Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-25 / 276. szám

Többségükben hosszú évek óta együtt dolgoznak már, kö­zösen oldják meg kiterjedt munkaterületük — a nagy­üzemtől a hegesztőtelepig övék a gyár — legkülönfélébb szak­mai problémáit, feladatait... Kerek István brigádjának kró­nikáját mégis csupán két esz­tendeje jegyzik. Attól kezdve, hogy versenyre keltek ők is a szocialista címért. Két év történetéről vallatom a fiókból előkerült kis naplót, kérdezgetem az üzemfenntartá­si osztály villanyszerelőit. Ho­gyan telt az idő, sikerült-e va­lóra váltani a nagy elhatáro­zást ...? Bejegyzések a vaskos füzet­ben — terven felül vállalt munkákról, műszak után vég­zett gyors üzemzavar-elhárí­tásról ... anyagtakarékosság­ról ... Dokumentumok a sorok kö­zött; igazgatói dicséret a jó munkáért, benyújtott újítások átvételi elismervényei — tan­folyam- és iskolalátogatási iga­zolások ... Ez utóbbiakra a legbüszkébbek talán. Érthető­en. A brigádtagok túlnyomó része tanul, állandóan képezi magát, új és újabb ismeretek megszerzésére törekszik. S nem unszolásra^ nem ezekért a papírosokért ■— hanem tudatosan. Mert látják, szüntelen hasznát veszik, nem­kedtem meg igazán ...! Hej, jó dolog az, ha az ember másva­lamihez is ért...! Ki ehhez — ki ahhoz. Lám, Ba-gi László még a — bőrmunkákhoz is! S olyannyi­ra, hogy — vállalásként — rendszeresen segít az üzemi szíjgyártónak. Szívesen teszi, mert a lakatosság mellett ezt a foglalkozást is szereti. És, nézzük csak, mihez van még kedvük a brigádtagoknak? — Bejegyzések tanúsítják, s bárki mástól megkérdezheti, a társadalmi munkából is kivet­tük még mindig a részünket. Ott segítettünk, ahol kérték, ahol éppen szükség volt ránk, beszéli Karsai István, a mű­szaki patrónus. Ott voltunk a sportpálya salakozásánál, leg­utóbb pedig egy gép áttelepí­tését vállaltuk... AZ OP 16- os ollóét, amelyet sürgősen kellett elköltöztetni egy másik munkahelyre. Oda, ahol bekö­téséhez hiányzott a villany­áram ... örömmel fogtunk hozzá, nagy lelkesedéssel, hi­szen a ml „asztalunk” volt! Földmunka kellett? Nem vár­hattunk a segédmunkásokra; magunk ástuk ki a közel hat­van méter hosszúságú kábel­árkot! Nem volt előttünk aka­dály, bent maradtunk két dél­után, lefektettük a szükséges kábelt, s bekötöttük a darabo­lógépet ... Gyorsan ment. Kedvvel csináltuk, szakfeladat volt. Inkább az, mint a saia­egyszer segítségükre volt már kozás vagy aminőket eddig művelet végeztünk. Jo lenne, ha társa­dalmi munkaként mindig ha­zonyára még szebb eredmé­nyekkel öregbítenék hírnevü­ket, ha ezzel-azzal egy-egy bonyolultabb művelet megértésében, elvégzésében. A fiatal Erdélyi Ferencnek különösen jól jött a tanulás ... (Idejében belekezdett — s most már az utolsó évet végzi a budapesti Üteg utcai erős­áramú technikum levelező ta­gozatán...) Műszakjait ugyan­is érdekes, izgalmas munka tölti ki hetek óta; új, import berendezést szerel, keletnémet generátort, higanygőzlámpás egyenirányítót próbálgat a bo­nyolult elektronikában. Kora ellenére is nagy rátermettség­gel, szakmai hozzáértéssel. Nem csoda hát, hogy éppen rá esett a választás; az üzembe helyezés után ő lesz majd a nagy értékű gépegység pa­rancsnoka ...! Lám, megérte, S a másiknak, a harmadiknak, meg a többinek is. A mar idő sebbek közé sorelható Lénárt SándcrmO'k is aki egy idő­ben végezte a nyolcadik osz­tályt — és a villamos telepke- zelői tanfolyamét. — Nem tagadom, nehéz volt egy kicsit, gok lemondást követelt tőlem — emlékezik vissza most már könnyű mosollyal a 3D- ben szabadult villanyszerelő — bizony, odahaza a családra sokszor alig jutott valamicske időm. De nem bántam meg, mert, ugyan huszonöt eszten­deje dolgozom már szakmám­ban, mégis újat tanultam; a nagy feszültséggel most ismer­sonló, szakmánkhoz közelebb álló megbízatásokat kapnánk. Nagyobb eredményét lát-, nák ...! Jó kollektívának, ügyes ke­zű emberek csapatának isme­rik a „Kandó Kálmán” brigá­dot Gyöngyösön, a MÁV Kité­rőgyártó Üzemi Vállalatnál. Sokszor bebizonyították már, hogy lehet rájuk számítani mindenben, mindenkor. S bi­liéin szegnék kedvüket olykor-olykor. Ha többet tö­rődnének velük, ha jobban se­gítenék — ha nem hagynák magukra őket... Ha foglal­koznának problémáikkal, ötle­teikkel, javaslataikkal s azo­kat súlyuknak megfelelően mérlegelnék. — Bizony, megérdemelnénk ennyit... S ha kevesebbet, hát legalább azt, hogy munkánkat figyelemmel kísérjék, olykor­olykor értékeljék. A miénket is, úgy. mint a többiekét... S ezért ne nekünk kelljen szólni, maguktól jöjjenek rá. És ne két év után döntsék el, hogy rászolgáltunk-e a szocialista címre?! — kesereg az egyik brigádtag. Képzelje, mi tör­tént velünk pár hónapja! Ak­kor értesültünk csak a brigád- verseny kiértékeléséről, ami­kor már rég eldöntötték a he­lyezéseket. Minket senki sem kérdezett. A mi munkánkra, a mi naplónkra senki sem volt kíváncsi. Mintha nem is let­tünk volna. S amikor szóltunk miatta, még az értékelő bizott­ság volt felháborodva...! Nagy huzavona után, jó másfél hó­nappal később aztán mégis­csak orvosolták a panaszt, megszületett a döntés; a „Kan­dó Kálmán” brigád is rászol­gált a szocialista címre... Két esztendő történetét ke­restem az egyszerű, kopottas naplóban, egy kis csapat hét­köznapjairól kérdezgettem né­hány embert, az útról, amely a gyár legjobbjai közé vezette Kerek István brigádját... Gyóni Gyula Keresd az újat! A csecsemők és a kismamák érdekében szólunk Nagy öröm a családban a kisgyermek születése. De ha megbetegszik és kórházba ke­rül, akkor annál nagyobb lesz a bánat és aggódás mellett a gond, mert a csecsemővel együtt az édesanyának is kór­házba kell mennie. Eger azon ritka városok kö­zé tartozik, ahol nincs anyatej- begyűjtő és -elosztó állomás. Minden baj ebből származik. Amint az előbbiekben is el­mondottuk, az édesanya beteg csecsemőjével azért megy be a kórházba, mert anyatejkész- let híján magának kell táplál­nia. Ezért marad ki a terme­lőmunkából, azért árvul el sok­szor hetekig tartó kényszerű kórházi tartózkodása miatt a család. Ez a két ok is elegendő len­ne ahhoz, hogy nagyon sürgő­sen és nagy körültekintéssel minél gyorsabban megszervez­Mwtéa/t&k Nem igaz, hogy egy vicc minden újszü­löttnek új! A vicc:.