Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-29 / 280. szám

cA gyemieklö-QxiJk Vasárnap délután „LZöbrÚXZCLL AZ ELÖREAlXÓ felső fogak sokszor bamba arckiíejeaésűvé teszik egyébként értelmes gaz­dájukat, a kiugró áll, az úgy­nevezett bulldog-harapás pe­dig a legszelídebb embert is erőszakosnak mutatja. Ma már egyre többször lát­ni, hogy egy-egy kis gyerek szájából drótok, gyűrűk, fog­szabályozó készülékek fehérle­nek elő. A íogszMbályoBő «row* e készülékeik segítségével a száj- íormát és ezzel együtt az arc- kifejezést is döntően meg tudr ják változtatni. A dolog természeténél fogva a szabályozás lassú, sokáig tar­tó munka. Ebben a munkában azonban nemcsak az orvosnak van dolga, hanem a gyermek­nek és a szülőknek is. A fog­szabályozás ugyanis nem lehet teljesen síimre» a gyerek, sőt a család aktív részvétele nél- küL A fogak rendeöenességei- nek csak egy része jön létre öröklött tulajdonságok, vagy gyermekkori betegségek (pL angolkórj következtében. A SZABÁLYTALAN hara­pást nagyon sok esetben az ujj­ofcocBBa, QMm szabályozás ellenére. A készü­lék tehát hiába próbálja bbbh bályos helyzetbe kényszeríteni a fogakat, ha az ujjszopó gye­rek állandó nyomással mink­rendellenességek helyreigazí­tásánál a vízszintes fekvés elő­nyösebb, máskor a fej feltá­masztása. Bizonyos esetekben pedig egyenesen nyelv- és aj aktomat ír elő az orvos, hogy hasznos mozgásokkal ellensú­lyozza a rossz szokások hatásét. A fogszabályozásnak nem­csak kozmetikai jelentősége van. A szabálytalan fogazat, tulajdonképpen maga is beteg­ség, de egyben újabb betegsé­geik kiindulópontja is lehet Az egymásra torlódó fogak pél­dául megkönnyítik a fogszuva­sodást. Az előreálló felső fog­sor állandó nyitott szájtartást, szájlégaést okioq, ennek pedig folytonos nátha, garatgyulla­dás lesz a következményé. EGY EGÉSZSÉGÜGYI mi­niszteri rendelet a fogszabályo­zás területién az SZTK-ellátást az iskoláskorban nem biztosí­tottakra is kiterjeszti. Ebben a rendeletben is kifejeződik az, hogy a fog&zaibólyozás a fog­orvoslás sajátos területe, ame­lyet csak különlegesen képzett szakemberek végezhetnek. Ma már egyre többen élnek ezzel a lehetőséggel és nem ered­ménytelenül. Sokan nem is hinnék, hogy a fogszabályozó orvos — szinte szobrász mód­ján — milyen szabályos fog­sort képes létrehozni a beteges, háncs fogazatból Nem -fog- pasatareklámoT, hanem jó, szép, az arc harmóniájához ili lő fogsort. — Mit csináljunk vasárnap délután? — ez a kérdés sok­szor elhangzik falun és váro­son egyaránt A vidékiek álta­lában arra a magállapodásra jutnak, — s ez elsősorban a kis helyekre vonatkozik —, hogy könnyű azoknak, akik. a város­ban laknak! Pedig a városban, éppen úgy, mint a falvakban, gondot jelent a vasárnap dél­utáni időtöltés helyes megvá­lasztása. A vasárnap legyen, a csalá­dé! Igen, de hogyan? Hiszen mindenkinek megvannak a ma­ga kívánságai, igényei. Nem lehet arra kényszeríteni a nagymamát, hogy cukrászdába menjen, vagy a fiatal leányt, hogy a templomba vonuljon. \ családfő is gyakran érvel az­zal, hogy egész héten dolgozik, mikor legyen a barátaival, ha nem vasárnap délután? A há­ziasszony pedig, nagyon sole családban éppen ezt az időt választja az elmaradt háztar­tási munkák végzésére. Hány helyen zúg a porszívó, mosnak, varrnak, szekrényt rendeznek! Ilyen körülményeik között, a jó és bőséges vasárnapi ebéd befejeztével mindenki elpárolog a maga dolga után, s csak es­tére, vacsoraidőre kerül elő. Ekkor pedig következik a ma­gyarázkodás, szemrehányás és a vita, s keserű szívvel tér nyugovóra a család. Reggel pedig ismét kezdődik a mun­kahét, gondjánál, «ftfogaftsá- góval... Ösd és kedves formája a va­sárnapok eltöltésének a családi összejövetel. Mindenhol van­nak közös emlékek, célok, té­mák. Ha minden hónapban más-más családnál találkoz­nak a rokonok, és mindenki hozzájárul a vendéglátáshoz. a vasárnapok okos felhasználá­sát már meg is oldottuk. Egy­szerű legyen az uzsonna, ne okozzunk sok munkát a ven­déglátó családnak. Igen, uzson­na, mert a családi összejövetel csak délutánra vonatkozzék. Így nem lehet terhes sem az idősebb, sem a fiatalabb csa­ládtagok részére. Estére vehe­tünk mozi-, vagy színházje­gyet, a fiatalok pedig elmehet­nek együtt a zenés, táncos szórakozóhelyre. Menjen velük a családfő is, ha nagyon ra­gaszkodik hozzá. Ez utóbbit ki­fogásolják legjobban az asz- szonyok. Persze, joggal. De hát szervezés kérdése, beosztás dolga, hogy már délelőtt le­gyen módja és ideje a férjnek találkoznia a barátaival Ha ezeket az órákat sem hagyjuk meg számára, szemrehányást teszünk, akkor csak azért is elmegy. A feleség is kísérje el a férjet a vendéglőbe, cuk­rászdába. A család erős kötelék, nagy­szerű közösség. Az együtt töl­tött szabad órák még meghit­tebbé, még szebbé tehetik. S ha közösen, együtt, egymást meg­hallgatva, megsegítve teremt­jük meg a vasárnapok szépsé­gét, másként kezdődik majd * bét. a őrömmel gondolnak a hét pihenőnapjára, az elkövetkező vasárnapokra. Szekeres Ilona Mii ajándékozzunk? egy ellensúlyozza a hatást. Az állandó szabályozót az er* vos felszereli a fogakra, a gye­rek nem tudja -levenni. De bi­zonyos esetekben megfelelőbb kivehető készüléket használni, amelyet csak éjszaka „hord” a gyermek. Persze, ha nem vise­li, a legjobb készülék sem ét semmit. Az éjszakai szabályo­zó egy-két hétig kellemetlen lehet, kényelmetlenné teheti az alvást A szülőknek mégsem szabad engedni a gyerek tó nyélemszereteténefc. A szabá­lyozó —v ha megszokják — éppolyan nélkülözhetetlenné válik, mint az esti fogmosás annak, akit kiskora óta erre ta­nítottak. A szülők aggodalma, hogy a gyerek éjjel lenyeli, vagy belélegzi a készüléket, in­dokolatlan., mert a szabályozó nagysága és alakja kizárja a baleset veszélyét. Kevesen tudják, hogy a fog­szabályozó orvosnak nem a ké­szülék az egyetlen eszköze. A gyerek fekvése hatással van az állkapocs fejlődésére. Egyes Évről évre visszatérő prob­léma, mit vegyünk! karácsony­ra. Régi módszer, együtt néz» getni a kirakatokat azzal, aki­nek ajándékot veszünk, s ab­ban a reményben, hátha köz­ben elárulja, mának örülne a legjobban. Az is helyes, ha megbeszéljük. Ilyenkor több dologról is tárgyalhatunk, hogy az ajándék még» meglepetés legyen. Az ajándékok keHemetíen perceket is okozhatnak: A gyermek sem örül, ha két—há­rom példányban kapja meg ugyanazt a játékot, vagy több rokon vásárol azonos könyvet számára. Az örömből bosszúság lesz, ha valaki mindenkitől ha­risnyát, sálat, vagy nyakkendőt kap ajándékba. Kétségtelen, hogy „nem árt, ha több van” felkiáltással, egyszerűbb az ajándékvásárlás. Legfeljebb, ha nem tetszik, tovább adja az illető, vagy becseréli. Az ilyen­fajta ajándékozásból azonban nem nagyon érződik a gondos­kodás, szeretet, csupán annyi, hogy nem sajnálták a pénzt a vásárj.ásrh. A gyermek az ünnep kö­zéppontja. Talán ő várja leg­jobban a karácsonyt. Erre az alkalomra hazai iparunk szép újdonságokkal jelentkezett az idén. A pedagógusok, szakem­berek bevonásával tervezett játékuk bő választékot nyújta­nák. Az import-játékok is meg­érkeztek. A legtöbb játék nem­csak pillanatnyi örömet okoz a gyermekeknek. A különféle fém- és műanyagból készült összerakható játékok például a legkisebb korú gyermek szá­mára is hasznos szórakozást je­lentenek. Fejlesztik alkotókész­ségüket, kézügyességüket A gyermek sokszor jobban örül egy olcsó játéknak, amely­re nem kell olyan nagyon vi­gyáznia, mint annak —, ami ugyan értékesebb —, de csak felnőttek ellenőrzésével játsz­hat vele. Recehorgolásos terítő Nők részére célszerű ajándék a harisnyanadrág, olcsók, ízlé­sesek a batísiztszerű anyagból készült hálóingek, pizsamása. Már 70-—80 Ffc-os árban igen csinos blúzokat vehetünk. Meg­érkeztek — nők és férfiak részére — az indiai sálak is, bő választékban kaphatók. Férfiaknak ing, harisnya, nyakkendő, kalap a szokványos ajándék, amelyekre mindenki­nek szüksége van. Ezeknél a pontos méretet kell tudni, mert rúnos nagyobb bosszúság, rremt ha tetszik az ajándék, de nem használható. A felsorolt praktikus ajándé­kokon kívül mindenkinek örö­met szerez egy újfajta golyós­toll, műanyagborítású jegyzet­blokk, stb. Házastársak kelle­mes meglepetést okozhatnak egymásnak egy-egy régen cso­dált bútordarab megvételével. A szép tálca, összecsukható kis tálalóasztal, újságtairtó, a mo­dem lámpa, olcsó és ízléses szőnyeg, — mind kedves, kö­zös tárgy. — Jő megtudni a család, s a baráti kör tagjaitól, hogy mit vásárolnak, így elkerülhető a karácsony utáni cserélgetés. Helyes, ha már most nézzük a kirakatokat. Sz. I. rüakleitatiyel&k A körzeti orvos rendelőjében zsú­folt a várószoba. Injekcióra várók soron kívül jutnak be. — Ha már itt vagyok, tessék fel­írni gyógyszert is. — mondják az or­vosnak. — Elfogyott? — kérdi az orvos, s már írja is a re­ceptet, mert arra nincsen sem mód­ja, sem ideje, hogy ellenőrizze. Ezrekre tehető azoknak a száma, akik körülbelül úgy hordják haza a gyógyszert, mintha egész hó­napra való fűszer- szükségletüket vá­sárolnák. Otthon azután a „szerze­ményt egy fiók­ban rakják, s „rá­jár” a család. Igen sokan szed­nek idegcsillapító- kat. Emellett na­gyon sokan vesz­nek be ecryidejű- leg esténként alta­tót is. Gyakran csak hallják vala­melyik új gyógy­szer nevét és már mennek is a kör­zeti orvoshoz fel­íratni. Úgy kóstol­gatják, mint vala­mi újfajta édessé­get. A felügyelet nél­kül szedett gyógy­szer mellékhatásai kiszámíthatatla­nok. Az orvosság elpusztítja ugyan a kórokozóját an­nak a betegség­nek, amely ellen rendelték, ellen­ben új betegséget is okozhat. Ezért kell komolyan venni azt az elő­írást, hogy bizo­nyos gyógyszerek szedése előtt, vagy közben különböző laboratóriumi vizsgálatok szük­ségesek. Pl. vér­sejt számlálás, vér- süllyedés, vérnyo­más mérés stb. Sajnos a giiógy- szerfoavasztók sta­tisztikája kedve­zőtlenül alakul. Száz ember közül 27 szed rendszere­sen altatót, alka­lomszerűen 49. F.rr rféle mm óta tót „tómfaszt” 91 sze­mély. többfélét 28. Az altatótól reggel kóhnltan ébred­nek. ezért gvorsan bekapnak néhány kottein-ta. btettát. Munkahelyükön 2­3 dupla követke­zik, s aztán nem tudják, mitől olyan ingerléke­nyek, idegesek, mi okozza kínzó fej­fájásukat. Jöhet ismét a nyugtató, fejfájáscsülapító, este pedig az alta­tó. A körforgás eredményezi a tö­megével igényelt recepteket, és rö­vidíti — az életet. A gyógyszerek felelőtlen gyűjtö- getöi elsősorban önmaguknak, de a köznek is kárt okozhatnak. Gyak­ran már azt is el­felejtik. hogy a tartalékolt orvos­ságot milyen pa­naszok ellen Icap- ták. Felesleges lom az orvosság, ki­dobják, vagy el­égetik. Pedig ér­demes lenne meg­nézni a csomago­láson feltüntetett eredeti árat. S a gyógyszerek selej­tezői megdöbben­nének, milyen ösz- szeget pocsékol­nak el. Az orvos elfog­lalt. — a gi/ómiszer nálunk olcsó. S ez­zel sokan visszaél­nek. A fűszerek szerepe az étkezésben Az emberi leleraéayeaaég ős­idők óta használ virágokat ás egyéb növóoycéaadket az ételek ÁM <McuMn^NáMk Üv CB 1 iiitnewüWC. Km — donesezeket »(Bániontartani: A komlót legtöbben úgy is­merik, mint a sörgyártó« leg­fontosabb tartozékát. Azt azon­ban kevesen tudják, hogy illó­olajat, sőt, gyantát tartalmaz. A növény virágát használjuk ízesítésre és még a század elején is sok falusi házban komlóval ízesített házi kenyeret tett az asztalra a gazdosszony. Ugyan­csak a régiek fűszernövénye--a sáfrányvirág. Tulajdonképpen nem íz-, hanem színezőanya­gok miatt volt nélkülözhetet­len a régi konyháikban. Vaj, sejt megfestésére és főleg hús­levesek színezésére használták. Ma már a szintetikus élelmi­szerfestékek teljesen kiszorí­tották a magyar konyhából. A szegfűszeg gyarmati nö­vény virága. A trópusokon te­rem és a fűszernövényeink kö­ziül a legtöbb illóolajat tartal­mazza. Ezért igen kis mennyi­ségben is kellemes illatot és ízt ad a befőtteknek, likőrök­nek, vagy a forralt bornak. Egyes országokban illatszerek készítéséhez is felhasználják. Ha. a fűszerleveleket említ­jük, elsősorban a babérlevélre gondolunk. A légi rómaiak a dicsőség jelképeként ajándé­kozták a babérágakból font koszorút. Ma már csak étel­ízesítő szerepét tölti be. Ecetes savanyúságok, vadas mártások és halmarinák ízesítésénél nél­külözhetetlen. Kevesen ismerik a kakukkfű ffaeerszerepét Illóolajat érezni, ha leveleit ujjunk között raév* mormoljuk Egyes tájakon köb béanck ízesítéséi« hasonáljálk Ecetben igen kellemes ízt ét illatot kölcsönöz. A kapros túróslepény a ms- gyar konyha közismert Ínyenc­sége. Legfinomabban a leveleit tartalmazzák a kapor illóolaját A virágot és a magvas része­ket ezért ne is használjuk fel* csak tartós savanyúságokhoz. Majoránna leginkább a disz­nótorok fűszere. Étvágyjavító, gyomorerősítő és nyálkaoldd hatása miatt, segíti a zsíros ételek emésztését. Gyógyászat­ban is használják a jó tulaj­donsága miatt, ugyanúgy, iránt a zöldpetrezselymet, a magyar konyha nélkülözhetetlen fűszer­levelét Étvágyjavító, vizeletel­hajtó hatása van, 9 ezért népi gyógyszer, nem hiányzik egyet­len kiskertből sem. A fahéj közismert gyarmati fűszernövény, sokoldalúan alá kaűmazzák a tejes ételek, be­főttek, sütemények készítésé­nél. Igen finom ízt ikölcsönöz a forralt bornak. Egyetlen sajátos, erősen aro­más illatú gyökeret kell még megemlítenünk, a gyömbért Égetően csípős ízű, uborka, tök befőzésénél használják és likőröket ízesítenek vele, mert kitűnő gyomorerősí tő-szert tartalmaz. Emésztési zavarok* telítettség érzése és étvágyta­lanság ellen használják. Ang­liában igen. közkedvelt ősi ital a gyömbéres sör. Dr. Zempléni Tibor Bit egyszer valahol egy nagyapó és egy nagyanya, meg a kisunokájuk, Marika. Egy napon az erdőbe indultak a gyerekek gombát szedni, s Marika is kérlelni kezdte nagyanyát: hadd menjek én is. Jól vám- mondta nagyanyó, de el ne maradj a többiektől, mert eltévedsz. Nem, nem, fo- gadkozott Marika, s elindult a gyerekekkel együtt. Gombákat, bogyókat keresgéltek, s egy­szer csak hogy-hogy nem, Ma­rika egyedül maradt. Kiálto­zott, de a többiek nem hallot­ták meg. Ment, mendegélt, egyszer csak az erdő eldugott, sűrű ré­széhez ért, s ott egy kis házat talált. Illedelmesen kopogott Mari­ka, de mivel senki sem szólt vissza, benyitott. Egy hatalmas medve lakott a házba, éppen nem volt otthon. Késő este ér­kezett meg, s örömmel fogad­ta a kislányt: Jaj de jó, hogy itt vagy! Te fogsz majd. nekem kását főzrú. Bánkódott Marika nagyon, de nem tehetett semmit, mert a medve ráparancsalt, el ne menjen, mert tat erdőben úgjh A szép kézimunka dicséri a ház asszonyának ügyességét % ízléses, szép dísze a lakás­nak. A recehorgolásos terítő mindenféle bútorhoz illik, ép­pen olyan szép dísze a modem lakásnak* mint a régi divatú bútoroknak. A mellékelt min­ta szerint régi típusú, sötét bútorokhoz fehér vagy krém­színű 60-as horgolócérnából, modem világos bútorhoz szí­nes Honleány pamutból hor­golhatunk: szép térítőt .-■p ... KtMr.tiiittmmtvtm-----------------------------------------—------------------------------------------­Ma rika és a medve is megtalálja, s akkor felfalja. Törte a fejét Marika, hogy juthatna ki innen. Gondolko­zott, s egyszer csak felderült az arca, eszébe jutott valami. Hallod-e, medve — így szólt —, engedj el engem a faluba. Nagyanyának, nagyapónak vinnék egy kis ajándékot. — Azt már nem! — tiltako­zott az öreg brummogó. Elté­vedsz az erdőben. Csináld csak meg az ajándékot majd én el­viszem. Ezt akarta csak Marika. Ne­kiállt, tésztákat sütött, aztán előkeresett a padláson egy nagy ládát, s azt mondta: — Ide figyelj, medve. Ebbe a ládába pakolom a süteményt nagyanyának. De jól jegyezd meg, fel ne nyisd a ládát és meg ne dézsmáld, mert én fel­megyek egy fára, s onnan #- miellekt — Jó-jó, dörmögte a medve, pakold csak tele a ládát. — Előbb nézz ki, nem lesz-e eső — felelte Marika. A medve kicammogott, s erre várt csak Marika. Hirte­len belekuporodott a ládába, a tál tésztát meg a feje fölé tar­totta. Amikor visszajött a dör- mögő, látta, kész a csomag, fe- emelte, s elindult a falu felé. Bandukolt, hegynek fel, völgy­be le, egyszer csak nagyon el­fáradt, s meg is éhezett. — Leülök a tuskóra, meg­eszem a süteményt — mondta. Igen ám, de erre megszólalt Marika a ládában: — Látlak! látlak! Ne ülj csak le, ne edd meg a süte­ményt, hanem vidd nagyapó­nak, nagyanyának! — Micsoda szeme van en­nek — ámuldozott a medve, s ftanább inritilt. Mikor úgy gon­dolta, elég messzire■ ért, ismét megszólalt: — Na, leülök egy tuskán, megeszem a süteményt. — Látlak! Látlak! — szólott meg ismét a ládából Marika. Ne ülj csak le, ne edd meg « süteményt, hanem vidd nagy* apónak, nagyanyának. Méginkább elámult erre a medve: de ravasz egy csitri! Jó magasra ült, hogy még idő* lg is ellát. És szaporán nekiindult, elit ért hamarosan a faluba, meg­érkezett nagyanyóék házához, s dörömbölni kezdett: — Nyissátok ki, ajándékot hoztam Marikától! Hanem a kutyák megszima- tölták, nekiestek a medvének. Megijedt a dörmögö, letette- a ládát, s usgyi, vesd ,el magád, eliramodott az erdő felé. Nagyanya és nagyapó kijöt­tek a nagy lármára, s ott ta­lálták a ládát az ajtó előtt. Felnyitották, hát a* sütemé­nyek alatt ott találták Mari­kát. Megörült vagyon a két öreg, és dicsérték Marilca ügyessé­gét, okosságát. (Oroszból fordította: Iirecsmári JL)

Next

/
Thumbnails
Contents