Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-03 / 232. szám

Huszonötször a föld körül Nyugodtan, biztos kézzel, balesetmentesen Ä gyöngyösi MÁVAUT-pá- lyaudvar előtt indulásra készen áll a busz. A sofőr keze már a sebességváltón, aztán megtö­rik a mozdulat, a szerelvény­falhoz nyúl és kinyitja az aj­tót, hogy az elkésett, bő szok­nyájában nehézkesen futó né­nikét fölvegye. Hálás mosoly a köszönet, egyszerű, fejbólintás a válasz. Szavakra nincsen szükség. Csapó Lászlót jól is­merik a gyöngyösi autóbuszok állandó utasai. Évtizedek alatt módjuk volt megismerni és megszeretni. Közben már kint járunk az országúton. A kis epizódba be­lefeledkezve alig vettük észre, hogy a délelőtti csúcsforgalom­ban már ki is jutottunk a vá­rosból, olyan egyenletesen, biz­tosan vezeti a hatalmas IKARUS-t. Nem rohan, nem fékez hirtelen és mindig idő­ben érkezik. A nagyrédei vég­állomáson, a negyedórás vára­kozás alatt, mielőtt visszain­dulnánk, van időnk, hogy dió­héjban beszélgessünk a busz- vezetésről, vagy Csapó László életéről. Mindegy hogyan ne­vezzük. Számára a két fogalom egy és ugyanaz. — Fiatal gyerek voltam, ami­kor kezdtem. Először a motor- szerelést tanultam ki, aztán a katonaságnál már vezettem és azóta egyfolytában 28 éve. Hogy hány kilométert tettem meg? — Hát úgy egymillió kilo­méteren fölül lehetnek — mondja — és mintha maga is elcsodálkozna ezen a hatalmas távolságon. Körülbelül huszon­ötször kerülhette volna meg a földet eddigi teljesítményével. Arról, hogy ez alatt az idő alatt egyetlen balesete sem volt, nem is beszél. Pedig az élmúlt tíz év alatt, amióta a baleset­mentes közlekedésért” mozga­lom megindult, több oklevelet és két jelvényt is kapott. — Szeretnie kell a.z ember­nek amit csinál, ennyi az egész, meg a kocsit is ismernie kell. Az országutat. Akkor az­Tervek és tények tán könnyű vigyázná az uta­sokra is és a kocsira. Ezzel az öreggel már 139 ezer kilomé­tert lefutottam nagyjavítás nél­kül — ütögeti meg szeretettel a hűtőt. — Általában 80—90 ezer kilométer után már ki szokták cserélni a motorokat. Én sokszor még szerelni is ma­gam szoktam. Gyöngyös 630 évéből Mire készülnek a fiatalok ? ARRA IS KIVÁNCSI vol­tam, hová, merre tart a gyön­gyösi fiatalság. Ütjük egyben a város jövőjét is sejteti. A gyöngyösi és a környék­beli fiatalok nyolcvan százalé­ka tanul tovább középiskolák­ban vagy az iparitanuló-inté- aetben. Közülük százöt fiatalt kérdeztem meg: 37 ipari tanu­lót, 33 gimnazistát és 35 mező- gazdasági technikumi tanulót. Mintegy fele arányban érkeztek a faluról, illetve a városból. Az ipari tanuló-intézetben szakmunkásnak készülő fiata­lok közül a legtöbb munkás- és majdnem annyi termelőszö­vetkezeti család gyermeke, csu­pán hét ifjúnak az apja dol­gozik más területen. A gimna­zisták körében a munkás- és parasztesaládból származó ta­nulók szintén többségben vannak. A mezőgazdasági tech­nikumban körül belül azonos arányban találhatjuk a mun­kás, paraszt, illetve értelmiségi kategóriába tartozó szülők gyermekét. HOGYAN VANNAK ellátva a fiatalok zsebpénzzel? Kíván­csi voltam rá. Az ipari tanu­lóknál a legkisebb zsebpénz havi negyven, a legnagyobb pedig havi kettőszáz forint. Száz forinton felül azonban csupán öt fiú kap zsebpénzt. A gimnazisták közül már öt­ven százaléka jut havonta több mint száz forint zsebpénzhez, és ennél is többen a mezőgaz­dasági technikumi tanulóik kö­zül. Átlag négy öltözet rúnája van minden ipari tanulónak, a technikusoknak már csak há­rom, míg a gimnazistáknak 2,7. Hiányosan öltözött fiatalt egyet sem láttam. Mire költik a fiatalok a zsebpénzüket, ez sem közöm­bös kérdés. A felhasználsz hasznosságát a negatív oldal­ról igyekeztem megközelíteni Szeszes italtól az ipari tanú lók közül csak öt,, a gimnazis­ták közül hat, a mezőgazdasá­gi technikumban tanulók kö­zül pedig tizenhárom tartóz­kodik. Általában a sör vezér, havi 3—5 literrel, pálinkát, tő mény italt kilencen Isznak. Akik szeszt isznak, dohányoz nak is, naponta tíz-tizenöt ci­garettát szívnak el. A dohá­nyosok aránya a mezőgazda- sági technikumban a legala­csonyabb. a másik két inté­zetben a f;atalol? .közel ötven százaié'-n r’^hányzik rendszere­MINT MINDEN ADAT, a mostaniak is csábítanak külön­böző szélsőséges álláspontú kö­vetkeztetések megfogalmazásá­ra. Ettől tartózkodnunk kell, de nem árt a számokra felfigyel­ni. Különösen, hogy mindegyi­ke a fiatalokra vonatkozik, akik egyben a város jövőjének útját is kijelölik bizonyos mér­tékig. Balázs Árpád — Megéri a fáradságot. Az ember nyugodlabban ül a ko­csi ián, és az ilyen kocsi nem is hagyja cserben soha. Néha még így is előfordul a baj, és ilyenkor kell legjobban vi­gyázni. Egy téli oi/AA utamon történt. Éreztem, hogy elment a leve­gő, nem fog a fékem s rruv.it. Lejtőn halad­tam, előttem egy vontató. In­dexeltem, du­dáltam. kihúz­tam az út köze­pére. közben motorfékkel. ahogy lehetett, fékeztem. Ez­alatt már dön­töttem is. Ha leállók, órákba telik, míg be­vontatnak. Mi lesz az utasok­kal, akik mun­kába igyekez­nek?! Tovább­mentem, szinte lépésiben, hogy meg tudjak áll­ni, ha muszáj. Baj nélkül ér. tem célhoz. Ki csit melegem volt. Az utasok meg zúgolódtál? a félórás késé­sért. Ma sem tudják, milyen nehéz út volt. — A szabad - időmben? Dol­gozgatok otthon, Hevesen, a kertben. Van 800 négyszögöl szőlőm. Ügy belefeledkezem sokszor a munkába, hogy ebé­delni is elfelejtek. Legszíveseb­ben persze az unokámmal ját­szom ... ? Van bizony. Már négyéves. Aztán, ha muszáj, rendbe ho­zom a Wartburgot, amit a fiaimmal közösen vettünk, ne­hogy kijöjjünk a gyakorlat­ból... A busz körül gyülekeznek az utasok. Csapó László órájára néz és felmászik a vezetőülés­be. Pár perc múlva indul a já­rat. Biztosan, egyenletesen „Szeretnie kell az embernek, amit csinál, ennyi az egész”, cseng a fülünkben a beszélge­tés néhány szava a motorzúgá­son át és önkéntelenül arra gondolunk, talán nem is volna baleset, ha mindenki, aki vo­lánhoz ül, hasonlóan gondol­kodnék. Mátéffy Zoltán ogya it tei a A hét szinte minden nap­ján nyüzsgő, mozgalmas kép fogadja az arra járót a hat­vani Lenin Termelőszöve*- kezel központi épülete előtt. Vontatok, autók indulnak Innét, vagy érkeznék ide fe­szülő zsákokkal, megrakott rekeszekkel. Rubecz Lajos Lsz-elnökkcl beszélgetünk az áruéríékesí- tési tervek teljesítéséről, ar­ról, hogyan ni került ez ideig valóra váltani az°" kát az elképzeléseket, ame­lyeket a tavasszal tervbe vettek? — Termelőszövetkezetünk­nek ■ van egy vállalása, amely szerint szántóegysé-. génként egy mázsa húst, egy mázsa gabonát ad a népgaz­daságnak — mondja az el­nök és belelapoz r.x előtte heverő kimutatásokba. — S hogyan sikerült mind­ezt megvalósítani? — Az idei évünk a sok nehézség, probléma ellenére is sikeresnek mondható — folytatja az elnök. Belelapozunk a számada­tokat tartalmazó kimutatási könyvbe. Így tudjuk meg, hogy a szövetkezet tagsága ebben az évben hízómarhá- ból a tervezett 150-nel szem­ben már 100-at átadott, kö­zel egymillió forintot kaptak érte, de december végére a hiányzó 50-et is elszállítják. Hízósertésből 1100 a terv, eddig 600-at értékesítettek, több mint egymillió forint ebből a jövedelem. Év végé­ig ezt a leadási tervüket is teljesitik. Baromfiból 100 mázsa az évi tervük. Ez ide­ig 120 mázsát adtak le, de még 10 ezret átadnak. Ba­romfiból 300 ezer forint be­vételt sikerült elérniük. Juh- ból ötezer a terv, eddig 1600- at értékesítettek 570 ezer fo­rint értékben. Év végéig ezt a tervet is túlteljesítik. Ál­latból és állati termékekből a hétmillió forintot — a ter­vezett összeget — elérik, sőt kisebb túlteljesítésre is szá­mítanak. Mint ahogy az el­nök elmondja: a hatvani Le­nin Termelőszövetkezetben az idén sikerült olyan fokra emelni az állattenyésztést, t’nitetíe áruéríékenítéfii tervet hatvani Lenin Tsz? hogy az 50 százalékbaji biz­tosítja a tagok megélhetését. A híres hatvani kertészei mellett egyre híresebbé válik a hatvani állattenyésztés is. A növény- és zöldségter­mesztés eredményességét jel­ző adatok egy másik füzet­ben vannak. Ebbe lapozga­tunk az elnökkel, hogy a számokból megállapítsuk, si­került-e az cl kép-eléseket valóra váltani, sikcrült-e azokat a termésátlagokat el­érni, amelyeket az év elején terveztek a hatvaniak? A kép elég változatos! Kenyérgabonából . öt va­gonnal termett kevesebb, ta­karmánygabonából is nagy a Hóesés. De kiesés várható, uborkából, zöldborsóból és paprikából is. Kedvezőtlen volt az időjárás. — Ilyen esetekre mindig számítani ke’l a szőve kőzet­nek — mondja a’ e’nök. — Mi is számítunk, é a ki­esést más növények értéke­sítésének növekedésivel és az állattenyésztéssel igye­keztünk pótolni. Parad'cvm­ból másfél millió formt be­vételt terveztünk, eddig két-’ millió forintot kerestünk raj­ta, dinnyéből egymillió 300 ezer forint volt a terv és a tény egymillió 500 ezer fo­rint. összességében hatmillió forint a növénytermesztési terv erre az évre, jelenleg 5,5 millió forintnál tartunk. Ha az őszi idő kedvez, akkor még néhány százezer forint­tal sikerül tovább növelnünk a bevételünket. így mondja az elnök. A* elmúlt esztendőben kétmillió ' forint volt a kiesésünk a tervhez, viszonyítva, &Z idén 600 ezer forintnál nem lesz több, de az sem elképzelhe­tetlen, hogy a tervet — mi­nimális kieséstől eltekintve — teljesíteni tudják. Ezt pe­dig alapos, átgondolt gazdál­kodással tudtál? csak elérni. Azzal, hogy az állattenyész­tők mindennap példamutató­an látták el feladatukat, az­zal, hogy a 600 holdas kerté­szet tagjai szinte éjjel-nap­pal őrködték, óvtál?, gondoz­ták a palántákat, szakszerű­en kezelték a növényeket, hogy mindenki igyekezett a legtöbbet tenni a tervek tel­jesítéséért. így sikerült elérnie a hatvani Lenin Tsz-nak azt, hogy zárszámadáskor a ter­vezett 42 forintot fizetni tud- iák majd munkaegységen­ként. hogy ebben az évben a szövetkezet összvagyona el­éri a 40 millió forintot, a kezdő 17 millió forinttal szemben, hogy a tsz idei bruttó bevétele 27 millió fo­rintot tesz ki a tavalyi 24 mil- iió forinttal szemben. Ebben az évben — az áruértékesí­tési mutatók jelzik — mind az államnak, mind pedig a tagságnak tett vállalásukat teljesíteni tudják . a hatvani Lenin Tsz vezetői... Fazekas István „Szakmai becsület dolga H Az önmeós Forog a tokmány, forgácsot szór a kés, nehéz olajcseppek csíkozzák a plexi védőt. Aztán lelassul, megáll a gép. A toló­mérő „szabadot” jelez, fella­zulnak az acélpofák — ünne­pélyes pillanat az esztergályos műszakjában — és a sorozat utolsó darabja is a kis szek­rényre tett lá?iikóba kerül. A többi mellé. — Természetesen bélyegzés után,.. . mert Csö­bör János keze alól pár hónap óta csakis így kerülhet tovább az alkatrész. Jellel, rejtett CARLHEINZ V. BRÜCK: Ahol hajdan Weimar nagyjai éltek Weimar, a német klassziku­sok tevékenységének hímeves színhelye. Erdők és parkok széles gyűrűje foglalja zöldszí­nű keretbe. A sokszínű park­gyűrű északi felén, dús lombú fák között a 65 ezer lakosú vá­ros, Ettersberg éli életét, A „zöld város” szélén az egykori buchenwaldi koncentrációs tá­bor méltóságteljes, kőbe vé­sett emlékműve látható. Mind­össze nyolc kilométer választja el attól a helytől, ahol egykor Goethe, Schiller, Wieland, Herder és Liszt éltek, dolgoz­tak. Nagybecsű humanista ha­gyatékukat napjainkban a klasszikus német irodalom nemzeti oltalom alatt álló em­lékhelyein őrzik. A város utcáit járva, lépten- nyomon meggyőződhetünk ar­ról, hogy itt a múlt és a jelen gyakran találkozik, sőt, egybe­fonódik. Főiskolák és szakisko­lák találhatók a történelmi épületekben. A klasszikus épü­letek tőszomszédságában pedig 22 modern üzem termel, a töb­bi közt a kombájn-üzem és a finommechanikai gyár. Az utóbbi termékeit 34 országba exportálják. Az itt ^készített „Weimar 3.” típusú xeskeny- film-vetítőt és a „Werra lux” elnevezésű fénymérőt Magyar- országon is jól ismerik. A klasszicista és modern stílusú épületekben elhelyezett, 1200 hallgatót befogadó építészeti fő:sko!a. a tanítóképző, mező- ■-’iizdasági, egészségügyi és pe­dagógiai szakiskolák mutatják lÜeimat'i levelek azt a nagyarányú változást, amely az utóbbi 200 évben át- viharzott a városon. Goethe és a „Fehér hattyú” Az okmányok legelőször 975- ben említik Weimar nevét. Ak­kor II. Ottó császár uralta. Év­ezredünk első felében, a hata­lomért versenyző dinasztiák vetélkedésének idején, a város fejlődése megrekedt. Később az itt tevékenykedő tekintélyes humanista személyiségek még­is naggyá tették Weimart. Egyik alkalommal a „Fehér hattyú”-hoz címzett vendéglő­ben ebédeltem. Ez a vendéglő közvetlenül a Goethe-ház mel­lett áll. Itt, ahol a nagy költő sok ismert kortársa megfor­dult, ahol egy falba hatolt ágyúgolyó a napóleoni harcok idejére emlékeztet, ma a fia­talok vidáman szórakozna!?. Az ökörszem ablakról címer és ér­dekes figurák tekintenek rá-^ juk. Metszetek és rajzok dí­szítik a paraszt-szobának be­rendezett termet, ahol vázák és cin-korsók állnak az asz­talon, a falakon pedig egykorú étlapok láthatók. Az anekdota szerint, annak idején Goethe, a titkos taná­csos, jókedvűen ült egy üveg mellett, s a bort vízzel kever­te. A szomszédos asztalnál ülő fiatalemberek szerfölött mulat­ságosnak tartották ezt a mű­veletet. Amikor aztán a költő- feíedelem megelégelte a csí­pős megjegyzéseket. íev kiáltott fel: „A önmagában nem k [Megnémuí tőle az ember.] [A vízben élő szegény halak] [né­ma szájjal erről szólnak.] [A tiszta bor viszont] [józan értel­met ront,] [aki hát azt issza,] [ostobává süllyed vissza,] [Uraim, ha nem is -akarják,] [bicéikkel épp ezt bizonyítják.] [S mivel én se néma, se ostoba nem jóhajtok lenni,] vízzel ve­gyített bort szeretek inni.” A nemes szívű özvegy Mível én még. fröccsöt sem ittam, városnézésre bátran in­dulhattam. Legelőször azt a nagyszerű épületet néztem meg, amelyben annak idején Anna Amália hercegnő élt. A fogadó nagy, kerek mahagóni asztala körül ült a hercegi öz­vegy szűk baráti köre, amely korának szellemi és kulturális irányzatait képviselte. Az iro­dalomról, a művészetről és a tudományról folyt a vita, amelynek középpontjában Wie­land, Goethe és Herder álltak, és akikhez később Schiller is társult. A kék szalonban, ahol Goethe elhunyt barátja, Wie­land fölött a nevezetes halotti beszédet elmondta, ma kon­certeket és előadóesteket ren­deznek. A vörös szalonban egy mellszobor Karl Ludwig v. Knebelre emlékeztet, aki a fia­tal Goethét a Majna menti Frankfurtból a kis elmaradott, feudális állam székhelyére hozta. A palota közelében a XIII. században emelt templom áll. Színes, művészi oltárkőnei alatt «civ Anna Amália her- Tr'"-~izben a Herder- szarkofág látható a családi cí­merrel és a választási jelszó­val: „Fény. szeretet, élet.” Johann Gottfried Herder, a. weimari nagyságok egyike, Goethe tanácsára magas egy­házi méltóságot vállait. Irodal­mi és filozófiai művei a klasz- szikus német humanizmus te­les képviselőjeként állítják Európa elé. Határozottan el­ítélte a despotizmust, az ön­kényuralmat és a francia for­radalom hatása alatt fennen hirdette a szabadság, egyenlő­ség jelszavait. A herceg nevelője A hercegnő körében Chris­toph Martin Wieland volt a legidősebb: 1772 óta az ifjú Carl Auguszt herceg nevelője volt Weimar ban. Költői és publicisztikai tevékenységének számos alkotása közül a „Né­met Merkur” címen kiadott műve vonta legjobban magára a kortársak figyelmét. Elisme­réssel szólott a francia forra­dalomról, amely más népeknek is lelkesítő példát adott az ab­szolutizmus megszüntetésére. Befolyása igen nagy volt. Ami­kor Szászországban a parasz­tok felkeltek elnyomóik ellen. Wieland ellen is elfogató pa­rancsot adtak ki, mert a pa­rasztok az ő folyóiratából me­rítettek lelkesítést a szemé­lyes szabadság kivívásáért foly­tatott harchoz. Hozzá, a herceg nevelőjéhez csatlakozott 1775-ben a leg­nagyobb weimari humanista, Johann Wolfgang v. Goethe. A következő weimari levél: Goethe és Schiller tevékenységének színhelyén. (Fordította: Milassin Béla) helyre beütött kis Ismertető­vel; mestersége „címerével”... Nem új dolog, mondják, még valamikor az első negyedév vége felé született, valósult meg a gondolat a pipishegyi gyárban, néhányadmagával attól kezdve önmeós itt ez a fiatalember is. önmeós... — kóstolgatom , a szó ízét, ismeretlenül. — Magam ellenőrzőm elvég­zett munkámat, én döntöm el, hogyan dolgoztam, milyen al­katrészt gyártottam. Megbecsülés, kitüntetés ez, nagyfokú bizalom vezetői ré­széről, az üzemtől. — Szakmai becsület dolga — válaszolja egyszerű természe­tességgel a megszólított —, nem egyáltalán . nem különö­sebb ennél.,. Jól kell dolgoz­nom, mindig a javát adnom yo’ cesztendős gyakorta tom­':■?], szerzett tudásomból. Az a beütött kis bélyeg kötelez; ha selejtet termelnék, a Vég- revizióból, de még a gyáron túlról is visszaküldenek. Egye­nesen hozzám. Az pedig iga­zán nagyon szégyellném ... ! Érkezett-e már valamilyen mi. nőségi reklamáció? — Eddig még nem volt rá példa, s remélem, ezután sem akad . . . Preciz, aprólékos munka, pedig a miénk, eszter­gályosnak való. Két-három- század milliméteres tűrésekkel dolgozunk általában, legfeljebb 0,05-dal... Mostanában az ampullázó gépekhez és a vá­kuumszivattyúkhoz készítünk alkatrészeket — ugyancsak oda kell figyelnünk, ha nem akarunk később panaszt halla­ni a munkánkra ... ! A jó munkához idő kell, tartja a mondás, vajon több-e mint egyébként...? — Neí?em csak ugyanannyi... Kijövök én az időmből, nincs baj a mennyiséggel sem, a száz százalékon mindig felül telje­sítek. De társaim is mind ki­tesznek magukért; a „Petőfi Sándor” szocialista biigád is igyekszik! Az első és a máso­dik negyedévben elsők vol­tunk a vállalati munkaver­senyben, s reméljük valattieny- nyien, hogy ezután sem kell majd szégyenkeznünk.. .. : . (gy—gy) XiPUMG 3 1961. október 3., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents