Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-10 / 263. szám
4» Ut a tanyáról & ‘KBzséget köd takarja és anyagai is benne vannak a közéig de az utazási tehetőség ®afc az ismerő® sejti az út- házban, mintegy 40 000 forint is könnyebb lett Annak örü- menti tárgyak közelségéből, értékben. Megérte a fáradó- lölt legjobban, hogy a gumi- hogy itt van már a falu is. zást, megérte tehát, hogy épít- csizmát eldobhattam. Nem sze- Gépkocsink nagyokat nyék- keztek. rettem soha, de a sár miatt kenve fogyasztja az utolsó mé- _ Ha nem jön a tsz és nem hordanom kellett. Itt, a falutereket, s aztán megáll a köz- lesz a férjem traktorista, talán ban. a legnagyobb sár esetén ségi tanács épülete előtt, ahol még ma is ott laknánk — ma- ts cipőben járhat bárki, az emberek éppen kerítés ké- gyarázza az asszony —, pedig Elgondolkodik egy-két pilla- azátésével foglalatoskodnak. Az most tudom csak igazán, natig, s aztán a tűzhely sütőeső is rákezdi, — ki tudja há- mennyire jobb a faluban lak- jéből egy nagy kenyeret vesz nyadszsor ezen a napon', — s ni, mint ott kint. Nem kell elő. Maga dagasztotta, maga ilyenkar, hogy ne tétlenkedjen annyit gyalogolni térdig érő sütötte. Lehet vagy nyolc kiló, az ember, elfoglaltságot ke- sárban, hóban, míg az ember de keli is, hárman járnak el rés magának. Ezt magyarázza a tanácselnök, hogy az időjárásra, meg a községi életre terelődik a szó, hiszen sók olyan munka akad még a faluban, amelyet el kell végezni ebben az évben, hogy valóban ráüljen a jelző: szép község. Tamaörs- ibek, sok oka van arra, hogy ezt a rangot kivívja magának. Napról-naipra csdnosodik a község, gyarapodik az új üzletek, boltok: száma, de egyre több az új, modemnek mondható épületek száma is. Különösen azóta feltűnő a nagy építkezési kedv, amióta a környező tanyákról megindult a ^bevándorlás" a községbe. Az új fa- iu-befieto pedig — legutóbb 12-en jöttek — kitesznefc magukért. Űj házat építenek, szépet, szemre is tetszetősét, vagy pedig megvásárolják a falu legjobb házait Ahol jártunk, — Farkas Ijásztóéknál a Dózsa György úton — azt mondják: azért van ez így, mert a volt tanyasiak, ha már ilyen nagy lépésre szánják el magukat, akkor valóban nagyot is lépnek. Ök is — három éve lesz lassan, hogy beköltöztek — így gondolkodtak annakidején. — Nem könnyen szakít az ember környezetével, ahol fel- neveükedett, s élete legnagyobb részét leélte — mondja Farkasmié, a háziasszony, amikor lakásán, az utca legszebb házábam arról kezdünk el beszélgetni, mennyivel jobb bent a községben lakni mint kint a tanyán. — Mégis két évig gondolkodtunk rajta míg elszántuk magunkat. i bevásárol, s egyszerre nem is dolgozni a családból. Amint kell annyit haza cipelni. De mondja: még nincs kemencéje, Novemberi csend 1917. november ssittog a Akkor sei- 7-én... — Akkor nagyon rossz volt. 05311 a Fogságba estem még tizenhatban. Nyolc hónapig voltam a finn határon. Murmányban. amelyet egy-egy átvónuló nyék szabdal csupán. arKeken, Mátra. Az teknősen fogjál üdülőket. Csend fázó madarak IjSBtkantanak egyet, egyet Embert nem látni. A METRO SZOT-üdülőjé- ^em egy helyen, mert Péter- '5€n,,ls. c1sak a k®™011? sejteti vartól eddig az északi kis fa- az életet, s az alkonyban ki- jujg építettül? a nagy fagyban, gyűlt ablakok fenypasztei, hóban