Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-13 / 215. szám

Pihenő szárnyak... A legendás hírű „Gyöngyös 33” nyomait kutattam. Egy­kor: csodákhoz, nagy hírű versengésekhez fordultam Vissza; elszunnyadt szavakat ebresztgeUem, régi lobogások hu tüzeit szítottam, fakult' fényképek, szakadozott újsá­gé niegsárgult iratok emlé­keiből Fiókok, vaskazetták, ai m." ok mélyéről, öregedő, hí. jdan volt repülősök vallómé, s. bői tűntek elő néhány perc­re az elsuhant évtizedek .. . A gépet kerestem, a; lelyet gyöngyösi iparosok építettek ..Néhány kis szak- %önyv birtokában minden elő­képzettség nélkül...,” amely nnyi dicsőséget szerzett készí- iinek, pilótáinak.,.! Gács Béla tanár úr nevét is szóba hozták, amikor kérde­zősködni kezdtem a „nagy gó­lya” után ... Az idős gimná- umi tanár szabadkozott, sze- enyen csak annyit mondott; igen tud a gépről, — múzeu­mi emlék már Budapesten. Ö maga nem vett részt sem ter­vezésében, sem építésében, oyszerű „műkedvelő” pilóta volt csak, az sem sokáig, in­kább modellezett. Kis játék­gépek építésére tanította az érdeklődőket, s néha-néha el­méleti előadásokat tartott a repülésről... Ennyiről szólt csak, látszott rajta, legszíve­sebben visszafojtotta volna a szót; mert nem érdem amit tett — úgymond —, hanem kötelesség, ha az ember fizika 5S tanár... Maga helyett bb másokat ajánlott, Sza- oo Gyulát, s magát a híres repülőt Molnár Árpádot. Ők — mondta — bizonyára többet tudnak... Egy címfestő műhelyben akadtam rá Szabó Gyulára. Tőle valóban többet hallottam. S nemcsak a „Gyöngyös 33” építéséről, hanem egy seregre való más gépről is; Zöglin- gekröl, Segelzöglingekről, — közöttük arról is, amely a kairói „Aero Club d’ Egypte” részére készült, és a Vándor­ról, a Hol’ s der Teufelről, meg a hidroplánról, amelyeket szintén ők, a „fanatikusnak” keresztelt gyöngyösi emberek, Molnár Árpád, Grünnfeld Elemér, Hegyi Dániel,-id. Kol- i)tann Ödön, Molnár Lajos, Lu­kács Dezső, Nyemecz Pál al­kottak. És Szabó Gyula meg­említette a legelső „vállalko­zást” is, amelyhez még 6 egye­dül fogott hozzá, valamikor a húszas évek vége felé, a vá­rosi kislakásokban. Az első gép ugyan még nem sikerült, de a többi, amiket már közösen építettek az ácsok, asztalosok, lakatosok, annál inkább! Azo­gi pilótákról és kivágott új­ságcikkek, amelyekben róluk írtak akkor. Érthetően, talán a „Gyön­gyös 33”-nak jutott azonban a legtöbb hely; az albumokba oldalakat foglalnak el a róla szóló dokumentumok. — 1932-ben kezdtük el épf­A „Gyöngyös 33”, az első magyar motor nélküli teljesít­mény-repülőgép. kát bizony már nemcsak a Mátra alján, hanem az egész országban megbámulták, tud­tak róluk! — A gépekhez repülőtér, hangár is kellett. Ehhez a munkához is maguk fogtak hozzá — emlékszik a deres hajú címfestő. — Megfelelő te­repet kerestünk, fákat, cser­jéket irtottunk, sziklákat re- pesztettünk és görgettünk ar­rébb az útból, egyengettünk. Azután meg, hogy a várostól megkaptuk a téglagyár egyik szárító színjének anyagát, ka­tonai teherautók segítségével a hegyre szállítottuk, összehoz­tunk egy hangárfélét is; Szabó János, Junghancz Ferenc, Studer János, Borost József, B. Nagy Miklós ácsok, Barna József, Brand Béla lakatosok, segédeikkel, inasaikkal együtt... Utána kezdtük csak el az igazi repülést! Szabó bácsi előszedte a féltve őrzött ereklyéket Korabeli plakátok a köz­szemlére kiállított gépekről, repülőnapok rendezéséről, fényképek a műhelyekről, épülő nagy „madarakról”, szép emlékű versenyekről, ré­tem, Janka Zoltán okleveles gépészmérnök tervei alapján, a mátrafüredi mulató tágas Molnár Árpád, a gyöngyö­siek többszörös rekordpilótája, a Népi repülésért érdemjelvény ezüst fokozatának birtokosa. tánctermében. Nagy munka volt, csaknem egy év összes szabad idejébe került, amíg befejeztük. Jól emlékszem még a napra is; 1933. június 4-én volt az avatása. A „ke­resztelő” repülőnap rangos esemény volt! Megjelent azon maga Anna főhercegasszöny és József főherceg is! A posta különleges emlékbélyeget adott ki, másnap egy motoros géppel Gyöngyösről indult az első légipostajárat Budapest­re... Az új gépnek ez volt az első ünneplése, a második, a harmadik és a többi ez után következett. Mert Molnár Ár pád repülő társunk éppen í „Gyöngyös 33”-on aratta leg nagyobb sikereit! Június 25-én 1140 m-es teljesítményével új magassági rekordot állított, fel, s két nappal később — a bu­daörsiek híres Kelényijét uta sítva maga mögé — 10 óra 7 perces eredményével beállítja az új időtartam-rekordot is! Majd, hogy teljes legyen sor: augusztus 1-én Tiszado- rogmáig repült, s 64 kilométe­res távolságban megszerezte a „D” teljesítmény jelvényt. Má­sodikként Magyarországon, negyvennyolcadikként a vilá­gon ...! A híres repülő, aki a legendás gépen kívül ko­rábban már más repülőgépek­kel, másik két magyar időtar­tam-rekordot is elért; még mindig „pilóta” — egy vállala­ti Warszava személygépkocsi volánja mögött... Nem gon­dolt a késői látogatásra ... Ná­la már az emlékek is kopot- tabbak; az egykor fényesen csillogó érmeket talán a kis- unoka szórta ©1 valahol a la­kásban, játék közben, fényké­pek csak nehezen kerülnek elő, azok is színehagyottan, s a gratuláló levelekből is háiny- zik egy-egy darabka, ami meg egészben van, gyűrött, szakado­zott. Mint a régi dolgok álta­lában, amelyek sokszor aka­ratlanul a legnagyobb vigyáza­tosság mellet is pusztulnak... Mégis így szépek még azok, fényt csalnak egy-egy percre a pilóta szemébe ... Régmúlt idők tanúja már maga a vén Pip isihegy is a „Gyöngyös 33” után a repülőtér is a pestieké lett. És elvitték volna még az albumot is, ha ezek az öregedő pilóták hagy­ták volna! De azt már nem engedték, arra már jobban vi­gyáztak, hiszen csak annyi marad nekik az egészből... Emlékek, albumoki, régi törté­netek. Pihenő szárnyak... Gyóni Gyula Nagy sikere van a vásárnak most Budapesten. Az érdek­lődő látogatók, (miután mindent megnéztek, amiből tanulni lehetett), esznek is, isznak is. Írja az Esti Hírlap (IX. 7.), hogy 12 ezer adag halászlé és sok egyéb étel mellett 176 ezer hektoliter sört és 60 ezer hektó bort is elfogyasztott vasárnap a nagyérdemű közönség. Minderre'ezen az egy na­pon elköltötték másfél millió o Intőt. Nagy pénz. Csak az árak­kal nem vagyunk tisztában! Mennyiért mérhették a bort és a sört a vásáron, ha 6 miílió liter bor fogyott, sörből meg több mint 17 és fél millió liter! Ezért a több mint 23 millió liter finom nedűért (a koszttal együtt) mindössze másfél millió forintot fizettek? Azt sem tudjuk, hogy hányán láto­gattak el azon a napon a vásárba. Ha fejenként bőven 3 li­ter itókát fogyasztottak, akkor is legalább 7 millió láto­gató volt. Nagy muri lehetett. Vagy nem volt itt valami té­vedés? ★ Ha már a mezőgazdaságnál tartunk: Két szép, egészséges Shawer tojótyúk fényképét látjuk a Képes Újságban (36. szám), amint éppen két szép tojást produkáltak. De biztosan nem a debreceni baromfifeldolgozóban ülnek. Szerintünk kár volna őket még feldolgozni Debrecenben, ha tűlük és társaiktól egy év alatt 2 millió tojást is összegyűjtenek Szentesen, az Új Barázda Tsz-ben. Egyszerűbb a mellettük levő kép aláírását a tyúkok fényképéhez olvasni. Mert össze van cserélve... ★ De mi sem vagyunk angyalok. Hiába akartuk felhívni a fi­gyelmet, hogy 50 évvel ezelőtt nem országos aukció ár­verés) indult a katonák melegholmija érdekében. Országos akció kellett ahhoz, hogy az asszonyok melegítő ruhada­rabokat kössenek. Hiába, mert a „szedőgép ördöge” jóvoltá­ból a Népújságban (IX. 6.) az aukció szóból is akció lett így bizony értelmetlenséget írtunk... (Dr. Szemes) ESTI FÉNYBEN..’. (Tornai András felvételt) vWtnmwtTtnmwvwwwwwy i £>j i'wim fitfiifrfi&!|/r n QLftLikV EViiitl* 7£ Al ANáÚfll A0STARA8LÁS HITELES TÖRTÉNETEI 1. — Tudjátok-e, hogy minden éjszaka postavonat közlekedik Skócia és London között? Ezzel a bejelentéssel nyitotta meg Douglas Gordon Goody a Gentlemanek Ligájának ülését. A Gentlemanek Ligája a londoni alvilág arisztokráciájá­nak a szervezete, összejövete­leit rendszerint Bobby Welch külvárosi klubjában tartotta, most azonban nem a klub nyil­vános helyiségében, hanem tá­gas irodájában ült össze. A cingár Bobby Welchről senki sem gondolta volna, hogy egy hírhedt külvárosi klub tu­lajdonosa, még kevésbé, hogy a londoni alvilág aktív tagja. Társai, maguk között, gyakran sajnálkoztak rajta felesége, egy elvirágzott, közönséges perszóna miatt, aki nem tar­tott lépést férjének „társadal­mi felemelkedésével”. Welch tizenhét éves kezdő betörő volt, amikor feleségül vette a kétszer annyi idős nőt. Azóta 18 év telt el, Welch felküzdöt­te magát az alvilág arisztok­ráciájába, és ötvenévesnél is idősebb felesége most rnár semmi képpén sem illett hozzá. Mégis híven kitartott mellette. Az asszony két üveg whiskyt állított az asztalra, és rakos­gatni kezdett az egyik polcon, de Gordon intésére gyorsan kiment. A vezér akaratát még ő is tiszteletben tartotta. — Szóval, tudjátok-e, hogy minden éjszaka postavonat közlekedik Skócia és London között, és töméntelen pénzt szállít? A gentlemanok — Edwards, White, Welch, James, Rey­nolds, Hussey, Wisbey és Wil­son — kíváncsi érdeklődéssel néztek rá. — Honnan tudod ezt? — kér­dezte Welch. — Twinky jelentette. — Hát ő honnan tudja? — Egy ír vasutas árulta el neki. — Az íreknek nem lehet hin­ni. Azok mindig hazudnak. Goody, akit ír anya hozott a világra, egyetlen pillantással elhallgattatta. — A vonat minden este tíz perccel hét előtt indul Glas­gowból, és hajnali 3,41 órakor érkezik Londonba. Legalább kétmillió fontot szállít. — Mindennap ugyanannyit? — Egyszer többet, máskor kevesebbet. A legtöbbet augusz­tusban, amikor sok turista for­dul meg, és sok pénzt költ Skó­ciában. A bankok minden éj­szaka Londonba küldik a be­folyt készpénz nagy részét. — Miért? — A nem egészen tiszta bankjegyeket kivonják a for­galomból. — Szériák szerint rendezve küldik Londonba? — Dehogy. Csak az Angol Bankban rendezik szériák és számok szerint, azután felfű­zik. A bankjegyfüzérek addig lógnak a bank pincéjében,1 amíg egy-egy széria teljessé nem válik, akkor hivatalosan megsemmisítik a piszkos és gyűrött bankjegyeket. — Szóval ez a postavonat r.em olyan bankjegyeiket szál­lít, amelyeknek számait élőre feljegyezték? — kérdezte a min­dig álmos Buster Edwards. — Mondtam már, hogy mi­lyen bankjegyek ezek. Az új bankjegyeket, szériák szerint csomagolva az ellenvonat szál­lítja. Éppen ezért csak a glas- gow—londoni vonat érdekel­het minket. — Ügy látszik, elment a jó­zan eszed! White, Welch és Wisbey ké­telkedve rázták a fejüket. — Hagyjátok, hadd mondja végig! — szólt közbe Edwards. — A nyílt pályán valahol meg kellene állítani a vonatot — Hogyan képzeled ezt el? — Egyelőre még semmilyen elképzelésem sincs. A ti véle­ményeteket szeretném hallani. — Közelebbi részletek nélkül nem mondhatók véleményt. Először is szeretném tudni, hogy miből áll a szerelvény — szólalt meg újra a kövér Ed­wards a többiek nagy csodál­kozására, mert ő általában hallgatni szokott, most pedig már háromszor is megszólalt. — Kérdésed egészen helyén­való. A szerelvény tíz, vagy ti­zenkét postakocsiból áll, de csak kettőben szállítanak pénzt* isak a beavatottak tudják, hogy melyik kettőben, mert a vagonok sorrendjét mindennap megváltoztatják. A „gentlemanek” egy ideig szótlanul gondolkodtak. — Hány főnyi személyzet van a vonaton? — Körülbelül hetven—nyolc­van. — De hiszen akkor egy egész hadsereggel kell felvonulnunk. — Valamennyien fegyverte­lének ... rús élményeidről... Bruce Reynolds azonban nem zavartatta magát. — A vonatot rendszerint be- bocsátottuk az alagútba, és ott megállítottuk. Azután kétfelől lövöldözve Ibenyomultunk, és foglyul ejtettük a vonatot kí­sérő német katonákat. Megtör­tént, hogy egy-egy alkalommal nyolcvan foglyot is ejtettünk. — De hogyan állítottátok meg a szerelvényt? nak, mint a háború idején. Nem vagyok villanyszerelő. — Ismersz valakit, akit fel­használhatnánk ? — Majd megkérdezem Ma- ryt Ö minden specialistát is­mer Londonban. Bruce Reynolds tizenkét éves volt, amikor kitört a má­sodik világháború, önként je­lentkezett, és ejtőernyős lett. 1944-ben a német front mö­gött leereszkedett Francikor­-X^XvX-^5060, — Ha visszagondolok a há­borúra, eszembe jut, hogy 1944-ben több vonatot állítot­tunk le a nyílt pályán Dél- Franciaországban. Német ka- tonavonatokat... — Csak ne mesélj újra háibo­— Tilosra állítottuk a szema- s fort. r — Értesz valamit a vasúti t jelzőberendezésekhez? ' — Ma már sokkal bonyolul- * tatob jelzőszerkeaetet alkalmaz­izágba és részt vett több me­rész romboló akcióban. A há- aorú végéig az őrnagyi rangig /itte, habár nég csak 22 esz­tendős volt. (Folytatjuk) Detektívek vizsgálják a kirabolt postakocsit.

Next

/
Thumbnails
Contents