Heves Megyei Népújság, 1964. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-27 / 227. szám
1 Utcák, házak, emberek AKTÁK SZÁZAI hevernek az asztalon. Némelyik név alatt öt-hat kérelem. Egyik géppel írva, másik irkalapra tintával. Némelyik közülük már hosszú utat bejárt, mos- itt, elintézésre vár. Néhány kérvénnyel nyakamba veszem a várost. Érdekel, mi van az akták mögött. Csendes kis bogárhátú ház Eger szívében. A megrokkant t kön feüfuvalkodott galambok tollászkodnak. K. Gábor ékat keresem. Idősebb, betegesnek látszó asszony lép ki a konyhából. — Lakásügy — mondom. Széket tol elém, megnéz tetőtől talpig. — Mostanában legalább törődnek az emberrel. Tudom én, hogy kevés a lakás, de ha jó szándékot lát az ember, még a várakozás is könnyebb. Ez a ház roncs. Az első kategóriában vagyunk. Tavaszra gondolja, meglesz a lakás? Mérges, bozontos szőrű kuvasz fogad H. Irnrééknél. Láncát rágja, amikor megakad a dróton. — Nézze meg, itt nyomorgó* r.&zyedmagammal! Szégyene t *. kérem, az egész városnak... Bepillantok az aktákba. Járt már itt kétszer is a társadalmi bizottság. — Ez a harmadik kiutalt lakása. Miért adta tovább a másodikat? — Zavartan rám néz, cigarettát keres, idegesen vibrál a tekintet. — Hogy miért? Félrevezettek. kérem. Szóval... különben is ez most azt hiszem, nem fontos. Itt lakom és kész! Jogom van emberi lakáshoz... SAROKHÁZ a Kertész utcában. Fiatalasszony, egyedülálló. Kenyérért szaladt, de félóra múlva otthon találom. Behív és, amikor beszélni akarok, szájára teszi az ujját. Pssszt!... Ezek hallgatóiznak az ajtón. —■ Miért nem felel meg ez a' kis szoba? Néz, csak néz rám, majd szemét elborítja a könny. Néhány mondatból egy emberi tragédia rajzolódik ki. Csont-tbc, lábműtét, ötévi kórház. Férje elhagyta, aztán idegössaeroppanást kapott. Egy ajtóval odébb egy család lakik. Ott veszekedés, civakodás az élet. Pihenni, nyugodni nem lehet a különben jó kis szobában ... Fiatalember a következő. Járt nálam néhányszor a hivatalban is. Táppénzen van, beteg. — Elnézik, hogy lakás nélkül éljen egy munkás? — panaszkodik és elmondja, hogy feleségével már egyszer kiköltözött egy erdei kunyhóba. Visszahozták.. Később hallom, édesanyja is él, szép házat építettek. de ő nem akar az any- iával lakni. Gyűlöli őt, inkáb1- albérletben nyomorog. Így van-e, nem-e, ki kell még vizsgálni, aztán jöhet a döntés. A környezettanulmány hátra van. Idős, nyugdíjas1 tanítónő. Saját háza, pontosabban házrésze van. mégis gyakori vendég lakásügyben'. — Segítsenek, ne menjek így a télnek! Belátom én, a magam hibá'5 szenvedek. Túl jószívű voltam a rokonhoz és most füthetetien szobában kell dideregnem. Átengedem a szobámat, a magaméban nem lehet fűteni. Télen melegedni az ismerősökhöz jártam Lélegzetvételnyi szünet. Jólesik nézni a virágokat, az utcán sétálókat, az iskolából ki- tóduíó gyerekeket. — Lakásügyben jöttem. — Ö, kérem, igazán kedves. Feketét parancsol, vagy előbb ids konyakot? — Inkább megnézem a lakást. — Hidegen néz rám, aztán kimért udvariassággal kalauzol. — Tulajdonképpen három család vagyunk. Itt, ebben a két szobában laknak az öregek. Nekünk, fiataloknak, már csak ez a kis, négyszer ötös szoba, meg a veranda jutott. Az öcséméi!.. Tetszik tudni, ő is rövidesen nősül. Várják, hogy mi kapjunk lakást. . TALÁN ÉSZREVESZI rajtam a csodálkozást. — De kérem! Remélem a verandát nem számítják a lakószobák közé? — Mennyit keresnek? ön és a felesége. — Folyton a keresettel jönnék! Ez mégiscsak abszurdum! —- Wartburgjuk van? Miért nem lakásra gyűjtöttek előbb? — Tudom, kérem. Az állam nem fejőstehén, az a „bűnünk”, hogy van kocsink, tv-mk és ezért soroltak csak az V.-ös kategóriába. Ha másnak lehet, nekünk is építtessen lakást az állam. Az adót elvégre mindnyájan fizetjük... Léptek zaját hallom a járdán. Valaki utolér. — Bocsásson meg egy percre. Nemrég kiutalt a tanács valakinek egy lakást a Lenin úton. Tanúk vannak rá, hogy albérletbe kínálja ennek is, annak is: — Vegyen fel OTP-t és egy összegben, előre fizessen ki négyezer forintot. — Ez a kikötés. Ne hagyják ezt annyiban! Ha valaki jogos volt a lakásra és kapott is abból a kevésből, akkor legalább r.e üzérkedjék. Utolsó állomás. A rozoga épület .szanálásra kerül, készen a kiutalás is az új cserelakásra. Földszint vagy első emelet, már nem emlékszem. — Nem kell! Nekem nem kell ez a skatulyaház! Láttam a falakat, amikor összerakták. Az emeletek betonlapjait alig tartja össze valami, aztán ha isten ne adja, valami földrengés lenne... ELJÁR AZ IDŐ. A Hadnagy utcai lakótelepen kígyóinak a fények. Az épülő házak szürke téglafalait beragyogja a reflektor. Táskám mélyén az akták már békésen pihennek. Lehúzzák az ablakokon a redőnyt, aludni tér a város. Holnap új nap következik. Holnap talán megértőbbek, őszintébbek és igazabbak lesznek az emberek... • • • y íj körzeti rendelő Egerben a gyermekeknek Hosszú „előcsatározás” után végre megoldáshoz közeledik Egerben az új gyermekrendelő megnyitása. Az Alkotmány utcában (az AGROKER helyén) hetek óta folyik az átalakítás, már odaszállították a bútorokat és intézkedés történt személyi ügyekben is: így október közepén, most már körzetesítve, megkezdődik a gyermekrendelés. Az Egészségház utcában továbbra is két körzet működik, váltott műszakban, az Alkotmány utcai egyműszakos lesz. E három körzet látja el október közepétől az oltásokat, az iskolás gyermekeket, a beteg gyermekek orvosi ellátását és a tanácsadást is. Három éven aluli beteg gyermekekhez a három körzet orvosai mennek ki. de hároméves koron túli fekvő beteg gyermekhez már a körzeti orvost kell kihívni. A járó beteg gyermekek továbbra is e három körzet gyermek- orvosaihoz tartoznak, 14 éves korig. A vidékiek a régi rendj szerint az Egiészségház utcai rendelőkben kapnak szakellátást. fJ$uk er/tj pere A feleségem bement az üzletbe: — Megvársz, Drágám? Csak egy perc! — csicseregte, mert sokan hallották. — Meg — mondtam tömören, mert sokan hallották és várni kezdtem. Szép, kellemes őszi idő volt, kora délután, amikor mézet perget az ég, a nők még nem bújtak csizmába, köd- mönbe, kucsmába, van tehát mit nézni és várni. Néztem és vártam. Egy szép, őszi kellemes délután. Amikor beborult és esni kezdett, beálltam az eresz alá. ennyit még egy férj is tud, miközben néztem a nőket, akik őszi kabátban, esőköpenyben, kesztyűben tipegtek tova az úton, míg a feleségem bent volt az üzletben és én kinn vártam türelmesen. Amikor havazott és az utcaseprő odább akart tenni, mert nem szerette, ha hóember áll az úttest szélén, leintettem és megmagyaráztam neki, semmi baj, csak a feleségem várom, aki egy percre bement az üzletbe vásárolni. Igazi, szép, szik- rázóan kemény tél volt, de edzett testem, ingujjban és napszemüveggel is jól bírta a telet, sőt egész kellemes lett, amikor kisütött a tavaszi napsugár, s a nők immáron harmad ízben vetették le a kucsmát, a csizmát és a ködmönt. Négy évvel ezelőtt még pöttömnyi kislány volt, s most a nyárvégi alkonyaiban, ott szemben a kapu sötétjében, már csókolózik... Hiába, telik az idő, telik. Én kint, a feleségem bent az üzletben. Szemben az utcát lebontották. Itt volt az ideje, öreg, avitt, romos házak voltak, míg én kint vártam és a feleségem bent az üzletben ... és lám, már fel is épültek az új, modem, hatemeletes épületek. Négy esztendő alatt teljesen megváltozott az utca képe. Hát nem csodálatos? Csak annyi idő kellett hozzá, amíg én itt kint, feleségem ott benn, s máris helikoptertaxi-állomást rendeztek be annak a magas háznak a tetején. Hiába, a technika, a tudomány nem áll meg, amíg én kint, a feleségem egy percre bent az üzletben... — Ö, már itt is vagyok — csicseregte a feleségem és óvatos ujjakkal kiásott a legújabb kori rétegek alól. — Remélem, nem kellett sokat várnod? — Nem — motyogtam és reszkető kezekkel nyúltam a tolókocsi után. (egri) Nem „néztük", de olvastuk A Megyei Művelődési Ház első ízben nyújtotta át műsorfüzetét a Kedves Olvasónak. „Reméljük — mondja az igazgatóság beköszöntője —, megtalálja benne érdeklődésének megfelelően azokat a területeket, ami Önnek legjobban megfelel.'' A Kedves Olvasó először is megtalálja e mondatban a fülét sértő és ■szemét szúró nyelvtani hibákat, és javít. „ ... azokat a területeket, amelyek önnek legjobban megfelelnek:’ A Kedves Olvasó találgat, hogy csúszhattak ilyen hibák a mondatba, aztán egyszerre úgy véli, üstökön ragadta az okok legigazibbját: „Sok nehézséget kellett megoldanunk a szervezett és zökkenőmentes élet biztosítására, az intézmény falain belül és kívül.’’ Tehát a leírt szöveg elolvasására nem jutott idő. mert belül-kívül bajlódtak a sok nehézség megoldásával. Erii, érti a Kedves Olvasó: és érzi is, a „sok nehézségei megoldani” azért valahogy mégsem sikerült. Ott. Belül. Aztán egy újabb mondat: ,,Sok még a megoldandó probléma, mégis jó —■ hogy van.” Milyen derék optimizmus! De hát miért jó?! „ ... mert. mutatja kulturális forradalmunk kitere- bélyesedését.” Leírták, biztosan így is van. Kívánnak-e valamit tenni? Persze. Mégpedig: „Minél több dolgozóval megismertetni és megszerettetni a lehetőségek adta formákat.” Tehát fajta, gyertek dolgozók, ismerjétek és szeressétek a lehetőségek adta formákat! A műsorfüzet ismerteti valamennyi klub. együttes, szakkör működését. Az ismertetések kerülik a szokványokat. Az ifjúsági fórum például a i'áros fiataljait foglalkoztató problémáknak „kivan otthont biztosítani”, a népi táncegyüttest ,,táncoslábú fiatalok részére” hirdetik. A film esztétikája cím alatt ezeket olvashatni: „Új művészet született a szemünk láttára. Számos úttörője, feltalálója még ma is él (Kikre gondolhatnak? — A szark.), s mégis nehéz kibogozni en- r"k a művészetnek eredetét és tárgyalni esztétikáját?’. Hogy ne legyen annyira nehéz a kibogozás, a könyvtárnyi tudományos irodalornfból aiánlni merjük pL Balázs Bélát. Eizeni'teint, vagy — ..yengébbek kedvéért — a kéthetente megs’«nő Fltonvi- iág-ot. Ha mindez kevés, böngészésre ott a megyei könyvtár. A filmkörbe mindenkit szeretettel húrnak és várnak, „akik meg oké nak ismerkedni a filmmel, művészettel és nem c s a k n é z- ni, de látni akarják a filmet'. Netncsak nézni, de látni akarjál!? Inkább érteni! No, de a rosszból megárt a kevés is, a rosszból pedig bőségszarut kap itt a Kedves Olvasó. Művelődni, tanulni csalogatnak — de így?! A semmitmondásmak is (lehet) követelménye a helyes magyarság. Pláne azoknál, akik művelődni, tanulni hívják a Kedves Olvasót. Még csak annyit: a füze- tecske megjelent 1200 példányban. Háromszínű nyomással, fényes, műnyomó papíron. Kiadta: a Megyei Művelődési Ház tanácsa! (pataky) AHOGY AZ „ELNÖK” LÁTJA A BRIGÁDVEZETÖKET (Zsoldos Sándor rajza) A firéfHH AiíiirrtfL'r fi Üléiiiiif Difit í ti’ft n angliaipostakablás 13. Reynolds arányosan elosztotta köztük, de többen nem fogadtál! el, hanem a bankjegycsomagokat a sarokba dobták. Daly és Edwards nem vettek részt a pénzszámolásban. Egész este a rádió és a televízió mellett ültek. A rádió félóránként újabb híreket adott a postarablásról, de egyetlen szót sem mondott arról, hogy milyen irányban halad a nyomozás. Viszont, sok fantasztikus hírt közölt, többek között azt, hogy a postarablók bizonyára már a kontinensen vannak a zsákmányukkal. Egy másik híradás szerint, egy yachton útban vannak Dél-Ámerika felé. Nyilatkozatok is elhangzottak: a posta vezérigazgatóé, a belügyminiszteré, aki rögtön megszakította szabadságát, és visszatért Londonba, továbbá Mills mozdonyvezetőé és Whithy segédgépész nyilatkozata. 4 ZtPiJJS&G 1964. szeptember 27., vasárnap A rádió még éjfélkor is azt közölte, hogy a postarablók több mint egymillió fontot zsákmányoltak. A gentlemanek viszont már pontosan tudták, mennyi a zsákmány, hiszen megolvasták a pénzt és több mint két és fél millió fonton osztozkodtak. A hatalmas összeg egyre nyomasztóbban nehezedett rájuk. A hajnali órákban Edwards észrevette, hogy valaki a sötétben elhagyja a farmot. Utánaeredt és visszahozta. Boái akart meglépni. Minden zsebe tömve volt bankjegyekkel. Egyébként is nyugtalan éjszaka volt. Senki sem aludt. Reynolds és Daly mély gödröt ástak a farm veteményes kertjében, hogy elrejtsék az üres postaládákat. Néhányan kártyáztak, de gondolataik egészen máshol jártak. Cordrey egészen lefoglalta a farm WC-jét: az izgalomtól hasmenést kapott. Olykor-olykor kifutott a ház elé és megkérdezte az őrt, jönnek~e már a rendörök. Roy James egyre csak arról beszélt, hogy milyen pompás versenykocsit építtet a zsákmányból. — Biztosan megnyerem a világbajnokságot! — kiáltott fel többször is, de a többiek ügyet sem vetettek rá. A kora reggeli órákban újra kitört a vihar. Goody és hívei nyíltan fellázadtak az őrnagy ellen. Azt mondták, eszük ágában sincs bevárni, amíg értük jön a rendőrség. — Add ki a pénzünket, majd mi intézzük a sorsunkat! — kiáltotta Goody az őrnagyra. Csak Buster Edwards őrizte meg nyugalmát és hidegvérét. Wilson, Hussey, Wisbey, Weich, John és George Goodyt választották vezetőjüknek. Daly, James és White kitartottak Reynolds őrnagy mellett. Cordrey, Boái és Biggs, a három Fulham-boy nem vett részt a szavazáson. Azt mondták, a gentlemanek veszekedése nem érdekli őket, mert önállósítják magukat. Edwards diplomatikusan tartózkodott a szavazástól. Az őrnagy méltóságteljesen viselte bukását. — Ha nem akartok rám hallgatni, csináljatok, amit akartok! Buster Edwards igyekezett megvigasztalni a bukott vezért. — Ne bánkódj, őrnagy. Majd szemmel tartom Goody embereit. hogy ne kövessenek el valamilyen ostobaságot. Az új főnök maga köré gyűjtötte híveit. — Ki kell jutnunk a 3® mérföldes körből. Ma éjjel kitörünk. Felhívom Pat Coopert, londoni üzletem vezetőjét. Eljön értünk, majd visszajövünk néhány Caravan-autóval, felrakjuk a pénzt és elhajtunk. — Hogyan jutunk keresztül? Hiszen az utak még le vannak zárva. — Ne legyen rá gondod. — Hát a farm? Mi lesz a teherkocsival, a két terepjáróval, az ágyakkal, edényekkel? Mindez tele van ujjlenyomatokkal...! Hiszen úgy beszéltük meg, hogy az egész felszerelést elvisszük. — Előbb a pénzt helyezzük biztonságba, a többi csak azután következik. Dél táj ban Goody a mezőn keresztül Oakley faluba ment. Egy telefonfülkéből felhívta londoni lakását. Pat Cooper jelentkezett és átvette az utasításokat. A szökési előkészületek tervszerűen haladtak. Pat Cooper egy nagy Caravan kocsival a farmra ment, majd hat emberrel visszahajtott Londonba. Rögtön utána mind a hatan külön-külön egy-egy kocsiban visszamentek a farmra. Mivel nem volt rakományuk, baj nélkül keresztüljutottak az országúti ellenőrző állomásokon. Késő délután újra együtt voltak a farmon. Bobby Welch elgondolkodva mondta: — Eddig gyerekjáték volt. De hogyan jutunk el innen a pénzzel? — Karin Field segítségével — válaszolta kapásból Goody. Bobby Welch a meglepetéstől a cigarettát is kiejtette szájából. — Arra a német nőre számíthatsz? És ha nem hajlandó segíteni? — Kénytelen lesz kezünkre járni, ha akar, ha nem. Karin Field vallomása Karin Field, egy hannoveri evangélikus lelkész leánya, 1960-ban apja halála után Angliába ment, hogy tökéletesen elsajátítsa az angol nyelvet. Egy ideig háztartási alkalmazott volt, de hamarosan táncosnő lett egy londoni mulatóhelyen. Ott ismerkedett meg vele Brian Field ügyvéd. Annyira megtetszett neki, hogy elvált első feleségétől, aki egyben titkárnője volt (titkárnői minőségben megtartotta), és feleségül vette. Ez pontosan egy évvel a postarablás előtt történt. Az utána következő eseményeket Karin Field — jóval később — így mondta el a rendőrségen: — 1963 márciusában a férjem meghívta vacsorára egyik kliensét, Gordon Goodyt. Nagyon rokonszenves ember volt, kitűnően táncolt, nagyszerű vicceket mesélt. Mégis amikor férjem elmondta, hogy része volt a repülőtéren elkövetett rablótámadásban, megkértem, hogy ilyen ügyfeleket ne hozzon többé a házunkba. Sem Karin, sem Brian Field nem sejtették akkor, hogy a repülőtéri támadás csak bevezetője a nagyszabású postarablásnak, és a rablók az ott zsákmányolt 70 000 fontot a postarablás előkészületeire szánták. A repülőtéri rablótámadás után Gordon Goody is gyanúba keveredett, de védője, Brian Field előkerített egy „szavahihető” tanút, aki eskü alatt vallotta, hogy a rablás időpontjában együtt volt Goodvval. Az ügyvéd respektálta felesége kívánságát, és többé nem hívta meg Goodyt. Így az asz- szony nem tudta, hogy férje. Goody megbízásából farmot vásárolt. 1963. augusztus 9-én, este 8 órakor, 41 órával a postarablás után Goody utasítására Wisbey felhívta Brian Field ügyvéd lakását, és felszólította, hogy gépkocsiján rögtön induljon a farmra. (Folytatjuk