Heves Megyei Népújság, 1964. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-22 / 274. szám

— Elég volt! — csattant fel;

íz együk bíboros.

— Íme, kimondom az összegűit atyák nevében a döntést: Holdnak nincsenek hegyei, a

upitamek nincsenek holdjai! vlindez, amit állításod szerint enszemeddel láttál, csak a sátán in cselkedése volt, Galileo Galilei. De nem volt ereje és hatalma megtéveszteni az egyház felkentjeit! Utoljára mon- , . . ,, , . .... dóm, tanúsíts igaz hívőhöz

A széket a keskeny ablak- A dominikánus megérintette jéről nem győződtünk meg, az méltóan töredelmes megbánást. hoz húzta, es kinézett Ezen a vállát és intett, hogy kövesse, atyákon kívül senki keze nem hogy ne legyünk kénytelenek napsugárban úszó téren át von- Fiatalos léptekkel követte ónét érintheti távcsövedet a te ke- megátalkodott eretnekként

zed sem. Tudomásul veszed, bánni veled! fiam?

— Tudomásul veszem, atyám — mondta Galilei, s alig tudta elfojtani mosolyát az értelmetlen akadékoskodás hallatán.

1 VNAAAAMAA/SAWWWNAA/VVWW^AM/WWWWWVWVWWNAM/WVWSAC

•FARKAS ANDRÄS:

Történelmi miniatűr

szólta aggodalomtól, sőt féle- az aggastyán a terembe, lemtől elnehezült aggastyán Az atyák már elfoglaiták hetestét ide, a rettegett kolostor- lyüket, előttük hevert az ászba. Hány hete is annak? Négy? tál terí tőn a távcső. Szokás öt? Már régen nem számolja, illem szerint keresztet vetett Vitatkozott. Igaz, a lényegről és ő is elfoglalta megszokott

Nem hetven, száznegyven évi súlyát érezte vállán az aggas-5 tyán. Jöjjön hát, a kinek mes-j tere? Az a hálált jelenti és 5<

alig esett szó, mármint arról, székét az atyákkal szemben. És És kivonultak a hűvös, vas- fél a haláltól, nagyon fél! De? hogy Ptolemaiosnak vagy Co- a bíboros — a tíz közül az tagfalú teremből, végig a szín- még jobban fél attól, hogy töb-i pemicusnak van-e igaza? egyik — megszólalt: te sírian dermesztő folyosókon, bé nem nézhet távcsőbe, nemi

Nem, az atyák nem is ezt fir- — A Szent Hivatal régebbi mind a tizenegyen, a kolostor hajolhat papiruszai fölé, nemi tatták, csak azt: összeegyeztet- érdemeid és jámborságod jutái- boltíves kapuján át a Pizza del- fejezheti be művét, holott csak?

hető-e a csillagvilúgról meg- mául engedett kérésednek, Ga- alkotott ez vagy amaz a kép a lileo Galilei, s hajlandó befehlt tanításaival. Öt pedig az kinteni abba az eszközbe, aime- foglalkoztatja, hogy milyen a lyet te távcsőnek nevezel. Várvilág? ja, hogy megmutasd a Hold

Hosszú heteken át győzköd- begyeit és völgyejt, a Jupiter

la Minerva tágas terére. Gáli- ő tudta, mennyi munka várja < leit megosapta a római nyár- még. Ha most behódol, tudósi éjszaka fülledt, párás forrósá- barátai biztosain megvetik ? ga. Fent, a tiszta itáliai égen majd gyávaságáért, de mit szá-s szikrázva ragyogtak az ő ked- mit az, hogy ennek ellenében 5 vés csillagai, a Hold majdnem lehetősiéget nyer a munka folyték egymást, ő meg az atyák, holdjait Figyelmeztetlek azon- pontosan a fejük felett úszott, tatására? Ég görnyedt derekai Tíz bíboros ült vele szemben, b kérdezett szakadattamul, s minden kérdés egy-egy döfésre kész tőr volt amely életét szegheti, ha nem vigyáz. De az mégiscsak jóindulat Miét hogy most kezébe adták az eddig elhangzottakról készült jegyzőkönyveket: legyen még egyszer módja visszavonni, emit helytelennek ismert fel szavaiban. Átfutott pillantása a jegyzőkönyvlapQk tömör sorain. s kiragadott közülük néhányat amiket különösen fontosakra k érzett:

Bíboros: Tudod-e, hogy aa egyház elítélte és eretneknek bélyegezte a copemicusi tanítást?

GalüM: Tudom, atyám.

; Bíboros: És mégis hangot aA: tSl neki művedben. Az eretnek, sátáni tannak adtál hangot Galilei: Hogy akiben él az igaz hit .tudja, mit kell elvetnie.

Bíboros: A sátáni tanokat

nem cáfolni kéül, hanem megsemmisíteni, Galileo Galilei!

Nem válaszolt Jobb is veit más mederbe terelni a kihallgatást mert ha elmélyülnék ebben a kérdésben, ráolvashatják, hogy könyviéiben vita zajlik ugyan, de a vitából Copernicus álláspontja kerül ki

megerősödve. Szeme más helyen állapodott meg:

Bíboros: Ha azt vaUod, hegy nem a Nap forog a Föld körül, ezzel azt állítod, hogy a Szent- írás nem tartalmazza az igazságot

Galilei: A Szenttnás ismereteim szerbit nem tartalmaz csillagászati elméleteket,

atyám. __

Bíbo

ros: Vigyázz, fiam, meg- Gabiéi. Felállt kezébe vette gondol all ónul beszólsz. A szeretett távcsövét és betené- Bzentírás sok minden, részletet zett Kissé igazított rajta, hogy nem tartalmaz, de benne vagyon beállítása éles és tökéletes le- a teljes igazság. gyen, lencséit megtöröite, hogy

Szeme előtt elvonult a tfe a legkisebb porszem se tapad- Brc, egyik hájas, másik csőn- j<jn rájuk, s odanyújtotta az

Unjam és én szőlőbe mentünk..i

Anyám és én szőlőbe mentünk Esőutáni délutánban.

A dombos szőlő messzinek tűnt,

A sár miatt többször megálltam.

Nap égett, ballagtunk-haladtnnk.

Elől anyám ment, én mögötte.

Rigók fütyörésztek miattunk,

A lomb a fészküket befödte.

Bokrokból rózsák integettek Párás szirommal, sok tövissel.

Némán üzentem fellegeknek:

Te boldog ég, csak most vidíts fel!

Anyáin — ha tán hallotta volna —

Kezem megfogva dalba kezdett.

Halk dúdolásból állt a dolga, '

És minden hang bimbót eresztett.

Pillangók csapkodtak-repültek,

Csapongtak mind a szolga-méhek,

De édes volt a szívnek-fülnek A hosszú út, a szirmos ének.

Apám a hegyről Jött le értünk,

Köszönt és homlokát törölte.

Megérkeztünk és inni kértünk,

Pihent apám kapája, földje,

Majd az anyám széles kosárban Szőlőt igazgatott piacra,

Ehóztam én, s estére vártam,

Apám számolta, lesz-e baszna

A munkából, hiszen egész nap Görnyedve gürcölt a kapával.

Az én gyerekszívemre csélcsap Kedvvel felült az új madárdal —

Azóta sokszor visszahallom Belül, egészen bent, szivemben,

Ahogy akkor bűvölt az alkony,

S mindig gyerekké rajzol engem.

ban, hogy a Szent Hivatal úgy ítéli meg a dolgot: ha állításaidat bebizonyítod, ez csak a Holdra és a Jupiterre ismertetik eü, de nem a belőle levont hamis és eretnek következtetésre, a Föld forgására vonatkozóan.

— Tudomásul vettem, atyám,

— mondta nyugodt

tosan szikár, némelyik gőgösen fölényes, ismét másik kenetesen érdeklődő, tíz különböző arc és jellem, amelyeket a jegyzőkönyv mind csak egyetlen szóval jelez: Bíboros, mintha a tíz száj egyazon agynak szóvivője lenne. Tíz kérdező,

atyáknak.

— Kérlek, tászteletremófftó atyák, tekintsetek bele, győződjetek meg róla itt, a jól ismert szobában, hogy felnagyítva, de pontosan láttok rajta mindent.

__________^____ ____ A bíborosok kézről kézre adfaggató, s egyetlen íelelő! Tíz, va> egymás után belenéztek a aki tudja, mit akar, s egy, aki távcsőbe. Volt, aki a terem csak azt akarja, hogy valamit túlsó falán, függő feszület fara- tudjon! Egyenlőtlen küzdelem Sásait figyelte hosszan, s megvolt. Az utolsó kihallgatáson lepetve állapította meg, hogy__, ____.____ ________

még

is győzött, rávette az atyá- élesebben látja jól ismert. ap- a maga helyét, csak:

feat, hogy behozhassa távcsövét, 110 ráncait és repedéseit, minfr- Galilei maradt állva előttük,' s megmutathassa nekik, lássák ha közvetlen közelről nézné, jehorgasztott fejjel, beesett,' saját szemükkel, amit neki el- Volt, aki a fal menetesének felig zárt szemekkel. És a bí- hinni nem akarnak1 hogy a egyenlottensegearő állapította boros — a tíz közül az egyik: Holdon hegyek és völgyek vál- meg ugyanezt, egy hawnadik — megszólalt: takoznak, akár itt a Földön, az ablakon fedezett ^ fel hogy a Jupiter körül holdak legypiszkot, amit ^ddjjjB keringenek. Ha ezt meglátják,

ímeiorii emagyiai». vo.

met, a bíboros — a tíz közül

s a Jupiter, mintha eS7 sugarával a szemközti háztetőre támaszkodott volna. A benti borzongató hideg után tenyerét és egész testét verejték lepte el, őszintén örült, hogy nem nyúlhat így a távcsőhöz, de a következő pillanatban már vad rémület nyilallt belé. Szólni akart, kiáltani valamit, figyelmeztetően, vészesen nagyot. Az atyák egyike pedig már a Hold felé fordította a távcsövet, belenézett hosszam, csodálkozva, forgatta a szerszámot és a szemét, hümmögött egyet, aztán, a Jupiter felé irányította a sár- garézcsövet, majd átadta a következő atyának. És így folytatódott a kísérteties jelenet a tér kövezetén, amíg végig nem járt a távcső mind a tíz bíboros kezén, s gyűrűjükben ez a hetvenéves aggastyán mind töpörödöttebbé lett Aztán ahogy eljöttek, úgy vonultak vissza sorban a boltíves kapu alá, végig a dermesztő folyosókon, be a terembe. Szőtten csendben foglalta él

teissan-lasstan kiegyenesedett,?

amint kimondta:

— Szánom tévelygésemet S Íme, tí elvezettetek engem az? igazság felismeréséhez...

Egy pillanatra elhallgatott,? mert még sok mondanivalója? lett volna, de nem tudta, ho-< gyan fogalmazza meg. Amit? mondani akar, annak úgy keli < hangzania az atyák fülében,? mint hódolásmak, s úgy kell? hangzania, hogy az ő számára? jelszó legyen hátralevő életére.? És lassan, tagoltan, hogy pom-< tosan vehessék jegyzőkönyvbe,? így folytatta:

— Igen, elvezettetek engem' az 'igazság felismeréséhez. Hi- J szem és vallom: a tudós munkájában elég egyetlen meggon- J doiatlanság, hogy tönkresdlá-! nyítsa egész művét Elismerem,; hiszem és vallom: egy hajszák- ; nál vékonyabb, könnyű párafátyol elég ahhoz, hogy gyenge? szemünk elől altalkarja a leg-? fénylőbb igazságot is.

Révész Gy. István

<VWWNAA*A/V\A»V***AA/VW\*A^VW» 1

BTJDA FERENC:

Lennék kisgyermek

Foganni könnyű. Világra jöttemi Suhogó kések között születtem,

s felnőttem én is, mint más, dologra, akár az apám, s az anyám: a

Csináltam ezt-azt, így-úgy megéltem, arasznyi múltam el nem cserélem.

Mi vrút, mi nem lett edefig, mindegy mári Felnőttem, élek, Enyém a leltár.

Valami mégis hiányzik, kéne egy évig egyszer játszani kéne,

Szánkázhi télben, fürödni nyáron, csücsülni hajlós cseresznyeágon.

Lennék kisgyermek, maszatos magzat, álmomban raknék kardokból kazlat

Édesem, hallod? Te kis esendő, orcád ha sápadt síró ldskendő,

játszani kefflene, elég a vasból, csöndül a zápor, ezüstös ostor,

teteje ezüst arany az alja, gurui a szívünk, két iker-álma,

játszani gyerünk, Játszani! Jól varr! „Kiskacsa fürdik fekete tóban”.

— Nem megy a játék, kezemben vas-súly Zubogó vérem verése, lassulj,

Pókok türelme segít, ha láz van,

Gondok közt fekszem, zörgő vaságyban.

(Fohász)

Álmatlan arcom simulj ki, gyűrés, ujjunk ne vágd el, sikító fűrész, sátorozz, sötétség! Jó iálom, jöjj el — kályhánkat fűtsed gyémánttal, gyönggyel.

CSANÄDY JANOS:

vele

észre

— Arcodon látom, te is tudod, mit mutatott az atyáiknak?

<Zzwelmíistk: a fhijj

Copemicug igazát látják meg! Becsukta a jegyzőkönyveket,

sem vett. Aztán felálltaik. De távcsöved. A Holdnak nem^ mielőtt elhagyták volna a tér- voltak hegyei és völgyei. •.

mosolygott. Most ott pihen az az egyik megszólalt:

annyira szeretett, drága sárga- rézcső, két végében az üveg— Még valamit, fiam. Meg___WP __ _ győződtünk róla, hogy távcsőszemme

l, a terem hűvös csend- ved felnagyítva, de_ híven műjében, várva az éj leszálltát, tatja a valóságot, úgy, ahogy amikor is megmutathatja ben- mondtad. De magad is jól tune a bíborosoknak, amit a dód, egyesek szerint boszor- biblia betűi eltakarnak előlük, kányság hírében is állsz. Ezért deg távcsőre ás lencséire, ami S akkor, ha nem is fogadják el hát úgy határoztunk, hogy ettől kor kivittük a forró nyári éj-'

még az’ igazságot, utat kell, a pillanattól kezdve, egészen —-----hogy engedjenek a további ku- addig, amíg az általad mon- t«<-Aonair- dottakrói vagy azok ellenkező.

— Atyám! — kiáltott fel az? aggastyán, összeszedve utolsó? erejét! — Úgy van, ahogy mon-? dód, tudom, mi történt! Csak? egy apróság, egy jelentéktelen? és természetes apróság, amit? számításon kívül hagytam. A? hűvös teremben lehűlt, s a hi-?

szakába, pára csapódott le. Elég? arra, hogy elhomályosítsa a?

Letarolt tájon vesz körül az életnek roppant áradása.

A szivárványos szemgolyó föld fénylik a határtalanságba!

A vakító kék légkörökben omló kévékben szertefröccsen a nap tömör-arany kalásza, s a letarolt vidéken körben ég zenitjéig fénybeszökken az anyag halhatatlansága! Pilledt erek rózsája nyílik lüktető csillag-vérkörökbe; vörösvérsejtek fényük küldik szuper-galaktikus napokba. Közöttük és az ég között, o

fényáradatban föl-letűnve lebeg szerelmünk testetöltve; szikrázó húsából kibontva az élet égő robbanását, fókuszbagyűjti, összefogja szemünk, e földgolyónyl prizma minden csöpp lelkes lobbanását; vérkörei rózsáját nyújtja szívünkben lüktető napoknak, vérkörei rózsáját nyújtva életet gyújt jövő napokba, míg fönt galaktikák lobognak, s fény-atomokká szétprizmálva jőnek, kik Testet adnak majd térnek s időnek!?