Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-17 / 218. szám

/ Északra fel — délnek vissza VI. TÁJAK, EMBEREK A hegyeik között kanyargó országút mellett falvak surran­nak el, folyócskák és gyors vizű hegyi patakok apró víz­fodrai csillognak a napfény­ben, várak romjai emelik ma­gasra fejüket egy-egy kiugró sziklán. A látvány kedvéért lassítunk, meg-megállunk, mert a továbbsuhanó képet szágban. A lengyel táj képe szokat­lan számunkra. Kisebb-na- gyobb domboknak futunk ne­ki. Hullámzik a vidék, mintha bújócskát akarna játszani. Pe­dig az utak átszelik ezeket a bújócskákat, ahol falvak hú­zódnak meg apró fatemplo- maikikal, kisebb városok ma­A turisták ezrei keresik fel nap nap után a lengyel fővárost, (Foto: Márkusz) nemcsak a szemünkkel, a fény­képezőgéppel is örökíteni sze­retnénk a halványuló emléke­zet számára. A lengyel határ felé lamká- Bodik a hegyvidék. Magas le­gelők derekán szétszórtan ap­ró faházak, szó szerint, ^köl­tői rendetlenségben”. Az uta­zó nem érti, miért ilyen sze­szélyes sakktáblaszerűséggel épülnek ezek a szemre nagyon Csinos faházacskák. Zakopanéban megnézzük a magas síugró sáncot nyári ru­hájában és eredményesen kí­sérletet teszünk egy sör ere­jéig, hogyan boldogulunk vá­sárlás közben a lengyelekkel. Mikor az dárusítónő megtud­ja, hogy magyarok vagyunk, felcsillanó mosoly és szíves bólintás jelzi leplezhetetlen rokonszenvét. És ez a mosoly — sok más változatban — min­dig ránk köszönt Lengyelor­első háborúban korült ide, azóta se járt Magyarországon. Kérdezi, honnan vagyunk, s miután a jó szónál nem adha­tunk egyebet, megköszöni a beszélgetést és fénylő arccal búcsúzik. Érezzük és tudjuk, hogy boldog e pillanatban. Csensztochova: Gyerekek, tízév formájúak, játszanak a híres búcsújáróhely közvetlen szomszédságában. A magyar rendszám láttán magyar pénzt kérnek tőlünk, bár nem utasít­ják vissza a zlotyit sem. Elő­kerülnek a tiz- és húsziHlé- resék. Többen kapnak az apró­pénz után, de a legidősebb mindenkit félretol, átveszi a fél marék pénzt és megköszö­ni. Két lépéssel arrébb egybe­bújnak és osztozkodnak, majd aki átvette a pénzt, visszalép: Uram, — mondja komolyan — ameddig itt lesznek, őrizzük a kocsit. Varsó: Érdekes emberek, ar­cok, találkozások sorozata. Több száz ember nyüzsög és eszik a Jerozomilskie sugárút egyik önkiszolgálójában. A pultok előtt tanakodunk, mit radnak el frissen pöfékelő gyáikéményedikkel. Szőlő se­hol, csak gabonatáblák és krumpliföldek tarkulnáto, sár­gulnak egymás mellett. A leg­több helyen parcellák „nad- rágszáj-kiadásibam” apró, a paraszti öröklés törvényszerű­sége szerint elvéknyuló fel- szabdaltságban. ★ Krakkó, szombat este tíz óra: Jókedvűen beszélgetünk az ünnepien alvó város főte­rén és hazai vicceinket mor- zsolgatjuk azon tűnődve, hogy minden nációnál szemfüieseb- bök a pincérek a számlaírás felettébb kritikus pillanatá­ban, amikor egy bájos nénike jó estét kíván nekünk tiszaháti magyarsággal és kérdezi, ndnes-e valami eladnivalónk. Bármit megvenne, mert ő nem eladásra, emléknek gyűjti a magyar holmikat. Még az Varsó sok-sok témát ad a művészek ecset je, ceruzája alá. Neve: Kovács Ist­ván. Gondviselője: Ko­vács István... — te­szi le a tollat Pisti, hogy még egyszer el­olvassa, helyesen ír­ta-e az adatokat új Ellenőrző könyvébe. Ez a „Gondviselője” valahogy nem tiszta előtte. Mert igaz ugyan, hogy Apu az, akitől legjobban kell tartani, aki a család­fő, a férfi a háznál, de... tűnődik ránco­lódó homlokkal... A reggelit és a tízórait Anyu készíti, ö ad tiszta fehérneműt, jobb kezéről is Anyu vágja