Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-29 / 280. szám

Szöknek az emberek Szakmunkáshiány, vagy munkaerőcsábítás? KINYITOTTAK a szerelő­csarnok vasajtaját, gomolygó pára csapott ki. Esténként fo­ga van már az időnek, Az AKÖV egri telepének udvarán csak az autóbuszok és a te­herkocsik ácsorogtak. A sok javításra váró jármű közül egy betolatott, az akna fölé állt. És aztán hosszú ideig nem történt semmi. Később előkerült két mun­kás. A sarokba húzódtak és beszélgettek. — Te is elmész a cégtől, La­jos? — ESI, még nem tudom, hogy hová, de innen elmegyek. Sze­relőket keresnek a gépállo­másnál és a termelőszövetke­zetben is. — A vállalat elenged? A munkás ideges mozdulat­tal a feje búbjára tolta a svájci sapkát és csak aztán válaszolt. — Lehet, hogy simán nem fog menni, de a végén csak el­engednek. Különben is, el­ment Várkon yi József is, pe­dig 5 több mint tíz évig dol­gozott az AKÖV-nél. Forgács József, Krétí. Gyula, Tolvaj Antal, M agy ári János is „le­lépett”. Én is megyek — szólt ellentmondást nem tűrő han­gon. És tényleg indult is, de egyelőre csak a vacsorájáért. ezt? De kérdezzük meg azo­kat, akik most akarnak el­menni. Dinnyés László autóvilla­mossági szerelő nem új em­ber a vállalatnál. Az AKÖV- nél tanulta a szakmát, vagy legalábbis itt lett mestere. Kis ondolkodás után, de úgy tű­nik, őszintén válaszol a kér­désre, hogy mi nem tetszik neki a vállalatnál. — Sok fiatal nőtt már ki a kezem alól. Amikor felszaba­dulnak a villanyszerelők, nyomban más vállalatnál he­lyezkednek él és nem telik be­le egy év, többet keresnek, mint én. Kértem, hogy legalább egyet említsen. — Székely Gyula és Bíró János. Mindketten itt dolgoz­nak a gépállomáson. Az egyik kilenc, a másik 8,50-es órabér­rel. Nekem meg csak nyolc forintot adnak az AKÖV-nél. Verpeléten lakom. Évek óta hajnalban négykor kelek és legalább három órát töltök az utazással Ha este végzek, ro­hanok, hogy a Líceum előtt el­érjem a bányásztára bot. Ha lekésem, Egertől Verpelétig másik vezető félvállról beszél a munkásokkal Szép, szép az új AKÖV-telep, de három mű­szakban kell dolgozni. A sze­relők nem ..zoktáfc még meg az éjszakai munkát. De a bá­nyászok, a kohászok kibírják? j És a Bervába, meg Sírokba s három műszakban járnak. Kétségtelen, a munkások igaza mellett is nyomós érvek szólnak. De tegyük hozzá, hogy a nagyobb kereset utáni álta­lános igény túlzott. Ki merné azt állítani, hogy azt a terme­lékenység fokozásával és a mi­nőség javításával már mind­nyájan megszolgálták? Kétség, télén, motorszerelő és villany- szerelő szákmában a mi me­gyénkben most szákemberhi­ány jelentkezik és nem ritka­ság a munkaerőcsábitás sem. Mindez nemcsak az AKÖV-re, hanem a legtöbb vállalatra vonatkozik. Mi legyen a megoldás? Űjafob rendesetekkel és büntetések­kel tiltsák meg a munkaerő- vándorlást? Az ötvenes évek Miért mennek el Tőnkről a fiatalok? A több kereset még nem minden Sürgős intézkedésre van szükség? Több fiatal foglalkozik Ten- lalják, hogy áprilistól decem- szövetkezetiben dolgozni. Ka ken azzal a gondolattal, hogy bérig hajnaliban teherautóra gondolkodóba ejtette a falu v©- kilép a termelőszövetkezetből ülnek, nyáron négykor kelnek, zetőit. és másutt vállal munkát. Ősz- este 8—9 óra, amikor hazake- Vígh László tsz-elnök és Ko lánczi Erzsébet, Kecskés Erzsé- rülnek, ősszel ötkor kelnek, es- rozs István,, a községi tanács bet már be is adták kéretem- te. hozza haza őket a gazdaság elnöke sokszor öissizedugták már két a szövetkezet vezetőségé- járműve. Legtöbbjük hideg a fejüket és így született meg nek, Halilló Erzsébet ugyancsak koszton tölti el a napot, havi a gondolat, hogy menni készül a faluból. Ta- 7—800 és csák ritka esetben 1200 forintért. valy 18 fiatal hagyta ott a ter­melőszövetkezetet, akik azelőtt még tagként, besegítő család­tagként részt vettek a közös munkában. Hatvanon eljárnak dolgozni Az anyagiakat tekintve a szövetkezet többet ad Készpénzzel fizetik majd a fiatalokat tem a fejem, hogy hol töltsem az éjszakát. Polcmkai Ferenc jó szerelő, elismert, megbecsült ember az AKÖV-nél. Kilenc forint az órabére, de a füzesabonyi tsz tízet ígért és háztájit. Eddig éveken át Makiárról Egerbe járt, most Füzesabony felé for­dítja az irányt. — Csak az egy forintért hagyja itt a régi munkahelyét? — kérdeztem. — Egy hónap alatt az sem kettőre rúg. Meg aztán a fele­ségem miatt. Egészségi álla­pota, meg a kisebb gyerek mi­att, most négyhónapos, ő nem dolgozhat. A háztájin kukori­ca, meg árpa tepen^..»..felesé­gem disznót hizlal, meg ba­romfit tart majd. Feltétlen el­megyek az AKÖV-től, csak azt nem tudom még, hogyan. MIT MOND, MIRE hivatko­zik a többi elvándorló? A ki­sebb vállalatok és a termelő­szövetkezetek keresik a szere­lőket és villanyszerelőket Nincs annyi szakember, mint amennyit igényelnek. Ha em­bert nehezen kapnak, a bérre ráígérnek. Azt az egy-két szak­munkást, akire éppen nagy szükség van, jól megfizetik, ha kell, a többi rovására is. De csak a nagyobb kereset csábítja a szakmunkásokat? Nem. Sérelmeket tettek szóvá és kifogásolták, hogy egyik­Kopott, sok utat megjárt, kis- irKihetek _va?y, ,*,örhe~ sé olajos aktatáskában hozta * “ az ételt, amit otthon az asas- szony csomagolt. Kényelmesen letelepedett, komótosan enni kezdett Friss tepertő illata áradt szét a csarnokban. Ezt társa olajszaghoz szokott orra is rögtön észrevette és nem is állta meg szó nélkül: — Mi a csoda, ti már disz­nót öltetek? Ez aztán újabb fordulatot adott a beszélgetésnek. Nem is hagyták abba csak akkor, ami­kor az egyik villanyszerelő ko­pogott az ajtón és náluk ke­reste a raktárost. — Minek kellene 6, «rak­tár«, talán búcsúestet rendez­nek fent? — hecceiték a vil­lanyszerelőt. — Dehogy tartok búcsút Amint lehet, úgy elmegyek in­nen, hogy azt is letagadom, hogy valaha itt dolgoztam. A VITÁHOZ most már hár­man voltak. Ugratták, bosz- szantották egymást, egészen belemerültek a vitába. Dol­gozni egyiküknek sem volt kedve. A javításra, szemlére és szervizre váró kocsik moz­dulatlanul álltak Sok szerelő elment a vállalattól, kevés az ember, akadozik az alkatrész- és az anyagellátás. Egyszóval a munka nélkül töltött órákat és éjszakákat ,jki lehet ma­gyarázni”. Különben is, aki­nek nem tetszik, hamar meg­kaphatja: csinálja maga, ad­ják ki a munkakönyvét — Hány szerelő hagyta itt mostanában a vállalatot —ér­deklődtem a munkaügyi osz­tályon. — Szeptemberben és októ­berben 17 — hangzik a pontos válasz. De arra a kérdésre, hogy hány ember adta be a felmondását már megközelítő­en sem kapunk ilyen egyönte­tű választ Egy biztos: tizen- héfcnél jóval több. Tanú lehet erre a vállalati egyeztető bi­zottság, sőt a TEB is. Egy­mást érik a fellebbezések, az orvosi igazolások és egyéb hi­vatalos okmányok. Valameny- nyi célja egy: a vállalattal szemben a dolgozók igazát bi­zonyítsa, lehetőleg azonnal en­gedjék ci őket az AKÖV-tőL DE HA MINDEN második szerelő élmegy, Egerben ki vi­se» gondját a 492 gépjármű­nek? Ki javítja meg az autó­buszok kopott kormányait a billenős tehergépkocsik emelő­it a taxik fékeit a világítást a kürtöt, a dinamót és a száz­féle alkatrészt és hibát? Ki felel az emberek életéért a közlekedés biztonságáért, a sok ezer tonna élelmiszer és tüze­lő szállításáért, ha elengedik a szerelők felét és a másik fele is csak ímmei-ámmal dolgo­zik? Mi lehet az oka, hogy ép­pen most szöknek az emberek az AKÖV-től, amikor végre korszerű, új telepre költöztek, és megalakítanak egy húszon. öt-bairmincfős ifjúsági brigá­dot. A brigád tagjainak nesa ■ , . ____", . osztanak területet, hanem ta­. . , Tavaly 16 400 formt volt az vasztól télig közösen dolgoz, a. Füzesabonyi Állami Gazda- egy fore eso. átlagos évi jőve- hataak. A szövetkezet egész sagha. A szülök a szövetkezet- delem, ami jóval több, mint a /.vhp„ résmiiikre mim­ben keresik meg kenyerüket, megyei átlag. Negyvenkét fo- AMaffvor Nemi Két esztendővelL ezelőtt az ál- rintot ért egy munkaegység és g“ CS nmcs tefogása a talanos iskolaiból kikerült la- az idén sem osztanak keveseb- havan!klénti készpénzfizetés éL- nyck es fiuk meg a szövette- bet Ha egy fiatal rendszeresen lon. Az itt maradt ^ visszaté­rt választottak munkahe- reszt vesz a munkában, nincs rő flatalo(knaik így jó munka é* lyuknek. Miért következett be szakképzettségé, a havi jőve- jobb keresetí tehetőséget biz- üyen fordulat, miért akarják deíme — egesz évet tekintve következet vezetősége, otthagyni a fiatalok a szövet- - 1400 forint. A szakképzettek űStaSJTdtoSSk eMt keí.etet?. , .. » havi kétezret is megkérdik olyan lányok is, mint Bakói Közrejátszik az a körülmény. Otthon étkezhetnék es nem kell pvrsüw „u hogy a szomszédos állami fagyoskodmá, utazni naponta a doLozik a^vetk^tb^T gazdaság munkaerőigénye nö- távoli munkahelyekre. TfeJaTZSS'hogr tapasztalata azt mutatta, hogy | vekedett. Meg arra is hajlan- Cseh József már próbálkozott nincs Tenken szórakozási lebe- akkor volt a legnagyobb mél- másutt Tavasszal elment se- tőség. Hetenként egyszer ven tékű a munkaerővándorlás, amikor a legjobban büntették. Ügy vélem, nem büntetés szükséges, hanem a gyakor­lott, jó szakmunkások foko­zottabb megbecsülése, a mun­kakörülmények állandó javí­tása, a dolgozók ügyeivel, ba­jaival való fokozottabb törő­dés jobban célra vezet MOST KEZDJÜK érezni annak káros hatását, hogy ná­lunk eddig nem volt tervszerű munkaerőgazdálkodás, ennek hiányában inkább ötlet és megérzés szerint folyt a ta­nulóképzést Eddig volt kellő létszámú munkaerő, nem kény - szerültünk rá a munkaszerve­zésre és a termelékenység eredményesebb növelésére. Az AKÖV-nél és a többi vállalatnál tapasztalható jelenségek átmenetiek, de ká­rosak az egyénre és a társada­lomra. A türelmetlenség vagy a vezetők meghunyászkodó engedékenysége csak rontja a helyzetet A törvény szigora legfeljebb átmeneti segítséget nyújthat A végleges megol­dást a tervszerű munkaerőgaz­dálkodásban, a célszerű bér­gazdálkodásban, a helyesen megválasztott anyagi és erköl­csi ösztönzőkben, valamint a korszerű és emberséges tésben kell keresnünk. Dr. Fazekas LászM veze­núl leszerzodtesséfk a szovetke- gédmunkásnak és október 1-től filmvetítés. Ebben igazik zettől es a községi tanácstól ki visszatért a szövetkezethez, és ez ügyben legtöbbet a lsö®- nem kert tizennyolc nut és le- Helytáll munkahelyén, havi ségd K ISZ-szervezet tehetett anyt Segíti a fiatalok atpar- jövedelme 1600 forint körül volna már eddig is. A szóvet- tolasat, hogy a gazdagban van. kezet az idén vásárolt röp­készpenzíben fizetnek. De tény Huszonkét áltelnWw iskolás labda-felszerelést, a tebdaaú­végzett az idén. Négy ment kö- gócsapatnak melegítőket Ks zépiskoiába, tizenegyen az ál- lehetne jobban használni a a- lami gazdaságban vannak, de szövetkezet tdevízjójáít is. Oszlánczi Magdolna, Oszlánczí Mozgalmasabb szervezeti «et- _ ^fld Erzsébet és Varga Edit itt ma. fel, újabb ötleteikkel, a közös radtafc a szövetkezetben. A szórakozás megszervezésével és négy gyerek szerződést kötött ne"1 utolsósorban rendszeres a szövetkezettel és elmentek készpénzfizetéssel otthon tehet- munkástanulónak a pétervásá- n® tartani a fiatalságot. Erre rf gépészképző iskolám. Jövő- van lehetőség, csak sürgői és re tizenkilenc fiú és lány ke- határozott intézkedésre van az is, hogy megsértődtek a fia­talok. A szövetkezet belterjesen dohányt termeltek, száz holdon termesztettek mákot A szövet­kezet korábbi gyakorlata az j volt, hogy kiosztották a kapás­területet családfőkre és család­tagokra. Egy-egy rész három holdas területet jelentett, ami­ért 80 munkaegységet írt jóvá , a szövetkezet Tavaly már nem osztották ki az egész területet Mgyobb és kimaradt egy rész a kerté­szetből és a kukoricából. A fiatalokat az elhanyagolt kapá­sokba küldték dolgozni, oda, ahol semmit sem tudtak keres­ni. Ez sértette önérzetüket Ti- zenketten akkor fordítottak há­tat a. termelőszövetkezetnek. Tenken szeretnek dolgozni a fiatalok. Ha látják munkájuk eredményét, ha a felnőttekkel egyenrangúan kezelnék őket, ha nagyobb lenne a megbecsü­lésük. Valamennyien szeretné­nek együtt dolgozni. Szeretnének olyan munka­csapatot alakítani, ahol tavasz­tól télig együtt lehetnek. Az ál­lami gazdaságban lehetőség van arra, hogy együtt marad­janak és mert dolgosak, meg is becsülik őket Inkább vál­iskolábói, közülük is szükség a tsz akik maradnak, de t® részéről. nem alkar a s a község Pflisy Elemér “ No, ma rászánom magam végre — ébredt reggel, nagy el­határozással a vállalati sofőr —, régóta nyuzgat már a szom­széd bácsi, délelőtt hazafuri­kázom neki a fiáéktól azt a pár zsák burgonyát. Vasárnap van ráérek. S annak a kis bor­ravalónak is lesz helye estére— Azzal nyújtózott egyet, félci- helödött a fiatalember, kiballa- got az udvarba — és a furgon volánja mögé ült. A szinte egész héten át tar­tó esőzést — külünösképpen — ragyogó napsütés váltotta fel ezen a napon. Nem csoda, ha a „nagyfőnök” idegszálait is megbizsergette a kellemes, ta- vaszias idő. — Kár lenne el­szalasztani ostoba itthonülés- sel — gondolta —, hátha már több nem is jut belőWaz idén... Kitűnő ötlet! — ragyogott fel egyszerre az igazgató arca. — Végigkocsizunk az Egeresen, valahol nyársalunk egyet és a termálfálvi meleg vízben is megmártogatjuk magunkat. Ki tilthatná meg, ki szólhatna ér­te, egyáltalán ki találhatná gya­núsnak ezt a kiruccanást — kérdezgette önmagát biztatva. — Legfeljebb egy kis kerülőt teszünk, beugrunk egy-két te­lephelyre, s máris hivatalossá tesszük a víkendet! S hogy az asszony meg a gyerek miatt sem tehessen senki megjegy­zést ... magammal viszen a főmérnököt is. Unatkozó agg­legény, tudom, kap az ilyen alkalmakon...! felé for­S hogy idáig jutott álmodo- nem az utcán és udvaron, nem J zásában, szólt is mindjárt a jé­gárban és fagyban fekszenek a I leségének és a kisfiúnak; ki­javítandó Voesák alá. Ki érti \ szülőd jenek gyorsan, kapkod­ledő gépkocsielőadó f) / * / * * dilit... &qtj hu humomneu... a — Hová, hová, igazgató kar­társam? Hát van menetleve­letek ... ? Különös, nem em- a főmérnököt, elmesélte neki a elébb. Kedélyeskedve fordult a lékszem, hogy kiállítottam vol- dolgot,s hogy amaz rögtönkötél- furgonoshoz; na a számotokra mára... — Kirándulni talán, hehehe, — Neeem... ? — csodálkozott kirándulgatni, szakilcám...? — el a megszólított. — Ó, ó, te kis s kedélyesen feledékeny... Hát amit szom- i megszeppent hatra adtál, az nem két napra legényt. szólt? — kérdezte, és diszkrét, A sofőr — szerencséjére «= amolyan vállalati belső kacsin- maszek egyhamar magára talált, meg- tással szuggerálta a választ. tanulta rég a gyors kapcsolást, — Jaj, komám, bocsáss meg máris — világosodott meg egyszeri­ben a gépkocsielőadó elméje Hát persze, ilyen remek — majd elfelejtettem! — S langyos délelőttel búcsúzott az időben igazán vétek lenne a nem várva meg egy esetleges ősz, olyannál, amelyben nem- négy fal között maradni, nem újabb kérdést, máris igazolta csak autókázni — de még mo- igaz...? Keresek majd vála- magát ő is; — Hivatalos kül- utóbbi mi csinos kis pipit — hunyorí- detésben járok bizony én is, aztán illa be- fontos ügyben, az esetleges fe- valami csen- kete fuvarokat ellenőrzőm te gát a vállalat gépkocsielőadó- des úton... — De ahogyan lephelyeinken és a körzetünk- jának sem. No, nem is vesz- észrevette, mint komorodik el, ben. Tudod jól, kötelességem, tegette haszontalanul a per- válik szigorúvá egyszeriben a Akár esik, akár fúj, ha hét- ceket! Egykettőre elhatározta, „nagyfőnök” tekintete, jobb- köznap van, ha ünnep — saj- hogy a néhány napja kapott nák vélte abbahagyni a vicce- váltatta magát ravasz meséjé- szolgálati BMW-be belezavar lődést. — No, el ne higgye már, vei. — Fő az éberség! pár száz kilométert — meglá- igazgató kartás, hiszen csak Aztán búcsúzott ö is. Be fogatja az anyósát. Régen járt tréfáltam! Ó, dehogy csavar- rúgta a motort, az ellenkező már nála, még régebben ho- gom a kocsival, a világért irányba fordult, gázt adott — zott tőle valamit — s most va- sem tenném! Vételezni jöttem és elszáguldott... lahogy lenne helye bárminek csupán, üzemanyagért — mert- A direktor helyeslőén dör­tegetőzött, helyesbítette iménti mögött; lám-lám, rend van csák szavait egyre. — Reggel korán ennél a vállalatnál, mindenki kezdek, jóval a kut^ vyitasa tudia a kötelességét... S, hogy a furgon sem volt __ . . már a kútnál, becsapódott a- J ól van, jól, tréfáltam en is VoIflB ajtaja is __ és a csada.- - - enyhült meg újra a „nagy- auid nekirugaszkodott, felfelé Zavartan néztek össze az is- fonok” —, elhiszem maganak, ^ Egeresnek merősők, dadogva üdvözölték miért magyarázkodik annyit? J egymást, Aztán mégiscsak ggő- » Szólt, kezelt, s máris a la.ize*. janak össze valamit a kirándu- zött a nagyobb rutin, ez igaz- lásra. Azután pedig feltárcsázta gató szedte össze magát lég­nek állt, megkérte, mindjárt üzenjen át a Volga pilótájáért Es megnyugtatásként még azt kíváncsiskodott, is hozzáfűzte; a menetlevélre ütögette hátba ne legyen gond, majd ő elin­tézi. Halkan súgta az utolsó szavakat: •* ...« tömbből... Igen, alkalmasabb napot va- sietve kereste elő, adta lóban nehezen lehetett volna a választ: később találni. Verőfényes, torozni is lehet. És ez felismeréséhez nem kellett kü- tott huncutul lönösebben megerőltetnie ma- rek!, eltűnünk A mélyszántás, s az állatférőhelyek téli előkészítése A Központi Sajtószolgálat beirt időjárás miatt neveimben munkatársát Keserű János, re tolódott át — gyatooriatilag földművelésügyi miniszterbe- befejezték, lyettes tájékoztatta az időseié- A betakarítás is közvetlenül rű őszi mezőgazdasági mim' a befejezés előtt áCL Még vi- kákról, s arról, milyen fonio- szonylag a nagyobb erőt a sabb feladatok vannak még földből kiszedett, n a táblákon hátra ebben a tekintetben. prizmákban álló cukorrépa le* A mezőgazdasági üzemek — szállítására, a még hátralevő mondotta Keserű János — az kevés kukorica letörésére és a elmúlt két hétien jó eredmény- szárvágás meggyorsítására nyel hasmóiuík ki az őszi keü fordítani Ez utóbbi áráért munkákra kedvező időt. A ke- különösen sürgős feladat, me« nyérgabona-vetést — amely- a ^ég mintegy Vj milho kai nek mintegy 18 százaléka a holdon lábon álló kiufcorica- szokaitlawul csapadékos októ- szár a mélyszántást akadályoz­za. A mélyszántásban minden megyében számottevő a lema­radás. A még hátralévő lobi. 1.5 millió kát hold roéüyszárM tás a rendelkezésre álló gép­kapacitással — kedvező idő­járás esetén. — a következő S hét alatt befejezhető. Sajnos az ez évi építkezé­sekből számottevő mennyiség a jövő évre áthúzódik, s ez sok helyen megnehezíti az ál­latállomány, különösen a nö- vendékáUomány megfelelő tés li elhelyezését. a kamrában... De — ajaj — mintha összebeszéltek volna a kedves munkatársak! Pár perces idő- e™tt. Gondoltam, most ráérek, külömbséggel a városi benzin- kiszaladtam hát... kútnál futott össze, találkozott a furgon, a Volga és a BMW... Óregek napja Bátorban Bátorban — ebben a katlanba zárt szép községben is — megünnepelték az öregek napját. A földművesszövetke­zet egyik feldíszített helyiségé­ben azok az idős, munkában elfáradt emberek vettek részt az ünnepségen, akik már 70. életévüket • betöltötték. Nagy István községi tanács­elnök üdvözölte a megjelent idős embereket, majd az isko­lások adtak műsort és közben virágcsokrokkal kedveskedtek a nagyapáknak és a nagy­anyáknak a gyerekek. A fehér asztalnál 27-en ül­tek, — közöttük a legidősebb volt a 86 éves Pallagi Dénes — és jó hangulatban töltötték el az ünnepséget. Dénes András miPüMG g Gyóai Gyula november 29-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents