Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-04 / 233. szám
A napokban kaptuk a szomorú hírt: Csurlta Péter író 70. életévében autóbaleset áldozataiéit. Abban a vidéki nagy udvarházban, amelyben Bandika a birsalmai a ágai között meszelőnyélen. állva hajót kormányoz, dirigálja a matrózokat, elsüllyed a hajóval, s ő, mint tengerészkapitány, csodálatosan mindig megmenekül — három család él. Elől egy idős kosárfonó házaspár: Seres bácsi gyárban dolgozik. Seres néni a kisipari kátéesznek. A középső lakást a fiatal Tár- kányi házaspár bérli. Tárká- nyi könyvelő az olajgyárban, Bandikáék az udvari kétszobásban laknak. És az ötéves Bandikét valamennyien egyformán kényeztetik. Seresék távolban élő unokáikat látják benne, s nagyszülői szeretetüket Bandikénak törlesztik. Tárkányiék azt a kisfiút ölelik. Bandikéban, aki nyolcévi házasságuk alatt még nem érkezett el hozzájuk ... A szülők úgy szeretik, ahogy az egyetlen gyereket szokták. Mérték, előrelátás, felelősség, tudatosság nélkül. Juliska, Bandika anyja — jegyszedőnő a moziban — remegve figyeli a meszelőnyélen az űrben lebegő kisfiát, de nem szól neki, már hiába is szólna, de nem is akarja elszomorítani. Seres néni nógatja Seres bácsit, ha szabadnapos, vagy ha éjjeli műszakon volt és nappal otthon van, álljon a fa alá, ha esne lefelé, kapjon utána... — Hiszen kaphatok már akkori ... Kár, hogy az anyja sokszor magával viszi a moziba... Egyszer mégis szót fogadott: a fa alá állt, vigyázott. Par nap múlva azonban azt vették észre, hogy hosszú zsineg végét tartja, a másikat a fa villás ágába, fészket rakott Bandika fogja a magasban, s a madzagra szerelt pasztás dobozba telefonálgat le Seres bácsinak: — Hűli-buli, guli-guli, mégy- vannegyven fok alatt fordítsa! És Seres bácsi fordította. Mármint lent a gépházban a nagy vaskapcsolókat „négy- vannegyven” szélességi kör alatt. Délben Bandikát alig lehetett lecsalni a fáról, — Seres bácsit meg becsalni ebédelni. — Te, Jani — szólt egyszer Seres néni felhős képpel. — Nem elégelted még meg ezt a játékot?... Gondolj arra, hogy egyszer éppen akkor esik le a fáról, amikor te játszol a gyerekkel... Az öreg felütötte a fejét. Mond valamit az asszony! Az anyja meg azt mondaná, hogy az a vén szamár nem ügyelt rá... ★ Bandika, a fiatal tengerészkapitány másnap — félelmetes vihar dühöngött a tengeren — le is repült az árbocról. Seres bácsi nem kaphatott Utána, már csak azért sem, mert nem állott a fa alatt, de nem is volt otthon. Bandikénak csukló felett tört el a bal keze. Gipszbe tették, négy hét múlva kibontották, Bandika egészséges lett, de elfelejtette a tengerészetet, a tengert, az árbocot. összeült az udvari tanács, s eldöntötte, hogy Bandikénak játék kell. Csak Bandika apja maradt konok. Azt hajtogatta, hogy neki sohasem volt játéka, mégis felnőtt. Azért ő is elvonult a háznépével a vásárba. Seresék egy tricikbt vettek. Tárkányiék egy filmvetítő gépet. És még sok egyéb apróságot. Lepakoltak a szép nyári estéiben az udvar közepére. És akkor Bandika apja egy fényes tárgyat vett ki a zsebéből. — Nesze, fiam, én is ilye' kaptam egyszer apámtól... Fütyülő volt. Bandika mohón kapott utána, belefújt Olyan hangot adott, mint vasutasfütyülő. Elszaladt vele. Egész este fújta. Nem baj majd 'megunja, most válogathat a iátékokban. Másnap kora reggel fütty szóra ébredt “ ház Seres bács az éjié1’ rr*-.-.a’-bél jött haza — Azért egy félórát szeretBandika a kerítéshez lépke-'* dett, felnyújtotta. Borpataki * forgatta, nézegette, aztán olyas-j mit mondott, hogy: na, antmá-j riáját, nem fütyülsz te ezzel; többé nekem. És elrohant. | Bandika állt egy ideig a sár-? guló kertben, átkukucskált a palánkon, aztán sírásra görbülő szájjal szaladt felfelé, és a felső udvarban ordítani kezdett.* Seres bácsiék éppen akkor húz- ; tak át átlóban az udvaron» Bandiék felé, hogy elintézzék a í füttyöt. Az ordításra minden-1 ki kiszaladt, Bandika anyja is. * — Anyukám! — bőgte el» Bandika a történetet — Borpa- í taki bácsi elvette a fütyülő- J met... J — Elvette? ... — Hogy me-» részelte?... Na, majd teszek! én erről. Mint a szél, viharzott ki aj kapun. Bandika abbahagyta a» sírást. Seresék álltak kővé vál- J tan mint bibliai Lótok, míg» Juliska vissza nem viharzott. J Már a kapuban kezdte: t — Ilyen szemtelen embert én { még nem is láttam ... Kivet- ♦ te a fütyülőt az ágyból, a pár-J nája alól, oszt aszongya, ez» kéne? ... Mondtam ré, hogy • mi jogon vette el a gyerektől? ; ...Hogy ő éjjeli műszakos, és* már két napja nem tud alud-J ni... Na, majd én meg bezá- ♦ rom a gyermekem, mondom J neki, hogy maga tudjon alud-» ni... Azt kérdi, mibe kerül az J a fütyülő? Semmi köze hozzá,« mondom, hat forint, aszongya.* hogy itt van a hat forint; de aj fütyülőt nem adja vissza, ha ♦ másikat vennék, meg a rend-; őrségre is feljelent... Mondom* néki, attól én nem félek, mom- J dóm, hogy itt a házibeliek egy ♦ szót sem szólnak, imádják a J gyereket... Aszongya, hogy ő » is imádja, de nem a füttyöt... ♦ Mit csináljak én most, Seres J bácsi? ... Mit szól hozzá? ♦ — Hogy mát szólok hozzá,» drága Juliskám? ... (Hej, csak J el ne rontsuk már a dolgot az« utolsó percben.) Sajnos, van- * nak érteden emberek, mint ezj a Bprpataäd is, la... Azért* mondja drágám, megérné, hogy J harag legyen a szomszédok kö- ♦ zött emiatt a fütyülő miatt...? I Szerintem nem érné meg.. ♦ Én azt mondanám, Juliskám,* vegye fel inkább a hat forin-* tot... ♦ — Majd ád estére az uram ♦ neki hat forintot, meg fütyü-J lót, csak jöjjön haza! » Haza is jött, mint rendesen J máskor. Itta is a szavak ára- * datát, mig el nem fogyott Ju-J liska szájából, de se hat forin-* tot, se fütyülőt nem adott Bor- J patakinak, mert hiszen át se« ment, hogy agyonüsse, ehelyett* nagyot nevetett, és ennyit« mondott: — Ügy emlékszem, hogy az.« enyémet is így' vették el egy- J szer... Mégpedig az én édes J jó anyám, s mellé egy nagy? pofont is adott... * Október 7. Tizenöt eves ♦ a Német Demokratikus Köztársaság í f ________ ♦ MI CHAEL FRANZ: rßerLinl ni/cí? A szél paskolja a várost. Hozza a tengert, Az erdőket és szikrázó kátránycsíkokat, Az égő levegőt, Melyben madarak libegnek, távíródrótok surrognak, És a hínárba bújt szigetek friss Erejét, hozza ezt mind a szél, És görgeti végig a városon. Túl a Brandenburgi Kapu mered A hegyes hársfák fölé. A tornyon túl — méternyi magas — Halott aszfaltkígyóként a Fal. A Falon túl siránkoznak ok. Kövekkel dobáltak, Míg nem állt a Fal. A nyár fehér vitorlát tűzött rá, S kék békét kerített köréje, A dal álmodik a sétány partján« Melynek hosszában lármás kis aszfalt-hajók állnak. A fegyvertár kérkedik a Spree felett. A hídról emberek hajolnak A szorosra fogott folyam fölé. Ha lehetne, új vízzel töltenék meg, És etetnék a Spree uszályait. Az öreg múzeum a felhőkben úszik. Magányos árbóc tűzi a Marx-Engels teret Feszesen a nyár áramlásába. Fordította: Bán Ervin A vers a külföldön is jól ismert Sinn und Form berlini folyóiratban jelent meg, szerzője fiatal keletnémet költő. WERNER LINDEMANN: Az alkony búcsúztatta a távozó napot. A téren szovjet katonák fújták a dallamot. A dallam ismerősnek, ismertnek tűnt nekem, nem tudtam, hol hallottam, és honnan ismerem ...? Aztán egy pillanat, s már tudtam ,.. rég-téli nap a fronton... velünk szemben szólt így az alkonyat, és most, lm, újra hallom kedves kis énekük, s akarva-akaratlan már dúdolom velük. (Fordította: Antalfy István.) « f * ♦ t * ; ; ♦ ! » ♦ * ♦ * ♦ * ♦ ♦ i * * ♦ ♦ ♦ ♦ 4 * * ♦ » ♦ ♦ « * * * Megyek az utcán. Ember sehol. A déli falu csöndje lágyan ölel. Csak a cipőm talpa koppan szabályos ritmusban a szekértörte út közepén. Kipp... kopp... A csöndbe belejajdul a lélekharang. Bim... bim ... Hangja vékony és csengő. Mint a siratóasszonyé. Kétszer sir egymás után. És újra kétszer veri a búcsúztatót. Az egyik zsúptetős ház előtt törődött, fekete ruhás néni támasztja görbe hátával a megdőlt kapuoszlopot. Tekintete a távolt fürkészi, amerről a ha- ranglcongást söpri felé a szél. Nem fordul meg, csak a cipők koppanása után kérdez: — Nem tudja, kiért harangoznak? — Nem... — állok meg mellette. Felém, hajol, meggyöngült, hunyorgó szemével alapos mustra alá vesz. A kongatást felszippantja a csönd. — Asszonyt búcsúztatnak... — mondja inkább csak magának. S mert nem kap választ, megtoldja még: — A férfinépet csak egyszer harangozzák... Szava megriaszt. Állhatatos pillantása valami alaktalan, meg nem fogalmazott lelkiismeretfurdalásra ösztökél. Anna kisírt szeme ködük fel elöltem. Csak nem vele történt vala-mi baj? Balsejtelem gyötör. Egyszer, még házasságunk előtt, mesélte: a csordalcútba ugranak bánatukban a megcsalt asszonyok. És Anna. meg én ... teanapelőtt... Akaratlanul ■ is meggyorsítom lépteim. Azért jöttem Anna után a faluba, hogy meggyőződjem róla: válóban hazajött. Csak belesek a házuk ablakán — határoztam el az éjszaka —, aztán megyek is vissza. A többi az ő dolga már. Ö hagyott ott engem, nem én. Nincs miért megalázkodnom előtte. Egyszer történt. Semmi több. Mi lenne, ha minden asszony otthagyná az urát, ha az egyszer, tálán nem is készakarvá, félrelépett. Kipp... kopp... bim... bim ... A csordakút a falu szélén árválkodik. Így mesélte Anna. Mire észreveszik, már késő. Azért jártak oda a megcsalt asszonyok, A bizonytalanságot senki sem szívleli. De legfőképp nem az, aki már leszámolt az életével A lábam remeg. A szívem hajszol. Tegnap még azt hittem, nekem kell megbocsátanom Annának. amikor könnyes szemmel visszatér hozzám. Meg- paskolom a hátát, rámosoly- gok: felejtsünk el mindent, hiszen nem történt semmi különös — apám mondta így anyámnak, még pendelyes koromban. Igen, nem történt semmi különös. Megláttam. Akkor már napok óta orroltunk egymásra valami butaságért. Sétált magas, tűsarkú cipőjében, szél- kuszálta, sötétszőke hajjal. Ajka nedvesen ragyogott, bájos metszésű arcélét a kezdődő sötétség még ingerlőbbé tette. Ahogy elhaladt mellettem, mosoly villódzott a szája szögletében. Anna mellett még soha nem éreztem azt a zavart, amely abban a pillanatban elfogott. Mentem utána. Cél nélkül, szándék nélkül. Es őszintén meglepődtem, amikor váratlanul visszafordult és rám kérdezett: mit akar tőlem? Feltámadt bennem az ördög: vajon tudok-e még hódítani háromévi házasság után? Kétszer találkoztunk a parkban. Harmadszorra az eső a lakásába kergetett. Elvált aszszony volt. Kipp... kopp... bim... bim.Megpróbálom felidézni a csókjai ízét. Nem megy. Üresség tátong az emlékezetemben. Még azt sem tudom: milyen a szeme színe? Annáé zöldeskék. Színjátszó fényességébe szerettem bele már az első pillana-tban. Es a csókjai ananász is, áfonya is. Keserédes. Egyre szaporább lépteim ritmusa. Kapkodva lélegzem, a tüdőm, akár az elhasznált fújtató. (Csont István illusztrációja.) Kísérteiként suhan át a falu fölött a fájó kongatás. „A férfinépet csak egyszer harangozzák!” Már szaladok. Nem tudom, lesnek-e az ablakok mögül. Nem érdekel. Semmi' sem érdekel. Csak Anna. Az ember néha hibázik. Az a fon* tos, hogy tanuljon belőle s újra ne kövesse el. Zúg a harang, kínoz és vádol, mintha isten tudja mit követtem volna el. Csa.k meglesni, hogy él. Azután visszamegyek a városba, És türelmesen várom. Amíg visszatér. Ügy esem be a kertkapun, mint az üldözött. A lelkem ujjong, a szám makacsul őszw szezárul. All a kút mellett, háttal nekem, s balkan dudo- rászva hajol a mosóteknő fölé. Rövid kartonszoknyája megfeszül ingerlőén gömbölyű csípőjén. Az eszem visszavonulót fúj, de a lábam fittyet hány neki. Ügy zárom. karjaimba, mint '’■mikor először öleltem át karcsú derekát. Elvesztettem az első csatát. S az első vereséget,- ki tudja, hány követi még! tem volna még aludni — ásított Seres bácsi. 1 Bandika felült a triciklire, 1 mely akkor már nagy, oldalkocsis motorkerékpárrá váltó- 1 zott, amellyel a motoros szá- \ guld az utcán, tülköl, dudál. < sípol, mert hiszen nem akar ő senkit a világon elütni. Seres i bácsi becsukatta az ablakot, i minden rést betömetett, a < füttyvészhangok mégis behasítottak. Csak reggel forgolódott i az ágyban. Tárkányi éppen elmaradt 1 szabadságát vette ki. Kint ült ’ a verandán, gondolta, pihenés ; közben megcsinálja évi össze- i foglaló jelentése vázlatát. Nem 1 ment. Tíz óra tájt összecsapta jegyzeteit, felöltözöl. — Igaz is, — ny la Sá- l ri'ka, a felesége. — Menj egyet i sétálni! Majd megunja egyszer ... Két napig a csendes ájulás — Igen, de eddig te is nyálad-faltad — háborgott Seres >ácsi. — Csak te ne beszélj, Jani! -lányszar mondtad, hogy egyik inokád sincs olyan szép, meg ilyan okos, mint Bandika Határozat született. Megkör- lyékezik Juliskát, tegyen va- amit a fütty megszüntetése üdékében. Történt pedig, hogy ugyan- íbban az időben, midőn Seres íácsiék nagy lélegzetvételek- cel elindultak Bandikáék la- cása felé, a hátsó szomszéd, a nindig derűs Borpataki, az ílajgyár présese, aki azon a léten szintén éjjeli műszakos /olt, kiugrott az ágyból. Ö már ízt a füttyöt nem tűri tovább, szaladt le a kertbe, azzal az eltökéltséggel, ingben-glóriá- jan, hogy a kerítésen átugorja, a fül v ülőt kipofozza a gyerek szájából. Az utolsó pillaA DAL PATAKI PAt 5 natban azonban elállt ettől a goromba tervétől. Rákönyökölt a palánkra, hízelegve szólt át Bandikéhoz: — Ájnye, de szép fütyülöd van!... Kitől kaptad? — Apukám vette a vásárban ... — Nahát!... Én is szerettem volna gyerekkoromban mindig ilyen szép hangú fütyülőt szerezni, de nem adta meg a jóisten. Jelzem, hogy még most is vágyók utána, mert tudod, nappal., mikor így itthon vagyok, alvás helyett szívesebben fütyülnék én is... Kimondhatatlanul örülne az utca, ha ketten fütyülgetnénk benne... Mutasd meg, drágám, hadd nézzem meg, hogy én is ilyet vehessek... környékezte a lakókat ösz- szeültek Sereséknél tárgyalni. Mit tegyenek? Seres bácsi fáradt és ünnepélyes volt. — Megdöbbenek az ostoba majomszeretet eme ritka példáján. A szülők nem érik fel ésszel, hogy leintsék a gyereket... ............. — Ezt, úgy látszik, hiába várjuk ... Nekünk kell valamit kitalálni, hogy a szülök érzékenységét se sértsük, a fütty is megszűnjön. A szülői vakság sok viszályt okozott már... — Én nem törődöm vele — tapogatta fejét Seres néni. — Még a triciklit is elveszem tőle, vagy két nagy pofonnal észhez térítem, ha az anyja nem téríti...
