♦ né, fenn szóval zokog. Belép az £ ajtón a férfi. A vádlott. Hóna ❖ alatt csomag. A kis Angélának | vásárolt Ózdom ruhát. ❖ A vádlott a sealonhoz vára- * szorog. Kisimítja a halott kis- ❖ lány arcából a vizes hajtin- & cseket. Nem sír a vádlott, csak ♦{• belülről rázkódik. Az arca torz. — Hát ezért tartalak itthon, hogy Angélára nem vigyáztál. Ezért keresem a sok pénzt. — Vigyáztam én. Ott játszott a folyóparton. Hallottam is a kiáltást a vízről. Láttam, beleesett egy gyerek. — Miért nem szaladtál, rohantál!!? — Cigánygyerekeket láttam. Azt hittem, valamelyik purdé. — Állat! Te, állat! Mit mondasz majd az apjának. Ma megvette neki az iskolatáskát őszre. Mondta, hogy eljön láAngéla, kisláLátták, amikor ölt, plusz a dába, felvehetik a jutalmait, vádlott is beismerte bűnössé- Riolitkupot vágtak át, tízezret lógatni. Kicsi gét. A kvóta 5—15 év”. Sima ígértek a csapatnak, ha idő ny't>m* ügy? Ha csak a törvényt néz- el6tt feznek vele. Sürgős — Isten akarta fgyJ.' zük, gondolta a bíró és ceruzá- énnJ?2 “ Isten? Te akartad-. jávial megkopogtatta az asztalt. s „szellős” towJÍL tvLw.;., Isten akarta, hogy — Több figyelmet kérek... Mondja el, kérem hogyan érti? A tárgyalóterem ablakai előtt fenyők álltak A törzsüket fél karral is átérni, nem nőttek — Dolgom veit túlságosan magasra. Tomszkban intéztem. | f % i $ t ♦ ne * állítson be ide többé az a la- * s „szellős” folyosót Melegán hfLvte^mf.n^ ^ tor- ^ “ lépje át a küszö- vSm a tónzót ' 551 Gyűlölöm téged is gyúp. ot. löHéto. Alázkodva nyitottad — Miért hagyta abba előbb előtte az ajtót, ha jött, ha • munkát, mint a többiek? ment. Nem jöhet többet a la- Özdon, azt tor...! Az asszony eszelősen karanem lehetett fél karral átérni — Mikor hallotta Angéla, a gott. Akikor sújtott le karbid- a fenyőket. Meg is nőttek jó ^esetét? lámpával a fejére Melegán. magasra. Fadöntésnél hiába ~ ***** » í“1*» **' ö . mindjárt mondtak, hogy bele- mecít csend ült. vigyázták, valakit mindig maga esett a folyóba, s tán már kór- A bíró megadta a szót az alá taposott. Emlékszik egy házba is vitték. ügyésznek. „A vádiratban karpaszományos őrmesterre, — Maga hogyan fogadta ezt fojflalt álláspontomat fenntargőgös, kegyetlenkedő fajta a hírt? JS2~ s^dókos^ernberölés. Az volt, azt mesélték a táborban, ~ Elkeserített... Angéla ’ ® _ 1 61111 erc>' jobban szeretett engemet, mint szakos bűnesetek száma egyre Hullong a halott falevél. Sár erjed a nedves avarban Es cefre-szagot visz a szél. Tar a fiák boga. Borzas a sarjú* A hegy foka néz ködösen S a harmatos, ősz-színű kertben Georgina nyíl tüzesen. SATRA SATYINOV: faltáji költő) i f f I Ki * ❖ t y y <• 5: Itthoni tü% Harmatot lehel a füves határ Fölötte a vén jurta füstje jár. Hűvös esteien sok-sok év után Űjra itt vagyaik, drága jé anyám! Megvisel a sora. A múlt messze: száll A pislogó tűz lábujjhegyre áll S föl-föllobbanó lángokat «észt: Ügy sem éri fel a sátornemezt i,, Az itthoni tűz fényét bámulom Szívom a pipám és kumiszt iszom Kábulatba ejt illatos varázs, Altató mesét suttog a parázs. Megvendégel most anyám engemet, Rőzsét igazít. Árpát sütöget, Fáradatlanok fürge ujjai: Tán a zümmögő lángokat szövi. Fürge ujjú kéz olykor megremeg Simítsd meg, anyám, zúgó fejemet! Kozányi György fordítás* ANTALFY ISTVÁN: életét évekig megkeserítette, hogy egy bakát bekötött szem- az édesapját. &zőttMeh I. Jövőről álmodó remények! legyetek az enyémek is... Jöjjetek el hozzám, e kis szobába, hová megidézlek! Az emberek sokat beszélnek ... Ó, hányszor goromba, komisz Jutalom jár annak, ki hisz emberek szavának, szivének! Mégis hiszek. Mert hinni kell! Az ember, — örömeivel, bánatával, s a napi élet gondjaival, — megannyi sors! S ha emberként beszélsz, ha szólsz, — ha fáradt is, frissül a lélek! mel Nem egy szóváltás esett köztünk azért is, mert én egy hétre is elengedtem a kislányt nyaranta az apjához. De nem maradt egy hétig, két nap múlva már üzent, menjek érle, hozzam haza. Jobban sze- nyos Hiti ér-imádó maradt vé•> •> •> ■> ❖ <• <• <• <• ■> <• <• ••• •>•>-------- emelkedik. Melegán Andor a l eges Dnyeperbe fut- _ Valamit csak mondott cselekményének társadalmi SS kSSUfÍÍ^itlS kÖZÖlte!? veszélyessége vitán felüli. Az ezök folyosóra. Aztán újra a A tárgyalóterem ablaka előtt szelt Iimerro A szorencsetlen, - Nem emlékszem... idevonatkozó 253. § (1) értei- tárgyalót erem. fenyőfák álltak A törzsüket szobafestő volt, akar a Führer, _ „No, csak érjek haza, mében kemény és szigorú bűn- - A Magyar Népköztáraa- fél kar ^ s átémi ott veszett a jég alatt. Az egyik ^onutom azt az asszonyt!” ^ kisza5ását kéram,” ság nevében - a bíró kihír- mmfTol^lÍn fadöntésnél ez a karpaszomá- ^ monato. ....................., - mint Tomszkban. ret ett az engemet, mint saját édesapját. Én is úgy szerettem aztán, hogy a véremből valót, se különbül. De hát, kérem, a véremből valót nem is szerethetem volna, jobban. Hiába akartam, nem lehetett gyerekem. Az orvos !s megmondta, a városi orvos, hogy kár költeni a vizsgálatokra, rajtam Sem lehet segíteni. A háború resen a fenyőtörzs alatt. Nem sajnálta senki, csak földbe kaparták, nem tűztek keresztet a fejéhez. Zsúfoltak voltak a barakkok, csontokig vágott a fagy. Takarodó előtt levizelték a szalmát, legalább annyi meleget erezzenek. Aztán más tábor, fűtött barakkok* de nemodott, csupa sablon. — Medegán vádlott, kíván-e hírt hallotta és elhatározta, hogy meg is teszi. Így volt? tít ___ ____-le m határoztam el sem- szólni az utolsó szó jogán? — — A karbidlámpával fej- A vádlott csak a fejét rázta, be vágta a feleségét, s az men- hangtalanul, ten meghalt. Így volt? Az őr kivezette a homályos, A hivatalból védőként ld- dette az ítéletet. „A bíróság rendelt ügyvéd gyengén érvéit az ügyég -i vádat módceró t g a vád képviselője után. Hu- Melegán Andor vádlottat hírfelindulásában elköve- mondja ki — Lehet, kérem — Világos választ adjon — feszült előre székében a bíró. — ^Agyonütöm azt az esz- mánum, szeretet, emberi érzé- télén szonyt mondta, amikor a , _., ..... . .... , méltányosság — amit tett ember-ölesben bűnösnek. Btk, 254. §. Két év és 7 hói api szabadságvesztés.” Az ür ész nyomban fellebbezést öntett be. Melegán hallgatott: „tehát még nincs vége...” Az őr Melegán csuklójára lakától ta a fényes láncot. Méle- gánnak valami kaparta a torkát, beharapta a szája szélét. A léptek visszhangoztak a homályos, szűk folyosón. Melegánnak émelygett, forgott a gyomra Szeretett volna cigarettára gyújtani.
