Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-05 / 208. szám
Síét műszakot a szántótraktorok tiÉségére í A siker záloga: a fegyelem és a rend Csak protekcióval lehet téglát és cserepet venni ? A z idei őszön csaknem ^ négymillió katasztrá- lis hold kapás és egyéb növény termésének betakarítása; a kenyérgabona talajelőkészítése és időbeni elvetése a tavalyinál megegyező területen, továbbá majdnem négymillió hold mélyszántás vár a mezőgazdaság dolgozóira. Növeli az őszi munkacsúcsot a szőlő- és gyümölcsszüret, valamint az e növények telepítéséhez szükséges talaj- forgatási igény, nem is szólva a kiszállításra váró nagy mennyiségű istállói- és műtrágyáról. A szántási, forgatási, ta- laielőkészítésd, vetési, és mű- trágyázási munkákat gyakorlatilag teljes egészében, a szállítási munkáknak pedig igen jelentős hányadát gépekkel kell elvégezni. Az elmúlt év őszéhez hasonló rendkívül jó időjárásra az idén reálisan nem számíthatunk, a rendelkezésre álló géppark is adott, számottevő növekedésére az ősz folyamán már nincs lehetőség. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az őszi mezőgazdasági munkák a múlt évinél netán kedvezőtlenebb időjárás mellett — nem végezhetők el időben és jó minőségbem A mezőgazdasági üzemek túlnyomó többségében van olyan tartalék, amellyel ellensúlyozni lehet az időjárás bizonytalanságát. Ez a tartalék nem más, mint a szántótraktorok többségének — és ahol lehetőség van rá, a szállítást végző traktorok egy részének is — két műszakban történő üzemeltetése. Ehhez elsősorban a személyi feltételeket kell biztosítani. S éppen ez okozza a legnagyobb gondot. Bár az elmúlt három évben átlagosan évenként tizenötezren részesültek trak- toroesképzésben, mégis igen sok olyan termelőszövetkezet és gépállomás van, ahol nincs a két műszakhoz elegendő traktoros. Jelenleg ezen a nehézségen csak úgy segíthetünk, ha az üzemek, mindenekelőtt a termelőszövetkezetek vezetői, traktorra ü!tértik azokat a dolgozókat, akik értenek e gépekhez, traktorokkal már korábban dolgoztak, de jelenleg más munkaterületen foglalkoztatják őket. Enyhítheti a traktoroshiányt — főleg a gépállomásokon —, hogy ha az ipari üzemek dolgozói közül traktorra ülnek az őszi csúcsmunkák időszakában olyanok, akik korábban traktorosok voltak. | | a ezekkel az intézke- désekkcl sem biztosítható a szükséges arányú kettős műszak, akkor járnak el helyesen a termelőszövetkezetek, ha képzett traktorosok felügyelete és ellenőrzése mellett — a szükséges elméleti és baleseti oktatás után — traktorra ültetik azokat is, akik majd a tél folyamán részesülnek alapfokú traktorosképzésben. A mezőgazdasági üzemek vezetői ez ellen a megoldás ellen gyakran azzal érvelnek, hogy a kevésbé képzett traktorosok munkája keveset ér, mert a legkisebb műszaki hibát sem tudják elhárítani. E miatt igen gyakran rossz, üzemképtelen állapotban adják át műszakváltáskor a gépet: amit tehát nyertek a vámon, azt elvesztették a réven, — mondják. El kell ismernünk, hogy a nem megfelelő kiválasztás és a szükséges anyagi érdekeltség létrehozása nélkül valóban reális ez a veszély. Éppen ezért a gépek kétműszakos munkájának jó megszervezése igen körültekintő munkát kíván a vezetőktől. A traktorosok kiválasz- n tása akkor a legeredményesebb, ha lehetővé teszik. hogy a képzett traktorosok maguk válasszák meg munkatársukat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az olyan gépeik kétműszakos üzemeltetésénél születnek túlnyomórészt jó teljesítmények, ahol két testvér, apa és fiú, két . rokon, vagy jó barát dolgozik egy-egy gépen. Igen fontos, hogy az üzemek vezetői — a lehetőségekhez mérten — lakóhelyükhöz közel eső területekre osszák be munkára a traktorosokat. Így megoldható mind a hazulról történő rendszeres étkezés, mind a tisztálkodás, és nincs — a ha Zaj őrás miatt — hetenkéiri' 2—3 félnapi munkakiesés. ’ Igen fontos az is, hogy a képzetlenebb traktorosokat, különösen éjszakai üzem közben ne hagyják magukra. A jó teljesítmények eléréséhez feltétlenül szükség van a gépek csoportos dolgoztató sának megszervezésére. D J- gozlassák egymás mellett a képzett és a kevésbé képzett traktorosokat, így — szükség esetén — az erősebb segíteni tudja a gyengét. A csoportos munkaszervezésnek nggy előnye az is, hogy megkönnyíti a gépek ellátását üzemanyaggal, alkatrészszel, és a traktorosok munkájának ellenőrzését is. Sokan hivatkoznak arra, hogy a traktorosok jelentős része nem szívesen dolgozik két műszakban, mert így kevesebbet kereshet. Valóban, a két műszakban dolgozó traktoros nem tud napi 14— 15 órát a gépen ülni, 10—11 óra alatt pedig nem lehet olyan teljesítményt elérni, mint 14—15 óra alatt. A gépállomásokon ezen úgy segítettek, hogy a két műszakban dolgozó traktorosok viszonylag magasabb bért kapnak, az éjszakai n üsza- kot teljesítők pedig éjszakai pótlékot is kapnak. Ha a képzett traktorosnak olyan személy segít, aki önálló munka végzésére még nem képes, tehát állandóan a képzett traktoros felügyelete mellett dolgozik, lehetőség van a két traktoros együttes teljesítményének 100 Ft-os műszaknorma bérrel való elszámolásra. Ez a kereset előre meghatározott 00—40 vagy 70—30 százalékos arányban oszlik meg a két traktoros között. Azok a termelőszövetkezeti vezetők járnak el helyesen, akik az említett esetben hasonlóan oldják, meg a két műszakiban dolgozó traktorosok javadalmazását. T gén fontos, hogy az éjjeli műszaknak — a fokozott baleseti veszély miatt — a kedvezőbb fekvésű területeket jelöljék ki a tsz-vezetőki. A dombos-hegyes területek megmiunká'á- sát inkább a nappali műszakkal végeztessék el. Ahol az elmondott elvek alapján szervezték meg a két műszakot, ott az találkozik a traktorosok egyetértésével. Így javul a gépek kihasználása és időben, jó minőségben végzik el a szántóföldi munkát. Mészáros István, a gépállomások m. b. főigazgatója — Te ism -i iis vagy a TÜ - ZÉP-uél és a gyárakban is Szerezz nekem pár száz darab téglát és cserepet! — kérlelt a napokban egyik ismerősöm. Aztán elmondta, hogy a nyár eleje óta nem tudja befejezni a családi ház átalakítást,, ahol végre nekik is önál ló lakásuk lenne. Barátom minden pénzét, szabad idejét és energiáiét a lakásépítkezésbe ölte. Megértem, neki most az a pár száz darab tégla és cserép a legfontosabb. De százan és százan vannak most így a megyében. Protekciót nem ígérhettem, de utána jártam miért nincs cserép és tégla-, A Makiári útról a Homok utcába kanyarodtam, az Eger I. Téglagyárba. A korábbi években ez az üzem tervét mindig teljesítette, a Borsod és Heves megyei gyárak között többnyire az élen járt a munkaversenyben. Az egész gyárat átépítették. Oj keller- és cserépprésház piroslik — falai még vakolatlanok —, új a transzoortőr és emberi eró helyett fürge Kuli-gépek szállítják az anyagot. De elkéstek az építkezéssel, mondja Krabák István, az új gyárvezető. A tervek szerint március 15-én kellett volna befejezni, akkor kezdődött volna a gyártás. De ez csak terv maradt. Április 18-én adták az első téglát, tehát több mint egy hónapi késedelemmel. Melyik vállalatot szidhatják ezért? A téglagyáriaknak először önmagukban kell keresniük a hibát. Maguk végezték az építkezést, saját rezsiben. Az agyagbányászok és a téglások nem értenek az építkezéshez? Ez igaz, de volt szakképzett kőművesük, inkább a szervezéssel, az előkészítéssel és az anyagbeszerzéssel volt a baj. És a csillékkel, meg a váltókkal. Leugráltak a kocsik, keservesen kínlódtak, amíg a Mályiból küldött szerelők ki nem javították a berendezéseket. Május 11-én 17 700, 12-én csak 11 800 és 18-án 32 000 nyerstéglát gyártottak. Mi okozza ezt a nagy ingadozást? Üzemzavarok, sok baj volt itt, amíg a berendezés be nem járódott, meg az időjárás is közbeszólt — magyarázta Szakács Miklós művezető, az előző gyártásvezető. Milliós adósság Az első fél évben egymillió 140 ezer nyerstéglával kevesebbet gyártottak, a tervezettnél 413 ezerrel kevesebb a nyerscserép és csak 34.9 százalékos az égetett cserép terv- teljesítése. Gyenge vigasz, hogy sem az Eger II, sem i mátraderecskei gyár nem teljesítette idei első féléves tervét. De legjobban a Homok utcaiak maradtak le. Ezért nehéz téglához és cseréphez, jutni, ezért szaladgálnak kétség- beesett bosszúsággal az építkezők. Ezért kellett külföldről rendelni cserepet és téglái. Pedig agyag van a Homok utcában és Derecskén is, talán 100 évre is elegendő és milliókat költött államunk gépekre, berendezésekre. Az Eger I-es üzemnek naponként 47 000 téglát kell gyártani — kisméretűre átszámolva —, hogy tervét teljesítse és a lemaradását is behozza. De ettől a teljesítménytől még messze járnak, a júliusi eredeti tégl a tervet 97,3, a cserépgyártást 90 százalékra teljesítették. Árulkodó napló — Nincs ki a létszám. Az engedélyezett 118 munkásból most is 23 hiányzik — mondták. De a legfőbb baj az, hogy sok a beteg és a „kényszer- szabadság. Augusztusban betegség miatt 138 nap, szabadság miatt 99 munkanap esett ki, ez 237 munkanap. (Pedig a munkások száma a 100-at sem éri el!) A művezető és Padló. József szb-titkár is tudja, hogy kik szoktak gyakran — főleg fizetés után — beteget jelenteni. De a munkások is élőre megmondták, hogy egyik társuk másnap biztosan „táppénzes” lesz. .Honnan tudták? Szenet pakoltak be, „maszek” vállalkozás volt. Este ivott. Másnap az orvos gyomorbajjol kiírta. Ez és az ehhez hasonló eset nem ritkaság a téglagyárban. Vas- és tégladarabokat is többször találtak mostanában a pacalban. Hanyagság, választás történt, vagy pihenőt akart valaki? De a présgépet le kellett állítani, 23 ember állt egyszer fél órát, máskor többet is, és több ezer darabbal nőtt a hátralék. Az elkésett építkezés, az üzemzavarok is hátráltatták a munkát, de a hiányzások, a szervezetlenség és fegyelmezetlenség okozta a legtöbb lemaradást. Nincs elegendő munkás, nem lehet fegyelmi rendszabályokat alkalmazni? Mert fegyelem nélkül nem lehet tervszerű munkát végezni. A türelmes nevelést és az ésszerű fe- velmi eszközöket együtt keli p’kalmazni. Ügy véljük, nem elegendő a munkaerőgazdálko- dási előadóval tartani a kapcsolatot, a toborzást is meg kell kísérelni. A kihordók havi háromezren félül, a bányászok 2300—2400 forintot, de a fiatalabb segédmunkások is megkeresnek 1300—1400 forintot. Molnár Ern&né, Holló Andrásáé, Marmoly Antal és a Szabó-brigád évek óta a gyárban dolgoznak és több szorgalmas munkás akad itt. Ha a legjobbakat összefognák, ha az, üzemvezetőséggel együtt mindnyájan jobban ügyelnének, akkor jobban haladna a munka és kevesebb lenne a hiányzás. Ha a rendbontók nem zavarnák a folyamatos munkát, jobb lenne a teljesítmény és magasabb lenne a kereset. Júliustól emelkedett a termelés, október 20-a után is dolgozni akarnak, amíg csak az idő engedi. De a fegyelem és a rend a siker záloga, Dr. Fazekas László Haj, de elfogadta. X A levéltitok megsértésével az alábbiakban közreadom a Gomblyukasztó Vállalat gömbfelületnek alig egy tizedét teszi ki, háromhasábos cikket megírni érthetetlen és gomb négy lyukából kifúrt szarumennyiségnek mennyi a nemzet- gazdasági értéke? Frissen vágott akácsorompó állja el az utat. ör áll mellette és mindenkitől kéri a papírt. Csak az mehet szüretelni a háztájiba, aki a brigádvezetőjétől viszi az írást. — Küldött már vissza valakit’ — Egy fiatal asszonyt. Január óta egy kapavágást se csinált a közösben és most szüretelni akar. A falu túloldalán, a rédei út mentén hatalmas paprikatáblák. — A németeknek termeljük, ők adták a magot is —• magya. rázza az őr. — Ezek a paprikák nyerték a nagydíjat az országos kiállításon, meg a gyöngyöspatai szőlő. Délidő van. A paprikaföld közepén hatalmas sátor. Fére- lebbentem a bejárati „ajtót”. Tizenhat lány alszik a földön, egyik közülük mosolyog, beszél is'valamit álmában. Egy hangos jó napótra talpon van mindegyik. Kényelmetlen az ülés a csomagolóládán, de azért beszélgetünk. — Mit tudnak a sorompóról? — Minden szőlőhegy elején van. Semmit nem dolgoztak és most szüretelni akarnak ... Igazság ez? Kilépésükbe nem egyezett bele a közgyűlés. — Mennyit keresett augusztusban — kérdem egy fekete szemű lánytól. — összesen ezernégyszázat, de nem reggel nyolckor kezdtem. Volt úgy, hogy még vasárnap is dolgoztunk, ha szorított a munka. A dülőút mellett a völgyben szivattyúk dolgoznak, beton támfal körvonalai rajzolódnak ki a tapadós. sárga agyagból. — Hétmilliós költséggel völgyzáró gát épül — tájékoztat egy gipszbe pakolt lábú ember. — Ez a terület itt mind víz alatt lesz és félezer hold válik Hétköznapok 2. Sorompó öntözhetővé. Fenn a tetőn új telepítésű szőlő. A nyílegyenes sorok között lelátni egészen a nagyré- dei tóig. Háromszáz hold széles sortávű, kordonrendszerű, fiatal telepítés. Az út mentén asszonyok szedik, ‘csomagolják ládákba az illatos gyümölcsöt. — Mit tudnak a sorompóról? — Az én férjem bányász, de itt vagyok mindig, amikor csak tehetem. — Nekem a férjem is a szövetkezetben dolgozik. Kár, hogy télen nem tud munkát adni a vezetőség. Néhányan nem törődnek a szövetkezettel. Miattuk van most is a cirkusz. Én azt mondom; aki dogozmi akar, szüreteljen, aki makacs- kod! k ... affelől döntsön a vezetőség. Igazságosan! Egy nagy vargabetűvel visz- szajutok a faluba. A falu közepén füstös, kopott kovácsműhely. Fekete kutya ugrik elő a fújtató alól, aztán előkerül a mester is. A kerítésnek dőlve diskurálunk. — Mennyit keresett a szövetkezetben? — Nem ment rosszul a söröm. Kétezren felül. — És most? — Talán hétszázat. — Miért akarja otthagyni a tsz-t? Miért dobott el magától több ezer forintot. — Én kisiparos vagyok, kérem. Nem bírom a nyalizást. Ott olyan emberek akartak nekem parancsolni ... Aztán nem kaptam megfelelő anyagot a raktárból sem. Elegem volt belőlük. — Most maga is szüretelni akar? Gyöngyöspatán a dülőúton Diplomatikus mosollyal túrja szét a kezét ha lehet, szüretelek, ha nem, akkor... nem. Én, kérem, mindig tiszteltem a törvényt, a demokráciát. Haragudtam a németek re is a háború alatt. A szóbeszédre meg ne tessék hallgatni, hogy én biztatom erre, vagy arra az embereket. Nekem gyomoridegem van, engem senki sem érdekel ... A Fő út 85-ös házban lakik Teleki János. Ketten is állnak érkeztemkor a kapunál. — Csipkézni kellene, hogy jöjjön a házhoz néhány friss forint — erről folyik a beszéd. Bent a csinos, verandás házban fiatalasszony fogad. A gazda lánya. Később jön a felesége, annak Idős testvére is. Orvosságok, injekciók kerülnek elő. Mindek! beteg a gazda kivételével. Január óta ő sem dolgozik a szövetkezetben. Szinte árad belőle a panasz, a sértődés’: — Nem tárgyal velünk az elnök. Kivágták a gyönyörű szőlőnket, ha így megy tovább, tönkreteszik a falut. Mi valamikor jó gazdák voltunk. Értettünk a földhöz. De megkérdeztek-e egyszer is, mit hogyan csináljunk? Lehet valaki agronómus, de á patai határt nálunk jobban senki se ismeri ... A szőlőkivágással kapcsolatban említem a hatalmas rekonstrukciót, a háromszáz hold gyönyörű oltványszőlőt. Az került a noah és az otelló helyére. Az asszony a fejével int nemet és arról beszél, hogy egyszer otelló-borral gyógyították meg a klsborjút. Annál egészségesebb bor nincs is a világon. Később kiderül olyan terület is van, ahol kivágták a régi szőlőt, de helyére új csak jövőre kerül. — Minek ez? Mire való ez a pocsékolás? — kérdezik. Bizonygatják igazukat, könnyeket fakaszt a régi, harmincéves háztáji emléke és szűköcske, önös szemléletüktől szabadulni nehezen tudnak. — Visszamennék én a szövetkezetbe, kérem — néz rám a gazda, ha új vezetőség lenne és csak egyetlenegy ember maradna meg az összes brigádvezető közül... És így jutok el sorjában még néhány házhoz. Török István, Sápi Jánosné, meg a többiek is elmondják véleményüket. Sértődés és rosszindulat, makacsság és értetlenség zavaros keveredése érződik szavukból. A múlt szombaton küldöttgyűlést hívott össze a vezetőség, ahol szó került volna az őszi munkáról. Néhányan hangoskodni, kiabálni kezdteüt, fenyegetőztek és követelték munka nélkül is a teljes háztájit. A nem dolgozó tagok közül többen engedély nélkül ipari munkára helyezkedtek el, néhányan a törvényt is kijátszva átjelentkeztek a szomszéd faluba. Tóth Lajos, Török János, Hevér Károly, meg a többiek csak háttérből szemlélik az eseményeket. Az említett közgyűlésre azonban érdekes módon mindenki hazajött. Azok próbáltak hangoskodni, akik ez évben még semmit se tettek a szövetkezetért. Estére jár, amikor hazafelé tartok Gyöngyöspatáról. Az út mentén egy frissen kérgezett sorompó. Mellette unottan pipázik «z őr. Várja már, hogy megkezdődjön a szüret, hogy békességgel megértse egymást a falu. Szalay Istváfc (Folytatása következik) igazgatójának. Gyertyán Tódor- elvtársnak válaszlevelét a „Mindent megírunk” újságban megjelent bíráló cikkre. T. Szerkesztőség! A „Mindent megírunk”-ban megjelent Lehet-e lyuk nélkül gomb? — című cikkükre válaszolva ezúton közlöm. hogy nagyra- becsült lapjuk cikkírójának állításaival egyetértek, a bírálatot elfogadom. Csupán néhány észrevételt szeretnék tenni a- cikk és írója kapcsán. Kétségtelen, hogy lyuk nélkül gombolni lehet, de felvarrni már legalábbis nehézségekbe ütközik. Az is igaz, hogy a gomb minősége kihat a tudat formálására, amely oly fontos a szocializmus építésének mai szakaszában. Utóvégre ismert a mondás: gombolkodom, tehát vagyok. Mégis legyen szabad megjegyeznem, hogy négy vacak kis lyukért, amely az egész pazarló dolog. Amikor mi szaruproblémákkal küszködünk, akkor az önök nagyra becsült lapja a papírt pocsékolja. Ez is elgondolkodtató! Nem beszélve arról a tényről, hogy Per- ge Elek elvtárs, a cikk írója, annyit sem ért a gombkészítéshez. mint a. hajdú az atomreaktorhoz, s ezek után mégis vett magának annyi bátorságot, hogy orrát és tollát beleüsse a gombkészítés ügyébe. Amikor ez a maguk Pergéje még pelenkában töprengett, hogy mi is az a gomb, én már tőkés gyárában szabotáltam a háborút, gömbölyű helyett szegletes gombokat gyártván a katonai mundérra. Azt is hallottam, hogy ez az izé, ez a Perge, vagy hogy is hívják, szektáns és revizionista és a citromszörpöt rummal issza. De visszatérve magára a gombokra.: van önöknek fogalmuk arról, hogy egyetlen Nincs! És ahelyett, hogy bátran felkarolták volna kezdeményezésünket, amely a nyersanyag megtakarítását kívánta szolgálni, leközöltek egyförmed- vényt lapjukban, amely engem és becsületes dolgozótársaimat ország-világ előtt tójáratott. lehetet- ■ lenné lett és a népgazda.ságnák. tetemes kárt. okozott. Vegyék tudomásul. hogy a maguk lapjának fogalma sincs semmiről, hogy a gomb lyuk nélkül is gomb, ha. megpukkadnak is, hogy bírálni csak nc-gybn szépen szabad és így tovább... Egyébként ott egye meg a fene magukat, ahol vannak, a bírálatot elfogadom, maguk pedig a legkényesebb ruhadarabjukon is hordjanak cipzárat. Gyertyán Tódor igazgató s. k.-ár A levéltitkot megsértette és a választ közreadta: (egri)
