Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-17 / 244. szám

A tervező, az építő, a beruházó és a lakó Harminc család panasza ÉVRŐL ÉVRE fokozatosan fejlődik, gazdasági és egyéb szempontból egyaránt erősödik Dormánd község közös gazda­sága, a Béke Termelőszövetke­zet. Az 1400 holdas közös gaz­daság fejlődését leghívebben mutatják a számadatok, a ter­melési eredmények, és erről tanúskodik az a terv is, amely a szövetkezet jövő évi gazdál­kodásának főbb célkitűzéseit tartalmazza. Kollektív munkával, közös erőfeszítés árán készült el a dormándi Béke Tsz jövő évi terve. A szövetkezet vezetői brigádértekezleteken ismertet­ték a tagsággal főbb elgondolá­saikat, és ott helyben véle­ményt is kértek mindezekről, a terv megvalósításának eshe­tőségeiről. A járási tanács me­zőgazdasági osztályának szak­emberei sok jót mondanak őr­ről a tervről, s elsősorban ab­ban látják jóságát, reális vol­tát, hogy tervezőmunkájuk alapja az idén felmutatott eredményes gazdálkodós. Ez azt jelenti, hogy ebben az évben búzából holdanként 12 mázsás termésátlagot, tavaszi árpából 9. őszi árpából 14 és fél, borsó, ból közel 9, dohányból több mint 10 mázsás holdankénti termésátlagot értek el. Hason­lóképpen jól fizettek a kapá­sok is, s így reális alapja van annak, hogy a jövő évben is hasonlóan jók lesznek a ter­mésátlagok. AZ ELVETETT 288 hold bú­zából holdanként 12, árpából szintén 12 mázsás, étkezési bor­sóból 9 mázsás átlagot tervez­tek. A terv hasonlóan jó ter­mésátlagokat irányoz elő ku­koricából, cukorrépából, s do­hányból egyaránt. Godó József tsz-elnök elmondja, hogy ke­zükben vannak a terv megva­lósításának feltételei, hiszen 5 saját erőgéppel és megfelelő számú fogattal rendelkeznek, ezenkívül csaknem minden NEMZEDÉKEK HARCA — Ezek a mai fiatalok J (May er Gyula rajza) Orvossal az egri olajkufaknál — SZERENCSÉTLENSÉG, baleset történt? — Nem. — Akkor miért jött ki az orvos? — kérdezték az egri olajkutaíknál. Dr. Bócz Sándor, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának orvosa ellenőrzésre indult a Nagyalföldi KőolajtermeLő Vállalat egri telepéire. Melléje szegődtem, mert érdekelt, hogy milyennek látja az egri olaj­kutak munkakörülményeit és szociális helyzetét az orvos. Mi az, amin a legsürgősebben vál­toztatni kell. — Ez az ebédlő? — kérdezte az orvos a lemezből készült, szűkös barakképület előtt A feleletre nem kellett várni, mert egy-két ember éppen ak­kor fejezte be az étkezést. Az asztaltól jó kartávolságra két asszony egy nagy tálba rakta az edényeket, poharakat és tál­cákat. Mosogattak. — Nincs másik helyiség és nincs folyóvíz, hogy rendeseb­ben mosogathassanak? A két asszony tömör egysze­rűséggel válaszolt: — Nincs. Az ivóvizet kanná­ban hozzák a városhói, tehát takarékoskodni kell vele. Kü­lönben is mi csak helyettesí­tünk itt. Az aaraonyok: zavartan néz­tek egymásra, aztán az orvos­ra, amikor ő az egészségügyi könyvet és a kötelező orvosi vizsgálat igazolását kérte tő­lük. A MÁSIK BÓDÉBAN mos­dót és öltözőt „rendeztek” be. De a rendet az orvos szeme a legjobb akarattal sem tudta felfedezni. Kosz és szemét min­denütt. A mindössze nyolc mosdókagylóból akad törött és alig használható. Bár az elmúlt egy év alatt több barakkot szereltek össze, hogy fedél alá jussanak a la­katosok, esztergályosok és a villanyszerelők, mégis zsúfol­tak a műhelyek. De ml lehet az oka, hogy egyetlen kupa­fedélből isznak az egész mű­hely munkásai? A higiénia ilyen durva megsértése miatt nemcsak az orvos, de minden jó ízlésű ember megütközik. Az orvos egyik legfőbb fel­adata, hogy megelőzze a bajt és betegséget. Ezért nyomban magyarázni kezdte a munká­soknak, hogy nemtörődöm könnyelműségükkel milyen ve­szélynek teszik ki magukat. Egyszer és csak egyetlen be­teg akadjon, és a közös ivó­edény közvetítésével mindnyá­jan fertőződhetnek, mindenki beteg lesz. Ezt akarják? — Nem. Dehogy — felelt az egyik munkás. Valamikor a vállalat adott pár darab poha­rat. Hová lettek, miért nincs most? Az emberek tekintetén látszik, hogy gondolkodnak, megértették az orvos figyel­meztetését. Lesz-e foganatja? Az már nem az orvoson, in­kább a vállalat vezetőin és a munkásokon múlik. Eger környékén lSS3-ban kezdték a kutatófúrásokat és 1965 óta rendszeres olajterme­lést folytatnak. Külön válla­latként működik itt — immár 8 éve — a fúrási és a termelő részleg. Együttesen ma már közel 700 ember dolgozik az egri olajtoutaknál. Mégis olyan kezdetleges és ideiglenes jel­legű itt minden. Igaz, a köz­ponti telepen dolgozók mun­kakörülményed az utóbbi évek­ben valamelyest javultak, de a kívánalmaktól és a többi vállalattól messze elmaradtak. Nem lehet ezt a szakma jelleg­zetességével magyarázni. De mit mond minderről Juratovics Aladár, a telepve­zető mérnök? Hosszabb idő óta húzódik az egri olajtelep beruházási ügye. Üzemi épü­leteket, irodákat, utat és víz­vezetéket akarnak építeni. A terveik és pénz rendelkezésre áll, de az idén az építőipar nem vállalta a munkát. Ta­lán jövőre és akikor megszűn­nek a visszásságok. — Ha 1965-ben kezdik az építkezést, akkor azt csak a következő esztendőben fejezik be. De az alapvető követelmé­nyek megoldásával és az em­berek rendhez, tisztasághoz szoktatásával addig nem lehet várni, a munkások egészségét nem szabad veszélyeztetni — érvel és magyaráz Bócz doktor. Észrevételeit sorolja és egyik­másik hiányosság megoldásá­ra javaslatokat is tesz. AZ ORVOS ÉRVEI győztek; A telepvezető megígérte, hogy október végére víztartályt, és rendes mosogatót szerelnek az ebédlőbe, rend és tisztaság lesz az öltöző—mosdóban, és a dolgozók ebédjét csak az osztja, akinek az orvosi igazo­lása rendben van. Mindez csu­pán egy lépés ahhoz, hogy az egri olajkutaknál valamelyest javuljon a dolgozók munkakö­rülménye és kielégítőbb le­gyen a szociális helyzet. A vég­leges és gyökeres megoldást csak az út telep hozhatja meg. F. L. rXÍPB£$&G~, 3 19C4. október 17., szombat munka elvégzésére készen álla« nak már munkagépeik. A pa­lántáié géptől kezdve a cséplő- és vetőgépekig mindenféle gé­pet megvásároltak már, s ezen­kívül a megfelelő mennyiségű műtrágyát és vegyszert biztosí­tanak a növénytermesztésben. Jelentős fejlődést mutat a tervek szerint a szövetkezet ál­lattenyésztése. Most már elju­tottak odáig, hogy kialakult a megfelelő törzsállomány, jó alapanyaggal rendelkeznek, amire biztonsággal lehet építe­ni. Rendelkezésükre áll már 33 anyakoca, közel 200 süldő, s az idei 220 hízóval szemben jövő­re 320-at adnak át az államnak. A jövő év első felére máris le­szerződtek 150 hízót. Nagyarányú minőségi javu. lás várható a szarvasmarha-te­nyésztésben, ahol selejtezésre kerülnek a kevés hozamot adó tehenek és helyettük az idén 12, jövőre pedig 21 saját neve­lésű és a TEGI által leszerző­dött fiatal tenyészüsző ellik meg és kezdi meg a tejterme­lést. A szövetkezet 60 tehéné jövőre az idei 500 hektoliter tejjel ellentétben 600 hektóli­tert termel és ad át értékesí­tésié, mindezen túl a másik 609 liter mint borjútej kerül majd felhasználásra az állattenyész­tésiben. Az idén felnevelt és át­adott 42 mázsa baromfihússal ellentétben jövőre 50 mázsát adnak át. ami 5 ezer naposcsi­be felnevelését jelenti. AZ ÉPÍTKEZÉSEK, beruhá­zások keretében hosszú lejára­tú kölcsön igénybevételével út 300 férőhelyes juhhodály fel­építését valósítják meg, ezenkí­vül a sertésfiaztató és a szarvas­marha-istálló jelentős felújí­tására kerül sor. A dormán­di Béke Tsz jövő évi terve és annak sikeres végrehajtása is­mét jelentős lépés lesz e kit termelőszövetkezet további megerősödésében. Császár István Jól tervezik saját jövőjüket a ttormáBdi Béke Tsz tagjai megoldása egyenesen riasztó. Néhány kéményen a magasító elemeket pedig leszerelték, vagy egymásra engedték, még habarccsal is bekenték. Mi a bizottság véleménye ? Tünkéi János tervező mond­ta ki: — A többi épületnél, a mos­tani példákon okulva, olyan kályhákat kell betervezni, amelyek lignitfűtésre Is alkal­masak. Kicsit későn ugyan, kicsit borsos tanulópénz kifizetése után, mégis megszületett az egyedül helyes döntés. Mert a SAS valóban kitűnő kályha, de csak brikettre való. Gyöngyös és környéke viszont a lignit hazája. Erről a tervezők meg­feledkeztek. Bár nem hiszem, volna az országban olyan vá­ros, ahol csupán brikettet tud­nának adni annyi kályhához. Simor András a termofor- kéményekről is mondott véle­ményt. — Ezzel a kéménnyel ott, ahol a fürdőszoba és a konyha tűzhelye egy kéményre van rá­építve, mindig baj van. A termofor-kémémnyel álta­lában sok a baj. Nagyon sok feltétele van annak, hogy töké­letesen működjenek. Igaz, meg­építése jóval egyszerűbb, mint a hagyományos kéményeknek, és valószínű, hogy nem is ma­ga a kémény a hibás a sok füst miatt, hanem az elemek összerakásánál kell az okot ke­resni. Ismét a sokat emlegetett jó minőségű, lelkiismeretes munkához kell visszatérnünk. Bár, a bizottság szerint a ké­mények magassága sem meg­felelő, azokat sürgősen meg kell hosszabbítani. Mindezek után ne várják tő­lem, hogy véleményemet meg­fogalmazzam a tapasztalt té­nyék alapján. Azt hiszem, erre nincs szükség. De arra igenis nagy szükség van, hogy min­den érdekelt fél — és itt sen­kit sem tudok a bizottság ösz- szetételéből kivételként kiemel­ni — a legsürgősebben levonja a maga területére érvényes ta­nulságokat, és ennek alapján intézkedjék nem csak a jelen­legi hibák kijavítására, hanem a további munkák gyakorlatá­ban is. Mert nemi „kivételes” esetről van szó, hanem