Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-29 / 280. szám

Két példázat Hány dráma született már bírósági jegyzőkönyvekből, hány film vagy színpadi mű, elbeszélés, regény, novella té­máját szolgáltatta a modem kriminológia? Társadalmi igény hívta életre ezt a „di­vatának korántsem nevezhető írói módszert. Egy-egy bűn­ügyi esetnél nem maga a bűn­cselekmény, hanem a „mi­ért?”, a bűnügy morális és pszichikai indítékai, az erköl­csi és lélektani „deterrmnált- ság” izgatja a ma emberét. Ezt az igényt kiszolgálni vál­lalkozott a televízió képernyő­jén Mesterházi Lajos. A Példázat című tv-játék- sorozat erkölcsi vétkeket, bű­nöket reflektoroz. Azt mond­hatnánk a sorozat eddig látott két darabja után, hogy Mes­terházi a lelki vívódásokat dramatizálja, okos erkölcsi meditátumait ülteti át a drá­ma nyelvére. Az első példázatban a tisz­tességről, a humanizmus ka­tegóriáiról esett szó. Konkré­tabban arról, hogy a kommu­nista Sándor életét megmenti a nyilas vezető Géza 1944-ben, a barbárság tombolása köze­pette; egy évvel Utána, ami­kor Sándor már a fiatal de­mokratikus hatalom katona­tisztje, nem enged egérutat a menekülő volt nyilasnak. He­lyesen cselekedett-e vagy nem Sándor, az kellett volna-e, hogy az életéért cserébe most futni engedje a nyilast? Vitat­kozókat is beültettek a stúdió­ba — bár ne tették volna, mert a nem okos „hozzászólá­sok” csalc üres szócséplések voltak, sokban rontották a drámai hatást. Szerencsére a játék Jogásza — ő az esemé- mérv’ek narrátora — ellensú­lyozta valamiképp ezt a rontó hatást s nem engedett túlsá­gosan szabad teret a drámát ' mgito" ellen tmondásóknák. f- A második példázat az em­beri jóságot analizálta konkrét bűnügy kapcsán. Egy kitűnő, látszólag boldog. és nyugodt házasságiéi kiderül, hogy se nem boldog, se nem nyugodt. Á feleség, fiatal, húseegyné- hány éves asszony, szinte lány még, hisztériás kitöréseivel, pénzt hajszoló akamokságával megkeseríti egy másik ember életét, a férjéót; akit földre tapos más baj is, a rábízott — mellékesen rábízott — jóléti, szociális kasszából eltűnik 1500 forint Hogy a pénzt a férfi úgy fizesse vissza, ne­hogy a felesége megtudja — kölcsönkér; a kölcsönt nem tudja megadni, újabb kölcsö­nök következnek, uzsorások karmaiba jut, a végén lop, idegei felmondják a szolgála­tot s villamos elé veti magát, amely leszeli mindkét lábát. Ki a bűnös? Vitatkozni sem lehet rajta, hogy a két ember, a fiatal házaspár. És legfőbb­ként — a férj, akiből a felesé­géhez való ragaszkodás, a sze­relem öl ki minden erélyessé- get, akaratot De eljuthatott volna-e a bűnig, ha a „jóindu­lat” — elsősorban a vállalati igazgató „jóindulaita”, aki nem akar rendőrségi jelentést az eltűnt pénzről, s egy napot szab a befizetésre — nem löki lejjebb és lejjebb az útról? A második példázat vetíté­séhez — helyesen — már nem hívtak nézőket. A drámai ha­tás, az alkotásból sugárzó ta­nítás így egységesebb lehetett Egyes sajtókritikák a Mes­terházi tv-j átéksorozat kap­csán újszerű formát emleget­nek, pedig az író nem talált ki semmi új, eredeti játékfor­mát. A dramatizált lelki vívó­dások, a dramatizált erkölcsi meditátumak, szóval a „Pél­dázat", végeredményben a 15. századi Angliában különösen kedvelt morality play-k, mo­ralitásjátékok hagyományai­nak felébresztése, a moralitás­játékok hagyományainak to­vábbfolytatása — mai tarta­lommal megtöltve. A Jogász szerepeltetése narrátorként sem újszerű, Miller is az ügy­véd Alfierit ruházta fel narrá­tort szereppel a Pillantás a hidról című drámájában. A különbség csak annyi, hogy Mesterházi Jogásza nyomozó is, s kicsit kívülről, felülről szemléli a cselekményt; míg Alfieri a meglévő törvényeket magyarázza Eddie Carbonnak, addig a Jogász olyan kérdése­ket, magatartási normákat fe­szeget, amelyekre nincs a tör­vénynek paragrafusa. A példázatokban szereplő alakokat megformáló színé­szek művészi játékát előttem már sokan részletesen elemez­ték. Életszerű, hiteles alakí­tást nyújtottak valamennyien, s ha neveket próbálnánk fel­sorolni, kik nyújtottak kiemel­kedő teljesítményt, szinte va­lamennyi nevet fel kellene so­rolni. A rendező nevét azon­ban szükséges megemlíteni; Zsurzs Éva. Mi lesz a „Példázat” új da­rabja? Mesterházi vállalkozása már felkeltette érdek] ődésün- toet, s várunk minden új foly­tatást. Talán a hozzánk törté­nelmileg közelebb álló — idő­ben közelebb álló kérdésekről, problémákról is kapunk majd példázatot. (pataky) Uj emberek a gyárban Akit visszafogadtak — A kétgyerekes családanya Mérték: munka után FARKAS GYULÁVAL a MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vál­lalat nagycsarnokában talál­koztam. Nem dolgozott, csak fél szemmel pislogott a nagy terhet cipelő daru felé és köz­ben a művezetői iroda ajtaját figyelte, hogy mikor szólítják. Nem türelmetlenkedett, mert így legalább meggondolhatja, hogy mit mondjon majd, ha ott bent kérdezik. Biztosan nem hagyják szó nélkül, hogy szeptember 10-én miért ment el, hol járt azóta. De most, té­lire visszaveszik-e vajon a gyárba? , Minek is hallgatott barát­jára, aki azzal biztatta, hogy a bányánál 1800—2000 forintot könnyen megkeres egy segéd­munkás. Nem ezt tapasztalta, sem Visontán, sem Gyöngyös- orosziban. És méghozzá oda naponta utazgatni kell. Az pe­dig pénzbe és időbe kerüL Rossz sora volt itt, a gyöngyö­si gyárban? Farkas Gyula nem ért rá, hogy a januártól szeptemberig eltöltött időn gondolkodjék. Régi művezetője szólította és ott állt mellette Pataki János, aki a gyári felvételeket, meg a munkakönyvét intézi. Mind­ketten szigorúan, de harag nélkül néztek rá A munkás érezte, hogy őszinteséggel tar­tozik nekik. Nehezen buggyan­tak eüő belőle a szavak és mit is. mondott volna, hogy miért hagyta ott a gyárat? Aztán a három gyerek felől érdeklőd­tek, megkérdezték, hogy bete* ÜZLET AZ ALAGÚTBAN A bamflorafeiók és kelet-berli­ni gyilkos atagútépítók között csupán egyetlen különbség van: az alagút gengszterei, akik ak­ciójuk közben néhány hete meggyilkolták az NDK egyik határőrét, már előre kiszámí­tották, hogy pontosan egymil­lió márka üti a markukat, ha a vállalkozást be tudják fejez­ni. A gengszterek elsősorban pénzért szerveztek akciójukat Kelet-Berlin határán. Az a gyilkosság! történet másik lap­jára tartozik, hogy mebízóik közé tartozott a nyugatnémet CDU -szervezet elnöksége is. Amit eddig titokban tartot­tak, arról a stuttgarti Zeitung c. napilap most számol be ha­sábjain, kik a gyilkosok és mennyit kerestek eddig. A stuttgarti lap leleplezi, hogy az embercsempészek ed­dig 342 000 mátkát kaptak kéhez. Az alagút banditáinak vezetőjét Fuchsnak hívják. Se­Ördögszekér gítótánsai: a Bunte Hhisztrierte szerkesztője, Werner Galle és a Zeitung szerkesztője. Eberhard Fuchs. A tényleges gyilkos, aki Hannoverben bújikál, (ő ölte meg a határőrt) egyelőre csak néhány újságíró előtt ismert, nevét nem közük. A Zeitung, amely egyébként elbocsátotta szerkesztőjét, a kö­vetkezőkben számol be az em­bercsempészés anyagi oldalá­ról. Az alagút építéséhez szüksé­ges összeget a CDU elnöksége (30 000) és a hamburgi Stem c. képeslap (20 000 márka) adta. Más napilapok és képesújsá­gok szerkesztőségied elutasítot­ták, hogy részt vegyenek az alagútépítés finanszírozásában. (Quick, Revue, Zeitung). Nem mintha elvileg kifogásolták vol­na, hogy megsértik az NDK szuverenitását, hanem „mert az alagútépítők csak üzletet akarnak csinálni, fegyvert vi­selnek és emberélet forog koc­kán.” Mindenkitől, akit áthoztak Nyugat-Berlinbe, 8—8000 már­ka összeget követeltek. Ami­kor az NDK biztonsági szervei felfedezték az embercsempész bandát, a gengszterek fény- képfelvételekkel és filmmel nagyszabású üzletbe kezdtek. Fuchs éa Gelle szerkesztek Nyugat-BeríEnben a Hohenzol­lerdamm 62. alatti ház egyik lakásában rendezték be főhadi­szállásukat Angol újságoknak adták el a fényképek első közlésének jo­gát 1400 fontért Fuchs, a fő­nök, Párizsba repült és 10 000 frankos üzlettel tért vissza Nyugat-Berlinibe. Amerikai új­ságok 4000 dollárt űzettek. Thomas Bauch fényképész, akit különben a Szövetségi Köztár­saság díjával tüntettek ki, a gengszterek akcióéról filmet ké­szített, amely további 1000 000 márkát jövedelmez. Mellékesen néhány képeslap között ádáz konkurrencia^h arc dúL A Stem főszerkesztője, Nannen, már július végén, ami­kor hallott az embercsempé­szek készülődéséről, megvásá­rolta az NSZK-ban megjelenő képek közlésé jogát A Quick tudósítói a merénylet után Hannoverben felkutatták a gyilkost lefényképeztek és ki­vallatták, hogyan követte ©1 a merényletet A Stem szerkesz­tősége azonban nem engedé­lyezte, hogy a Quick az anya­got lehozza, mert egyedül, akar­ta az üzletet megcsinálni. Ezért kerültek a kuDssaaCt- bok csak most capválágr-a Sz. L. geskedik-e még az asszony és hogyan bírja magát idős édes­anyja. Rövid szavakkal vála­szolt és sapkáját zavartan for­gatta a kezében. — BECSÜLETTEL és szor­galmas munkával helyre le­het hozni a hibát... Hétfő reggel munkába állhat — szólt a művezető., ★ — Mikor kerültem a gyár­ba? — ismétli a kérdést Oré- musz Józsejné. Előbb csak a szeme mosolyog, aztán nevet­ve válaszol: — Fejből is pontosan tu­dom, január 13-án léptem át először a gyár kapuját. De ne­hogy azt gondolja, hogy babo­na, vagy valami kellemetlen emlékem fűződik ehhez a dá­tumhoz. Ah, dehogy. A lányom is 13-án született és akkor pénteket mutatott a naptár. De igazán kedves gyerek és jó tanuló. Az meg külön öröm nekem, hogy a születésnapján mehettem dolgozni. Ez az első munkahelyem és a gyerekért vállaltam. A két lányért. Nem érti, hogy miért? A nagyobbik harmadikos gimnazista, a ki­sebbik meg a hatodik általá­nosba jár. & tudja, hogy mi­lyen sok minden kell két ilyen nagy lánynak? Lehet ezt egy fizetésből győzni? A férjem kovács itt a gyárban, ö nem bánja, ha egy öltöny ruhája van, csak a gyerekeknek jus­son. Hogyan változott meg Oré­musz Józsefné élete, amióta a MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalatnál dolgozik? Mi taga­dás, nem könnyű a gyárban és otthon is helytállni. Mindig sietni kell és bevallja, hogy néha veszekszik. De aztán si­etve hozzáteszi, hogy ez nem komoly és oka sem igen van rá, mert a férje is és a két lány is mindig segít, beosztot­ták a második műszakot. Ma már el sem tudná képzelni, hogy a kis lakás négy fala kö­zöt töltse életét. És az ő havi 1400—1500 >rintja nélkül fut- ná-e televízióra, Áginak téli- kabátra, cipőre. Aztán büszke örömei újságolja, hogy na­gyobbik lányával az ősszel tár­sasutazással Csehszlovákiában jártak. Orémusznét terveiről kér­dezgettem, De ő leányairól be­szélt. Kati, a nagyobbik orvos szeretne lenni. A kisebbik? ... Majd elválik, de ő sem hagy­ja magát — mondta a két gyermek anyja és kezében gyorsabban mozgott az ecset Villanyoszlopokat és jelzőbe­rendezéseket festettek. ★ VIDÄK RUDOLF is új mun­kás a gyárban. Sokan „új ma- gyar”-nak szólítják. Hat gye­rekről, sőt hamarosan a hete­dikről is gondoskodnia kelL Távolabbi terveiről hiába kér­deztem. Ö csak arra gondol, hogy ma és holnap is kilenc éhes szájnak kenyeret kell ad­nia. Neki még szokatlan a gyár, a rendszeres munka és a következő fizetést Is nehéz lesz kivárná. De azt már VB dák Rudolf is tudja, hogy ná­lunk nem származása, hanem munkája után mérik az em­bert Megtelepszik, állandó munkahelye lesz a gyár? Első­sorban Vidákon múlik. De nemcsak rajta. Környezetén, a brigádon és a műhelyen is. Segítsenek neki. <r- ü.) Az első szárnypróbálgatás Ülünk a presszó­ban. Kezén még látszanak a festék­nyomok. Arcán enyhe zavarral be­szél. — Idén végeztem a főiskolái. Tulaj­donképpen ez az első önálló mun­kám. Nagyon örü­lök, hogy itt, eb­ben a városban mutatkozhatok be* ahol iskolába jár­tam. Állandó lakó­helyem ugyan Bu­dapesten van, de alapjában véve még mindig úgy érzem, egri va­gyok. Édesanyám is itt lakik. Persze, lámpalázam éppen ezért fokozott. Sze­retném, ha díszle­teim, jelmezeim hozzájárulnának az Egri csillagok sikeréhez. — Biztos a siker­ben? — Kell, hogy si­kerüljön. Hiszek abban, amit csiná­lok. — Órájára néz. ** Jaj, szala­dok is vissza a színházba. Ma van az első jelmezes próba. Szeretek ott lenni. Ha esetleg valami változás van, rögtön kiiga­zíthatom. —‘ Ön­kéntelenül a kezé­re nézek. Moso­lyogva válaszol. — Igen, a darab­ban vértek is sze­repelnek, amelyek nagyon fognak, at­tól ilyen. Szeretek mindent saját ke­zűleg csinálni, ha módom van rá. Ma este sikerült rá­vennem egy öreg paraszt nénit, mu­tassa meg, hogyan kell rendesen meg­kötni a kendőt. Szeretném megta­nulni ezt ís. Már vár. Rohanok is *■ nyújtja búcsúra kezét, keményen, energikusan. Néhány hét, és felgördül a füg­göny. Megjelennek a színészek a ku­lisszák előtt, ame­lyeket Kalmár Ka­talin, a Gárdonyi Géza Színház fia­tal díszlettervezője készített, elénk va­rázsolják a regény régmúlt időket idéző légkörét, a ruhákban, amelye­ket a fiatal jelmez­tervezőnő álmodott, időt és fáradságot nem kímélve. Sikere lesz * munkájának? Majd a közönség eldönti, de szak­maszeretetből, lel­kesedésből bármi­lyen legyen is az eredmény, jelesre vizsgázott.-mg ­A Magyar Televízió decem­ber 5-én este 18,45 órakor mu­tatja be „ördögszekór” című 35 perces dokumentumfilmjét A filmet Kende Mária írta és rendezte, a szerkesztő Koós Béla. A felvételeket Székpusztán, Devecserben, Badacsonytomaj­ban, Kecskeméterty Kiskun­félegyházán és Adorjánházán készítették. A mintegy 4000 méternyi anyagból készült film a cigánykérdés mai for­1064. november 29., vasárnap § I § § § § § § § § § rongó, átalakuló helyzetéről S tudósít Az összeállításnál az.i alkotók arra törekedtek, hogyS megőrizzék a valóság izgal-§ mát, hitelességéit c — Nagymama, aztán mit-j szeretne az unokájából? § — Hogy ne legyen cigány.. .K Ezt bizonyítja a filmből idé-j~ ziett beszédtöredék is. S Mélyről jövő keserűség és§ vágy keveredik egy élete de-S lén már jóval túlhaladt asz->- szexny szavaiban a jelenről ésS a jövőről. És bizalom is, hiszen a cigá- ■; nyok emberekké, igazi embe- rekké szeretnének minél előbbi, válni. „ e A szerelem, bárki be­láthatja, rendkívül ve­szélyes betegség, ame­lyet mindenki elkap­hat, amely ellen egyet­len gyógyszer van —a házasság, de abba bele is lehet halni. A szere­lem tárgya a férfi sze­mében a nő, a nő sze­mében a férfi, állan­dóan keresik egymást, éppen ezért a nő úgy csinál, mintha nem ke­resné a férfit, hogy ez­által a férfi úgy érez­ze, neki ezért hatvá­nyozottabban kell ke­resnie. S aki keres, az talál is, mire a férfi kezére ütnek és azt mondják, hogy nem szabad, pedig szabad, hiszen éppen ezért mondják a nSk, hogy nem szabad. Szerencsé­re ezt egyik fél sem veszi komolyan, így az­tán 2000-re elérjük a három és fél milliárd lélekszámot ezen a föl­dön. A szerelem úgy kez­dődik. hogy a férfi aet Szerelem, házasság, őrület Korszerű tanulmány, millió példa alapján mondja: megőrülök ezért a nőért ™ S úgy végződik, hogy a férfi ezt mondja: megőrülök ettől a nőtől. A két megjegyzés közötti időt használják fel a költők, hogy verseket írjanak. A drámaírók in­kább a másik megjegy­zés után veszik kezűid­be a tollúkat, mert ők tudják, hogy ezek után ismét sor kerül vala­mikor valahol az első megjegyzésre, de az már egy másik nő iránti vonzalom törté­nete. S itt kezdődik a tragédia. A férfi szá­mára, aki kezdheti élőiről. Miután elhangzott az első megjegyzés; hogy megőrülök ezért a nő­ért, a nő nem tesz megjegyzést, ellenben úgy tesz, mintha sem­mit sem hallott volna és megigazítja a ruhá­ját, hogy szemérmesen eltakarja kivillanó tér­dét, ami esetleg a ftá­volság jele lehetne. Nyilvánvaló, hogy a rakoncátlan térdek ezek után még jobban kivillannak, r, emiatt a férfi megindul az őrü­let lejtőjén és elhatá­rozza, hogy ha törik, ha szakad, élete árán is megszerzi magának a nőt. Elhatározásában nem áU egyedül, csak éppen fogalma sincs arról, hogy leghűbb segítőtársa éppen a két szemérmes térd tulaj­donosa. Rövid töpren­gés után. ha éppen táncos szórakozóhelyen van, udvariasan felké­ri táncolni azt, akiért meg kell őrülnie, és természetesen kosarat kap. A nők nem szoktak jövendőbeli férjükkel csak úgy ismeretlenül elmenni táncolni. Má­sokkal igen. A férfi te­hát kétségbe és kelep­cébe esik, elszántsága fokozódik és amikor egy teljesen véletlen találkozás nyomán, amelyet a nő barátnő­je rendezett meg, vé­nül összeismerkedik a két térd felett az egész értelemmel, úgy érzi, belépett életébe a bol­dogság Pedig 5 lépett be a csapdába. Ezután már viharos gyorsa­sággal peregnek az események, kétszer összevesznek, hogy megtudja a szerencsét­len, milyen lenne a nő nélkül élni, aztán két­szer kibékülnék, hogy azt is megtudja, mi­lyen édes ilyenkor a boldogság. És egy de­rűs délután a nő az anyakönyvvezető elé vonszolja áldozatát, aki még ott is úgy rem so a boldogító igen elre- begéséig, mint tikkadt vándor a kút felett — hátha egy csepp víz sincs benne. Aztán jönnek a sze­relem hétköznapjai és a hétköznapok szerel­mei, mígnem a férfi néhány esztendő után tudomásul veszi, nincs ugrálás, nincs mene­külés. ez van., ezt kell szeretni és megtört há- nyavetisége nyomán kialakul az harmónia, amiről a szép regények írnak és amelyeket ol­vasni kétségbeejtő una­lom. Ezt az időszakot nevezik a boldog há­zasélet időszakának. A szerelem és a nő elér­te célját. Amit a férfi akart, azt megkapta. Meg! (egri)

Next

/
Thumbnails
Contents