Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-25 / 251. szám

Miért közügy az építkezés? Kérdezzük meg özvegy Tóth Lászlón ét, Egerben, a Csiíky Sándor utca 45. szám alatt. Sürgős, fontos-e, hogy minél hamarább és minél több lakás épüljön fel? özvegy Tóth Lászlóménak és családjának mindennél fontosabb.- Vágyaik netovábbját, sőt, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az életet je­lenti. Miért? Roggyant, régi ház­ban laknak. Kátránypapírt raktak a tetőre, mégis becsu­rog az eső. Mi lesz velünk;, ha újra itt ér bennünket a tél? — kérdezi az özvegy. Nem magá­ért aggódik. Vele lakik lánya és a két Ws unoka. A fia? ű nem segíthet. Katona. Említsük özvegy Dékány Istvánnét, a Ceglédi utca 13- ban? Két gyermekével életve­szélyes körülmények között la­kik ő is. És 650 a jogos lakás­igénylők száma Egerben. Nem sokkal jobb a helyzet Gyön­gyösön és Hatvanban. Csak a revek változnak, de a panasz azonos: , kevés a lakás. Sokat építettünk az utóbbi években, de nem eleget. Építőiparunk fejlődött, de ma még korántsem felel meg a követelményelmek — állapí­totta meg a Központi Bizott­ság február 20-i határozata. Ez év tavaszán a megyei pártbi­zottság, majd a Szakszerveze­tek Heves megyei Tanácsa, a a vállalatok alapszervezetei, társadalmi, politikai és gazda­sági vezetők tanácskoztak épí­tőiparunk helyzetéről, határo­zatokat hoztak és intézkedési terveket dolgoztaik ki a munka megjavítására, az építkezések gyorsítására. Hol tartunk ma, növeke­dett-e megyénk építőiparának termelése? Igen, de ez a fejlő­dés nem tant lépést a megye építési igényeivel. Az elmúlt év azonos időszakához képest 31,9 százalékkal többet termelt az állami építőipar és 16,7 százalékkal magasabb a terme­lékenység, de féléves termelésd és termelékenységi tervüket csk 91 százalék körül teljesítet­ték és lemaradás tapasztalható • harmadik negyedévben is. Ha az idén nem épülnek fel a tervezett lakások, akkor több család nem jut biztos fedél alá, ha idejében nem készülnek el az istállók és üzemek, akkor tetemes kár keletkezik abból. Ki viseli a kárt? eddiginél jobban készítsék elő a beruházásokat, idejében gon­doskodjanak a tervekről. Ész­szerűbben, nagyobb tömeg­ben, összefüggő területen épít­kezzünk, ne aprózzuk él erőn­ket! Tudomásul kell vennünk^ hogy megyénk építőipara egye­lőre nem tudja kielégíteni az igényeket. (Kapacitáshiány.) DRLe akkor szükséges, hogy az illetékes szervek és hatósá­gok az építkezéseket jelentősé­gük és szerepük szerint rang­sorolják, a kijelölések idejé­ben és fontossági sorrendben történjenek. Kellő határozott­sággal kimondották, hogy hiá­nyosan előkészített építkezése­ket, vagy olyanokat, amelyek­nek folyamatosságát fontosabb és nehezen beszerezhető anya gok, gépek és berendezések hiánya, vagy más jelentős akadály gátolja, nem szabad elkezdeni. Sok új gépet kapott az épí­tőipar. De tanuljanak meg ve­le dolgozni az emberek, ismer­jék és szeressék is a gépeket! Nem szakszervezeti munka ez? Nem türelmes nevelőmunka kell vajon ahhoz, hogy az ál­lami építőipar munkásainak első félévi 1530 igazolatlan mu­lasztását csökkentsék? Sokszor hangoztatjuk hogy az ideológiai munka legfonto­sabb területe ma a termelés. De nem tettünk meg mindent, hogy a kötelességteljesítésnek, a szorgalmas munkának be­csülete legyen az építkezése­ken. Ne egy-két szájhős, köny- nyelmű és iszákos ember vi­gye a szót, az legyen a példakép, aki legjobb a munkában és el­ső a kötelességteljesítésben. A Párt és a szakszervezet eddig is iparkodott, hogy a bajba jutott embereken segít­sen, az anyagbeszerzés és gép­átcsoportosítás napi problémá­it megoldja. De a megyei párt- bizottság határozata kimondja, hogy az építőipari pártszerve­zet és a szakszervezet konkré­tabban és hatékonyabban fog­lalkozzék a gazdasági és mű­szaki kérdésekkel, biztosítsák a határozatok végrehajtását és a személyi felelősség érvénye­sülését; Régen mondogatjuk, hogy nem megfelelő az építőmunká- sok bérrendszere, De sokszor a rendelkezésre álló anyagi ösztönzőket sem használják ki, a megérdemelt dicsérettel és kitüntetéssel is fukarkodnak. Ezen gyorsan és gyökeresen változtatni kell. A határozatok kötelezik a gazdasági vezető­ket, hogy a veszteségidő-tanul- mányok alapján intézkedése­ket dolgozzanak ki az anyag-, munkaerő- és a gépellátás ja­vítására, korszerűsítség a tech­nológiát és a munkaszervezést. Az építkezések előző évi té- láesítése nem hozta meg a kí­vánt eredményt. Éppen azért a tavalyi tapasztalatokat fel­használva, az idei téliesítésre sokkal nagyobb gondot kell fordítani. Természetesein szükr séges, hogy a szállító vállala­tok a szenet, kokszot, fát, kály­hát, kazánokat és az egyéb fel­szereléseket idejében rendel­kezésre bocsássák. Ezzel se­gíthet most legtöbbet a TÜZÉP, a MÁV és a többi szakma. De az építőipari vál­lalatnak maximális erőkifej­tést kell tennie, hogy tető alá hozzák, ajtóval, ablakokkal lássák el a téliesítésre terve­zett épületeket. Gépekkel, be­rendezésekkel és szakembe­rekkel készüljenek fel a. téli műszakra. Inkább kevesebb építkezést, de kifogástafanul téliesítssnek és itt szervezzék meg a több műszakos munkát. Ha szervezetten és télen is dolgozik az építőipar, még so­kat behozhatnak a lemaradás- bél. A tervek szerint az É. M. Heves megyei Állami Építő­ipar decemberben teljes lét­számát foglalkoztatja és 1965 első negyedévében munkásai­nak csak 9-10 százalékát küldi fagyszabadságra. Mindig, de különösen a tél viszontagságai között kell körültekintően és emberséggel gondoskodni a munkásokról. Több figyelmet és több megbecsülést várnak a kötelességüket teljesítő építő­munkások. A tanácskozások és a hatá­rozatok bizonyítják, hogy a szervezetlenséget és a kapko­dást meg lehet szüntetni, lehet folyamatosan biztosítani a munkát, fegyelmet és rendet lehet teremteni az építkezése­ken, Ha ezt tesszük és mind­nyájan akarjuk, akkor me­gyénkben felépülnék az erre az évire tervezett lakások. Dr. Fazekas László Szilveszter külföldön Megkezdődött a jelentkezés a külföldi utakra Az EXPRESSZ Ifjúsági és Diák Utazási Iroda ez évben is megszervezi a szilveszteri kül­földi társasutazást. Az idén Berlinben, Varsó­ban, Krakkóban, Lipcsében és Prágában koccinthatnak az új évre azok a fiatalok, akik részt vesznek az EXPRESSZ által szervezett szilveszteri kül­földi utakon. Bár Szilveszter még messze van, de már megkezdődött a jelentkezés. Azok a fiatalok, akik külföldön akarnak szil­veszterezni, a járási és a me­gyei KISZ-bizottságon igényel­hetnek jelentkezési lapokat és ott beszélik meg a kirándulás részleteit is. — Kérem szépen, érdeklődnék, nádi he-' gedút kaphatnék-e? — fuvolázom a telefon­ba, mert hetek óta égető szükségem van egy formás kis nádi hegedűre. — Kifogyott, talán a jövő héten — katt. — Kérem szépen, érdeklődnék. Pöszmé­te Tivadar vagyok, kaphatnék-e nádi‘he­gedűt, mert... — Kifogyott, nem főtt, talán a fövő hé­ten... — A múlt héten is ezt tetszettek mon­dani... — Most te ezt mondjuk— — katt. — Kérem szépen, Pöszméte Tivadar vagyok és újságíró, érdeklődnék, hogy a nádi hegedű, amit a múlt héten e hétre ígértek... — Maga újságíró? Maga az a Pöszméte? Nahát, akikor újság­író lévén tudnia kell, hogy vannak ellátá­si nehézségek, hja meg és mutasson pél­dát a türelemben_ — katt! Egy újságírót egy nádi hegedűértI Hat esztendő krónikája Hat forradalmi esztendő történetéről szól­nak azok a dokumentumok, amelyek — a Párttörténeti Intézet gondozásában — „A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1956—1962” c. kötetben a közelmúltban megjelentek. Eseményekben gazdag, bonyolult időszak, meghatározó jelen­tősége volt — és van napjainkban is — je­lenünk és jövőnk alakulására; szocialista fej­lődésünk menetére. A szocialista építés bonyolult faladatainak megoldása tudatosságot, szervezettséget és az új jelenségek bátor elemzésót követeli. A. kapitalizmusból a szocializmusba vezető át­meneti korszák sok ellentmondással terhes. Ezek tükröződnek az osztályok rétegek, az egyes emberek tudatában. Különösen bonyo­lult formában jelentkeztek hazánkban az el­lenforradalmat követő években. Miben rejlik a sikerek oka? A kötet ta­nulmányozása választ ad erre a kérdésre. A párt mindig számba vette az ellentmondáso­kat, politikáját a valóság sokoldalú tanul­mányozása alapján alakította ki. Valamennyi határozaton és dokumentumon végigvonul a párt hűsége a marxizmus-leninizmus eszméi­hez, és egyúttal az a bizalom, amellyel a tö­megekhez fordult gondjainkkal, örömeinkkel Bizalom a népben, amely építi és amelynek épül a szocializmus — ez a vezérelve a párt tevékenységének. Ennek a gyakorlatban tör­tént megvalósítása alapján növekedett a tö­megek bizalma a párt és a kormány iránt. Feladatainak meghatározásánál pártunk gondosan ügyelt hazánk szocialista fejleszté­sében a nemzeti sajátosságokra. Ezzel együtt mind elméletileg, mind a gyakorlóiban mept erősítette, hogy csakis a proletár intemado* nalizmus, a nemzetközi munkásmozgalom ügyéhez való hűség, a szovjet-magyar barát­ság elmélyítése lehet nemzeti függetlenségünk, gazdasági felemelkedésünk, békénk tartót biztosítéka. A kötetben közzétett dokumentumok axt is tükrözik, hogy az MSZMP mindig merített a nemzetközi munkásmozgalom gazdag ta­pasztalatiból, Nem érhettünk volna el olyan jelentős eredményeket, ha nem hasznosítot­tuk volna saját viszonyaink között a XX. ét XXII. kongresszus és a moszkvai nyilatkoza­tok egyetemes érvényű tanításait. Eredmé* nyeink és az ellenforradalom óta szerzett ta* pasztalataink tehát a gyakorlatban igazolják a nemzetközi kommunista mozgalom fő poli­tikai vonalának helyességét, a munkásnem- zetköziség hatalmas erejét. Ez a könyv, amelynek lapjáról oly közeU átló időszak története szól hozzánk izgalmas, érdekfeszítő olvasmány. A kötetben kronoló­giai sorrendben közölt mintegy 70 dokumen­tum tanulmányozásával nyomon követhetjük azt a heorikus küzdelmet, amelyet a magyar kommunisták, a magyar nép haladó erői aZ 1956-os ellenforradalom fegyveres leverésétől a Vili. kongresszusig, a szocializmus alapjai­nak lerakásáig megvívtak. Széles körű érdek* lödésre tarthat számot a kötet azért is, mert hűen dokumentálja hatesztendős fejlődésünk mozgató erőit és azokat a módszereket, ame­lyek segítségével az MSZMP sorra megoldottá a történelem által elébe állított feladatokat. (V. H.) A jövő szakmunkásainak mai gondjai M5.:. j mindnyájain. Ezért nem reszortféladat, hanem közügy az építkezés. De akikor a segít­ségadás is mindnyájunk köte­lessége. Igen, ez tükröződik a párt és a szákszervezetek ha­tározataiból is. Segítség-e az, ha részletes vizsgálat és alapos elemzés után megmutatják az eredmé­nyeket, de kérlelhetetlenül feltárják a hibákat is? Segít- eég-e, ha az ok és okozat józan mérlegelése után világosan megmondják, hogy kinek mit kell tennie? De a párt és a szakszervezet nemcsak határo­zathoz», hanem a munkát szer­vező és irányító testület is. Ezért intózkedmiefc, hogy az Állatorvosnap Egerben Hétfőn délelőtt a közalkal­mazottak szakszervezetének ál­latorvos csoportja és a megyei tanács vb mezőgazdasági osz­tálya állatarvosnapot rendez Egerben. A megyei tanács nagytanács­termében rendezet találkozón megnyitót tart dr. Goóts Lász­ló amb. vez. szákállatorvos, az állatorvosi szakszervezet tit­kára. A megnyitó után dr. Kádá/r Tibor, az állatorvosi