Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-13 / 215. szám

Vfifől rövid a kömlői forint? Önérzetes emberek lakják ömlőt, akik mindenkor büsz- m emlegették a falu dicsosé- s tetteit, ám mostanában mé- s panaszra nyílik minden áj a faluban, ha a mezőgaz­dádról, pontosabban a Május Termelőszövetkezet ügyeiről ik szó. A széles komlói határban an beszélhet anélkül az em- ír a szövetkezet tagjaival, Jgy a múltról és jelenről szó- ■ összevetésüket ne hallaná: — Még a begyűjtés idején is ~szágos elsők között voltunk — emlékeznek hősi múltnak ijáró tisztelettel még az ötve- es évek keserveire is a né- ■,’es brigád tagjai. — A környékbeliek a nyo­munkba se értek. Úgy hullott falura a dicséret, mint ma- apság az átok — teszik hoz- á keserű legyintéssel — Odajutottunk, hogy az gész járás rajtunk sajnálkozik, etn értik, hogy a körrüőiek a égi dicsőség múltán most mi­rt kiáltják így el a szegénysé- et — berzenkednek a dohány- űzésinél foglalatoskodó embe- efc. Két éve tart már ez a szomorú állapot i javulás reménye nélkül. S nükozben a jelen bajairól be­déinek, nem a szövetkezés él­én szálnak, nem a régi ma- tángazdálkodás örömével, vá­gyéival hozakodnak elő, hanem azokat az időket óhajtozzák, amikor a hat kisebb termelő­szövetkezet gazdálkodott a fa­luiban kezdetleges eszközökkel 9 abból három tsz vasszorga­lommal, az összefogás primití­vebb formáival is, a mostani­nál nagyobb anyagi jólétet biz­tosított tagjainak. — 1959-ben 67 forintot fizet­tünk egy munkaegységre. Tel­ve volt a kukoricagórénk, 28 mázsa búzát vittem haza, 14 mázsa árpát és 30 mázsa takar­mányt — futtatja vissza az em­lékezés kerekét a közös gaz­dálkodás kezdeti és visszasírt ideijére Márkus Sámuel munka- csapatvezető, miközben társai­val a vizes kombájnszalmát hú- Togia a kazalhoz. ................ Jaka b Zakariás is rábölint a véleményre. — Abban az időben sokan voltunk, akik 8—10 hízót is súlyba hoztunk évenként. Csak a háztájiban. Most meg 40 de­ka árpát osztanak egységért- ként... mint a koldusnak. — Hiába van tízezer hold föld alattunk, nem adjuk az ál­lamnak, amit kéne és nekünk sem jut elegendő — bizonygat­ja Besenyei Lajos növényter­melő. — Nem szoktuk meg hogy Kőmlőről ilyen híreket hall­junk — így adott kifejezést ag­godalmának a legutóbbi tag­gyűlésen Hevér Lajos ország- gyűlési képviselő, a környék jó ismerője is. Mindezek alapján azt a kö­vetkeztetést kellene levonni a kömlői helyzetből, hogy itt ko­moly hibának, vagy hibák so­rozatának kellett lennie, ha idáig jutottak. Ám, ha azt néz­zük, hogy évek óta húzódik már a teljes igazság felderí­tése, a hibák forrásának felku­tatása, nyilvánvalóvá lesz, hogy a jóJrási párt- és tanácsi szer­vek nem a helyzet súlyosságá­nak megfelelően törődtek a kömlői termélőszövetkezet meg­szilárdításával. S mivel a falu­beliek nem sokat remélhettek a felsőbb szervektől, s úgy lát­szott, hogy a helyi pártszerve­zet és a szövetkezet vezetősége nem tud ura lenni a nehézsé­geknek, eljutottak odáig, hogy ma már... ... a faluban pánikhangulat uralkodik Akivel csak szót váltottunk, nem saccol többet az idei munkaegység értékeként 16 forintnál. S e híreket senki sem cáfolta még nyilvánosság előtt. Az embereket nagyon bántja, hogy néhány év alatt süllyedtek idáig. A természeti csapásokból, de a munka szer­vezetlenségéből adódóan is nagyon megszelídültek a remé­nyek az év végi részesedést illetően is. Bár a főkönyvelő esküszik, hogy annak idején a hat kis termelőszövetkezet együttesen sem fizetett ki eny- nyi pénzt, mint amennyit az egyesülés óta kapnak a kömlői- ek, és a falu takarékszövetke­Gond a lakáshiány. Hiába bújnak ki szinte gomba módra a földből az új lakóházak, a múlt örökségét nem lehet egy- csapásra megszüntetni. Egyelőre az albérletek is kellenek. Szükséges rossz ez a lakásviszony. És költséges is. Különösen az albérlőre nézve. Már csak azért is, mert a fő­bérlők, háztulajdonosok közül sokan, Igen sokan visszaélnek a kényszer szülte lehetőségek­kel és borsos árakat szabnak az albérleti lakásokért. Sajnos Egerben is. Érdemes csak úgy találomra — kerülve a szélsőséges esete­ket — albérletkereső körútra indulni. miért kell az albérlő? Nagy József utca. Nemrégen épült szép villa, a falak vako­latlanok. Az udvarban virá­goskert, a ház mellett alacsony, kezdetleges kis épület. — Ez lenne — mutat rá a házigazda. Két személynek. Bent a „szobában” néhány kopott bútordarab, egy ágy. Másikat már művészet lenne beszorítani a kicsiny helyiség­be. Vajon hol aludna a máso­dik személy? A házigazda ku- tatóan vizsgálgatja arcunkat és úgy látszik, nincs megelégedve a hatással. Mérgesen zárja be a helyiség ajtaját, s alig mor­mol valamit köszönés félekép­pen. 400—450 forint... kissé túl drága ezért a lakásért. Ady Endre utca. Most elké­szült villa és ahogy az ember ránéz, már tudja, hogy miért kell az albérlő. Túl sok Volt az építkezés költsége... A házba az udvaron át jutunk be. Nem véletlenül. A „külön bejáratú” szóba ugyanis nem más, mint az előszoba, amely közvetlenül az utcára nyílik. A háziasszony rámutat a két fekvőhelyre, a bútorokra, a kőpadló, a szoba parányisága, berendezése nem a legkedve­zőbb hatást gyakorolja az em­berre. — Nem is tudom, hogy ki­adom-e — kelleti a lakásnak alkalmatlan, helyiséget az asz- 9Zony. — Két főiskolás lány­nyal beszéltem, azok szeretné­nek idejönni. — Házaspárnak? — Házaspárnak semmikép­pen. — Mennyi a lakbér? — Ö, nem sok, csak 400 fo­rint Egy előszobáért, jó 25 perc­re a város központjától, kissé borsos az ár. Szolárcsák utca. Hátul, az ud­var végén van a meghirdetett lakás. Rozoga épület, sötét, ba­rátságtalan helyiség. Lomtár­ba való bútorokkal berendez­ve. A kép nem valami bizalom­gerjesztő. — Két mesterember lakott itt, jó érezték magukat — vi­lágosít fel az öregedő háziasz- szony. Csendes, nyugodt szoba ez, nem zavar ott senki. Nem valami fényűző, de hát el le­het benne lakni. M : TEREFERE... (Foto: Kiss Béla) — A lakbér? — Egy személynek 300 fo­rint, ... de a villany is benne van — teszi hozzá bizonytala­nul az asszony. Szovjethadsereg utca. Sötét szoba, primitív bútorok. Három fekvőhely. — Egy személynek? — kér­dezi a bizonyosság kedvéért még egyszer a háziasszony. Ak­kor jó. Ez az — teszi a kezét az egyik rozoga ágy végére. — Nos? Kérdezni sem kell az árat, 200—250 forint. Három lakó után néni rossz fizetés-kiegé­szítés. ••• házaspárnak ? — Nem! Nagy János utca. Nem csú­nya szoba, a berendezés is el­fogadhatónak mondható, bár a bútorok kárpitján vastagon ül a por. A fiatalasszony egy kicsit gyanakvó, hangjából bizalmat­lanság árad. — Mennyi a lakbér? — Hát 500 forint lenne. Ez volt a hálószobánk. De férjem keveset keres, kell az a kis pénz. Házaspárnak kellene? Annak is kiadom. De délután jöjjenek vissza, a férjemmel is megbeszélem a dolgot. Délután már a férj is otthon van. — Hát mégis ügy gondoltuk, hogy házaspárnak csak nem adjuk — mondja a fiatalasz- szony. A férje bólogat rá. — Mert ugye, az asszony mos is, meg főz is és ez ne­künk kényelmetlen. Inkább férfinak adjuk. Ezt a mellette levő szobát is férfiak vették ki. — Ha viszont ezzel a kis ud­vari szobával megelégednének — mutat egy távolabbi helyi­ségre —, nem mondom, még odaadnánk. Gyors fejszámítás. A három szoba bérleti díja „csak” 1300 forint. Jó kereset. Ennyiért már valóban érdemes otthon maradni. Bárány utca. A romos, elha­nyagolt külsejű ház udvara vé­gén, az egyik nyitott ajtó előtt középkorú nő üldögél. — A lakásügyben jöttünk. — Honnan tudják? — kérdezi az asszony bizalmatlanul, szin­te ellenségesen. — A hirdetőből. — Ja! Gyerek van? — kér­dezi. — Nincs. — *Ha van, az sem baj. — Melyik lenne a lakás? — Ott van — mutat egy ütött- kopott rozoga helyiségre, anél­kül. hogy felállna. A „szoba” — még a legna­gyobb jóindulattal sem lehet annak nevezni a betonaljú, kopár, rideg, festetlen hodályt — üresen kiadó. Havi 500 fo­rintért. A tetőn ócska csere­pek, a padlás nyitott, esőt- havat nyugodtan befújhat raj­ta a szél. ... Egyszerűen elképesztő. Maga a lakás is, a lakbére is, de főleg az, hogy egyes embe­rek ennyire vissza tudnak élni mások nehéz helyzetével. ... Ideje lenne felülvizsgál­ni az albérletek ügyét. Kaposi Levente M it hoz a vadászszerencse? Ezer vadász készülődése - Külföldiek a bükki szarvasbőgésen - Tízezer forint egy muflon - 40 ezer apró- és nagyvadat lőnek ki a vadászidény alatt „A vadász ül hosszú, méla lesben, vár felajzott íjra gyors vadat..Hol van már az íj ? A mostani vadász jófajta sö­rétes puskával járja a berket, cserkészi az erdőt. A me­gye 39 vadásztársaságában ezer vadász készülődik az új vadászidényre, amely újabb izgalmas vadászkalandokat, szerencsét, avagy kudarcot hoz. A MAVOSZ Heves me­gyei Választmányának közel fél millió holdas vadászterüle­tén kedvező lehetőségek vár­ják a vadászokat. A vadásztár­saságokban megszilárdult a fegyelem és a gondos átteleltc- tés, a tavaszi fialások idején bekövetkező kedvező időjárás következtében 25—30 százalék­kal nagyobb a vadállomány a tavalyinál. Az idei első puskalövésre augusztus elsején került sor é9 a rizsföldi vadkacsázással kez­detét vette az idény. Négy napja hallottak szarvasbőgést és ez a vadásznaptárban a szarvasbika kilövésének idejét jelzi. Igazi vadászcsemege, amelyre külföldi vendégeket is várnak. A napokat számolják türelmetlenül a kisvadas tár­saságok, hiszen az ő idejük csupán október második va­sárnapján jön el a fácánvadá­szattal, október utolsó vasár­napjától pedig már a nyúlva- dászat is engedélyezett. A MAVAD-dal (Magyar Vadkereskedelmi és Szövetke­zeti Vállalat) kötött szerződé­sek teljesítése jelentős bevé­telt hoz a vadásztársaságok­nak. Megyénkből csaknem tíz­ezer nyulat, 100 fácánt lőnek értékesítésre. Mindezt körvadá. szátokon ejtik el. Egy-egy kör­vadászaton 3—4 kilométeres körzetben harminc puskás is részt vesz. A lőtt vadak alig fémek el két-három lovas sze­kéren. A versengésben bebizo­nyosodik az is, ki tud jól cé­lozni. Hagyomány, hogy az első lőtt nyulákat megnyúzzák és vadász módra, azonnal elké­szítik az idény első nyúlpap- rikását. Vadászadomákkal traktálják egymást: a nem várt izgalmak előtt mindig jól jön az erőgyűjtés. Kevesen tudják, hogy élő vad befogá­sával is foglalkoznak a Heves megyei vadászok. Az idén 59 ezer fogoly, 31 ezer nyúl és 300 fácán befogására kötöttek szerződést ugyancsak a MAVAD-dal. Az érdekes va­dászat hálókkal történik, a nyulat másfél kilométer hosszú és egy méter magas, a foglyokat 150 méter hosszú és 6 méter magas hálókkal fogják. Legtöbbször hajnalban állít­ják fel a csapdákat és fárad­ságuk kifizetődő, hiszen egy élő fogoly ára 75, a fácáné 60, a nyűié pedig 160 forint. A nagyvadas társaságoknál izgal­makban és szépségben bővel­kednek a téli erdei hajtások. Az idei szezon nagyszerűnek Ígérkezik, mert az úgynevezett konyhányulakat és más, saját célra lőtt vadakat beleszámít­va 40 ezer apró- és nagyvad ki­lövése történik meg a vadállo­mány kímélésének figyelembe­vételével. A biztos vadászsze­rencséhez több mimt 100 ezer lövésre lesz szükség... Jákói Sándor, a Nyugat- Bükki Állami Erdőgazdaság vadászati felügyelője külföldi vadászokat vár. A Bükk gyö­nyörű vidékein most érte el ugyanis tetőfokát a szarvasbő- gés, amelyre hét njoigatnémet vadász jelezte érkezését. A fel- sőtárkányi, szilvásvárad! és cserépfalui erdészek három, bükki viszonylatban kapitális szarvast figyeltek meg, ame­lyeknek kilövésére szerencsés esetben' ugyancsak sor kerül. A külföldiek 8-12 napig tar­tózkodnak a Bükk vidékein. A hírek szerint a tavalyiak közül is jönnek vadászok. Húsz ha­zai vendégre is számítanak az ország különböző részeiből. Az erdőgazdaság a jó munka ju­talmaként öt bika kilövését en­gedélyezte dolgozóinak. A vaddisznóvadászatokon már 20 külföldi (belga, olasz, francia, nyugatnémet) vadász vesz részt. A decemberi muf­lon-vadászaton 3 külföldit vár­nak. Ez utóbbi alapos vadász- ismereteket, biztos célzást kö­vetel a vadásztól. A muflon ritka állat, éppen ezért csak három kilövését tervezik. A szerencsés vadásznak ez is sok­ba kerül, egy kos ára hét és fél, tizenötezer forint közöitt váltakozik. Az idény megkezdődött, a vadász már ott ül a lesheüyen^ pontos irányzékú puskája lö­vésre kész. P. E. MPUJ5&G s 1964. szept., 13., vasárnap zetében 3 millió forintnál is többet őriznek — legfőképp szövetkezeti gazdák megtaka­rított pénzét — a. hangulat mégsem volt még ilyen gyá­szos, amióta eszét tudja a ha­tár tízezer holdját művelő kömlöi nemzedék. Ami azt illeti, nagyon sok minden hozzájárult e pánik- hangulat elterjedéséhez. Kezdjük a természeti csapá­sokkal. Mikor úgy látszott, hogy re­kordtermés lesz a kalászosok­ból, jött egy hirtelen meleg­hullám és a hő összerántotta a magot a kalászban. A jégve­rés is majdnem egymilliós kárt okozott, s ami megmaradt, abból pedig a példátlan meny- nyiségben elszaporodott egér lakmározott, száz és száz hold­ról pusztítva a termés javát. Ez is újabb százezrekkel te­tézte a korábbi veszteségeket. — Volt olyan tábla — szá­molt be a taggyűlésen Molnár János tsz-elnök erről a termé­szeti csapásról —, amelyen 12- 13 mázsás átlagtermés ígérke­zett, da az egerek után csak 280 kiló maradt. A tavaszi ár­pa csak két és fél mázsát adott holdanként, a búza is alatta volt a tízmázsás átlagnak. Az elnöki beszámolót még azzal lehetne kiegészíteni, hogy a kalászosokon kívül a 267 hold maglucerna is tönkre­ment, gyengébben sikerült a lencse, komoly veszteséget okozva a közösségnek, amely­nek tagjai manapság is kel­letlenül végzik a nyakukra torlódott sürgős munkákat. A szorgalmáról korábban nevezetes faluban az idén a 2 375 holdnyi vetésszántásból még alig ezer holdat végeztek él ottjártunkkor és a három­ezer holdas nyári, őszi mély­szántásnak még a tizedén sem voltak túl. Ugyanígy festett a helyzet az istállótrágya kihor­dásánál, hiszen a tervezett 907 holdnyi terület helyett ” csak 95-ön javították a talaj minő­ségét és veszély fenyegeti az őszi betakarítást, a szántási és vetési munkák időbeni elvég­zését is. Ahogy Szászt Joachim trak­toros kifejezte: — Botrányos, ami a kömlöi határban történik. Nagyon reálisan tapintott rá ezután a leglényegesebb ténye­zőre, amely a munkák botrá­nyos elmaradását okozza: a munkafegyelem lazaságára. Ebből vonta le a következte­tést: Ne csodálkozzunk aztán, hogy rövidnek ígérkezik a fo­rint az év végi részesedésnél. Máshol sem lehetne megélni, ha Így dolgoznánk. Később is többször hallot­tunk az övéhez hasonló érve­lést, amikor a hiba forrását kerestük. Mások így morfondíroztak: — Ugyanazt a határt művel­jük, ugyanazokkal az embe­rekkel, még több géppel, vegyszerrel, műtrágyával mint az egyesülés előtt... mégsem haladunk előbbre. Igaz, ugyanúgy közösen mű­velik a földet, de mégis más­képp. Hiányzik a legfontosabb követelmény: a vezetők és a tagok közötti megértés, biza­lom, összefogás... hiányzik a kedv a munkához. Emlegetik az egyesülés előtti boldog időket, amikor 40-60 forintot is ért a munkaegység de azt nem hozzák szóiba, hegy akkor mennyivel több szorgalommal, felelőséggel végezték munká­jukat, mint manapság. A hajnal már kint találta őket a határ­ban és ott érte őket az este is a sürgős munkák idején. Érthető, hogy forintokban is megmutatkozott eredménye igyekezetüknek. Most „urak” a kömlőiek. A silózólkat délután fél kettő felé a kazlak aljából ugrasz­tottá ki ottiártunkkcw az üzem­egységvezető. — Ebédidőt tartunk! _ vé­dekeztek az emberek. — Egy óra jár nekünk is. — De hiszen háromnegyed tizenkettőkor már álltak a gé­pek — veti ellen Kiss Miklós. Reggel fél nyolc felé vágtak csak neki a kukoricatáblának, háromnegyed ötkor meg már utoljára fordulnak a vontatók silóval rakodtan — teszi hoz­zá mérgesen. Ám az emberek nem látnak ebben semmi el­ítélni valót. Holott csak ennél a munkánál 11 gép vesztegel na­ponta kevés eredménnyel, ame­lyet jól tudnának hasznosítani a talaj munkánál, szállításinál. 11 géppel két hét alatt mind­össze 72 holdnyi területről si- lóziták be a termést a várt 166 hold helyett. — Szomorú, de nem első és egyedüli eset ez. Kabátunk se marad, ha ez így megy tovább­ra is. — Sajnálkozfak a felszó­lalók, amikor a taggyűlésen szóba került a munkafegyelem lazasága, a gépek alacsony fo­kú kihasználása. A sajnálkozás azonban nem elegendő. A szalmalehúzásnál csak egy-két órai munkát ad­tak a traktoroknak, gépenként 400 forintos veszteséget okozva egy-egy nap alatt, s ráadásul a drága szalma egy része is ott maradt a tarlón, oly vas­tagon, hogy a traktoreke is csődöt mondott rajta. A szer­tehagyott szalmáért 100 forin­tot kaphatott volna mázsán­ként a szövetkezet, de úgy lát­szik, a kömlőieknek ilyen ese­tekben nem fáj a közös forint rövidítése. Nem tudják megoldani a többi gép ésszerű felhasználá­sát sem. Reménytelennek lát­szik a kétműszakos és a nyúj­tott műszakos munkák meg­szervezése is, mert a traktoro­sok egy része kijelentette: in­kább leszáll a gépről, minthogy két műszakban dolgozzék. S ezekhez a forintrövidítők- höz nincs egyetlen korholó szava sem a szövetkezet tagsá­gának. Mint azon sem ütköz­tek meg túlságosan — sőt csen­des kárörömmel szemlélték -Szécsi Imre munkacsapatának „merészségét”, akik nem vol­tak hajlandók hazahordani az állattenyésztők, traktorosok és vezetők szalmarészesedését, önző módoiTcsak a sajátjukat rakták fel a kocsira. De ha ilyen komoly bajok mutatkoznak a munkafegye­lem körül miért nem büntetik meg a rendbontókat, a forintrövidítőket? — adód­na a kérdés, de a Kömlőin hal­lott példák arra engednek kö­vetkeztetni, hogy az erélyes- ség, a vétkesek, fegyelemlazi- tók felelősségre vonása csak­nem ismeretlen fogalom ma-| napság a Május 1 Tsz-ben. I (Folytatjuk.) | Albérlet vagy lakásuzsora?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents