Heves Megyei Népújság, 1964. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-18 / 245. szám

Hiába őket krétázza meg a halál... MEGY A BÁNYÁSZ a fel­törésen. Komótosan lépeget etz emelkedő vágatban. Egyszer csak a torkában érzi az éles porszemek fojtó kavargását, a tüdőt gyilkoló kovasav-tűket és feltör belőle a köhögés. Hátranéz. Épp a felén van annak a távolságnak, ameddig néhány éve még köhögés nél­kül „elengedte” a szilikózis, az ércbánya alattomos betegsége, amely csendesen, de módsze­resen faragta le Becsken is a bányászok éveit, tüdőronasoló pusztításával. A bányász megáll a feltöré­sen KiköhögL, rendbe szedi magát, aztán tovább megy. Nem hiszi a veszélyt, nem akarja hinni a különbséget, hogy már csak fele annyit bír a tüdeje, mint néhány évvel korábban, csak aejti, hogy minden lépés, amennyivel kö­zelebb éri el a köhögés, mind megannyi síit« vivő lépcső­fok. De ő csak a kötelességet, meg a nehezen megszerzett ke­reseti lehetőséget látja maga előtt S tovább megy. Várja a termelés, as érc, «mely aranyat, rezet kínál és JÄ mutató fizetést, tehetős nyugdíjat, amelyért úgy véli, érdemes kockáztatni S hiába krétázza meg őket a halál, hiába rakja rájuk ietö- rölhetetten jelelt amelyek a röntgen előtt válnak kimu tat- hatóvá, szinte senki sem hát­rál az ércfaltól. Ml több, évti­zedek óta különös kegynek számít ha valaki a termelés­ben dolgozhat Még ma is „sor­baállás” van a felvételekért, s a jelentkezők M százaléka a termelésbe kért magát ahol ld van téve a szilikózis veszélyé­nek, ahol évtizedek óta folyta­tódik a teljesítmény-grafikon, • halálozási görbéknél. A TANACSHAZAN, miköz­ben a halotti anyakönyvit la­pozgatjuk, a jelenlevők neve­ket sorolnak s emlékeznek azokra, akiket idő előtt rán­tott a mélybe a srtUkóeta. Pe­regnek a lapok, s a nevek. Zöm István._ Miklós József „ Kapás Vince „ Gál István Oláh lJtjos„ Szabó József— Kiss Pdl— Van olyan anya­könyvi lap la, amelyen kétbá- nyabetegségben elhunyt férfi neve szerepel Ez itt nem lep meg senkit legfeljebb az Idegent a hely­beliek magától értetődő termé­szetességgel mondják ércbá­nyász társsakról: — Legtöbbjük meg sem éri as igazi nyugdíjas kort. Vett, aki ott lett rosszal az ércfiainál.. Hazavitt* és né­hány nap múlva a b&ny ászze­nekar már a sírjánál hazudta daflamofcba: ^Bányásznak hal­ai szép halál A sfheorria imctpi erestől, a bányabetegség kezdett fokától igen sokszor nem vezetett bosszú út a strtKK. A 30—40- ea években elegendő volt fél évtized ts, most már 25—30 évet is megérnek az ércbányá­szok, tüdejükben a gyilkos kórral. De akkor la, amikor öt év múlva már meghúzták a harangot s bányászok aligha hitték a veszélyt. Legfeljebb az, akit letepert a betegség. A többi bizakodott: Rajtam' nem fog ki a szilikózis. De kifogott Bocsi József, aki 37 évesen két fiatal testvérével együtt lett nyugdíjas szintén nem akarta hinni, hogy rövidtávfu­tói és labdarúgó szenvedélyé­nek, nem különben bányász- kodásának Ilyen gyorsan vet véget • tüdőre telepedő por. Most otthon ápolgatja gyü­mölcsfáit fiatal nyugdíjason s arról beszél, Jő lenne felvilá­gosítani az embereket: higgye­nek a veszélyben! HIGGYENEK még akkor Is, ha úgy érzik, halaszthatatla­nul kell a pénz az építkezés­hez, a vásárláshoz, a maga­sabb nyugdíj eléréséhez. „Jó lenne felvilágosítani az embereket!" — sürgeti a ma­ga kárán tanult bányász, mert — tanúk rá a sírkeresztek és az orvosi vizsgálati lapok, amelyeken éveken át oldal­számra találhatók a nevek az e betegségben szenvedőkről — ma is nehezen akarják felis­merni a . veszély nagyságát, egészségük, életük igazi érté­két. Igaz, manapság már sokkal jobb a helyzet az évtizedekkel előttinél, majdnem tizedére csökkent a bányában dolgozók között a súlyos esetek száma, mert azok a bányászok, akik a bánya régi urainak szolgála­tában áldozták fel egészségü­ket, már vagy meghaltak, vagy kártérítést, nyugdíjat kapnak. Akik pedig ma is dolgoznak, a réz, arany és a szilikózis köze­lében, érezhetik a megkülön­böztetett gondoskodást, amellyel egészségüket védik. Eli sósorban csökkentett mun­kaidővel, hatórás műszakokkal, védőfelszereléssel, új fejtési módszerekkel, ahol a szilikózist okozó port vízzel igyekeznek lekötni. A robbantások után is legalább két órát várnak, hogy a por jobban elülhessen. Viszik őket szanatóriumiba is, mint Holló Józsefet, Török Imrét, vagy Vincze Lajozékat, hogy betegségük ne súlyosbodjék to­vább. Másoknak könnyebb munkahelyet, pormentesebb fejtést biztosítanak, mint Bődi János csapatának, ahol a por nem éri el a veszélyes szintet, A többieket, mint Kovács Pált, őrségibe, Pócs Jánost fürdőke­zelőnek, s egyéb könnyebb be­osztásba teszik, nehogy elural­kodjék a tüdejükön a bányabe­tegség. Külön technikust is al­kalmaznak a por mé résére és az ellene való védekezés kidol­gozására. S akikről az évi rendszeres szűrővizsgálat során kiderül, hagy mindezek ellenére megtá­madták tüdejét a veszélyes por-tűk, most m&r kötelesek veszélytelenebb munkahelyre menni, hogy életük ne rövidül­jön. Emellett keresetük sem csökkenhet túlságosan. Ha pe­dig betegségük súlyosabbnak mutatkozik, ideiglenesen nyug­díjba mehetnek, még ha élet­koruk nem Is éri el a szoká­sos nyugdíjhatárt. MINDEZEK a humánus In­tézkedések rengeteg pénzt igé­nyelnek: és mégis, itt ennél a pontnál kezdődtek korábban is • nézeteltérések, csatározások, mert a szilikózistól súlyosan beteg bányászok nem akartak se könnyebb munkahelyre, se nyugdíjba menni, s manapság sem szívesen vészük az ilyen felszólítást Ha él is kerülnek más mun­kahelyre, léi ér után jelent­keznek, hogy mér „meggyó­gyultak” e menőének vissza aa ércfalhoz. Vállalják Inkább életük rövidülését, de nem mondanak le megszokott mun­kájukról. keresetűikről. S ez a szemlélet sokszor maknesabb a szilikóztenáíL, s addig, míg cá­folatát nem fogadják el az ér­dekelt bányászok; keveset le­het tenni az ellen az életpocsé- kolás ellen. Mert pillanatnyilag még nem fogadják «1, sírva, káromkod­va mennek nyugdíjba, vagy könnyebb munkahelyekre. Tarjányi Mihály rokkant nyugdíjas vájárt —, aki évtize­deken át az egyik legveszélye­sebb munkahelyen, a magazin- fejtésem nyelte, ahogy mondta, szájtátva a port — már 1943- ban „kitiltották" a azdlikózisos munkahelyről, annyira súlyos volt az állapota. Visszakön yörögte magát — Miért? —- Kevés volt a kereset — ad egyenes választ, aztán arról beszél, hogy megint könnyebb, veszélytelenebb munkára tet­ték: ez iszaprakodásnál dolgo­zott De kellett az ember a gyorsvágathajtáshoz és újból a föld alá ment Itt már 2500 fo­rintot keresett s ez feledtette vele a. tüdején elhatalmasodó kórt. Kényszemyugdíjazása előtt még 5 évet húzott le Ilyen stra­pás munkán, hogy elérje az 1903 forintos havi nyugdíjat. Erős- ködik, hogy nemcsak ezért tette. POLGAR ISTVÁN techni­kus, áld nagy szenvedéllyel és két évtizedes gyakorlatával küzd e bányabetegség ellen, régóta hadakozik az életpocsé­koló, anyagias szemlélet ellen. Kiszámította például, a szili­kózis sorvasztotta bányászok­nak, mennyivel több pénzt kap­nak, akkor, (ha már ezt tart­ják csak fontosnak) ha bajukat felismerve könnyebb munka­helyre mennek, akár kisebb fi­zetésért is. Hiszen így életüket hosszabbítják meg. évtizedekig élvezhetik nyugdíjukat, nem úgy mintha a poros, számúkra életveszélyes helyen dolgozzák végig hátralevő éveiket, s bár magasabb nyugdíjat kapnak, de összehasonlíthatatlanul rö- videbb ideig — sokszor csak néhány hónapig. Volt, akinél kétszázezer fo­rint jött ki ... mégsem hisz­nek. „Ami most van a boríték­ban, az a biztos!" jelszóval odaragadnak az ércfalhoz, és mindent megpróbálnak, hogy kibújjanak az egészségüket, életüket védő rendelkezések alól. Nehezen fogadják el a külszíni munkát és az is elő­fordul, hogy a föld alattiak el­bliccelik a port lekötő víz használatát, műlocsolást ren­deznék, hogy félórát takarít­hassanak meg a termelés szá­mára. VANNAK PERSZE bányá­szoki, akik ha későn Is, de fel­ismerték, hogy az 6 életük, egészségük érdekében hozzák a pillanatnyilag hátrányosnak látszó intézkedéseket. Sándor János vájár, akit 1961-ben „küldtek ki a bányából” a szi­likózis miatt, s külszíni .mun­kája után ez évben ment nyugdíjba 49 évével — szintén felháborodva fogadta a dön­tést.-— Mivel érdemeltem én meg, hogy kétszeres Sztahano­vista létemre nem kapok munkahelyet... hogy alacsony keresetre löknek? Akkor hiába vigasztalták, csak most fogamaottak meg benne az érvek. — Utána, hogy kimaradtam a poros munkahelyről, sokkal Jobban esett az étel. Márpedig ez ennél a betegségnél nagy sző. i S amikor mér minden oldal­ról bizonygatta, mit jelent könn yebbü lésben, emberibb életben a poron munkahely otthagyása, így summázta a tanulságokat: — Többet ér nekem, ha tíz évig élek kint, mint kettőt a bányában. De hát ezt csak ak­kor mondja ld az ember, ami­kor már „kapaszkodnia kell a levegőért”, amikor legtöbbször már késő. Akkor nekem Is hiába mondták, azt hittem, csak ki akarnak tolni velem. Pedig azóta én in biztosan ott tartanék, hogy csak íel kellene lökni és ott is maradnék örök­re Es ezek a bányászok társaik és a fiatalok meggyőzésében már segítséget adnBk az életet semmibe vevő, anyagiaskodó nézet leküzdésében. Petróczi Béla párttikár sze­rint azonban, amíg az állam nagyarányú segítsége, gondos­kodása mellé nem tudják meg­szerezni a legérdekeltebbek, a bányászok támogatását e tü­dőromboló veszedelem megfé­kezésében, addig kevés remény van az előbbre jutásra, addig mindig fennáll a lehetősége, hogy az emberek könnyelmű­en forintra váltsák egészségü­ket, életüket. DE BÁRMILYEN makacs is a bánya nyomasztó réme, itt, Kecskén elhatározták ... meg­kezdenek ellene. Kovács Endre n holnapot nem szabad megenni 4 köz-gazdasági elemzés, a termelési alapok csökkentése, az előrelátás hiánya okoz ma gondot Nagyfiigeden dhnikú l... Amikor AdÁmot, a Tudás Fája cimü pa­radicsomi lap munka­társát az Ür — civil­ben a Paradicsomte­remtési Vállalat igaz­gatója — lángpallos­sal kiűzte az Ede nmek nevezett kertből, már tudta, hogy életét és útját