-. látod, ott férni, ott vannak a tudományos értekezé­sek, itt középen tanul­mányok, esszék, föld­rajzi munkák, alul bal oldalon drámák, versek, s ott lenn, ott a jobb oldalon, ott vannak az olvasnivaló könyvek... Ez volt a vice har­minc esztendővel ez­előtt. Ma? ».. látod, ott fenn, a sarokban, van néhány regény, jobboldalt egy-két vacak útle­írás, s innen végig az olvasnivalók: tudo­mányos munkák, ma­tematikai tanulmá­nyok, hőtani kutatá­sok és egyéb szak- könyvek... Csakhogy ez ma | nem vicc! (—6) zék az anyatejgyűjtő és -elosz­tó állomást. Mindössze egy he­lyiségre és néhány alkalma­zottra lenne szükség De van egy harmadik ok is, ami talán még jelentősebb, mint az előbbi kettő. Vannak olyan édesanyák, akiknek na­gyon hamar elapad a tejük és nem tudják maguk táplálni csecsemőjüket. Sem ha beteg, sem ha egészséges. Nos, ha be­teg, akkor a kórházban készen kellene állni számára tejnek. Ha egészséges, akkor is az len­ne a legegyszerűbb, hogy az édesanya bejelenti a védőnő­nek, a védőnő az orvosnak, s egyszerű kiutalással kapná a csecsemő a higiénikusan ke­zelt, állandóan orvosi ellenőr­zés alatt álló anyatejet. Ehelyett az egészséges csemők tejszerzése körül való­ságos anarchia van a megye- székhelyen. Az édesanya vagy a védőnő kutatja fel azt mamát, aki jó pénzért, szíves­ségből hajlandó fölösleges te­jét más csecsemőnek adni. Közben vagy néki vagy a te­jének baja eshet, s akkor a „vendégbaba” is beteg iesz, kórházba kerül — ahol ugyan­csak nincs tej. Megesik az is, hogy egysze­rűen felmondja a további tej' adást a pótanyuka — hiszen nem köteles, csupán szíves­ség az, amit tesz — akkor pedig újra kezdődik az egész tejszerzési hajsza élőiről. Köz­ben megakad a gyermek táp­lálása, közbevetőleg adnak ne­ki valamit, ami pótolja az anya tejet, s ez a zökkenő sok­szor igen súlyos betegséghez vezethet. Aki ezt végigcsinálta már, vagy éppen most jár ebben a cipőben, az tudja csak, mit je­lent e megoldatlan tejkérdés. Mindezeket figyelembe véve meg kell mondani azt, hogy végérvényesen itt az ideje a tejbegyűjtő és -elosztó állomás megszervezésének. Igénylik ezt elsősorban a jövő emberei — a mai csecsemők, akiknek éle­te, egészsége, egész felnőtt éle­te fi'gghet első hónapjaik szak­szerű, egészséges táplálásától. (ádám) Nem mindig a tudományos kutatók, hivatásos konstruk­tőrök esze és keze nyomán születik az új. Gyakran egy­szerű emberek, mérnökök, munkások, technikusok ötle­te, friss elképzelése hoz si­kert. Ezek megvalósítása rendszerint nem emészt fel •súlyos ezreket, milliókat, leg­gyakrabban néhány forintból életre hívhatóik ezek az el­gondolások. Az olcsóság tehát egyik fő „erényük”, a gazda­ságosság pedig a másik. Nem­egyszer egy-egy ilyen apró­nak látszó ötlettel tízezreket lehet megtakarítani, sok em­ber munkáját lehet megköny- nyíteni. Lássunk közülük kettőt, te­gyük közikinccsé az újat: Repítőtárcsás műtrágyaszóró Nem is oly rég még csak egy volt ilyen, valahol a hevesi járásban. Ezt megneszelték a novajiak és ellátogattak a helyszínire, hogy saját sze­mükkel láthassák a „csoda­bogarat”. Most már nekik is van, sőt az egyik járási szak­ember szorgalmazásának kö­szönhető, hogy az egri járás néhány szövetkezetében is al­kalmazzák már az ötletes masinát. AZ ÜJÍTAS LÉNYEGE; Pótkocsira, annak végére szerelnek egy közismert re­pítőtárcsát, tetejére szerkesz­lítható, de megrendelésre le­gyártja az Egri Gépállomás ia. tenek egy garatot, amelyből a műtrágya a tárcsára szóró­dik. Ennek következtében mintegy 12 méter szélesség- CsÖveskukorica-felfúvÓ ben a szerkezet egyenletesen szórja ki a földre gyát. a műtrá­Egerbáktán jártam a nap. Egy gabonaíelfuvó mi­ELÖNYE: hogy olcsósága mellett műszaknormánként 40—50 holdon szórja ki a mű­trágyát, a műtrágyaszóró gép napi 7 holdas teljesítménye mellett. A szerkezet helyet­tesíti a műtrágyaszórót, amelynek ára mintegy ötezer forint. A szóban forgó szer­kezet házilag is olcsón előál­JHeq kell é vülni Amikor belép­tem lakom ajta­ján, így szóltam nejemnek, aki egy­ben életem társa is:-1 Asszony! El­érkezett az az idő, amikor már nem lehet semmiféle és méltatlan argu­mentumod arra nézve, mennyire és hogyan vagyok férfi.,. Igen... igen... csak most az egyszer ne szólj közbe.. Olyan ember felesége let­tél a mai naptól kezdve, akinek ne­ve hallatára min­den nőtársadban feléled az irigység irántad. Vedd tu­domásul, hogy a tér és az idő ek­vivalense transz­cendens geometriá­jának kidolgozá­sáért megkaptam a Nobel-díjat... Várj, ez még serru­mi... Beválasztot­tak a halhatatla­nok közé, felhúz­hatom a vörös frakkot, férfihez méltó, alkotó ko­ponyára valló mű­vemért: „Az em­beriség története 152 kötetben és öt­ezer saját készíté­sű illusztrációval” ... Az illusztrá­ciókért ... várj, még nem fejeztem be. .. mondom, az illusztrációkért tagja lettem a Nemzetközi Festő­művész Egyesület­nek és műveim ott sorakoznak a ve­lencei biennalen, miközben Salvator Dali képeit bedob­ták a raktárba... Remélem, ezek után boldog és megelégedett vagy, elértem mindazt, amit egy férfi el­érhet, megtettem mindazt érted és a családomért, amit tíz férfi sem tud megtenni talán egy egész évszázad alatt... Most már a nyakamba bo­rulhatsz, megcsó­kolhatsz és tisztel­hetsz is engem, aki nem olcsó bio­lógiai vonatkozás­ban, de szellemi­ségének ragyogó erejével bizonyí­totta be asszonyá­nak, családjának, az egész világnak hogy férfia a ja­vából. .. Remélem, ezek után nincs semmi más vá­gyad? Nejem, aki egy­ben élettársam is, egy gyors, futó csó­kot lehelt a hom­lokomra, aztán méltatlankodó, fe­lelősségrevonó hanggal kérdezte meg: — Szép... szép, de mikor hozol fel tüzelőt a pincéből? Mindent nem csi­nálhatok magam! (egri) pet láttam a kukoricagórá előtt. Kérdéseimre a követke­zőket tudtam meg: a csöves kukorica gónéba szállítása rendkívül sok munkával, fá­radsággal és főképpen idővel járt. Egy egyszerű ötlet se* gítsógével azonban itt megol­dották a problémát. A meg* lévő gabonaíelfuvó csövén 30x20 cm-es nyílást vágtak, amelyre egy garatot szerfcesz* tettek. Ebbe a garatba do­bálják be a csöves kukoricát; amely így gyorsan, könnyen, olcsón a góléba kerül. Állí­tólag már a makiári Béke Tsz is alkalmazta a szerkeze­tet. ★ A gépek világában élünk. Lehet, hogy a most ismerte­tett és a jövőben ismertetés­re kerülő szerkezetek, ötletes találmányok nem mindig és nem mindenben nyújtanak végleges megoldást, viszont olcsóságuk, praktikusságuk révén rendkívül megkönnyí­tik és segítik az emberek munkáját. Ezért örömmel vesszük, sőt közöljük a jövő­ben is azokat az új módszere* kiét, eljárásokat, amelyeket olvasóink hozzánk beküldő­nek, és amelyek a mezőgaz* daság bármely területén a munkát könnyítik. Sz 1 Jó katonák akarnak lenni Esti foglalkozás az MHS hatvani gépkocsivezető-tanfolyamán — Jó estét, elvtár­sak! — Erőt, egészséget, elnök elvtársi A fiatalok katonás felállással, köszöntés­sel üdvözlik Szabó Sándort, a Magyar Honvédelmi Sportszö­vetség hatvani járási elnökét, azután meg­kezdődik a foglalko­zás. Dudás János oktató a táblához lép, számo­kat, ábrákat rajzol a fekete lapra. Ködben kérdéseket tesz fel, vajon emlékeznek-e a fiatalok az elmúlt órákon elhangzottak­ra. — Nos, ki tudja megmondani a hat­hengeres motor ideá­lis gyújtási sorrend­jét? Kezek emelkednek levegőbe, aztán az egyik széles vállú fiatalember nyugod­tan, biztosan sorolja a számokat: egy, öt, há­rom, hat, kettő, négy. — Helyes, köszö­nöm. Leülhet! Az MHS hatvani oktatótermét ma esté­re harminc sorköteles fiatalember vette bir­tokába; a gépkocsi rejtelmeivel ismer­kednek. Dudás János oktató elmondja, hogy a hallgatók már meg­tanulták a négyütemű motor működését, fel­építését, a típusokat, kategóriákat, most a kétütemű motor kerül sorra. — Nagyon szorgal­masak, igyekvőek a fiúk. ritkán volt még ilyen jó csoportom. Nem lóiét rájuk pa­nasz, egyaránt szíve­sen tanulják az elmé­leti és a gyakorlati tudnivalókat. A tanfolyam elvég- után bizonyára jó lesznek. Kaszás László, a Mátravidéki Erőmű fiatal villanyszerelője, a szünetben még egy­szer átnézi jegyzeteit. — Miért erre a tan­folyamra jelentkezett? — Régóta érdekel az autó s megörültem, hogy végre komolyab­ban foglalkozhatom a gépkocsivezetéssel. Nekem egy kicsit könnyebb is a dol­gom, mint a többie­ké, hiszen nem okoz majd különösebb gon­dot az elektromos is­meretek elsajátítása. Kovács József szak­mája már távolabb esik az autótól: aszta­los. Mégis talán egyik legszorgalmasabb hallgatója a tanfo­lyamnak. — Ha leszerelek, gépkocsivezető szeret­nék lenni. Ezért je­lentkeztem örömmel. Nagyon érdekel min­den, hiszen egyaránt szükségem lesz min­den ismeretre. Szeret­ném, ha a honvédség­nél is gépkocsivezető lennék. — A bevonulás? — Van kedvem a katonaélethez. Igaz, nehezebb, mint a ci­vil, de nem árt, ha az ember fegyelmet ta­nul. S erre igazán jó eló- iskola a tanfolyam. Dudás József arról beszél, hogy a foglal­kozásokat katonás rendben tartják: szok­ják meg a fiatalem­berek a fegyelmezett életet. ... Űjabb és újabb ábrák kerülnek a táblára. A sorköteles fiatalok szorgalmasan tanulnak, hogy bevo­nulva hasznos tagjai legyenek a néphadser regnek. K. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents