Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-13 / 215. szám
IV. Emlékműnél ékesebben beszél a háborúról ez a varsói rom az óváros kapujában. pj«# r*#» *#w* rá»*« i A lengyel nép ereje és optimizmusa emelkedik magasba a felhőkarcolóval. VARSÓ Sok-sok városon át vezető Jtunk után Varsó az első város, ahol nem a templomtorony jelenti és jelzi a város középpontját: itt a Kultúra és Tudomány Palotája magasodik a város fölé. Krakkó felől érkezünk a Jerozolimskie sugárúton. Mindenütt modern, több emeletes épületek, áruházak és nagy forgalom. Első benyomásaink alapján azt hinnénk, hogy a lengyel főváros már régen kiheverte a második világháború sebeit, pusztításait, borzalmait és a rettenetes napok elmúltával helyreállt az élet és minden megy tovább: a kiégett, lerombolt város helyére szorgalommal, hittel, lelkesedéssel és nagy- nagy hazaszeretettel új fővárost varázsoltak az élni akaró lengyelek. Ma már felhőkarcolókat emelnek, miután kegyeletből és a hagyományok tiszteletétől indíttatva helyreállították a Stare Miastot, a Visztula partján elterülő ősrégi Varsót. A Visztula felett átívelő szél és hídról lehet jól megközelíteni a varsói öregvárost. A látogatókra ráköszönt üres ablakaival egy emeletes ház romfala, amit megtámasztottak és állni hagynak háborúra utaló, riasztó emlékeztetőül azoknak, akik hamar szeretnek felejteni. Az óvárosban jóformán csak az utcakövek maradtak épen a varsói felkelés után, s most a piactéren, a Ryneken ismét állnak ezek az ékszerdobozhoz hasonló, egymáshoz simuló négy-öt emeletes reneszanssz és barokk házak. Ahogy az idő egymásra rakta ezeket a stílusúkban is különböző, formájukban is eltérő emeleteket, ablakokat, kéményeket, erkélyeket, úgy ismételték meg a lengyelek néhány év alatt századok fáradságos munkáját most, 1945 után. Űjjáterem- tejttpk — régi rajzok, és az őrző emlékezet alapján — a kéttucatnyi templomot, amelyek között alig akad kápolna- jellegű. Az egyik erkély alatt cukrászda — milyen finoman hangzik a bonbon! erska szó — kovácsoltvas — ablakokkal, finom függönnyel és a rokokóra emlékeztető berendezéssel. Chopin lágy zongoramuzsikáját kívánjuk hallani — talán egy nottumót — az esti órák meghitt csendjében, ahogy sétálunk a valószínütlenül ható valóság házai között, de felébreszt bennünket a tér másik sarkából harsányan ideör- vénylő zene: fiatalok nyitott ablak mellett fáradhatatlanul twistéinek. Apró utcácskák bújkálnak az óvárosi terek és paloták között. A varsói vár romjai és kisebb bástyái komorlanak az éjszakában — nappal sokkal szelídebb és ártatlanabb e látvány. Innen kijutunk a Krakkói Sugárútra, a Nowy Swiat- ra. Szemközt találjuk magunkat az egyetem méltóságteljes épületével, az elgondolkozó Kópém ikus bronzszobrával, majd a tovább futó sugárutak szomszédságában, rendezett park fái és füves térségei közén felleljük Chopin emlékművét. Ez a kompozíció nemcsak a zeneköltő szobra, hanem az a világ is, amit a művész kottafejekbe zárt. Városrészeket járunk be újból és újból. Olvasmányainkból és a tűzzel-vérrel írott, húsz év előtti történelemből .smerjük a Muranow nevű városrésznek, a varsói gettónak hősi sorsát. A mai városnak, a maradványoknak és a mindent hitelesítő anyagnak láttán működni kezd a riasztó képzelet: körülzárva és éhezve, az utolsónak maradt töltények és emberi jogok birtokában, a kiszakadó lélegzet és a keserűség erejével mire voltait képesek a felkelők. Mennyi hősiesség a megalázott emberi méltóság miatt!! A nyár végi napfény mindent bearanyoz körülöttünk, ae a látottakat, a lelkiismeretet megbolygató képeket sokáig nem tudjuk felejteni. Pedig Varsó tele van derűvel, munkával és életkedvvel. Amerre járunk, mindenütt építkezés. A Marszalkowszkán éppen most magasodik fel két felhőkarcoló és köztük — mintegy a két óriás összekapcsolásaképpen — egy tízemeletes, hosszan elnyúló épület. Az óriásdaruk előre gyártott blokkokat emelnek be méltóságteljes elővigyázatossággal. A munkások úgy mozognak a bloikkok helyreillesztésénél, szerelésénél', a huszadik emelet magasságában, mint a járókelők lent, a széles utca aszfaltján. A Kultúra Palotájában négy színház játszik egyszerre. Shakespeare és Majakovszkij nevei olvashatók még a nyári műsortáblákon is. A palota két mozijában állandóan peregnek a különböző nemzetiségű filmek. Keletről és Nyugatról egyaránt szünet nélkül érkézífék' ‘ícl'é a™ tűmfacsóportok: peregnek a filmfelvevők, kattognak a fényképezőgépek, mert bár sokszor és sok oldalról bemutatták már a világnak ezt a palotát és Varsót, azért újból és újból le kell fényképezni, fel kell fedezni valamit rajta. Ami a magyal- szemnek szokatlan: a hatalmas, modem épületek nem típusmegoldások. Minden épület más karakter jegyeit hordja magán. A sugárutakon mindenütt — ahol a régi épületek helyébe újabbak léptek — műkővel burkolt, beton- és üvegházak, építészeti uniformis nélkül. Ügy látszik, a lengyel tervezők képzeletét az alkotni vágyás, az esztétikai önállóság és a főváros szere- tete vezette, amikor nem másoltak meglevő típusokat, hanem lekottáztak ceruzáikkal a mérnöki fantázia játékait. Többek között ezért nem unja el újra és újra bejárni ezt a hősi várost az utazó, aki ebben a ma már jókedélyű városban több szobrot szeretett volna látni. ! Farkas András Filmesek örökítik meg Varsó szépségeit. Varsó öreg városában, a Ryneken, még az üzlet is . csendesebb. Az üszkös romokból rekonstruálták Varsó óvárosát. £■ a században. tér is a reneszánsz, a XX. (Márkusz László felvételei) A földig lerombolt házak helyén modern paloták szegélyezik a széles sugárutakat. Északra fel — délnek vissza
