Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-29 / 280. szám
Az aíbán nép; Vezetőséget választottal« az Egri Tanárképző kommunistái ünnepe Húsz esztendeje vívta ki az albán nép a fasiszta német és olasz megszállók elleni harcban hazája függetlenségét. A török hódítók elleni évszázados küzdelemben meg edződött kis balkáni nép a fasiszta megszállás első percétől fogva fegyveres harcot folytatott a szabadságért, amelyet ötéves partizánharc után ért el, azzal a hatalmas segítséggel, amit a fasiszta erőkre mért szovjet katonai csapások jelentettek 1944 őszén. Az ötéves népi ellenállás temérdek áldozatot kívánt, 28 ezer hazafi adta életét a szabadságért és a bosszú harcokban elpusztult az ország nagy része. Ilyen körülmények között láthatott neki Albánia népe — miután 1946 januárjában kezébe vette a hatalmat — országa felépítésének. Évszázados elmaradottságot kellett felszámolnia az albán népnek. Európa egyik nyomortól legjobban sújtott területén kellett megkezdenie a szocializmus építését. De a kivívott szabadság erőt adott és kötelezett: az albán nép nagy áldozatvállalással, öntudatos munkával megteremtette a szocialista fejlődés alapjait. A munka frontján is helytállt a kis balkáni nép, s a szocialista közösség többi országa, mindenekelőtt a Szovjetunió segítségével megváltoztatta a „sasok országát”. Mocsarak váltak termőfölddé* gyárak születtek, utak, erőművek épültek, két ötéves terv időszakában megteremtődtek a szocialista ipar és mezőgazdaság alapjai. Az albán nép hőst munkája és a szocialista országok önzetlen, internacionalista támogatása révén alig két évtized alatt, évszázadok mulasztásainak pótlásában ért el nagy eredményeket, emelte Albániát az európai társadalmi haladás élvonalába, bizonyítva a háború előtti Albánia sorstársainak, amelyek ma is a kontinens legelesettebbjei, hogy milyen lehetőségek nyílnak meg egy nép előtt a szocializmus útján. A magyar nép felszabadulása finnepén megbecsüléssel köszönti Albánia dolgozó népét és további sikereket kivan országépítő munkájához. Ball Párizsba érkezeti PÁRIZS (MTI): George Ball, amerikai külügyminiszter-helyettes, szombaton egynapos látogatásra Párizsba érkezett. Útját vasárnap folytatja, amikor is Londonba utazik, ahol Wilson miniszterelnökkel is tárgyalni fog. Rövid párizsi tartózkodása alatt Ball megbeszéléseket folytatott Couve De Murville francia külügyminiszterrel és Valery Giscard A. Estaing pénzügyminiszterrel. Ball ezenkívül nyugati államférfiakkal a sokoldalú NATO-atomerö létrehozásáról tárgyal. Őszinte elvtársi légkör, elemző módszer jellemezte az Egri Tanárképző Főiskola pártalap- szervezetének vezetőségválasztó taggyűlését. Részt vett a taggyűlésen Títfnás László, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkára, Béta Albert, a megyei pártbizottság munkatársa és Sípos István, a városi pártbizottság képviseletében. Somoss János igazgatóhelyettes, elnöki megnyitója után Pelle Béla, az alapszervezet titkára tartotta meg a vezetőség beszámolóját. Rövid külpolitikai áttekintés után a beszámoló foglalkozott a kommunista szakember- képzés, a tanárképzés jelentőségével, hangsúlyozta, hogy a főiskola feladata olyan tanárok nevelése, akik nemcsak oktatnak, nevelnek, hanem a falu, a község, a város szocialista átalakulását, az emberek tudatformáját elősegítik, türelmesen, de állhatatosan magyarázzák pártunk politikáját, egyszóval részt vesznek az új társadalmi rend felépítésében. Ezután részletesen foglalkozott a beszámoló a főiskola tanárainak oktató-nevelő munkájával, a különböző témakörben megkezdett kutatások jelentőségével, majd a tudományos fokozatokról adott részletes ismertetést;. Az oktatást célzó tevékenység elismerően alakult az utóbbi években. A főiskola tanárai részt vállaltak a felső- oktatási reform munkálataiból. Sikeres erőfeszítéseket tettek a modem oktatás feltételeinek biztosításáért, kialakításáért. Foglalkozott a beszámoló a világnézeti bizottság munkájával is, szólt az oktatók nyelvtudásának jelentőségéről, a káderfejlesztési tervekről, részletesen elemezte a gyakorló iskola munkáját, majd az utóbbi időben fellendült KISZ- munkáról számolt be, hangsúlyozva annak a szükségességét, hogy szorosabbra kell fűzni a kapcsolatot a KISZ-segftő tanári kabinettel. A KlSZ-munka tehát a helyén van — mondta az előadó —, iránya, tartalma alapjában véve helyes. Megfelelő erő arra, hogy sajátos eszközeivel, módszereivel eredményesen elvégezze a főiskolai nevelő munka ráeső részét. Ehhez azonban a pártszervezet hatékony segítségére is szükség van. Foglalkozott a beszámoló a szakszervezet munkájával is, majd a pártszervezet belső életének részletes^ s alapos elemzését adta. A pártszervezet munkájáról azt állapította meg a beszámoló, hogy döntő többségében sikerült végrehajtani az alapszervezet munkatervét, célkitűzéseit, sokat javult a helyzet az állami és a pártvezetés között s a párt irányításával alkotó, elemző viták folynak a főiskolán. A beszámoló és a beterjesztett határozati javaslat feletti vita során többen is felszólaltak. Halász Vince sürgette a jobb tájékoztatást és a nyelv- tanítás jelentőségéről beszélt hozzászólásában, majd többek között elmondotta, hogy közelednek a koUokviumok s ennek kapcsán egységes mércét kell kialakítani. Majd feltette a kérdést: adtunk-e eddig elég segítséget a fiatal nevelők számára? Csóka János a tudományos nevdőmunika egységének jelentőségével foglalkozott Gál István a világnézeti bizottság — valamint a pártcsoportok munkájáról beszélt Nagy Sándor hozzászólásában elmondotta, az utóbbi időben sokat fejlődött a kritikai szellem, megszűnt a befelőfordulás, majd a vezetés módszereiről és a tanszék önállóságáról beszélt Szokodi József a marxista—leninista tanszék munkájáról számolt be. Perge Imre az egységes főiskolai szabályzatot sürgette, dr. Szántó Imre a pedagógiai továbbképzés jelentőségét hangsúlyozta hozzászólásában. Majd arról beszélt részletesebben, hogy milyen módszerekkel élnek a tanszékvezetők szakfelügyeleti jogaikkal. Udvarhelyi Károly a reform célkitűzéseiről, a jegyzetek s tankönyvek írásáról szólott Kovács László a tanári KISZ-szervezet munkájáról mondott kritikai megjegyzést, míg Míkus László a határozati javaslat egyes pontjairól szólt hozzá. Felszólalt a vita során Tamás László, az MSZMP megyei Bizottságának titkára is. Látszik, hogy a beszámoló kollektív munka eredménye — mondotta, majd arról beszélt, hogy a pártvezetőség helyesen értékelte az elmúlt évek változásait a párt és az állami vezetés területén. A főiskolán kialakult az elvtársi segítség és bírálat szelleme. A kommunisták jó légkört teremtettek, ahol érvényesült a párt- demdkrácia, javult a vezetés és tagság kapcsolata, s kivívták a pártvezetőség tekintélyét nemcsak a tagság, de az egész főiskola előtt. A beszámoló és a vita is azt bizonyította, hogy a vezetés egységes, határozott, és helyes kritikai mércét tudott felállítani. Hozzászólásában hangsúlyozta a megyei pártbizottság titkára, hogy a főiskola legyein a nevelés és a kultúra központja a megyében. A párt politikáját milliók valósítják meg s ezeket a milliókat pedagógusok nevelik, akik itt a főiskola falad között készülnek erre a nemes feladatra. Nem mindegy, hogy hogyan készülnek. A főiskola akkor végez jó munkát, ha, mint láncszem illeszkedik nevelésével a párt politikájához. A taggyűlés második részében a tanárképző f őiskola kommunistái, dr. Pelle Béla, Király Gyula, dr. Szántó Imre, Nagy Sándor, Markos Tibor, Szűcs László és dr. Nagy József személyében megválasztották az új vezetőséget (m) Jugoszlávia ünnepére A jugoszláv címeren a szövetségi szocialista köztársaságokat jelképező hat fáklya rajza alatt a következő dátum olvasható: 1943. XI. 29. Ez a nap az új Jugoszlávia születésnapja. Huszonegy évvel ezelőtt, november 29-én a Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Front Jajce boszniai városkában, a hitlerista hordák ellen vívott harc oly nehéz időszakában. népi parlamentté alakult át, s történelmi ülésén kitűzte a harc közvetlen feladatát: a fasiszta megszállók és hazai cinkosaik kiűzését, a demokratikus néphatalom alapján felépülő szövetségi állam megalapítását. Két esztendővel később, ugyancsak november 29-én, az akkor már felszabadult ország parlamentje ünnepélyesen proklamálta a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság megalakulását. A szocialista Jugoszlávia népei tehát ma történelmi évfordulót ünnepelnek. Emlékeznek arra az áldozatos küzdelemre, amelyet a jugoszláv nép vívott hazája felszabadításáért. Emlékeznek arra a segítségre is, amelyet a szovjet hadsereg nyújtott a partizánoknak, amikor a balkáni hadműveletek során sorozatos csapásokat mért a hitleristákra, ezzel új erőt kölcsönözve, a jugoszláv nép antifasiszta harcának is. A háborút követő évek során Jugoszlávia népei megkezdték az új társadalmi és gazdasági rend alapjainak lerakását: a szocializmus útját választották. Az elmaradott országból korszerű iparral és mind fejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országot teremtettek. A szocializmus építésében elért sikereket a magyar nép baráti érzelmekkel, mély rokonszenwel üdvözli; s annál inkább örülünk déli szomszédunk békés alkotó munkában élért eredményeinek, mert országaink kapcsolatai jelentősen kiszélesedtek, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Magyar Népköztársaság együttműködése minden vonatkozásban kedvezően fejlődik. Nemrég Magyarországon Járt Tito elvtárs. Jugoszlávia elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára, s az. a fogadtatás, amelyben részesült, ország-világ előtt azt is megmutatta, milyen igaz örömmel töltik el a magyar népet a jugoszláv nép alkotó munkájának sikerei, a két nép együttműködésének, összefogásának eredményei. Mind a magyar, mind a jugoszláv államférfiak hangsúlyozták, s a magyar közvélemény különös örömmel fejezte ki egyetértését e tekintetben, hogy a jószomszédi viszony, a két szocializmust építő nép gyümölcsöző kapcsolatainak megszilárdítása mindannyiunk javát szolgálja, A történelmi tapasztalatok azt mondják: valahányszor hiányzott az egyetértés a két szomszédos ország között, ez csak szerencsétlenséget hozott népeinkre. De valahányszor baráti viszony szövődött közöttünk, ez a kapcsolat megfelelt közös érdekeinknek, s méltán találkozott mind a magyar, mind a jugoszláv nép egyetértésével. Ez a fontos történelmi tanulság most is időszerű, amikor mind kedvezőbben alakulnak kapcsolataink, amikor több ízbe« is sor került a két nép vezetőinek közvetlen érintkezésére, az őszinte, baráti véleménycserére. A gazdasági együttműködés különösen szép eredményeket hozott az elmúlt két esztendőben: nemcsak növekedett az áruforgalom, hanem új formákkal is gazdagodott. A magyar—jugoszláv együttműködési bizottság azon munkálkodik, hogy hosszú lejáratú áruforgalmi egyezményeket segítsen elő, és lehetővé tegye a széles körű együttműködést az energiatermelés, a gépipar, a fémkohászat, a vegyipar és több más iparág területén. Külkereskedelmi forgalmunk emelkedő irányzatot mutat. A kultúra, a tudomány, a sport területén Is gvümülcsöző kapcsolatok Jöttek létre. Testvéri szeretettel köszön tjük a jugoszláv népet nemzeti ünnepén és Csata szívvel kívánunk neki sok sikert, további eredményes alkotó munkát! VILÁGÉRT SEM AKAROM — nem Is lehet — egyiket * másiknál hatásosabbnak minősíteni. Kire az egyik, kire a másik hat inkább, s vannak, akikre mindkettő egyformán. Mindegyikkel költhetők neme« érzelmek, mindegyikkel felkorbácsolhatok aljas indulatok. Ismerünk embereket, akik olvasás közben hamar elálmo- sodnak, de érdeklődéssel végigülnek vagy végigállnak hosszú értekezleteiket, előadásokat, mások viszont képesek fél éjszakát átolvasni, de ■ legbölcsebb előadót sem képesek 10—15 percen túl figyelemmel követni: el-elbóbiskolnak. Ismerünk — a történelemiből is — olyan lángoló szavú szónokokat, akik magukkal ragadták, valósággal hipnotizálták hallgatóságukat: szavukra Két évtixed tárlatából Előszó és írás ( H f ESŐS, HAVAS IDŐBEN védi Egészségét A GUMI LÁBBELI! Férfi sárcipő 80,00—87,50 Ft-ig Női Wellington gumicsizma 239,50 Ft Női hócipő, alacsony- és magas sarkú, fekete, drapp és barna színben 110.00— 130,00 Ft-ig Gyermek hócipő, fekete és fehér színben, gombos és húzózáras kivitelben 50,00— 80,00 Ft-ig Gyermek Wellington gumicsizma 130.00— 173,00 Ft-ig sírtak, kacagtak vagy mérlegelés nélkül rohamra indultak tömegek. Es híres szónokok sok esetben nem tudnak néhány oldalnyi jó írást produkálni Ugyanakkor ismerünk neves írókat, újságírókat, költőket, akik értékes és érdekes mondanivalóikat maguk élőszóval nem tudják hatáskedtő* en előadni. A szónak te, az írásnak te voltak farizeus kufárad és mindegyiknek vannak, voltak (és sajnos még lesznek) mártírjai. Az illegalitás éveiben az írásnak volt nagyobb szerepe a mozgalomban, máskor viszont — példáid az ostrom napjaiban nyomdák és közlekedési eszközök hiányában — szájról szájra adva közölték az emberek egymással riasztó vagy reménykedő értesüléseiket. A felszabadulás időszakában — egy negyed század da- gályos hazugságai, hamis frázisai után — az egyszerű emberek egyformán lesték, várták az őszinte szót, éhezték az igaz betűt, ha hozzájutottak. így VOLT EZ EGERBEN ÍS. A város húsz évvel ezelőtt, 1944. november 30-án szabadult fel. A felszabadítók harcosaként érkezett a városba P. Oszkár ifjúkori barátom (jelenleg szerkesztő a Zrínyi Kiadóban). A nyomdászoktól megtudta, hogy a városban élek illegalitásban. Megkeresett, és fontos szervező munkát bízott rám. A környéken fellelhető összes nyomdászokkal és azok családtagjaival együtt beköltöztünk az Érseki Lícium Nyomdába, amely akkor vódhelyül is szolgált. • (A németek akkor Egertől 4 kilométernyire, Felnémeten voltak.) Mi gyakran még éjjel, gyertya világánál te röpiratokat, plakátokat gyártottunk. Kapcsolatunk volt egy németül jól beszélő szovjet tiszttel, aki érdekesen tájékoztatott közeli és távoli eseményekről, a froíít állásáról. Néhány nap múlva már Új Hírek címmel másodnaponként kis alakú, kétoldalas lapot nyomtunk részint a felszabadult részek tájékoztatására, részint a front mögötti területek lakosságának és a katonáknak a befolyásolására. Hat szám megjelenése után (december 12-én, délelőtt) erős náci bombázókötelék támadt a városra; percek alatt 20 ház dőlt romba, és a terrortámadásnak 33 halott, 87 sebesült polgári áldozata volt A Líceum másfél méteres falain belül néhány kisebb sebesülés fordult elő, főként ablaküveg- cserepeiktől, amelyek a betűszekrényeket is ellepték, A nyomdászok — akik nemcsak a betűvel éltek együtt, de az előszó iránt is fogékonyak voltak — példamutató társadalmi munkával elősegítették, hogy az Űj Hírek ismét megjelenhessen, s alig három héttel Eger felszabadulása után — pontosabban: december 23-án —- az orosz városparancsnok támogatásával a Függetlenségi Front kiadásában Igazság címmel lapot jelentethettünk meg, amit a hírekre éhes közönség úgyszólván a nyomdagép alól elkapkodott. Rövidesen távolabbi környékről (például Czdról, Tiszafüredről) is jöttek futárok kerékpáron, lóháton, szekéren, százával szerettek volna lapot, de legfeljebb 10—20 példányt kaphattak^ Ahova nem jutott lap, oda az élőszót igyekeztünk eljuttatni. így alakultak meg megyszarte a munkáspártok alapszerveL Az újság mindinkább nagyon nélkülözött hiánycikké vált Ám hiánycikk volt a petróleum is. Sok estén át cipőkrémes dobozba töltött étolajból knkandikáló kanóc „fényénél" írtam vagy korrigáltam, s pazar világításnak számított, ha egy kölcsönlám- pába benzint sikerült szerez- nem. EGY HÓNAPI (kilenc szám) megjelenése után új városparancsnok jött és felettes szervére hivatkozva bezáratta a nyomdát Ez lényegileg — legalábbis egyelőre a — a lap megszűnését jelentette. — Debrecenbe kéne menni — mondták a nyomdász elv- társak. Igen, de hogyan és 3d menjen? — A csecsemőről a szülőknek kell gondoskodnia — célzott rám egyikük. Szereztem egy tolmácsot, aki három nyelvet egyformán (gyengén) beszélt és egy alkalmi „szánsíoppal” Kápolnára indultunk, ahonnét valami gyorsabb járművön (esetleg mozdonyon) reméltük folytatni utunkat. Kerecsendmél az egyik ló kidöglött a szán előíL Gyalogosan Füzesabonynak vettük az irányt. Éjjel be is lopakodtunk egy román tehervonat fékezőfülkéjébe, mégnem egy katona leparanesoit bennünket. Az állomás szovjet őrnagy-parancsnokával tolmácsom közölte, hogy lapszerkesztő vagyok, s Debrecenbe a minisztériumba kell mennem. A major végignézett, mintha belém akarna látni, majd mosolyogva kérdezte: — A szerkesztő véleménye szerint mikor ér véget Európában a hábrú? — Mit mndjak néki? — kérdezte tőlem a tolmács? — óv végére... ? — AZ SOK LESZ, mondjon júliusit, vagy augusztust — biztattam, <}e őszintén mondva, újságírói tekintélyemet DB tette«») hogy túl rövid, vagy bosszú időt találok jósotok. — A... redaktor — aeótt meggyőződéssel az őrnagy — egy hónapon belül Pesten leszünk. azután irány Bóra, Berlin. Májúdban már Hitler kaput. Szerettem volna homlokon csókolni, de nem volt ná idő. Befutott egy sebesültszállító vonat, annak mozdonyára feL- ültettek bennünket ★ Debrecenbe értékes hetet töltöttem. Ott lóét napilapot (a Néplapot és a Tiszántúli Népszavát) találtaim. Több pesti újságíróval, ismerős elvtársakkal és polgári politikusokkal találkoztam. A legtöbben mosolyogtak, amikor elbeszéltem a szovjet őrnaggyal folytatott rövid beszélgetésemet Egeiben is derültek az eseten, ahová ugyancsak körülményes módon — Füzesabonyig szovjet kato- navanatom, onnét gyalog — két napig utaztam. Az Igazág kétheti szünetelés után újból megjelent Az új szovjet városparancsnok megdicsérte a lapot, mondván: — A legtöbb helyen először a rend állt helyre, azután jelent meg újság. Itt az újság segített konszolidált állapotokat teremteni. Kérem, folytassák ... élőszóval is! Neki én tettem fel a tiszttársától korábban felém szegezett kérdést, s meglepett, hogy a háború befejzésének várható időpontjaként ő is 1945 májusát jelölte meg s ugyanazt hallottam később más, egyszerű szovjet katonáktól is. — Úgy látszik, ők nemcsak biztosak voltak dolgukban, de tájékozottabbak, ezért derűlátóbbak is; derűlátásuk tehát indokolt és megalapozott volt. ERRE GONDOLTAM akkor is, amikor debreceni élményeimről Egerben beszámoltam, majd 1945 május 8-án, amikor kétoldalas esti rendkívüli kiadásban hírül adtuk az európai háború befejeződését, és erre emlékezem most, Eger felszabadulásának 20. évfordulóján. Lénáid Sándor
