Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-25 / 251. szám

Interpelláció Iskolaügyben

A csend költészetét megeleveníteni

Pétervására kulturális életéből

Kevés községnek vannak olyan szembetűnő a kultúrába fejlődést mutató adatai, mint Pétervásárának.

A községnek több mini ezerkötetes könyvtára van, állandó olvasóinak a száma pedig közel félezer. A 200 darab televízió és 1500 rádió is azt bizonyítja, hogy igénylik a kultúrát a községben.

Most indul be a termelőszövetkezeti akadémia 12 elő* adásban, a Vöröskereszt és az időszerű politikai kérdésiek tanfolyamai is.

Társadalmi munkában felújítják a járási kultűrtházafe

Munkás-paraszt asszonytalálkozó Csepelen

esolatot épített már eddig iá

az üzemek és a termelőszövefc kezetek asszonyai között Ahoá a kért nagy tábor találkozik -* mondotta —, az a munka; amit itt is, ott is becsülettel végeznek az asszonyok, s így biztosítják a maguk erejével az életszínvonal megszilárdulását, a termelési mutatók egyenletes, állandó emelkedését. Köszönetét mondott a szívből jövő ajándékokért, majd kiosztottak az üzemiek a vendégek között egy-egy emblémát, hogy legyen valami emlékük erről a felejthetetlen találkozásról.

A hosszú beszélgetések után végre útra kelt a csoport, hogy vidáman fejezze be a napot: a Fővárosi Operett- színházban megnézték a Nagymama című felújított operettet.

SENKI NEM VOLT fáradt hazafelé sem. Szállt a nóta, röpködtek a tréfák, s még arra is telt erejükből, hogy a hatvani úton, éjjel egy órakor, nenny asszonynak öltöztetve sgyik társukat, a másik autóbusszal leánykérőt játszanak. A holdvilágom éjszakában mellettünk elhúzódó autók csodálkozva fékeztek, s az álmos utasok egyszeriben felélénkültek annyi vidámság láttán. Hajnal három óra volt, mire szétszéledt a társaság, rogy a kora reggeli vonatokkal, járatokkal hazatérjenek, s i kedves élmények, a sok lát- livaló után. folytassák a mun- tát ott, ahol csütörtökön este ibbahagyták.

Cs. Adám Éva

ték a csőgyárat, ilyenfajta

megjegyzések hangzottak el:

— Micsoda zaj! Ilyenben dolgozni... nehezebb ebben a hőségben, mint kapálni a napon ... csak meg kell mindenütt dolgozni a pénzért!

Ebédnél eléggé csendes volt a társaság. A varrógépgyáriak ebédlőjében még egyre-másra a látottakat vitattak. Majd sor került a nagygyűlésre, amelyen az üzem vezetősége nevében Tóth András igazgató- sági titkár üdvözölte az asszonyokat, s ismertette a gyár történetét, a termelési mutatókat Ezt követően Jezoviczki Vincéité beszélt a gyáriaknak az egri járás asszonyainak életéről, munkájáról, majd mind a 16 községi küldött az elnökségi asztalhoz járult és a gyárinknak átadták a falu ajándékait. Hamarosan borral, szőlővel, almával, díszes, maguk fonta korsókkal telt meg az asztal, s a meglepődött gyári asszonyok egy pillanat alatt képet kaptak arról, mivel is dolgoznak a termelőszövetkezeti asszonyok.

Nádasi Lászlöné, a varrógép és kerékpárgyár pártbizottságának első titkára szólt ezután az asszonyokhoz, s elmondotta, hogy a munkás- paraszt szövetségnek belső megnyilvánulásai, a termelés egymásra utaltsága szoros kapkanyargó asszonycsoportot. Mindenki felmászott az IL 18-ba, leültek a kényelmes ülésekre, apróra megvizitáltak mindent, s megvárták, míg felszáll egy Sabena-gép. Aztán a zavartan álldogáló Sudár János pilóta kezébe nyomták a hatalmas fonott kalácsot, amin nemzetiszínű szalagra írva állt az üzenet: Az eger- szalóki asszonyoktól! Meg egy üveg bort.

— SZÍVESSÉGÉRT szívességet! — mondták az asszonyok, s vidáman, kacagva te- kintgettek hátrafelé a buszból, ahol szinte megkövültén állt a kedves kalauzoló pilóta, kezében a malomkeréknyi kalács és a bor.

Egy órára Csepelre értünk. A felvirágozott autóbusz láttán egy pillanatra mindenütt megálltak a csepeliek, s mosolyogva kiabáltak fel a gépkocsivezetőnek:

— Nem adunk menyasz- sswnyt!

— Van itt bőven, csak válogassanak! — válaszolt éles nyelvvel rögtön egy baktai menyecske.

A Csepel Vas- és Fémművek Varrógép- és Kerékpár- gyára asszonyai nevében Kosz- ka Józsefné nőfelelős fogadta az egri járásiakat. Érdeklődéssel járták végig a munkahe- bre&ot, s amikor megtetóntefcPÉNTEXEN hajnalban Indultak. Az egyik csoport Egerben aludt a turistaszállóban, s mivel az asszonyoknak ilyen élményben még nemigen volt részüli, az egész éjszakát átcsevegték, átnevetgélték. Azt gondolta volna az ember, hogy a fáradtságtól meg se tudnak majd mukkanni, de mire Kerecsen dre ért a különjárat, hogy találkozzék a másik csoporttal, vidám énekléstől, csípős tréfáktól volt hangos a kocsi.

Az egri járási Nőtanács szervezte ezt a kirándulást, és 110 kiválóan dolgozó nőaktíva, termelőszövetkezeti tag és bányatelepi asszony, lány indult útnak, hogy ismerkedjék a fővárossal és találkozzék a csepeli gyár asszonyaival.

Az autóbuszokat felvirágozták, felszalagozták, s végig, Budapestig volt min csodálkozniuk azoknak, akik látták a vidám karavánt. Száztíz asz- szony, s köztük két vállalkozó szellemű férfi — Kohári Lajos tsz-elnök Egerszalókról és

Nagypál György párttitkár Verpelétről — bizony „hangtalanul” elveszett a zsibongás- bon.

Defekt és egyéb műszaki

hiba akadályozta a pontos érkezést, úgyhogy jó dél felé járt már az idő, amikor a társaság kiszállt a Ferihegyi repülőtér előtt, hogy megismerkedjék ezzel a légiforgalmi góccal, ahonnan annyi híresség indul útnak, s ahová any- nyi kül- és belföldi utas érkezik. A repülőtéren kicsit meg- hökskenve, de nagyon kedvesen fogadták m basa* sorban

1961 MÁJUSÁBAN a kormány megtárgyalta a Heves megyei Tanács VB művelődésügyet irányító munkáját. Az őszintén feltárt, gondoktól, , problémáktól duzzadó jelentés alapján határozatok is szülét- • tek. Néhány kiragadott mondat így hangzott:

„A művelődési miniszter, a pénzügyminiszter, az Országos Tervhivatal elnöke és a Heves megyei Tanács VB, teremtsék meg a művelődésügyi • feladatok jobb ellátásának 1 személyi és tárgyi feltételeit... ’ Biztosítsák a szakos padagó- gusellátás megjavítását, a szakrendszerű oktatás továbbfejlesztését ... Tegyenek megfelelő intézkedést az általános iskolai osztálytermek és pedagógus szolgálati lakások számának növelésére...” <

A megvitatott jelentés az iskolai oktató-nevelő munkát elemezve megjegyzi: „Sokat várunk e tekintetben az iskolareform törvénytől”.

Azóta már a refomtörvény alapján tanítanak iskoláink- i ban, s megvan a szándék pe- dagógusainkban, a szakigazga- ; tás dolgozóiban, hogy érvény- pe la juttassák a törvény szellemét

De vajon elég-e a szándék, ' ba híján vagyunk a személyi és tárgyi feltételeknek? 1

Nem kötelező megszokott «dvariasság. való, tény, hogy . eredményeink is születtek a reform alapján. Épültek új is- . kólák, erősödött az iskola és , az élet kapcsolata, magasabb lett a nevelés színvonala és . tettünk néhány lépést a korszerű műveltség irányában is. ; De az i»!rr "rvény maradék- , tálán mcy atásának félté- . telei közül ;ő néhány hiányzik Heves rrr yében.

