Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-16 / 217. szám

# Északra fel — délnek vissza V. IPARI KÖZPONTOK ERDEMES VOLT! A tanulmányi verseny három kitüntetettje munkájáról, terveiről beszél KATOWICE A lengyei gépipar központ­ja. Ennek a gyorsforgalmad, több vonatkozásban érdekes városnak, gyorsan fejlődő ipari centrumnak a gazdagsága a sziléziai fekete szénen nyug­ingeket, nyakkendőket, vágj7 a női táskákat vesszük szem­ügyre. Persze, akkor még in­kább, ha az árukat figyeljük. Teherautók, dömperek, erő­gépek forgalma meggyőz min­ket arról, hogy itt komoly tempóban folyik az építkezés és arról is fogalmat alkotha­Osztravai belváros, háttérben a gyárak és kohók. szik. Katowice őriz magában valamit a múltból, de itt sok­kal kevesebb a műemlék, mint máshol. A többemeletes épüle­tek lüktető kereskedelmi életet zárnak magukba. Joggal meg­csodálhatjuk a főtér ötemele­tes áruházát, amely tetőtől talpig üvegből és betonból ké­szült. Még a földszinti ajtók is vastag üveglapok: a tér másik sarkából is jól lehet látni, el­lenőrizni az áruház forgalmát. A kirakatokban árubőség és mintha az ízlés is elütne a más lengyel városokban tapasztalt divat-formációktól. Szinte hin­ni sem akarjuk, hogy egy or­szágon belül ilyen nagy kü­lönbség adódhatik divat és íz­lés területén. Sokszor az az ér­zésünk, hogy a pesti Váci utcán járunk, amikor a cipőket, férfi­tünk magunknak, hogy a két­százezren felüli város lüktető életét elsősorban az ipar je­lenti. És még sincs az a zord­ság, komorság, mint nálunk például Diósgyőrben. A len­gyelek kedélyesebbek és kör­nyezetüket hangulatossá vará­zsolják: a város mellett kultúr, parkot emeltek kisebb-nagyobb látványosságokkal, a szemet- lelket üdítő épületekkel, szökő* kutakkal és szórakozási alkal­matosságokkal. A presszók, cukrászdák tele fiatalokkal. Csak a feketét nem tudják íz­lésünk szerint főzni. Katowice olyan típusú vá­ros, amilyen méreteire és kar­akterére nézve nálunk még nem található: túl a kétszáz­ezer lakossági szinten, nagy­arányú iparral és kereskede­lemmel rendelkezik. Talán Miskolc, Pécs vagy Győr lesz ilyen a következő évtizedek­ben. OSZTRAVA A Tátra hatalmas erdőségei, örökzöld fenyvesei, a törté­nelmi levegőt lehelő városok, épületek után a táj is meg­változik, ahogyan Osztrava fe­lé közeledünk. Barna, kopár hátú dombok, füstölgő kémé­nyek szomszédságában, ko­moran feszengő salakhegyek tövében, zsúfolt országúti for­galom közepette, a várost át- meg átszelő vasút sorompóinál történő várakozás után talál­kozunk Osztravával, ezzel a kétszázötvenezer lakosú ipari központtal. Riportok és újság­cikkek beszámoltak már ko­rábban ennek a csehszlovák városnak rohamos fejlődéséről, mégis megdöbbent az a gran­diózus kép, amit esti érkezé­sünkkor látunk: Csaknem a város közepén világítanak rőt fényükkel a kohók és szórják a pernyét a szemünkbe. Katowicéi városkép. A város és az ipar egyetlen nagy egység. Hirtelen az az ér­zésünk, mintha Diósgyőr vidé­kén járnánk, de az itteni mé­retek jóval nagyobbak a diós­győrinél, az ipart és a várost érintően is- Az ország egyik fontos ütőere ez az osztravai feketeszén-medence, ahol a hőerőmű diktálja a termelés iramát. Kohászat és gépgyártás édestestvérek itt és megadják az egész táj, az itteni lakosság karakterét is. Osztrava fejlő­désére mi sem jellemzőbb, hogy a város nem bírja ellát­ni munkaerővel a sebes lép­tekkel fejlődő ipart, ezért kö­zeli és távoli tájakról idejár­nak, . idevándorolnak dol­gozni az ipari munká­sok. Nagy ez az osztra- vai vonzás! Nemcsak a jó ke­reset és a kínálkozó munkaal­kalom miatt, bár ez sem lé­nyegtelen. Vacsoránk alkalmával egy alig húszéves fiatalember szé­lit meg minket magyarul és eladó cigaretta után érdeklő­dik. Üzlet helyett megkínál­juk Tervvel a magyar fiút, aki itt lett szakmunkás és jól ke­res. Elmondja, hogy a Csalló­közből toborozták őt is, mint sokan másokat Először szo­katlan. volt neki a kormos le­vegő, a kohászat atmoszférája, de ma már nem menne el in­nem. Színházba jár, kitűnő munkásszállo­dában lakik és sokkal jobban keres, mintha a földnél maradt volna. A kirakatok tele árukkal és igaznak találj uk azt a máshol hallott állítást, hogy ezen az iparvidéken va­lóban sűrítet­ten kapunk mindent: a mai élet tempóját a fegyelmezetten dolgozó, az ut­cán iis komoly képpel járó, utazó embere­ket. Mert itt komoly kérdés a közlekedés. Az autóbuszok negyedóránként hozzák-viszik a környékről ide­siető munkáso­kat. A belvá­rosban ezért is nagy a forga­lom. Parkírozóhe­lyet csak kö­rültekintő ke­resés után ta­lálunk. Az éjszakai Osztrava kiraka­tai álmosak, az utcák világí­tása is félárbócra eresztett, csak a kohók parázsló fénye árad szét melegen a hűvösen pislákoló augusztusi csillagok alatt. Farkas András Mindhárman gyöngyösiek, mindhárman ebben az év­ben érettségiznek, mindhár­man vidám fiatalok, akikre azt szokták mondani: „Van bennük valami, jófejűek!” Mindhárman részt vettek a múlt évben meghirdetett és ez év áprilisában értékelt ta­nulmányi versenyen, s mind­hármuk szobájában ott a bi­zonyíték tudásukról: minisz­teri dicséret, részvétel a leg­jobbak között. Most, amikor ismét meg­kezdődik a tanulmányi ver­seny, amikor újra tele re­ménnyel és szorgalommal je­lentkeznek az idei legjobbak erre a nemes vetélkedőre, villantsuk fel a három Vak Bottyán gimnazista arcát, terveit, eredményeit, szolgál­janak példának azok előtt, akikben a tudás már csak szorgalom kérdése, s lássák azok is, hogy mit jelent küz­deni egy célért diákkorban, ami talán egy életre meghatá­rozza majd pályájukat. Pataky Mária magas, barna kislány. Kérem, írja le a ver­senydolgozat címét. Pillanatok alatt jegyzetfüzetembe kerül — oroszul. — Elfelejtettem mondani (én viszont kérdezni!), hogy orosz nyelvi versenyen indultam. Nagyon szeretem ezt a tár­gyat, sikerült annyi tudásra szert tenni, hogy el mertem indulná a versenyen. — Sokat tanult? — Nem tanulás ez. ha az ember különösebben megsze­ret egy tárgyat, akkor már él­vezettel kutat érdekességei után. Sokat gyakoroltam, ez az egész. Kedves témát kaptam kidolgozásra, a címe: Máj plán na létnyie kanyikuli. Magya­rul: Terveim a nyári szünetre. Ezért kaptam a miniszteri di­cséretet. — További tervei? — Szeretnék valamelyik szovjet egyetemre felvételt nyerni, s ott folytatnám a ta­nulmányaimat. Orosz szakos tanár leninők, ha minden sike­rül. Rajtam nem múlik, én nem vesztek a szorgalmamból. De semmiképpen sem árt egy nyelvet beszólni! Fekete Kinga haja neve el­lenére olyan mint a folyó arany. Copfja diáklány* idéz, de bizony már öntudatos, nagy­lányt kell felismernem benne — negyedikes. — A magyar nyelvi pályá­zaton vettem részt. Már a má­sodikban is jól szerepeltem ilyenfajta versenyeken', s most valahogy úgy éreztem, el kell indulnom. Madách Az ember tragédiája mai szemmel. Ez volt a téma. Egy éven keresz­tül gyűjtöttem, kerestem hoz­zá az anyagot. Sokat olvastam, tanulmányokat forgattam, ér­deklődtem a témával kapcso­latban mindenről, mindenki­től. — Aztán sok-sok napra, éj­szakára tehető azoknak az óráknak a száma, aminek so­rán végre elkészült a 32 gépelt oldal — a saját munkám. Jó érzés volt tudni art, hogy ez a tanulmányféle az én saját vé­leményemet önti formába, s nagyon megörültem, amikor megkaptam a miniszteri dicsé­retet. Természetesen nem azért dolgoztam, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem le­begett előttem az elismerésnek valamilyen formája. — Terveim? Édesanyám ta­nár. Én is az akarok lenni. Ter­mészetesen — magyar szakos. Ha nem sikerül, akkor pedig könyvtár szakra mennék, de szívesen venném art is. ha ré­gész válna belőlem. Majd el­válik. Ismét indulok a tanul­mányi versenyen, ez az egv biztos. Kun László talán a legérde­kesebb köztük. A magas, szem­üveges fiú, a töprengő, gondol­kodó típusú emberek közé tar­tozik. Érdekes maga az a tény, hogy éppen a földrajzi tanul­mányi versenyen indult, holott, egészen mások a céljai. — A gyöngyösi járás telepü­lési és gazdasági földrajza. Ezt a tételt dolgoztam ki. Nagyon érdekes volt, mert nem elsősor­ban szobamunkát kívánt, kinn kellett járnom azon a terüle­ten, amelyiket feldolgoztam. Beszélgettem a tanácsi, tsz- vezetőkkel, öregekkel, gyári munkásokkal, jártam a kör­nyéket, s aztán megszületett a tanulmány. Miniszteri dicsére­tet kaptam. Az idén matemati­ka-fizikából indulok. A föld­rajzot csak megpróbáltam, mert nagyon szeretem. Ügy mellékesen. — Tervei? — Könnyűáramú elektromér­nök akarok lenni. — Ez a pálya meg a föld­rajz ... ? — Nem árt, ha az ember töb­bet tud, mint választott pályá­jának szakmai halmaza! — Jel­lemző mondat, s ami még több — igaza is van Kun Lászlónak, valahol itt kezdődik az általá­nos műveltséggel rendelkező, intelligens ember ... Három fiatal, három szen­vedély, három dicsérő okle­vél. Nem magáért a dicsé* retért, hanem az alkotó mun- Icáért vállalták az egy évig tartó felkészülés fáradságos pluszmunkáját. De ahogy sza­vakban is elmondották, a munka láza kellemes érzés, ha alkotássá terebélyesedik. Márpedig a tizenhét évesek miniszteri dicsérete azt je­lenti, — érdemés volt, meg­érte a ráfordított idő és fá­radság, megmuttották, mire képesek már az iskolai kere­teken belül is. Cs. Adám Éva vvir»vv'»*vvwv'^»r.r»%*»vv,»%vvvw,«vv,«vvv«^ff^wvvvvvwvwv«vwwww%wywsrtr«*,rfwsws^vv^ a í»yí?0!i ÄfiiiTfiiyr fi Sft Kl AN6LHU mnHABLÁS HITUES TÖRTÉNETE\ 3. Goody, Reynold és Cordrey másnap az őrnagy Jaguár ko­csiján terepszemlére mentek Sears Crossingba. Valóban el­hagyatott, néptelen vidékre ke­rültek. A vasútvonal nyílegye­nesen húzódott megművelt földek között, csak itt-ott lát­szott egy-egy magányos farm, de legalább egy mérföldnyi távolságban. Mintegy kétszáz méterre keskeny aszfaltút ha­lad a vasúti töltéssel párhuza­mosan. Ezen az úton hajtottak, amíg megpillantották a vasúti szemafort. Éppen olyan, mint az, amit Sussexben kipróbáltunk — ál­lapította meg Cordrey leple­zetlen örömmel. A legközelebbi vasútállomás Cheddington, két mérföldnyire van a szemafor­tól. Ott elágazik a vonal. A legközelebbi épület, a Redbo- rough-farm, 300 méternyire van a szemafortól, de a vasúti töltés túlsó oldalán. — Ideális hely! — lelkesed­tek a gentlemanek. A következő két héten a li­ga tagjai felváltva megfigyel­ték a vasútvonal forgalmát. Az országúton megállított ko­csiból nézték a mindkét irány­ban robogó vonatokat, ponto­san feljegyezték minden sze­relvény — akár személyvo­nat, akár tehervonat — elha­ladásának idejét. Megállapították, hogy a pos­tavonat mindennap pontosan öt perccel hajnali három óra előtt robog eL Sem előtte, sem utána egy órával nem jár arra más vonat. Az országút is tel­jesen néptelen, két hét alatt egyetlen személy-, vagy teher­gépkocsi sem járt arra. Minden jel szerint teljesen zavartalanul hajthatják végre az akciót. Csák egyetlenegy körülmény volt hátrányos a támadás si­kere szempontjából: Ugyanis a zsákmányt — a pénzeszsáko­kat — a vasúti töltéstől két­száz méteren kellett cipelni az országúiig. Ez nagy időveszte­séget okozott volna, neon is szólva arról, hogy a puha szán­tóföldön megmaradtak volna a lábnyomok. Ezért ott kell lerakni a zsák. mányt, ahol a vasútvonal az országúttal kereszteződik, hogy a postazsákokat a töltésről le­dobálva egyenesen tehergépko­csira rakhassák. A szemafortól körülbelül 1200 méterre van az első vasúti felüljáró, a vasút­vonal ott egy bekötő úttal ke­reszteződik. Vagyis a vonat megállítása után a pénzt szállító két pos­takocsit le kell kapcsolni a szerelvény többi részéről, és a mozdonnyal 1200 méternyire elvontatni. Ki vezesse tovább a Diesel-mozdonyt? Kényszerítsék rá a mozdony- vezetőt? De ha nem engedelmeske­dik? Vagy ha annyira megijed, hogy képtelen újra megindíta­ni a mozdonyt? — Ilyen kockázatot nem vállalhatunk — mondta Goody. — Nem engedhetjük meg, hogy ilyen csekélységen for­duljon meg az akció sikere. — Ismerek egy mozdony- vezetőt — szólt közbe Cord­rey. — Smiler Jackson a neve. Igaz ugyan, hogy... — Mi a baj vele? — Most már nem mozdony- vezető ... — Miért nem? — Elbocsátották, mert rajta­kapták, hogy részegen vezette a mozdonyát. Az őrnagy fejcsóválva meg­rótta a Fulham-boyok vezető­jét. — Csak nem gondolja ko­molyan, hogy egy részeges ala­kot alkalmazunk egy ilyen nagyszabású vállalkozáshoz?! — Most már nem iszik. Goody, Reynold és Edwards összedugták a fejüket, hogy megtanácskozzák a dolgot. Goody végül is így szólt: — Majd kivizsgáljuk, meny­nyire megbízható az a Jackson. De figyelmeztetem, Cordrey, álmában se jusson eszébe érintkezésbe lépni vele, mielőtt kifejezetten felhatalmazzuk rá. Goody megbízott egy magán­detektív-ügynökséget, hogy gyűjtsön össze minden ádatot Smiler Jacksonról. A jelentés igen kedvező volt. Jackson rendezett körülmé­nyek között él, biztos állása van egy üzemben és napjában legfeljebb három sört iszik. A legközelebbi összejövetelen Goody közölte a Gentlemanek Ligájának határozatát. — Rendben van, Cordrey, majd megpróbáljuk Jackson- nal. Az lesz a dolga, hogy megtanítson minket a Diesel­mozdony vezetésére és a va­gonok szétkapcsolására. Közöl­je vele, hogy három úriember fogadott, hogy ki tanulja meg gyorsabban ezeket a művele­teket. Intelligens ember az a Jackson? — Hát ami azt illeti ... — Helyes, akkor legalább elhiszi, hogy fogadásról van szó. Smiler Jackson szerény öt fontért elvállalta, hogy három unatkozó úriembert — akik Smith, McDonald és O’Hara néven mutatkoztak be — megtanítja mozdonyvezetésre. Wimbledonban, a világhírű teniszpályák közelében egy ja­vítóműhely telepén tartották az órákat. Éjszaka őrizetlenül állt a telep, nyugodtan tanul­hattak. A mozdony elindítását mind a hárman hamarosan megta­nulták, és három nap múlva már képesek voltak centimé­ternyi pontossággal megállni vele a kijelölt helyen. Annál keservesebb volt a vagonok szétkapcsolása. — Legjobb lesz, ha Jadk- somt is bevonjuk az akcióba javasolta a negyedik napon Goody. — Egy laikust? Azt hiszem, ez nagy könnyelműség — je­gyezte meg az őrnagy. — Természetesen sejtenie sem szabad, hogy mire készü­lünk, amikor pedig megtudja* hogy tulajdonképpen mi törté­nik. már késő lesz... A három horgász 1963 tavaszán majd minden reggel három sporthorgász próbált szerencsét a Redbo- rough-farm közelében csörge­dező patakban. Napokig, he­tekig horgásztak kitartóan, pe­dig alig akadt valami a hor­gukra. Egy alkalommal a farm egyik munkása figyelmeztette is őket, hogy a patakban alig van hal és jobban teszik, ha a vasúti töltés túlsó oldalán, a csatornában próbálnak szeren­csét. A kitartó sporthorgászok megköszönték a tanácsot, de nem fogadták meg, megma­radtak a patak partján, mert egy angol sporthorgász számá­ra végeredményben nem a hal, hanem a sportolás a legfőbb cél. Horgászás közben megfi­gyelték a vasútvonalat, és a B 488. számú mellékutat, amely a patak közelében keresztezi a vasútvonalat, és egy aluljárón keresztül vezet. Néha felje­gyeztek valamit, az egyik közü­lük pedig több felvételt is ké­szített a környékről. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents