Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-10 / 263. szám

Egy özem, ahol indokolt az év végi hajrá Törtük a fejűinket, mit lehetne Kutatómunka és gyakorlat Hogyan segíti a korszerű termelést a Szőlészeti Kutató Intézet egri telepe ? Az őszi latyakos, esős idöjá- mindannyiunk számára kellemetlen, de a legtöbbet mégis azok az emberek szen­vednek tőle, akiket munkájuk ilyenkor is a szabadba kény­szerít. — A munka fizikailag is sokkal nehezebb, és a munká­sok hangulata sem a legjobb ilyenkor. Ez természetesen az eredményeken is lemérhető — mondja Sólymos János, a Vé- csey völgyi Téglagyár termelé­si felelőse, akivel a cipőma­rasztaló, agyagos sárban, rövid sétára indultunk. Nem könnyű dolog naponta esetleg többször is szárítkozni, aztán újra kezdeni a munkát a szitáló esőiben. Már amikor egyáltalán lehet dolgozni, mert ha nagyon rákezdi, bizony ab­ba kell hagyni a munkát. A síneken szétkenődik a sár, a szállítókocsik nehezen gördül­nek, hiába akarják gyorsab­ban tolni. Igyekeznek pedig mert a lemaradás közvetlenül, elsősorban a munkásokat érinti, hiszen normában dol­goznak és a termeléssel egye­nes arányban csökken a fizetés is. — Az még csak, csak, de amikor teljesen leállunk! Ak­kor aztán nem kapuink semmi fizetést — mondja Vanyó Sán­dor, a fiatal segédmunkás, aki tavasa! óta tolja a síneken a középfaüíbloklkal megrakott ko­csikat. i — Semmi fizetés? — Itt ugyanis állandóan 15 százalék pótlékot kapunk, ép­pen az időjárás viszontagságai miatt — magyarázza Kiss Gyu­la, a szakszervezeti bizottság titkára. — Igen, ha összeadjuk a ha­vonta kifizetett 15 százaléko­kat, kijön a rendes havi kere­set, a hideg időszakokra is. El­hangzott már olyan javaslat, hogy a vállalat gyűjtse össze és akikor fizesse ki, amikor áll a munka. — Pedig jó volna — fűzi hozzá Demeter Margit, a kö- zépfalblokk üzem legjobb dol­gozója és indul a sablonok fe­lé, mert a reggeli zésre szánt perc lejárt — Nála nem is lenne kis összeg — néz utána szeretettel Sólymos János — havonta megkeresi a 200p—2200 forin­tot De meg is érdemli. Sok férfi elbújhat e mellett az asszony mellett úgy dolgozik. Mindegy hogy, milyen munka. 1949 óta megpróbált Itt sokfé­lét de panaszkodni nem hal­lotta, soha senki. Mikor a kö- zépfalblokk gyártást kezdtük, sehogyan sem ment a munka. csinálni, aztán áthelyeztük Margitkát és azóta minden hónapban 100 százalékon felül teljesítik tervüket Sok ilyen ember kéne, akkor talán be tudnánk hozni a lemaradásun­kat. Talán ... mert a téglagyár­tással bizony el vagyunk ma­radva egy kicsit Tíz napunk esett ki most ősszel, de az idő­járáson kívül másfajta gond­jaink is vannak. Eredetileg kisebb bányát tervezett a mi­nisztérium, de az agyagkészle­tek olyan gazdagok, ellentét­ben több másik agyagbányá­val, hogy az eredeti elképze­lést módosítva, 1970-re a Vé- csey völgyi Téglagyár lesz a megye legnagyobb üzeme. Agyaggal és munkával győz­nénk már most is, de kevés a szárítók befogadó képessége és kevés a tároló hely is. Több gépre lenne szükségünk, de hát nem megy minden egy­szerre. Addig segítünk ma­gunkon, ahogy lehet. Most ad­tunk be egy javaslatot Az egyik behordó brigád azonos időben dolgozott a nyerstégla- gyártó brigádokkal, amely egy ssállítószalag kiesését jelentet­te? Véleményünk szerint a kérdés megoldható, ha a be­hordó brigád délután kezd dolgozni. A két műszakra így is telik a napból és egy sza­lag felszabadul. Kiszámítottuk, hogy évi 5-6 százalék emelke­dést jelentene ez az új mun­kaszervezés — közel félmillió téglát. Hogy egy családi ház építéshez hány tégla szüksé­ges? Tizennyolc — húszezer darab. Bizony húsz-huszonöt házat lehetne a többletből fel­építeni. Reméljük, elfogadják. Pár nap óta nem esik az eső. A síneken kocsikat tol­nak, bányásszák, formákba ön­tik, préselik az agyagot Űj javaslatok születnek, eredmé­nyesebb termelési' módokat keresve, hogy behozzák lema­radásukat. Vannak kérdések azonban, amelyek meghalad­ják erőinket Tárolóteret nem tudnak egyelőre biztosítani. Segíteni kell, hogy az év végi hajrá, amely ebben a gyár­ban nem szervezetlenségből adódik, eredményes legyen. Megérdemelnék a gyár mun­kásai. Sokat és jól dolgoznak. Mátéffy Zoltán A kísérleti telep célja és rendeltetése az, hogy tudomá­nyos feladatainak megvalósításával és az új kísérleti ered­mények gyakorlati felhasználásával, va­lamint a korszerű agrotechnikai mód­szerek alkalmazásá­val, jól kialakított munkamódszereivel a jövedelmezőbb szőlőgazdálkodás út­jait egyengesse. A megyeszékhely határának déli bejárója mellett nyolcvan holdas területen terül el a Szőlészeti Kutató Intézet egri telepe. Három kutató dolgozik a kísérleti telepen, egyikük csak időszakonként. A költ­ségvetésben működő gazdaság ügymenetét az egy személyi telepvezető-kutató irányításá­val egy intézeti mérnök, egy agronómus és egy adminisztrá­tor látja el. A kutatási munka — amely a szőlőnemesítés és agrotechnika kifejlesztésének irányában folyik — méreteiben és jelentőségében is túlnő a szűkre szabott határokon. Felújítás, egri szőlőfajtákkal A kísérleti telep működését kedvezőtlen feltételek mellett, tizenöt évvel ezelőtt kezdték, öreg és kivágásra szoruló sző­lőket vettek át, amelyek még mind szűk sortávolságú és ha­gyományos karótámaszú, tőke- bak-művelésben részesített sző­lők voltak. A telep vezetősége saját készítésű oltványokkal fokozatosan felújította olykép­pen, hogy azok szélesebb sor­közben már lókapával, vagy csőrlővel előnyösebben voltak művelhetők. A felújítás az egri borvidéken bevált szőlőfajták­kal: olaszrizling, leányka, Mus­cat Ottonel, majd Medoc noir, Cabemet Franc, oportó, kék­frankos és kadarka fajtákkal történt Az örökségül kapott hagyományos művelésmódú szőlőterületeken fokozatosan tértek és térnek át a gépesítés követelményeinek megfelelően az egyre szélesebb sorközű sző­lőtelepítésekre. A szőlőkultúra emelkedésével 1951—55 között a termésátlagok 11—20 mázsa között váltakoztaik, most ötven mázsát termelnek holdanként. A telep kis parcelláin folyó agrotechnikai kísérleteket több holdas, nagyüzemi táblákon, a gépesítési lehetőségek teljes alkalmazhatósága mellett bá­zisgazdaságaikban, a Gyöngyös- domoszlói Állami Gazdaság Csókás- és Ilona-telepi gazda­ságaiban alkalmazzák. Kétirányú kutatómunka A vörös borszőlő, ellenálló szőlőfajták és alanyfajták ne­mesítése volt a kutatók legfőbb célkitűzése. Olyan bikavér fajtajelöltet sikerült már ed­dig nemesíteni, amelyele job­bak a kiinduló fajtáknál. Az egri bikavér minőségét adó, új festő borszőlő, amely a kadar­kánál rövidebb tenyészidejű, ugyanakkor önálló típust ad a Bikavér 2, amely az Eger— Gyöngyösvidéki Állami Pin­cegazdaság Célgazdaságának Eged-hegyi szőlőjében áll meg­figyelés alatt. Az ellenálló faj­ták közül az Eger 2 szelektált fajta bizonyult a legjobbnak. Az erdőtelki Üj Élet Tsz-ben 208 négyszögöl területen for­dult már termőre az Eger 2. szőlő. A tőkéket nem kellet po­rozni, permetezni és nagysze­rűen ellenálltak a különböző szőlőbetegségeknek. Ugyan­csak nagy ellenállóképességet tanúsított a fagy iránt is. A fiatal tőkéken nem voltak rit­kák a félkilós fürtök és hold- nyi területre átszámolva idén mintegy 100 mázsás termést adott. A jelenlegi hagyomá­nyos, karós rendszerről jövőre kísérletképpen egy soron már áttérnek a legkorszerűbb rend­szerre. Ilyen formában az Eger 2-től még nagyobb ered­ményeket várnak. A direktter- mők és a nemes szőlők leg­jobb tulajdonságait magában egyesítő szőlő iránt már most is nagy érdeklődés ország­szerte. Másik fontos területe a ku­tatómunkának az olyan ter­mesztés-technikai eljárások kikísérletezése, amelyeíkkel na­gyobb terméshozamok bizto­síthatók a minőségi színvonal megőrzése mellett. A kísérleti telepei folyó agrotechnikai kí­sérletek hét kutatási témára tagolódnak, amelyek kiterjed­nek a termőszölők leggazdasá­gosabb művelési és metszés módjaira, a talajerőgazdálko­dásra és talajjavításra, a fcfl* lönféle védekezésekre, olt- ványkészítés kézi és gépi ol­tásmódjaira, élettani kísérle­tekre, valamint a vörösbor er­jesztés! kísérleteire. Külön- külön valamennyi kutatási te­rület hozott eredményeket. Igazolták, hogy a széles sor­közű, egysíkú művelésmódok hegyi borvidékeinken egyálta­lán nem kockázatos vállalkcH zások, eredményes kísérleteket végeztek a lignitpomak műtrá­gyákkal való kombinált alkal­mazásában és a peranoszpóra elleni védekezésben. Gyakorlati alkalmazás elterjesztése A kísérleti telep kutatóit mindenkor az a törekvés ve­zette, hogy mindazok a kísérle­tek, amelyeket évek során vé­geztele és eredmények, ame­lyek hosszú és fáradságos ku­tatómunka eredményei, ne ma­radjanak ismeretlenek a sző­lőtermelő gazdaságok számára. A gyakorlati alkalmazás elter­jesztésére rendszeresen vendé­gül látják az érdeklődő terme­lőszövetkezeti szakembereket, szakiskolák tanulóit, de kü­lönböző szaktanfolyamokon, bemutatókon adják át tapasz­talataikat. új kutatási ered­ményeiket. A kísérleti telepre az utóbbi időben huszonöt szö­vetkezet, tizennégy szakiskola és intézmény küldte el szőlé­szettel foglalkozó tagjait. Több mint kétezer látogatója volt így a nagyhírű telepnek a me­gyéből és az ország különféle vidékeiről. Jó kapcsolat ala­kult ki a tanácsi szervekkel, a szőlőmonográfia felvételezéseit követő szőlőrekonstrukció munkáit — amelyet a Szőlészeti Kutató Intézet szak­emberei készítettek el — ál­talában követik a megye sző­lős vidékein. ★ Eleget tesz céljának és ren­deltetésének a telep kis kol­lektívája abban, hogy a szo­cialista szőlőtermesztés élen­járó gazdaságává fejlődött, munkamódszereikkel, példa- mutatásukkal és útmutatásuk­kal a tájegységhez tartozó szőlőtermelő szövetkezetei* gazdaságosabb termelését se­gítik elő. P. É. Sebestyén János, a KISZ-megyebizottság első titkára adta át a kitüntetéseket november 7 tiszteletére. Képünkön: Nagy Júlia, az egri Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium ta­nára átveszi a KISZ-érdemérem kitüntetést. (Foto: Kiss Béla) Miért kapta a kitüntetést? Nem az a fontos, hogy ki, milyen kitüntetést kap, hanem, hogy miért kapta, mi­lyen rendkívüli tettet jutalmaz az állam legmagasabb elismerésével, E gondolattól vezérelve érdeklődtünk Tiszanánán új és régi kitüntetést viselőktől egyaránt, a fényes medáliák értékéről, az állam fémbe öntött dicséretéről, hogy felszínre kerüljenek azok a belső tartalmi, lényeges különbségek, amelyek az egyik kitüntetést a másiktól oly annyira megkülönböztetik. Lássuk hát a válaszokat a kérdésre: Miért kapta a kitüntetést? plWWIíf |' [ Anga János: mert nyomorékká lőttek Híres, kapós legény lehetett valaha Anga János, bár származása, munkája nem klappol a legtökéletesebben délceg termetéhez. Mert fiatal korában tizedében aratott, ha volt munka, a vasútnál krampácsolt, gyárakban dolgozott... míg bírt Most egykori délceg- ségét meghazudtolva nehezen lép és csak könnyű munkákat tud vállalni a termelőszö­vetkezetben. Csibeketreceket barkácsol, fűt az aprójószágoknak és ha hivatalos emberek­kel összehozza a sorsa rokkantnyugdíjáért hadakozik. A kérdésre, hogy miért kapta a Dobó István honvédgyalogezred tartalékos őrveze- tőjeként a „Tűztoereszt” kitüntetést —, egysze­rűen berendezett kis konyhájában nehezen idézi fel a múltat, úgy válaszol, pontosabban a csodálatosmód megmaradt katonai naplóját kutatja elő, amelyből a következőket silabi- zálhatjuk ki. „1942. IX. hó 9. ... nagyon erős támadás­ban voltunk... az elsőt még visszavertük... (aztán már más tintaceruzával a kórházi ágyon hozzáírva) megsebesültem Uriv körze­tében. A lábam...” — Ketten maradtunk életben a géppuska mellett. Úgy eltalált bennünket esy akna, hogy minden szétment körülöttünk, öten hal­tak meg társaim közül... eleveníti fel a húsz évnél régebbi történetet Anga János és hoz­záteszi: — Mindkét lábszárcsontom eltörött. Hátra­vittek a társaim. A* többire nem emlékszem... A frontról a naplómat, kanalamat és borotva- készletemet hoztam haza... no meg a nyo- aaarék lábam, amivel kilenc hónapig feküd­tem a kórházban és utána bekötözve dolgoz­tam vele még a bányában is, majdnem két évig. — És hogy zajlott le a kitüntetés átadása? — Akárhogy erőltetem az emlékezetem, nem tudok rájönni mikor adták át a „Tűz- kereszt”-et. A kórházban? Itthon? Vagy még a fronton? Nem tudom. De akkor az volt az én legkisebb bajom, hogy miként vegyem át a kitüntetést. Hol van az a medália, ami az én lábamat pótolná? Mert hiába sebesültem meg, gon­doskodni kellett a családról, ezért hát fájós lábbal bányászkodtam, voltam mezőőr, vadőr, dolgoztam a termelőszövetkezetben a növény­termesztésinél ... s míg bírom, most se mara­dok el a munkától. Anga János ma is hasznosítja magát a kőrösben, havanként 20—30 munkaegységet teljesít, s ha nem követeli tőle a második világháború egészségét, testi épségét, amelyek neki se és másnak se tudtak semmiféle Tűz- kereszttel megfizetni, ott találhatnánk őt is azok között a kitüntetettek között, akik nem idegen érdekekért hullajtott vérükkel, de a szocialista társadalmat segítő munkájukkal érdemelték ki a kiválóknak járó elismerést. A falubeliek megértik Anga János nagy áldozatát, megértik, hogy nem dicsekszik senkinek „Tűzikereszt”-jével. Kecső Gáborné: mindenem a közös munka Egy másik kitüntetettel is összehozott a sors Tiszanánán — pontosabban a tanács vi- harkábáto* kisbírója — Kecső Gáboméval, zömök, alacsony parasztasszonnyal. Mikor felsorolja, hogy az idén majdnem egy hold cukorrépát, ugyanannyi kukoricát és ezenkí­vül mennyi mákot, krumplit, dug- és mag­hagymát művelt meg a Lenin Tsz-ben és emellett még a dohánytermesztésnél is ledol­gozott 70 napot — a más munkákat nem is számítva — érthető volt, miért tüntették a kiváló termelőszövetkezeti tag jelvénnyel. És, hogy mennyire jogosan. A beszélgetés során még jobban, meggyő­ződhettünk róla: Kecső Gáborné esetében, jő helyre került az állami elismerés. Nem tudom van-e másfél méter magas, de óriásokat is megszégyenítő terhet vállal ma­gára immáron évek óta. Élete párját százszá­zalékos rokkanttá nyomorította a háború, így nem sokat tud segíteni a család gondjainak megoldásában. így a kitüntetett asszony hét­köznap csomózza a dohányt, kapál, kukoricát tör, éjszakánként meg vasárnap a családot látja el, főz, süt, mos, vasal, takarít... és mind- ezekután csodálkozva fogadta a kitüntetéséről szóló hírt. Munkatársai sokkal természetesebbnek talál­ták ezt, megcsókolták és azt kívánták; viselje egészséggel. És viseli, nemcsak egészséggel, de még nagyobb érdemekkel, amelyet munkájával szer­zett azcita is, hogy a közgyűlésen átadták neki a miniszteri kitüntetést. Csillik Ferenc: három évig harcoltam a Vörös hadseregben S bár a kitüntetettek között, itt Tiszanánán legtöbben azért kerültek a legmagasabb elis­merést viselők sorába, mart növénytermesz­tőként, állattenyésztőként, traktorosként, hon- védtisztként, vagy nevelőiként olyan munkát végeztek, amely kimagaslott társaik teljesít­ménye közül, s amelyért nem életük kockáz­tatását, nem vérük hullatását kérték, min* Anga Jánoséfctól, harmadikként mégis olyan emberrel ismerkedhettünk meg, aki a fron­ton szerezte kitüntetését. Csülik Feri bácsival ha valahol a Don mel­lett találkozna az ember tőrőlmetszett kozák* nak hinné, kucsmáját ma is legényesen vágja félre, s bár bajúszát deresre koptatta az idő* keményvágású arca katona emberre utal. Pedig kényszerből volt katona. Az első világháborúban vitték el az orosz hadszintérrs. és már az első ütközetben 1914 augusztusában fogságba került. A lágerban Szibéria hideg ege alatt ismer­kedett meg a kommunista eszmével, s amikoe hozzájuk is elkerült az októberi forradalom híre, Csillik Ferenc gyalogos rövidesen Csita környékén hadakozott a fehér ellenforradalit márokkal. Három évig viselte a Vörös Had­sereg egyenruháját, s vett részt számtalan csatában1, míg Kalmükovot is térdre kénysze­rítették, aztán került kezébe felesége level«* amelyben hívta haza a néhány hold föld meg-i művelésére... És Csillik Ferenc vörös-katona hazajött. A kormányikitüntetést 1959 augusztus 20-án vette át három év életveszéllyel teli harcaiért* amelyet a fiatal szovjet állam megvédéséért vívott internacionalista társaival. Csillik Ferenc egykori vöröskatona a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóin ott ül a díszelnökségben, hisz azon kevesek közé tartozik akik éveket áldoztak életükből azért, hogy Október vívmányai fennmaradhas­sanak. S mi a leghőbb vágya? Ha az egészség engedi ellátogatni az egy­kori harcok színhelyére, hogy láthassa a vál­tozásokat, amelyök az ő és baj társaik véréből* küzdelméből fakadtak, s teljesedtek ki a majd félévszázados építőmunka nyomán. ★ Három kitüntetett a sok közül, igy vallott a fémbe öntött állami elismerésről, ame­lyet immáron nem élettel, vérrel kívánnak megfizettetni, de becsületes, szorgalmas mun­kával, amelynek ma már természetes velejárója az erkölcsi elismerés is. És a legfőbb érdekeltek, a. kitüntetettek nagyon jól tudják ezt és nagyon ésszerűen magyarázzák: nagyot fordult a világ, más a kitüntetéshez szükséges érdem. Kovács Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents