Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-27 / 227. szám
A menüi szuperfoszfát, kálisalétrom... Az ősi krími hegyek nyúlványai a Fekete-tengerig érnek. A keskeny parti sávot üdülők, szanatóriumok foglalják él. Élvezik a déli napot, a tengeri levegőt, az ízletes kosztot. És persze, jóízűen fogyasztják a messziről szállított sok zöldfélét és gyümölcsöt. A keskeny parti sávon ugyanis kevés a művelésre alkalmas terület... Jalta környékén, a hegyoldalban vannak a Gornij szov- hoz földecskéi. Hogy hány hektárnyi területen, azt már csak azért is nehéz lenne megmondani, mert ezeket a földeket csak négyzetméterekben mérik. S jobbára még a négyzetmétereken is csak kő található, a melegházi növényekre kilométerekről kellett a földet hozni. Aztán valakinek eszébe jutott, hogy meg lehetne próbálkozni a hidroponikus termeléssel, a tápoldatokba telepített növények termesztésével. A hagyományos talajon termő növényt elegendő meglocsolni, ám a követ hiába locsolja az ember, azon nem él meg a növény. A Gornij szov- hozban külön agronómus és laboráns foglalkozik a kövekre telepített növények „étrendjének” összeállításával. A menü: szuperfoszfát, káJiselét- rom, magnézdumfoezíát.. . Mást kap az uborka és mást a paradicsom. Reggelenként az agronómus és a laboráns mintát vesz a tápoldatból, hogy megtudja, milyen anyagot szívott fel a növény, mit kell pótolni. A növény, akárcsak az újszülött, időről időre más-más táplálékot követel. Amikor még kevés a levél, jobbára nitrogén-műtrágyára van szüksége, ha viszont az a cél, hogy a gyökér jobban fejlődjék, a szár gyorsabban, növekedjék, akkor foszfor-műtrágyát kell adagolni. Ha kevés a fény, több káliummal lehet segíteni a növényen, amikor megjelennék az első virágok, megint Az utolérhetetlen határidő olyan kedvező feltételeket lehet teremteni, hogy azok végül bővebben teremnek, mint a természetben. A hidroponikus termelésnek ez az előnye kű* lönösen fontos, amikor a mező. gazdaság belterjesítésérői van szó. Ma a Gornij szovhozban a tápoldatok jóvoltából, évi há> rom-négy termést takarítanak be. Ez azt is jelenti, hogy már el tudják látni- friss zöldfélével a környékbeli üdülőkéi. A Gornij szovhozban a hidroponikus termelést a melegágyakról több ezer négyzetméternyi területen kiterjesztették a szabad ég alatt termesztett növényekre is. A földet alacsony beton-közfalak- kal parcellázzák, egy-egy jövendő medence alját alaposan ledöngölik, majd polietilénnel vonják be. A melegházakat teljesen gépesítették: az ügyeletes csak megnyom egy gombot, s a tápoldat már ömlik is a parcellákra. Nemsokára gombnyomásról sem lesz már szó: óramű helyetesíti majd az embert Az természetesen automatikusan adagolja majd a tápoldatot. A berendezés működtetése programozható lesz: ha egyszer a gép megkapja a napi feladatot, bezárhatják a melegházat, újabb munkáskezek szabadulnak fel. V. Svec csak nitrogén-műtrágya áll az étrend élén. Minden egyes növény minden egyes fejlődési szakaszában más-más „menüre” van szükség, s ezt el is lehet készíteni. Sőt, mi több: még a legkényesebb növények számára is A z orosz rendszernek a 9? * nyugati rendszer fö- c lötti fölénye nemcsak abban 1 rejlik, hogy az oroszok a ] szakképzés és a tudomány i fejlesztésére nemzeti jövedel- < műkből kétszer annyit fordítanak, mint a Nyugat, hanem ^ abban is, hogy az erre szánt , pénzösszegeket tervszerűen , költik ezekre a célokra.” Fritz Baade nyugatnémet ] professzornak a véleményét 3 idéztük. Az elismert közgaz- 1 dász egyike azoknak a szakembereknek, akik a tényékből , le tudják szűrni a kellő tanul- ] ságot. Általánosítani azonban , hiba lenne, hiszen éppen az , vált sajátságos divattá Nyu- , gáton, hogy újabb meg újabb ■ határidőket jelölnek meg, hogy mikorra érik utol az amerikaiak a Szovjetuniót a technika és a tudomány egyes területein. Arról viszont még kevesebb szó esik, hogy az utolérés tervezett idejére a Szovjetunió milyen újabb előnyhöz jutott... Az amerikai monopóliumok szolgálatában kiváló szakemberek dolgoznak, s nem sajnálják a pénzt a kutatástól, ha azok valamilyen jövedelmező üzletággal kapcsolatosak és mindenekelőtt előnyben részesítik a fegyverkezési iparra vonatkozó tudományos tevékenységét. Az „orosz titok”, amelynek egyes vonatkozásait Baade is világosan látja, nem misztikus tényezőkből tevődik össze. A lényeg igen egyszerű: a szocialista országokban a tudomány fejl^ztése állami feladat. A tudomány és a technika valameny- nyi ágazatát központilag, tervszerűen irányítják. És hogy ez milyen lenyűgöző hatalmas erő, arra kitűnő példa a nagy vízi erőművek építése. A mikor Lenin irányítása ■ mellett kidolgozták Oroszország híres villamosítási tervét, a GOELRO-t, a bur- zsoá szakértők „tudományosan” bizonygatták, hogy a sík vidékeken nem építhetők fel a megálmodott vízi erőművek. M'ért? Azért, mert a víztáro- ' lók megoldhatatlan problémát jelentenek. Természetesen csak ott jelenthet áthághatatlan nehézséget, ahol a tervek megvalósulásának útjában, a magántulajdonban álló, spekuláció céljára szolgáló föld- tulajdon áll. A Szovjetunióban viszont olyan hatalmas víztárolók is létesülhettek, mint például a Ribinszki-tenger, amelyet még i Holdról is láthatnak majd az űrutazók. A Volga és a Don a mesterséges víztárolók gigantikus vízlépcsőivé váltak s gyökeresen megváltoztatták az egész vidék földrajzát akkora területen, mint amekkorát a nagy nyugateurópai államok együttesen foglalnák él. A kapitalista országok nem kis mértékben éppen a telek- spekuláció következményeként általában hegyekben és szűk völgyekben építik vízi erőműveiket, s amint a legutóbbi évék történelme szomorúan rögzíti, nem veszélytelenül. Az „olcsóbb” megoldás, mint amilyent például Olaszországban is választottak, emberéletek százait. követelte- és a kívánt hatásfokot így sem biztosítja minden esetben. A szovjet állam rugal- ** másán kezelheti hatalmas tudományos erejét, anyagi eszközeit fontossági sorrendben fordíthatja a felmerülő problémák megoldására. És amíg a Nyugat csupán részeredmények utolérésére próbálja összpontosítani az erejét, a szovjet tudósok, mérnökök és munkások hadserege újabb utolérni állított általános eredményekkel is gazdagítják a világot. Georgij Pokrovszkij 1'ran/iszíorus hűtőberendezés A Szovjet Tudományos Akadémia félvezetőkutató intézetében törpe tranzisztoros hűtőberendezést szerkesztettek. A parányi akkumulátorral működtetett hűtőbéréndezést a plasztikai sebészetben használják a szövetek kiszáradásának megakadályozására, a hagyományos jégzsákok helyett. A tranzisztoros hűtő mindössze akkora, mint egy csomag cigaretta. Altatás — fényjelekkel Érdekes altatógépet szerkesztett Robert Laserre, francia technikus. A tranzisztoros rádióhoz hasonló gépezet a szívdobogás és a légzés ritmusának megfelelően, fényjeleket ad és ezek az impulzusok — a feltaláló szerint — bárkit elaltatnak öt percen belül. via ugyanis augárzások, mágneses és gravitációs övezetek töltik be a mindenséget Az anyag, megfogható, vagy nem megfogható formában, mindenütt jelen van, „üresség* nincs. Nem hancahmk a köztudatban meggyökeresedett, szép és tartalmas kifejezések ellen. Csak megemlítjük: sehol és soha nincs anyagtalan tér, az anyagi világ minden tekintetben végtelen és ‘kimeríthetetlen. Ilyen értelemben nincs világűr. Ha nem is egészen pontos, de találóbb a világtér kifejezés. Por és hamu Szinte tréfás mondás manapság, hogy az anyag nem vész el, <»ak átalakul. Száz évvel ezelőtt heves viták folytak e nagy és ma már egyszerű igazság körül. Ha elégetünk egy darab fát — mondták — az nincs többé, por és hamu lesz belőle. Eltekintve attól, hogy a por és hamu is „valami”, a fadarab nem semmisül meg, hanem átalakul, más formát ölt, nagy részéből hőenergia lesz. Ezt ma már senki sem tagadja. Ma mást vitatnak egyesex. Például ezt: ha az összeütköző anyagi részekből két foton (fény-részecske) lesz, ez kölcsönös átalakulás. A fény az anyagnak (nem megfogható) megjelenési formája. A foton meghatározott körülmények között szintén áthalaikulhat elektron-pozitron részecske- párrá. Miért őrök ? Látszólag egy szót sem szóltunk eddig arról, hogy az anyag örök. Pedig csak erről beszélhetünk, a világűr szót is ezért helyesbítettük. A végtelen mindenséget betöltő anyagnak sem időben, sem térben nem lehet kezdete, a megmaradó (átalakuló) anyai nem semmisülhet meg. Az ember pedig az egysége anyagi világ része — és meg értője. Gyenes István Aa agyag nagónyc. Regény? Igák « a *aó kőre, vasra — dkár áfevrtt értetendben is? H5- fuea minden regény eöcezdő- m vatabot és egyszer a végére érünk. Nincs olyan re- fjfeiy, amely valamennyi eze- rrpüÄnefc, sőt, a szereplők valamennyi ősének és utódának, rokonának és ismerősének sorsát bemutatná. Ilyen regénynek síbó szerint nem lenne se vége, se hossza: a történtár — más szereplőkkel — icúytan újra elkezdődnének ... Ilyen „regény* lenne az anyagé. Bővül a esalád Nem erőltetjük a hasonlatot, tac ez még ide kívánkozik: az anyag fogalmának gazdagodása kissé olyan, mint amikor a regény szereplői mindig új ■meg új rokonokat fedeznek feL Sokáig csak azt tartották anyagnak, ami megfogható. A követ, a vasat, a fát. A levegőt már nem. Akik a levegőt először nevezték anyagnak (bebizonyítva, hogy ismert elemekből áll és például súlya van), bizony vitatkozhattak a régi felfogás híveivel. Telt az idő, és ma már senki sem vitatja, hogy a levegő anyag. Ma másról folyik a vita. Sok fizikus azt állítja — helyesen —, hogy egyebek közt a mágneses és a gravitációs mező is annak sajátos fajtája. A régi gondolkodásmód tagadja ezt — egyelőre. Múlik az idő, és egyszer majd ezt is olyan képtelenség lesz kétségbe vonni, mint a levegő anyagi mivoltát. Van-e világűr ? Micsoda kérdés, amikor már jrhajók keringtek a Föld körül és újabbak készülnek, meg távolabbi űrutazásokra! Talán legtöbbet használt szavaink ezek — mégsem pontosak. Az elemi részecskéken kiAz anyag regénye Örökké és mindenütt sikeres folytatásához a fegyvergyártásnak feltétlenül szüksége van az üvegreceptre, az érdekelt cégek kereken visszautasították a szövetséges Oroszország kívánságát. Az orosz optikusok nagy nehézségek árán mégis kikísérletezték a szükséges anyagot, de ez már nem segített a cár haderején. Ma az optikai üvegnek mintegy ezerkétszáz fajtáját ismerik és használják. A homokból, mészkőből és szódából készülő ,szilárd folyadéknak” is sievezett üveg alapanyagai olcsók és csaknem mindenütt fellelhetők. Alkalmazási területe egyre jobban bővül. Van törhetetlen, elképesztően hajlékony, hőálló, saválló és sok más különleges üveg. A tulajdonságok felsorolását hosszan lehetne folytatni. Az üvegszálból sodort kötél jobb az «célnál; csúszásmentes, portalan utakat burkolnak üveggel. Dél-amerikai és szovjet művészek megteremtették az üvegszobrászatot. A plasztika új lehetőségei nyíltak meg az alkotó mesterek előtt. A textilipar is felhasználja. A hő- és fénytechnikában természetesen nélkülözhetetlen; hétköznapi életünkben meg sem tudnánk lenni már üveg nélkül. A VASBETON után most új korszak nyűik az építészetben: új formák születtek, és jövőnk szemhatárán csakhamar felemelkednek a csillogó üvegvárosok. T. Petur László elhelyezhették volna agyagfazekukat. A hajó többek között szódát is szállított, és az egyik matróz néhány alkalmas tömböt felhurcolt a rakományból. Mikor kioltották a lángokat, csillogó, kemény masszát találtak a parázs alatt. Ez volt a kvarcüveg.., Néhány esztendeje két francia technikus megismételte az ókori „receptet”. Kiderült, hogy üveget ilyen módon nem lehet előállítani, AKÁRHOGY is volt, annyi tény, hogy az egyiptomiak már három és fél ezer esztendővel ezelőtt művészi kivitelezésű üvegtárgyakat csináltak. A császári Rómában nagy becsülete volt a szépen iínezet, „varázserővel” felruházott átlátszó serlegeknek .., Azu?”' évszázadokig féltékenyen őrizték a gyártás módját azok a kevesek, így Velencében Muránó szigetének lakói, akik az üveg titkát ismerték. Elárulása halálbüntetéssel járt, a Muránó- ból megszökött üvegmunkások után bérgyilkosokat küldtek. A velencei tükröt sokáig aranynyal mérték, üvegtál, vagy ivópohár csak fejedelmi asztalokra került. (Az ablaknyílásokat ebben az időben még a főúri kastélyokban is fatáblákkal, vagy olajos hólyaggal zárták el.) A titkolódzás — az üvegkerítés körül sokáig tartott, . például az optikai üveget — amelynek buborék- és szennyeződésmentesnek, azonfelül tö- . kéletesen átlátszónak kell len- • nie — még az első világháború ■ végén is csak három európai ■ gyárban tudták készíteni. Mikor 1918-ban a cári kormány t azzal a kéréssel fordult Fran- ! ciaországhoz, hogy a háború JAPAN és dél-amerikai építészeti lapok a közelmúltban sűrűn írtak az üveg alkalmazásának új lehetőségeiről: sikerült olyan nagy szilárdságú anyagot előállítani, amelynek köbcentimétere 12 tonna nyomást is kibír. (A gránit kettő, m öntött vas pedig hét tonna blatt összeroppan.) Az üvegvárosok megteremtése több mint egy évszázada foglalkoztatja a tervezők képed étét: Ezek közül a leghíresebb az 1851-ben épült roppant tnéretű londoni kristálypalota. Milyen is lesz a jövő üveg- háza? „. Ablaka kívülről nincs, hiszen falai átlátszóak, de csak a lakók seámára. Vakolatra, kdön burkolatra nincs szükség, a felületek saánezhetők, és változatosául munkálhatok meg. Rejtett világításban tündöklő domborművek, finom vésetek díszítik majd a fényben sugárzó épületeket. A lakóhelyiségekben pormentes, akár illatosított, hűtött, vagy melegített levegő áramlik, Minden lemosható: törhetetlen üvegbútorok, üvegfonálból szőtt, sohasem fakuló szőnyegek és függönyök díszítik a szobákat. Az üvegház olcsó, és roppant gyorsan felépíthető, hiszen előre gyártott „alkatrészekből” készül. Az üveg — nem is olyan nagyon régen forrón áhított ritka kincs volt Plinius római történetíró könyvében olvasható a felfedezéséről szóló régi hagyomány. — Egy alkalommal — írja — hajósokat vetett partra a vihar Kis-Ázsia egy homokos öblében. A tengerészek tüzet raklak, hogy megfőzzék ebédjüket, de nem találtak a környéken «Cyan kődarabokat, amelyekre ÜVEGVÁROSOK