NEMCSAK A JELEN miatt 1 vetjük papírra e panaszos sorokat. A jövőt féltjük inkább, , mert ha az eltelt három esztendő tempóját követjük, még sokáig hiányzanak majd a korszerű általános iskolai oktatás személyi és tárgyi feltételei megyénkben.

Az 1959/60-as tanévben , (ebből indult ki a fent idézett, ' a kormány elé terjesztett jelentés is) a megye 178 általá- ' lános iskolájának 838 tantermében 45 396 gyerek tanult. , Ebben, az oktatási évben közel 48 ezer tanuló jár a megye 172 általános iskolájába. A tantermek száma ugyan 895-re emelkedett, de míg három évvel ezelőtt 54,2 tanuló jutott egy tanteremre, ma is 53,5. Az országos átlag 46,6. A hevesi és a pétervásári járás több községében még a megyei átlagnál is sakkal rosszabb a helyzet. ,

1959-ben 1,6 tanulócsoport

Jutott egy osztályteremre, most, 1,61. Az országos átlag Jóval kedvezőbb: 1,41.

A legnagyobb zsúfoltsággal a községekben és a külvárosokban találkozunk. Tovább növeli a helyzet tarthatatlanságát, az a sajnálatos körülmény, hogy nagyon magas S szükségtantermek száma. , Három évvel ezelőtt az össz- tantermek 13,4 százaléka volt szükségtanteremmé nyilvánítva. ma ez az arány 16,3 százalékra nőtt. És a legtöbb . szükségtanterem a községekben van.

Általános iskolai tantermi ellátásunk tehát nagyon szomorú képet fest. Utolsó előtti helyen állunk az országban. : Az ötéves terv végéig 139 tan- , termet kellene építenünk, : hogy elérjük az országos átlagot, de még akkor is megma- : rad a 144 szükségtanterem, i összesen tehát 283 tanterem kellene! Ezzel szemben az ötéves terv végéig mindössze 36 : tanterem épül állami keretből . és 10 községfejlesztésből. Tanterem-hiányunk pótlása, az országos átlag megközelítése így ■ csaknem lehetetlennek látszik. .

4 MPÜJSiG

1964, Oktober 35., vasárnap

NEM JOBBAK a személyi

feltételeik sem. Bár a megye általános iskolásainak 87 százaléka jár osztott iskolába, és a szakrendszerű oktatás eléri a 91 százalékot. De a számok ez esetben könnyen megtévesztenek. A szakrendszerű oktatás 91 százaléka nagyon jó eredménynek látszik, de fel kell figyelnünk a következő számadatra is: a szaktanárok által leadott órák száma csupán 51 százalékot mutat. Kevés tehát a főiskolát végzett nevelők száma és gyakran előfordul, hogy nem saját tantárgyaikat tanítják a szaktanárok. Így, ha nem fizikus tanítja a fizikát, vagy magyar szakos az irodalmat, csupán félmegoldás marad a szakrendszerű oktatás. Még az is súlyosbítja a helyzetet, hogy közel 250 képesítés nélküli nevelő tanít a megyében és nagy részük felső tagozatban.

És hol a legrosszabb a szaktanárok aránya? Természetesen a községekben. És ott a legkevesebb a hozzáértő poli- technikás, és a képesítés nélküli nevelők pedig valameny- nyien a községekben tanítanak. És a községekben a legrosz- szabb a napközi otthoni ellátás is. Hatvankét napközis helyiségben, 110 csoportban, 4428 tanuló kap elhelyezést és átlátást. Az Ö6sz tanulóknak ez mindössze 9,2 százaléka csupán. A három városban ez az arány 20 százalékos, a járásokban 1—3 százalék csupán.

A FELSOROLT számadatok, sajnos, tartalmat takarnak. És figyelmeztetnek is. Hiányosak a feltételeink. Sokkal rosszabbak az országos átlagnál És nem sokat javultak az eltelt három esztendőben sem. Ezen a területen nem hajtottuk végre a kormány határozatát.

A számadatok és a tapasztalatok is azt jelzik, hogy a külső perifériák és a községek munkás- és paras ztszámazású gyerekei nem kapnak olyan korszerű, szakrendszerű általános iskolai oktatást, amely egyenlő alapot és feltételeket adna a továbbtanuláshoz. És ez nemcsak a pedagógusokon, hanem a lehetőségeken is múlik!

Lassan tűnik a különbség a falu és a város között. Filmszínház, áruház, presszó itt is, ott is. De az iskola gyakran még a régi. Nemcsak épületében. zsúfoltságában, felszerelésében, színvonalában, is.

Tenni kell valamit! A minisztériumnak, a megyei tanácsnak és a községeknek is. Hasznos lenne, ha a kormány felülvizsgálná, hogyan hajtották végre az 1961-es határozatot, az általános iskolák fejlesztését. Bizonyára akad pótolni valói, hogy megközelítsük, sőt, elérjük az országos átlagot. Elég nagy az egyenetlenség a megyén belül h A mi gondunk ezen segíteni. Nem várhatunk mindent az állami beruházásoktól, nem feneketlen kút az ország kasszája.

Űj szemléletet kell kialakítani. Ne szégyelljük a lelkesítő jelszavakat: forduljunk az általános iskolák félé Az eltelt évek bizonyították, minden tudomány alapja az általános iskolákban gyökeredzik. Az üzemszervezés, a szakmunkás- képzés, a munkás- és parasztfiatalok középiskolai és egyetemi felvétele, a világnézeti nevelés és nem utolsósorban az emberség mind az általános iskolákban kezdődik. Nagy a megye lemaradása, mindezt pótolni csak közös erővel, összefogással lehet. A tanács, a Népfront és a KISZ is élére állhat a kezdeményezésnek. A gyöngyösi járás az összefogás nagyszerű példáját mutatja. Néhány évvel ezelőtt egymás után épülték a művelődési házak, most az iskolák építésére, bővítésére szánják a községfejlesztés jelentős forintjait és a társadalmi munka hatalmas erejét.

AHOL SZORÍT a cipő, ahol szűk az iskola, a tanácsok tűzzék napirendre az általános laknia helyzetét, és még a művelődési házakat is megelőzve, fordítsanak az iskolákra jelentősebb összeget, de igényeljék, szervezzék a lakosság támogatását, társadalmi munkáját is. Meggyőződésünk, hogy azok az emberek, akik az utóbbi években, mint öreg diákok, megtanulták becsülni, tisztelni az iskolát, nem sajnálják a fáradságot, az áldozatot, hogy gyermekeik jobb körülmények között készüljenek az életre.

Igaz, sokfelé kellene osztani a községfejlesztési alapot, a tanácsülés joga, hogy fontolóra vegye a sorrendet. Néhány gondolattal hadd befolyásoljuk mi i« ezt a latolgatást 1965-ös terv szerint megyei szinten a községfejlesztési alap 5,1 százalékát fordítják az általános iskolákra, a művelődési házak 7,3 százalékban részesülnek. Egyik se sok, de az 5,1 százalék nagyon kevés. Nem lehetne növelni ezt az összeget? Még a művelődési házak terhére is! Nem akarjuk lebecsülni a községi kultúrháza- kat, de ma már megváltoztak az igények, a körülmények, s nem egyedül vívják már a kulturális csatát Űj, friss és erős segítőtárs jelentkezett — új helyzetet teremtett falun is

— a televízió. Kimondhatjuk: napjainkban elsőbb fontosabb az iskola.

A személyi feltételeken még nehezebb javítani. Egy-egy tanterem még csak épülhet néhány hónap alatt, de a pedagógusképzéshez évek kellenek. De a minisztériumi segítségen túl azért ezen a területen is akad tanácsi tennivaló. Lakáshiány és pedagógushiány gyakorta összefügg egymással. Jelenleg 160 falusi pedagóguslaikás kellene. Évenként mindössze 8 épül, OTP-hitelből, s ugyanannyi a minisztériumi keret terhére. Mindez nagyon kevés. Nagyobb szabású akció kellene amely lakásokhoz, letelepedéshez juttatná a pedagógusokat. És több segítség, nagyobb megértés a községi tanácsoktól. ösztöndíj, pedagóguslaikás építése, étkezési körülmények biztosítása — ez mind egy-egy lépcsőfok lehet az oktatási színvonal emelése felé.

JÖ, LEHET, hogy túlzottan negatív e cikk kicsengése. De gyakran írtunk már a felépült, új iskolákról, sikerekről, eredményekről. Most úgy érezzük, legfontosabb lépés: elhárítani az akadályokat az iskolareform megvalósításának útjából. Mert a kedvezőtlen tárgyi és személyi feltételek makacsul utunkat állják.

Márkusz László

pen használjuk fel. Aztán pantomimikus stílusgyakorlatok következnek, egyszerű fizikai cselekedetek kivetítése testmozgásban. Utána pedig játék, játék és játék.

— A legnagyobb feladat az, hogy meg kell tanulni az anatómiát. Hiszen a pantomim- ban a test minden porcikáját szinte önállóan, külön is kell mozgatni tudni.

Hidy Péter, a művelődési ház előadója, a stúdió céljairól beszél.

— A stúdió elsődleges célja az önképzés. A pantomim pedig nagyon alkalmas erre. Ónálló alkotásra késztet, hiszen a balettól eltérően, itt nincsenek előre gyártott formáik. Az ember belső valóságát saját eszközökkel, alkotó módon kell kifejezni, ábrázolni. A belső valóság kifejezése pedig sokoldalúságot, az élet tüzetesebb megfigyelését kívánja meg. Az emberi érzések, cselekedetek kifejezése, a környező valóság alaposabb megismeréséhez vezet.

— Nem tudom miért — mondja Hávél László — néhá- nyan még ma is valamiféle arisztokratikus művészetnek könyvelik él a pantomirnot; Pedig egyáltalán nem az. Hiszen régebben piacokon, vásárokon, nem pedig színházban adták elő. A neves francia művész, Marcel Marceau pedig Bip-et, a kisembert alkotó ta meg művészetében.

Próbára gyülekeznek a stúdió tagjai. Egyelőre még csak aa elképzelések megbeszélése, a részletkérdések megvitatása folyik, de rövidesen megkezdődik a fáradságos, hosszú alkotómunka is.

A stúdió vezetője mosolyogva mondja: Szeretnénk, ha több íórfítagja is lenne a stúdiónak, de egyelőre főleg csak nők jelentkeznék,

K. L.

Néhány részvevővel létezik Egeiben a megyei művelődési ház pantomim-stúdiója. Rövidesen megkezdődik a szorgalmas, hosszú hónapokat igénybe vevő műhelymunka.

— A pantomim, ahogy Cocteau megfogalmazta — mondja Hűvel László, a stúdió vezetője — «... a csend költészete. Az egyszerű emberek, az utcák, a hétköznapok, az apró emberi dolgok költészete”. S mi ezt a költészetet szeretnénk megeleveníteni.

Hávél László az egri Gárdonyi Géza Színház művésze, régi és lelkes értője, sőt művelője a pantomim művészetnek. Budapesten huzamosabb ideig foglalkozott ezzel a műfajjal. A célkitűzésekről beszél.

— Nem lesz könnyű. Fáradságos munkát igényéi. A pantomim a testtartás művészete. Olyan drámai cselekedet, amelynek kifejező eszköze az emberi mozgás. Talán egy év múlva bemutathatjuk, hogy mit tudunk. Addig tanulunk, gyakorolunk, játsszunk. Mindent az elején kell kezdenünk, hiszen a pantomim döntően különbözik a mozgáskultúra minden más részétől. Itt a kötött formákat kell kiküszöbölni.

— Az első próbákat erőnléti gyakorlatokkal kezdjük, a balett elemeit csak csiszoláskép-