Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-11 / 239. szám

Az érvek és a türelem hősiessége

következtetést vonnák le az

emberek, kihez kerülnek közelebb, kit éreznek inkább szószólójuknak, s alkalomadtán, ha tettékre kerül sor, kihez tartozónak vallják magukat.

S hogy máa példával is érzékeltessük, mennyit jelent az emberék megnyerésében a sorsuk iránti figyelem, gondoskodás, jellemzőként említhetjük egy másik párttitkár esetét, a selypi iparmedencében, akit éjszaka azzal költöttek fel, azonnal jöjjön be, mert az egyik munkás megsérült. Mikor megkérdezte, hogy miért nem az ügyeletes mérnöknek szóltak, a munkás csak annyit mondott, „mert Tomi bácsiban van bizodalmunk”.

Udvarlás az, amit ez a párttitkár, vagy éppen az előbb említett pap tett? Nem. Harc ez az emberekért, megnyerésükért, nézeteiknek, eszméiknek. Annak a felismerése ez, hogy jogos igénye manapság azoknak, akik még nem látnak tisztán vagy helyesen egyes kérdésekben, hogy győzzék meg őket annak az ügynek, eszmének, vagy éppen napi tennivalónak intézkedésnek igazáról, hasznosságáról, amelyet velük akarnak elfogadtatni, megvalósítani.

De semmi esetre sem téveszthető össze ez az emberek megnyeréséért, meggyőzéséért folytatott szívós munka az elvtelen engedékenységgel, mert éppen azok az emberek, akik ismerik az érvek erejét, hatását, tudják azt is1, mikor kell szigorral felváltani a meggyőző szót, türelmet.

A vita, a sok érv ellenére sem zárult happy enddel, hiszen a helytelen nézetek hamar csontosodnak, s nehezen roppannak össze, s jó néhányszor még ez az elvtársunk is biztos golyóval szeretne rápuskázni az ellenünk felhozott téves nézetekre, a marxizmustól távol álló ideológiákra. Mégis őket is a türelem és az érvek hatásos fegyverével lehet és kell abba az eszmei csatárláncba beállítani, amelyben az emberek megnyeréséért folyik a türelmes, felvilágosító munka, a könnyelmű hősködésnél is nehezebb, de célravezetőbb hadviselés.

Kovács Endre

Qlejft töflíni tmlíta meg, ha...

Pénteken délelőtt Szűcsiben

a tormeJíszövetíneaset gomb»

pincéjében majdnem halálos balesetet okozott a gondatlanság.

Martinkovics Vera, a gomba termelő brigád helyettes ve* zetője egy társnőjével lement a használaton kívüli bánya- aknába, amelyet a tsz hárem éve gombatermesztésre használ. Társnője, aki észrevette, hogy a levegő fojtó, telítve van .széndioxiddal, visszafordult. Martinkovics Verának már nem volt ereje, hogy a szabadba vezető utat megtegye. Az elgyengült nő az együk szellőzőnyílás közelébe ván- szorgott és leült. Szerencséjére itt akkor is mozog a levegő, amikor a szellőzőberendezések nincsenek bekapcsolva.

A baleset után 25 perccel mert tőkészülékkel felszerelve a helyszínen voltak a rózsa- szentmártoni bányamentők — Bernáth Viktor főmérnök, Tóth János bányamérnök, Angyal István frantmester és Varga József újítási előadó — akik: a kábult, cselekvésre képtelen nőt a föld felszínére támogatták. Csak a bányamentő szolgálat jéd szervezett, gyors munkájának köszönheti életét Martinkovics Vera. A bányamentők megállapították, hogy a pincében a levegő széndioxid-tartalma 2—16 százalék között van. Hatszázalékos széndioxid-tartalom már elég ahhoz, hogy a benne tartózkodó életét veszítse.

— Soha többé nem teszem, tudom, hogy nem lett volna szabad karbidlámpa nélkül

lemennem. Eddig nem történt semmi baj. Mindig éreztük, ha

telített volt a levegő, ezért nem is kapcsoltuk be a szellőztető berendezést. Pedig működük. Ne tessék mór megírni, ml történt velem — kérte gondatlanságát láthatóan szégyellve a sezrencsés végű baleset hőse.

Valóban nem volna talán említésre sem érdemes a történet, ha egyedül állna. Sajnos azonban nap mint nap játszódnak le sokkal traglku- sabb kimenetelű balesetek a munka minden területén, amelyeket az emberek gondatlansága okoz. A helytelen okoskodás hogy „eddig nem történt semmi, miért éppen most.’’

Martinkovics Vera ma már tudja, hogy a védelmi berendezéseket használni kell. Jó volna, ha példáján okulva mindazok, akik eddig elmulasztották, betartanák az előírt rendszabályokat, hogy egyre kevesebb baleseti jegyzőkönyvben szerepeljen a mondat: „Nem történt volna meg, ha...

My. —

<VáLaiz&L

AZ ILLETÉKES

Még az idén lebontásra kerül a zsidótemplom

Október 3-1 számunkban szóvá tettük, hogy a Kossuth Lajos utcában berendezett

ideiglenes MÉK-felvásárló- hellyel tönkretette c a parkot, ledöntötték a közlekedési táblát. Bírálatunkra a városi tanács vb-elnoke válaszolt:

A vásárcsarnok én’tc-e miatt — mely minden háziasszonynak érdeke Egerben — szükségessé vált a MÉK-felvásárló- telep ideiglenes kiépítése.

A választás azért esőit a volt zsidótemplomra és az előtte lévő kt's parkra, mert az OT által biztosított 460 ezer forint- tat hr marosan megkezdődik az épület lebontása, és még ebben az évben be is fejeződnek a bontási munkálatok. A gyors intézkedést az indok !ja, hogy a Belkereskedelmi . ' 'nisztórium 4,4 millió forintot biztosított a templom helyén megépítendő vendéglátó egység céljaira.

Szó szerint vette

A termelési tanácskozás már a vége felé járt.• Ekkor felállt az üzem vezetője, megdicsérte azokat, akik elemző bírálatukkal hozzájárullak munkájának megjavításához, és elmarasztalta azokat, akik csak az eredményre összpontosították figyelmüket, Hozzászólását így fejezte be:

— Nagyon jól tudják az elvtársak, és ezt ismételten szeretném hangsúlyozni, minden ügyben nyugodtan jöhetnek hozzám, az ajtóm mindenkinek rendelkezésére áll.

Másnap az üzem vezetője arra ment be munkahelyére, hogy irodájának ajtaját az egyik dolgozó éppen levenni igyekezett.

Mi tagadás, egy kicsit meglepődött.

— De elvtársam, ez az én ajtóm — jegyezte meg az üzemvezető e'-távr.. — Mit csinál vele? Miért alcarja levenni?

— Disznóölés lesz nálunk, tetszik tudni, és ahhoz kellene. Tegnap tetszett mondani, hogy az üzemvezető elvtárs ajtaja mindenkinek a rendelkezésére áll. Hát csak ezért... Most éppen szükségem lenne rá. Szabad?

(— ár)

II telep miért nem szól bele?

XiPUJSiG 3

1964. október 11.« vaaárnae

ezek a csendes hajtogatások

továbbra is ott zsonganának a volt szegényparasztok fülében, mert ha e néhány nagygazdát túl is tennénk a határokon, ami elhangzott, azt nem lehetne meg nem történtté tenni.

Érvek ellen érvet, ideológiai tételek ellen ideológiai tételeket, türelmes, meggyőző, fel- világosító munkát lehet csak eredményesen alkalmazni,- Az emberek megnyerését.

Mert azon múlik itt sok minden, hogy a szocializmus gazdasági alapjának lerakása után az emberek fejében is tért hódítanak-e a szocialista eszmék, vagy háborítatlanul fészkelnek bennük tovább a burzsoá ideológia maradványai, esetleg még tetézve néhány mostanában felszedett helytelen elképzeléssel.

Az emberek megnyeréséért nemcsak mi küzdünk. A maga eszméinek oldalára szeretné állítani őket az idealizmus, a kispolgári revizionizmus, a vallás, s nem különben a világon még erős befolyással érvényesülő burzsoá ideológia is.

Ezzel kapcsolatban praktikus helyi példát hoztak a vitatkozók az osztólyharcot tévesen értelmező, s mindent az adminisztratív intézkedésre feltevő művezető ellen, az emberek megnyerése és nem el- taszítása mellett.

Azt figyelték meg például, milyen módon viselkedett a falu papja és párttitkára, amint végigment az úton és találkozott az emberekkel.

A tisztelendő lépten-nyomon megállva érdeklődött.

— Szépen gömbölyödik-e a hízójuk, Erzsi néném? — tartotta fel rövid beszélgetésre a szembejövő parasztasszonyt

— Jól messziről jöhetett, bátyám, hogy így elfáradt — állt le diskurálni a kőbányából hazatérő munkással.

— Vigyázz, gyerekem, leesik a kötés a lábadról — állt elébe egy tízévesforma fiúnak, s máris gondos, hozzáértő kézzel igazította meg a mullpólyát.

Nem messzire ment a párttitkár is, súlyos gondokba merülve, csak éppen biccentett, s valami köszönésfélét mormogott a szembejövőiknek.

Elképzelhető, hogy ilyen aprónak tűnő esetekből Is milyen

A vítSban már Jócskán pattogtak az indulatok szikrái is, pedig elvbarátok között zajlott a véleménycsere a cementgyár egyik csendes zugában. A téma az oly sok okos ötletet, jó módszert, de legalább annyi ellenkezést szülő probléma volt: a párt szövetségi politikája.

A józanaltíbul érvelők példákkal bizonygatták, hogy a kommunista eszme vállalása s valóra váltása közben meny- viféle formája és tartalma hét az osztályharcnak, hogy ■ z adott körülményektől ígigően mennyit változik, ala- ul az eszme győzelméért megkívánandó tettek formája, an amikor önfeláldozást, a egdrágólbb áldozatot, az életet öveteli ez a harc, van, amikor az egyén személyes bátorságát. máskor kollektiv böl- sességet, higgadt magatartást, rvós türelmet, minden csina- • vattától mentes, egyszerű, and es munkát, emberi magatartást.

E fejtegetésekre a párt mozgalmi harcaiban több évtizede részt vevő idős művezető ekképp fakadt ki:

— Megértem én, hogy változik minden és ha kellett, fegyvert te fogtam a munkás- hatalomért. Lőttem is, ha úgy kívánta a helyzet. Es ha még egyszer ilyen helyzet adódna, most se tétováznék, beállnék a csatárláncba, s védeném a miunkáshatalmat, az utolsó töltényig. De... azt ne kíván-, iák tőlem, hogy elkezdjek udvarolni azoiknak az emiberek- veik, akik néhány éve még elfenünk kiabáltak.

Én „ezeket” soha nem agitálom meg.

Rövidesen az is kiderül; kit ért „ezek” alatt.

— AM nincs velünk, aki nem híve a mi eszméinknek, aki nincs a pártban — adta a meghökkentő választ a kérdésre.

— En az ilyeneket összeszedném, 30 kilós csomagot a hátukra és irány a határ. Menjenek isten hírével, örülni a kapiifcaliaiwuenaib————----£ Ezen aztán még jobban elmérgesedett a vita, mart követői akadtak ama életiből vett érveknek, miszerint az ellenünk levők most nem gépfegyverekkel, csatárláncba fejlődve törnek ránk, de merőben más eszközökkel igyekeznek rést ütni a párt egységén, «• maguk mellé állítani az em-!j heréket Azokat az embere-'] két is, akiket éppen ezzel a j „lövöldöző politikával” szinte* mi taszítanánk karjaikba. í Magyarázták, hogy most] az ellenünk levők, a burzsoá, ' idealista eszme képviselői1] ideológiai csatárláncba fejlőd-!] ve néznek farkasszemet ve-1 lünk és ezekre az ideológiai ! érv-katonákra hiába tüzel- í nénik a legmodernebb fegyve-1 rekkel is, a golyók a semmibe! hullanának, sőt visszaütnének '• azokra, akik könnyelműen el-j lövöldözték azokat j

Mert ebből az eszmei csatár- ) láncból egészen másféle ,,go-!] lyók” fütyülnek felénk. 1

Például ilyenek: Komlón'*

szóvá tették, hogy az egységes t szövetkezeti paraszti osztály | kialakítását és a szövetkezet'; politikai és gazdasági megszi-1 lárdítását olyan tényezők is ( gátolják, mint a sokszor meg-1 hallgatott, de vissza nem vert * alattomos eszmei támadások. ■( Néhány egykoron jómódú gaz-!j da, akilk annak idején ekhósi szekér alól nézték az aratók j munkáját, most csendben az-1 zal biztatják, uszítják a volt- szegényparaáztokat a szövet-1 kezet ellen, ne dolgozzanak, j mert akikor feloszlik a tsz. S ha j feloszlik, ők is önálló gazdák! lehetnek, hisz a földosztáskor! kaptak egy kis birtokot, a tsz-; ben meg szereztek már annyi; jövedelmet, amiből saját lovat és kocsit vennének.

Így próbálják a meggyőzés-1 nek eme formájával — és dehogy is kézigránátokkal, meg, puskákkal — gyengíteni a szö vetkezeit erejét. Éppen eredmé-] nyeinket akarják a párt, a, szövetkezet ellen fordítani,| azt a tényt, hogy a közös gaz-, daságban már biztató jövedelemhez jutottak egykori ki-, zsákmányoltjaik. \

S miként lehetne az ilyen! nézetekkel, ..elvekkel” szemben a puskát és a 30 kilós hátizsákot szembeállítani. Attól még

jával! Mindenre rátelepszik, mindent összepiszkol, szétdobálja a ruháját. Hogy a kulcsot kinek adom oda, ahhoz meg senkinek semmi köze. Megértette? Én se nézem, ki jár magukhoz!

— Hagyjad, Józsi! Nem panaszkodtam én, nem mondtam én neked semmit! Énhozzám az én beleegyezésemmel jár a Józsi bácsi! Ne avatkozz hat bele...

Cl orcán hogy mi is lásvl VlSdU, suk, a konyhaszekrényhez megy, leszel egy fél kenyeret, matat az éléskamrában, pakol a táskájába, s aztán riadtan behúzódik a legtávolabbi sarokba.

— Érti? — emeli fel hangját ismét az asszony. — Senkinek semmi köze a mi életünkhöz! Józsi bácsira nekem szükségem van!

(„... Te egy senki ember vagy” — cseng a fülembe Oz asszony hangja., ahogy aZ uráról beszélt...).

Nincs értelme tovább beszélgetni, Nahóczki nem mond semmit. De a gondolkodó ember valamit íey is meglát, ehhez nincs szükség információra, nincs szükség a s~óra: a lakás, noha ké’szobás, mégis kicsi. Mindenki tudja, aki a környéken lakik, hogy általában úgy ballag fel a Józ.si bácsi, hogy siktába menet köszön a férjnek. Váltanak. S ha mégis egyszerre vannak otthon? A két gyerek nem tanulhat valami sok jót.

(„Éhezik? Olyan kasztot adunk neki, hogy ha te olyat kapnál, nem lennél ilyen nyúzott macska!” — esett neki Fenyvesvölgyinek Csontos József. S ahogy ránézek a kenyérkeresőre: sápadt, vékony, gyomorbajos ember, akit a minap is felhoztak a bányából, mert rosszul lett. Keksz, nápolyi, tea, pihenés — ezt mond. ta az orvos. Harmadnapra kiíratta magát, mert az asszony nem engedte, hogy „betegeskedjenÉs mi az, hogy ADUNK? Kik? Józsi bácsi? S Nahóczki miért adja oda a fizetését. ha nem kap enni* Vagy elveszik tőle?)

Tagad, visszavon mindent, nem emlékszik senkire, semmiféle panaszkodásra. Nem tudja leírni a nevét, de tudja, hogy vannak emberek, akik a fenyegetést be is szokták váltani!

(„Bicskás ember volt... Józsi bácsi!"

Tűri telep csúfjára, hogy húzza az igát a másik mellett, akinek a zsebében „jó helyen van a kulcs!”

A telep hallgat.

Mert hallgatni arany.

14a va|am ki lesz a feleue vd fon lős ha

egyszer Nahóczki István mégis megfogja a kötelet, s az erdőbe, a halálba menekül tarthatatlan helyzetéből? A fiatal tanácstag, aki 1958 óta látja el becsülettel és sok-sok emberséggel a tisztét ebben a körzetben, segíteni akar. Hozzá őszinte. De csak négyszemközt. Bányásztársai látják, s szégyenkezve fordulnak el, amikor felkapja a földről az elhajított szalonnabőrt, meg a kenyérdarabot és sietve a szájába gyömöszöli. Miért nem segítenek? M'ért nem szólnak?

Mert hallgatni arany?

Vagy gyávaság... !

___________Cs. Adám Éva

sz

avak kíséretében fenyegette

meg.

Fffv.Léf bátor ember nyiL/p* nil latkozott, mondott valamit, a párttitkár „csak haLlotta”. Egyébként mindenki

hallgat.

— Hallgatunk, mert minden jó szándék hajótörést szenved, Nahóczki Pista mindent letagad! Szívesen segítenék, de hogyan?

(Miért kérte akkor munkatársát. hogy segítsen? Azt mondta: „Segíts, Józsikám,

mert kimegyek az erdőbe és felakasztom magam?’ Megfélemlítik? Nagyon valószínű, amit a családnál tett látogatáskor történtek is igazolnak!)

Nahóezkiéknál rend van. A kicsi lakás előszobájában ülünk. Az asszony nem engedte, hogy egyedül beszéljünk férjével:

— Mondja csak előttem, mi a baja! Még ő akar valamit? Mikor 14 évvel ezelőtt felszedtem, egy senki volt! Én pucoltam ki a koszból! Ma is alig valaki, mit akar? Tán panaszkodott is? Tudom már, ki tüzelte! Ez a Fenyvesvölgyi, aki meg akarta tanítani írni, olvasni, csak azért, hogy telebeszélhesse a fejét! Hoogyne! Ennek vége!

(Csak hallgatjuk. Szóval, nem tanulhat, hogy ne nyíljon ki a szeme. Az asszony, aki mint a méhkirálynő, ill otthon, s két ember van körülötte, az mond’a meg. hogy a 37 éves bányász ne haladjon a korral. S ha olyan tehetetlen volt Na- hóczkí, ha ma is csak „senki”, akkor ... itt függ össze a családi életnek alig nevezhető háromszög a Józsi bácsival?)

— Nem engedem be a szobába azzal a mocskos csizmáegyütt jár a bányába, s ez az ember írástudatlan, akinek otthon szava sincs, aki előtt a szoba és az éléskamra zárva van, s akinek sejtelme sincs, milyen jogai vannak, mit tud lenni tarthatatlan helyzete ellen. A család nyakán élősködik Csontos József nyugdíjas szűcsi bányász, aki minden idejét Nahóczkiéknál tölti, s ha úgy tetszik, ott is alszik. Nyolc éve! Nem rokon, két éve „bér- ma-koma.” Ennél az embernél van a kulcs, lényegében ő az úr a házban.

Az iskolában azt mondták:

— A 13 éves fiuk nemegyszer itt, az iskolában, a zongora alatt, a melegen, pokrócba csavarva aludta ki magát, mert éjjel a haldányra küldték szenet szedni. Sajnáltuk, betakartuk. A kenyérhéjat, s az eldobott tízóraimaradékot szedte össze, Állami gondozásba is akartuk vétetni, mert otthon ... nem tanulhat jót.

Szucson is jártunk. Ismerősök, rokonok mondták el:

— Ami igaz, az igaz. Csontos feleségét elemészti a szégyen, meg a gond. Az a vénember mindig fent van a telepen, nála, bizony! Nála van minden kulcs!

(S akkor esznek a gyerekek, meg a kenyerkereső férj, ha a nyugdíjas „jó bácsi” ott van?}

— Nem jó vele kikezdeni, bicskás ember volt mindig!

Hamarosan be is bizonyosodott, hogy igazuk van. Csontoí József, úgy látszik, meghallotta, hogy a tanácstag valóra váltotta a szavait, és segítségei kért az újságtól, mert a szűcsi házban hamarosan megjelent s a Uuuk$La*ot minősít he teller

|t!pr< hallgatni arany.- uaci l Régi, idejétmúlt közmondás, Egercsehiben mégis nagy tábora van. A telep kicsi, az emberek élete szinte egymás ajtajában zajlik, mindent tudnak egymásról, s mégis, nagyon sokszor nem ítélnek, nem emelik fel szavukat, s olyan dolgokat segítenek rejtegetni, ami tragédiához vezethet. Furcsák felfogás. A suttogás az egyetlen itt, ami elindít egy- egy lavinát, aminek általában robbönás a vége.

Akkor aztán már mondják: „Láttuk, hallottuk, tudtuk!” És miért nem szóltak?

Mert hallgatni arany!

És most ismét hallgat a telep. Nemrég zárult le egy csúnya ügy, apa és lánya meg nem engedhető, hosszú évekre nyúló viszonyát tárgyalta a bíróság, s a tanúvallomásokat hallgatva, megerősödött az emberben az érzés: valóban tudták már régen, de nem szóltak a telepiek. Miért?

Mert hallgatni arany.

És most ismét hallgatnak. Pedig egy család bajban van, egy család kimondhatatlanul a társadalom segítségét kéri. Ez a család Nahóczki István és két mostohagyermeke. A feleség nem szorul védelemre, 5 a baj okozója, ő a bajkeverő, ö az. aki minden jó törekvés elé cdagördíti a függönyt: családi ügy! Senkinek semmi köze hozzá!

De vajon igaza van-e? Családi ügy-e az, hogy kereső férje és a két gyerek éhezik, hogy rossz ruhában jár, s hogy a házban egy ideeen férfi az úr?

!Családi ügy-e, ha már a gyermekvédelmi hatóság is tett lépéseket, s a tanács és a társadalmi szervek is foglalkoztak 'velük, szép szóval akartak eredményt elérni náluk?

! A Sf-mgfPÍi tanácstag for- i A I4Í)I tell dult segítségért az újsághoz. Elmondotta, hc$y Nahóczlú Istvánnal

yent Beter esernyője

jéikoztatót böngészik, s ceruzával húzzák alá a kötetek címét.

Balogh Miklóstól, a könyvesbolt vezetőjétől érdeklődünk a forgalomról.

— Október 5-től november 6-ig tart az árleszállítás. E* alatt az idő alatt mintegy ezért féle könyvet vehetnek a Vásárlóik 50 százalékos kedvezménnyel. Idáig több mint 2# ezer forint a forgalom. A legs keresettebb könyvek: Mil« száth-tól a Szentpéter esert nyője, Móricz Zsigmondtól * Betyár. Az előbbiből 50. az utóbbiból 30 példány fogyott el néhány nap alatt. Emellett Victor Hugo Tenger Munkásai, Ady Endre összes novel* Iái, a Don Quijote, A Pickwick: klub, a hangversenykalauz il nagy népszerűségnek örvend.

A diákok különösen a szemléltető szótárakat keresik, jóformán minden példány elkelt belőlük. Ugyanezt lehet mondani a háztartással kapcsolatos, az ifjúsági és mese* könyvekre is. A hiányzó könyveket folyamatosan megrendeljük, igy egy-két nap múlva újra kaphatóak lesznek a keresett művek. (k. 1.)

»■*♦♦**»»»»»**•*»***•*♦

Keresett a Betyár, a í

... Móricz Zsigmondtól a Betyárt kérem ...! Mennyibe kerül az Uhlenspiegel? ... Jókaitól semmi sincs?

Hatalmas a forgalom az egri Gárdonyi Géza Könyvesboltban. A polcokon halmazával sorakoznak a könyvek, a vásárlók tömege válogat, lapozgat a művekben. Néhányan az időleges könyvárieszállítási tá-