Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-06 / 209. szám

Óvodából iskolába Az iskolába lépő kisfiú, vagy kislány — tekintet nélkül ar­ra, hogy járt-e óvodába, vagy sem — az igazán gondatlan gyermekévektől kicsit búcsú­zik. Gyors számvetést végez­tünk: tíz szeptemberben isko­lába vonuló leány és fiú közül nyolcam voltak azok, akik alig várták, hogy iskolások legye­nek. (Előszeretettel játszottak tanító nénist, jó tanulót.) S mindössze egy félt, s egy vár­ta tejesen közömbösen az is­kolába lépés nagy és felejthe­tetlen pillanatát. Ez a kis „statisztika” azon­ban nem mond semmit a jö­vőre vonatkozóan. Mert lehet, hogy a félős Misiből kitűnő ta­nuló lesz, s a közömbös Jutka is jelesen megállja a helyét az iskolában-. De a mindig tanító- nénist, vagy jó tanulót játszó Marika esetleg gyenge közepes­sel, vagy sok elégségessel tar­kított bizonyítványokat hoz majd haza, ha nem is az első­ben — a későbbi években. De az a tény, hogy tíz gyer­mek közül nyolc alig várja az iskolát — mégis sokat mond számunkra. Ugyanis 10-12 év­vel ezelőtt ez a szám nem volt ilyen magas. A mi időnkben — tegyük a kezünket a szívünkre — tíz gyerek közül bizony leg­feljebb három-négy készült várakozó izgalommal az isko­lába. Miért? Ennek két oka is van. Az egyik az, hogy az óvo­da az elmúlt években ugyan­csak sokat fejlődött. Nagysze­rűen „felkészít” az iskolára. Iskolai kötények Játékosan, színesen, kedvesen ismerkednek meg a kicsinyek a rajzolás, festés, éneklés, szá­molás, mesélés tudományával. S ennek „híre van.” Ügy, hogy azok a leánykák, fiúcskák, akik ilyen vagy olyan okból nem jártak óvodába, játék közben, vagy családilag érint­kezve az „ovisokkai’maguk is belekerülnek ebbe az iskolát előkészítő áramlatba. A másik ok, hogy az átalá- nos iskolák új tantervé, és ma­ga az új szellem határozott lé­pésekkel megy a hatesztendő­sök elé. Elmosódott — nagyon helyesen — az „ovi” és az „isi” közötti határ. Nincs már félévi bizonyítvány, izgalmat keltő osztályzat. Az első hóna­pokban szinte csak a pad és a nevelő változik. S ez sem ma­rad titokban. Az óvodás korú gyermekek „közvéleményében” igen elterjedt az a hír, hogy az iskolától nem kell félni! Hogy az jó, talán még jobb mint az »ovi”! Mi várja hát ebben a korsze­rű, egy cseppett sem félelme­tes, játékos iskolában gyerme­keinket? Nem csak játék! Ha­nem mégis komoly tanulás! Az első osztályban heti 20 órát tanulnak a gyermekek (A hetedik, nyolcadik osztály­ban már 31 tanóra van.) Egy óra az iskolában: 45 perc, amit tíz perc szünet követ. Általá­ban a tízórás „tízperc” azon­ban — hogy nyugodtan tud­janak uzsonnázni a gyerekek húsz percig tart; így a 20 tan­órának éppen a fele, tehát 10 óra telik el az olvasás és az írás elsajátításával. Számolni, mérni 5 órában tanulnak a gyermekek. Környezetismeret (ez a földrajz előfutára), gya­korlati foglalkozás, ének 1—1 óra, s ez nem annyit jelent, hogy hetenként csaík egyszer énekelnek és csak kétszer ját­szanak az első osztályosok. A tanító néninek .„szabadkeze” van abban, hogy ha kicsit fáradt­nak látja a gyermekeit, számo­lás, vagy írás közben is meg- nótáztassa, megtomáztassa őket. S rm a szülő feladata? A félszegekben és a közömbö­sökben felkelteni, a szorgalma­sokban ébren tartani az iskola iránti érdeklődést, bizalmat. Kolozsvári Gyula „Ugráld ki magad" •éti Az iskolakötényt, -köpenyt minden iskolástól elvárják. A Sötétkék iskolaköpeny megóvja a ruhát a piszkolódástól, ko­pástól Egyre gyakrabban vi­selnek a kisfiúk is *miunka- ruhát” az iskolában, éppen célszerűsége miatt. Az iskolakötényeket házilag is elkészíthetjük. 1. Ujjatlan, vállon gombolás kötény. Egyenes szabású, a szoknyácska alján 15 cm-es rá­PályavAlasgtásI tanácsadó Várják a fiatal lányokat az ápolónőképző szakiskolák! tét,'«mely zsebet Is képez. (Ez a forma kinőtt holmi meghosz- szabbítására is alkalmas.) 2. Piros szegéllyel díszített iskoiaköpeny, nagy zsebekkel. Gallér nélküli fazon, az alatta viselt blúz nyaka hajtható ki zá. 3. Ingszabású köpeny,, fehér tűzésdísszel. 4. Munkakabát filúk számára. 5. Ujjatlan mellónyke kis­fiúknak, F. M. Az ország majd minden me­gyéjében és a fővárosban folynak a felvételek az általá­nos és gyermeké pólón 5-képző-k- ben, a csecsemőgondozónő, szülésznőképző szakiskolákban. Érettségizett, vagy nyolc álta­lános osztályt végzett fiatal nők, (18—32 év közöttiek) je­lentkezhetnek felvételre. A növendékek a kétéves tanfo­lyamon kollégiumi ellátást kapnak, s a tanfolyam, végez­tével diplomát szereznek. A tanév a szakiskolákban is ha­marosan megkezdődik. Talán első hallásra furcsán hangzik, de tény: ma a szak­képzett ápolónő sokszorosan többet tud, mint száz évvel ez­előtt egy orvos. A tanfolyam két esztendeje alatt megismer­kedik az emberi szervezet fel­építésével, működésével, a leg­gyakrabban előforduló, vagy sok gondot okozó belgyógyá­szati, sebészeti, nőgyógyászati és egyéb betegségekkel, s or­voslásuk módjával. Elsajátítja a korszerű ápolást, betegélel­mezést, dietétikát, tanulmá­nyozza a lélektant, a fizioló­giát, a biológiát Az orvostudomány hatalmas ütemben fejlődik. Á művese alkalmazása, a szív- és agy­műtétek, az újabb és újabb gyógyszerek adagolása, a kü­lönböző vizsgáló módszerek magas színvonalon képzett ápolónőt kívánnak. De mit is jelent tulajdonképpen a mo­dem ápolás? Magyarországon csaknem 17 500 orvos van. Orvosellátott­ságunk megelőzi Franciaorszá­gét, Angliáét és még egy ser fejlett országét. De bármilyen tekintélyes is az orvosok szá­ma, a betegellátás nem nélkü­lözheti az ápolónőt, annak te­vékenységét. Az a nézet, amely az ápolónői munkáról úgy vé­lekedik, hogy a nővér csupán ágytálat hord, épp olyan ferde és igaztalan, mint az, amely lebecsüli a beteg körül végzen­dő teendőket: az ágyazást, a mosdatást, az etetést. Hiszen aki csak egyetlenegyszer fe­küdt kórházban, jól tudja, mit jelent a beteg számára, ha ágyát felfrissítik, verejtékes homlokát gondos kézzel letör­lik. Életkedvet, derűt nyújthat az ápolónő biztató meleg te­kintete. De nemcsak ezt jelenti a modern ápolás fogalma. Az or­vos nem láthatja állandóan betegét, csak naponta egyszer, vagy kétszer, amikor a kórte­remben vizitel. A nővér azon­ban folyamatosan figyelemmel kíséri a beteget, ő észleli első­ként, ha javul, vagy rosszabbo­dik az állapota. Sok esetben az ápolónő pontos és lelkiismere­tes tájékoztatásától is függ, hogy az orvos helyesen ítélhes­se meg a betegség lefolyását. Nemegyszer életmentő beavat­kozás történhet a nővér figyel­meztető szavára. A szakkép­zett ápolónő az orvos utasítá­sa szerint injekciót ad, gyógy­szerrel előkészíti a beteget a sokszor bonyolult laboratóriu­mi, vagy röntgen vizsgálatok­ra. Technikai ismereteket kö­vetelő orvosi gépeket kezel, al­tat, kötöz. Nagy vonzóerőt jelenthet az ápolónői hivatás a humanista érzésű fiatal nők számára, ha arra gondolnak, hogy az orvo­sok segítőiként részesei lehet­nek a mindig újabb eredményt elérő, az emberek életét men­tő orvostudomány gyakorlásá­nak, a beteg emberek gyógyí­tásának. Székely Sándorné A fejlődő, egészséges szerve­zet szinte állandó mozgás­éhségben szenved. Nem ok nél­kül használjuk az éhség szót; ■ fiatal szervezet úgy kívánja a mozgást, mint az ennivalót. Maradjunk a hasonlatnál, amely több, mint hasonlat: melyik szülő mondaná a gyer­mekének, hogy „egész nyáron eleget ettél, szeptembertől ke­vesebbet kapsz.” Nincs ilyen szülp. Olyan se legyen,, aki azt mondja, hogy: „Eleget ugráltál egész nyáron, most ülj itthon és tanulj”. ' Az iskola, a tanulás különö­sen az elsősöknél nem járhat azzal, hogy új életmódjuk gyö­keresen eltér a korábbitól. Akár óvodába járt a gyerek, akár otthon foglalkoztak vele, bizonyos, hogy egész napja folytonos aktivitásban — játék­ban, mozgásban — telt el. Az általános iskola első osztályai­nak tanterve figyelembe veszi ezt, de a szülők is vegyék fi­gyelembe! Az első évek tanulásában le­gyen sok mozgás — játékosság, ha úgy tetszik. Az első lecké­ket (betű- és számírást) úgy is lehet gyakorolni, hogy a gye­rek ne üljön órákig egy hely­ben. Nagyon rossz házi peda­gógia ezzel fenyegetni a gye­reket: ,Addig nem állsz fel az asztaltól, amíg szép betűt nem írsz!” Iktassunk az otthoni tanulás órái közé játékot, sétát — ez már a nagyobbakra is érvényes. Tudjuk, milyen sok betegséget okoz (elsősorban vérkeringési és emésztési zavarokat) a moz­gáshiány. De ha valaki már gyerekkorában megszokta a ta­nulási időbe iktatott, pihente­tő és felfrissítő mozgási perió­dusokat — akár a szobában történő járkálás erejéig — ké­sőbb sem hajlik a betegitő renyheségre. A vakáció mindenképpen a sok ugrálás, ficánkodás, mozgás időszaka; de a tanévre sem nyomhatja bélyegét az egyol­dalú fejmunka, a mozdulatlan­ság. Az iskolai tanórák, gyakor­lati foglalkozások módszere­sen gondoskodnak a gyerekek félnapi mozgásigényéről. A másik fél napot, az otthoni ta­nulás hosszú óráit, a szülök tegyék könnyebbé, egészsége­sebbé azzal, hogy észszerűen engedik játszani, sétálni kül­dik, sportoltatják gyermekü­ket. Gy. Háztartási újdonságok Legutóbbi áruházi sétánkon apróságokat fedeztünk fel, amelyekkel jói kiegészíthetjük háztartásunkat. Sok hasznos kisbútort és ötletes konyhai apróságokat láttunk. Jó formájú, kovácsoltvas telefcmasztalka. Díszíti a lakást és praktikus. ötletes gyékényszőnyeg, összehajtva nem nagyobb, mint egy aktatáska, s ha kinyitjuk, kényelmesen fekhetünk rajta. Kiránduláson, vagy strandon használható. Autóülések behúzására készített duplaszálas, lenvá­szon bútorhuzat. Mintája, szí­ne modern szobában is szép és ízléses. gp . Pasztellszínű, könnyű, mű­anyag virágcserép. Pótolja az agyagcserepet, és díszíti a szo­bát. Ili giiSíijS : iíifí­Mm ■ . Nem tengeri szivacs, nem is madár. „Flamingo” néven kapható: seprűnyélre erősítve portörlő, kis nyelű változata bútortörlésre alkalmas. Köny- nyen mosható. . Ötletes, zárt hagymavágó. Megkönnyíti a háziasszony munkáját. w.t/Wi mm im nm/ X A szamaras emberről i Élt valahol messze földön, hét tengeren, hét hegyen túl egy bugyuta ember. Jó- ravaló volt külön­ben, dolgos is, csak az eszét hordta hátül, ott, ahöl más a csiz­mája sarkát. No, szenvedett is emiatt eleget, csépelte a fe­lesége mindig. Volt egy szamara ennek az embernek. De nem ám olyan szamár, mint a többi! Nem volt az csökö­nyös, hanem szelíd, kezes jószág. Ha gaz­dája elindult vele, nem kellett vágni, rángatni: ment magá­tól szépen. Elöl az ember, karján a kötő- fék egyik vége, a má­sik meg a szamár fe­jén. Egyszer is. amint így ballag, utoléri két tolvaj. Azt mondja az egyik: — Mit adsz, ha el­lopom ezt a szama­rat? — Most, fényes nappal? — Most, méghozzá itt az úton. Nem ve­szi észre ez a batyu- ta. Azzal már lép is a szamárhoz, leveszi a fejéről a kötőféket és ráteszi a maga fejé­re, s megy az ember után tovább. A komá­jának meg int: for­duljon vissza a sza­márral, aztán várjon rá. Az ember nem vett észre semmit. Ballag csendesen ha­zafelé. Hanem egy­szer csak megfeszül a kötél. Fordul hátra, hogy mi van a szá­márról, — hát majd kővé vált, úgy meg­ijedt, úgy csodálko­zott. — Hát te ki vagy? Hogy kerültél ide? — Én, a te szama­rad. Ezt azért mégsem hitte, annyira nem volt oktondi. De amikor a tolvaj elmesélte, hogy elát­kozták egyszer, még gyermekkorában , s akkor vált szamárrá — ekkor már nem ké­telkedett az ember. — Ügy látszik, ép­pen most telt le ró­lam az átok. Hitt a tolvajnak, és mert jó ember volt, megszánta, s levette a fejéről a kötőféket. — Eredj békivel, viseld jól magad, ne­hogy még egyszer szamárrá váljál. Azzal indult haza, karján az üres kötő- fékkel. Kérdi otthon a felesége nagy mér­gesen: — Hát a szamár? S meséli az ember, hogy járt, de bizony még végére se ért a mondókájának, rá­kezdi ám az asszony is a magáét. Zavarta, hogy kerítse elő a szamara:, addig haza se jöjjön. Megy az ember, baktat nagy szomorú­an a poros úton. Hát egyszer csak, beér a vásár kellős közepé­be. Mert éppen vásár volt a faluban. Oda­ér, nézelődik, s meg­látja a szamarát. Egy kupec már éppen in­dult vele haza, arniak aatük el a tolvajok. Meglátja, odamegy hozzá és rákiabál nagy mérgesen: — Látod, te gaz­ember, megint valami rosszat tettél. Elát­koztak és újra sza­márrá változtál. Vi­gyen el, aki akar, de nekem nem kellesz többé...! Azzal hazament, hogy mit kapott ott­hon, könnyen kitalál­hatjátok! (Mezősági népmese) . Kézi hajtású turmix-gép. Krémet, habot, turmix-italokat készíthetünk vele. Rozsdamentes, modern formájú evőeszköz. Évek múl­va is megtartja eredeti fényét, ha nem sikáljuk durva szem­cséjű tisztítószerrel, (például VlMmel). Tisztításához ele- gendő a meleg víz és mosoga- | tó szer. 1 N. L

Next

/
Thumbnails
Contents