hosszú évek liberalizmusának következmé­nyeiről. Merem állítani, nem csak a most meghallgatott pa­naszosok tudnak hibákat fel­sorolni, hanem mindazok, akik az utóbbi öt-hat évben új la­kásba költöztek a gyöngyösi déli városrészben. És ezek a panaszok mind ugyanazokat a hibákat jelölik meg. Itt az ideje, hogy a felüle­tességet számon kérjük. R. Molnár Ferenc kályha csövét a kéménybe be­vezetni, megelégedtek annyi­val, hogy a kémény előtti, csak a szimmetria „kedvéért” megépített „álkéménybe” dug jók te a kályha csövét. Hogy mi lett a következménye, már mondtam. De ez az eset átve­zet mindjárt bennünket egy másik területre Is. A „kivite­lező” vállalat munkásainak led-. kiismeretlenségéhez. Es ismét nem felületesség­ből voltam kénytelen így fo­galmazni, amit azonnal bizo­nyítok is. Ki törődik vela? Az Ingatlankezelő Vállalat úgy summázta észrevételét, hogy minden cserépkályha rossz, minden parkett rossz. A több mint száz lakás mindegyiké­ben nem néztük meg a cserép­kályhákat, a parkettet sem. De láttunk jó néhányat. Schmied Lászlóéknál, Váradi Báláéknál, Pribula Nándor ók­nál szétfütötték a cserépkály­hát. Persze, mert nem vigyáz­tak! Mondhatnánk, ha ők nem vigyáztak volna. De a kályha már akkor ilyen volt, amikor a lakásba beköltöztek. Hogy lehet ez? Csupán úgy, hogy maguk az építők, a szakipari munkások „durrantottak” be a cserépkályhába brikettel. Ha a nyers kályhának csak a teteje emelkedett meg a „szakszerű” fűtéstől, az még a jobbik eset Van olyan is, éppen Schmie- déknél, hogy a szélső cserepek legalább nyolcvan centi hosz- szan repedtek el. Sajnos, ez a gyakorlat már évek óta dívik a cserépkály­hákkal. Az új lakó pedig fog­hatja a fejét az új cserépkály­ha romjai előtt. Olyan tapasz­talatunk is van, hogy a kály­hások „elfelejtik” a belső já­ratokat kiképezni. Ez sem hasz­nál a cserépkályhának. És ez már évek óta így megy. És ezért még senkit nem vontak felelősségre. Mennyibe kerül majd az épí­tőipari vállalatnak a garanciá­lis javítások elvégeztetése? Olyan is van, hogy a tetőről levezető es ővízcsatorna, ami az épület belsejében, van, a vizet a pincében a villanyvezeték bekötő dobján keresztül engedi ki. Hogy ez életveszélyes? Per­sze! Mindenki azonnal meg­állapította. Azonnal ki is kap­csolták a villanyt. És hogy mióta ad vizet a villanyveze­ték? Amióta megépítették. Igaz, az eső nem teszi minden­nap próbára a játékos esőcsa­torna türelmét. Ennek a szokatlan vízvezetési megoldásnak volt köszönhető, hogy a zuhogó esőben kikerül­tünk a tetőre is. Az ott elhe­lyezett tv-antennák műszaki ■ kályhát és mit csináljon a fél- , száz SAS-sal? Adja át a MÉH- i nek? Annyi pénzt nem kap ér- . title a MÉH-től, amennyiért a ■ Kalort meg tudná venni. — Ha nem csinálnak vala­■ mit — nyújtja előre a jobb ök- i lét Kovács János —, csütörtö­kön megyek a minisztériumba. : Ha kell. Kádár elvtárshoz. Majd ők elintézik! Végül elérte a célját: Racsikó Gyula felajánlja, ad kölcsön­ben egy Kalor-ká'.yhát. Kovács már megy is érte. Lent, a há­zak előtt találkozunk vele ké­sőbb, kályhacsöveket visz a hó­na alatt. Ezekért is veszeked­nie kellett. — Csak ideadták végül — mondja némi büszkeséggel. — Őket meg magukkal, a bizott­sággal fenyegettem meg. így kell ezt: mindig fenyegetni kell a felsőbb hatósággal, ak­kor megy a dolog. A csuda tudja, hogy van: az események őt igazolták. Neki lett kályhája két óra hossza alatt. Nem akarom hinni, hogy a szívesen kínált „pap- ramorgó” volt a legfőbb pro- tektora. De az biztos, érti a móc.jút. Ha azonban csak ©gyedül róla volna szó SAS-ügyben, egy szót sem szólnék. De hon­nan vegyen a többi, közel har­minc család Kalor-kályhát? Füst. füst, füst Egy példa nem példa, ve­gyünk elő még néhányat. Van bőven lehetőség a válogatásra. Barkóczy Mihály bányagé- pészmémök kályhája úgy füs­töl, hogy a felesége háromhó­napos gyerekükkel kénytelen volt a nagyszülőknél menedé­ket keresni, amíg itthon ren­deződnek a dolgok. Szurovecz Jánosné az óvo­dából szaladt haza, hogy a tűzhelyét bepanaszolhassa. Amikor Kormos Jánosék la­kásában is elkezdődött a füst okának felderítése, akkor már Siinor András, a LAKÖTERV termofodkémény-szákértője nekivetkőzött. Felgyűrt ing­újjal tapogatta ki a kémény nyílását. — Befelé jól elsizűkül és mag van szakadva — adja meg a diagnózist Ez volt . az első „beismerő” vallomás. Ez idáig vagy a fűtő­anyagban, vagy a lakókban, vagy más, tőlük teljesen független körülményekben találták meg a mindent ellepő füst okát. Hun- cutkodik bennem a rosszmájú­ság: az első hiba megtalálása és elismerése nem annak volt-e köszönhető, hogy ekkor derült ki a mesterségem. — Üjságíró? Hogy került ide? — kérdezte Borbándi Jánostól a lépcsőháziban Si­mor András, néhány perccel előbb. Inkognitóm így szűnt meg Sajnáltam, mert néhány érde­kes párbeszédet sikerült addig feljegyeznem. Már arra vonat­kozólag, milyen megoldást javasoltak a LAKÖTERV munkatársai a füst megszün­tetésére. Most hadd idézzem ismét Simor Andrásit — Nincs más megoldás, el kell érni, hogy az itteni lakók csak kiváló minőségű fűtő­anyagot kapjanak. Ezt ki kell járni ennek a résznek. Tünkéi János viszont a SAS „lustaságát” így magyarázta: — Ezek a zománc boritóle- mezek csak dísznek vannak a kályhán. Ha kinyitják a leme­zeket, akkor a fűtőfelület meg­nagyobbodik, mert közvetle­nül sugározza a meleget az öntöttvas-kályhatest. A bordák is azért vannak rajta, hogy a sugárzó felületet megnagyob­bítsák. Nagyon tetszetős magyará­zat, amiből csak a bordák sze­repét lehet fenntartás nélkül1, elfogadni. Mindenesetre, na­gyon jól hangzott és a megille- tődött lakó hirtelen nem is tu­dott mit válaszolni a szakszerű magyarázatra. Annyit megér­tett, csak egyedül az o helyte- 1 len tüzelési technikája miatt nem ad elég meleget a SAS : a lignittől. (Ajaj... !) , Már csak egyetlen nevet még: Sasvári Tirádáién kisba­bája füstmérgezéssel két hétig ■ feküdt a kórházban, mert a szakmunkások elfelejtették • A nyúlós, csatakos, esős idő­járás csak hangulatilag befo­lyásolhatta volna a tényeket, ha a tények önmagukban is nem támasztottak volna elkese­rítő hangulatot. Lakásról la­kásra ismétlődött a kép: két­ségbeesett anyák és önmagu- kon uralkodni jobban képes apák tették fel a kérdést, amelynek ismétlődésében alig volt árnyalati különbség — mi lesz velük,- a családjukkal, a gyerekekkel a télen, mert fű­teni nem tudnak, a füst elbo­rítja az egész lakást. Közel harminc család panasza gyűlt össze Gyöngyösön, az Ingatlan- kezelő Vállalatnál. Ég bármennyire is meglepő — vagy talán egyáltalán nem az — mindannyian az idén át­adott új lakások tulajdonosai, mindannyian tanúi az építők, ez építtetők és a tervezők ki­sebb-® agyobb mértékű nagyvo­nalúságának, felületességének es felelőtlenségének is. Lehet, hogy a vádak súlyosak, ezért hívjuk segítségül a tényeket. Elöljáróban még annyit: a bizottságban minden érdekelt szerv képviseltette magát. Kezdjük a sort Tünkéi János­sal, aki ezeknek az épületeknek a tervezője, a termofor-kémé- nyek szakértőjének, Simor Andrásnak a társaságában ér­kezett a LAKÓTERV-től, Czen- the Csaba és Nagy Károly a megyei tanácsot, a megrende­lőt képviselték, mint a beru­házási iroda munkatársai* Racskó Gyula építésvezető a •kivitelezőnek”, az ÉM. Heves megyei Állami Építőipari Vál­lalatnak a személyes megbí­zottja, aki személy szerint en­nek a tömbnek az építkezését irányította és végül Borbándi János, az Ingatlankezelő Válla­lat műszaki vezetője. 5 pedig az üzemeltető vállalat érdekei­nek volt a szószólója. Ég természetesen a legérde- '< eltebbek, maguk a lakók, akiknek nevét helyhiány miatt -sak kis töredékben tudom majd felsorolni Csak ijesztgetni kell? A Szövetkezet utca 1. sz. ház negyedik emeletére kapaszko­dott fel a tekintélyes létszámú bizottság először, ahol Kovács János bányász lakásában, a külsőre nagyon szép, csupa zo­mánc kályhát vették vallatóra. Szép, hangzatos névvel dicse­kedhet a kályha. Hangulata, tartása van a névnek: SAS. A büszke SAS félszázadmagával ült rá a családokra, egy csöp­pet sem a magadban szárnyal ugyanis, hanem élerőtlenedve hullatja szárny tolláit a bútor­ra, a lakásra, hogy az önkén­telenül adódó hasonlatnál ma­radjunk. De a szakemberek nem hagy­ják magukat. Nem hisznek a füstnek, ami érthető is, hiszen ők tervezték be a kályhát a la­kásokba, ők már igazán tudják, milyen nagyszerű tulajdonsá­gokkal rendelkezik. Neki hát: kezdjük elölről, meg kell taní­tani az embereket a kályhába való begyújtásra. Kiszedte a parazsat Tünkéi Károly, a tervező mérnök, az egyik gyerek gyorsan lenyar­galt a pincébe újabb adag fá­ért, s miközben a füsttől alig tudtunk lélegzetet venni, meg­történt a szakszerű begyújtás. Ropogott a fa, duruzsolt a kály­hacső, aztán elkezdett könnyez­ni a lignit, párát fújva a kály­ha ajtajának belső felületére. Már kész is a szentencia: ja, nem lignittel kell fűteni! Ve­gyen kőszenet Kovács János a TÜZÉP-nél. Igenám, de Ko­vács János, annyi más lakó­társával együtt: bányász, ha­vonta nyolc mázsa lignit a já­randósága. Ha egeresein szenet akar venni a TÜZÉP-től, feles arányban lignitet kap hozzá. És mit csináljon az évi kilencven­hat mázsa lignittel? Űjább javaslat a tervező ré­széről: cseréltesse ki a1 kályhá­ját Kalor-kályhára. Kivel? Az építőipari vállalat nem teszi meg, mert neki a terv szerint SAS-t kellett beszereznie. De mennyi nehézséget okozott ne­kik is a SAS! Az ingatlankcze- te lem lelkesedik az ötletért::

Next

/
Thumbnails
Contents