tudomá­nyok kandidátusa, ö FöUimű- velésügyi Minisztérium Állat­egészségügyi Főosztályának ve­zetője tart előadást „Állatorvo­sok szerepe a szocialista nagyüzemben” címmel. A vitát követően a tanácsko­zás részvevői megemlékeznek a nyugdíjas állatorvosokról. Beszédet mond dr. Máté Gyula járási főállatorvos, az állator­vosi szákszervezet elnöke. A program után a tanácsko­zás részvevői a Park Szálló­ban közös ebéden vesznek részt Ha csak kerek számot ve­szünk és azt mondjuk, évente ezer szakmunkás kerül ki a gyöngyösi iparitanuló-intézet- ből, ez az egyetlen adat is felkeltheti az érdeklődésünket Érdemes odafigyelnünk és né­hány vonatkozásban megvizs­gálnunk, milyen körülmények között sajátítják el a fiatalok a szakmát hogyan készülnek az önálló munkára, milyen le­hetőségekkel rendelkeznek és hogyan hasznosítják azokat Velük kapcsolatban feltét­lenül jogosnak érezzük a meg­állapítást, hogy a mai szak­munkás-jelöltek szorosan vett szakmai és tágabb körű kultu­rális, valamint erkölcsi arcu­lata egy kicsit az ipar holnapi jellemzőinek körvonalait is ki raj zoljá Tekintsünk hát be életűkbe. jelentkezők és tározók Az ipari pályák iránt fő­ként a községekben nőtt meg az érdeklődés az utóbbi évek­ben. Vannak, akik ezt a jelen­séget a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének tényével magyarázzák, és vannak kost- ruktívabb elmék, akik a falu kulturális felemelkedésének egyre fokozódó ütemével indo­kolják a „városi életkörülmé­nyekre” vágyódás kétségtele­nül meglévő igényét. De nem minden ipari szak­ma iránt egyenlő mértékű az érdeklődés. Természetesnek kell tartanunk, hogy a gépek és a finommechanika vonzza a legtöbb fiatalt, hiszen a hatal­mas technikai fejlődés még az érdektelen ember figyelmét is felkelti. Nem fogadható el te­hát maradéktalannak az a fel­fogás, amely szerint a mai fia­talok a könnyű megélhetést keresik. Miért vonzaná őket a kapa vagy a nagykalapács, amikor az automatizálást tűz­tük ki feladatul magunk elé? Az elmélet gyakorlati vetü- leteként állt elő a szám: Gyöngyösön és környékén két­száz ifjú akart autószerelő is­mereteket szerezni. Férőhely pedig összesen tizenöt akadt. Ez még a tíz százalékos arányt sem éri eL Akik nem voltak elég „szerencsések”, más pó­lyát kezdhettek eL Hogy az ilyen kényszerű változás nem mindegyiküknek tetszett, ki csodálkozhat rajta? A „csaló­dottak” másfelé próbáltak sze­rencsét Egy részük még bú­csút sem mondott az intézet­nek, szó nélkül távozott De sokan voltak, akik bejelentet­ték kilépésüket A lemorzsoló­dás Ilyen indokokkal magya­rázható. Az elmúlt tanévben elég magas volt az igazolatlan mulasztások száma. Erre az intézet igazgatósága felfigyelt, hiszen a serdülőkori ,Lógás” melegágya lehet a későbbi gyáron belüli munkanélküli­ségnek, hogy sztaniolba cso­magolva nyújtsuk a keserű pirulát a jelképes kifejezéssel. Arra ugyan nincs feljegyzés, de érdemes lenne megfigyelni, hogy az Ipari tanulók milyen szakmákban, melyik üzem vagy ktsz ifjú dolgozójaként „feledkeznek” meg kötelessége­ikről. Talán következtetni le­hetne az ottani felnőttek ma­gatartására is az ilyen kimuta­tásból. Mert, sajnos, ilyen ne­gatív példát találhatnak a ta­nulók. Egy tény, amióta orvosi vizsgálatra csak az intézet pe­csétes papírjával mehetnek a fiatalok, az igazolt mulasztá­sok számai is erősen vissza­estek. íme: az ellenőrzés hatása. A gondoskodás példája Feltétlenül az Egyesült Izzót kell kiemelnünk. Hogyan tö­rődnek a szakmunkás-jelöltek­kel a gyár vezetői? Két adatot jelöljünk ki. Az . egyik a jelenre vonatkozik: már ma mintegy félmillió fo­rint értékű szerszám haszná­latát biztosították a tanulók­nak, de célkitűzésük között szerepel, hogy a tanműhely fejlesztésére a jövőben négy­millió forintot fordítsanak. Ha azt mondjuk, hogy az Egye­sült Izzó tanműhelye már ma is az ország egyik legjobb ilyen intézménye, a másik adat, a holnapi bővítésre és felszereltségre vonatkozó négy­millió, még fokozott jelentősé­get kap. Talán éppen ez a lelkiisme­retes gondoskodás, a szakmun­kásképzés anyagi eszközeinek ilyen bő skálája késztette az intézet vezetőségét arra, hogy megvizsgálja: miként lehetne az Egyesült Izzóban a tanulók termelő munkáját és munká­juk termelékenységét biztosí­tani. Erkölcsi kötelezettséget éreznek erre, és ez a viszont­szolgálatra való törekvés csak fokozhatja a tanulók felké­szültségét és erkölcsi tulajdon­ságait A jó példa bizonyítéka a 4­es sz. AKÖV törekvése is. Itt is saját tanműhelyt alakítot­tak ki, bár az is kétségtelen, hogy a tegnap még minden­ben kifogástalan tanműhely ma már kinőtte önmagát, kor­szerűsítésére szükség lenne. A vállalat és az intézet között meglévő jó kapcsolatban egy­ben a biztosítékát is látjuk annak, hogy a további előbbre lépés megtörténik majd. Közöny is tapasztalható Nem mindenütt ilyen meg­nyugtató a helyzet. Még az olyan nagy vállalatnál sem, mint az ÉM. Heves megyei Állami Építőipari Vállalat. A vasasok nem jutnak meleg vízhez, fürdési lehetőséghez, de a megfelelő tanműhelyi öl­töző hiányában kénytelenek munkaruhában hazautazni. A kőművestanulók pedig kényte­lenek túlzottan őrködni szer­számaik és munkaruhájuk fö­lött Nyilvánvaló, hogy ilyen környezetben nem szívesen dolgoznak, de ez a környezet erkölcsi fejlődésükre sincs jó hatással. Nem vet jó fényt az építő­ipari ktsz-re az a közömbös­ség, amivel fogadták és kezel­ték tanulóik végső vizsgáját. A megyei szövetség közbejárá­sát kellett kérni ahhoz, hogy a ktsz a szakmunkás-jelöltek vizsgamunkájához a feltétele­ket biztosítsa. Az ilyen tapasz­talatok után nem várhatjuk a fiataloktól, hogy nagy vonzal­mat érezzenek a ktsz iránt Annál is inkább mert a többi ktsz, bármelyiket vesszük ala­pul, valóban mindent megtesz hogy a jövő szakmunkásai számára a minél alaposabb felkészülést biztosíthassa. A tények is azt igazolják, hogy a gondoskodást tettekkel is meghálálják az ipari tanú-« lók. Nézzük például a párád-* sasváriakat Az üvegcsiszolók nem panaszkodhatnak. Még akkor sem, ha az első évesek-* nél mutatkozott is géphiány. Viszont azt is el kell monda»* hűnk, hogy az üveggyár a ta-* nulók munkájával az idei nemzetközi vásáron ezüstser* leget nyert. Vagy: A szakma kiváló ta-* nulója-versenyen két ácsta- nuló országos első helyezést ért el, jó munkájukért kéthe­tes külföldi üdülésre mehet­tek, de egy-egy géplakatos; esztergályos, női 6zabó, vil­lanyszerelő, kárpitos, vízveze­tékszerelő, szobafestő és két kőműves kapott még soron kí­vül szakmunkás-bizonyítványt az előbbi vetélkedőn elét eredményeik után. Olyan té­nyek ezek, amelyek méltán válthatnak ki örömet és büsz­keséget az intézet tanárai, ok­tatói körében is. Lehetne még részletezni azt a jelentős társadalmi munkát is, amit az ipáid tanulók Gyöngyös fejlesztéséért végez­tek, ehhez hasonlóan szólhat­nánk kulturális tevékenysé­gükről, aminek eredményei a Hámán Kató kulturális szem­lén elért sikerekben mérhetők le, beszélhetnénk a KlSZ-szer- Vezet keretén belül folyó poli­tikai munkáról is, ami feltét­lenül közrejátszott abban, hogy az intézet több mint hat­száz tanulója szocialista mun­kaversenyben vesz részt, de ezeket summázva csak annyit állapítsunk meg, hogy Gyön­gyösön súlya, neve, becsülete van az íparitanuló-intézetnek. Elismeréssel szólnak róla a párt és tanács illetékesei, fi­gyel rájuk az egész lakosság. Hogy munkájukhoz még több segítséget adjunk, azért irányítottuk most rájuk a szé­lesebb közfigyelmet Upv mon­dottuk n-vn érdem1-’-nül tet­tük P7* G. Molnár Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents