Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-04 / 233. szám
Altona foglyai Olasz—francia film Jean-Paui Sartre-nak, a világhírű francia filozófusnak és drámaírónak ezt a színpadi alkotását korábban olvastuk a Nagyvilágban. Most ismét megállapíthatjuk: más a hatása a színpadon, az olvasott szövegben és a filmen realizálódó gondolatoknak. Ez a dráma a bűnhődés kálváriája, szokatlanul zilált lélektani rendszerben. sokszor nem ellenőrizhető logikai hadállásokkal. Jean- Paul Sartre, a szenvedélyes író és gondolkodó szerint itt, ebben a gondolatsorban minden jelképi erejű: Altona, von Gerlach, a két fia;, lánya és az a való világon kívül lebegő, de a reális élettel itt-ott mégis érintkező „családi élet” is, ami Altonában folyik. A jelképek pedig általánosítanák. Altona: a tenger partján hatalmas hajógyár, százezer munkást foglalkoztató konszern ipari csúcsa. Ugyanakkor a családi hatalom tároló edénye is: itt kell élnie — szükségből és tradícióból is annak a von Gerlachnak, aki korona nélkül is császár a kapitalista társadalomiban. Altona főúri fényűzéssel berendezett palota, de kertjében ötezer ember pusztult el Himmler és a von Ger- lachok miatt. Albert von Gerlach most, 1961-ben búcsúzik ettől „az acélra épülő birodalomtól”. Gégerákja pár hónapot enged mt0 neki. Az „uralkodó” az ilyen fenséges és szomorú pillanatban végignézi művét és utódjára gondol. Hívatja csaknem megtagadott jogászfiát, Wernert, hogy átadja a hatalmat. Wemer és színésznő felesége Altonában tudják meg, hogy Franz, Wemer testvére, a kastélyban él, bár halotti bizonyítvány szól befejezett életéről. Mi az, amiért a rideg és biztos logikájú von Gerlach a világ előtt eltemeti Franzot és beláthatatlan következményeket vállal? Franz von Gerlach tiszt volt a fronton. Tragédiája Szmo- lensziknél kezdődik, a parancsára meggyilkolt két partizánnal. Nümbergben ' népirtásért vonják felelősségre és távollétében ítélik el. A padlás elfalazott részében idegnyugtatókkal él, iszik, kényszerképzeteit üvölti magnószalagra és szénnél rögzíti a falra kínlódó léLkiismeretének vízióit. Mi az a titok, ami nem akar, vagy nem tud felnyílni mögötte és benne? Kegyetlen és izgalmas kérdések rohamozzák meg a nézőt. Jean-Paul Sartre bezár egy „ipari birodalom”, egy kastély falai közé öt embert, nem is nagyon hosszú időre: amíg három ember önmagáról hallgatva a másikról hántja le a titok leplét. Von Gerlach, az apa adta fel Himmlemeík a Franz által elbújtatott rabbit, mert attól félt, hogy Himmler a zsidót rejtegető fiút semmisíti meg. Franz azért ölt a fronton, mert a magasabb rangú tisztek eleste után neki kellett átvennie a parancsnokságot és a fronton mindenki fél, félti önmagát minden áron. Wemer ott lesz jellemtelenné, eddigi önmaga tagadásává, amikor a vagyon csábításának nem tud ellenállni. Leni ott beteg és kegyetlen, amikor testvérét évekig hagyja kétségbeesett és kétségbeejtő önmarcango- lásban elégni. Sóik a miért a film jelenetei közben, s hagyományos fogalmainkkal nem tudjuk felmérni, miért cselekszik így az apa, az egyik, a másik fiú, a lány a családba kívülről jött, önérzetes és érzéseiben mégis védetlen asszony? Sartre rendkívüli helyzeteket kapcsolt egymáshoz, irreális lelki viszonylatok segítségét keresi ahhoz, hogy megmagyarázza: a bűn őrli elkövetőit és a büntetés — késve is, vagy nem egészen indokoltan is — mindig bekövetkezik. És a büntetés valóban méltó büntetés? Sartre — ha nem is direkten — folyton felveti kedvenc kérdéseit: hogyan és máért hatnak a célok az emberi magatartásra, meddig és hogyan indokol a hős (hiszen mindenki önmaga életének főhőse), s mintha csak nagyon távolról izgatná a kérdés: az egyén és közösség, a jog és az erkölcs egyre hullámzó harmóniáját hogyan lehetne megteremteni? Az alapvető emberi jogok és az erkölcsi princípiumok — úgy látszik — korunkban, éppen a fasizmus és véres diktatúrája miatt tisztázásra szorulnak. Sartre nem válaszolja meg az önmaga által felvetett kérdéseket, vagy nem mindig jól válaszolja meg. A dráma befejezése a döntő szó kikerülését jelenti. A lelkiismeret háborgó vitájában lehetnek érveli és ellenérvek, indokok és magyarázatok, a bűnöket alkotó elemeikre lehet bontani, csak egyet nem: ezzel az elemzéssel, a bűnnel elemeire való szétszedésével a bűnt megsemmisíteni nem lehet. Sartre hősei szépítgetik magatartásukat és hősiességük nem abban áll. hogy bátran szembenéznének tetteikkel, vállalva azok minden következményét. Igaz, a modem társadalomban a hősséválás bonyolult feladat, mert a társadalom dzsungele és a modern államgépezet sok mindent lehetővé tesz, de ha van erkölcsileg mérhető és mérendő egzisztencia, akkor az legyen teljes és tiszta — a szerző szándéka szerint. Sartre éppen ezt az erkölcsi egzisztenciát nem mutatja fel a dráma végén tisztán és félreérthetetlenül. Ezért nem érezzük magunkat a dráma kapcsán lelki megkínzatásunk után emberibbnek és szabadabbnak. Világhírű gárda — a forgató- könyvet Cesaré Zavatini és Abby Mann írták — vállalkozott az Altona foglyai megfilmesítésére. Vittorio de Sica képekben és mozdulatokban igyekszik elmondani hőseinek lelki gyötrelmeit s különös erővel csomózza szándékait Franz személye körül. A képek és a drámaíró mondatai a rendezői szorgalom ellenére is szétesnek néha s vannak helyzetek, amikor az író és rendező szándékai nem fedik egymást. Sophia Loren Johannája az írói akarat miatt nem játszha- tik szélesebb skálán. Leni rideg németségét a francia Francoise Prévost kitünően érzékelteti. Maximilian Schellben — Franzot alakítja — művelt színészt ismer meg a magyar közönség. Fridrich March „acélcsászár” élményt nyújtó és hiteles. Warnert Robert Wagner játsz- sza és alakításával a kitűnő együttesben marad. Sosztakovics zenéje és Renate Guttuso szénrajzai az őszinteség és a hitelesség felé terelik a nagy szándékú, de nem mindenben egyértelműen tisztázott sartrei dráma hatását. Farkas András Egri színészek miút&Lei izítifLtid&n. • — Egerben még várni kell, de Miskolcon a harmadik gongütésre kigyúltak a reflektorok, — megkezdődött az új színházi évad. Tolsztoj „Háború és béke” című regényének piscatori drámai játéka vezeti be az új színházi évadot, s exmek a játéknak rendezésével mutatkozott be, s vallott művészi elképzeléseiről Lendvay Ferenc Jászay-díjas, a miskolci és az egri színház igazgató-rendezője. Izgalmas, egyéni hangvételű rendezői hitvallás ez az egyszerűen dramatizálta, hanem hozzátette önmaga művészi, politikai hitvallását korunk égető kérdéseit illetően is. Nem erőltetett aktualizálás ez, hanem alkotó újrateremtés, amelynek során a tolsztoji gondolat kiteljesedik, egyetem- legessé válik, választ keres és ad napjaink mindenkit érintő problémájára: háború vagy béke. A háború é s békéből Piscátor kezén háború vagy béke lesz. Éppen ezért hamisan értelmezett „művészi alárej Bolkonszkij hercege. Simon György itt Egerben is néhány kitűnő alakítással igazolta tehetségét. Andrej hercege — éppen a rendezői elképzelés alapján — ugyan kevésbé volt intellektuális, ugyanakkor azonban érzelmekben gazdagabb, líraian árnyaltabb, s talán éppen ezért férkőzik szívünkhöz emberközelségbe belső vívódása, önmarcangoló útkeresése. Paláncz Ferenc megkapó egyszerűséggel vitte színre Andrej (Simon György) és Pierre Bezuhov (Fillár István). emocionális színjátszást illetően, ahol az értelem mellett az érzelmeken van a hangsúly, amelyben rendező és színész a megértetéshez az érzelmeken keresztül keresi elsősorban az utat. Nem veszélytelen út ez. Biztos kéz szükségeltetik, hogy kikerülje a játék az érzelgősség buktatóit, hogy olcsón előcsalt öregasszonyos könnyek helyett igazi, mély érzések fokozódjanak drámai katarzissá. S még egy! A színpadra alkalmazó triász, elsősorban Piscátor Tolsztoj remekművét nemcsak zattal” itt Tolsztojt játszani szolgai alázat lenne, amelynek nyomán elveszne a piscatori ma és egyszerű dramaturgiai, sőt szcenikai zsonglörködéssé válna a tolsztoji tegnap. A rendezői koncepció magabiztos értelmezéssel vitte színre a háború vagy béke gondolatát. A miskolci együttes játékával most és itt nem feladatunk foglalkozni. Ami tollat ad a kézbe, a rendező munkáján túl, az elsősorban Simon György Jászay-díjas AndKaratajev paraszt alakját, aki nagyszerű szimbólummá magasodik a hazaszeretet, az öntudatra ébredés ötvözetében. Izgalmas, elgondolkodtató, kétségkívül még sok vitára alkalmat adó, de mindenképpen magas művészi élményt nyújtó színházi esemény volt a „Háború és béke” miskolci bemutatója. Külön örvendetes, hogy ebben jelentős szerepük volt az egri Gárdonyi Géza Színház vendégművészeinek is. Gyurkó Géza II 171 i%siflirrsi 1^ líiííw# & c ffcfÁMBlÁS. HITELES 19. — Fényes nappal minden ablak be van függönyözve. Azt is észrevettem, hogy a ház mögött egy gödrot ástak. A bokrok kpzött egy teher«.'tó és két terepjáró gépkocsi van. Megeszem a fejem, ha nem a postarablók tartózkodtak ott. — Köszönöm, majd utánanézünk. — Igyekezzenek minél gyorsabban odamenni. — Az a mi gondunk. M>n- den jelentést sorra veszünk, elképzelheti, hogy mennyi a dolgunk. A telefonhívás után John Maris a Leatherslade-farm közelébe terelte teheneit, hogy lássa, mikor érkezik oda a rendőrség. Egész nap hiába várt. Este azt mondta a feleségének: — Nem tudom, hol maradnak olyan sokáig. Megyek és még egyszer felhívom őket. — Ugyan, csak nevetségessé teszed magad. Másnap reggel mégis elha4 MPVSS&G tározta, hogy újra feláldoz egy kétshillíngest, és még egyszer felhívta a rendőrséget. McArthur ezúttal rögtön intézkedett. Telefonon utasított egy közeiben állomásozó rendőrkülönítményt, hogy fogja körül az említett farmot. Nem rádión adta ki az utasítást, hogy a postarablók ne szerezhessenek tudomást róla. A 40 tagból álló rendőrkülönítmény délelőtt fél 11 órakor indult el állomáshelyéről a 12 kilométerre levő farmra. Brian Field ügyvéd két látogatója Röviddel azelőtt, hogy a ^rendőrkülönítmény elindult a farmra, Brian Field ügyvéd megérkezett londoni ügyvédi irodájába. Titkárnője és egyben /elvált felesége közölte vele, hogy két úr vár reá. Az ügyvédnek az volt az első érzése, hogy jobb lesz, ha rögtön megfordul és elmegy. Súgva kérdezte a titkárnőtől: — Ismered őket? — Sohasem láttam egyiket sem. — Mi a nevük? — Nem mutatkoztak be. — De mi történt veled, Brian? Egészen sápadt vagy. — Nem detektívek? — Nem hiszem, inkább üzletembereknek vélem őket. — Mit akarnak? — Nem mondták meg. — hol vannak? — A várószobában. De menj már be hozzájuk! — Halló, Brian — üdvözölte a kövér Buster Edwards az ügyvédet. — Engedje meg, hogy bemutassam barátomat, Bruce Reynolds őrnagyot. — ön az?! — sóhajtott az ügyvéd megkönnyebbülten. — Mit akar? Buster Edwards egy nagy doboz csokoládét vett elő táskájából és az íróasztalra helyezte. — Karín részére hoztam. Szeretném még egyszer megköszönni szíves vendégszeretetét, társaim nevében is. — Csak ezért kerestek fel? — kérdezte Brian Field türelmetlenül. — Nemcsak ezért — válaszolta az őrnagy. — Üzleti ügyben jöttünk. De nem lenne jobb, ha átmennénk az irodába? — Mit akarnak még tőlem? Nem tettem már eleget magukért? Előbb megszereztem a farmot, azután menedéket adtam nyolc társuknak. Ezek után mit kívánnak még tőlem? — Higgye el, mr. Field, hogy igen hálásak vagyunk segítségéért. Tekintsen bennünket ügyfeleinek. Szükség esetén elvállalja védelmünket? — Örülni fogok, ha nem kerülök magukkal együtt a vádlottak padjára. — Ettől nem kell tartania. Majd mi vigyázunk magára, hiszen védőügyvédre is szükségünk lehet. — Letartóztatásra számítanak? — Ezt is számításba kell venni, ez a kockázat az üzlethez tartozik — mondta az őrnagy vállat vonva. — Az ügyvédnek is kell valamiből élnie — fűzte hozzá Buster vigyorogva. — Tegnap este telefonon beszélteim a feleségemmel — mondta az őrnagy. — Megtudtam, hogy a rendőrség már érdeklődött utánam. — Házkutatási engedélyük is volt? — Nem. Az ilyenkor szokásos ellenőrzés során jártak nálunk. Mindenkit kihallgattak, akik az esettel kapcsolatban számításba jöhetnek. Sajnos. az én nevem is szerepel a Scotland Yard nyilvántartójában. Feleségem, azt mondta a detektíveknek, hogy Dél-Fran- ciaországban nyaralok. — Eihitték? — Jó előre megírtam néhány nizzai képeslapot, és egy ott nyaraló barátommal elküldettem a címemre. — Nem tűnt fel a detektíveknek, hogy a felesége otthon maradt? — Feleségem azt mondta, hogy nem volt kire bíznia hároméves fiacskánkat, ezért maradt otthon. — Hol lakik most, őrnagy úr? Reynolds mosolyogva válaszolt: — Nem szeretném túl sok adattal terhelni... — Egyelőre eltűntünk a világ szeme elől — fűzte hozzá Edwards. — És ami a legfontosabb, a pénzt is biztonságba helyeztük. Brian Field bizalmatlanul pislogott. — Akkor igazán nem értem, miért kerestek fel. Hiszen azt mondták, hogy pillanatnyilag nincsenek veszélyben. Miért nem fedik fel kártyáikat, miért nem beszélnek őszintén? — Valami baj történt —válaszolta Edwards a füle tövét vakargatva. — Lehetséges, hogy mégis szükségünk lesz ügyvédre. Talán még ma. — Most már igazán nem értem a dolgot. — Vissza kell mennünk a farmra. — Kész őrültség! — Mégis meg kell tennünk. Közbejött valami. Twinky pácban hagyott bennünket. — Twinky? Ki az? — Ö adta a tippet a postarabláshoz. Megbíztuk, menjen a farmra, tüntessen el minden nyomot, utána gyújtsa fel a házat. Fanyalogva fogadta a megbízást, végül mégis beleegyezett. Vasárnap kellett volna felgyújtania a farmot, azzal, hogy utána rögtön felhívja Goodyt, de cserben hagyott bennünket. Egyszerűen megszökött. Elküldtem egyik emberünket a lakására, a háziasszonya azt mondta, hogy Skóciába utazott. — Miért éppen őt bízták meg ilyen kényes dologgal? — Azt akartuk, hogy ő is dolgozzon meg a részéért. Teljes részt kapott a zsákmányból, 149 000 fontot, pusztán csak az ötletért. Ez egy kicsit sok, végeredményben mi végeztük el az egész munkát. — Most pedig itt ülünk a pácban, és még ezt is nekünk kell elvégezni — szólt közbe Buster Edwards. — Twinky- nek nagyszerű ötletei vannak, de az ilyesmihez nincs idege. — Hagytak-e egyáltalán nyomot a farmon? — kérdezte Brian Field. — Attól tartok, igen. Ez elkerülhetetlen, ha annyi ember olyan sokáig egy helyen tartózkodik. Ilyenkor a kesztyű sem segít, hiszen nem ügyelhetünk mindenre. Az őrnagy bólintással erősítette meg Edwards magyarázatát és hozzátette: — Nem lesz egy nyugodt éjszakám, amíg nem gyújtjuk fel a farmot. ★ Délután az őrnagy és Edwards elhagyták Brian Field ügyvédi irodáját. Festőlegénynek öltöztek, komplett festőfelszerelést vittek magukkal, festékes fazekakat, ecseteket, és sok-sok terpentines üveget. Azt akarták, hogy a farm minél gvorsabban elhamvadjon, és a tűzoltók már csak üszkös romokat találjanak. 1964. október 4., vasárnap (Folytatjuk)
