Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-13 / 215. szám

Munka és morál Két napja a megyei pártbi­zottság kibővített ülésen érté­kelte a megye iparának féléves tervét. Az ülés — amellett, hogy rámutatott még a megle­vő hibákra, a ki nem használt lehetőségekre — megállapítot­ta: megyénk üzemi munkásai szorgalmasan, eredményesen dolgoztak. Az állami ipar első féléves tervét 102,7 százalékra teljesítette, s ezzel majd 15 százalékkal termelt többet, mint 1963 azonos időszakában, exporttervét pedig 13.2 száza­lékkal teljesítette 'túl. Javult az állami iparban a termelékeny­ség is (102,1 százalék), az egy foglalkoztatottra eső teljes ter­melés 7 százalékkal magasabb, mint 1963 első fél évében volt. Mindez szép és örvendetes. Azt igazolják ezek a számok, hogy megyénk ipara is — mint ahogy az egész népgazdaság — egészségesen fejlődik, a párt helyes gazdaságpolitikája több termékben, több áruban reali­zálódik. Nem mindenki örül azonban ennek a fejlődésnek. Vannak, akiik, mivel gazdaságig politi­kai erejük már nincs, rafinál- tan, ahogy mondani szokták, „hátulról jőve” próbálják las­sítani a fejlődést. Üzemeink­ben, ha nem is kézről kézre jár, de azért terjed „A munka tízparancsolata” és ennek a leginkább szellemtelen szeli e- mességnek minden „parancso­lata” a munkát választotta cél­pontjául. Magasztalja ez a ló­gást, a fegyelmezetlenséget, gú­nyolja a munkát, nevetségessé igyekszik tenni a szorgalmat, a lelkiismeretességet. Kinek jó ez? A Szabad Eu­rópának, ahonnét ez elindult, feltétlenül, hiszen minden ló­gás, minden fegyelmezetlenség, minden trehányság és pazar­lás lassítja társadalmunk elő­rehaladásüt. Abban a gazdasá­gi versenyfutásban pedig, ami a szocialista és a kapitalista országok között folyik, csak a naív várhat „sportszerűséget” a Szabad Európától. De vajon jó-e annak, aki bedűlt az ideo­lógiai diverziónak és j ópofás- kodva, hogy „’derűt” váltson ki, terjeszti a „parancsolatot.” Semmi esetre sem! De talán többen nem is gondoltak arra, hogy prófétáskodásukkal árta­nak és a közömbösség bacilu- sáit terjesztik. Nem akarok túlzott jelentő­séget tulajdonítani „A munka tízparancsolatának”, de feltét­lenül szükségesnek látok egy­némely következtetést levonni. A szocialista tudat szünte­len erősítéséről van szó. Mint ismeretes, a marxizmus az osztályharc három fő for­máját különbözteti meg: a gaz­dasági, a politikai, és az ideo- .1 6iai—eszmei osztályharcot Ezek közül — a körülmények­től függően —, hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe. Amikor pártunk VIII. kong­resszusa meghirdette a marxiz­mus eszmei offenzíváját, ezzel az ideológiai harc szerepét emelte ki, fejlődésünk jelenlegi szakaszában. Közismert, hogy hazánkban ma már nincsenek olyan osztá­lyok, vagy számottevő társa­dalmi rétegek, amelyeknek ér­dekei ellentétesek lennének a szocializmussal, amelyek ellen gazdasági és politikai osztály­harcot kellene folytatni. Bár vannak még elszórtan és el­szigetelten működő reakciós erők, az igazi nehézség nem ezek felszámolásában rejlik. Sokkal több kárt és problémát okoz a kapitalizmus eszméinek közvetlen és közvetett — a ka­pitalista világból jövő — hatá­sa az emberek világnézetére, erkölcsi felfogására, fegyelmé­re. Amikor valaki nem végzi el becsületesen, legjobb tudása szerint a rábízott feladatot, amikor a közösségnek, vagy egyes embertársának megkáro­sítása, becsapása útján igyek­szik érdemtelen előnyökhöz jutni, vagy éppen közömbössé­get, érdektelenséget tanúsít a közügyekkei szemben, nem be­csüli; nem tiszteli az arra ér­demes embertársait, lényegében antiszociálisán, nem a szocializ­mus, hanem a kapitalizmus szellemében cselekszik. Vannak még ilyen emberek? Találkozhatunk még ilyenek­kel? Bizony vannak és nem is kevesen. Ezekre számítanak, ezéket igyekeznék felhasználni azok, akiknék a fegyelmezet­lenség, a közömbösség a szö­vetségesük, ha úgy tetszik, a tízparancsolatuk. Tény az, hogy a szocializmus alapjainak lerakásával párhu­zamosan megyénkben is nagy eredményeket értünk el, né­pünk szellemi arculatának megváltoztatásában is. Ezrek és ezrek dolgoznak és tanulnak a szocialista brigádokban, szocialista módon akarnak dol­gozni és élni. Tíz- és tízezrek fáradoznak önzetlenül, nem a saját, hartem a társadalom ér­dekében, tíz- és százezrek küz­denek a kapitalizmus nézetei­nek, maradványainak teljes le­küzdésén. Szükséges is ez. Mert bármilyen jelentős is az emberek tudatában végbement változás e tekintetben — a ka­pitalista nézetek leküzdésében — a dolog természetéből kö­vetkezően még nagyon sok ten­nivalónk van. Szükséges, mert a szocialista eszmék minden emberben való meghonosítása, elmélyítése nél­kül nem lehet tovább haladni, a szocializmus építésében. Nem lehet, íriszem amikor a szocialis­ta társadalom politikailag és gazdaságilag győzött, a továb­biakban mind több múlik az öntevékeny, öntudatos, alkotó munkán és a magas fokú esz­meiségért fűtött emberi maga­tartáson. A kapitalizmus teljes vereségéhez, a fölötte való tel­jes győzelemhez szervesen hoz­zátartozik, hogy ne csak a gyá­rakat, és a földeket hódítsuk el a kizs&kmányalaktól, hanem az emberek tudatát is. A szocialis­ta, a kommunista társadalom lényegével összeegyeztethetetlen az önzés, a gerinctelenség, a ci­nizmus és a társadalommal szembeni közömbösség. Nem véletlen tehát, hogy az ellenség „A munka tízparan­csolatába^” éppen ezeket tűz­te zászlajára! S bár jelentkez­zenek ezek a káros nézetele, nyíltan, vagy burkoltan, jó- pofáskodva, vagy acsarkodva, a harc ellenük szervesen hoz­zátartozik a szocializmus, a kommunizmus megteremtésé­hez, megvalósításához. Éppen ezért azokkal szem­ben, akik nyíltan és tudato­san végzik ártalmas tevékeny­ségüket, a leghatározottabban fel kell lépni. Más a helyzet azoknál, akik nem értik, vagy nem veszik észre az ellenség burkolt szándékát. Ezekkel szemben nem sértő, vádasko­dó, ledorongoló hangerővel, hanem az igazság, az eszme meggyőző érveivel, az anti- marxista tételek, formulák és eszmék bátor és következetes bírálatával, a fejlődés melletti határozott és egyértelmű ki­állással kell fellépni, méghoz­zá mindenféle frázistól, „tűzi­játéktól”. pufogtatástól mente­sen. * Vannak, akik kézlegyintéssel, a közismert közmondás — a kutya ugat, a karaván halad — „elsütésével” napirendre is tértek „A tízparancsolat” fe­lett. Nem lehet, nem szabad igazat adni nekik. Nem en­gedhetjük, hogy ellenségeink, rosszakaróink a tudatlanságot ellenünk fordítsák. Nekünk minden ember helyes gondol­kodására, szorgalmas munká­jára szükségünk van, ezért a tudatlanság, a rosszakarat el­len, az igazságot, az eszmei­séget kell felsorakoztatnunk. Annak pedig, akinek az fáj, hogy az emberek rájöttek arra. hogy érdemes szorgalmasan és jól dolgozni és aki magasztalja a lógást, a fegyelmezetlensé­get, gúnyolja a munkát, nevet­ségessé igyekszik tenni a szor­galmat, a lelkiismeretességet, csak annyit: alkotmányunk a munkához való jogot biztosít­ja, nem pedig a munka nél­küli jövedelemhez való jogot. Aki tehát mindig a munka könnyebbik végét fogja, az ne lepődjék meg azon, ha boríték­ja sem lesz nehéz! Papp János A gyémántdiplomás . . . Miután az óvoda vezetője átadta a hatvan esztendős óvó­női munkásságáért járó gyé­mántdiplomát, a volt tanítvá­nyok, munka­társak, barátok a tisztelet virá­gait — a 82 éves Valika néninek || —, a meghatott ** hangulat fel­oldódott. Emlékeikkel telik meg az ünneplő terem. A falon dísz­táviratok, ■ ké­pek mesélnek a . múltról, az el- múlt hatvan évről. Az ősz hajú Valika né­ni keresi a sza­vakat, nehezen tudja elkezdeni az óvodában el­telt hatvan év történetét. — Ingyenes állami növen­dékként Hód­mezővásárhe­lyen végeztem az óvónői isko­lát. Márama- rosra kerültem, ott kezdtem el ezt a nehéz, de számomra na­gyon boldog munkát. Az el­ső világháború ^ alatt kerültem Egerbe, ide, a Makiári úti óvodába. Azóta itt élek, abban a szobában, amelyben 50 év­vel ezelőtt Egerben először aludtam. Elnézem a jubiláló Valika nénit. Azt mondják róla, hogy hatvanéves korában még tán­colt, hegedült a gyerekeknek. 1951-ben nyugdíjazták. Nem örült neki. Nehezen tudott elszakadni az óvodától, mely­hez annyi jó és rossz emlék fű­zi. Mert volt rossz is! Ami­kor még egy fáskamrában maga főzött a gyerekeknek, maga vásárolta meg a süte­ményt az ebéd­hez. Igaz. ez húsz évvel ez­előtt volt. de Valika néni még emlékszik rá Tizenhárom éve özvegyen él. Gyerekei hívják maguk­hoz, de nem megy. Nem tud­ja itthagyni az óvodát, a tanít­ványokat, s a szobája mellett az udvaron ját­szó gyerekeket. Ha a hivatás- szeretetért, a lelkiismeretes­ségért is adnának gyémánt­diplomát, özv. Tóth Istvánná, a kedves Valika néni biztosan megkapná azt is. — koós — Meddig éktelenkedik Gyöngyösön a felszaggatott aszfalt? Tovább korszerűsítették a gyöngyösi közvilágítást: hi­ganygőz-lámpákat kapott, fé­nyesebb lett néhány utca... Korábban hírt adtunk már erről lapunk hasábjain, s a város lakóival együtt örül­tünk az eseménynek. Véltük, hogy ez is része az ünnepi készülődésnek, a nagy ven­dégvárásnak. A kezdeménye­zést, a higanygőzlámpás igye­kezetét dicséretesnek tart­juk, de vele kapcsolatbad hadd jegyezzük meg mind­járt, hogy mennyivel szeb­ben, jobban mutatna az pél­dául a Rákóczi utcában is, ha mindjárt párosult volna a megrongált aszfaltburkolat kijavításával, a tavalyi csa­tornaépítkezés máig is ékte­lenkedő nyomainak eltünte­tésével! Márcsak azért is, mert a Rákóczi utca Gyön­gyös egyik legszebb szakasza, és nem utolsósorban a belvá­rosban van ... Gondoljuk, nem kell külö­nösebben bizonygatnunk, hogy a higanygőz-lámpák alatt mennyivel szebb lát­ványt nyújtana a kijaví­tott, tisztán tartott úttest. Természetesen az ostornye­lek, és a régi, hagyományos világítótestek alatt is, más utcákban is; ahol mai napig sent tudták még feledtetni az idestova egy esztendeje végzett gyöngyösi „ásatáso­kat”! (—ni) Szeptember 1419-icr Csillagászati hét Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban és Kálban Már hagyományossá vált ha­zánkban, hogy szeptember el­ső felében megrendezendő Megelégedéssel ta­pasztaltam, hogy az ipar átszervezése nem járt eredménytelenül. A sok eredményen belül is elismerésre méltó eredmény, hogy sikerült néhol úgy átszervezni, hogy ke­vesebb gépre és több íróasztalra lett szük­ség. Korszerű, mo­dem vonalú, a világ- színvonalat elérő író­asztalokkal szaporo­dott átszervezett ipa­runk. Ennek tudható be, hogy állítólag van olyan üzem, ahol het­ven íróasztalra már csak hatvan gép jut «ráz munkásra ® százötven nyilván­tartó. Mert mindennek az alapja a nyilvántar­tás! Tegnap voltam egy nagy üzemben, ötszáz szobából és tízezer íróasztalból állt. Szé­dületes munka folyt, mindenki lázasan, idegesen, túlórázva mutatta ki, tartotta nyilván Burbulya II. János teljesítményét. Burbulya II. János az üzem kiváló és egyet­len szakmunkása. Smirglivel gyárt uborkasalátát. A leg­újabb technológia szerint! <-ó) csillagászait! hét a közvéle­mény figyelmét az űrkutatás legújabb eredményeire tereli. A TIT megyei szervezetének csillagászati és űrhajózási szakosztálya szeptember 14-19- iig Heves megyében is megren­dezi a csillagászati hetet. Az előadások a csillagászat idő­szerű kérdéseivel foglalkoznak, Ilyen probléma például, hogy lehet-e kapcsolatot te­remteni a világmindenség fel­tételezett értelmes lényeivel, milyen távolságra vannak tő­lünk a csillagoik, hogyan mér­jük, hogyan fejezzük ki a tő­lünk mért távolságokat. Érde­kes téma az is, hogy a csilla­gok a térben hogyan változtat­ják a helyüket, egymástól va­ló távolságukat. Az is időszerű kérdés, hogy miért ripacsos a Hold felszíne és a közei ben a Holdra készülő ember mivel és kivel találkozik. Szeptember 14-én dir. Detre László, a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati Intéze­tének igazgatója Az égitestek sorsa, szeptember 15-ón Radoa Mihály gyakorló iskolai tanár Kapcsolatkeresésre más égites­tek értelmes lényeivel, szep­tember 16-án Krakkó Endre tanár Az űrhajózás első állo­mása: a Hold, szeptember 17- én Vidó Imre főiskolai ad­junktus Hogyan mérik a csil­lagok távolságát. Szeptember 18-án, ár. Zétényi Endre főiskolai docens Az űrkutatás gyakorlati has» na címmel tart előadást Eger­ben, a tanárképző főiskola fi­zikai előadójában. Gyöngyösön és Hatvanban a városi művelődési házban és Kálban a gimnáziumban ren­deznek előadásokat. Az előadások részvevőinek bemutatják a Rartjger-7 ameri­kai űrrakéta felvételeit a Hold­ról. SÄRKÄNYERESZTÖK... ... ezt a táblát volt szeren­csém olvasni a Mütyűrkekészí- tö KTSZ üzemének ajtaján, ahová azért tértem be, hogy szokásos havi mütyűrkekészle- temet felfrissítsem. Tudomá­sul vettem, mert a leltár az lel­tár, s nem lehet olyan szomjas az ember mütyürkére, hogy ez figyelembe vétessék, ami­kor eljön a leltár ideje fényes nappal. Ekkor még szívemben vidám dallal, a leltár helyes­ségébe viteti mély bizalommal és azzal s tudattal távoztam, hogy a leltár az ellenőrzés alapja, az ellenőrzés társada­lomvédelem is, s ha én leltár­ellenes lennék, akkor társada­lomellenes is A szomszédos utcába betér­ve gumihóit elzártam vásárol­ni, mert gumi»,ól nélkül ma már egyetlen nodern és öntu­datos háztartás sem lehet meg. Miután a gyors fordulattól or­romat bevertem a lehúzott re­dőnybe, könnyezi szemmel ol­vastam el a táblát, hogy „Lel­tár miatt zárva.’’ 'így pillana­tig töprengtem a tábla előtt és olyan ostoba goidolatok ju­Jleltáz miatt zárva tottak eszembe, hogy egy kis bolt leltárát némi áldozatválla­lással, s a szives ügyfelek ér­dekében zárás előtt, vagy után* is meg lehetne csinálni, de az­tán rádöbbentem álláspontom teljes tarthatatlanságára. A leltár az leltár, azt nem lehet csak úgy, ukmukfukk összecsapni, alapos körültekin­tő munka szükséges ahhoz fé­nyes nappal, még akkor is, ha velem együtt harminckétezer ember akar gumihóit vásárol­ni. V tóvégre holnap is van nap, hacsak a holnapi napot leltár miatt zárva nem tartják. Távoztam hát ismét, s hogy mai napom ne menjen egészen veszendőbe, ha már egy nap szabadságot kértem sürgős be­vásárlásaim céljaira, újabb ut­cába fordultam kissé már bi­zonytalan és ideges léptekkel, Az újabb utcában lévő újabb boltban a spitzbubit akartam megvenni, amellyel a mákda­rálóból nagyon könnyen lehet marinírozott halfilét készíteni. Én ugyan sem a mákdarálót, sem a halfiiét nem szeretem, de a szomszédéknak is van már spitzbubijuk, nekünk is lennie kell tehát. Az újabb bolt ajtaján a tab la: „Leltár miatt zárva.” Ek­kor megdühödtem, juszt is ve­szek valamit. Mindegy hogy mit, de vennem kell, ered­ménytelenül távozni otthonom­ba, egyet jelentem a gyáva megfutamodássál. Nem futa- modok! A kanáritrilláztató szaküzlet leltár miatt zárva volt, de zárva volt és természe­tesen leltár miatt az az üzlet is, ahol olyan padlóviaszt lehet kapni, amitől rögtön hanyatt esik az ember. Elmentem a fegyverkereskedésbe, hogy el- keserdett életemnek egy golyó­val vessek véget, de át kellett mennem a kötélboltba, amqly ugyancsak zárva volt. Könnyes szemmel, az élettől végképp megundorodva kimentem a te­metőbe, hogy egy síron vár­jam meg az őszi esőket, ame­lyek majd tüdőgyulladás for­májában pontokat tesznek be­teljesült sorsom után. A temető kapuján ott volt a tábla: „Leltár miatt zárva. A feltámadás kifogyott.” (egri) (Foto: Kiss Bélaf

Next

/
Thumbnails
Contents