Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-15 / 242. szám
Hogyan keletkeznek a bányatuzek a Mátra vidéki lignitbányákban írta: URSITZ JÓZSEF Kossuth-díjas, trösztfőmérnök A FELSZABADULÁS UTÁN intenzív és korszerű bányászkodás indult meg a Mátra vidéki lignitmezőkben, Rózsa- szén tmá r ton ban, Petöfibányán, majd később Gyöngyösön is. A bányák eélüzemek lettek, mivel célfogyasztójuk a Mátra- vidéld Erőmű és ennek meg- megfelelően olyan bányászatot kellett kialakítani, amelynek termelésével zavartalanul ki lehet elégíteni az erőmű fokozatosan felfejlődő 500—600 vagonos napi igényét. Az erőmű igénye mellett a háztartásokat is segíteni kellett és kell jelenleg is, darabos lignittel. A korábbi tapasztalatokból megállapítható, hogy a vízveszély okozta a legnagyobb gondot. A korszerű bányákban is ennek megfelelően rendeztük be bányáink szivattyú-telepeit és ugyancsak a korábbi tapasztalatok alapján — bányánként változóan — határoztuk meg a bányavá- gatök védőpilléreit, a kőzetmozgás, illetve az áthárított főte- nyomás figyelembevételével. Elsőrendű feladatunk lett a bányák megfelelő légellátása, hogy védjük a munkások egészségét. A légellátásnál nemcsak az ott dolgozó emberek levegőszükségletét vettük számításba, hanem azt is, hogy a levegőnek megfelelő hűtŐ- képessége legyen, a bányászoknak ne kelljen a tűrhetetlen meleg miatt ruházat nélkül dolgozniuk — mint a felszabadulás előtt — és megfelelően fel tudjuk hígítani az itteni ii f^iitbán yákban mindenütt jelenlévő szénsavgázt. Az intenzív szellőztetés új helyzetet teremtett, aminek következményeivel az utóbbi idők gyakorlati tapasztalatai alapján ismerkedtünk meg. Ugyanis az intenzív szellőztetés következtében a lignittéle- peOc, a vágatok mentén kiszáradnak és megrepedeznek. Találkoztunk olyan repedésekkel, amelyek hosszúsága eléri a 40—50 métert, a repedés nagysága eléri a 20 cm-t, persze ez a vágatoktól távolodva csökken. Ezek a repedések nem teszik lehetővé a bányaié» \*egó megfelelő irányítását, mert egy-egy bányavágat teljes lezárása mellett is a repedésben több-kevesebb levegő áramlik. A széles homldkú frontfejtéseket követik a fedőkőzet repedésed a külszínig, amely repedéseken keresztül a külszínről jut irán yíthatatlan levegőmennyiség a bányába. STRUKTÚRÁJÁT ILLETŐEN különböző elemeket és anyagokat találunk a lignit- telepekben. Kéntartalma például 3—4 százalék, azonkívül van földes és fás szerkezetű lignit és találunk a lignitben bársonyhoz hasonló 5—6 mm vastag faszén-csíkokat, amelyek kiterjedése több száz négyzetmétert ér el. A lignit inhomogén alkotói különböző hőmérsékleten gyulladnak. A legkönnyebben gyullad meg a bársonyos faszénosfk. Ha most figyelembe vesszük a tűzhöz szükséges három döntő tényezőt — éghető anyag, gyulladási hőmérséklet és oxigén, illetve megfelelő mennyiségű levegő jelenléte — akkor köny- nyen tudjuk követni a bánya- tüzek okait. A körülbelül 45 százalékos nedvességtartalmú lignit éghető anyaggá válik, nnután kiszárad, leadja vizének nagy részét. A repedéseken keresztül a lignit kéntartalma érintkezik a levegővel, aminek következtében hőfejlődés áll elő. A hőfejlődés fokozódik, majd meggyullad a nagy oxigéntartalmú faszéncsík és innen már csak egy lépés: a parázsló faszén csík megtudja gyújtani a fás szerkezetű lignitet. Így keletkezik öngyulladásból a bányatűz, ami azért veszélyes, mert több hétig lappang és csak rendszeresen végzett tüzetes ellenőrzéssel tudjuk megállapítani a helyét. Többször keletkezett bányatűz hibás, vagy helytelenül beszerelt villamos berendezésektől. A kábelrobbanás, a villamos kapcsoló robbanása, vagy egyébként keletkezett villamos szikra különösen ott veszélyes, ahol a bányatérség fával van biztosítva, vagy gyúlékony anyag van a közelben. A bánya mesterséges szellőztetését szolgáló légáram egy-két óra leforgása alatt több száz méteres hosszúságban, lángba borítja a bányavágatot. Az ilyen tüzet percek alatt észreveszik a bányászok az égő fa csípős füstjéről, az égő gumi jellegzetes szagáról. A SZÉNPORROBBANÁS sok emberáldozatot követéit a bányászat történetében. Lignit- bányáinkban még nem volt rá példa, de az már több esetben előfordult, hogy a bányavága- tokban leülepedett száraz lig- nitpor meggyulladt egy rosz- szul elhelyezett karbidlámpától, vagy egy hanyagul eldobott cigaretta végtől. Ez is katasztrofális tud lenni, ha nem veszik észre megfelelő Időben. Több esetben előfordult, hogy tüzet észleltek a szállító- szalagok alatt. Ez a tűz úgy keletkezett, hogy a szállítószalag gumíhevedeiéba jutaszál került a szalaggörgő tengelyére. A forgásiban levő görgő súrlódás következtéiben gyulladásig hevíti a jutaanyagot, ez mint parázs lehullik a berendezés alá. Ha egy ilyen helyen gyúlékony anyag van {olajos kóc, papír, stb.) katasztrofális tűz keletkezik. Külföldi bányákban ismerünk hasonló esetekből keletkezett tömegszeren- csétüenséget Sajnos, a bányatűz legkülönbözőbb formájával kellett megismerkednünk az utóbbi 10—15 év alatt. Ritka az a hónap, amikor trösztünk valamelyik ligndtbányájában ne okozna problémát a tűz. Még az ecsé- di külfejtés víztelenítő vágatai ban. is két tűzeset volt 1964- ben. A tűz miatt kellett lezárni a IX-es aknát is. IGEN NAGY GONDOT okoz a bányatűz a bányák műszaki vezetőinek. Annál is inkább, mert viszonyaink eltérőek a fekete-, vagy bamaszénlbányák viszonyaitól és így az ott szerzett tapasztalatok ritkán alkalmazhatók. A ml bányáinkban nem lehet a tüzet eloltani egyszerű iszapköpennyel, vagy a vágatok lezárásával. A lignit repedésein, vagy közvetlen a külszíntől oxigén jut a tűzhöz és ez táplálja. Ismeretünk birtokában megtesszük a szükséges intézkedést a bányatüzek veszélyének megelőzésére. Az öngyulladás veszélyének csökkentése érdekében a vágatok védőpilléredt nemcsak a vágatok védelmére méretezzük, hanem a lignit rer "dezett- ségét is figyelembe vesszük. A szállítóvágatokban a gumiszalagok mellett megfelelő csatlakozóval ellátott vízvezetékeket építettünk ki. A transzformátorállomásokat a külszínen helyezzük eL Lehetőleg kihúzó légáramba rakják a föld alatti villamos berendezéseket, tüzérséget rendszeresítettünk a bányában. A műszaki megoldások mellett nagy szerepet játszik a dolgozók oktatása és a fegyelem megtartása. Az aknászokra igen nagy feladat hárul, mert felelősek az előírt technológia betartásáért és ők azok, akiknek azonnal intézkedniük kell a tűzeseteknél. Nagyon súlyos problémát okozhat, ha az aknász nem áll hivatása magaslatán. Nagy tapasztalatokkal rendelkező, jól felszerelt bányamentő állomásunk rendszeresen ellenőrzi a bányákat és szükség esetén megfelelő számú, képzett legénység indulhat bevetésre. Minden föld alá szálló személy részére kötelező az ön- mentő-készülék alkalmazása. A MEGTETT INTÉZKEDÉSEKKEL lényegesen csökken a bányatűz veszélye, azonban a fő törekvés mégis az kell legyen, hogy minél kevesebb embert foglalkoztassunk a bányákban. A Mátra és Bükk alji lignitmezőkön nagy lehetőség van a külfejtésielkire. Ezáltal nemcsak lényegesen olcsóbb, nagy mennyiségű tüzelőanyagot tudunk biztosítani népgazdaságunk részére, de elsősorban több ezer embert védünk meg a föLd alatti munkával járó különböző életveszélytől. Keserű irigységgel olvastam az újságban, hogy kis hazám úttörő korú fiataljai közül kereken 300 000 az „ifjú ezermester*', — akik számára meg se kottyan, mondjuk, egy Lenin atomjég- töröhajó, vagy egy TU 104-es modelljének elkészítése. Itt vagyok, majdnem háromszor annyi idősen, mint ezek az ifjú ezermesterek és hatalmas lelki tusa, sorozatos üzemi balesetek kíséretében verek be egy szöget a falba, s mint a viccben, nemegyszer azon töprengek: nem a másik falba való-e a szög? Háromszázezer ifjú ezermester! És én az egyetlen öreg ezertehetetlen! Ügy éljek, beiratkozom politechnikára. És akkor végre legalább megtudom, hogyan kell úgy megjavítani a biztosítékot, hogy ne aludjon ki a villany az egész utcában. Bízom a jövőben... (-6) / A háború és a német meg- ” szállás idején, egy napfényes októberi vasárnap délben 1 órákor a budapesti rádió megszakította adását: ^Rendkívüli közleményt adunk”. Horthy üzent: .. közöltem a német birodalom itteni képviselőivel, hogy eddigi ellenfeleinkkel előzetes fegyverszünetet kötünk és velük egyetértésben kívánom a nemzet jövő életének folytonosságát biztosítani...” Az ablakok mintegy varázsütésre kitárultak. A hangszórókat felerősítették. Az emberek egymás nyakába borultak örömükben. Hát lehetséges ez? Véget érnek a kimondhatatlan szenvedések — béke lesz? Csak a Magyar Front harcosai szorították ökölbe a kezüket: Mi ez? Mi történt? Hiszen nem erről volt szó! A megállapodás szerint keddre volt előkészítve az általános tömegsztrájk és ennek kirobbanása után került volna csak sor a fegyverszünet bejelentésére. Sem a preklamációban, sem a kiadott hadparancsban egy szó sincs arról, hogy szembe kell fordulni a németekkel. Elképzelhető józan ésszel, hogy az itt állomásozó német fasiszta haderő szó nélkül eltűri a háborúból való kiugrást?! Csak az általános népfelkelés, a magyar katonaság egyértelmű átállása és a szovjet csapatok gyors előnyomulásának együttes ereje kényszerítheti ki a német megszállás alóli gyors felszabadulást! Vajon megadják-e az ellenállás harcosainak az ígért fegyvert? Csak a fegyvert kapjuk kézbe — és akkor talán nincs minden veszve! Vagy Horthy újabb árulása mindA keddi nagy esőben láttuk Pipishegyen — és nem tetszett! A P. £. N. budapesti konferenciája előtt Október 15. és 18. között Budapesten tartja végrehajtó bizottsági ülését a nemzetközi P. E. N., amely 1922-ben tartotta első, londoni kongresszusát. Neve, az angol „pen”, magyarul „toll”-at jelent, ugyanakkor a „Poets, Essayists, Novellists” (Költők, tanulmányírók, prózaírók) szavak szellemesen összecsendülő kezdőbetűit is tartalmazza. Mr. Dawson Scott, haladó szellemű angol esz- szélsta, s mellette a francia Anatole France és az angol John Galsworthy alapította. Az elnökké választott Galsworthy programadóan jelentette ki: „Meg kell érteniük egymást a különböző nemzetek toliforgatóinak. Ha ez sikerül, jobban megértik majd egymást a nemzetek is.” A P. E. N. az első időkben elért bizonyos eredményeket, de később nem egy nemes hangvételű manifesztuma ellenére sem tudott kellő erővel szembeszállni — a harmincas évek elején — az európai veszedelemmé vált fasizmussal. Egyik példája ennek, hogy a magyarországi bizottság leváltotta Kosztolányi Dezsőt, aki humanista tartalommal akarta megtölteni a magyar P. E. N. munkáját. Az elmúlt években több értékes kiállítása volt a P. E. N.-nek a békés egymás mellett élés, a népek közötti barátság érdekében. Viktor von Vriesland holland regényíró, a nemzetközi P. E. N. jelenlegi elnöke nemrégiben hangsúlyozta, milyen nagy az Írástudók felelőssége az atomháború veszélyének korában. „Egymást megismerni! Tárgyalni! A béke és a barátság jószolgálatát végezniF Ezt hirdeti Jan Paradowski, a nemzetközi P. E. N. lengyel álelnöke ugyanúgy, mint David Carver, az angol álelnök. Most történik meg először, hogy szocialista országban ül össze a költők, tanulmányírók, prózaírók e nagy nemzetközi szervezetének vezetősége. 17 országból mintegy 80 iró érkezik Budapestre, köztük az elnökség tagjai. A tervek szerint Illyés Gyula tartja a fontos tanácskozás bevezetőjét. Sok jel mutatja: hogy a szervezet vezetőinek budapesti megbeszélése visz- szahat majd arra, hogy a világ írói — vitatkozva — közelebb kerüljenek egymáshoz. (A. G.) Szakadt az eső. Egy pillanatra sem állt meg. A kocsi tetejét idegesítően verték a koppanó cseppek. Várni kényszerültem, s olvasással ütöttem el az időt. Ahogy a kocsi ablakán kinézek, látom, nagy tömeg ember jön ki a diódagyár kapuján. Két óra. Valószínűleg műszakváltás van — gondolom, s tovább olvasok. Aztán nem ment sehogy az olvasás, mert a gyár előtti téren legalább kétszáz ember topogott, ki esernyővel, ki újságpapírral, ki meg aktatáskával a feje felett. Megpróbáltak valahogy védekezni az áztató, hideg októberi eső ellen. Már fél három. Még mindig állnak. Topognak. Háromnegyed három. Végre feltűnik két autóbusz. Az emberek csoportokba verődve várakoznak. A két busz elmegy. Megint jön egy. Aztán még egy. Mire az utolsó csoport is felnyomakodik a járatokra, éppen három óra múlt tíz perccel. Az embert elfogja a méreg Most egy éve több mint száz asszony keresett munkát Verpeléten. Többségük honvédségi tisztnek és tiszthelyettesnek a felesége. Hiába voltak a napfényes, új lakások, mindenki elvágyott Verpelétiből, mert ott a feleségeknek nem tudtak munkát, állást adni. Miért ne lehetne a Polimer Műanyag Ktsz egyik részlegét Verpelétre költöztetni? — vetődött fel a gondolat. Épület és gépek kellettek? Segített a honvédség. Kitakarították, kissé átalakították az egyik épülettömb szuterén-helyiségeit. Aztán gépeket is hoztak és januárban Verpeléten megalakult a Polimer Ktsz részlege. Először mindössze tizenheten dolgoztak a műhelyekben, 17 asszony. De ma már 64 a létszám és az év végére 85—90 főre szaporodik a műhely dolgozóinak ennyi türelem láttán. Az autóparkírozó hellyel szem* ben egy szín, alatta kerékpárok, motorok. Mellette egy ökiömnyl büfé, amiben lapjával se fér el harmincnál több ember. Az eső szakad, sehol egy tető, egy fedél, s mire az autóbuszok hazaszállítják a türelmesen várakozó gyáriakat, bizony bőrig ázva, legjobb, ha azonnal ágyba fekszenek. Ez a gyár nem tegnap épült. Gondolom, nem is várnak Engels téri buszmegállót a gyáriak. De hogy egy műanyag tető se legyen a fejük felett? Enyhén szólva is kriminális! Jön az igazi ősz, a hideg csőkkel, s aztán jön a hóesés. Az hosszú lesz! Minden délben így ácsorognl — ez meg kellemetlen. Kérdés: mikor fogy el a gyáriak türelme, vagy hányán kapnak tüdőgyulladást az órás várakozásban, szakadó csőben? (ódám) a száma. Mintegy félszázfajtSt műanyagárut, csövet, a ney* lon-cekkerek zsinórját, motorkerékpár-fogantyút és gyer^ mekjátékokat gyártanák a verpeléti asszonyok. Többek között itt készül a gyerekek kedvence, a vízdpisztoly is. Az elmúlt hónapok alatt * verpeléti asszonyok megtanulták a különböző műanyagok színezését, fokozatosan megismerték a szerszámokat és gépeket. A negyedik negyedéves terv 1,5 minió forint, de többet is teljesítenének, ha jobb lenne az anyagellátás. Két műszakban naponként hét órát dolgoznak a verpeléti asszonyok, és havonta 1000—1200 forintot keresnek. Amióta Verpeléten dolgoznak és keresnek az asszonyok, azóta a „második műszakban” többet segítenek a férjek. És a lakótelepen kevesebb a panasz és a baj. Verpeléten 60 asszonynak munkát adtak Vízipisztolyt és félszázfajta műanyag árut gyártanak 1944. október 15. Mi ez? Vajon mi történt a színfalak mögött? I i is történt valójában? Augusztus 23-át követően, a romániai fordulat után a magyar uralkodó körök is rádöbbentek, hogy a németek a háborút elvesztették. Úgy látták: uralmuk fenntartásának egyedüli módja, ha ügyesen manőverezve megszervezik a „kiugrást” a háborúból. Ismét fel akarták újítani a Kállai-féle hintapolitikát. A nyíltan németbérenc Sztójai-kormány helyett kevésbé kompromittált új kormányt hozták létre, diplomáciai úton ismét felajánlották az angolszász hatalmaknak, hogy megszálló csapataik előtt ellenállás nélkül leteszik a fegyvert. Közben — hogy határozottságukat megmutassák — ultimátumszerűén nagy fegyveres erők bevetését kérték a németektől a határok védelmében. (Következetlenségük bizonyítéka, hogy a kormánylistát előzőleg a németeknek mutatták be, akik ragaszkodtak hozzá, hogy néhány emberük a kormányban maradjon.) Az angolok a felajánlkozást visszautasították és megüzenték, hogy a fegyverszüneti kérelemmel a szovjet csapatok főparancsnokságához, illetve a szovjet kormányhoz kell for- dulniok. A német fasiszták viszont megadták a kért csapaterősítést. Így Horthyék tovább folytatták — Hitler utolsó csatlósaként — a reménytelen háborút. Csak akkor határozták el a fegyverszüneti bizottság kiküldését, amikor a szovjet hadsereg egységei már átlépték a magyar határt. Bár a tárgyalásokat Horthy és legbizalmasabb környezete titkolta — a németek mégis tudomást szereztek róla. Jó előre kidolgozták a „Panzerfaust”- tervet —, a nyilashatalom átvételének tervét. Az eddig hóbortosnak tartott Szálasit bízták meg, hogy egyesítse a három nyilas, illetve nemzetiszocialista pártot, szervezzen rohamosztagokat a hatalom átvételére. Ezzel egy időben Wesenmayer tudomása nélkül Pestre küldték a hírhedt Otto Skozenyt, hogy adott pillanatban ejtőernyőseivel foglalja el a várat. Horthy és környezete távolról sem vették komolyan saját döntésüket. Kényszerből felvették ugyan a kapcsolatot a Magyar Fronttal, de amikor megtudták, hogy abban kommunisták is rész* vesznek, nem voltak hajlandók érdemleges együttműködési tervet kidolgozni. Horthy öntelten azt gondolta: a katonaság és a nép egyöntetűen mellé áll. Ezért nem fogadta meg azt az alapvető játanácsot sem, hogy a németbarát katonai vezetőket a kulcspozíciókból le kell váltani. Elhangzott hát a nagy “ proklamáció, de mi történt utána? A minisztertanács tagjai meglepetéssel tudomásul vették és szétszéledtek. Az 1. és 2. hadseregnek küldött jelmondatot a hosz- szú szolgálati út ösvényére bocsátották, A harmadik láncszemnél, egy nyilas őrnagynál elakadt — és helyébe Vörös János vezérezredes nevében olyan értelmű utasítást olvas» tak a rádióba, hogy a proklamáció csak elkészítő tárgyalásokról szólt, folytatni kell a harcot a szovjet csapatok ellen. Közben a németek beindították a „Panzerfaust” tervet. Ellenállás nélkül elfoglalták a hidakat, a rádiót felfegyverezték a nyilas csőcseléket, letartóztatták a kiugrást támogató katonai vezetőket. A várban pedig tétlenül nézték az eseményeket, illetőleg a németekkel folytattak időhúzó tárgyalásokat. Este 9 órakor a hatalom már a nyilasok kezébe ment át, és Szálasi beolvasta a rádióba előre elkészített napipa» rancsát. Horthy és környezete már csak egyet akart: a bőrét menteni. Az SS-csapatoktól megszállt várban, a fürdőszobájában írta alá a „Legfőbb Hadúr” a lemondást, a proklamáció visszavonását és Szálas! kinevezését. Megkezdődött a nyilas rémuralom. F ordulópont, új korszak volt-e e szégyenteljes néhány hónap az ország történetében? Nem. Szerves folytatása, „méltó” befejezése mindannak, amit a Horthy- korszak 25 éve véghezvitt. Bebizonyosodott, hogy a gyökeresen népellenes, gyáva és megalázkodó rendszer szükségképpen katasztrófájába dönti az országot. Az, hogy a gaztettek és árulások sorozatát mégsem a halál követte — a haladó erők, s mindenekelőtt a Szovjetunió érdeme. Szemere Vera íMPUMAG 3 1964. október 15., csütörtök
