Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-17 / 218. szám
Találós kérdés A választ a detkiek adják Mi az: tizenkét arasz külön- külön és mindegyik rózsaszínű? Ügysem találják ki. Tizenkét kis malac, amelyek alig két órája jöttek erre a világra, mit sem tudva arról, hogy rózsaszín bőrű életük mindössze hét, számukra szerencsésebb esetben, nyolc hónapig tart. Mert ennyi idő alatt egy mázsára hizlalva, itt a delid Szabadság Termelőszövetkezet sertésmajorjában, eljutnak sorsuk beteljesedéséhez. A vakító fehérre meszelt sertésfiaztató- ban, az önmaga szerepét hangos csaholással igazoló kutyát időnként szerénységre intve Barkóczi Sándor felelős sertésgondozó kalauzol, majd azt mondtam bölcsőről bölcsőre, azazhogy inkább kutricárói kutricára. — Négyen vagyunk ezer hízóra, meg az anyakocákra. Most, hogy itt a fialás, van dolog bőven. Figyelhet az ember éjjel-nappal — magyarázza a felelősségteljes munka jelentőségét meg-megállva egy- egy „családnál”. Évente másfél ezer kismalac! Ebből évente ezer hízósertés! A detki termelőszövetkezet most már esztendőről esztendőre saját nevelésű állományából járul hozzá az ország ellátásához. Természetesen nem önzetlenül. Minden egyes hízón 500 forint a tiszta nyereség, van hát becsületük a gondozóknak, 9 van — a prémiumról önként lemondva — havi ötven munkaegység a brigadérosnak, negyven a többinek. S ha hozzávesszük, hogy az idén — ha még közbe nem jön valami — meglesz 60 forint egy munkaegység értéke, bárki beláthatja és kiszámíthatja nagyon könnyen, nem .rossz bolt Decken állattenyésztőnek lenni. Különösen nem, ha azt is tudjuk, hogy Detken seim ragyogott „tisztán” az ég a földekre, jó néhány növénytermelési ág nem hozta, amit vártak, volt fej vakarás, ta- máskodás és tanácskozás éppen elég: meglesz-e és hogyan a tervezett 55 forint? És úgy néz ki, hogy több lesz! Hogyan? — Az állattenyésztés, az mindennek az alapja — magyarázza a dolgok nyitját a pénzügyek szakembere, Ger- zsenyi Péter főkönyvelő. — A munkaegység-jövedelem több mint kétharmada, 37 forint, az állattenyésztésből származik. Ha nincs olyan állatállományunk, ha úgy dolgozunk az állattenyésztésben, mint évekkel ezelőtt, örültünk volna, ha a 30 forintot elérjük. Nos, tehát szó sincs semmiféle csodáról, mint sokkal inkább arról, hogy néhány év alatt megváltozott a közszellem, a vezetés esküszik az állatállományra, amely nélkül nem lehet korszerű mezőgazdaság, jövedelmező termelőszövetkezeti gazdálkodás. Mert volt itt jószág azelőtt is. Számszerű különbség még egymagában nem indokolná az állat- tenyésztésből befolyó milliókat. De a minőség! A tudományos szakszerűség, az Iránta való igény, amely kérte és munkába állította Dér György állattenyésztési „agronomust” — ahogy itt és őt nevezik. Nem érdektelen néhány, igazán sem sok, s igazán nem unalmas számadatot megemlíteni — a 37 forint magyarázataként. Néhány évvel ezelőtt a tehénállomány azt ette tavasztól őszig, amit a legelő adott, s ezért cserébe aztán adott is négyliteres istáilóátla- got. Ma az okszerű takarmányozás, s a megtervezett, jó földbe vetett, gondos takar- rnánytermesztés nyomán a teljesen tbc-mentes állomány is- tálióátiaga eléri a 12 litert. Ez- a tej különbség egymaga 350 ezer forint pluszt hoz a szövetkezetnek. Juhászat és árubaromfitermelés, hízómarha, amely Svájcba, Olaszországba, sőt Görögországba kerül exportra — ez hozza a pénzt a konyhára. Az ember nem is gondolná, hogy miből és néha szövetkezeti szinten milyen kis összegekből tevődik össze — a sok. A juhtei-hozam három deci növekedése, az export hízómarhák darabjáért kapott 400 forintos jutalmak tíz-, húszezer forintokat hoznak. — Aki a fillért nem becsüli, a forintot nem érdemli — citálja az ismert közmondást Gerzsenyi, mintegy válaszul kétkedő tekintetemre, hogy mi az, már négyszáz forint is pénz egy ilyen szövetkezetnek ... Pénz. Jövedelem. Itt négyszáz forint, ott hízónként ötszáz, százezrek és milliók és 37 forint jövedelem egy munkaegységre — csak az állattenyésztésből. Kis túlzással ismét feltehetjük a kérdést: Mi az, tizenkét arasz és mindegyik rózsaszínű? Most már biztosan kitalálják: 37 forint az előre látható hatvanból! Gyurkó Géza Báiya a Merengön A világ legkisebb hányáidban ízlovas ehe ’ánt Csányon Kulacsik fényes lapokat, csak úgy kapcsol kettes sebességre. Később megmondja, hogy az eke így nem ugrik ki a földből. Az új fogásban kezdődik minden élőiről. A traktoros megint azzal foglalatoskodik, hogy az eke és a motor között visszaállítsa a harmonikus kapcsolatot. DÉLBEN úgy állítja le a gépet, az új fogás elején. Körüljárja, úgy mondja: — Április negyedikén vettem át a vasútállomáson, azóta vagyunk együtt. Még sosem volt bajom vele, újkorában hamar megbarátkoztunk. A lakókocsinál leül a gyepre, otthonról hozott elemózsiát vesz elő a szatyorból. Tartalmasat, de nem sokat és csak néhány percig eszik és már csomagol. — A tsz ígért már évek óta meleg ebédet, — magyarázkodik —, de ma sincs belőle semmi. Horton lakom, csak a műszak végén kerékpározok a családhoz. Máskülönben jóra- való emberek a szövetkezetiek. Nincs nekünk bajunk egymással, pedig 1050-től, immár tizennegyedszer szántom a csá- nyi határt. A vezetőséggel jól kijövünk, csak azt mondják meg, hogy hol és milyen mélyen szántsak. Egyébként felém se néznek ... Magáról annyit mond, hogy már 19 éves korától traktoros. Még Horton, a Miklós-tanyán kezdte, Hoff ér-traktoron. A gépállomás alapítóinak egyike, és az idei télen megy el életében először szabadságra, üdülni. Megmutatja a határt, a 97 holdas táblát, amelynek szántását egy hete kezdte meg és műszakonként hét hold 35—40 centi mélyített szántást végeznek cukorrépa alá. Július 15- től 840 holdat szántott váltótársával, két műszakban. Amikor a gépet bejárattam, Előbb a gondoskodás, aztán a vita Kórházba került az „ Telefonon érkezett a hír: „Tusor Pál, akit súlyos rákbetegsége ellenére is majd egy hónapig a krumplisverem mélyén, szinte élve eltemetve tartott saját fia... bevitték a hatvani kórházba, ahol rendszeres orvosi ellátásban, gondos bánásmódban részesül.” Mindössze ennyi volt a hír, amelyet Hatvanból kaptunk, mégis megnyugtatóan hatott mindazokra, akik Tusor Pál sorsáért aggódtak. Különösen az hatott megnyugtatóan, hogy a hivatalos, és a jogi gépezet helyett elsőnek az emberség gépezete indult meg. hogy megalázott helyzetéből kimentsen egy magatehetetlen, idős embert. Ebbeth az ügyben is többféle megoldás kínálkozott pedig. Vagy tisztázzák előbb az idős ember körül folyó jogi vitákat, s aztán gondoskodnak elhelyezéséről, vagy az emberség szavára hallgatva, előbb biztonságba helyezik az idős beteget, aztán tisztázzák SZTK- tagságát, s annak jogi körülményeit, hogy miként került Kajevácot mellőzik Fűthető zsalu Kajevác buta ember volt. Nem szégyen ez még egymagában, legfeljebb kissé kellemetlen néha, mint a fognyilallás. Kajevác azonban a buta emberek ama alcsoportjába tartozott, akik ezt az elismerésre aligha méltó tulajdonságot igyekeztek széles körben publikálni, amely egyesekben dühöt, másokban nevetést, ismét másokban reménytelen kétségbeesést keltett. Kajevác soha nem mulasztotta el, hogy bármilyen társaságra akadva, ott bármilyen témáról legyen is szó, ki ne fejtse véleményét a világ égető, perzselő, vagy csak melegítő kérdéseiről, s konstruktív javaslataitól egy lajhár idegrohamot és egy cápa nevetőgörcsöt kapott volna. Kajevác szerint a kvantumelméletet egy Engelsstein nevű indonéz tudós találta fel, hogy ezáltal is emelje a trappista sajt lyukátlagát, az atomenergia felszabadítását úgy képzelte el és úgy is hirdette, hogy az atomok is lerázzák az imperializmus jármát. Széles körű tájélco- zottságot tanúsított az irodalom és művészetek ügyében is, amely szerint a milói Vénuszt egy Picasso nevű szobrász készítette az angliai Milánó városában, időszámításunk előtt ti- zenkétezer-három- százhuszonnyolc évvel. A körülötte elájult embereket felmosván, sajnálkozását fejezte ki, hogy néhány esztendőt tévedett, de ez Brehm- nél a nagy történet- tudósnál is előfordult, aki azon veszett össze Darwinnal, hogy Amerika felfedezése 1852-ben, vagy 1825-ben volt-e. Értett a külpolitikához is és javaslatai nem nélkülözték a merészséget, a határozottságot és a hajtépésre való ingerlést. A kubai probléma megoldásával szerinte sok felesleges ostobaságot követtek el: vontassák el azt a szigetet, hogy az amerikai imperialisták bottal üssék a tengert, a kongói helyzet megoldása pedig Ázsia népeinek öel- ügye, legfeljebb a tasmánok szólhatnak bele, lévén Tasmánla és Kongó határos egymással. Ezek után, ha mindenkiben kétséges is lehetett, de Kajevác- b an semmiképpen sem, hogy a véleménye szerint a svédországi Genfbe n mégútja Mihály traktoros csak egy emberre bíztam volna, a Rédei Lacira. Az-AKÖV- nél dolgozott régebben, mint szerelő. Ügyes gyerek, őt hívtam váltónak. Itt is maradt velem. Szigorú magához, az ebédidőt nem toldja meg, hanem ismét gépre ül és a fogás közepén már arra gondol, hogy bár csak végezne vele, hogy ■i á síkba foghasson. Ez a szüntelen igyekezet feledteti vele az időt, s máris megérkezik a váltótárs. Egy órára leállítják a motort, lekezelik a géspet. Két hordó gázolajjal töltik fel a tartályt és úgy indítanak ismét. Elkezelnek egymástól, hadd menjen a gép. AKI MARAD, az már reflektorral szánt. A végtelen éjszakában csak a szomszédos jász- árokszállásiak traktora felel a monoton zúgásra, csak fényszóróik villantanak néha egymásra. A traktoros keze a baloldali ki emelő-kuplung karján pihen, csak így lesz egyenes a százlovas eke útja. P. E. A szí Másfél évtizede sa A MELEG még szétömlik a latáron. A nap nehezen bár, de áttöri sugaraival a fátyolos ielhőket. Birkózása délig is el- íart a kódos völgyekben és hamar elbúvik az est elől. A szél egyre bátrabb, pajkos fuvallatai hamar kiszárítják a friss szántásai barázdákat Már nem tarka, gazdag a táj. A kövesalttal és a falu felől házsorral határolt földek egyik fele tarló és beérett kukorica, a másik már szántott. Egy nagyhangú traktor verseng a széllel, a kiszárított barázdák mellé újakat hasít, minden fordulónál megcsillantva fényes ekéit A gép méltóságteljesen halad. Nem kell sietnie a gyalogosnak, hogy lépést tartson vele. A vonóhorgot három nehéz eke markolja, negyven centi mélyen forgatja a talajt, nem kis erőlködést kíván ez a motortóL Ajtó nincs az SZ—100-ason. Nem is a meleg, inkább a levegő miatt. A motornak ugyanis forró a lehelete és ez mind a traktoros Iáiba elé jut. A traktoros, Kulacsik Mihály, túl van már az ötvenen. Nagy gyakorlat, hozzáértés és szeretet árulkodik minden mozdulatán, ezért is van talán, hogy a hatalmas kolosszus minden mozdulatának engedelmeskedik. Keze állandóan a baloldali kuplung-kiemelőn pihen. Egyenesben tartja a gépet ezzel, mert az éke másképpen a szántásba húzná a traktort. így is megesik, hogy a jobboldali lánc meg-megcsú- szik. Beszélgetni nem — a motor zaja túlharsogja a hangot — csak látni lehet. Kulacsik Mihály nem néz, ő érez. Ha centit dől a gép, már mozdul a karja. A fogás végén kiemeli az ékét, s leáll, amikor újat fog. Egy rántással leereszti a Költséges légkondicionáló berendezés helyett a lakás hőmérséklete jól szabályozható a fűthető zsaluval, amelyet egy kaliforniai cég hozott forgalomba. Ennek lényege, hogy az ablakba egymás mellett függőlegesen beépített üreges fémléceken hideg időben forró víz halad át, s így a zsalu.a> fűtőtest szerepét tölti be. Me-t leg időben viszont a léceken^ át keringetett hideg víz lehűti a ) szoba levegőjét. 4 A fémlécek tetszés szerinti t szögben el is fordíthatók, ígyj; a szobába jutó napfény szabi-^ iyozására is alkalmasait. lók! —, hogy a csillét ne az ember húzza-vonja. Ló?! Annak abrak kéne, még egy ember, aki ügyelne rá, aztán éjjeliőr. Megéri így is. Ló nélkül. Ketten vannak, kifejtik, amennyi mangán kell, s műszak után rákattintják a lakatot és kész, mehetnek haza. VISSZATÉRŐBEN, a diófák alatt, az egri mangán történetét is megtudjuk... Az enyhe napsütésben a diófák alatt krumplit ás a Kormos-család. Valamikor az övék volt az a földterület, ahol a bánya van. Meg is akarták szerezni a bá- nyászkodási jogot, amikor 1929-ben a nagy esőzés felszínre mosta a mangárrt, de egy zagyvapálfalvi bányász már megelőzte őket. ígértek nekik 20 000 pengőt, ha a földet eladnák. El nem vették tőlük, mert öt holdon alul volt a terület, nem lehetett a kisajátításról szó. Hamar be is fulladt a zagyvapálfalvi bányász vállalkozása. Hosszú évek teltek el, míg az állam mégis kézbe vette a merengői bányászkodás ügyét. — Tudja, mi fáj nekem? -» mondja az egyik Kormos fiú. — ... Hogy nagy bánya is lehetne itt, nemcsak pinceásás! Mert járt itt egy professzor is, akkor még gyönyörű, sötétkék vélt a mangán, s nem barna, mint most, és az a professzor megmondta, hogy nagy kings van itt a földben. De hát nem bányásszák ezt a kincset, kérem, csak vakargatják! No, de... a világ legkisebb bányája ez itt a Merengőben. S ez a „vakargatás” is megéri — nagyon! Pataky Dezső ■ sötétség birodalmának „küszöbét” először átlépte s azóta nem tette le a kezéből a bá• niyász-szerszámokat. — Ha kicsi is, korra nem fiatal már ez a bánya — mondja. — Tizenegy éves, kérem! ■ Azóta mindig itt dolgozom. Meg sem tudnám mondani hányadik vágatot hajtom inár a 11 év alatt. Van rendes ter; vünk, mint, más rendes he- ; lyen. Százhúsz tonna a negyedévi taksa, napi egyműszakos termeléssel. A miniatűr bánya előbb a Mátrai Érc- és Ásványbánya Vál- 1 lalathoz tartozott, a mostani „gazda” már Gyöngyösoroszi. Nagy ritkán el vetődik ide egy- egy vezető, ami nem is róható fel, hiszen baj, hiba itt ritkán, vagy egyáltalán nem akad. Az anyagellátást biztosítják, s a két ember, amit rájuk szabtak, teljesíti. Mikor a kifejtett mangán összegyűlik, dömperek kapaszkodnak át a síneken, a keskeny dűlőúton a bányához, s viszik a festékföldnek való mangánt a vasútra. Ha az évi tervük „kész”, akkor a berva- bérci bányában talál munkát a két ember, javítanak vagy falaznak, mikor mi a tennivaló, elvégzik. Robinson a föld alatt — mondhatnánk így is. „Lakatlan” sziget á Merengő gyomrában. S Robinson mellett, ott van hűséges segítője, Péntek is, ez esetben Borzsó Károly. Horváth dicsekedhet díszeivel, háromszoros kiváló dolgozó, s van kormánykitüntetése is. Borzsó még fiatal a szakmában, egy éve dolgozik a Meren- gőn. Mondom, kellene ide is új „technológia” — lóra gondoKATONÁS RENDBEN tőkék, zamatos—dús fürtök. Sárgult levelekkel tábiányi kukoricák, meg hamvas terhek alatt roskadozó szilvafák. A terebélyes diófákról egy-egy szélfutamra koppanva hullanak a földre a csonthéjú gyümölcsök. A diófák alatt keskeny dűlőút. Távolabb, kétoldalt új köntösű családi házak, is kertekkel, virágokkal. Békés nyugalmú táj, illik hozzá az emberszabta név — Merengő. — Itt, erre lenne a bánya? Méghozzá mangánbánya?'. — hitetlenkedik a társamul szegődött iparművész, akit már jó ideje magához szippantott Pest, de „született’ egrinek vallja magát, akinek én, az évekkel ide vándorolt idegen, semmi újat nem tudok mutatni —- Amott... már látni a meddőhányót és a rakodót! A szilvafák mögött, a dús füvek zöldjében barna földhányás. — Mangán!! Kaptatunk a hegyoldalban. Keskeny sínpár vezet a hegyoldal bevágásában meghúzódó bányaszájig. Előttünk rácsos vaskapu. Lánccal, lakattal. A kapun belül, az ácsolatokra erősítve, figyelmeztető tábla: Bent vagyunk, ZÖRGESS! Érkezésünkre nem kevés zavar támad: minden munkát abbahagynak s az összes munkás koránk seregük, magyaráznak, kérdéseinkre válaszolnak. Lehet, hogy hitetlenkedve csóválják a fejüket, akik e riportot olvassák, pedig szemernyi túlzás sincs a leírtakban ... A „mindén munka" elővájást jelent s az „összes munkás” — csak két ember. A világ legkisebb bányájában járunk, ahol Horváth Sándor és Borzsó Károly az „úr”. Horváth lőmester, Borzsó meg csillés. S nemcsak az ember kettő, de a kardiblámpa is, a csille is — egy az üresnek, egy a telinek. CUPPOG A CIPŐNK alatt a sár. Távolba menetelő ácso- latokat - világit meg a lámpák apró fénybogara. Akár a nagy bányákban, tisztára olyan minden, csak miniatürizálva — s egy helyütt — ez jellegzetesen Merengő-bányai vonás — a menekülő „feltörés” résére besüt az őszi napfény. Tizennyolc-húsz méternyi vastag földkoszorú borul fölénk,' nem vagyunk mélyen. Hamar elérjük az új vágat „ortját”, munkahelyét. — Felettünk húzódik a rnan- gántelérek, egy feltörés, aztán elérjük — magyarázza sízéles mozdulatokkal Horváth a zöldesszürke agyagfal előtt. Horváth Sándor — magas, rokonszenves arcú, 48 éves férfi — nem afféle „vasárnapi” bányász. S hogy mennyire nem lőmesteri rangja is mutatja. No, meg az a „múlt”, amit már maga mögött tud: Farkslyuk, Recsk, Gyöngyös- oroszt 1932-öt írtak, amikor a rcnaezesre Keruio szellemi öttusa-olimpia magyar csapatának egyik tagja ő lesz. A válogató bizottság — úgy látszik, aljas indokoktól vezérelve — Tessidik Sámuelt, Herman Ottót, Jánossy Lajost jelölte, akik a menet- rendszerű időgéppel el is utaztak a verseny színhelyére. Kajevác azóta a protekcionizmus történeti eredetéről folytat kutatásokat és mély sértődöttséggé a szivében magyarázza mindenkinek, hogy a legtehetségtelenebb és tökéletesen ismeretlen emberek rendszere és országa lett Magyarország és visszabújt az Üj Magyar Lexikon oldalai közé: készül a követ-1 kezö szellemi olimpiára. Már a „ép” be-i tűnél tart! i (egri) élve eltemetett” ember Hatvanba a fiához, hogy munkája ellenértékét miért nem kapta meg maradéktalanul a jászfényszarui gazdáktól, akiknél évtizedekig cse- lédeskedett. Tehát, ha csak az előírásokra adnak, a nehezen kibogozható viták lezárására várnak, s nem az emberiség szavára hallgatva kezeli az ügyet a Hatvani Városi Tanács, Tusor Pál talán a mai napig is ott feküdne kiszolgáltatottan a krumplisverem aljában (mint ahogy már hónapok óta embertelen körülmények között élt, mielőtt Hatvanba került volna.) Itt is 108-an vártak előtte arra, hogy szociális otthonba kerüljenek, a hatvani kórház is zsúfolt, és a szokásos sorrend betartásával előfordulhatott volna, hogy csak hetek múltán tudnak helyet biztosítani a súlyos betegségében magára maradt egykori cselédnek. De vajon kielégítette volna-e az embereket az ügynek ilyen hosszadalmas megoldása? Hiszen a közvélemény azzal méri egy-egy szerv, vagy vezető in- j tézikedésének értékét, hogy , mennyiben tartja mindenek- 1 előtt fontosnak az embert, a : bajba jutót iák azonnali segíté- - sét. Újvári István tanácstagot jis ez késztette arra, hogy mindenkit megelőzve értesítse a végrehajtó bizottságot Tusor Pál nehéz sorsáról és választói nevében haladéktalan intézkedést kérjen. Mások különböző ■ társadalmi és állami szervekéhez fordultak segítségért, lapunkat kérték, hogy nyilvánosságot adva az ügynek, sürgessük az idős ember sorsának .jobbra fordítását. Tusor Pál 1 pártfogóinak nem kellett csalódnia: Hatvani György, a városi tanács vb-elnöke személyesen és azonnal úgy intézkedett, hogy hamarabb megmozdult az emberség gépezete, mint a hosszadalmasnak ígérkező jogi vita, amely esetleg csak akkor ért volna véget, amikor már nem lehet segíteni Tusor Pál sérelmén. A tanács tehát intézkedett. Most már a nyomozó- és igazságszolgáltató szerveké a szó, hogy a vétkesek elnyerjék büntetésüket és az emberség mellé igazságot is kapjon a kisemmizett, élve eltemetett öreg cseléd.. Kovács Endre
