Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-04 / 233. szám

• • • embers kü&dj és hísvu ! Száz esztendeje halt meg a Tragédia hüllője AZ EMBER TRAGÉDIÁJA (Részlet a IX. színből) LAadách Imre, Az em­‘ bér tragédiájá-nak költője, történelmünk egyik legszömyűbb időszakában, a Bach-korszakban érleli meg magában fő művének alap­vető elgondolásait. Tiltakozni akar e korszak ellen a törté­nelemben, a világtörténelem nagy tanulságai alapján. Előbb A civilizátor című da­rabjában még közvetlenül gúnyolja a Bach-korszakbeli bürokrácia tevékenységét, majd hozzákezd a fő mű megírásához, amelyben ugyancsak a magyar nép kérdéseire keresi a választ. Az egyik kérdés az volt, hogyan értékeljük a 48-as forradalmat? Madách szerint a polgári forradalom lelkesí­tő, az emberiseget előrevivő történelmi esemény. Amikor az egész művet Adám álma­ként mutatja be, a forradal­mi jelenetet úgy ábrázolja mint álmot az álmon belül. Teszi ezt azért, hogy a má­sodik Kepler-jelénetben megmutassa: Kepler nem áb­rándul ki a forradalomból. Ugyanaz az Adám, aki min* den színből leverten távozik, ékkor mondja: „Mi nagysze­rű kép tárul fel szememnek. Van-e aki isten szikráját nem érti. Ha vérrel es sárral volt is bekenve A kor második kérdése a kapitalizmus fejlődésével szemben elfoglalt álláspont .volt. Madách kritikai realista meglátásainak csúcspontját a kapitalizmus kritikájával kapcsolatban éri el. A lon­doni színben látjuk, hogyan változtatja a polgári világ áruvá a tudományt, a szerel­met és a művészetet egy­aránt; hogyan'jön létre ell­nek következtében áltudo­mány, az érzések hamissága és a ’művészet megcsúfolása. Itt tárja fel, miképpen dönti a tőke nyomorba a tömegeket, s hogyan embertelen itt el a kor haszonélvezőit. Ez a vi­lág, mint a műből láthatjuk, megérett a londoni színt be­záró haláltáncra. A kor harmadik, s ugyan­akkor legbonyolultabb kérdé­se, hogy e tanulságok után milyen politikai-eszmei áramlat vezetheti ki a vilá­got és a magyar népet a leg­sötétebb helyzetből. Az em­ber tragédiája a maga egé­szében erre a — Madáchot és s kor minden becsületes em­berét kínzó — kérdésre 1 éré­si, kutatja a megfelelő vá­laszt. Milyen útmutatást ad a történelem? Melyik a leg­megfelelőbb emberi magatar­tás? Ez a kérdés Az ember tragédiájának eszmei alapja. S a liberális nemesi világné­zetű Madách — bármilyen nagy tudományos és művészi erőfeszítéssel igyekszik is a megfejtést megadni — vég­eredményben képtelen a fe­leletre. 1/ égigtekint szinte az * egész emberiség tör­ténetén. S nem talál egyetlen megoldást nyújtó eszmét sem. A monumentális épít­kezések erejébe vetett hit éppen úgy nem megoldás, mint az athéni demokrácia szabadsághite. Az élvhajhá- szat éppen úgy nem, mint az aszkézis. Nem vezet ered­ményhez az elvont tudomány sem, és a szabadverseny sem. Madách nem kapcsolódhat ezekhez az eszmékhez. Küzde­ni akar a jobb jövőért, de nincs perspektívája. Az em­beriség történelme felhal­mozta eszmék illúzióknak bi­zonyultak. Az élet célját ezért a küzdésben, a küzdelemben fogalmazza meg: „Az élet célja e küzdés maga” — írja. Ez az eszményvesztés, ez a kiábrándultság, s ugyanak­kor a lázas keresés miami .eddig még meg nem fogal­mazott után — ez a küzde­lem jellemzi Madách fő mű­vét — amelynek legnagyobb értéke „e küzdés. maga”. A liberális nemes ugyanis nem bízott a népben, amelyet az athéni színben megvásárolha- tónak, a párizsi színben be- folyásolhatónak látott. S ezért nem találhatott rá a megol­dás útjára sem. így tagadta meg a rendkívül hézagosán ismert utópista szocializmust és így jutott el — szinte két­ségbeesett kiáltásként — a falanszter jelenéten keresz­tül az eszkimó-színig. S Madách költői ereje ép­pen abban nyilvánul meg, hogy a kiváló felismerések és az igazi út meg nem talá­lása közötti ellenmondást ál­talában át tudja hidalni. No­ha alakjai elvontak, s az em­beri érzések, például a felfe- létörés és tagadás egységes Ebben a kastélyban született és élt Madách Imre, „Az ember tragédiája” évfordulóján, 1984. októberében emlékszobát avatnak itt. szerzője. A költő születésének 100. (MTi Külföldi KéysiQlgáUiti ADAM Egyenlőség, testvériség, szabadsági NÉPTÖMEG Halál reá, ki el nem ismeri! ADAM Azt mondom én is. — Két szó menti meg A mindenünnen megtámadt nagy eszmét, A jók számára mondjuk egyiket: „Veszélyben a hon”, és ők ébredeznek, A másikat a bűnre mennydörögjük, E szó: „reszkessetek!” — s megsemmisülné Felkeltek a királyok ellenünk, S eléjük dobtuk fejedelmünk fejét, Felkeltek a papok, s villámukat Kicsavarok kezükből, visszatéve Trónjára az észt, c rég üldözöttet, De a másik szózat sem hangzik el, Mit a jobbakhoz intézett honunk. Tizenegy hadsereg küzd a határon, S mi hős ifjúság tódul szüntelenül Az elhullott hősök helyét kitölteni. Kimondja, hogy vérengző őrület A nemzetet meg fogja tizedelni? Ha forr az érc, a rossz salak kihull, Df* ní»mpsh réy^rr. fi«sv.tán mpp-maríiii. És hogyha mindjárt vérengzők vagyunk is, Nem gondolok nevemmel, legyen átkos, Tekintsenek bár szörnyeteg gyanánt, Csak a haza legyen nagy és szabad. ÜJONCOK Fegyvert nekünk, csak fegyvert és vezért! adám Helyes, helyes! Ti csak fegyvert kívántok, Míg annyi tárgyban szenvedtek hiányt, Ruhátok foszlik, lábatok mezetlen, Hanem szuronnyal mind kiszerzitek Mert győzni fogtok. A nép győzhetetlen. Most hulla vére egy tábornokunknak, Ki katonáink élén meg hagyá Magát veretni. NÉPTÖMEG Ó, az áruló! ADAM Helyesen mondod. Nincs más kincse a Népnek, mint a vér, melyet oly pazar Nagylelkűséggel áldoz a hazának. S ki egy népnek szent kincsével parancsol, Nem bírván meghódítni a világot. Az áruló. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAi Politikai hiívallomás . vvwvvvvvvvvvvwvvx'VWVWVVVVVvVWWWVVV' Mire gondolsz. Adóm? : (Részlet Básti Lajos azonos című művéből) Kepler nagyon mélyről indul, gesztus, mozdulat nélkül'. Oh, tárd ki, tárd ki végtelen nagy ég Rejtélyes és szent könyvedet előttem. Törvényidet, ha már-már ellesném: F el e j t em a kort és mindent körű lem. A Tragédia legintellektuálisabb, legelmélyültebb, leg szuggesztívebb sorai ezek. Világos, hogy a kiutat, menek­vést kereső zseni szavaiba béletapos Lucifer. Hozza a bor: Kepler inni kezd. Lucifer örül, hogy „gazdája” éppen mos . éppen itt nem lesz józan többé. Kepler (első szavára megérzik, hogy ivott): Oh, jő-e kor ... mely e rideg közönyt... Leolvasztandja ... s mely új tetterővel... Szemébe néz... az elavult lomoknak... Tántorogva felkel, a székbe kapaszkodik: Bíróul lép fel!... Büntet! És emel! Nem retten vissza a nagy eszközöktől. Nem fél a rejtett szót kimondani. Ez nagyon fontos, mert a párizsi kép után ő ki fogja mondani. Ezért volt szörnyű csonkítás évtizedeken át, hogy kihagyták a X. képet, vagy néhány mondatát ide, a Vili. képbe plántálták. Hiszen a forradalmi álom előtt nem úgy lát, mint utána! .. Hely majd hatalmas görgeteg gyanánt Haladni fog a végzetes úton: S lehúzza tán azt is, ki őt kimondta!... Messziről a Marseillaise dallama hallik. Ez az, amiről Lucifer nem tud. Megdöbbentő meglepetés lesz majd neki Párizs és Danton. Kis híján már itt elveszti a játszmát, mert azzal nem számolt, hogy a zseni álma még italos mámo­rában is „előbbre viszi az embernemet”. Kepler (fenékig issza a serleget): » Oh, hallom, hallom a jövő dalát! Megleltem a szót: azt a nagy talizmánt, Mely a vén földet ifjúvá teszi! Hirtelen sötét lesz. Itt nem Lucifer varázsol. Jelen sincs. Kepler a sötétben kisurran (az ügyelő segíti,, fogja a ke­zét) lerántja a köpenyt, kalapot, felveszi Danton parókáját — az egyetlen paróka a darabban: mint ahogy annak idején azt Danton is hordta —. majd odaáll a Kepler-szék he!y<ft)Ot a guillotine elé. egyenlőséget, a vallások egyen­jogúságát, s minden feudális visszaemlékezések megszünte­tését. Harmadszor. A testvériség alatt, a különböző ajkú népfa­joknak nyelvi igényeinek mél­tányos tekintetbe vétele mel­lett, mindnyáj ok testvéries összeolvadását a magyar ál­lampolgári jogok és kötelessé­gekben. Ezek élvék le vannak ugyan már téve az 1848-dik évi tör­vényekben is, melyek minden további státusélet egyedül lé­tezhető kiindulási pontjai re­ánk nézve, s így nincs más hátra, mint azt két nagy fér­fiú szavával megtoldanom. —< Különösen mit országunk her­cegprímása a Nógrád megyei gazdasági egylet küldöttségé­hez mondott: „Hogy sohasem hátra, de mindig előre”, — s Luther Márton világtörténetí apostrophájával: „Kimondot­tam, nem tehettem máskép. Isten engem úgy segéljen. Amen”. Kelt B.-Gyarmaton, 186!. március 12-én. lyekért meghalni nemcsak egyesnek kötelesség, de me­lyek elárulásával nemzetnek is életet váltani halál helyett gyalázat, mert a javak között nem legfőbb az élet. Ez alapelveket én, ki szeren­csés voltam sokak bizalma ál­tal a népképviselői nehéz, de éppen azért dicső pályára ki­tűzetni, három szóban fogla­lom össze, s e három szó: „Szabadság, egyenlőség, testvériség!” A szabadság alatt értem ha­zám minden beolvasztástól megóvott integritását, saját ügyei s különösen legnagyobb két kincse: a nép vére és pén­ze fölötti rendelkezés jogának minden idegen befolyástól va­ló megőrzését, nyolcszázados alkotmányos küzdelmeink vi­rágát, a személyes felelősség­re fektetett kormányt megyei municipiummal és sajtósza­badsággal ezen két legerősebb gyámolóval egyetemben. Másodszor. Az egyenlőség alatt értem a törvények alatti II A küszöbön álló országgyű­lés meggyőződésem szerint azon kevés törvényhozások so­rába tartozand, melyek egy új korszakot képezve a nemzet léte és nemléte, dicsősége és gyalázata felett határoznak. Méltányos, sőt szükséges te­hát, hogy a választók, kik a hon és saját magok legszen­tebb érdekét népképviselőjük kezébe teszik, be nem érve azon biztosítékkal, mely je­löltjük múltjában feleszik, smi tán indítója volt annak, hogy megtisztelő bizalmokkal feléje forduljanak, attól nyilt politi­kai hitvallást is követelnek, melynek pontos megtartásáért a férfiúi becsérzet kezeskedik. Másrészt azonban épp a tárgy fontossága és komolysá­ga, a jövendő fejlődés rejté­lyes volta, az európai alakulá­soknak egyes országok sorsára naponta növekedő befolyása lehetetlenné teszik oly részle­tes politikai program kiadását, melyhez miután a politika Kossuth Lajos szavai szerint az exigenciák tudománya, minden körülményekben való ragaszkodást Ígérhetne bárki is, anélkül, hogy vagy az adott szó szentsége, vagy a haza ja- Jva ne veszélyeztessék miatta. < De vannak általános elvek, ^melyeket rendíthetetlen alapo­dul bevallani lehet, sőt kell; Amelyeket még hasznosság te- /kintetéből Is feledni tilos; me­összemberi érzései különvál- tan jelennek meg Ádám és Lucifer alakjában, mégis cgy- egy pillanatra valódi emberi törekvések villannak fel a néző előtt. Lucifer sokszor csak az Ádámban már-már megfogalmazódó érzések ki­mondójává válik. S Ádám a Lucifer megfogalmazta gon­dolatot viszi sok helyütt to­vább. Éva pedig, „az örök nő” valahogy a Madách el­képzelése szerinti női felada­tok képmselője. Ö érzelmileg rázza meg Adámot, és így ébreszti rá arra, hogy miről kell gondolkoznia, min kell vátoztatnia. S ezekkel az esz­közökkel, amelyek önmaguk­ban sokszor naivan hatnának, mégis utólag megteremti Ma­dách azt az egységet, amit a tragédia egészében már-már elveszt. Adám mindig úira- küzd, mindig újra lelkesedik, egészen az utolsó színekig, mikor már maga az író is el­veszti műve igazi célját és perspektíváját. Az a Madách, aki fiatal-', korában lapja mottó­jául Berzsenyi gondolatát vá­lasztotta: „Az ész az isten, mely minket vezet” — most ahhoz a végkövetkeztetéshez jut el: „Ember küzdj és bíz-', va bízzál.” S noha Madách célokat nem tud adni, de mindig tartja magát ahhoz a programhoz: „Küzdeni erőnk szerint a legnemesebbekért.” Maga nem lát kiutat, de azt látja, hogy a legnagyobb bűn: semmit sem tenni. Ez a leg­becsületesebb álláspont volt, amely korának liberális köz­nemességén belül létrejöhe­tett. Ezért nevezzük küzde­lemnek, egy küzdelem képé­nek Az ember tragédiáját, amelyből mind a mai napig tanulhatunk. Száz év múltán is tudatosítja bennünk a tár­sadalmi küzdelmek ember- formáló jelentőségét. A mai ember megérti Madách prob­lémáit, becsületes harcát és rokonszenvvel szemléli egy magyar hazafi és költő belső vívódásait. Rokonszenvvel szemléli abban a tudatban, hogy ma már választ tudunk adni a nagy kérdésre: mit' kell tennünk, miben kell bíz-; nunk és mi a célja küzdel-', műnknek! HERMANN ISTVÄN i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents