Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-02 / 205. szám

\ Visszatérő befektetés Tarnaörsi ösztöndíjasok Kevés termelőszövetkezetek van olyan szép irodahelyisé­ge, mint a tarnaörsi Dózsának. Nemcsak kényelmes otthont ad a könyvelésnek, a közös gaz­daság ügyes-bajos dolgait in­téző szakvezetőknek és beosz­tottaknak, hanem egyúttal azt is bizonyítják vele, hogy a szö­vetkezetnek van ereje, ha a szükség úgy kívánja, még egy irodaházra is... Nyolcszáz forint ösztöndíj Amikor Miller György a gimnázium elvégzése után a Mezőtúri Felsőfokú Mezőgaz­dasági Technikumra jelentke­zett és a szövetkezet vezetői­nek tudtára hozta, hogy tanul­mányai befejeztével a szövet­kezet javára kívánja kamatoz­tatni tudását, Szitás Elek, a kö- ; zös gazdaság elnöke egyezsé­get kötött vele. Megmondta, hogy a gazda­ságnak szüksége van ilyen szakemberre, sőt anyagilag is támogatja iskoláztatását. A formaság kedvéért szerződést kötöttek, amely szerint Miller György a technikum elvégzé­se után legalább öt évet tölt a szövetkezetben, s a szövetke­zet addig havi nyolcszáz fo­rint ösztöndíjat juttat számá­ra. Ennek már két éve, Miller György a napokban megkezdi a harmadik évfolyam tanul­mányait. A másodikat négyes átlaggal végezte. Most telt le öthetes nyári gyakorlata, a huszonegy éves fiatalember jól érezte magát a szövetke­zetben. Nyári gyakorlatán megismerkedett a műhely, a traktorok ezernyi felszerelésé­vel, de az ott dolgozók prob­lémáival is. Rendszerint tető­től talpig olajos volt a munká­tól, de elégedett, mindig tré­fára hajló volt a kedve, mert szereti a gépeket, a gazdaság­ban lehetősége van élethiva­tásának gyakorlására. A fiatal szakembert, ha elvégzi az utolsó évet Mezőtúron, ideha­za 35 erőgép, számtalan mun­kagép és az addig 100 ezer fo­rintos költséggel felépülő gép­műhely munkájának szakszerű irányítása várja. Miller György szerint nem hiába és az előlegezett bizalomért tu­dása mellett nem hiányzik majd szorgalma sem. Középfokú szakképzés Kerek Rozália és Kiss Lász­ló még nem töltötte be a tizen­hetedik életévét, de a szövet­ * S pallókat. hogy teljes szépsé­gükben tárulhassanak elénk az ősi romok. — Látja így mennyivel szebb! — mutat fel rá büszkélkedve, majd kéretlenül is hozzáértő magyarázatba kezd a majd kétezer éves romok történetét idézve. Furcsa volt, nagyon furcsa ezután itthon azt ta­pasztalni, hogy a hozzánk lá­togató ismerősökkel, akik a vár kazamatáinak érdekessé­geit akarták megtekinteni^ dolgavégezetlen fordulhattunk vissza a várból, mert az ide­genvezető kurtán-furcsán így intézte el a látogatócsoport kiváncsiságát: „Itt következne a vár föld alatti része, de ott úgyse igen látnak semmi érdekeset... csak a folyosók vannak. Ak­kor tehát menjünk tovább.” S mire észbe kapott a csoport, már továbbhaladt a vár kalau­za anélkül, hogy az erődít­mény legromantikusabb részét láthatták volna a kirándulók. S utána elbeszélésből alkot­hattak képet a föld alatti víz­tárolóról. aknafigyelő üregek­ről, törökök robbantotta rések­ről. De a savariai utazásnál legkevésbé gondolt az ember ezekre a kellemetlen epizódok­ra, helyette jóleső érzéssel gusztálta a színes, modern, játékházaknak tűnő kabinok­kal telehintett strandot, ahol nincs sorbaállás a pénztár előtt. Belépőjegy sincs. Sza- badstrand. Utána kényemesen beül az ember, az „újságbresszóba”. Friss napilapok, folyóiratok minden világnyelven. Olvashat nyugodtan a vendég, nem zak­latja senki fogyasztásért, a pincér nem nézi ki, ha nincs pohár az asztalon. Olvasson .. . Ez a hely arra való. S ha ép­pen megszomjazik, hát rendel* kezeiben már biztosították he­lyüket. Mindketten közgazda- sági technikumot végeznek, s mint könyvelőik dolgoznak majd a szövetkezetben, addig 250—250 fornit havi ösztöndíj könnyíti tanulmányaikat. Alig tizenöt évesek a szak­munkástanulók. A szövetkezet támogatásával 12 másodéves és két első éves fiú és leány tanul különféle szakmunkás- képző' iskolákban. Minden fia­tal olyan szakág ismereteivel barátkozik, amilyenre a szö­vetkezetnek szüksége van. Töb­ben tanulják az öntözéses nö­vénytermesztést, van tej kezelő és baromfigondozó szakmun­kástanuló. Hároméves tanul­mányi idejük alatt havi hár romszáz forint ösztöndíjat, na­pi 4,50 forint étkezési pénzt, minden évben egy új munka­ruhát és harminc nap fizetett szabadságot juttat részükre a gazdaság. Alapos elméleti kép­zésükről a szakmunkásképzők, tapasztalt és szakmailag el­ismert tanárok gondoskodnak, kollégiumi elhelyezést kapnak és szabad idejükben sem hagy­ják magukra a fiatalokat. Gyakorlati tapasztalatokat a szövetkezetben szereznek, ahol az év nagy részében együtt dolgoznak idős termelőszövet­kezeti tagokkal. Juhásznak tanult a három­éves szakmunkásképző iskolán Csömör Elemér. Az idén már a juhászaiban kapott munkát és a még gyakorlatát végző, újdonsült szakember havonta megkeresi a negyvenöt-ötven munkaegységet. Egy évben 400 —450 munkaegységet is össze- gyűjthet, ami a 35 forintos munkaegység-értéket tekintve, nem kevés pénzt jelent. Jöjjenek a fiatalok Mindenkinek látnia kell, hogy a főagronómus, Bot Tamás, már túl van az ötödik X-en, kihelyezett szakember, aki tá­vol él családjától, A szövetke­zet nélküle nem ért volna el a jelenlegihez hasonló ered­ményeket, de még mindig nincs segítsége és ha visszatér családjához, nincs utóda. A fö- könyvelőnő a fővárosból jár Tamaörsre, de pótolni őt sem tudnák. Az új irodaház mellé korsze­rű gépműhely épül, a határ­ban száz hold szőlőt telepíte­nek a legmodernebb Igények­nek megfelelően, a növényter­mesztésben és az állattenyész­tésben korszerű agrotechnikát, nevelési, tartási módokat al­kalmaznak, mintegy bizonyítva a fejlődés helyes irányát, a szövetkezet anyagi erejét. A szakirányításban néhány fon­tos pozíció még betöltetlen, ide képzett szakembereket, fiata­lokat várnak. P. E. Kulturális eredmények és gondok BOCONÁDON tXXXXX\XXVXCvXXXXNXXVOCvNNNNXXX\>XX\N>XXNN>.\NXXXVNVVXXXXXXXXXXXX>X>XXNXXXVXVXVvXXX\X> Boconád, ez a 2200 lelkes, kis község tagadhatatlaniul magán viseli a fejlődés jeleit. Már el­ső látásra is feltűnnek a tisz­tán tartott, gondozott házak, a 'nemrégen épüit, ízlésesen be­rendezett falatozó, az utcán já­ró, szépen öltözött emberek. A község azonban nemcsak a gazdasági fejlődés jeleit vi­seli magán. Az elmúlt években sokat fejlődött a falu kulturá­lis élete is. A zömmel terme­lőszövetkezetben dolgozó lako­sok szabad idejükben olvasnak, művelődnek, szórakoznak, nem egy közülük tanul. Ezt bizonyítja az a tény. hogy a községben közel 300 rá­dió, 277 különféle újság és 34 televízió szolgálja az otthoni művelődést. A falu könyvtára jelenleg kétezer kötetes és évenként átlagosan hat és fél ezer forint értékű állománnyal bővül. A szépirodalmi és me­zőigazdasági szakkönyvek egy­aránt keresettek. Az olvasótá­bor nem kevesebb, mint 300 állandó olvasóból és ezenkí­vül időszakos érdeklődőkből tevődik össze. A vasárnapon­ként! két filmelőadás alkalmá­ból a mozi helyisége jóformán teljesen megtelik, a -"oművelé- si éV folyamán havonként egy­szer színházi előadásra is sor kerül. A tények, az adatok meggyőzőek, kiérződik belőle a lakosságnak a kultúra, a tudás iránt állan­dóan növekedő igénye. Első látásra így nem is gondolná az ember, hogy a szépen hangzó eredmények, a fejlődés tagadhatatlan jelei mögött nagyon komoly gondok húzódnak meg. S most, a nép­művelési év kezdetén, a köz­ségben ezek a problémák még sürgetőbben jelentkeznék, ke­resve, kutatva a megoldást. Legfontosabb közülük a he- yiséghiány. Az elmúlt évek­ben, amíg a művelődés nem volt annyira differenciált, mint jelenleg, ez a gond nem jelent­kezett annyira erősen. Ma már viszont, amikor nem a nagy tömeget megmozgató előadások rendezése, hanem a rétegen- kénti klubszerű munka az el­sődleges, a község művelődés­sel foglalkozó vezetői a helyi­séghiányt tartják a fejlődés egyik /legnagyobb gátjának. Simon Sándor, a művelődési otthon vezetője is erről pa­naszkodott. A községben ugyanis a mű­velődési ház és a mozi egy he­lyiségben van — az épület egyetlen nagy teremből és egy kis szobából áll mindössze. Az ősszel azonban — csak néhá­nyat említve — megindul a termelőszövetkezeti akadémia, a nők művelődési köre, az ifjú­sági és a termelőszövetkezeti klub. S mindegyiknek helyiség kellene. A művelődési ház alkalmat­lan a megnövekedett feladatok ellátására. Talán valamit se­gít az, hogy a községben levő műemlék kastélyépületből, amelyben jelenleg a Búzaka­lász Termelőszövetkezet rak­tárai, irodáig valamint a He­vesi Gépállomás javitóműhe- lyei vannak — egy helyiséget megkap klubcélokra a falu la­kossága. Ez is csak szükségmegoldás, jó lenne, ha végképp rende­ződne ez a kérdés. A kastély alkalmas lenne művelődési háznak és hasznos lenne, ha ezit a felsőbb szervek alaposan megvizsgálnák. Már csak azért is, mert az 1700-as években készült épület műemlék. A másik nagy probléma a felnőtt lakosság beiskolázása. A faluban jelenleg 427 olyan 18 és 50 év között levő lakos van, aki nem végezte el az ál­talános iskola VII., Vili. osz­tályát. (Az ebbe a kategóriába tartozó felnőtt lakosoknak mintegy 60 százaléka.) Hatalmas szám ez és a köz­ség vezetői el szeretnék érni, hogy 1970-ig ez is megoldód­jék. S itt jelentkezik ismét a helyiséghiány. Az elmúlt évek­ben a kulturális munka nagy része is az iskolán belül folyt, ott kaptak helyet a különböző előadások. Most viszont a nagyarányú beiskolázással le­hetetlenné válik a tantermek­nek más célokra való felhasz­nálása. Másrészt a felnőtt dol­gozók közül sokan még nem is látják be a tanulás szükséges­ségét. A művelődési vezetők ezért közvetett úton szeretnék őket elvezetni a tanulás igény­léséig — fizikai, kémiai kísérle­tekkel egybekötött ismeretter­jesztő előadásokat szeretnének rendezni. hogy a dolgozók megszeressék a tanulást. De az előadásokhoz helyiség kel­lene! Boconádon tehát jelenleg a művelődési otthon hiánya a probléma. A községi vezetők szerint a fiatalok elvándorlá­sa — amely jelenleg még tart — csökkenne, ha a községben nagyobb lehetőséget találná­nak a fiatalok szórakozásra, művelődésre. A leggyorsabban megold­ható: a műemlék kastély át­alakítása művelődési ház céljaira. Kapós] Levente Közelebb kerülni a városhoz ..; Panaszok, vágyak Gyöngyösorosziban A GYÖNGYÖSOROSZI felé utazó ember meglepődve ve­szi tudomásul, hogy új, porta­iam tott út épül a korábbi gid- res-gödrös helyén. A községbe érve azonban még inkább meg­lepődik; mert ott mintha csak „elvágták” volna, megszakad az igyekezet! Jó útról gondos­het. Gondoltuk, mire haza­érünk, a volt OTP-helyiség is erre a sorsra jut idehaza, de úgy látszik, legfeljebb a mi­kulási vásárnál láthatjuk majd a belsejét, vagy ha tavaszi ár- leszállítást hirdet majd a ke­reskedelem. Mintha annyi fö­lös vendégváró hely lenne Egerben. De most ne bosszankodj ezen, jó vendógtűrő Eger lakó­-r * - N? SAVAIBA 1 KARNEVAL SZOtfff ' ' • Ügyes propagandával szervezik a látogatókat a fontosabb rendez­vényekre. A történelmi karnevál toborzóplakátja például a szom­szédos országokban is falra került, ezen kívül a Vas Népe német nyelvű melléklettel is szolgálja a turisták jobb tájékozódását. ja, ülj fel inkább itt, az ország másik végén a fürge mikro- buszra és járd be Savaria út­jait. Ne gondolj arra, milyen praktikus lenne városod zeg­zugos utcáin ezzel végig kalau­zolni a szűkebb pátriádba' ér­kezők ezreit. Tekints inkább e park felé, ahol igazi repülőgép áll a rózsafák szomszédságá­ban. Kimustrált gép, de igazi. Presszót nyitnak benne, szen­zációs szórakozóhely ígérkezik itt, az örökre megpihent pro­pellerek alatt. Elnézhetünk még a modem vonalú turistaszálló felé is. Ezt meg a katonák ál­tal itthagyott betonfészerből készítették az élelmes szombat- helyiek és tizenkét forintért, ad szállást a vendégeknek anélkül, hogy évekkel előtte kellene szobát foglalni. Öllet... ötlet... ötlet Már Kőszegen járjuk a ne­vezetes Jurisich vár bástyáit, tornyait, amelyet nagy gonddal állítottak helyre, miként kita­tarozták szépen a szó szoros értelmében a város valamennyi házát is. Benézünk a lovagte­rembe, stílusos kultúrtermet varázsoltak belőle a régi han­gulat tökéletes átmentésével. A vár boltíves föld alatti ter­meiben zenés presszó kapott helyet a helyreállított vár más épületeiben turistaszálló, váro­si fürdő és gazdag múzeum ta­lálható, amelyek közül egyet­lenegy sem sérti az ősök ke­gyeletét, harmonikusan őrizve a praktikussággal párosult ere­deti formákat, építészeti meg­oldásokat. Hol található efféle merészség az egri vár haszno­sításánál? A Töfökkert ven­déglő rendibe hozását már nem is merjük említeni, annyiszor szóvá tették már szükségessé­gét ... hiába. ... és látnivalók Nincs olyan nap, hogy itt a végeken, ahol most kezd fel­lendülni a turistaforgalom, va­lamilyen érdekes produkció­ban, látnivalóban ne lenne ré­sze a vendégnek. Érzékelésképpen felvázoljuk azt a műsort, amely ott-tartóz- kodásunk ideje alatt nyújtott szórakozási lehetőséget. Műsort adott a KISZ Köz­ponti Művészegyüttese, néhány nap múlva „Csendül a nóta" címmel népdal- és magyar nó­ta-estet, utána operettestet rendeztek. Következő program Halló, Budapest 1964. volt és következett egy magas színvo­nalú hangverseny, az Országos Filharmónia rendezésében, Ko­dály műveiből, a Kossuth-dí- jas Forrni Miklós vezényleté­vel. A vidámságkedvelőknek az osztrák—magyar turistabál jelentett nagy élményt, vagy a műsoros divatbemutató, ame­lyen az ország legjobb komiku­sai léptek fel. Tapsolhatott a közönség a Vas megyei népi együttesek műsorának, követ­kező nap a Bihari Táncegyüt­tesnek, mély áhítattal hallgat­hatta a kétezer éves Isis-szent­élyben előadott Varázs/uvolát, fővárosi művészek tolmácsolá­sában, részt vehetett a felejt­hetetlen, a város több ezer éves történelmét szimbolizáló, több tízezer embert megmozga­tó történelmi karneválon, a sport- és egyéb eseményeket, kiállításokat nem is említve. ★ Így mutattak e végvári vá­rosok vendéglátásból példát, ötletességből mintát a ven­dégtűréshez szokott egriek■ nek, akik azzal a reménnyel búcsúztak, hogy Eger őszin­te csodálattal bámult történel­mi emlékeihez, jó borához, ha az idén nem is, legalább jövőre újabb nevezetesség párosul: a szívélyes, progra­mokban gazdag vendéglá­tás. Kovács Endre kodnak a faluig, s másik szé­létől is az ércelőkészítő, a bá­nya felé, csupán a községen áthaladó mintegy másfél kilo­méteres szakasz marad érin­tetlenül! Tengelytörő kátyúi­val, elviselhetetlen portenge­rével, amit a reggeltől estig suhanó, dübörgő gépkocsik ka­varnak maguk után. A főutcá­ra néző ablakokat alig lehet kinyitni — s ki tudja meddig tartja még azokat zárva a hi­vatkozott „szűk keret”, amely­ből éppen csak a község fő út­vonalának kijavítására, felújí­tására nem futotta. Tóth Mihály tanácselnök és Kiss László vb-titkár azonban nemcsak erre tud panaszkod­ni! — A Gyöngyöstől mindössze néhány kilométernyire eső te­lepülés nemcsak falusias por­tengerével, hanem sok minden mással is távol esik még a várostól. A tanácsházon, az is­kolán és a művelődési ottho­non kívül a községben egyet­len jelentősebb középület sem található! Hiányos az üzlethá­lózatuk — úgyszólván a leg­apróbb áruc;kkekért is Gyön­gyösre kell utazniuk, vagy gyalogolniuk az orosziaknak. Az egyetlen önkiszolgáló bolt régóta szűknek bizonyul már. s a hozzátartozó raktárhelyi­ségben is alig lehet valami árut tárolni, — Azután — nem túlzás ez már Gyöngyösorosziban sem —, elkelne bizony itt egy bisztró-féle is! A meglevő ital­bolt korszerűtlen, nem a leg- étvágygerjesztőbb. valami olyan létesítmény kellene már a helyébe, aho^ra betérő ven­dég kívánságának megfelelő kiszolgálásban részesülhetne; ehetne, ihatna kedvére! — Ha a vendéglátóipari vállalatot nem érdekli ez az ügy. a fö'd művesszövetkezet is gondol­kodhatna rajta! SZÜKSÉG LENNE végre egy fodrászüzletre is; azoroszi asszonyok nagyon sok időt ta­karítanának meg azzal is! Mert jelenleg még ezért is Gyöngyösre kell bemenniük. A rögtönzött ,,panasznapra" előkerül időközben Baltovies Sándor is, a helyi általános iskola igazgatója. Ö is elmond­ja a magáét; — A járás területén már csak Detken és Gyöngyösoro­sziban nincs politechnikai okta­tás az általános iskolában! Pedig, nem kell különösebben bizonygatnom, hogy itt, nálunk is szükség lenne rá, a mi gyer­mekeink is örömmel tanulnák. A politechnikai műhely beren­dezését teremhiány akadályoz­za pillanatnyilag. De vajon az iskola melletti üres telekre nem lehetne-e építeni' egv ilyen célra alkalmas helyiséget'9 Ha rajtunk, nevelőkön kívül mások is törnék kicsit a fejü­ket, bizonyára akadna megol­dás erre is Sok a kifogás a mai Györ­gy ösoroszi ellen. Nemcsak azért, mert ma már 19fi4-et írunk, másért is megnöveked­tek az igények. A község egy­re inkább ipari településsé vá­lik, bányászok építik a rango­sabb házakat, bányászok, akik rég kinőttek már a falu légkö­réből, akik többre, szebbre vágynak lakóhelyükön is! Ne­héz munkájuk után több ké­nyelemre áhítoznak a jelenle­ginél, és ez igazán érthető is. S érthető az oroszi tsz-tagoknál is, s mindenkinél, aki ebben a községben él. dolgozik. KÉRÉSEIK NEM túlzottak — reálisak és indokoltak. Ha mindet maró! holnapra még nem is de esvet-kettőt. a leg­fon tosa libákat, rnindenkéopen, mielőbb teljesíteni kellene! A gyöngvösorosziak megér­demelnék ' Gyenes István f.MPUJSÉG 7 1964. szeptember Z., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents