Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-18 / 245. szám

Zaräsioklieljr a Flpis kegyen Évák Svájcban Egy nő: 46 EGYSZER VOLT, hol nem *oit, volt egyszer egy fiatal le­ány, aki elhatározta, hogy megkeresi a hegyre épített, er. dó övezte híres gyárat. — Itt szeretnék dolgozni — mondta. — Egyedül csak rajtad mú­lik — válaszolták s a próbalá­tási táblák elé állították, be­tűket, számokat olvastattak vele, hogy megtudják, jó-e a szeme. Aztán egy Zeiss-készü- lékhez vezették, egy szterosz- kóphoz, hogy milyen a térlá­tása, majd apró golyócskákat kellett illesztenie párosával két rugalmas lemezlapocska közé, mert a kézügyességére voltak kíváncsiak. Megmérték a vér­nyomását, pulzusát, kezének remegését a fehér papírlapon apró négyzetekbe rajzolt pom­félholdak zsúfolt sokasága őzül kellett kiválasztania a ,-untakul adott négyzeteket. Végül konkrét munkapéldát kapott, csipesszel apró fémré­szecskéket kellett egy üveg­hengerbe helyeznie. Aztán egyéniség-vizsgálat követke­zett. — Alkalmas! Itt dolgozhat... A fiatal lány fehér köpenyt kapott, megtanulta a munka­fogásokat s most már aranytűs diódák kerülnek ki ujjai alól... Fehér ajtó, vakkilinccsel. Az ajtón különös felírás: munka- lélektani laboratórium! Mi van az ajtó mögött? Laboratóriumi rend, tiszta­ság, csillogó, különös rendel­tetésű műszerek, eszközök. Itt zajlanak a lélektani próbák, A mesében csak három próbát kell kiáltani, hogy valamely vágy, óhaj teljesüljön. A dió­dagyártás jóval többet köve­tel. Magam is „kóstolót" kap­tam ezekből — és maradtam inkább a riportnál. Az köny- nyebb. Persze, a próbáknál csak saját magamra számít­hattam; a riportnál már se­gítségemre volt két fiatal, csi­nos pszichotechnikus, Kunsza­bó Ferencné és Daubner Bé- iáné, aki egyben a laboratóriu­mi csoport vezetője is. — Az alkalmassági vizsgála­tok csak kis része a mun­kánknak. EGY ÉVVEL EZELŐTT az­zal kezdték missziójukat, hogy megszerkesztették a gyár „élet­rajzát*. Felmérték, összegez­ték az adatokat A székek mé­retét, a munkatermekét Vas­kos dossziékban fényképek so­rakoznak. Székeket látok, fia­tal nőkkel Gerincük görbült kényelmetlenül ülnek s lábuk­és nálunk — Fáradságűző dzsessz méret — Az ideális munkahely kai nem tudnak mit kezdeni: elnyújtják a munkaasztaUcak mellett vagy lógatják vagy va­lami dobozt neveznek' ki „láb­tartónak”. Egy másik fénykép — új szék. Az ipari formater­vezők és a munkalélektani la­boratórium „találmánya”. A fogorvosi székhez hasonlítható leginkább. Puha bőrülés, sza­bályozható támlával, lábtartó­val. Nemcsak ülni lehet ké­, nyelmesen a székeken, hanem dolgozni is, nyolc órán át Apropó, ha már itt tartunk: milyen az ideális munkahely, mik az ideális munka feltéte­lei? Legyen fény, legalább 4 ezer lux; de már ezer lux is igen megfelelő. Fontos a színek har­móniája. A pszichológusok a zöldet ajánlják. Megnyugtató. A sárga — ingerlő, a piros — vérkeringést gyorsító, a kék — idegcsillapító. — Hadd mondjak egy klasz- szikus irodalmi példát... Egy nagyobb amerikai textilgyári ban éveken keresztül barna posztót állították el Bizonyos idő után a munkások sorra megbetegedtek. Orvosok vizs­gálódtak s nem tudták a be­tegség okát meglelni. Végül egy pszichológus oldotta meg a „rejtélyt”: gyártsanak más színű posztót. Elhagyták a barnát s a betegség egy csa­pásra megszűnt. AZ IDEÁLIS munkahely kö­vetelménye: a zajártalom ne lépje túl a 75 decibelt! Ha ülő munkáról van szó, a munka­pad ne legyen alacsonyabb 80 centinél; gondoskodjanak láb­térről s kényelmes, szabályos­ható székekről. A gyári „életrajzból" nem hiányoznák a munkások ada­tai sem. A laboratórium, dol­gozói 300 nő antropometriai vizsgálatát is elvégezték. Ta­lán még arra is választ tudnak adni, milyen színű szeme van N-nek, Z-nek, X-nék. Ez, per­sze túlzás, de ha elárulom, hogy egy-egy nőről 46 féle mé­retet vettek fel, teljesítményük nagysága senki előtt sem lehet kétséges. — Egy érdekesség — mond­ja mosolyogva Daubner Bélá- né. — A magyar nők alacso­nyabbak, mint a svájciak. Miért pont a svájciaktól hoznak példát? Mert más stan­dard (méret, minta) egyelőre nincs. S persze, nem a rossz­májúság mondatja velem: nemcsak alacsonyabbak ha­zánk női, de teltebbek is, mint a svájci Évák. A nők után sorra kerültek a férfiak is. ötszáz férfiról ugyancsak egyenként több mint negyven adatot rögzítet­tek. — Milyen témával foglal­koznak most? — Állandó témánk a moz­gáselemzés. Ettől a fáradság- periódusok tisztázására várunk választ. A nők kezére, csukló fölé, nyúlásmérő „bélyeget” erősíte­nek; a „bélyeg” összeköttetés­ben áll egy oszcilloszkóppal s annak képernyőjét fotorccor- derrel filmezik. A nyúlásmérő bélyeget a nyolcórás műszak alatt egy pillanatra sem veszik le a nők csuklójáról s azok nem is tudják, miikor pereg a filmfelvevő, mikor működik az oszcilloszkóp. A celluloidra rögzített mozgásvonalakat mil­liméter-papírokra másolják át, s aztán már a statisztikáé a szó! — Az első fáradtság a mun­kaidő harmadik órájában je­lentkezik. Tizenkettőkor a má­sodik. — És milyen „gyógyszert ajánl fáradtság ellen a pszi­chológus? Az első fáradtság jelentkezé­sénél szünetet iktattunk be. Negyedóra. Ez alatt reggeliz­hetnek. Tizenkettőkor zenét adunk. Természetesen táncze­nét, ritmusos, vérpezsdítő dzsesszt. A meo-bam, a mérő­be® kísérletként bevezetjük a szervezett tornát Az egyén-vizsgálatnál nyert adatokat, tapasztalatokat egy- egy fegyelmi ügynél, baleset­nél hasznosítani tudják. Csak előszedik a papírokat, adataik­ból tudják, kiben, hol volt a hiba. — Egy már tény, az alkal­massági vizsgával felvett nők könnyebben elsajátították a munkafogásokat, mint azok, akiket a kezdetkor találomra válogattak ki, s küldtek fel Pestre, szakmát tanulni. FIATAL GYÄR a gyöngyösi dióda üzem, fenn az erdő övezte Pipis-hegyest. Naponta étkeznék ide szakemberek; ide­genek. Zarándokhely. S aki ide zarándokol — Géniből, az NDK-ból, vagy másünnen — nemcsak arra kíváncsi, hogyan születik a magyar világmárka, az aranytűs dióda, vagy az ampullázógép; a munkalélek­tani laboratórium ajtaján is bekopogtatnak. S sem hiába. A legtöbb tapasztalat itt kerül a tarsolyukba... Pataky Dezső (Társadalmi miinliá» >' épült járda Karácsondon (Dr. Sándor József tudósító) Hetek alatt mintegy két ki­lométer hosszú járdával szé­pült, gyarapodott a gyöngyösi járás egyik legnagyobb közsé­ge, a négyezer lakosú Kará- csond. A községben már koráb­ban kétezer méterrel növelték a járdahálózatot a főútvonal­nak számító Vasút és Vörös- hadsereg utcákban. A község­fejlesztési alapból hetvenezer forintot irányoztak elő az idén e célra, de egyéb beruházások elmaradása miatt a járdaépí­tésre jutó összeg 150 ezer fo­rintra gyarapodott. Ez az ösz- szeg már egy kilométer hosszú­ságú járda építésére volt ele­gendő. A falu lakói azonban a vasutasokkal és a KlSZ-szer- ve7eltel az élen összefogtak és mintegy 1200-an társadalmi munkával segítették a szüksé­ges járda építését. A társadal­mi munkát karácsondiak har­mincöt és fél ezer munkaórá­val mintegy 180 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát végezi­tek és ezzel határidő előtt, az eredetileg tervezettnél ezer méterrel több járdát építettek a községben. Az aktív kará- csondiák között is kiemelked­tek Kiss Sándor, a hatvani MÁV párttikára, Pogonyi La­jos, MÁV főellenőr, Gaál La­jos és Juhász Lajos forgalmi szolgálattevők, akik egyenként 25-30 munkaórát dolgoztak a járdaépítésnél. Újabb mesterséges bolygó? Értesültünk a ' TÜKÖR-ből (X. 13.), hogy a Syncom példája nyomán tavasztól már nem­csak televíziós közvetítésre használnak mesterséges bolygót, hanem telefonbeszélgetések lebonyolítására is. El tudjuk képzelni, milyen drága multság lesz ez. Vajon megéri-e? Ha tavasszal fellövik ezt a bolygót, elmegy mesz- sze, messze a Földtől, megkerüli a Napot. Aztán ha majd újból földközelbe ér, lehet egy pár telefont megereszteni raj­ta keresztül Amerikába. (Esetleg!) Aztán megint semmi haszna az egésznek. Érdemes ezért bolygót fellőni? Nem volna egyszerűbb mesterséges holdat alkalmazni? Ez csak a Föld körül keringene és többször lehetne telefonálni. Sőt, ha jó helyre lövik és keringési ideje megegyezik a Föld for­gásidejével, akkor állandó beszélgetésre is jó- Tehát: bolygó, vagy hold? Mégiscsak hold lesz az, mert a másik mondat­ban a Tükör is műholdnak nevezi előbbi mesterséges boly­góját... ★ Klór, vagy nem klór? E ámen közli a Ludas Matyi ,X. Í5.) a londoni Sunday Express” hírét. Az ausztráliai Canberrá­ban az ivóvízhez klórt kevernek, mert az ő szakértőik szerint ez az anyag megakadályozza a fogromlást. De nincs semmi baj, mert azok részére, akik nem szeretik a klórt, az ipar már forgalomba hozta a ldórkivonó készüléket. így lett * téma klór, vagy nem klór. Ügy hallottuk, más szakértők szerint a fogromlást a vízbe kevert fluör akadályozza. Literenként 1 mg. fluor védi a fogakat.) így aztán nézeteltérés adódhatik. Ha klórt tesznek a vízbe (ilyen is vám!), az igen jól fertőtleníti a vizet, de nem védi a fogat. Viszont kár kivonni. Vagy talán mégis fluort kevernek a vízbe fogromlás ellent ilyen is van! De akkor azt nem veszi ki a klórkivonó szer­kentyű ... Klór, vagy nem klór, ez itt a kérdés. Bizony nem, hanem fluor... ★ Persze, az ilyen fránya vegyszerekkel mindig vigyázni kell... A Népújságban is megmagyaráztuk a Veronái nevű áltatószer barbitursav-származék tartalmát, mégis karbitwsat lett belőle (X. 4.), mire az újság az utcára került... DR. SZEMES Először a katedrán... A TArAlvKQZAS, az ismer­kedés már megtörtént. Hozzá­szokott, hogy „tanár néninek” szólítják, pedig néhány tanít­ványával akár össze is téveszt­hetnék. Egyszerű, fehér gallé­ros iskolás köpenye, kamaszos frizurája, gyerekes tekintete szánté diáikiká változtatja a ta­nár nénit. Igazi, hogy Nagy Zsuzsanna, a hevesi I-es szá­mú Általános Iskola tanár né­nije, kicsit még diáknak is tartja magát. Pár hónappal ezelőtt végzett a Jászberényi Felsőfokú Tanítóképző Akadé­mián. Szeptembertől azonban már tanára annak az iskolá- naik, amelynek valamikor ma­n flfS ?/!ffc omi i®_______— um mir jftafllfTAIl/r c*r if ff évin » *£?■ 0*#iwf m Al A N6LI A/ POS TA RABLÁS N1TB LES TÖRTÉNÉL # ihr 3L Továbbá a John és a George íievű postarablók, akiknek pon­tos kilétét a Scotland Yardnak eddig sem sikerült megállapí­tania, azonkívül a titokzatos Twinky, aki az ötletet adta, és a Glasgowban szolgá­latot teljesítő ír vasutas, akik szintén teljes részt kaptak a zsákmányból. Végül a felmen­tett John Daly és Mary Man- son. A zsákmány tekintélyes ré­szét az Angliában bujkáló Bus­ter Edwards kezeli, és az el­ítélt postarablók családjainak titokzatos úton-módon minden hónapban tekintélyes összeget utal ki. White, aki egzotikus feleségével és gyermekével ál­lítólag Írországban bujkál, szintén nincs nélkülözésnek ki­téve, mert habár elhagyott la­kókocsijában megtaláltak 30 ezer fontot, mégis élete végéig — vagy kézre kerüléséig — lesz mit aprítania a tejbe. Nem is szólva Bruce Reynolds 4 rxiPUmGi SK4. október 18., vasárnap BÜ Charles Wilson, a múlt évben végrehajtott nagyszabású angliai postarablás egyik fő szervezője, aki megszökött a börtönből. Wilson fegyőrét, ugyancsak kulccsal nyitották ki a cella ajtaját. Wilson otthagyta fe- gyencruháját, tehát még arra is volt ideje, hogy a banda ál­tal hozott civilruhát öltse ma­gára. A Scotland Yardot ez időben az a kérdés foglalkoztatta, ho­gyan jutottak hozzá a szökte- tők a börtön páncélszekré­nyében őrzött főkulcshoz és a cella kulcsához. Másik rejtély, hogyan sikerült másolatot ké­szíteniük a kü­lönleges kul­csokról, mert a leütött börtön­öméi, a szabá­lyok értelmé­ben, egyetlen l^ulcs sem volt. Augusztus 15 -én a lapok arról írnak, hogy a meg­szöktetett Wil­son kézre kerí­tésére a Scot­land Yard haj­tóvadászatát az ír Köztársaság felé irányítja. Ekkor még azt gyanítják, hogy a fő vonatrabló az ír Köztársa­ság területén tartózkodik. A szöktetés idő­pontjában ugyanis a börtön közelében le­vő országúttól nem messze, kétszemélyes magánrepülőgé­pet láttak leszállni egy mezőre, amely később hyugati irány­ban távozott. (Folytatjuk) mm ’ — örültem, hogy visszake­rültem Hevesre, itt születtem, itt nőttem feL Ismerősök közé jöttem. — Hogyan fogadták a tanít­ványt a volt tanárok? — Nagyon kedveseit voltaik. Egy pillanatig sem éreztették velem, hogy valamikor tanítot­tak. Szeretném majd az egye­temet levelező úton elvégezni. Azért tanítok felső tagozaton is, hogy az egyetem majd könnyebb legyen. A szakos ta­nárok maguk ajánlották fel se­gítségüket. Nem tudok olyat kérni tőlük, amiben ne segíte­nének. MINDEN kezdet nehéz — tartják ezt Hevesen is, és gon­dolom így volt ez Nagy Zsu­zsanna esetében is. — Nagyon készültem az első órámra. Ügy érzem, sikerült. Nem hiszem, hogy van kellek mesebb érzés annál, ha egy pedagógus érzi a gyerekek sze­rété tét. Végigsétálunk az iskola fo­lyosóján. Egy hatodikos kis­lány szalad hozizá. Cukorral kínálja. A tanár néni majd­nem elpirul. Megsimítja a kis­lány fejét, majd tovább indu­lunk. Amikor meglátják az udvaron játszó gyerekek, vala­mennyien hozzászaladnak. Nincs ebben semmi különös. — Mit csinál egy ifjú peda­gógus szabad idejében? — Ilyen nekem nagyon ke­vés van. Nemrég halt meg édesanyám. A nővérem főis­kolán van Egerben. így min­den házimunka rám vár. So­kat szoktam olvasgatni és ké­szülök a másnapi óráimra. Nagy Zsuzsanna érkezésének nemcsak a tanári kar és a gyerekek örültek, hanem Szú­rom! Ferenc, az iskola igazga­tója is. — Eddig még nem sok órá­ját láttam Zsuzsának. De nyu­godtan kijelenthetem, hogy tel jes szakmai és elméleti felké­szültséggel rendelkezik. Letelt a szünet. A tanár né­ni felveszi a naplót és elindul az osztály felé. A folyosóra ki­hallom a hetes jelentését: Ta­nár néninek jelentem... HAZAFELÉ a tanító Gárdo­nyi Géza jutott eszembe. Ta­nítói oklevéllel a hóna alatt bemutatkozni ment a falu elöljárójához, a kántorhoz. Nem csókolt kezet a tisztelen- dőnek, és már indulhatott is, ahová akart. Nagy Zsuzsanna ezt majd ta­nítani fogja a gyerekeknek..: . . (Kocw) ga is tanulója volt. Arról a katedráról tanít, amelyről pár évvel ezelőtt még őt tanították. A Vén diáik tehát visszatért a volt iskolájába. Csengettek. Felveszi a nap­lót, órára indul. Beülök a gye­rekek közé. Ha nem tudnám, hogy „már” másfél hónap ta­nári múlt van a háta mögött, nem hinném el, hogy most kezdi a tanítást. Végignéz az osztályon. Ez elég arra, hogy minden szem ráfigyeljen. Halk hangjával, nyugodt, megfon­tolt természetével magával ra­gadja a pádban ülő gyerekeket. Amikor vége az órának, leül mellém a padba. Kicsit elfá­radt. megindult az évszázad legna­gyobb hajtóvadászata a bör­tönből megszöktetett Charles Frederick Wilson, a „hallga­tag vonatrabló” után. Egy há­romtagú banda hatolt a bir­minghami Winson Green bör­tönbe és kiszöktette onnan a 30 évi börtönbüntetésre ítélt Charles Wilsont, a nagy vonat­rablás egyik főbűnösét. A 32 éves Wilsonban, aki a nagy per során egyetlen kérdésre sem volt hajlandó válaszolni, a lapok ekkor még (s a londoni rendőrség is) a banda kincstár­nokát sejtették. Bűnügyi szak­értők véleménye szerint a nagy vonatrablásra emlékezte­tő, mérnöki pontossággal és körültekintéssel végrehajtott szöktetést a banda agytröszt­jének nyomtalanul eltűnt tag­jai szervezték meg. Az angol belügyminiszter szigorú vizs­gálatot rendelt el a példátlan szöktetés körülményeinek ki­vizsgálására, megállapították ugyanis, hogy a szöktető ban­da, amely létrán át jutott be i börtönudvarra, kulccsal nyi­totta ki az épület kapuját majd, miután leütötték a kü­lönleges felügyelet alatt álk őrnagyról, aki valahol Dél- i Franciaországban éli világát. j A Gentlemanek Ligájának I többi tagjai abban a tudatban ] ülnek a börtönben, hogy csa- 1 ládjuk nem nélkülöz, és ha i kiszabadulnak, tekintélyes ősz-, i szeg vár rájuk, amit ki tud- 1 ja hol, de biztos helyen el- i rejtették. Csak egy dolog húz- ( hatja keresztül számításukat, ] ha időközben az Angol Bank < új öt- és tízfontosokat bocsát ] ki, és a régieket kivonja a í forgalomból. ; ★ J A nagyszabású per tehát be- 1 fejeződött, de az ügy nem ért • véget sem az írás megjelené- 1 sekor, sem azóta. Mint a befe- 1 jező rész is elmondja, a ha- ! szonélvezők. s a 2 000 000 font '■ még nincs meg. • Dé történt egy és más azóta : is ez ügyben, a következőkben , erről tájékoztatjuk olvasóin- ; kát ★ Augusztus 14-én jelent meg a magyar lapokban az MTI londoni tudósítójának jelenté­se, amely arról számolt be, hogy az „évszázad bűntényé­nek” első évfordulója után

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents