Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-13 / 215. szám
Munka és morál Két napja a megyei pártbizottság kibővített ülésen értékelte a megye iparának féléves tervét. Az ülés — amellett, hogy rámutatott még a meglevő hibákra, a ki nem használt lehetőségekre — megállapította: megyénk üzemi munkásai szorgalmasan, eredményesen dolgoztak. Az állami ipar első féléves tervét 102,7 százalékra teljesítette, s ezzel majd 15 százalékkal termelt többet, mint 1963 azonos időszakában, exporttervét pedig 13.2 százalékkal teljesítette 'túl. Javult az állami iparban a termelékenység is (102,1 százalék), az egy foglalkoztatottra eső teljes termelés 7 százalékkal magasabb, mint 1963 első fél évében volt. Mindez szép és örvendetes. Azt igazolják ezek a számok, hogy megyénk ipara is — mint ahogy az egész népgazdaság — egészségesen fejlődik, a párt helyes gazdaságpolitikája több termékben, több áruban realizálódik. Nem mindenki örül azonban ennek a fejlődésnek. Vannak, akiik, mivel gazdaságig politikai erejük már nincs, rafinál- tan, ahogy mondani szokták, „hátulról jőve” próbálják lassítani a fejlődést. Üzemeinkben, ha nem is kézről kézre jár, de azért terjed „A munka tízparancsolata” és ennek a leginkább szellemtelen szeli e- mességnek minden „parancsolata” a munkát választotta célpontjául. Magasztalja ez a lógást, a fegyelmezetlenséget, gúnyolja a munkát, nevetségessé igyekszik tenni a szorgalmat, a lelkiismeretességet. Kinek jó ez? A Szabad Európának, ahonnét ez elindult, feltétlenül, hiszen minden lógás, minden fegyelmezetlenség, minden trehányság és pazarlás lassítja társadalmunk előrehaladásüt. Abban a gazdasági versenyfutásban pedig, ami a szocialista és a kapitalista országok között folyik, csak a naív várhat „sportszerűséget” a Szabad Európától. De vajon jó-e annak, aki bedűlt az ideológiai diverziónak és j ópofás- kodva, hogy „’derűt” váltson ki, terjeszti a „parancsolatot.” Semmi esetre sem! De talán többen nem is gondoltak arra, hogy prófétáskodásukkal ártanak és a közömbösség bacilu- sáit terjesztik. Nem akarok túlzott jelentőséget tulajdonítani „A munka tízparancsolatának”, de feltétlenül szükségesnek látok egynémely következtetést levonni. A szocialista tudat szüntelen erősítéséről van szó. Mint ismeretes, a marxizmus az osztályharc három fő formáját különbözteti meg: a gazdasági, a politikai, és az ideo- .1 6iai—eszmei osztályharcot Ezek közül — a körülményektől függően —, hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe. Amikor pártunk VIII. kongresszusa meghirdette a marxizmus eszmei offenzíváját, ezzel az ideológiai harc szerepét emelte ki, fejlődésünk jelenlegi szakaszában. Közismert, hogy hazánkban ma már nincsenek olyan osztályok, vagy számottevő társadalmi rétegek, amelyeknek érdekei ellentétesek lennének a szocializmussal, amelyek ellen gazdasági és politikai osztályharcot kellene folytatni. Bár vannak még elszórtan és elszigetelten működő reakciós erők, az igazi nehézség nem ezek felszámolásában rejlik. Sokkal több kárt és problémát okoz a kapitalizmus eszméinek közvetlen és közvetett — a kapitalista világból jövő — hatása az emberek világnézetére, erkölcsi felfogására, fegyelmére. Amikor valaki nem végzi el becsületesen, legjobb tudása szerint a rábízott feladatot, amikor a közösségnek, vagy egyes embertársának megkárosítása, becsapása útján igyekszik érdemtelen előnyökhöz jutni, vagy éppen közömbösséget, érdektelenséget tanúsít a közügyekkei szemben, nem becsüli; nem tiszteli az arra érdemes embertársait, lényegében antiszociálisán, nem a szocializmus, hanem a kapitalizmus szellemében cselekszik. Vannak még ilyen emberek? Találkozhatunk még ilyenekkel? Bizony vannak és nem is kevesen. Ezekre számítanak, ezéket igyekeznék felhasználni azok, akiknék a fegyelmezetlenség, a közömbösség a szövetségesük, ha úgy tetszik, a tízparancsolatuk. Tény az, hogy a szocializmus alapjainak lerakásával párhuzamosan megyénkben is nagy eredményeket értünk el, népünk szellemi arculatának megváltoztatásában is. Ezrek és ezrek dolgoznak és tanulnak a szocialista brigádokban, szocialista módon akarnak dolgozni és élni. Tíz- és tízezrek fáradoznak önzetlenül, nem a saját, hartem a társadalom érdekében, tíz- és százezrek küzdenek a kapitalizmus nézeteinek, maradványainak teljes leküzdésén. Szükséges is ez. Mert bármilyen jelentős is az emberek tudatában végbement változás e tekintetben — a kapitalista nézetek leküzdésében — a dolog természetéből következően még nagyon sok tennivalónk van. Szükséges, mert a szocialista eszmék minden emberben való meghonosítása, elmélyítése nélkül nem lehet tovább haladni, a szocializmus építésében. Nem lehet, íriszem amikor a szocialista társadalom politikailag és gazdaságilag győzött, a továbbiakban mind több múlik az öntevékeny, öntudatos, alkotó munkán és a magas fokú eszmeiségért fűtött emberi magatartáson. A kapitalizmus teljes vereségéhez, a fölötte való teljes győzelemhez szervesen hozzátartozik, hogy ne csak a gyárakat, és a földeket hódítsuk el a kizs&kmányalaktól, hanem az emberek tudatát is. A szocialista, a kommunista társadalom lényegével összeegyeztethetetlen az önzés, a gerinctelenség, a cinizmus és a társadalommal szembeni közömbösség. Nem véletlen tehát, hogy az ellenség „A munka tízparancsolatába^” éppen ezeket tűzte zászlajára! S bár jelentkezzenek ezek a káros nézetele, nyíltan, vagy burkoltan, jó- pofáskodva, vagy acsarkodva, a harc ellenük szervesen hozzátartozik a szocializmus, a kommunizmus megteremtéséhez, megvalósításához. Éppen ezért azokkal szemben, akik nyíltan és tudatosan végzik ártalmas tevékenységüket, a leghatározottabban fel kell lépni. Más a helyzet azoknál, akik nem értik, vagy nem veszik észre az ellenség burkolt szándékát. Ezekkel szemben nem sértő, vádaskodó, ledorongoló hangerővel, hanem az igazság, az eszme meggyőző érveivel, az anti- marxista tételek, formulák és eszmék bátor és következetes bírálatával, a fejlődés melletti határozott és egyértelmű kiállással kell fellépni, méghozzá mindenféle frázistól, „tűzijátéktól”. pufogtatástól mentesen. * Vannak, akik kézlegyintéssel, a közismert közmondás — a kutya ugat, a karaván halad — „elsütésével” napirendre is tértek „A tízparancsolat” felett. Nem lehet, nem szabad igazat adni nekik. Nem engedhetjük, hogy ellenségeink, rosszakaróink a tudatlanságot ellenünk fordítsák. Nekünk minden ember helyes gondolkodására, szorgalmas munkájára szükségünk van, ezért a tudatlanság, a rosszakarat ellen, az igazságot, az eszmeiséget kell felsorakoztatnunk. Annak pedig, akinek az fáj, hogy az emberek rájöttek arra. hogy érdemes szorgalmasan és jól dolgozni és aki magasztalja a lógást, a fegyelmezetlenséget, gúnyolja a munkát, nevetségessé igyekszik tenni a szorgalmat, a lelkiismeretességet, csak annyit: alkotmányunk a munkához való jogot biztosítja, nem pedig a munka nélküli jövedelemhez való jogot. Aki tehát mindig a munka könnyebbik végét fogja, az ne lepődjék meg azon, ha borítékja sem lesz nehéz! Papp János A gyémántdiplomás . . . Miután az óvoda vezetője átadta a hatvan esztendős óvónői munkásságáért járó gyémántdiplomát, a volt tanítványok, munkatársak, barátok a tisztelet virágait — a 82 éves Valika néninek || —, a meghatott ** hangulat feloldódott. Emlékeikkel telik meg az ünneplő terem. A falon dísztáviratok, ■ képek mesélnek a . múltról, az el- múlt hatvan évről. Az ősz hajú Valika néni keresi a szavakat, nehezen tudja elkezdeni az óvodában eltelt hatvan év történetét. — Ingyenes állami növendékként Hódmezővásárhelyen végeztem az óvónői iskolát. Márama- rosra kerültem, ott kezdtem el ezt a nehéz, de számomra nagyon boldog munkát. Az első világháború ^ alatt kerültem Egerbe, ide, a Makiári úti óvodába. Azóta itt élek, abban a szobában, amelyben 50 évvel ezelőtt Egerben először aludtam. Elnézem a jubiláló Valika nénit. Azt mondják róla, hogy hatvanéves korában még táncolt, hegedült a gyerekeknek. 1951-ben nyugdíjazták. Nem örült neki. Nehezen tudott elszakadni az óvodától, melyhez annyi jó és rossz emlék fűzi. Mert volt rossz is! Amikor még egy fáskamrában maga főzött a gyerekeknek, maga vásárolta meg a süteményt az ebédhez. Igaz. ez húsz évvel ezelőtt volt. de Valika néni még emlékszik rá Tizenhárom éve özvegyen él. Gyerekei hívják magukhoz, de nem megy. Nem tudja itthagyni az óvodát, a tanítványokat, s a szobája mellett az udvaron játszó gyerekeket. Ha a hivatás- szeretetért, a lelkiismeretességért is adnának gyémántdiplomát, özv. Tóth Istvánná, a kedves Valika néni biztosan megkapná azt is. — koós — Meddig éktelenkedik Gyöngyösön a felszaggatott aszfalt? Tovább korszerűsítették a gyöngyösi közvilágítást: higanygőz-lámpákat kapott, fényesebb lett néhány utca... Korábban hírt adtunk már erről lapunk hasábjain, s a város lakóival együtt örültünk az eseménynek. Véltük, hogy ez is része az ünnepi készülődésnek, a nagy vendégvárásnak. A kezdeményezést, a higanygőzlámpás igyekezetét dicséretesnek tartjuk, de vele kapcsolatbad hadd jegyezzük meg mindjárt, hogy mennyivel szebben, jobban mutatna az például a Rákóczi utcában is, ha mindjárt párosult volna a megrongált aszfaltburkolat kijavításával, a tavalyi csatornaépítkezés máig is éktelenkedő nyomainak eltüntetésével! Márcsak azért is, mert a Rákóczi utca Gyöngyös egyik legszebb szakasza, és nem utolsósorban a belvárosban van ... Gondoljuk, nem kell különösebben bizonygatnunk, hogy a higanygőz-lámpák alatt mennyivel szebb látványt nyújtana a kijavított, tisztán tartott úttest. Természetesen az ostornyelek, és a régi, hagyományos világítótestek alatt is, más utcákban is; ahol mai napig sent tudták még feledtetni az idestova egy esztendeje végzett gyöngyösi „ásatásokat”! (—ni) Szeptember 1419-icr Csillagászati hét Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban és Kálban Már hagyományossá vált hazánkban, hogy szeptember első felében megrendezendő Megelégedéssel tapasztaltam, hogy az ipar átszervezése nem járt eredménytelenül. A sok eredményen belül is elismerésre méltó eredmény, hogy sikerült néhol úgy átszervezni, hogy kevesebb gépre és több íróasztalra lett szükség. Korszerű, modem vonalú, a világ- színvonalat elérő íróasztalokkal szaporodott átszervezett iparunk. Ennek tudható be, hogy állítólag van olyan üzem, ahol hetven íróasztalra már csak hatvan gép jut «ráz munkásra ® százötven nyilvántartó. Mert mindennek az alapja a nyilvántartás! Tegnap voltam egy nagy üzemben, ötszáz szobából és tízezer íróasztalból állt. Szédületes munka folyt, mindenki lázasan, idegesen, túlórázva mutatta ki, tartotta nyilván Burbulya II. János teljesítményét. Burbulya II. János az üzem kiváló és egyetlen szakmunkása. Smirglivel gyárt uborkasalátát. A legújabb technológia szerint! <-ó) csillagászait! hét a közvélemény figyelmét az űrkutatás legújabb eredményeire tereli. A TIT megyei szervezetének csillagászati és űrhajózási szakosztálya szeptember 14-19- iig Heves megyében is megrendezi a csillagászati hetet. Az előadások a csillagászat időszerű kérdéseivel foglalkoznak, Ilyen probléma például, hogy lehet-e kapcsolatot teremteni a világmindenség feltételezett értelmes lényeivel, milyen távolságra vannak tőlünk a csillagoik, hogyan mérjük, hogyan fejezzük ki a tőlünk mért távolságokat. Érdekes téma az is, hogy a csillagok a térben hogyan változtatják a helyüket, egymástól való távolságukat. Az is időszerű kérdés, hogy miért ripacsos a Hold felszíne és a közei ben a Holdra készülő ember mivel és kivel találkozik. Szeptember 14-én dir. Detre László, a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati Intézetének igazgatója Az égitestek sorsa, szeptember 15-ón Radoa Mihály gyakorló iskolai tanár Kapcsolatkeresésre más égitestek értelmes lényeivel, szeptember 16-án Krakkó Endre tanár Az űrhajózás első állomása: a Hold, szeptember 17- én Vidó Imre főiskolai adjunktus Hogyan mérik a csillagok távolságát. Szeptember 18-án, ár. Zétényi Endre főiskolai docens Az űrkutatás gyakorlati has» na címmel tart előadást Egerben, a tanárképző főiskola fizikai előadójában. Gyöngyösön és Hatvanban a városi művelődési házban és Kálban a gimnáziumban rendeznek előadásokat. Az előadások részvevőinek bemutatják a Rartjger-7 amerikai űrrakéta felvételeit a Holdról. SÄRKÄNYERESZTÖK... ... ezt a táblát volt szerencsém olvasni a Mütyűrkekészí- tö KTSZ üzemének ajtaján, ahová azért tértem be, hogy szokásos havi mütyűrkekészle- temet felfrissítsem. Tudomásul vettem, mert a leltár az leltár, s nem lehet olyan szomjas az ember mütyürkére, hogy ez figyelembe vétessék, amikor eljön a leltár ideje fényes nappal. Ekkor még szívemben vidám dallal, a leltár helyességébe viteti mély bizalommal és azzal s tudattal távoztam, hogy a leltár az ellenőrzés alapja, az ellenőrzés társadalomvédelem is, s ha én leltárellenes lennék, akkor társadalomellenes is A szomszédos utcába betérve gumihóit elzártam vásárolni, mert gumi»,ól nélkül ma már egyetlen nodern és öntudatos háztartás sem lehet meg. Miután a gyors fordulattól orromat bevertem a lehúzott redőnybe, könnyezi szemmel olvastam el a táblát, hogy „Leltár miatt zárva.’’ 'így pillanatig töprengtem a tábla előtt és olyan ostoba goidolatok juJleltáz miatt zárva tottak eszembe, hogy egy kis bolt leltárát némi áldozatvállalással, s a szives ügyfelek érdekében zárás előtt, vagy után* is meg lehetne csinálni, de aztán rádöbbentem álláspontom teljes tarthatatlanságára. A leltár az leltár, azt nem lehet csak úgy, ukmukfukk összecsapni, alapos körültekintő munka szükséges ahhoz fényes nappal, még akkor is, ha velem együtt harminckétezer ember akar gumihóit vásárolni. V tóvégre holnap is van nap, hacsak a holnapi napot leltár miatt zárva nem tartják. Távoztam hát ismét, s hogy mai napom ne menjen egészen veszendőbe, ha már egy nap szabadságot kértem sürgős bevásárlásaim céljaira, újabb utcába fordultam kissé már bizonytalan és ideges léptekkel, Az újabb utcában lévő újabb boltban a spitzbubit akartam megvenni, amellyel a mákdarálóból nagyon könnyen lehet marinírozott halfilét készíteni. Én ugyan sem a mákdarálót, sem a halfiiét nem szeretem, de a szomszédéknak is van már spitzbubijuk, nekünk is lennie kell tehát. Az újabb bolt ajtaján a tab la: „Leltár miatt zárva.” Ekkor megdühödtem, juszt is veszek valamit. Mindegy hogy mit, de vennem kell, eredménytelenül távozni otthonomba, egyet jelentem a gyáva megfutamodássál. Nem futa- modok! A kanáritrilláztató szaküzlet leltár miatt zárva volt, de zárva volt és természetesen leltár miatt az az üzlet is, ahol olyan padlóviaszt lehet kapni, amitől rögtön hanyatt esik az ember. Elmentem a fegyverkereskedésbe, hogy el- keserdett életemnek egy golyóval vessek véget, de át kellett mennem a kötélboltba, amqly ugyancsak zárva volt. Könnyes szemmel, az élettől végképp megundorodva kimentem a temetőbe, hogy egy síron várjam meg az őszi esőket, amelyek majd tüdőgyulladás formájában pontokat tesznek beteljesült sorsom után. A temető kapuján ott volt a tábla: „Leltár miatt zárva. A feltámadás kifogyott.” (egri) (Foto: Kiss Bélaf