a vasútvonalat. Látjuk egyszer (mert ugye, mi nem nagyon tudtunk arról, hogy mi Van valaki egyáltalán az van a világban), hogy a mi ál- __ tá lunk épített vasúton egy ki- mozdulásunkban. Nagyon világított, hatalmas ahlakú sze- retjük őt — informál, relvény száguld észak felé. Kirgiz katonák őrizte!? bennünket; s az egyik a nyakamba borul és csak azt hajtja: — Cáriszki bjezsit! Cáriszki bjezsit! — Bjezsit... ezt a szót nagyon jól ismertük, eszünkben csak ez forgott: „szökik”. Ha üdülőben? — Hatvanhat építőmunkás — siet a válasszal a csinos, eleven szemű, fekete hajú kultú- ros, Gyarmati Istvánná. A kultúrteremben egyre sűrűsödnek a széksorok, a televíziós közvetítést várják, — úgy látszik, sok a szurkoló. A kártyázok, beszélgetők csoportja kihúzódik az ebédlőbe. Olyan gizett, most pénzügyi oszö- lyon előadó. Megelégedetten jár-kél az üdülőben, hiszen most élvezi először mit jelent áz üdülés-közösségben, — Hány éves? — Húsz. — Varga néni! Jöjjön közelebb! Látom, nem érdekli a fotball! — Gyarmátiné asztalunkhoz invitálja a kedves, mosolygós nénit. — Varga néni első minden közös megszeg barátságos ez a meleg kis haj- szökik. ^ ’ őrzőink ennek IzjiL’- nortiT mn/»o lr.ov-J mrv7/-ln 1 _ Farkasáé két kisebbik gyermekével: nával és az első osztályos Olgával. A bolti ____________________________ _ nyolcadikos JusztiA magas asszony négy gyermek édesanyja ahogy ezeket mondja, szinte látni rajta, az iskola is közel van, a gye- azért süti a rendűbe, hogy újra átéli az akkori idő- rekeknek sem kell mindennap kenyérnél így is jobb...- ^izb^n annyit menni, több időt far- Kiteszi a kenyeret hülni. kevergeti az ebédre díthatnak a tanulásra. Van vü- megkóstolja a húst, megszánt, tűzhelyen sistergő csir- lányunk, járdánk, rádiónk, a mar es hozza Kezd a deli kepaprfkást, s aztán csak úgy postás is gyorsabban megtalál ebéd terítéséhez. Itt az idő a sávokban, ahogy eszébejut el- 'bennünket, ^ beszélgetni búcsú zásra, hiszen neveletlenmondja a történetet: — A ^ jobban lehet az emberekkel, séS lenne csirkepaprikás mel- Miske tanyán laktunk, a visz- mint a taTlván_ Morita. .«-ín- lett szóval traktálni az emneki úton. Három kilomémint a tanyán. Moziba, színházba is könnyebben eljutunk, bért.». Fazekas István lék, hogy nincs kedve mozdulni az embernek. Sok az idős vendég. Itt-ott egy nászutas pár, s ahogy átmennek a termen, hol innen, hol onnan száll utánuk egy kis sóhajtás. A múltjukat idézik az öregek ... Az egyik asztalnál élénk beszélgetés. Örvös János szerkesztő, a természet szerelmese itt pihen, mint beutalt. Nevét jól ismerik a természetjárók, nemrég adták ki a Mátra című könyvét, amely valóságos „bibliája” lett a Mátrát járó turistáknak. — Pihenek egy kicsit — mondja a kedélyes, idős szerkesztő, aki szinte kedvtelve beszélget egy szakmabelivel arról, mit kellene megírni a Mátra hibáiról. Hogy nincs egy kilátó, hogy rendezetlen és összevissza a turistajelzés, nem lehet jól tájékozódni, hogy ... — No, de most pihenek! — vágja el saját magát. — Szerkesztő elvtárs! Ajánlott csomag! — Látom, pihen ... — mondom, mert kéziratköteget bontogat Kajánkodásomat látva, megjegyzi: — Hát... ez... ezt nem lehet fektetni. Készül a Balaton örülnek, akkor jó — gondoltam én is. Hát... így volt. Nagyon régen volt. Aztán lekerültem a délvidékre és májusban a Kaukázusban beálltam a vörös hadseregbe. Segítettünk felszabadítani egy várost — Batumot, aztán irány: haza! Mit ad isten, hazaérek, éppen Hatvan város pályaudvarán ért az őszirózsás magyar forradalom. Bizony. .. ilyen idők voltak azok! De a magamfajta csendes embernek csak az otthon járt az eszemben, s Hatvanból vettem az irányt a családhoz, Raka- mazra. Számomra véget is ért ezzel a háború. De azt a novembert, azt nem felejtem el soha. Most meg itt vagyok. Párádon üdülök az öregasszonynyal együtt. Jó ez. Mást nem is tudnék mondani. Egy fiatal lány jön-megy az — Nagyon szeretnék úgy üdülni, hogy senkinél? ne legyek terhére! — Varga nénit ez a mondat jellemzi. Egész életében így volt tagja kisebbe nagyobb közösségeknek „hogy ne legyek seklnek terhére”. — Tizennégy1 éve dolgozom a sarkadi kendergyárban. Nagyon sokan vagyunk, hát én nem is szóltam soha, hogy üdülő meg ilyesmi. Van ott jelesebb is nálam, gondoltam. Egyszer aztán jött egy járási elvtársnő és megkérdezte, hogy voltam-e már üdülni. Mond-* tam, nem. Megígérte, hogy elküldetnek jutalomból. Á, gondoltam, van a járásban, több gond is minthogy Vargáné ■megy-e üdülni, vagy se. Tessék "elképzelni, egyszer csak jön a papír, hogy megyek üdülni Párádra! El se akartam hinni. Nem nagyon' vagyok én semmiben sem kiváló, és mégis, most itt vagyok — jutalomból. Mindent látni aka-i rok, mindenben benne vagyok, nem nagyon lesz nekem módom többet ilyenre, nyugdíjba megyek. Először látok hegyeket, először hagytam el az Alföldet. Minden nagyon szép, ebédlő és a klub között. Nem és biztosan szép lesz együtt az nagyon találja a helyét ünnep is! — Olyan érdekes minden. Vége a meccsnek. Olyan Nagyon szeretek itt lenni, furcsa, hogy nem parázslik Még először üdülök beutalóval, sen^^ie szenvedély. Olyan Jártam már a Mátrában „ma- , , , . ___, „ sz ék” alapon. De most már egy okosan beszélgetnek a esztendeje dolgozom, és kap- lezajlott mérkőzésről, latolgat-; tam beutalót. Igaz, idősebbek ják a további esélyeket, s bés vannak, így táncolni nem na- j^sen, ülnek asztalhoz is. gyón lehet, de mondhatom, „ , , környéki könyv, s ez nemcsak 0iyan jól érzem magam, olyan — “ mar esy íolca a D01" az en munkám, ezért küldik - - - - - utánam. Kedves, ősz hajú bácsi telepszik mellénk feleségével. — Serf leck Ferenc nyugdíjas — mutatkozik be. Erről, arról folyik a szó, hogy mennyi baj van, mennyi visszásság... meg a fiatalok, meg „bezzeg akkor”, de aztán szépen megegyezünk. Minden kornak megvan a maga szépsége, a maga élménye. — Persze, van keserű emlék is. Mert most a párommal együtt ünnepelünk. De akkor.™ — Ez már egy foka a kedvesek, derűsek a szobatár- csességnek, ami az idősebb saim, hogy a táncról szívesen nemzedéket jellemzi. Elcsitul- k-mond ok miattuk. És sokat a szenvedélyek, s a meg- kirándülünk, s én ezt nagyon s2erveaat. nem haszvia szeretem. Most is onnan jöt- v seU ,sze ezet’_ nem nagyja tünk. Farkas éhes vagyok! — idegesíteni magát! — mond- Kaiser Teréz tavaly érettsé- ják. ...és ma, amikor a legkisebbtől a legidősebbig mindenki emlékszik, ebben a kedves kis mátrai üdülőben az ország nyolc megyéjéből véletlenül összeverődött emberek élesztget tik a múltat, s a fiatalok, az asszonyok borzongásán követik a messzi hómezőkre, harcokba kanyarodó emlékezetet, s a kényelmes fotelban összébb húzzák magukon a kiskabátot... Cs. Ádám Éva térré a falutól... 12 hcüd föl- ba Van, jtt van az orvos dümfk volt a tanya kórul... szerettünk ott lakni, hiszen valamennyien tanyán szülét- ^ tünk, nem zavart bennünket* senki... tssak a faluba volt» nehéz bejárni... egy hétre elő-$ re kellett vásárolnunk...» még villanyunk sem volt, igaz,’ legutóbb a férjem szerkesztett t egyet, dehát az nem volt az| igazi, pedig ő mindenhez ért,* még a rádióhoz is, a katona- ♦ ságnal tanulta meg... t Benőt csendes, szolid, fiaIgy mondja az asszony, s áj talembemek ismertem, érthe- két kisebbik gyerek Jusztina J tő tehát csodálkozásom, ami- és az első osztályos Olga hoz-* kor meghallottam, hogy rabza húzódik. Ök is a tan, * mértéktelenül italozó huligán születtek, mint a két nagyot* , belőle. Kerestem is az bik gyerek: a 20 éves László* alkalmat, hogy beszéljek a és a 19 éves Péter, akik már* fejével. Amikor találkoztunk, már a megyei lap is foglalkozott velem — és izgatottan szemléli a javulásom útját. Ezért, egy ilyen csekélységért nem is szól. Majd ő eltussolja a dolgot, nehogy egy ilyen alma buli miatt törjem ki a nyakam. Még egy húszast is ság sokkal fárasztóbb huligánnak, mint építőipari segédmunkásnak lenni. A huligán- súgót nem gépesítik. Meg eztán ide ötlet kell. Egyszer megvertem a művezetőt, örültek neki. Két értekezletet és nyílt tárgyalást is tartottunk belőle, ötlet híján kezdtem dolgoznak, egyikük a másikuk a bányába. — Bútorvásárlással tsz-beih,t csúnyán megdorgáltam viselt dött... mondtam a férjemnek: ♦ szólt: dolgai miatt. Benő nyugodtan, J mondhatnám tisztelettudóan kezdő-^ végighallgatott, aztán így van egy kis pénzünk, jó lenne, _ Wywpi Atya! Nem válna bútort vásárolnánk. A fér-t qyoh gn huligán. Most is ne- jem azt mondta: ha ffiarvanj |jezemre esik ez a duma, de egy kis pénzünk, vásároljunk?»nekem így kell vakernom, belőle nagyobb - do.got... J hogy ki ne zuhanjak, a gyaNégyszápiégy négyszögölé® tel-# korlatból. Mert az ábra a köket vasaroUunk: a községbe, ^ ve^ező: Tudod, világélétem- 9800 forintért az OTP tol..^sn frankó fej voltam, de 1961-ben megkezdtük orr. épü- * nem mentem semmire. Aztán kezest és még aoban az e n’í egyszer véletlenül beszivtami. ősszel beköltöztünk.. igaz, * ^ mühelyben állati balhét nem vol meg:mmden raidbe^ kevM * buliból Ki is hap- dehat tető volt a fejünk fo-{ to|fofe Egy jdeig M ^lícítl lőtt... azóta ,§kezével* lógtam és közben a talponáltunk. _ mutat s^t kéznél. tepii átadta a SSffi’to’ szétnéznek t kony-J 1 A fej egy SdSf faSteég e&'S^* főfoglalkozású hullán.’ Rövid berendezésű neiy^eg. ♦ átképzés nyomán én is kitaSzámolgatni kezdünk. 9800 J nultarn a sza kmát, megvásá- forint a telek, 40 000 forint, * roitam az Állami Áruházban amit készpénzben fizettek az) a szükséges formaruhát és építkezésért, ugyanakkor a lc71 hamarosan beszegődtem huli- bontott tanyai ház használható, gánnak. Nehogy azt hidd, ——— —', hogy csak esztergályosban és * kőművesben van hiány. Las| san fogynak a huligánok is. i Pedig minden valamirevaló l üzemnek szüksége van, leg9 J 4 ratfpffiüc? i 1964. november 10., kedd alább egy nevelhető huligánra. így kerültem a mai munkahelyemre. Huligánt minőségemben jól startoltam. Három szocialista brigád versengett értem, de egy negyedik — egy if júsági brigád — nyert el, miután a huligánnevelésre ők vannak profilírozva. A brigád azonnal jegyzőkönyvileg védnökséget vállalt felettem. Megtisztelt a bizalom és elhatároztam, hogy a hapsik nem csalódnak bennem. Már az első napon részegen mentem be. Nem bírom a pálinkát, fáij tőle a gyomrom, de bálás akartam lenni. A brigád kapott rajtam. Az ebédszünetben egy háromórás röpgyűlést tartottak. Megállapodtak, hogy ezentúl minden reggel egy brigádtag eljön értem és vigyáz, hogy útközben be ne piáljak. A határozatot megjelentették az üzemi lapban, melyben ettől kezdve többet szerepeltem, mint a termelékenység. Hamarosan fellendítettem a KISZ-munkát és a sajtót. A srácoknak nem tetszett a jakóm, meg a csukám, összeadtak pénzt, és újat vásároltak. Xjjabb cikk. Tjjább gyűlés. A képem is megjelent a lapban.. Hamarosan, hogy kedvet csináljanak, kaptam ötszáz forint jutalmat. Éreztem, hogy hálásnak kell lennem. Az ötszáz forintot úgy ahogy volt, egy ledér nőszemélyre költöttem, adott, mondván: ennél többet ötlet híjám akkor a sublerén se nagyon kaptam htr“™^el felbukkanni. volna Ekkor a KISZ kijelölte mellem , Jucikat a faliújság-felelőst, Az első fizetésem termesze- hogy vigyázzon rám. A kis tesen elkartyaztam. Be a bn- C3nj naytjon lellces volt. Oly- g&d^ egy újabb rópgyulesen úgy annyira teljesítette társadalmi ligánnák alkalmazzák, tegye meg, ami belefér. Ezzel is nyertem egy hetet. — De már féltem, hogy beszürkülök. Egy huligánnak ^ ____ __ ^ ^ ___________ mi ndig kell valamit csinálni, határozott, hogy négyszáz forin- ^megbízatását, hogy belecsava- különben menthetetlenül bele- tot kiutad nekem^ a kasszájából. rocjtűm Aztán egy mámoros pi a feledés. Elloptam egy sub- Persze, nem készpénzben ad- estén ieievieztem magam. Elmondtam neki, hogy nyugdíjba akarok vonulni. Megkértem a kezét. Az esküvőből született az utolsó cikk és az utolsó akció. Nagy brigádesküvőt csináltak, óriási -nászajándékot vettek, de másnap már nem törődtek velem. Hamarosan felvettek egy másik hapsit. Különösen azért mert látták, hogy nem verem a feleségem, rendesen dolgozom és nem iszom. Elveszett ember lettem. Az új hapsi jól startolt. Zsebmagnetofonon a beatlese- ket hallgatta, miközben a brigádvezető beszélt hozzá. Munkaközben hully-gully-zott és az Antik eklogát szavalta. Óriási sikere volt. Félbeszakítottam: — És most veled mi van? — Semmi! Kiváló dolgozó lettem, van egy félmilliós újításom, született agy hármas ikrem. — Képzelem, hogy örült a brigád! — lelkendeztem. — Azt hiszem, nem is tudják. Nem érnek rá velem foglalkozni. Az új hapsi egyre ügyesebb dolgoícat eszel ki. Hiába, nem bírjuk a versenyt a fiatalokkal... ŐSZ FERENC iert. A kapu félt menet igye- ták ide. Megvették az ebédje- keztem zavartan viselkedni, de gyemet, reggelit és vacsorát a velem tartó brigádvezetőm pedig kaptam tőlük. Csuda semmit sem vett észre, mert szép cikket írtak erről is az éppen a közösség nevelő erejé- üzemi lapban. Le is fényképez- ről beszélt. A rendész zavar- tek, amikor együtt indultunk a tan körülnézett, aztánr beránci- közös színházlátogatásra, gált az irodába. Elmondta, Lassan belefáradtam a domett ha az embert egyszer hu- hogy ismer: — hiszen egyszez logba. Hidd el atyafej, manap-