le a körmét. Aztán Anyu veszek­szik vele a legtöbbet, de Anyu szokta rá­tenni a takarót, ha lecsúszik róla álmá­ban. Pisti újra a tollért nyúl, elolvassa még egyszer a neveket, aztán dönt és óvato­san, hogy észre ne lehessen venni, a „Gondviselője” Ko­vács István után odakanyarítja a két betűt: -né. Mert a gyerek lo­gikája racionálisabb bármilyen felnőtt nyomtatványnál! (—6) A bizottság döntött, a lakosság bosszankodik Kétségtelen, létezik a ren­delet, amelynek alapján a bi­zottságnak lehetősége van dönteni: szeptember 15-től május 15-ig nyitva tart-e élel­miszerüzleteket. Az érdekelt vállalaton kívül a megyei ta­nács kereskedelmi osztálya és a szakszervezet mondja ki a végső szót. Már kimondta. Ennek alapján a megye vá­rosaiban csak a tejszaküzle- tek nyitnak ki vasárnapon­ként. Egerben négy, Gyön­gyösön és Hatvanban egy-egy tejüzlet van. Ha azt vesszük alapul, hogy Gyöngyösön a város központjában egyetlen üzletre hárul a közel negy­venezer lakos tejellátása, nem tudjuk elképzelni, hogyan tudja ezt a feladatát teljesí­teni. Képes lesz-e a szüksé­ges mennyiségű tejet kiszol­gáltatni. Nem hisszük, hogy a sorba­állást akarták volna szervez­ni a bizottsági döntéssel. Azt sem tételezzük fel, hogy a tejről akarnák leszoktatni az embereket az új intézkedés­sel. Bár óhatatlanul ez lesz a következménye. Hogy a gye­rekes anyáknak milyen ne­hézséget okoznak a „koncent­rált” tejellátással, ahhoz sem kell sok képzelőerő. Még annyit: Gyöngyösön, a déli városrészben az össz­lakosságnak jelentős hányada él. Az élelmiszer kiskereske­delmi vállalat itt alakított ki tanulóboltot, ahol a vezetőn kívül mindenki most ismer­kedik a szakmával. A tanuló­kat pedig egyébként sem le­het vasárnap foglalkoztatni. Persze, ez a lakosságot nem nyugtatja meg. A gyöngyösiek azt kérik, hogy a Köztársaság téri tej- szaküzleten kívül a Pampuk sarki és a déli városrészben levő üzlet is áruljon tejet va­sárnap. Hiába híres a gyöngyösi bor, a gyerekeknek mégsem lehet vasárnap reggel kis- fröccsöt adni. A kellőképpen megalapozott, de hatásában meg nem fontolt rendelet a lakosság érdekeivel ellenté­tes, a fiatal nemzedék szem­pontjából káros. De ha ra­gaszkodunk hozzá, ne hirdes­sük, hogy milyen egészséges a tej. Kár olyat propagálni, amit nem tudunk kellő meny- nyiségben biztosítani. Bár tej volna, csak sajnos, rendelet is van, viszont nincs elegendő tejszaküzletünk. Akkor hát...? Kérdés, mi a fontosabb: a lakosság, vagy a béralap? (g. mól—) fi m fljM ?üffe Aniirriíi'r n jLttiau suit mi n AZ ANGLIAI P0STADA8LÁS HITELES TÖRTÉNETE •4v 4. Még ha a közelben dolgozó mezőgazdasági munkások sej­tették is volna, hogy néhány hét múlva milyen nagy jelen­tőséget tulajdonít a Scotland Yard a három sporthorgász személyleírásának, akkor sem tudtak volna használható ada­tokkal szolgálni, mert még sa­ját szülőanyjuk sem ismerte volna fel bennük Douglas Gordon Goodyt, Bruce Rey­nolds őrnagyot és Buster Ed- wardst. Goody gumiparóka alá rejtet­te sűrű szőke haját és egysze­ribe egészen tarfejűvé válto­zott. Reynolds viszont fekete parókát és csontkeretes szem­üveget viselt és arcfestékkel eltüntette bal arcáról a hábo­rúban szerzett sebhelyet. Vé­gül a testes Buster Edwards vörös parókájához ugyanolyan vörös színű körszakállt vi­selt. A kellékek saját paróka­A rfPUM&G 1964. szept. 17., csütörtök műhelyéből származtak. Edwardsnak természetesen csak annyi köze volt a paró­kakészítéshez, mint Goody- nak a fodrászmesterséghez. A betonrésekből származó pénz­ből az egyik parókakészítő­műhelyt nyitott London köz­pontjában és a legismertebb színészek, azonkívül ügyvédeit és birák tartoztak ügyfelei közé, mert Angliában a bíró­sági tárgyalásokon a bírák és az ügyvédek hagyományos pa­rókát viselnek. Goodynak fod­rászüzlete volt, és a polgári életben fodrászmesterként sze­repelt, noha még soha senkit sem fésült meg. Szeretője, a vörös hajú Pat Cooper vezet­te az üzletet. A három sporthorgász má­jus utolsó napján horgászott utoljára a kis patakban. Ak­kor már mindent tudtak, amit tudni akartak. Pontos adataik voltak a közlekedő személy- és tehervonatokról, tudták, hogy a telefonpózna huzaljai közül melyik vezet a Redbo- rough-farmra, mikor kelnek a farm munkásai, és mikor áll­nak munkába... Június első hetére összehív­ták a Gentlemanek Ligájának tagjait. Cordrey, a Fulham- boyok képviselője is meghí­vást kapott. A megbeszélést Twickenhamban, London dél­nyugati peremvárosában tar­tották, Edwards házában. — Azért gyűltünk össze, hogy megbeszéljük a további teendőket — kezdte Reynolds. — Ugyanis elérkezett az idő, hogy az előkészítés szakaszá­ból a végrehajtás szakaszába lépjünk. Általános helyeslés fogadta a bejelentést. — Ha összegezzük, hogy meddig jutottunk, a követke­zőket kell felsorolni: Tudjuk, hogy a vonat rendszerint két­millió font körüli összeget szállít Glasgowból Londonba. Roger Cordrey személyében olyan emberünk van, aki ti­losra tudja állítani a vasúti szemafort, anélkül, hogy a leg­közelebbi állomáson műkö­désbe lépjen a riasztó szerke­zet. Számíthatunk Cordrey társainak együttműködésére. Smiler Jackson ért a Diesel- mozdonyokhoz és a vagonok gyors szétkapcsolásához. A legutóbbi akcióból elegendő pénzünk van, hogy ezt a vál­lalkozást a leggondosabban előkészítsük. Megtaláltuk az akció végrehajtására legalkal­masabb helyet, és a legtüzete- sebben kivizsgáltuk a helyszí­nen a körülményeket. Most fegyverekre van szükségünk. — Elegendő pisztolyt sze­rezhetek — jegyezte meg Cordrey. — Kedves barátom, csak nem képzeli el, hogy lőfegy­verrel dolgozunk? — szólt rá a kövér Edwards. — Hol vannak a legutóbbi akcióban használt gumibotok és vasbotok? — érdeklődött az őrnagy. — Vízálló csomagolásban elástuk. — Jó lesz, ha kiássátok. De azt ajánlom, hogy a vasboto­kat csavarjuk körül szigetelő- szalaggal. A legutóbbi akció­nál is volt egy sebesült. — Sajnálom, hogy úgy tör­tént — jegyezte meg Wilson —, de nem tehettem mást. — Mindenesetre ilyesminek nem szabad előfordulnia. Ha a vonat kísérőszemélyzete kö­zül bárkinek is bántódása esik, ellenünk fordul az egész közvélemény. — Fütyülünk az emberek véleményére. — És ha bíróság elé kerü­lünk? — Csak nem számítsz arra, hogy az akció balul végződik, és elfognak? — Mindent számításba kell vennünk. A háborúból tudom, hogy nincs vállalkozás kocká­zat nélkül. De ha bárkit is le­tartóztatnak közülünk, szá­míthat a többiek támogatásá­ra. Természetesen a többiek bőkezűen gondoskodnak csa­ládjának ellátásáról. De ha pontosan tartjuk magunkat ki­dolgozott tervünkhöz, nem történhet baj... Az őrnagy rövid szünetet tartott, majd így folytatta: — Most a szállítás megszer­vezéséről kell döntenünk. Azt hiszem, Roy a legalkalmasabb erre. Vállalod? — Természetesen. Mindenki Roy Jamest tar­totta a legalkalmasabbnak ar­ra, hogy a kétmillió fontot tartalmazó pénzeszsákokat fel­tűnés nélkül biztos helyre szállítsa. Huszonnyolc évével a legfiatalabb, 156 centiméteres magasságával a legkisebb tag­ja volt a Gentlemanek Ligájá­nak, de nem ezek a körülmé­nyek tették alkalmassá a fon­tos feladat végrehajtására, ha­nem az, hogy országos vi­szonylatban is a legjobb gép­kocsivezetők közé tartozott. Habár aranyművesnek ta­nult, az autó volt egyetlen szenvedélye. Több versenyen is részit vett, és Bradham exvilágbajnok nagy jövőt jó­solt néki. Arról álmodozott, hogy a sikeres pöstarablás után, a zsákmányból neki ju­tó részből kitűnő versenyko­csit vásárol és a világbajnok­ságra pályázik. Roy James tehát úgy értett a gépkocsikhoz, mint senki más a liga tagjai közül, azonkívül szabad bejárása volt egy zúg­műhelybe, ahol megfelelő ősz- szeg ellenében a legrövidebb idő alatt átfestették és új számtáblával látták el a rend­őrség által keresett gépkocsi­kat. — Véleményed szerint hány kocsira lesz szükségünk? — kérdezte Goody. — Azt hiszem, egy három- tonnás és két terepjáró éppen elég lesz. — Száz positazsák és tizenöt ember szállítására? — Ha a postazsákokat szak­szerűen rakjuk fel, és az em­berek nem ragaszkodnak ah­hoz, hogy kényelmesen utaz­zanak, akkor az említett három kocsi teljesen elegendő. De ha akarjátok, két teherkocsit is szerezhetek. — Minél kevesebb kocsit használunk^ annál jobb. Két teherautót nehezebb elrejteni, mint egyet. — Elrejteni? Azt hittem, hogy a tett színhelyéről egye­nesen Londonba hajtunk, biz­tonságba helyezzük a zsák­mányt, a kocsikat pedig a vá­ros különböző pontjain hagy­juk. — Valóban ez volt eredeti tervünk, de időközben meggon­doltuk a dolgot, és megváltoz­tattuk a tervet. Ugyanis szá­mítanunk kell arra, hogy egy órával a vállalkozás után ri­adókészültségben lesz a rend­őrség és lezár minden utat, elsősorban a főváros felé ve­zető utakat, és mi egérfogóba kerülünk. Ezért biztos rejtek­helyre var szükségünk vala­hol a vidéken, lehetőleg egy fáimon. < Folytatjuk) évhitükben, igent bólintunk, lehet, hogy emiatt látjuk na­gyobbnak adagjainkat a ki­szolgáláskor? A Sztaire Miastoban kéttu­catnyi absztrakt, szörnyű szí­nekkel és formákkal „összeho­zott” kép sorakozik a vár épen maradt folyosóján. A fes­tő messziről láthatóan Smola- rek, mert a képek fölé — a legértelmesebb tábla vala­mennyi között — a saját nevél mázolta fél, fekete alapon zölddel. Magyar ösztöndíjasod is ülnek a „művész” társaságá­ban. Smolarek panaszkodik hogy hiába ül itt már két he te napsütésben és esőben, da­rabomként nyolcszázért adni alkotásait, de a kutyák sen tisztelik meg. Magasam vannal a képek a kutyáknak — mon­dom —, de szerencse, hogj senki nem siet lefordítani vé. leményemet ennek az egyéb ként kellemes külsejű, festőnél álcázott szelíd bolondnak. Déli egy óra a csúcsforgalmai Varsóban. Az egyik ékszerből! előtt. Vagy húsz ember nem a (kirakatot, ha­nem az ott álló férfit bámulja. Mi is megnéz­zük: Vállas, szőke, húsz év körüli fiatalem­ber. Csap zott, vöröses hülye- gyerekfrizura, nyugati, széles napszemüveg, hosszú oldal­szakáll, s a nya­kában lánc, kékcsíkos mat­rózing, karóra, cowboy-nadrág szögkiveréssel és övvel, a farzsebből kiló­gó fésűvel. Szandál vagy cipő helyett fá­ból készített fürdőpapucs- szerűség és — nem akarok hinni a sze­memnek — a papucs alatt két, (kis, mint­egy ötcentimé­teres faláb és ezen a csene- vész gólyalá­bon „utazik” e fiatalember. Lá­tom az arco­kon a sugárzó véleményeket sokan cinkosan összenéznek, de a főváros élete fut to­vább, csak a turista gondolko­dik el:az utca mindig frivolabb egy kicsit a valóságnál De mutat valamit. Farkas András kellene ennünk, hogy a sajáto­san lengyelül főzött káposztát ne adnák hozzá. A két csinos (kiszolgáló figyeli jókedvű ét­lap-kutatásunkat és bár néme­tül rendeljük meg náluk a bé­csit, kedvesen mosolyognak: Ah, Budapest? — Meghagyjuk

Next

/
Thumbnails
Contents