Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-27 / 278. szám
Feltétel a közös művelődés A KÖNNYŰIPARI Alkat- részgyártó és Ellátó Vállala/ egri gyáregységében a szakszervezeti bizottság titkárának arca elkomorul, szeme összehúzódik és kedvetlenül mondja: ... megnézhetjük, de leginkább ezzel állnak hadilábon a brigádok. Különben is ezt a legnehezebb lemérni. Elindulunk a műhelyek felé. Az egyik teremben Zombori József szocialista brigádja dolgozik. Három éve nyerték el a megtisztelő címet, ez alatt az idő alatt összeforrott, jó kollektíva alakult ki. Lapozgatunk a brigádnaplóban, vajon a kulturális feltételeket mennyire teljesítette és teljesíti a brigád. Ennek a feljegyzésére külön rész van a kemény fedelű könyvecskében. Közömbös bejegyzések ... értekezleten vettünk részt, megjelentünk a május elsejei ünnepségen... és hasonlók. Semmi figyelemre méltó vagy érdekesebb feljegyzés. Mozi-, színházlátogatásról vagy hasonló eseményről tanúskodó sarok sehol. Hogyan teljesítik a kulturális feltételeket? ... Hát tanulunk, mindenki részt vesz valamilyen oktatásban. Aztán otthon, nézzük a televíziót, olvasgatunk. A Budai Jóska rendszeresen vásárolja a könyveket, a Benkő meg a szakmai kiadványokat gyűjti — mondja Zombori József brigádvezető. — Közösen voltak mostanában valahol? — Az utóbbi időben nem __ ink ább otthon szórakozunk. A brigád tagjai közül néhányan helyeslőén bólogatnak. — A tévé — jegyzi meg valaki. — Majdnem mindenkinek van, azt szoktuk megnézni. A TEREM TŰLSÖ végében Mirkóczky Tibor szocialista brigádja dolgozik. Az ablakban vörös feliratos zászló — ezt kapták jó munkájukért. — Heten vagyunk. Ketten most fejezték be az általános iskolát, mindenki tanul közülünk. Jól megértjük egymást — mondja a brigádvezető. A kulturális feltételek? ... Eljárogatunk egymáshoz. Legutóbb a Bartáéknál gyerek született, náluk voltunk. Ha van valami rendezvény, elmegyünk ... a dalosünnepségen is négyen voltunk ... Körülbelül ez, amit csináltunk. — Közös mozi- vagy színház- látogatás? ... Régen nem voltunk. Már ügy, hogy az egész brigád ment volna. Elhallgat, ráteszi a kezét az egyik alkatrészre. ... Amióta tévé van, nem mennek úgy a dolgok — folytatja. — Inkább hazajárunk. Szeretünk olvasgatni, különösen a fiatalabbak. — Hány fiatal van a brigádban? — Kettő. Kármán Árpáddal, a szak- szervezeti bizottság titkárával nézegetjük a munkaverseny- szerződést, amely a szocialista cím elnyeréséhez szükséges feltételeket tartalmazza. Kulturális témájú mindössze egy van: mindenkinek be kell kapcsolódnia valamilyen oktatási formába. A titkár, úgy látszik, maga is kevésnek érzi ezt, mert zavartan nézegeti, forgatja a teleírt papírlapot. — Hiába, nem megy úgy a dolog, ahogy kellene. Először erőltettük, de aztán rájöttünk, hogy hiába. Olvasottság az van, sokan vásárolnak könyveket. Tanulnak is az emberek, mindenki jár valahová. Tíz szocialista brigádunk van 69 fővel. Közülük 22-en járnak általános iskolába, technikumba, valamint átképzés tanfolyamra. A többiek a párt-, a KISZ, vagy a szakszervezeti szemináriumokon vesznek részt. ... De közös mozilátogatás, vagy könyvankét már régien nem volt Szóval, olyan dolog, ami jobban összekovácsolná az embereket Miért? — Valami fásultság vett erőt az embereken. Evek óta úgy van, hogy új gyárba költözünk. Színes It. a Technika Házában Ritka élményben volt részük csütörtökön a Technika Házában az újságíróknak. A Híradástechnikai Tudományos Egyesület színes televízió munkabizottsága vendégül látta a Francia Televízió Társaság mérnökeit, akik bemutatták Secam-rendszerű színes tv-be- rendezésüket A színes tv-ben bemutatták a „Marseille-i nyár” című rövidfiilmjüket. Az adás alatt egymás mellett láthatók a színes televízióban a színes, és egy rendes készülékben a fekete—fehér filmek. Ezután J. P. Doury, a Francia Televízió Társaság mérnöke tájékoztatta a sajtó képviselőit a franciák által kidolgozott Secam színes televízió rendszerérők tanulás, Is Ez a jelenlegi hely korszerűtlen, elavult S ahogy az új helyiségbe való beköltözésünk egyre jobban eltolódik, valahogy úgy kedvetlenednek él a munkások. Aztán a KISZ, meg szakszervezeti kulturális vezetők is változtak. Nem volt, aki jobban összefogja a dolgokat. Most új könyvtárosunk, új szakszervezeti kul túrfelelősünk van, talán jobban megy majd a munka. „Ki mit tud”-vetél- kedőket, ankétokat tervezünk... Beszél a szakszervezeti titkár, sorolja az új lehetőségeket, hangjából azonban nem nagyon árad a meggyőződés. Pedig a szocialista brigád cím elnyeréséhez, megtartásához a kulturális feltételek teljesítése is hozzátartozik. DE NEM ÜGY, HOGY a feltételeket a minimálisra csökkentik, hanem éppen ellenkezőleg. Éppen ezért érdemes lenne többet foglalkozni a brigádok kulturális munkájával. Kaposi Levente Tájékozatlan panaszosok, késedelmes ügyintézés A LAKOSSÁG bejelentéseineík, panaszainak határidőn belüli intézkedését törvény írja elő. A tanácsok és az illetékes szervek iparkodnak időben intézkedni, viszont nem egy esetben éppen a panaszosok tájékozatlansága miatt késlekedik az ügyintézés. A mezőgazdaság szocialista átszervezése után és ezzel kapcsolatosan új problémák, panaszügyeik is jelentkeztek. Leggyakrabban földügyek, föld járadékok és háztáji sérelmek, segélyek, járadékok köré csoportosulnak e panaszok. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság utasítása alapján lefolytatott széles körű vizsgálat a közelmúltban a közérdekű bejelentések és panaszok intézésének megjavítását célozta. A vizsgálat során szerzett tapasztalatok igazolják, hogy az államigazgatási eljárás során intézett beadványok késedelmes elintézése nem minden esetben az illetékes előadókon múlik, hanem az ügyfelek tájékozatlansága az, ami a sürgősebb természetű panaszok intézését is csak 30 nap.os határidőn túl teszi lehetővé. A Gyöngyösi Járási Tanács mezőgazdasági osztályához érkezett panaszok, vagy panasz jellegű kérelmek 42 százaléka származik csupán közvetlen az ügyfelektől, a többiek országos főhatóságoktól, a rádiótól és sajtótól, közvetve kerültek ügyintézőhöz. Az említett szervek sem illetékességgel, sem hatáskörrel nem rendelkeznek, így panaszt! gyek ben a fennálló rendelkezések értelmében érdemi döntést nem hozhatnak. Bizonyos esetekben — háztáji földterület csökkentése, a ledolgozott munkaegység jóvá nem írása, fegyelmi és kártérítési ügyek — csak az arra illetékes és hatáskörrel rendelkező vezetőségi ülés, vagy közgyűlés jogerős határozata után támadhatók meg a felügyeletet gyakorló járási szervnél. Törvénytelen, vagy jogszabályéiig Gólyabálon — komoly dolgokról Nem én tehetek róla, hogy még a gólyabálon sem tudtuk a komoly dolgokat megkerülni, hogy a legártatlanabbul induló beszélgetés is beletorkollt a legfőbb témákba. Pedig kezdettől fogva jó hangulat volt a gyöngyösi FeU sőfokú Mezőgazdasági Technikum gólyabálján, amit a Mátra Szállóban rendeztek meg. — Reméljük, felülmúlja ae idei gólyabál az eddigieket — mondták az elején a főrendezők, Szkocsovszky István és Tiboldi Árpád. Pontosan kezdtek. A felsorakozott első éveseket Hodá- szy Miklós igazgató köszöntötte, majd kis kék szalagot kaptak mindannyian, ez volt a gólyává ámítás ünnepélyes aktusa. A nyitó keringőt Ólán Jánosné adjunktus táncolta az egyik gólyával. Családias hangulatú az egész bál. Nincsenek sokan, mindössze százhúsz hallgató van a két évfolyamon. — Milyen érzés gólyának lenni? — Egy kicsit megható — néz összemosolyogva az egyik asztalnál Kovács Istvánná gólyatársaival: Darabos Zsolttal, Bordulák Attilával, Till Mihállyal és Andorfalvy Józseffel. — Mit várnak ettől az estétől? — Sokat. Már több mint egy hete az a fő beszédtéma: ki milyen ruhában jön, milyen lesz a gólyaavatás? — ez az egyöntetű vélemény. Utólag kiderül, az asztalnál ketten is vannak, akik a Színművészeti Főiskolára szerettek volna kerülni: Darabos Zsolt és Kovács Istvánná. Most kijelentik, hogy nem ugródeszkának fogják fel majdani hivatásukat, a mezőgazdászától. — A jogot azonban et akarom végezni — mondja Darabos Zsolt. — Majd talán tíz év múlva filmrendező leszek — említi meg Kovács Istvánná. Tül Mihály és Andorfalvy József egyszerűen közli: — Mezőgazdásznak lenni, ez az életcélunk. Budafokon, a borgazdasági technikumban végeztek. — En beleszülettem a borászatba — mondja Till Mihály. — Tokaji vagyok. Már VI— VIL osztályos koromban ezüstkalászos gazdatanfolya- mot végeztem. Már végzett hallgatókat is megkerestem, hallottam, eljöttek páran közülük a gólyabálba. Legalább tízfős csoportjuk ülte körül az egyik asztalt. — Nagyon jó évfolyamunk volt. Találkozni akartunk egymással. Olyanok voltunk, mint egy nagy család — hangzottak a mondatok. — Van oki mégsem lett mezőgazdász? — Nincs. Két évig kötelező. — Csak ezért? — Nem. Azok akartunk lenni. — Hogyan fogadták magukat a tszek-ben? — Nagyon kedvesen, de nem bíznak ránk semmi komoly dolgot. Ügy érezzük, egyszerűen fölöslegesek vagyunk. — Rossz a szemléletük — magyarázza később Hodászy Miklós igazgató. — Lényegében még nincs üzemi gyakorlatuk. Türelmetlenek. Fizetésük éppen annyi, mint az egyetemet végzetteknek. Pedig ök csak két évig tanultak. Van azonban arra is nem egy példa, hogy közülük többet azonnal agronómusnak neveztek ki. Annyi bizonyos, a végzett hallgatók ragaszkodnak volt iskolájukhoz, hiszen többen az ország túlsó részéből utaztak el Gyöngyösre a gólyabálra. Es az csak természetes, hogy két tánc között, a szünetben sok mindenről szó esett. Jól sikerült a gyöngyösi gólyabál. Berkovits György nes határozat esetén itt intézkedhetnek annak megsemmisí- léséről A GYAKORLAT azt mutatja, hogy szövetkezeti dolgozóink egy része ilyen esetekben is — a szövetkezet vezetősége, illetve a közgyűlés határozata ellen — közvetlenül a rádióhoz, a minisztériumhoz, vagy egyéb felsőbb fórumhoz fordul. így az ügy elintézését bizonyos mértékig önmaguk meghosszabítják, ugyanis a tanácsi vagy igazságügyi szervek általában a szolgálati utat választják és ha hatáskörük vagy illetékességük nincs bizonyos ügyben, úgy mindig csak a közvetlen alájuk rendelt szervet keresik meg. és csak hetek múltán kerülhet oda az ügy, ahová lényegében tartozik. A népi ellenőrzési vizsgálat szerint az iktatott panaszok 61 százalékának nincs jogalapja, amely elsősorban abból adódik), hogy a szövetkezeti tagok, de néha még a vezetők sem ismerik saját alapszabályukat, és nem tudják, hogy miből és mennyi lehet a járandósága. Nemegyszer téves információk alapján is fellépnek jogosulatlan követelésekkel. Tény, hogy a szövetkezeti alapszabály jő ismerete sok panasztételt feleslegessé és indokolatlanná tenne. Népi államunkban minden cselekvőképes embernek biztosított az a joga, hogy az őt, vagy közvetlen hozzátartozóját ért sérelem, vagy intézkedés ellen bárhol panaszt tegyen. Nem mindegy azonban* hogy hol tesz panaszt. Ma mar tanácsainknál megfelelő képzettséggel és gyakorlattal rendelkező emberek intézik a panaszügyeket, adnak szakszerű és kimerítő tanácsot és csak ritkán fordul elő, hogy lelküsa meretüenség, vagy tudatlanság miatt egymáshoz küldözgessék az ügyfeleket. A BÜROKRATIKUS ügyintézés ma már mindinkább a múlté, hiszen minden előadó* minden dolgozó felelőséggel tartozik a reá iktatott akta ha- téridőre történő jogszerű elintézéséért. Természetesen senkit sem lehet korlátozni abban, hogy panaszával kihez forduljon. A panasz beadása előtt azonban helyes tájékozódni arról, hogy a szóban, forgó ügyben illetékes-e a hely, ahová a panasz kerül. A panaszosok tájékozottságukkal saját ügyeik gyors, határidőn belüli elintézését segíthetik elő. Dr. Sándor József, a Gyöngyösi Járási Tanács mezőgazdasági osztályának jogtanácsosa (5) — Amikor délelőtt eszembe jutottál — suttogta Zimányi —. arra gondoltam: az utóbbi időben valahogy megváltozott közöttünk a viszony... Tudom, miattam... Én vagyok a hibás... Tudom... Érezte, hogy enyhül a fejfájása és a szorongás is szűnőben van. — Most azért rohantam haza, hozzád, hogy bocsánatot kérjek ezekért a hetekért, hónapokért ... Ha még meg tudsz nekem bocsátani ... Bmmike nem válaszolt. A férfi tovább beszélt, erőtlen, sírós hangon. Mindent elmondott, ami a szívén feküdt. EL KELLETT mondania mindent. KELLETT! Nem titkolt el semmit, szabadulni akart a hazugságoktól, minél előbb és minél gyorsabban. Midőn befejezte a vallomását, aggódva kereste a felesége tekintetét. — Megbocsátasz nekem? Az asszony nem felelt: sírt. De ezek nem a harag, hanem a megbocsátás könnyei voltak. 4 HXtPfiJSAGi 1964. november 27-, péntek — Emmuci — rebegte meghatottam. Zimányi, és bátortalanul odalépett a feleségéhez. Emmuci zokogva borult a mellére. ★ A vegyész még aznap magához hívatta Efefefet és ingerülten felelősségre vonta: — Miért engedett ki a laboratóriumból? — Én nem engedtem ki..; Ön törte be az ajtót... — Mindenképpen meg kellett volna akadályoznia, hogy kijussak... — Megakadályozni? — ámuldozott Efefef. — De hogyan akadályozhattam, volna meg? — Mindent én mondjak meg? Miért nem ütött le? — Az i... i ... igazgató urat? — Igen, engem. — De hiszen el tetszett szaladni ... — Na és, miért nem rohant utánam?! — ordított a kutató, dühtől rángatódzó arccal. — Miért nem tartott vissza? Miért nem gáncsolt el? Maga miatt most mindent elrontottam. — Ígérem, hogy legközelebb le fogom ütni! Zimányi legyintett.: — Legközelebb... Ügy látszik, senkiben sem lehet bízni..» , __ za, de nem Hédikénél volt, a láboratóriumban maradt. Feljegyzéseket készített az új, csodálatos gázról, amely felébreszti az emberek: lelkiismeretét. „Ez az új gáz meg fogja változtatni az életünket — írta munkanaplójába — és nagy hatással lesz a társadalmak fejlődésére is. Ha ez a gáz belekerül az emberi szervezetbe, azonnal felébreszti a lelkiismeretet és furdalást okoz. Tünetei: erős fejfájás, marcangoló bűntudat, az ember úgy érzi, hogy szörnyű teher nyomja a lelkét, szorongás, nyugtalanság, sajnálat, haliu- cinációk: a saját hangunk tesz szemrehányást nekünk. A tiszta lelkiismeret utáni vágy megsokszorozza erőinket, eltünteti a Gátlásokat és nem törődünk mással, csak azzal, hogy minél előbb rendbehozzuk azokat a dolgokat, amelyek addig a lelkiismeretünket nyomták. A fent felsorolt tünetek csak azután tűnnek el, csak azután könnyebbülünk meg. Ez a titokzatos gáz megszünteti a lelkiismeretlenséget, amely annyi bajnak volt már okozója* és felébreszti bennünk a felelősséget embertársaink iránt, akikkel együtt élünk, együtt dolgozunk. Felelősségen természetesen társadalmi felelősséget is értek* amely oly sokszor hiányok az emberekből. — A gáz kép« arra* hogy megváltoztassa az emberek, sőt mi több, az egész Emberiség arculatát. Következményei befóthatat- ianok: ha az emberek lelkiismeretesebbek lesznek, ha nagyobb lelkiismeretességgel végzik munkájukat, akkor ugrásszerűen emelkedik majd a termelés és meggyorsul a technika, a művészet, az orvostudomány, az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra fejlődésének üteme. Tehát sókkal előbb valósíthatjuk meg kis és nagy céljainkat. Sajnos, a gáz még nem tökéletes, csak egy-két óráig hat. Ha sikerül tökéletesítenem, vagyis, ha tartósabb hatású lesz, akkor — szerénytelenség nélkül mondhatom — új fejezet nyílik az Emberiség történetében. ★ Amikor hazaért — hajnali fél három lehetett —, felkeltette az alvó asszonyt: — Emmike! Emmuci! — Hány óra van? — kérdezte álmos hangon Zimányi- né. — Fél három... Mostanáig benn voltam az intézetben ... — Miért keltettél fél? — Emmuci, én felfedeztem valamit... Hallod, mit mondtam? — Halkan. — Az eneloid... Csodálatos gáz!... Óriási felfedezés! Emmike felült az ágyban. — Évek óta kutatom az eneloid titkait, de most, most _ —- Főzzek egy kávét? — Előbb hallgass meg! Ez a gáz_ — Ülj le ide az ágyra* ide mellém és most mesélj... Zimányi részletesem elmondta, hogy milyen fantasztikus hatása vám az új gáznak. Miközben beszélt, a hangja átforrósodott, a szeme ide-oda ugrált az izgalomtól és nem tudott egy helyben maradni: állandóan felugrált az ágyról. A félesége hallgatta, hallgatta, arcán azonban nyoma sem volt a lelkesedésnek. Sőt, minél tovább hallgatta, annál jobban eűkomorodott. — Ez a felfedezés története — mondta végül a férfi. — Nos, mit szólsz hozzá? — Gratulálok. — Köszönöm. „Mi lelte Emmikét? — figyelt fel a vegyész. — Miért ilyen fagyos? Egyáltalában nem látom rajta, hogy örülne... En itt mesélek neki, beszámolok az évszázad legnagyobb felfedezéséről, és ő azt mondja: Gratulálok és siussz.” — Azt hittem, hogy örülni fogsz... — Nem mondtam, hogy gratulálok? — felelte hidegen Zi- mányiné. „Most már tudom, miért rohantál haza délelőtt... Nem önszántadból... A te csodálatos eneloid-gázod okozta a lelkiismeretfurdalást. Az kergetett haza ... Most már mindent értek...” Zimányi csalódott volt és sértődött. „Ügy látszik, Emmáké nem értette meg a felfedezés jelentőségét. Vagy talán megértette, de nem érdekli a dolog?” Hédiké jutott az eszébe, és alig várta, hogy elmondhassa neki a nagy újságot. Reggel a lány bement hozzá a laboratóriumba. — Mondd, cicu, mi bajod van velem? Olyan furcsán viselkedsz az utóbbi napokban ... Csak nem haragszol rám valamiért? — Szivecském — felelte a kutató, és megfogta a lány kicsi kezét —, neked mondom el először: egy új, csodálatos hatású gázt fedeztem fel! — Jaj, ez nagyszerű! — tap-; sikolt Hédiké! — Mindig tudtam, hogy te egy nagy vegyész vagy! — Jól figyelj ide! Látod azokban a csöveikben lévő folyadékot? Nos, az az eneloid). Ha az eneloidba sót szórunk— — Lehet, hogy Kossuth-di- jat kapsz érte? — Hát... — mosolygott szerényen —, megérdemelném.. Tehát, ha sót szórunk az eneloidba ... — Mennyi pénz jár egy első fokozatú Kossuth-díjjal? — Fogalmam sincs... Az eneloidba került só... A lány megrázta Zimányi kabátujját. — Cicu, tényleg olyan óriási a felfedezésed? — Óriási! — Nagyobb felfedezés, mint a penicillin? — Véleményem szerint nagyobb ... — Sokkal? — Sokkal. (Folytatjuk)
