Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-04 / 233. szám

Terirek, tények és kérdőjelek

Nekem soha sincs szerencsém: valahányszor kimegyek & gyöngyösi déli városrész építkezéseihez, mindig találok legalább annyi nézgelődő, beszélgető munkást, mint ahá- nyan éppen dolgoznák. Október másodikén a déli órákban is így jártam. Ott ültek az árokparton a 8/13-as épület előtt egy kupacban az ipari tanulók. Hárman az árok innenső. hárman az árok túlsó oldalában. Már a beszélgetést is megunhatták, mert , ritkán szólaltak meg. Az emeletek erkélyein további fél tucat ifjú munkás és néhány nő ült. Olc a daru szétszerelését csodálták. Egy ember keverte a habarcsot, egy asszony a már átadott épület előtt a sódert szitálta, még szerencse, hogy a 8 '13-as belsejében nem szünetelt a munka. Ez az épület hiányzik már csak az éves műszaki tervhez ennél az építke- ZiésTí'él.

A 8/10-esbe már beköltöztek a lakók, fehérnemű száradt a földbe szúrt karókon, a hatalmas földkupacok azonban alig teszik lehetővé a ház megközelítését. A csatornázás maradványai ezek. Bár van itt még építőanyag is bőven. Amikor ott jártam, két ember lapátolta vissza a földet az árokba.

Túlnan két tömböt már tető alá hoztak, egynek a földszintjét is felfalazták, a másiknak pedig az alapozását kezdték el.

Az épületek között meredező két toronydaru közül az egyik dolgozott. Lusta, elnyújtott mozgással emelte a magasba az előre gyártott betonelemeket. A téglablökkok egymásra rakott sorfala hosszan nyúlt el a daruik mozgásterületén.

Bármerre néztem, mindenütt anyagok halmaza, árkok és földhányások, a kezdő és befejező munkák nyomai. Az egyik oldalamon az idei átadott épületek karéja, a másikon a közeljövő készülő, új lakásai. Megnyugtató kép, de azonnal néhány kérdőjelet is kirajzol, az ember elé. És hogy a kérdőjelek esetleg pontokká szelídülhessenek, megkerestem Tasi György művezetőt.

Előbb a kérdőjelek

Negyed éve van ennél az építkezésnél Tasi György. Nem nagy idő, de már régi szakember, csak eddig más területen volt rá szüksége a vállalatnak.

Előbb a tervek felől kérdeztem.

Elmondta, hogy a 8/13-as épület csak november végére lesz kész, bár előbb is be tudták volna fejezni, ha nem kellett volna megállniok az ablakok és az ajtók hiánya miatt,

amiket száknyelven nyílászáró szerkezeteknek mondanak. De a szakipari munkások létszáma sem felelt meg az igényeknek, ez a körűimén- is hátráltatta a befejezést. Ügy összegezi a helyzetet, hogy egy hónappal hamarább, tehát október vegére átadhatták volna az épületet, ha a felsorolt akadályok közbe nem szóltak volna.

És mi van a 8/lG-össel? Ügy volt, hogy azt a tervezett időpont, a jövő évi február helyett már december végeve elkészítik. Sikerül-e?

Ügy volt, aztán itt is közbejött valami. Két dolog. Az egyik: nem kapták meg a pénzt hozzá. Nyilván: a pénz a hitelkeretet .jelenti. A másik: közel száz építőipari munkást kell innen Egerbe és Hatvanba átcsoportosítaniok, a lecsök- kentett létszámmal pedig nem megy a dolog. A december helyett marad hát az eredeti február.

Aztán újabb nehézség is akadt. A vizesek nem tudják a fürdőszobát beszerelni, mert nem kapnak összekötő csövet, ami a fürdőkádból a kagylóig, végső soron a falba épített gyűjtőcsatornáig juttatná el»- a vizet. Es kevés a parkettás, melegburkoló szakmunkás is.

A művezető válaszai így rajzolták ki a kérdőjeleket. Ezért kellett a vállalat főmérnökét is felkeresnem.

Az összefüggések

Minisztériumi szakemberekkel tárgyalt a vállalat vezetősége: Réz János igazgató. Csíki András főmérnök és Udvarhelyi József főkönyvelő. Reggel kezdődött a tárgyalás és már dél felé járt az idő. Nem kellett azonban sokáig vámom. Már ültünk is az asztalhoz, és mondtam az első kérdést.

— Hogy állnak az éves tervvel, főmérnök elvtárs?

— Itt a déli városrészben szeptemberrel teljesítettük a pénzügyi tervünket. A 8/13-as pedig a műszaki tervünk teljesítését eredményezi. Novemberben ezzel is készen leszünk.

— Mi okozza az anyaghiányt?

— A nyílászáró szerkezeteknél az, hogy a 8/15-ös épülethez már terven felül kapjuk ezeket, tehát követelni valónk nincs. A vizeseknél az történt, hogy a magyar gyártmányú WC-kagylók helyett bolgár gyártmányúakat kell beépítenünk, ehhez pedig más összekötő cső kell.

— És a szakipari munkások

hiánya miből adódik?

— Ügy mondhatom a dolgok lényegét összegezve: minden szűk keresztmetszet a terv túlteljesítéséből származik. Persze, csak itt a gyöngyösi déli

városrészről beszélek.

Köznapi módon tehát: a tervezett munkához minden van, a túlteljesítés azonban már az erők átcsoportosításának lehetőségétől füg. Valahogy így mondhatjuk.

— Mi lesz az éves tervvel?

— Az nem olyan egyszerű, tine az évre 23 százalékos termeli ^növekedést kellett volna elérnünk. Félévig a 14 százalékot teljesítettük. Az évi emelkedés országos átlagban viszont csak nyolc százalék. A miénk tehát nagyon sok. Véleményem szerint nem fog sikerülni.

— Egy példát kérünk magyarázatként.

— Vegyük az új, hatvani kórházat. A Fémmunkásnak ötmillió forint értékű alumínium szerkezeteket kellett volna ebben az évben leszállítania. Hiába. hogy ,,alumínium-nemzet” vagyunk, az alumínium gondot okoz nekünk.

— Az új szakrendelő intézetnél is volt ilyen nehézség.

— Az már a múlté. Van azonban más helyette. A beruházási iroda szakembere három héttel ezelőtt megállapította, hogy a tervezett kábel keresztmetszete éa nyomvonala nem felel meg.

— Mit tudnak csinálni?

— Mi semmit Az új kábelt biztostíani nem tudjuk. A miskolci ÉM ASZ-hoz fordultunk segítségért

— Mi lesz tehát a szakrendelő intézettel?

— Ha a kábelt sikerül megkapnunk, november elejére át tudjuk adni.

A végeredmény

Kicsit furcsa, hogy az utolsó pillanatban derül ki a tervről, hogy az nem jó. Nem lehetett azt még a tervezés stádiumában látni? Csíki András főmérnök előbb a karját tárja szét, majd megjegyzi, lehet, hogy a berendezésben történt olyan változás, ami miatt a tervezett kábelt ki kell cserélni.

Mit mondhatok végül? Néhány kérdőjelet sikerűit ugyan feloldanunk, de azért még néhány megmaradt.

Egy azonban bizonyos: Gyöngyösön, a déli városrészben jól halad a munka. Ezért dicséretet érdemelnek az építők. Persze, azok nem, akik az árokparton és az erkélyeken békésen csevegtek és szemlélődtek. De az sem, ákinek jóvoltából voltak • semmittevésre kárhoztatva. Mert, engedjenek meg egy sanda kérdést: mennyivel több dicsekedni valójuk lenne az építőknek, ha a nyolc óra munkaidőt mindenki betartaná.

Ez sem utolsó szempont.

G. Molnár Ferenc

J< i Siulucliiak 9/, őszi tsiiinW lvönj>\iis{i;iiaszou Az utolso cukorrépa- szállihnányf is átvette mór a cukorgyár

(Vas János tudósító:)

A gyöngyöshalászi Győzelem Termelőszövetkezetben terv szerint halad a munka. A múlt héten az utolsó eukorrepa- szállítmányt is átvette tőlük a Hatvani Cukorgyár. A tervezett 140 vagonnal szemben 155 vagon cukorrépát termeltek.

A szüret közeledtével ugyancsak derülátók a gyöngy&sha- lásziak. Terveik szerint a pincegazdaságnak mintegy 20 vagon szőlőt kellett volna átadniuk, de a terméskilátások arra engednek következtetni, hogy mintegy 60 vagon szőlő értékesítésére kerülhet sor.

A szövetkezetben a hordók, prések és kádak javítása befejeződött. Itt-ott már meg is kezdték a szüretet és néhány nap múlva már teljes ütemben haladhat ez a munka.

Botrány olasz módra. Olvastuk az Esti Hírlapban. (IX.

1H.), hogy „Viaregglóban Puccini-feszlivált rendeztek". (Bizonyára azért rendezték ott, mert a város közelében van a ze- neköltö, Giacomo Puccini sírja). A. Manón Lescaul főszerepére Pietro Ferraro olasz tenoristát kérték fel. De az olasz légitársaság sztrájkja mxo.tt „Fsrriro nem tudott idejében 1 a Szardínia szigeten levő Viaregg.óba, a próbákra el jutni". Ebből aztán olasz módra nagy bonyodalmak sorozata keletkezett. Jött még egy tenorista, az összeveszett ■ srwínene- kesnővel, mindketten elutaztak, végül is az utolsó pillanatban mások vették át a főszerepeket.

Egy kicsit elgondolkodtunk ezen és rájöttünk, hogy a botránysorozatot el lehetett volna kerülni! Ferraro, a tenorista idejében megérkezhetett volna, ha az említett Viareggiot történetesen nem Szardínia szigetén kezdi el keresni ... Ez a szép tengerparti üdülőhely ugyanis Közép-Olaszország nyugati partján fekszik. Itinen légvonalban is legalább 300 kilométerre van Szardínia sz'gcte! Repülőgép ide-oda

............. c

le

grövidebb úton is oda-vissza 600 kilométer, és közben az opera próbái folynak... Világos, hogy így csak elkésv lehetett...

, *

Még egy olasz vonatkozású hír. Megnyugtató ételkülönlegességet találtak fel? Az egri Park Szálló étterme már hirdeti is. Az állandó harzn 'latra nyomtatott étlapjában olvastuk: „Veronai rizottó” (bizonyára SZTK-jogosultság nélkül) 9,80 Ft, zenével 11,30.

Vétellé -.ül nem cm -eronai ételkülönlegességgel tévesztették össze? Verona észak-olaszországi város. Róla neveztek el ételeket a múltban is. A Veronái altatószerként alkalmazott karbitursav-származék. (A Veronáit egyébként Veronában is ismerik, ezért tűnt fel az olaszoknak a Parkban.)

DR. SZEMES)

¥Is@si!c8i klrkép

Dózer o gödörben — hfgctnygőzös reflektorok

NEM TUDOM, hogy ki és hogyan fogja megírni Visonta község legújabb kori történelmét. Egy dátumot a figyelmé- ba ajánlanék: 1964. július 23. A visoentai külszíni bánya naplójában szerény bejegyzést találunk ezen a napon. Délután 18 óra 15 perckor kezdett dolgozni a VM 2-es kotrógép. Pár nap múlva a második és a harmadik gép is munkához látott, megkezdték a meddő letakarítását. Megszületett az ország legnagyobb és minden bizonnyal legmodernebb külszíni művelésű szénbányája.

Emelet nagyságú kotrógépéli szalagra szerelt vedersort mozgatnak, azokkal marnak a talajba. A gép szállítószlagra szórja a földet és a külső hány óra szállítja. Emberi kéz hozzá sem ért, mégis vagy 180 ezer köbméter földet szedtek le a szénréteg fölül. Nagy-nagy gödör maradt a helyén, olyan mint egy kiszáradt tó feneke. Dózer dübörög a gödörben, vasorrát a bordáknak feszíti és egyszerre két köbméter földet is túr.

A kettes hányón három napja szerelték a szalag meghajtófejét, jelentős lépéssel előbbre haladt a munka. A gödör szélétől görgősoron fut a szállítószalag, fel a meddőhegyre. Valóságos hegyet rakott a gép, éppen szembe néz a Mátrával.

szorgalmas »öregok'

Gépek szabadítják meg a földtől, kavicstól és mázsányi kövektől a szénréteget.

EMBERT KEVESET látni. Gépek uralják a határt, Vi- somta szélső házától a Tévón- tanyáig és attól északra, a markazi út felé. A szomszédban sietve szüretelnek és vágják a kukoricaszárat, „holnap” ott is bánya lesz már.

Három ember villanyt szerel. a hordozható, vontatható transzformátorháztól az új oszlopokra húzzák a vezetéket. Éjjel-nappal, három műszakban dolgoznak Visontán. A héten 580 fizikai munkás és 85 műszaki, irodai alkalmazott dolgozott Visontán. Többségük lakatos, villanyszerelő és gépkezelő.

És egyre többen akarnak szakmát tanulni. Segédmunkásként dolgoztak a vágathajtáson, a víztelenítésen, vagy a sínépítésen. De ma már a síneken simán haladnak előre a nagy gépek, a rukkolókocsi görgőfejei belekapaszkodnak a sínekbe és gépi erő nyomja arrébb a sínekkel együtt a talpfákat: A milliókat érő gépeikhez hozzáértő, jó szakemberekre van szükség. Irányítani. kezelni és javítani kell a képeket. Abasáron, Nagyfüge- den, Viszneken és a Jászságban ezt senki sem tanulta. Most pótolják. Ecsédről, Mi- zseríáról áthelyezett tapasztalt emberek mutatják, hogy mit,

hogyan kell csinálni és munkaidő után technikusok, mérnökök oktatják az elmélete^ magyarázzák a gépek működését, karbantartás és a biztonság szabályait.

— Elektromos és gépészeti szempontból olyan nagy é* komplikált gépekkel dolgoznak Visontán, hogy elengedhetetlen az állandó oktatás — magyarázták a műszaki vezetők. Kóródi László és Zázrivzc László, a gépészet két mérnöke a bizottság előtt már régebben letette a nehézgépkezelői vizsgát. Becsületbeli kötelesség volt ez, hogy most nyugodt lelkiismerettel taníthassák azokat, akiknek új tudásra, vagy korábbi ismeretek bővítésére van szükségük. Négyest Barnabás harmadge- pész, Kovács Imre és Csépany Béla kotrómesterek már elző munkahelyükön is végezlek tanfolyamot, de Visontán to- váb tanulnak, szorgalomban, tudásban példát - mutatna]?. Legutóbb 28 ember vizsgázott nehézgépkezelésből és a napokban újabb 100 órás tanfolyamot kezd egy mas.k csoport. Négykötetes vaskos könyvekkel gyűrköznek az emberek, hogy a szántó-velő paraszt és az egykori kubikus, vagy segédmunkás, a gépek mesterévé váljék. A fiatalok könnyebben boldogulnak, viszont az Idősebbek szorgalmasabbak.

CARLUEINZ V. BRÜCK:

10ein tavi LmtLek

n.

Goethe és Schiller

tevékenysége

színhelyén

Enyhén emelkedő, hársfákkal övezett úton a weimari temetőbe vezet az utam. Amint belépek kapuján, megható családi síremlék végtelen sora tárul elém.

A hárs-út végén széles, meredek lépcső emelkedik és egy teraszhoz vezet. Közepén magas síremlék áll, az egykori weimari fejedelmek családi sírboltja, amely egyben Goethének és Schillernek is örökös otthonává lett. A fejedelmi sírbolt egykori kápolnájából szűk kőlépcső vezet a hangsúlyozottan dísztelen oszlopokon és pilléreken nyugvó boltozatokhoz. A kétoldalt elhelyezkedő oszlopcsarnokokban a fejedelmi személyek díszes koporsói foglalnak helyet, középen a fő helyen egyszerű tölgyfakoporsókban a két nagy humanista: Johann Wolfgang v. Goethe és Friedrich v. Schiller,

A kertészházban és Goethe lakóházában

Carl Ludwig v. Knebel egyik Utazása alkalmával Carl Au- guszt hercegnek bemutatta az ifjú költőt, akiről akkor már a korabeli művelt világ széliében beszélt, amióta „Az ifjú Werther keservei” című regénye megjelent. 1775. november 7-én Goethe, a hercegi meghívásnak eleget téve, szülővárosából a Majna menti Frankfurtból a Ilm-folyó melletti kis rezidenciára érkezett. És a rövid időre tervezett látogatásból állandó ott-tartózkodás lett.

Az ifjú költő pályája gyorsan felfelé ívelt. Hat évig élt az Ilm rétjének egyik kertész- házában.

Ebben a kisméretű kertész^ házban szerette meg Goethe a természetet. Az udvaroncokkal vívott szüntelen küzdelem közben Goethe kétszeresen is értékesnek találta a félreeső kertészházikót. Itt ébredt fel szerelme Charlotte v. Stein iránt, aki hét évvel idősebb volt nála, sőt hét gyermeke is volt.

Évente a világ minden tájáról a látogatók ezrei keresik fel azt az 1709-ben épített házat, amelyben Goethe később — 1782-től 1789-ig és 1792-től haláláig lakott Megfordultak itt a legjelentősebb írók, tudósok, természetkutatók és filozófusok, képzőművészek, muzsikusok és színészek. Ez volt Németország kulturális életének központja azokban az években, amikor Goethe mint költő, természetkutató és színigazgató a világ humanista szellemű formálásáért és az általános haladásért tevékenykedett.

A lépcsőház fölötti „Aranytermet” nagy ünnepségek idején étteremként használták. Díszei Goethe itáliai tartózkodására emlékeztetnek. Mögötte a kisebédlőt látom. Üvegszekrény csészékkel, poharakkal és egyéb asztali kellékekkel, amit Goethe használt. Mögöttük egy serleg, amelyet a költő 50 éves jubileuma alkalmával Carl Auguszt hercegtől kapott. Tőle balra egy szekrényben az egykori háziúr művész-mappái láthatók. A kerti szobában a költő legmeghittebb barátaival szokott beszélgetni. E szobának Schiller is gyakori vendége volt.

Az épület hátsó részében a Krisztina-szobában Goethe felesége, Christiane Vulpius lakott. Előszobájának vitrinjében a költő, édesanyja és Christiane levele, valamint Christiane 1815-ös előjegyzési naptára fekszik. A nagy szobában egy üvegszekrényben Goethe ru- hadadarabjai láthatók: egy szürkészöld kabát barna gallérral, a magas cilinder és egy rendjelekkel ékesített felső kabát. Az egyik vitrin azoknak a költeményeknek első fogalmazványait tartalmazza, amely el?

a Christianeval történt első találkozását örökítik meg. A falon a családi szőnyeg függ. Goethe szüleit és magát a költőt őrizte meg az utókor számára.

Ötezer könyv

Néhány lépcső a lakás nyugati felébe vezet. Itt az előszobában Goethe válogatott sokszínű kőzetgyűjteménye csillog. Ez a gyűjtemény mintegy 18 ezer darabból áll Mellette az acélráccsal biztosított ötezer kötetes könyvtár. A dolgozószobában hatalmas asztal, azon természettudományos eszközök és Goethe Schillerrel váltott levelei. Az utolsó szobában fenyőfaágy, egy támlás szék és két asztalka. Itt, a támlás széken ülve 1832. március 22-én, 11 óra 30 perckor halt meg Goethe — 83 éves korában.

Mellette huszonnégy teremben rendezték be a Gcethe- múzeumot, ahol időrendi sorrendben láthatók a költő művei.

A Schiller-házban

A Goethe-ház egyik tágas termében azokat az emléktárgyakat állították ki, amelyek a két nagy költő barátságáról beszélnek. Schiller 1887-ben,

Goethe unszolására, a weimari herceg hivatalában vállalt munkát, 1789-ben pedig a jénai egyetemen a történelem magántanáraként működött. 1802-ben „polgári” lakásba költözött, ahol megfeszített munkával megalkotta utolsó nagy nemzeti drámáit, a „Messinai menyasszonyt” és a „Teli Vilmost”. Schiller követleező nagy művéhez, a „Dimetrius”-hoz is hozzáfogott, de be már nem fejezhette, mert meghalt.

Itt a Schiller-házban is őrzik még a termek a nagy költő hagyatékát. A középső emeleten, ahol a család lakott, 1955-ben múzeumot rendeztek be. A manzard-szobában, ahol Schiller zavartalanul dolgozhatott, bútorait és azokat az apró használati eszközöket látjuk, amelyeket Schiller munka közben igénybe vett. Aztán a kis fogadószobába és a társalgóba lépünk, ahol a költő meghitt baráti körében nemcsak komoly eszmecserét folytatott, hanem vidáman szórakozott is.

Goethe és Schiller... Két nagy német költő, akikne’:, nemzeti drámáit a weimri színházban is bemutatták. Haláluk után hervadásnak indul: a művészet virága, de emberöltő múltán új nagyság érkezett. Liszt Ferenc tevékenysége során a weimari színház újabb virágkorát élte.

(Fordította- Milassin Béla)

Következő weimari levelünk:

Liszt Ferenc Weimarban.

LECSAPOLJAK a talajvizet, felszínre hozzák a szenet, valósággal átalakítják a természetet. És közben a tudás, a2 akarat és a munka formálja az embereket. Ezek a munká> sók írják Visonta történetét.

F. í<.

110 ezer forintos bevétele volt az idén a lőrinci if lúsági sziitetkezetnek

Néhány éve alakult meg ti lőrinci József Attila Ifjúsági Nevelőotthonban a November 7 nevet viselő falusi ifjúsági szövetkezet. A kis közösség évről évre erősebbé és gazdagabbá válik és a könyvelési adatok szerint közös vagyonuk máris meghaladja a 234 ezer forintot. A múlt évben több mint 100 ezer forintot érő gazdasági épületet építettek és jelenleg már erőgéppel, egy pár tófogattal is rendelkeznek. Ez óv: munkájuk eredménye 110 ezer forint tiszta bevétel.

ügy tervezik, hogy munkaegységül 50 forintot osztanak év végén, a többit a közös alap növelésére fordítják.

(Sz. L.)

XiPUM&G 3

1964, október 4., vasárnap