Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-13 / 215. szám
Pihenő szárnyak... A legendás hírű „Gyöngyös 33” nyomait kutattam. Egykor: csodákhoz, nagy hírű versengésekhez fordultam Vissza; elszunnyadt szavakat ebresztgeUem, régi lobogások hu tüzeit szítottam, fakult' fényképek, szakadozott újságé niegsárgult iratok emlékeiből Fiókok, vaskazetták, ai m." ok mélyéről, öregedő, hí. jdan volt repülősök vallómé, s. bői tűntek elő néhány percre az elsuhant évtizedek .. . A gépet kerestem, a; lelyet gyöngyösi iparosok építettek ..Néhány kis szak- %önyv birtokában minden előképzettség nélkül...,” amely nnyi dicsőséget szerzett készí- iinek, pilótáinak.,.! Gács Béla tanár úr nevét is szóba hozták, amikor kérdezősködni kezdtem a „nagy gólya” után ... Az idős gimná- umi tanár szabadkozott, sze- enyen csak annyit mondott; igen tud a gépről, — múzeumi emlék már Budapesten. Ö maga nem vett részt sem tervezésében, sem építésében, oyszerű „műkedvelő” pilóta volt csak, az sem sokáig, inkább modellezett. Kis játékgépek építésére tanította az érdeklődőket, s néha-néha elméleti előadásokat tartott a repülésről... Ennyiről szólt csak, látszott rajta, legszívesebben visszafojtotta volna a szót; mert nem érdem amit tett — úgymond —, hanem kötelesség, ha az ember fizika 5S tanár... Maga helyett bb másokat ajánlott, Sza- oo Gyulát, s magát a híres repülőt Molnár Árpádot. Ők — mondta — bizonyára többet tudnak... Egy címfestő műhelyben akadtam rá Szabó Gyulára. Tőle valóban többet hallottam. S nemcsak a „Gyöngyös 33” építéséről, hanem egy seregre való más gépről is; Zöglin- gekröl, Segelzöglingekről, — közöttük arról is, amely a kairói „Aero Club d’ Egypte” részére készült, és a Vándorról, a Hol’ s der Teufelről, meg a hidroplánról, amelyeket szintén ők, a „fanatikusnak” keresztelt gyöngyösi emberek, Molnár Árpád, Grünnfeld Elemér, Hegyi Dániel,-id. Kol- i)tann Ödön, Molnár Lajos, Lukács Dezső, Nyemecz Pál alkottak. És Szabó Gyula megemlítette a legelső „vállalkozást” is, amelyhez még 6 egyedül fogott hozzá, valamikor a húszas évek vége felé, a városi kislakásokban. Az első gép ugyan még nem sikerült, de a többi, amiket már közösen építettek az ácsok, asztalosok, lakatosok, annál inkább! Azogi pilótákról és kivágott újságcikkek, amelyekben róluk írtak akkor. Érthetően, talán a „Gyöngyös 33”-nak jutott azonban a legtöbb hely; az albumokba oldalakat foglalnak el a róla szóló dokumentumok. — 1932-ben kezdtük el épfA „Gyöngyös 33”, az első magyar motor nélküli teljesítmény-repülőgép. kát bizony már nemcsak a Mátra alján, hanem az egész országban megbámulták, tudtak róluk! — A gépekhez repülőtér, hangár is kellett. Ehhez a munkához is maguk fogtak hozzá — emlékszik a deres hajú címfestő. — Megfelelő terepet kerestünk, fákat, cserjéket irtottunk, sziklákat re- pesztettünk és görgettünk arrébb az útból, egyengettünk. Azután meg, hogy a várostól megkaptuk a téglagyár egyik szárító színjének anyagát, katonai teherautók segítségével a hegyre szállítottuk, összehoztunk egy hangárfélét is; Szabó János, Junghancz Ferenc, Studer János, Borost József, B. Nagy Miklós ácsok, Barna József, Brand Béla lakatosok, segédeikkel, inasaikkal együtt... Utána kezdtük csak el az igazi repülést! Szabó bácsi előszedte a féltve őrzött ereklyéket Korabeli plakátok a közszemlére kiállított gépekről, repülőnapok rendezéséről, fényképek a műhelyekről, épülő nagy „madarakról”, szép emlékű versenyekről, rétem, Janka Zoltán okleveles gépészmérnök tervei alapján, a mátrafüredi mulató tágas Molnár Árpád, a gyöngyösiek többszörös rekordpilótája, a Népi repülésért érdemjelvény ezüst fokozatának birtokosa. tánctermében. Nagy munka volt, csaknem egy év összes szabad idejébe került, amíg befejeztük. Jól emlékszem még a napra is; 1933. június 4-én volt az avatása. A „keresztelő” repülőnap rangos esemény volt! Megjelent azon maga Anna főhercegasszöny és József főherceg is! A posta különleges emlékbélyeget adott ki, másnap egy motoros géppel Gyöngyösről indult az első légipostajárat Budapestre... Az új gépnek ez volt az első ünneplése, a második, a harmadik és a többi ez után következett. Mert Molnár Ár pád repülő társunk éppen í „Gyöngyös 33”-on aratta leg nagyobb sikereit! Június 25-én 1140 m-es teljesítményével új magassági rekordot állított, fel, s két nappal később — a budaörsiek híres Kelényijét uta sítva maga mögé — 10 óra 7 perces eredményével beállítja az új időtartam-rekordot is! Majd, hogy teljes legyen sor: augusztus 1-én Tiszado- rogmáig repült, s 64 kilométeres távolságban megszerezte a „D” teljesítmény jelvényt. Másodikként Magyarországon, negyvennyolcadikként a világon ...! A híres repülő, aki a legendás gépen kívül korábban már más repülőgépekkel, másik két magyar időtartam-rekordot is elért; még mindig „pilóta” — egy vállalati Warszava személygépkocsi volánja mögött... Nem gondolt a késői látogatásra ... Nála már az emlékek is kopot- tabbak; az egykor fényesen csillogó érmeket talán a kis- unoka szórta ©1 valahol a lakásban, játék közben, fényképek csak nehezen kerülnek elő, azok is színehagyottan, s a gratuláló levelekből is háiny- zik egy-egy darabka, ami meg egészben van, gyűrött, szakadozott. Mint a régi dolgok általában, amelyek sokszor akaratlanul a legnagyobb vigyázatosság mellet is pusztulnak... Mégis így szépek még azok, fényt csalnak egy-egy percre a pilóta szemébe ... Régmúlt idők tanúja már maga a vén Pip isihegy is a „Gyöngyös 33” után a repülőtér is a pestieké lett. És elvitték volna még az albumot is, ha ezek az öregedő pilóták hagyták volna! De azt már nem engedték, arra már jobban vigyáztak, hiszen csak annyi marad nekik az egészből... Emlékek, albumoki, régi történetek. Pihenő szárnyak... Gyóni Gyula Nagy sikere van a vásárnak most Budapesten. Az érdeklődő látogatók, (miután mindent megnéztek, amiből tanulni lehetett), esznek is, isznak is. Írja az Esti Hírlap (IX. 7.), hogy 12 ezer adag halászlé és sok egyéb étel mellett 176 ezer hektoliter sört és 60 ezer hektó bort is elfogyasztott vasárnap a nagyérdemű közönség. Minderre'ezen az egy napon elköltötték másfél millió o Intőt. Nagy pénz. Csak az árakkal nem vagyunk tisztában! Mennyiért mérhették a bort és a sört a vásáron, ha 6 miílió liter bor fogyott, sörből meg több mint 17 és fél millió liter! Ezért a több mint 23 millió liter finom nedűért (a koszttal együtt) mindössze másfél millió forintot fizettek? Azt sem tudjuk, hogy hányán látogattak el azon a napon a vásárba. Ha fejenként bőven 3 liter itókát fogyasztottak, akkor is legalább 7 millió látogató volt. Nagy muri lehetett. Vagy nem volt itt valami tévedés? ★ Ha már a mezőgazdaságnál tartunk: Két szép, egészséges Shawer tojótyúk fényképét látjuk a Képes Újságban (36. szám), amint éppen két szép tojást produkáltak. De biztosan nem a debreceni baromfifeldolgozóban ülnek. Szerintünk kár volna őket még feldolgozni Debrecenben, ha tűlük és társaiktól egy év alatt 2 millió tojást is összegyűjtenek Szentesen, az Új Barázda Tsz-ben. Egyszerűbb a mellettük levő kép aláírását a tyúkok fényképéhez olvasni. Mert össze van cserélve... ★ De mi sem vagyunk angyalok. Hiába akartuk felhívni a figyelmet, hogy 50 évvel ezelőtt nem országos aukció árverés) indult a katonák melegholmija érdekében. Országos akció kellett ahhoz, hogy az asszonyok melegítő ruhadarabokat kössenek. Hiába, mert a „szedőgép ördöge” jóvoltából a Népújságban (IX. 6.) az aukció szóból is akció lett így bizony értelmetlenséget írtunk... (Dr. Szemes) ESTI FÉNYBEN..’. (Tornai András felvételt) vWtnmwtTtnmwvwwwwwy i £>j i'wim fitfiifrfi&!|/r n QLftLikV EViiitl* 7£ Al ANáÚfll A0STARA8LÁS HITELES TÖRTÉNETEI 1. — Tudjátok-e, hogy minden éjszaka postavonat közlekedik Skócia és London között? Ezzel a bejelentéssel nyitotta meg Douglas Gordon Goody a Gentlemanek Ligájának ülését. A Gentlemanek Ligája a londoni alvilág arisztokráciájának a szervezete, összejöveteleit rendszerint Bobby Welch külvárosi klubjában tartotta, most azonban nem a klub nyilvános helyiségében, hanem tágas irodájában ült össze. A cingár Bobby Welchről senki sem gondolta volna, hogy egy hírhedt külvárosi klub tulajdonosa, még kevésbé, hogy a londoni alvilág aktív tagja. Társai, maguk között, gyakran sajnálkoztak rajta felesége, egy elvirágzott, közönséges perszóna miatt, aki nem tartott lépést férjének „társadalmi felemelkedésével”. Welch tizenhét éves kezdő betörő volt, amikor feleségül vette a kétszer annyi idős nőt. Azóta 18 év telt el, Welch felküzdötte magát az alvilág arisztokráciájába, és ötvenévesnél is idősebb felesége most rnár semmi képpén sem illett hozzá. Mégis híven kitartott mellette. Az asszony két üveg whiskyt állított az asztalra, és rakosgatni kezdett az egyik polcon, de Gordon intésére gyorsan kiment. A vezér akaratát még ő is tiszteletben tartotta. — Szóval, tudjátok-e, hogy minden éjszaka postavonat közlekedik Skócia és London között, és töméntelen pénzt szállít? A gentlemanok — Edwards, White, Welch, James, Reynolds, Hussey, Wisbey és Wilson — kíváncsi érdeklődéssel néztek rá. — Honnan tudod ezt? — kérdezte Welch. — Twinky jelentette. — Hát ő honnan tudja? — Egy ír vasutas árulta el neki. — Az íreknek nem lehet hinni. Azok mindig hazudnak. Goody, akit ír anya hozott a világra, egyetlen pillantással elhallgattatta. — A vonat minden este tíz perccel hét előtt indul Glasgowból, és hajnali 3,41 órakor érkezik Londonba. Legalább kétmillió fontot szállít. — Mindennap ugyanannyit? — Egyszer többet, máskor kevesebbet. A legtöbbet augusztusban, amikor sok turista fordul meg, és sok pénzt költ Skóciában. A bankok minden éjszaka Londonba küldik a befolyt készpénz nagy részét. — Miért? — A nem egészen tiszta bankjegyeket kivonják a forgalomból. — Szériák szerint rendezve küldik Londonba? — Dehogy. Csak az Angol Bankban rendezik szériák és számok szerint, azután felfűzik. A bankjegyfüzérek addig lógnak a bank pincéjében,1 amíg egy-egy széria teljessé nem válik, akkor hivatalosan megsemmisítik a piszkos és gyűrött bankjegyeket. — Szóval ez a postavonat r.em olyan bankjegyeiket szállít, amelyeknek számait élőre feljegyezték? — kérdezte a mindig álmos Buster Edwards. — Mondtam már, hogy milyen bankjegyek ezek. Az új bankjegyeket, szériák szerint csomagolva az ellenvonat szállítja. Éppen ezért csak a glas- gow—londoni vonat érdekelhet minket. — Ügy látszik, elment a józan eszed! White, Welch és Wisbey kételkedve rázták a fejüket. — Hagyjátok, hadd mondja végig! — szólt közbe Edwards. — A nyílt pályán valahol meg kellene állítani a vonatot — Hogyan képzeled ezt el? — Egyelőre még semmilyen elképzelésem sincs. A ti véleményeteket szeretném hallani. — Közelebbi részletek nélkül nem mondhatók véleményt. Először is szeretném tudni, hogy miből áll a szerelvény — szólalt meg újra a kövér Edwards a többiek nagy csodálkozására, mert ő általában hallgatni szokott, most pedig már háromszor is megszólalt. — Kérdésed egészen helyénvaló. A szerelvény tíz, vagy tizenkét postakocsiból áll, de csak kettőben szállítanak pénzt* isak a beavatottak tudják, hogy melyik kettőben, mert a vagonok sorrendjét mindennap megváltoztatják. A „gentlemanek” egy ideig szótlanul gondolkodtak. — Hány főnyi személyzet van a vonaton? — Körülbelül hetven—nyolcvan. — De hiszen akkor egy egész hadsereggel kell felvonulnunk. — Valamennyien fegyvertelének ... rús élményeidről... Bruce Reynolds azonban nem zavartatta magát. — A vonatot rendszerint be- bocsátottuk az alagútba, és ott megállítottuk. Azután kétfelől lövöldözve Ibenyomultunk, és foglyul ejtettük a vonatot kísérő német katonákat. Megtörtént, hogy egy-egy alkalommal nyolcvan foglyot is ejtettünk. — De hogyan állítottátok meg a szerelvényt? nak, mint a háború idején. Nem vagyok villanyszerelő. — Ismersz valakit, akit felhasználhatnánk ? — Majd megkérdezem Ma- ryt Ö minden specialistát ismer Londonban. Bruce Reynolds tizenkét éves volt, amikor kitört a második világháború, önként jelentkezett, és ejtőernyős lett. 1944-ben a német front mögött leereszkedett Francikor-X^XvX-^5060, — Ha visszagondolok a háborúra, eszembe jut, hogy 1944-ben több vonatot állítottunk le a nyílt pályán Dél- Franciaországban. Német ka- tonavonatokat... — Csak ne mesélj újra háibo— Tilosra állítottuk a szema- s fort. r — Értesz valamit a vasúti t jelzőberendezésekhez? ' — Ma már sokkal bonyolul- * tatob jelzőszerkeaetet alkalmazizágba és részt vett több merész romboló akcióban. A há- aorú végéig az őrnagyi rangig /itte, habár nég csak 22 esztendős volt. (Folytatjuk) Detektívek vizsgálják a kirabolt postakocsit.