lángpallosok fogják kísérni. S nem is csalatkozottI Amikor a görög se­regek Trója ostromá­ra indultak, egy Aia- chosz nevű görög zsur- nalosz remek stílussal megvéste, hogy a tró­jai háború legalább kilenc évig tart majd és ez hallatlan sok pénzbe, falóba és könnybe kerül, ami nem ér meg egyetlen Helénát és drachmát sem. Stréberosz, a görög egyesített ha­dak propagandosz-fe­lel őse, eljárást Indított Aiachosz ellen, akit emiatt ledobtak a Taigctoszrói, de sze­rencséjére Zeusz me­net közben elkapta és így megérhette, amint kilenc év múltán Iga­zat adtak neki... Amikor Caius His­tóriai* római tollblró megsejtette, hogy Cae­sart át óhajtják kül­deni egyesek abba a világba, ahol tunika nélkül, de szárnyak­kal járnak istenek, megírta lapjában, a Mindennapi Fórum­ban. Brutus és Cassius perbe fogta, rágalma­zásért elítélték, s az­nap dobták az orosz­lánok elé, amikor Cae­sarba beleszaladt Bru­tus tőre. „Igaza volt Caiusnak” — hörögte Caesar tunikája alatt, de akkor az igazságot már Leo Leonis és felesége emésztette a ketrec hús sarkában. Amikor Tollnai de genere Lantos Sándor megírta, hogy egy Kő­míves Kelemen nevű kőmives megölte a feleségét és a holttes­tet az éppen felépülő Déva várában rejtet­te el, összeült a szent inkvizíció és a cikk nyomán kerékbe tö­rette Tollnai de gene- rét, s már hiába kap- dostak a fejükhöz, amikor Déva vára mégis összedült és a holttest is megkerült, mert ama kőmives már külországban épí­tett várakat... ... mindezeket vé­giggondolva és hiva­tásától megittasulva tlógott az útnak Pusz­táiig Elek, az írj meg Mindent hírlap fiatal újságírója, hogy be­számoljon a lap olva­sóinak az üvegcserép­gyár belső életéről. Amikor a portás szét­tárt karral, bocsánat­kérő mosollyal kirúg­ta a gyárból, mond­ván, hogy éppen ele­ge van az igazgató­nak az újságírókból, Puszpámg Elek felsó­hajtott: — Te jó ég, csak nincs valami baj eb­ben az üzemben? Nem volt! Üzem nem volt!' Akkor már a portás mögül az . egész üzemet ellop­ták. De ezt Puszpáng csak akkor tudta meg, amikor az írj meg, Mindent hírlap szer­kesztőségéből is ki­rúgták, mert arra is képtelen, hogy eay üzembe bejusson. (egri) Több erős szövetkezeit van a gyöngyösi járásban. Ezek közé küzdötték fel magukat a nagy- fügediek is. ötvenkilenc-hat- vanban bizonytalan volt a kez­det, a tétova lépések után azonban magára talált a falu. Néhány adat: a 4000 holdas gazdaságban jelenleg az állat- tenyésztés adja a jövedelem 40 százalékát. 1961-ben az ál­lattenyésztés jövedelme kere­ken 4 millió volt, 1962-ben már 5,3 millió. A gazdaság évente 8-9 millió forint értékű árut ad el az államnak. A fej lődést bizonyos mértékig mu­tatja a munkaegység értékének alakulása is. Amíg 1961-ben 24 forintot osztottak, addig 1962- ben és 63-ban már 50-50 forin­tot ért egy munkaegység. A szövetkezet modem tanyával, gazdasági felszerelésekkel ren­delkezik és mindez külsőségek­ben is demonstrálja a fejlő« dést. Közel 3 milliót ettek meg az egerek Szilágyi Sándor elnökkel járjuk a határt. A mostoha időjárás, a milliókra rugó egécrkár nyomait keressük. Egy leucernatáblámél fékez a vezető. Siralma* látvány. Csontig lerágott kórók, letarolt vidék. A född most fehér a vegyszertől, az egerek százai fekszenek a földön, de sajnos, ez már nem segít a jelenlegi bajon. 2 7000 000 forint kárt okoz* tak a, nyáron á rágcsálóik. Több olyan 500 öles területet mutat az elnök, ahol, mint Egyiptomban a sáskajárás Ide­jén, mindent „learatott” a ma zel pocok. A szövetkezet már a nyár elején látta a veszélyt, már jú­liusban igényelték a vegyszert, de szeptember 20-ig csak bíz­tatást kaptak. Ilyen hatalmas — országosan is számottevő — egérínváziára nem készült fel a vegyipar. •— Mi okozott még terméski­esést? Az elnök fejtől sorolja a számokat. Árpatermésük egyet­len évben sem volt kevesebb holdanként 14 mázsánál, az idén csak 3,7 mázsát fizetett. Búzából 12-13 mázsa a szoká­sos termés, a nyáron a búza Is csak 8,7 mázsát hozott Jelen­tős eső hónapokon ét nem volt a rekkenő nyári meleg csak rontotta a torméshelyzetet. Az aszály 1 800 000 forintot vitt el a tagok zsebéből. Ha ide szá­mítjuk az egérkárt is, a nagy- fügedl gazdaságnak négy és fél millió kiesése volt az Idén. A vezetőség hallgatott — Könnyű bűnbakot keres ni ott, ahol már megvan a baj — ezt az egyik tsz-vezető mondta. Nos, eszébe sincs sen­kinek bűnbakot keresnie, vilá­gos az is, hogy négy és fél mil­liós kiesést megérez egy fiatal, most virágzásnak induló gaz­daság. A probléma viszont ott jelentkezik, hogy az első sze­rencsétlenül végződő gazdasá­gi év a kelleténél nagyobb megrázkódtatást, itt nem tel­jesen indokolt pénzügyi zavart okoz. Az istállók előtt a jószág- gondozókkal beszélgetünk. Há­rom napja tudták meg a hírt: nem fizeti tovább a szö­vetkezet a havi 20 forint elő­leget. Fazekas András fejős, amikor erről értesült, már az este nem fejte meg a tehene­ket. Sarkon fordult, hazament. Másnap azt mondta az elnök­nek: meggondolta a dolgot. —- Mi van az emberekkel? Az elnök szavából őszintesé­get érzek. — Az az igazság, hogy a ta­gok előtt eltitkoltuk, nem tár­tuk őszintén- a bajokat Tud­ták, látták ugyan, hogy ter­méskiesés van, számítottak is némi Jövedelemcsökkenésre, de az őszinte szóit csak a na­pokban hallották: a bank nem fizeti tovább az előleget. Azt sem tudták, hogy a tavalyi, ta­valyelőtti 50 forintos munka­egységgel szemben most 26,90 forintnál állunk. í— Miért kellett titkolózni? — Féltünk, rossz hangulatot szül a lesújtó hír. A kezemben megáll a ceruza és arra gon­dolok, milyen érzésekkel dol­gozhatott, találkozhatott ilyen ».titkokkal” nap mint nap a ta­gokkal az elnök, a párttikár, a főagronómus, a vezetőség? Üres istállók, kihasználatlan gépek A mázsa házban talán tizen lehetünk. A pótkocsik tele ku­koricával, mérnek pontosan minden tételt. Egyik szó a má­sikat éri. — Agyonrágott minkért az egér! — Nem lehet mindent a ve­zetőkre kenni! — Nézze meg az üres óla­kat, a kihasználatlan gépeket. Erre kellett a pénz. Az elnökkel újabb sétára in­dulunk. Három légfűtéséé szénaszárítót vásárolt a tsz annak idején, 187 ezer forint­ért. Kettőnek az aszály és az egérkár miatt nem volt dolga, a nyáron. Megjött az új takiar- mánypépesátő gép is, de az is vár majd munkakezdésig még egy esztendőt A sertésólaknál járunk. 500 férőhely üres, 500 hízósertés helyén melegágy! ablakereteket tárolnak. 20 vagon abraktakar- mány-hlányuk van, s mivel ré- szesművelést vezettek be, most vásárolják fel a tagoktól 180 forintért az abrakot. Szálas ta­karmányból ugyancsak hiány­zik 14 vagon. 500 köbméter si­lóval akarják pótolni az utób» bit Ez az oka — a jelenlegi abrak- és takarmányhiány — hogy most üresek az ólak, csökkent a j ószáglétszám. Munkával kell megalapozni a jövőt Súlyos károk érték az idén a nagyfügedi tsz-t Minden bajt azonban nem lehet és nem is szabad az időjárásra, az ege­rekre kenni. És itt elsősorban nem is erről van szó. Ami a jelenlegi gazdasági évet illeti, legfeljebb azt lehet kifogásol­ni, hogy a vezetőség — a köz­gyűlés határozatát figyelmen kívül hagyva — saját „jószán­tából” jelentősen isökkentett* az ez évben jó termést hozó kukoricavetési területet, az ár­pa rovására. Ha ez nem történik, eny­hébb az abrakhiány. Az első fődolog azonban, ami figyelmet érdemel az, hogy itt, ahol az állattenyésztés * Jövedelem felét adja, nem fej­lődik, sőt a kezdeti felemelke­dés után visszaesést mutat, el az üzemág. 1901-ben 54 ezer baromfit neveltek, ez a szám moat H ezerre csökkent, pedig 1961- ben minden csirkéjük 2 forint tiszta hasznot hozott. Ugyan­ebben az évben 150 anyakocá­juk volt, most 93. Hízómarhá­juk 250 volt, most 100-zal ke­vesebb. Sajnos, emelkednek az önköltségek és a ráfordítási költségek i*. 1963-ban 1 kilé hízómarha önköltsége 20,58, anyagköltsége 15 forint 20 fil­lér volt, az utóbbi most 90 fil­lér híján 20 forint 1963-ban a tehenek három literrel keve­sebb tejet adtak darabonként mint korábban. Az elnök nem titkolja, hogy a főmezőgazdásznak nem „szívügye” az állattenyésztés. Az a véleménye, nem érdemet vele foglalkozni, nem jövedel­mezó! —- Sok vitánk van emiatt • mezőgazdásszal, de meggyőző­déséből nehéz kimozdítani. A vezetőség hibás abban, hogy az elmúlt években, ami­kor bőségesen volt takarmá­nyuk, eladták a készletet, csök­kentették a termelési alapot, a jószáglétszámot. Csak a mára gondolva, úgyszólván mindent kiosztottak az utóbbi két év­ben és keveset törődtek a hol­nappal. Az 50 forintos munka­egység-érték mellett nem lett volna nehéz a tagságnak meg­magyarázni: tartalékoljunk 10 forintot jövőre is! Ha így tör­tént volna, ha előrelátóbb lett volna a vezetőség, akkor most 1—2 forint híján — a sú­lyos károk ellenére is osztha­tó lenne a múlt évi összeg. Akkor nem kellett volna tit­kolózni a tagság előtt, nem rázta volna meg a gazdaságot ennyire a négy és fél milliót kiesés. A termelési alapok csökkenése, az elbizakodott­ság, a közgazdasági elemzés, az előrelátás hiánya mindig megbosszulja magát. Érdemes S megemlíteni, hogy a nagyfü­gedi vezetőket a megye, a Já­rás idejekorán figyelmeztette. I A nehéz helyzetből kiutat {találni csak úgy lehet, ha a • vezetőség őszintén és világo- J san Ismerteti a helyzetet a ta- I gok előtt, feltárja azt is, hogy I előrébb lépni csak további * szorgalmas munkával lehet. A {kint levő termények betakarí- t tása, a vetések jó minőségű í elvégzése most a legelső fel- » adat. A gazdaságban közel 400 I hold kukorica még betakarí- {tatlan. A vezetőknek és a ta- I goknak el kell követniük min- f dent, hogy az eddigieknél még I szorgalmasabb munkával, a be- j takarítás veszteség nélküli [ megszervezésével mindent { hasznos termékké, forinttá te- I gvenek. í Ha á felsőbb szervek, a Nem- * zeti Bank, látják a nagyfüge- J diek jó szándékát, törekvéseit, I a lehetőségekhez mérten bizo­Í * nyára segítenek majd abban, hogy újra felemelkedjék ez a jóreményű szövetkezet. A pél- , da azonban figyelmeztet: a < holnapot nem sz^nd megen- t ni ... ♦ Szalay Istvár

Next

/
Thumbnails
Contents